Délmagyarország, 1961. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-06 / 105. szám

3 Szombat, 1961. május 6. Ahol majd nem zakatol a vonat Nagyszabású pályafelújítás a szegedi igazgatóság szajol-lőkosházi vasútvonalán (Kiküldött munkatársunktól) A dél-magyarországi vas­utak történetében a legna­gyobb, az idei országos vasútépítések között pedig a 'legjelentősebb pályaépítési inunka folyik ezekben a hó­napokban a szegedi vasút­igazgatóság területéhez tar­tozó Szajol—Békéscsaba—L® icősháza állomások között Az elavult, rövid sínek he­lyébe csaknem mindenütt újakat fektetnek, s mire az építkezés befejeződik, akár 120 kilométeres sebességgel száguld'hatnak a vonatok ezen a fontos nemzetközi vonalon, mely Budapestet Románia és Bulgária fővá­rosaival köti össze. Mindent géppel Valóban meghökkentők e vasútépítés arányai. Az idén átépítésre kerülő 55 kilomé­ter hosszú szakaszon több, mint 1200 ember dolgozik, s nem is akármilyen körülmé­nyek között. Mindhárom épí­tésvezetőséghez minden ké­nyelemmel ellátott ideigle­nes munkásszállás tartozik, melyekben fürdő és társalgó, televízió és ebédlő egyaránt megtalálható. Ami pedig a munkakörülmények® illeti, abbafc sincsen semmi szé­gyenkezni való. A kétegyházá építésvezető­ség munkaterületén már az első percekben feltűnő, hogy nehéz fizikai munkát sehol sem végeznek. Azok a 120 méteres sínszálak, melyek Gyöngyösről érkeznek, por­táldaruk, törpedaruk és kis­kocsik segítségével kerülnek a beépítés helyére, s emberi kéz csak irányításukat végzi. Nyoma sincs a korábban közismert krampácsolásnak sem, ezt egy 40 atmoszféra nyomást előállító hatalmas, sínen mozgó aláverőgép vég­zi. Csak a finombeállítás, a csavarok utánigazítása ma­rad a pályamunkásokra a gépek nyomában. Határidő előtt A román határtól a sza­badkígyósi tanyákig terjed a kétegyházi építésvezetőség munkaterülete. Tavaly L® kösházától a határig végez­ték el az átépítést, a többit július 12-ig kellene átadni a forgalomnak. Erre az aktus­ra mégis május 11-én kerül majd sor, csaknem két" hó­nappal a határidő előtt. Mi­ért? Elsősorban azért, mert a sínfektetést megelőző föld­munkákat, az alépítményt még a télen megcsinálták. És nem utolsósorban azért, mert a szocialista munkaverseny­ből eredő lelkesedés jobb és gyorsabb munkára ösztönzi a dolgozókat. Ez a szellem t®­te lehetővé több új módszer bevezetését is, mint például az ágyazat elkészítéséhez szükséges zúzott kő szállítá­sának olyan szervezését, amely feleslegessé tette • a tárolást. A műszakiak és a munkások közős elgondolása vált valóra abban is, hogy a technológiai folyamatokból kiiktatták a betonaljak úgy­nevezett vendégsínre való szerelését, s ez az eljárás méterenként másfélórás időmegtakarítást eredménye­zett. Hegesztett síneken A pályamunkások brigá­dokban dolgoznak, közülük három a szocialista cím el­érését tűzte ki célul. Czva­linga János előmunkás bri­gádja márciusban 115 száza­lékos átlagteljesítményt ért el, Hamza Imréé 132-őt, P® sa Józsefé pedig 150 százalé­kot. Pósa elvtárs — aki egyébként az építésvezetőség szb-titkára — munkatársai véleményének adott kifeje­zést, amikor megjegyezte: — Bizony többet foglal­kozhatna velünk a sajtó vagy akár a rádió is. A mi munkánkkal és magával e vasútépítés tényével is. Ezt se, azt se lehet lebecsülni. Az új pálya a régi mellett épül fel. Az előrefeszített betonaljakra nagy teherbí­rású sínszálak kerülnek, me­lyek végeit összehegesztik, úgyhogy a rajtuk haladó vo­nat nem ráz, nem zakatol többé. Miután még a váltók­nál is összehegesztenek min­den hézagot, Szajoltól Lő­kösházáig egyetlen összefüg­gő sínpár szalad végig. Az új vonalszakaszok befejezése után a régi' síneket félsz® óik, és az ágyazatukból gépi rostálás útján kikerülő kö­rülbelül 30 ezer tonna zú­zott követ ismét felhasznál­ják. Hogy ez milyen jelentős megtakarítást jelent, akkor alkothatunk fogalmat róla, ha tudjuk: az 55 kilómét® res pálya építéséhez mintegy 155 ezer tonna zúzott kő szükséges. Egyetlen tonna ára és szállítási költsége p® dig 179 forint. A vasútépítés érdekes adatai közé tartozik egyébként, hogy összesen 80 ezer korszerű betonaljat és 853 darab 120 méteres sín­szálat építenek be az új vonalba. Lelkes és igen szép mun­kát végeznek a szomszédos Békés megyében a szegedi vasútigazgatóság pályaépíté­si főnökségének dolgozói. Munkájuk eredménye való­ban méltó arra, hogy a dél­magyarországi vasutak tör­ténetében a legjelentősebbek között, az idei országos vas útépítéseknél pedig a legna gyobbként tartsuk számon. Fehér Kálmán A termést ne bízzuk esupán az időjárásra típusú gép a Inrbinagyárlásbait A Klement Gottwald Villamossági Gépgyárban űj típusú balanszirozó gépet állítottak munkába, mellyel a legnagyobb turbógenerátorok kiegyensúlyozását lényegesen gyor­sabban és pontosabban tudják elvégezni, mint az eddig használt berendezésekkel. Képünkön az új gép látható. A kora tavaszi aggasz­tó szárazság minden gonoszságát százsz® rosan teszi most jóvá a szép, sokatígérő május. Szinte szemmel láthatóan kapnak erőre a kalászosgabonák, ki­fejlődnek a reménytelennek látszó rozsvetések is. Ngpok alatt kelnek ki az utóbb v® tett kukoricák. Nagyon meg­szépültek, s igen jó termést ígérnek a burgonyatáblák is. Szatymazon, Balástyán már április utolsó napjaiban be­ért az első májusi cseresz­nye és a földieper. Ilyesmire emberemlékezet óta alig volf példa. Az elmúlt évek gyenge gyümölcsterméseiért most mintha egyszerre akar­ná kárpótolni a természet a földművelő falusi, tanyai ember-eket. Szatymazon 800 vagonra becsülik a várható őszibaracktermést és jó ezer vagonra a többi gyümölcsfé­léket ... Most látni az egy­szeriben megifjodott földe­ket, kerteket, magábavéve is nagy öröm, lélekemelő érzés. Ugyanakkor azonban tornyosulnak a gondok is. Meg tudjuk-e ragadni, az egiész ország boldogulására fordítani az ígérkező nagy termést? Ebben rejlik most régi és új termelőszövetk® zet®nk gozdáinak nagy-nagy felelőssége. A hirtelen jóra változott idő következtében a március végén, áprilisban elvetett magok is sok helyen most kelték ki, mo® erő­södtek meg. Ugyanakkor gombamódra tenyésznek, szaporodnak a természet örök gyermekei, a gyomok is. Tehát máris összetorlód­tak a tavaszi mezőgazdasági munkák. Sarabolni, egyelni kell a cukorrépát, a takar­mányrépákat. Egyszerre kell kapálni a burgonyát a ku­koricával, jóllehet az első burgonyakapálás ideje ko­rábban mindig jóval a ku­koricáé ®őtt volt. Búza-, ár­pa- ós zabvetéseinkben sür­gősen be kell fejezni- a-vegy­szeres gyomirtást Ezeregy tennivaló van a szövetkezeti kertészetekben is. Itt az id® je a paprika-, s hamarosan a paradicsomültetésnek is. Az idő a meteorológia távprog­nózisa szerint továbbra is esősnek, melegnek ígérkezik. Tehát már most fel kell ké­szülnünk a permetezésekre, az általános növényvédelem­re, mert az idén ezek a mun­kák is hamarább válnak szükségessé. U " j termelőszövetkezete­ink tehát már közvet­lenül a szervezkedés első gondjainak megoldása után igen nagy feladat elé kerültek. Akár Csengelén, Balástyán. Zákányszéken, vagy Mórahalmon nézzük azonban az új szövetkezetek birtokait, mindenütt azt kell megállapítanunk: a pár hó­napos űj szövetkezetek gaz­dái, éppúgy, mint a tízéves közösségek tulajdonosai, ké­pesek lesznek sikeresen helyt­állni a termelés frontján. Jelenleg még elvétve sem találhatunk olyan táblákat, melyeken késedelemben len­nének az emberek az id® szerű munkákkal. Egyre in­kább előtérbe kerül azonban a késlekedésnek veszélye, le­Sajtőértekezlet a román nagykövetségen Pénteken sajtóértekezletet 'ártottak a Román Népköz­társaság budapesti nagykö­vetségén a Román Kommu­n'sta Párt megalakulásának 40 • évfordulója alkalmából. a dicsőséges évfordulót toájus 8-án ünnepli a baráti rmán nép. Az újságírók előtt Vasile Gliga ideiglenes ügyvivő is­mertette a Kommunista Párt tleSy évtizedes harcos múlt­Jat> s beszámolt azokról az 11 • sikerekről, eredmények­éi. amelyeket a Román Nép­értársaság dolgozói a Ro­"tói Munkáspárt vezetésével *lértek, (MTI) : I magyar pártmunkás-küldöttség Varsában és Krakkában Zenon Kliszko, a LEMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára pénteken fogadta a ma­gyar pártmunkás küldöttsé­get. A lengyel elvtársak tá­jékoztatták küldöttségünket az időszerű kérdésekről. A magyar pártmunkás­küldöttség pénteken Krakk® ba utazott. (MTI) Befejeződött a rizsvetés Háromezer holdra repülőgépről szórták a vetőmagot Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek rizs­termesztésre kijelölt táblá­in befejeződött a vetés. Mi­vel az őszi esős időjárás miatt a hazai rizsvetőmag egy részének rossz volt a csírázóképessége, 3500 hol­don külföldi magot vetettek. A szovjet Dubovszkij 129 és a bulgár Bellardone rizs Új univerzális traktor A minszki traktorgyárban sikeresen befejezték a »Be­larusz MTZ—50-< típusú új zatgyártására. Az űj trak­torok bármely mezőgazdasá­gi munkában mind rákap­univerzális kerekes traktor csolható, mind kipróbálását, s most elők® születeket tesznek a soro­munkaeszközökkel alkalmazhatók. vontatott egyaránt bővebben termő, de hosz­szabb tenyészidejű, ezért ezeket a fajtákat a mele­gebb éghajlatú déli me­gyékben használták fel. A rizsvetésnél az idén új módszert is alkalmaztak, a nagyobb termés legfonto­sabb feltételének, az opti­mális növénysűrűségnek biz­tosítására. Az új eljárást az öntö­zési és Rizstermesztési Ku­tató Intézetben dolgozták ki; lényege, hogy védett körül­mények között előkezelt ma­got vetnek, egyenesen vízbe. A tavalyi üzemi kísérletek figyelembevételével az idén hat állami gazdaságban há­romezer holdra szórták r® pülőgépről az előkezelt rizs­vetőmagot. hetősége. Holnapra, holnap­utánra még inkább megsza­porodnak a gyomok a földe­ken. Kimondhatatlanul sok mú­lik a késedelmek elkerülésé­ben a szövetkezeti vezetőkön, a szöv®kezeti igazgatóság® kon! Kezükben tudják-e mindvégig tartani a cselek­vés, a tervszerű irányítás v® zérfonalát? Biztosra vehető máris: ahol a vezetés zűr­zavarba fullad; ott egy-ket­tőre megromlik a gazdák j® lenlegi jó hangulata, munka­kedvük, fegyelmük is. Ez p® dig "legjobban a jövedelem­osztáskor bosszulja meg ma­gát. Mit tanácsolhatunk most a termelőszövetkezetek vez® tőinek, igazgatóságainak? A leglényegesebb dolog: a té­rületek® — ahol ezt még nem tették meg — munka­csapatokra, s a csapatok táb­láin belül személyekre is fel kell osztani. Tegyük 1® hetővé mindenkinek, hogy a nagyobb szorgalom, tudás eredményeként rendes já­randóságán felül tisztességes prémiumhoz is hozzájusson. Okvetlen számítani kell a családtagokra is a növény­ápolásban. Találjunk módot arra is, hogy ®t, ahol ennek szüksége mutatkozik, azüz® m®cbem és más munkah® lyeken dolgozó családtagok is kivehessek részüket a szorgos növényápolási mun­kákból, természetesein meg­felelő ellenszolgáltatásért. M ost egyszeriben nagy és olyan szép termé­sünk ígérkezik min­denből, hogy mindenki ®é­gedett lehet majd végül, aki erejének, szorgalmának leg­javát adta a munkához. Jól jár az- egyes ember is, a kö­zösség ' ÍS: Terméseredményeink leen­dő nagyságát azonban nem bízhatjuk csupán az időjá­rásra. Beláthatatlan lehető­ségeink vannak a hozamok növelésében az új agrotech­nikai eljárások alkalmazásá­val. Kukorica-termésátlaga­inkat kataszteri holdanként 8—15 mázsával is növelhet­jük akkor, ha a hagyomá­nyos II—12 ezres holdan­kénti tőszámót 17—18 ezer­re, a legjobb földeken pedig 20—22 ezerre növeljük. Az újszegedi Haladás Tsz-ben 1959 nyarán 70x70-es kötés­ben négyzetesen vetették el a kukoricát, s minden má­sodik bokorban két tövet hagytak meg kapáláskor. Ez­zel a kb. 16 500-as holdan­kénti tőszámmal 45 mázsa csöves áltagtermést értek el, míg a szomszédos tsz-ben — ahol nem voltak figyelem­mel a tőszámnövelésre —, nem egészen 35 mázsa hol­dankénti kukoricatermést tudtak betakarítani. A tenyészterül® jobb kihasználásával egye­dül a szegedi járás­ban több száz vagonnal n® velhetjük a burgonya ter­méshozamot is.- A legjobb időjárás mellett is burgonyá­ból akkor kaphatunk igazán nagy termést, ha a holdan­ként! bokorszám 22—25 ezer között váltakozik. Cukorré­pából a 60—65 ezres tőszáin a legajánlatosabb, a legjobb földeken azonban a 67 ezres holdankénti töszám sem sok. Nem ®ég a 10 ezer köruh ,'iapralorgósűrűség sem. A ió munkát akkor hálálja meg igazán a napraforgó, ha egy-egy hold földön át­lag 15—17 ezer napraforg® tövet nevelünk fel. A balástyai szövetkez®ck­ben nagyszerű kezdeménye­zésnek voltunk tanúi nem­rég. Az itteni közös gazda­ságokban nemcsak a háztáji, de a közös kukoricaföldek nagyrész® is babbal vetik be köztesként. A babtermesz­tésért nem írnak külön mun­kaegységet, hanem a termés felét kapják a termelők. A taknrmánvtök termesztése az utóbbi években valóság­gal kiment a "divatból*. P® dig szükség van erre is. Tökből, őszi kaszálású lu­cernából tavaszig is eltart­ható sertéssilót készíthetünk. Ezzel az olcsó, nagy tápér­tékű takarmánnyal a süld® nevelésben, az anyakocatar­tásban a kukorica- és az ár­padaratakarmányok ezer má­zsáit takaríthatnánk meg. Mindez csupán leleményes­ség dolga. Leleményesség dolga az ls, amit évek óta a baktói Felszabadulás Tsz-ben látunk, hogy a silókukorica egyrészét szójababbal vetik. Így egy-egy hold területről átlag egy mázsával több emészth®ő fehérjét nyernek. A mélyebb fekvésű tisza­menti földeken — különösen most, amikor csapadékos időjárás ígérkezik — ez a módszer is bátran alkalmaz­ható. Amint tapasztaltuk, a gép­állomások 5—6 napig még győzik a növényápolási mun­kákat, aztán már nehezein. Éppen ezért most mihama­rabb számba kell szednünk az összes hajtható lovakat, ekekapókat, és munkába kell állítanunk ezeket is. A sz® regi Aranykalász Tsz-ben, a dóéi Tiszavirág Tsz-ben és még néhány helyen a szeg® di járásban, elsősorban a közösségre káros nyolcórás­dit "játszanak* egyes embe­rek. Regg® 7 óra körül kez­dik a brigád- és csapatveze­tők összegyűjteni embereik® a soron következő munka el­végzésére, délután pedig még messzi jár a nap az ég aljá­hoz, amikor már abbahagy­ják a dolgot, mondván, hogy a nyolc óra munkaidő már letelt. Ismert közmondás: "Ki mint v®, úgy arat*. Ez a régi igazság hatványozot­tan. érvényesül a következő hetekben; Az a munka, amit ma nyolc óra alatt végeztek el a szőregi Aranykalász Tsz­ben, jóllehet, ha nem siet­nek, holnap már hat órát sem ér. A növények vissza­maradnak a fejlődésben, s a ténylegesen ledolgozott mun­kára is sokkal kevesebb jö­vedelem jut később. A jó gazda munkaideje most a szükséglettől függ, s később pihenésben is megtérül. S ok szorgos munkánk k® zepette az egyik leg­fontosabb feladat a tavaszi szálas takar­mánytermés gondos betaka­rítása. A silónak vetett őszi btikkönyös takarmánykev® rék. a lucernások és a ka­szálók is igen jó termést ígérnek most, a május elejei kiadós esők hatására. A gaz­dák gondosságán múlik, hogy sikerül-e ezek® a jó takar­mányokat veszteség nélkül elraktározni télire. A szak­emberek szerint nyár köze­péig is elhúzódható zivata­ros, esős időjárással kell számolnunk. Tehát a széna, a lucerna gyűjtését egy fél nappal sem lehet elhalaszta­ni a beszáradás után. Köz­tudomású, hogy azoknak a takarmányoknak a tápérté­ke, melyeket egy-két esó rendben talál, nem ritkán a felére csökken, s a jószá­goknak csupán a létfenntar­tásukra alkalmas. A mez® gazdaságban most előfordu­ló minden esetleges késlek® dés súlyos kihatással lehet iramosan fejlődő állatte­nyésztésünkre is. Márpedig a fogyasztók, a városi mun­kásság a falvakba menő jobb árucikkért, gépekért jogosan még több húst, tejterméket, mezőgazdasági eredetű ipari pyersanyagot kér. Szövetke­zeteinknek minden lehetősé­gük megvan mo® ahhoz, hogy ezek a jogos nemzeti kívánságok maradéktalanul valóra váljanak. Nincsenek egyedül nagy munkájukban, az egész ország segít a régi és új termelőszövetkezetek­nek egyaránt. A szövetkere­teknek dolgozik az időjárás is! Most aztán igazán a fal­vak dolgos népén van a sor. Csépi József

Next

/
Thumbnails
Contents