Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

­Vásárnap, 1&61, június L" 6 VARGA IMRE: ASSZONYI REJTELMEK ^7Üvcv»nvsc holmi az tesz isten, ésatöbbi nem le- király utcai házba. Amit ott azoveveí1/es asszonyi het tudni, drága asszonyom, látott, egyszerre oroszlánná lélek. Sokatpróbált politikus ebben á téeszes világban, változtatta. Csorbás éppen legyen az, aki érti minden Gyerünk, kést neki, s fel- hússal tömte ráncos fejét, moccanását. Különösen ha füstölni. Van énnekem egy j-uli asszony arca már csak­az asszonyi léleknek megfe- fájin nyári konyhám, ott biz- nem kicsattant a benyakalt lelően karban tartott a — tos helyen lesz... Aztán lo- sok jó bortól. Figedi, a jám­teste, s ráadásul közeledik a tyogott még arról is, hogy borság példaképe, egyetlen negyvenhez, miként Kardos tiszafüredi bor is kapható, üvöltéssel a cenzérnak ug­Ouli asszonyság, Figedi La- csapjanak hát egy tisztessé- u,(nim,t jos faesztergólyos meste- ges disznótort kettesben. <5 rott- nehany hatalmas ul*s rünknek tisztelt neje. megcsinálja az összes mun- után erélyes rúgásokkal ki­Figedi amolyan csendes, kát, aztán esznek, isznak telepítette az utcára, úgy, szavanyelő, soványkás em- egy kicsit, ugyebár. Juli asz- in!,„i1hari xhnev volt min­ber, nem az idén töltötte a szony gondolt egyet: ha en- ' 8 " / negyvenet, s a na© alföldi nek a fene esztergályosnak dene nélkül, Es beriglizte a községben egyesegyedül mű-' ennyire fontos az a veszett kaput. Most jön a leszámo­veli ezt a nemes ipart. Meg-; sok munka, s ennyire becsüli iási Miként a végítélet ark­rendelése u©an régóta ke- az ő kétéves, áldozatos hű­vésnek sikeredik, ritkán akad, ségét,. ho© fejé sem üti az némi furulya-esztérgályozás orrát, akkor — kést a cocé­a Koporsókiszerelő Vállalat- nak! tói, máskor meg tajtékpipá- , kat kell remekelni a Műtex Kedden 6S® fieg mind­nevű mütyürkena©kereske- • ,., ez> Plaot, naP°n­delml vállalatnak honduraszl Déltájban a szomszéd Szűcs szállításra. Szóval éppen aki . magparasztnak csak összeesztergálja azt a "?«*«»> vagyis egyéninek s csekélyke pénzt, amennyi "klbl temerdek kíváncsiság e© ilyen hetven kilós, ve- rekedt, atnezett a keritesen réshajú menyecskének a'PiWdihez, és mivel látta a kosztolésára elégséges. Kü- mestert ammt megfontoltan lönösebb háborúság azért kaUagott beí.e]f a bizonyos ném esik. köztük, minden bódé. irányából nem res­ú© szokott történni náluk, telR atcsufoskodni: — No, gel, a szerelmes asszony tü­aho© az életrevaló, tapasz- mjt szol hozzá,, szomszéd, reimetlen indulatával talf Kardos Juli kívánja. micsoda megveszekedett faj- ­Vagyis e© dolog mégsem. za* az a m0^ Megugrott negte: Amikor a múlt télen a pa- menyecskéje! Nem eleg, hogy raszti nép megindult, e© elmardosta magat, ; de most gyeplőre fogta a szétfutó föl- azt a szép k!f kover disznót deket megcsinálta a szövet- 1S _ felzabáitatja a cenzarja­angyala, jelent meg Juli előtt, s szó nélkül,--a kötél görcsös végével fertelmes nagyot vágott a húsos asz­szonyságon. De csak egyet csaphatott, hirtelen a nyakába csimpaszkodott, és oly sze­relmés Öleléssel fonódott rá, ú© nézett, mikért soha, ' a szemébe és teljes hihetőség­li­Juli asszony deket, megcsinálta a szövet­kezeteket, némi bajuszrágás val! — Édes Lajosom, drága babagyárosom! Hát- ennyire szeretsz? Ennyire? Ó te, mért nem így kezdted? Me­gyek veled, drága emberem, után Figedi Lajos is elsaty- . — Mlt csinál? — valt fal­tyogott magaszántából a tsz- iebé""® a íaesztergalyozas ahové csak akarod irodába, és a maga csendes h'?Iybe*i mestere. — A disz- eevszerre le­szavával azt mondta Nagy RÓt? A disznómat?. Az en tlgeö1 keze egyszerre le­Máté elnöknek: - Hát ak- cocámat merte? hanyatlott, s míg átengedte kor Máté, én is belépek a , ~ Hát a szomszéd nem is magát Juli asszonyság bol­baba©árral hozzátok... Pa- reggel szúrta Te dogításánakr utolsó- értelmes Z aTá ás Togy ' szokás Csorbás. Már tölti is a kol- , ^ volt akkonbán.aMfg kS bászt. S u©an benyakálhat- gondolata ez-Volt:-Teremt­szilvalé ís sikeredett s Fi- tek a pálinkájából, aho© uccse, hany ilyen rejtelmet gedi fütyörészve állított ha- az imfet jöttem .haza a pi- keU még.megi'smefnem, amíg ^ Attila.király utcai la- ^'a^S^ én leszek a Jóreménység Tsz za kásba. Figedi nem szólt semmit, fáesztergályos-. mestere?! A művész négy fala • ötéves ' korában kezdett rádióban is játszott. Nemrég — Az azonban a legna­zongo-ázni s'még mindössze . önálló hangversenyt, adott gyobb baj — mondja —, tízévés volt amikor először Budapesten a Filharmónia hogy sokat kell a ne© fal -játszott közönség előtt. A Kamaratermében. Legtekin- számára dolgoznom. Amikor Zeneművészeti Főiskolán télyes-ebb zenei folyóiratunk, egy mű megtanulásával kész­1948-ban szerezte meg azok- a Muzsika áprilisi számának vagyok, sajnos, mindig-arra lévelét és még ebben az év- elragadtatott hangú kritikája kell gondolnom, hogy ezt ben második díjat nyert a a , többi között ezt írja a megint minek tanultam meg, genfi nemzetközi zenei ver-' han©ersenyről: ki fogja meghallgatni, előad­senyen. Aztán vidékre ment. Tusa Erzsébet .. sokol-. hatom-e majd közönség önként és szívesen, teli ter- dalú, biztos muztkalltású mű- előtt? vekkel, reményekkel. Tanul- vész* —, "... élvonalbeli zon- -jfc­nl és tanítani akart, hang- gorlstáink közé tartozik«... Dé hát csakugyan: miért versenyezni, dolgozni. Szom- —, "Emlékezetes Bartók kon- ném szerepel Tusa • Erzsébet bathely, -Győr: ezek voltak az certje után megírta már a Szegeden gyakrabban és ná­első állomások. Később Sze- zenekritika, hogy minél gyobb nyilvánosság előtt? gedre került, s lassan több, előbb és minél többet szeret- Miért van négy fal közé zár­mlrtt négy éve itt dolgozik a nék a kitűnő művésznőt hal- va? Talán nincs szükség rá, Zeneművészeti Szakiskolán, lant. Most csak megismétel- nincs szükség művészetére? ni tudjuk ezt cl kívánságot Szó sincs róla. Tusa Er­azzal a megjegyzéssel, hogy zsébet kiváló zongorista, de Tizenkét esztendő vidéken. az ilyen európai színvonalú ezenfelül rendkívüli érzéke Ez bizony nem kevés Mi zongorázás megérdemelné a a modern,. a mai muzstká­történt' ezalatt? Valóra vál- Zeneakadémia nyilvánossá- hoz, még a legjobbak kőzött Qát..." is kivételessé. teszi. Küiönő­JL. sen Bartókhoz vonzódik: " meg akarja tanulni a nagy Es Szeged? Hány hangver- magyar zeneszerző összes senyt tartott itt a városban? zongoraműveit. Tusa Erzsé­' Heti húsz órában tanít. S Bizony nem sokat. Az emlí- bet szereplésére ebből kö­hogy milyen eredménnyel? tetten kívül néhány házi vetkezően azért. is szükség Amikor Szegedre kertilt, két hangversenyen fellépett az lenne, mert a modern műv'e­tánítvány.a, Karikás Erika és iskolában. Több semmi. ket egyrészt igen gyakran Teréz Kati utánajött Szöm- Pedig rendszeresen tanul, nagyon rosszul játsszák, raás­bathelyről. A két lány. most gyakorol, s eddig már nyolc feszt Szeged zenei életében érettségizik, s jövőre a" Ze- önálló hangversenyre való a mai zene egyelőre még netn neművészeti Főiskolán ta- műsort és tíz zongoraver- kapta meg azt a szerepet és nulnak majd tovább. Á volt senyt tanult meg, köztük helyet, ami megilletné. Szük­tanár, Kadosa Pél, szak- olyan érdekes és ritkán hall- sé§ van itt Szegeden is a felügyelőként nemrég járt itt ható műveket is, mint Ravel modern muzsika hiteles tol­Szegeden, s elismeréssel be- híres zongoraversenye bal- mácsolására, s Tusa Erzsé­szélt a munkájáról, és róla, kézre. bet hangversényei elsősor­Tusa Erzsébet zongoramű- S mindezt elég nehéz kö- ban ebben a tekintetben je­vésznőről. rülmények között. Férje, lentenének lényeges vájto­Lendvai E}rnő, az ismert ze- * ~ ""t ! Ez azonban csak életének neesztéta tavaly nyár óta és munkájának egyik fele. Budapesten, a rádiónál dol­Tusá Erzsébet nemcsak - ta- gozik, oteves kislányuk es tak-e tervei, reményei? — Nagyon szeretek taní­tani — mondja. — Szeretem a ©érekeket, a. tanítás örö­met. jelent számomra. nár, művész is. Mi van h angversenye kkel? hároméves fiuk Szegeden maradt. Tusa Erzsébetnek te­zást a város zenei életében. * Hát akkpr miért nem biz­tosítják számára a nagyobb nyilvánosságot? A hangver­senyeket, a koncerteket, to­1958 novemberében Szege- hát elég 8014 goncEa is van- vábbi fejlődésének nélkülöí­dén -bemutatta Bartók II. Amikor. Például budapesti hetetlen feltételéit? Nemtő­. Kardos Juli viszont amint csak bement, megindította az megsejtette, miről ns- esett ösázég motort: Hersegett a öörttes.' megkérdezése nélkül, kenléflyfc) az ö fejében- még derekára biggyesztette kezet, ^kább a gondolatok. 'És úgy és rákezdte A felfio cen: — nekibúsult, ho© egyszercsak No, szép lelek, akkor matol kinyargait a konyhába, nagy­teneked fokhagymas. Vegez- Wrtelen vaiamiféle kötelet tünk. Én u©an a kislabam- csaVart a nyakára, és máris ujját nem teszem abba a Jo- klrúgta maga al61 a ©aiog. reménységbe. Meg rm.t nem! széket Ho© majd kidirigáljanak "* engem is répát e©elnil Én- c_„_or,,cz„a az ékkóra geml. Azt hiszed, azért gú- azerencsere férfl-bo­riztem én. a fényképész se- londságot a lesifüles Szűcs gédlevelemért, ho© tengerit Gábor még jóvátehette. kapáljak?! Nem, fiam. Ha Meghallotta, ho© a masina innen elviszed az eszterga kése valami vasat csikorgat mindenséget, akkor vidd a mar) hát besattyogott, csak íótos gatyáidat is! Nekem Ú© papucsban, a műhely­többet nem kellesz, a szagod be. És meglátta az Istente­sem állom tovább. A lakást lenséget "a konyha gerendá­én kaptam, és — alászolgá- j£n. Gyorsan levágta a rnes­JA. szó nélkül - elhur­cölkodott. Na© tert, elnyújtóztatta a földön, s veszett módon elnyargalt a 'rendőrökért. .Csakhát . 9 rendőrök nem a Kalász sor Figedi Máté- derekasan vigasztalta, kö^y^én"lakoznak'"Dde « mindjárt telerakta munkával. közfié íőterénéL M-re oda­Csomó diófa díszszek ö ért Szűcs Gábor, pedig Adott ugyancsak csattogtatta papu­_ csát,. a mester is feleszmélt a cudar földon, s elmélked­ni kezdett: u©an mi esett vele? Amint megpillantotta esz­tergályozását bízta rá, zsí­ros egységbeírással, neki, gépeinek is, e© kis ta­karos nádfedeles házat a Kalász* soron. Csák dolgozzon ott békességben, ha már az _ feirűeott eva­a kígyó Juli asszony elmarta f kot®*f' f á háztól. Figedi pedig fel- ^^ ' a bf/fz szerelte a gépeket, egész k°nyhaajtot, tudta mar az nap duruzsoltatta, s mellé összefüggést Kardos Juli szomorkás nótákat fütyöré- asszonyság, a lakmározó szett, miként a férfiember Csorbás cenzár meg a kötél­szokta, mikor a szive meg­keseredik. vég között. De világért sem Nem í© Kardos Juli asz- ezek ellen lobbant fel mér­szohyság! Hol itt, hol ott lát- ge, hanem a jótevő ellen. No, ták e© kis kese, ráncospo- Szűcs g^mszed, most adok fájú hajdani cenzarral, bizo- , , nyos Csorbás Dezsővel. Jó TeneKea '"" évtizeddel vénebb volt ez a He aho© az udvarra ért, pendelkovács a menyecské- hallja ám, motorkerékpár nél, de állatfelvásárló lévén, közeledik veszettül. Szeren­az isten és őmaga erősen cséré a lábtúlsó szomszéd megdagasztotta pénztárcáját, kerítése igen fojhíjas, hát Az asszonyságnak ez erősen átsurrant e© résen, s beült tetszett, jobban, mint a ré- a deszkabédéba, mely a köz­pae©elés. Míg aztán Figedi egészségű© diadalát hirdeti szomorúan és szorgalmasan a falusi udvarokon. Jócskán gyűjtögette az e©ségeket, kuporogni kellett, mert a addig a menyecske e©re rendőrök ú© voltak: ha ki­jobban virult. Csorbás már jöttek, akkor jegyzőkönyvez­bejáratos lett az Attila ki- ni kell. De az ön©ilkos el­rály utcai lakásba ls, s a szét- szelelt, összejártak mindent, hurcolkodás után tán há- aztán szelídén mctyo©a e©­rbirrt . héttel, azzal állt elő: szeresak elpüfögtek. Itt van ni ez a hízó, Ez kellett csak Figedinek. lám ez is Figedi ne- Tudta 'már, mit kell tenni! Vére van elkönyvelve. Jó Kiakasztotta nyakából a kö­lesz ezt levágni, mert mit telet, s elusgyékolt az Attila A világ vége a láthatáron zongoraversenyét. Néhány koncertjére készült, »albér- rődömség, bürokráciái,'főlü­hónap., múlva hatalmas si- kellett adni-a gyere- letesseg az akadaly? Ném kerrej Budapesten szerepelt keket e© vásárhelyi isme- tudíuk; ... ezzel a művel. Néhányszor a rőshöz. : De akármi ls az.oka: .seho­..-:-. ...... - ©an sincs ez így . jól. Nem­• • • •<•• •• ««••••• á• •••*•*•••«•• <• csak a művésznek rö'ssz ez; á hanem a közönségnek "Ts, amely — ezer jel,: ezer bizo­nyíték- van erre. — mindig rendkívül örömmel és' hála­Jsan fogadja az újat, há ázjó; "De azért nem akar Szegéd­Mora Ferenc elíelejieit íárcája ;rői elmenni? • — Nem, erről nincsen szó. ^ára Ferencnek itt közzétett, kötetben máig sem szereplő írása a rövid életű I Pusztán arról van szó, hogy • * szegedi hetilap, a Homokóra 1928. december 22-i számában jelent meg. Az n hangversenyezni szeretne, iró ebben a rövid kis tárcájában egyszerre leplezi, le a vallási fanatizmust és az J közölni szeretné mondani­amerikai üzleti. szellemet. Minden időben — nem ritkán még napjainkban is — láb- • valóit a közönséggel, rákap a világ végéről e©-egy járványos hiedelem, amellyel aztán a vallások ha- H Ebben kell neki segíteni, szonélvezői kitűnő üzleteket csinálhatnák, hiszen az emberi butaság — sajnos még • ö. L. manapság is — olyan korlátlan, hogy a tökésvilégban az ügyesek, a ravaszok még- • ' gazdulhatnak belőle. I© volt., ez 32 -évvel ezelőtt is, amikor Mórának ez az iró- ü nikus hangú, szellemes kis írása született. Keserűségét a kezdődő gazdasági vávág, a lábrakapó fasizmus kellően magyarázza. , Az amerikai magyar Népszavába n, amiben egy ismeretlen jótevőm két darab kimojidhatátlan nevű szivart szokott nekem küldeni Clevelandból, egy kellemetlen hírt találtam. Mivel a szivar kevés arra, hogy közkinccsé tegyem, legalább a rossz hírt adom tovább a városunkban nem példát­lan önzetlenséggel. Arról van szó, amit a biblia vízözönnek nevez, a geológia meg diluviumnak. A há­borúig, míg .jól ment a destruktív tudo­mányoknak, minő a geológia és a pale­ontológia, inkább a diluvium volt gilt, mpst azonban a Noé nevéhez fűződő vari­áns látszik hitelesebbnek. ; Áz embereknek a nyomorúságban min­dig eszükbe jut az Isten, most is eszük­be jutott. Már a háború alatt is emleget­ték, de akkor politikai alapon, amennyi­ben minden nemzet szövetségesének sze­rette volna megnyerni, ami olyan külö­nös módja az istenben való hitnek, hogy veszedelmesen hasonlít az istenkáromlás­hoz. Most való nyomorúságunkban Ádám fiai inkább a haragvó Istent emlegetik, aki véget fot vetni a világnak, miután látja, hogy az emberekkel szép szóval semmire se lehet menni. Természetesen a világgal való leszámolást most is az özönvíz által "eszközli" a jó Isten, mivel ez már kipró­bált és elég jól bevált módszer. En ugyan azt hiszem, hogy a világ a legjobb úton van afelé, hogy minden külső beavatkozás nélkül is nagyszerűen tönkre tegye ma­gát, de azért nem akarok senkit megingat­ni a hitében. Ez a hit állítólag az Apokalipszisen alapszik, a Jelenések Könyv é-n, ámi kétezer év óta a legérdekesebb olvas­mányok egyike ugyaű, de nálunk csak a háború alatt jött divatba. Bizonyosan so­kan emlékeznek is még rá, annál inkább, mert éveken keresztül hazafias kötelesség volt benne hinni. A titkok könyvét akkor úgy magyarázták, hogy János evangélista már kétezer évvel ezelőtt megjövendölte benne a Zeppelineket, London bombázását, Párizs pusztulását, ántánt nagy veszedel­mét, központi hatalmak végső győzelmét. rntttr- TA=7\ó •BÉCS ERNŐ: Luca-naptól karácsonyig: / tart az utazásunk.1 > Havas mezőn tűz vagyunk, jégvirágot szakasztunk, , ibolyára várunk: Gyere, légy a. szeretőm,. . Gyéré, slmúlj hozzám! Ajkad havon cinkevér hóvirág az orcám. Csókolj engem Tél fia! Ajkam lesz a málrta .. . . Ugy tetszik azonban, itt némi hiba csú-I|x i | szőtt be, nem a jövendölésbe, hanem a*|/cl| 3 SZCrClClM-Oj magyarázatba. Sajnos, ez nagy bajunk ne-* künk, de hát erről az Apokalipszis nemm tehet. Abban még mindig lehet szenzáció-* kat találni s vannak is, akik találnak ben-m ne. Például a rossz hírnek is ez az alapja,* amit az amerikai szivarokhoz mellékelveI találtam. Ass odavaló adventisták ebből* számították ki, hogy 1 929 májusi 5-1 én kezdődik• a világ vége, még• pedig egy új vizözöhnel. Egyéb mentség* most sincs ellene, mint a bárka. Persze« ez modern bárka lesz, valószínűleg gőz-J bárka s ezt nem lehet olyan ripsz-ropsz• összebarkácsolni, mint az öreg Nőiét le-* hetett. Ugyan talán az se ment egészenm simán, legalább is én Alsótanyán hallót-* ha a szelíd tavasz jön, tam egyet-mást róla, ami nincs benne azZ Iá© Tevéibe öltözöm, . . ó-testamentumbah. Ugy tudják odakint," karom barka ága.... ." hogy a pátriárcha hét esztendeig fúrt-fara-Z gott a bárkán s már csak a dalladzó volt* Tavasztól a buja nyárig. hátra, mikor odament hozzá az ördög tart az utazásunk. elkezdett vele incselkedni. Noé meghara-' Harmatcseppet 'csókolunk, gudott s mérgében lecsapta az ördög orraZ Zöld mezőben járunk. hegyét a szekercéjével. Azóta pisze a sze-" gedi tanyákon az ördög, aki aztán a magaZ Szeress engem téli lány részéről úgy állt bosszút, hogy görcsöt te-" egybekelünk őszre. remtett a fába s így Noénak még het esz-J Víg szüretek bora vár, tendeig kellett kínlódni a dalladzóval. • Október esője.... Ugy látszik, az adventisták nem akar-* ják magukat kitenni az ördög incselkedé-Z A köd-gubás januártól sének, aztán meg az időből se futja már,] még tizenkét hónap: . . azért világpropagandát indítanak a gőz-Z leszel az uj esztendőben bárka költségeinek gyors fedezésére. Első-" osztályú kajüt 500, másodosztályú 300, har- H madosztályú 150 dollár. Hogy az arcképes" igazolványok érvényesek-e, vagy nem, ar~Z ról nem szól a kommüniké. • Nekem magamnak az a véleményem aj dologról, hogy míg a régi bárka készítője • csak a vízözön után rúgott be, az új bárka" Gyere, légy a szeretóm; tervezői már a vízözön előtt be vannak* Gyere simulj hozzám! rúgva a "száraz" Amerikában. De én rám" Ajkad havon cinkevér.-: ne tessek adni; mert én közismert hitetlenu hóvirág az orcám.... vagyok• Akinek módjában van, foglaljon" le kabint magának. Azt hiszem. SzegebenZ Lücá-nap van tél idő, . csak a virilistáknak- van módjukban, mi-* melegít e dallam — értünk többiekért pedig úgy se kár, akik* Megyek hozzád zimankós. ­anélkül-is benne vagyunk a vízben. • Téli • alkonyatbani... tavon ringó csónak •••• Leszel az új tavaszon zsenge, szellős nádas,, almavirág hímezi,­csökólja a vállad.

Next

/
Thumbnails
Contents