Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

9 Vasárnap, 1961. április 16. 9 Jelentkezések az egyetemek és főiskolák levelező és esti tagozataira A Művelődésügyi Minisz- bizonyítványukat pedig a térium illetékesei tájékoztat- felvételi vizsgán mutatják ták az MTI munkatársát az majd be. A 40 éven felüliek egyetemük, főiskolák, akadé- felvételi vizsgára bocsátását miák. tanító- és óvónőképző indokolt esetben a rektor, intézetek levelező és esti ta- illetőleg az igazgató engedégozataira a mérnök-közgaz- lyezheti. d ászképzés re, továbbá az A jelentkezési kérelmeket Eötvös Löfánd^ Tudomány a Művelődésü j Miniszté_ ^tTielentk^ről riumhoz tertozó felsőoktatátorténő Jfef™ 01' si intézményekben, a SopAf1rfetvLlükrt kfrhetik roni Erdömémöki Főtekolán érettségizett dolgozók, akik Minisztérium "fel^yelegalább kétéves szakmai gyi gyakorlattal vagy munka®- pJ^X" szonnyal rendelkeznek. A ke- lg_j foBad?ák el P pesítés nélküli óvónők ese- lg rogaa3ak eltében az alsó korhatár 21, A levelező és esti tagozata Testnevelési Főiskolára ra jelentkezésről szóló hivapályázóknál pedig a felső talos tájékoztatás teljes szökorhatár 32 év. vegét egyébként a MűvelöA pedagógiai főiskolára, a désügyi Közlöny április 15-i gyógypedagógiai tanárképző száma közli, főiskolára, továbbá a tanítóképző és óvónőképző intézetekre csak a jelenleg is pedagógusként dolgozók pályázhatnak. A fegyveres alakulatok kötelékébe tartozók — a polgári alkalmazottak is — a szolgálati út betartásával kérhetik felvételüket. Egyetemi, főiskolai, akadémiai végzettséggel már rendelkező dolgozók jelentkezéséhez a munkahely felügyeletét ellátó minisztérium hozzájárulása szükséges, ezért jelentkezési iratalkat a minisztériumok személyzeti főosztályához kell továbbítani. Az erre a célra rendszeresített nyomtatványt — jelzése TÜ. 821 — a szükséges mellékletekkel együtt a munkahely vezetőjéhez kell beadni, aki továbbítja azt a megjelölt intézményhez. Jelentkezhetnek továbbtanulásra azok is, akik a dolgozók középiskoláiban ebben az évben fejezik be tanulmányaikat, nekik azonban jelentkezési lapjukhoz csatolniok kell iskolalátogatási igazolványukat — érettségi Fiatal szegedi írók és költők irodalmi estje A Szegedi Egyetemi Színpad rendezésében fiatal szegedi írók és költők tartanak irodalmi estet kedden este fél 8 órai kezdettel a Központi Egyetem aulájában. Dr. Szaudér József egyetemi tanár bevezető szavai után Andrássy Lajos, Czilczer Olga, Darvas László, Gaál Sándor, Lődí Ferenc, Magdu Lucián, Nagyfalusi Tibor, Papp Lajos, Rigó Béla, Simái Mihály és Veres Miklós verseit, valamint Bálint Gyula, Bárdos Pál, Csépi József és Fenákel Judit egy-egy elbeszélését mutatják be a Fiatalok Irodalmi Színpada együttesének tagjai. Az esten közreműködik a Ságvári Endre egyetemi gyakorló gimnázium énekkara Szécsi József tanár vezénylésével. Az estet dr. Kiss Lajos, József Attiladíjas, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa rendezi. Kétévi börtönbüntetésre ítélték a dézsmáló postaellenőrt Mint arról már előzetesen dalmá tulajdon sérelmére ishírt adtunk a Szeged vá- mételten elkövetett sikfcaszrosi rendőrkapitányság tár- .. , sadalmi tulajdon sérelmére valammt szamszennt elkövetett sikkasztás gyanúja meg nem határozható számú miatt előzetes letartóztatás- levéltitok megsértésének bűnbe helyezte Gubola Károly tette miatt két évi börtönvolt postaellenőrt, Szeged, büntetésre, 4 ezer forint. Attila utca 22 szám alatti pénzbüntetésre ítélte, egyes lakost. A szegedi járásbíró- jogaitól pedig öt évre eltilságon a napokban megtar- totta. tott nyilvános tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy a vád megalapozott Volt. Gubola Károly, aki a Szegedi Postaigazgatóságnál, mint postaellenőr dolgozott, kihasználva a beosztása adta lehetőségeket, 1957-től 1961 január végéig több mint 70 esetben folyamatosan megdézsmálta az érkező küldeményeket. A szegedi járásibíróság a megtartott nyilvános tárgyaláson Gubola Károlyt társaSzínvonalas művészi est — hálás közönség A Pedagógiai Főiskola művésztanárainak hangversenyéről Tegnap este az ének-zene tanszék művésztanárainak és hallgatóinak közös hangversenyével ért véget a Szegedi Pedagógiai Főiskola felszabadulásunk ünnepe alkalmából ez évben is megrendezett ünnepi tudományos ülésszaka. A koncert mind színvonalát, mind pedig a művészi produkciót jutalmazó forró sikert tekintve, méltó befejezése' volt a tudományos ülésszaknak. Mindjárt az elsó szám, Bach a-moll Preludium és fugá-jának Liszttől származó zongoraátirata Péter Józsefné előadásában, megteremtette a hangversenydobogó és a nézőtér közötti kontaktusnak azt a szerencsés fokát, amely a siker elengedhetetlen föltétele. Péter Józsefné zongorajátékában a technikai tudás fölényes biztonságával a tolmácsolt mű póntos és tiszta értelmezése párosult. A főiskola kamarakórusa Stivori madrigálját, a "Szunnyadt a iány«-t és Banchieri kuriózum-számba menő madrigál-paródiáját énekelte F aludi Béla vezénylésével. A kórus ezúttal is kitűnt az előadott müvek szépen kidolgozott, precíz tolmácsolásával. Ez a kiérett precizitás, ez a rutin észrevehetően hiányzott viszont a kamarakórust követő női kar által bemutatott számokból, különösen az elsőként énekelt két madrigálból. Annál forróbb sikere volt Bárdos Lajos "Magos a rutafa* című kórusművének, amelynek szépségeit jól emelte ki a kar éneke. Szendrei Imre Lisztés Chopin-díjas zongoraművész Liszt "Rigoletto-parafrázis*-át mutatta be. Játékában nagyszerűen, mágávalragadóan érvényesült a liszti dallamvilág romantikus líraisága. Talán az előadóművész egyéniségéből fakad ez a költői érzelmesség, amely kezei alatt dalolni készteti a hangszert. Ugyancsak Liszt-szerzeményt, Lenau versére, a "Három cigány*-ra komponált magyaros motívumokban gazdag dalát énekelte K ut r u c z Éva énekművész. Az 6 előadásában a romantikus érzelmességű dal megtalálta a közönség szívéhez vezető utat. A koncert második részében Bartók-műveket hallhatott a közönség. Mészáros Emma zongoraművész tolmácsolásában a "Régi magyar táncok* stílusosan nyitotta meg a bemutatott müvek torát. A "Nyolc magyar népdalfeldolgozásából ötöt énekelt ezután Kovács Gabriella. Föl kellett fin gyelnünk szép, telten zengő mezzoszopránjára, kulturált és hatásos énekére. Az est kiemelkedő élménye volt az "I. Román tánc* Szendrei Imre előadásában. A mű szuggesztív, barbár szépségű dallamai a román népi kultúra, a román néplélek i»meretéről és szeretetéről ta* núskodnak. Szendrei Imre játéka minden szépségét visszaadta a műnek, s ráadásként eljátszott "Allegro barbaro* csak elmélyítette az előbbi mű szuggesztív, lenyűgöző hatását. A koncert a női kar számaival ért véget, amelyek közül különö* sen az első, a "Senkim a világon* kezdetű kórusmű fogta meg igazán a hallgatóságot. Varga Imre vezénylésének meggyőző erejét gyengítette az érezhető TU* tinhiány. P. L Epiil az I. kerületi új körzeti rendeli Jelenleg a Lenin körút és a Takaréktár utca sarkán nem teljesen kielégítő körülmények között működik az I. kerületiek körzeti rendelője. Ezért a tanács elhatározta, hogy a Madách utcában épülő szövetkezeti ház földszintjén rendezi be az új, a korszerű követelményeknek megfelelő körzeti orvosi rendelőt. Már fel is épült mintegy 360 ezer forintos költséggel a körzeti rendelő. Természetesen átadása majd csak akkor válik lehetővé, ha az egész ház elkészül. Így a tervek szerint idén novembertől új helyen rendelhetnek majd a Lenin körűt és Takaréktár utca sarki rendelő orvosai. WSOIKÓ VASAKNAP SOMFAI LÁSZLÓ: HÁROM STÁCIÓ A Varázsfuvola csodálatosan bővizű forrását szürcsölte három órán keresztül. Utána kábult fejjel bement még egy körúti presszóba, hogy megigyon egy feketét. Alig ült le, egy távoli ismerőse lépett hozzá. Nem sokszor, találkozott vele, egyik évfolyamtársa vőlegénye volt akkor, s úgy hallotta, ez év nyarán meg is esküsznek. — Hát magával mi van? Mit keres itt Pesten? — Én csak. De maga? És Irén? '— Ja... Irén!.., Hát maga nem tudja? Persze, hiszen azóta nem járt lenn ... Iérén meg én .. Szóval, beláttuk, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. — Ugyan! Hiszen, bocsásson meg, hogy ilyen indiszkrét dolgot is tudok, hiszen Irén... teherben volt — Maga tudott erről? — Én? Mindenki. — Látja, ilyen volt! Ezt is kifecsegte. — Nem ez a fontos itt, hanem az, hogy úgy volt. — S biztos, hogy én... lettem volna az apa? Magdát mintha kígyó marta volna meg.. — Hogyan?! Maga ilyet feltételez? — Miért ne? Nem lehettem örökké a nyakán. — Irén tisztességes volt. — Mondjuk... — És a férfi elhúzta a száját. Egyszerre nagyon undorítóvá vált az arca. Gonoszság ült a szája szögletében. Magda megborzongott: hát mind ilyen, mind egyforma? — Tudja, Magdaléna, megtudtam egyetmást Irén előéletéből. — Biztos, hogy' a valóságot tudta meg, nem pletykát? — Ö maga leplezte le magát! — Mi az hogy "leleplezte*? Annál csúnyább magától! — Ugyan miért? — A férfi cinikus hangja hosszan úszott a cigarettafüstös helyiségben. Hideg volt és éles, mint a gyilkos penge. Álljon fel, és felháborodottan hagyja faképnél ezt a beképzelt majmot? Lassan mégis nyugalmat erőltetett magára, és felvette az odadobott kesztyűt. — Hát nem érti, maga szerencsétlen ember, hogy vannak pillanatok, órák, amikor csak az igazat mondhatja két ember egymásnak? Hogy Irén vallott magának, éppen ez mutatja becsületességét. Hogy már tökéletesen túl van azon a régi tévedésen. Hogy megbánta azt, hogy magát szereti, egyedül csak magát!... Ugyan, mit értenek maguk a női lélekhez! — Meg is döbbent, hogy így felizgatta ez a mindennapos história. De hát lehetetlen szó nélkül elviselni ezt a cinizmust, ami ebből a kellemetlen emberről árad. — Ugyan kislány! Maguk nők mind olyan szentimentálisak. Mi értelme ennek? Élni kell tudni az életet. S ehhez pénz kell és függetlenség. — Szóval maga már teljesen elfeledte Irént. — Mit tagadjam? — Pár hónap, s ennyi az egész? — Ahogy mondja. — S ő? — Fogalmam sincs róla. Talán Somogyban tanít valami falusi iskolában ostoba kölyköket. 11. Az apja átténferegte a napot, a teheneket ellátta, aztán elment a vendéglőbe kártyázni iparostársaival, vagy beült a szobába, rágyújtott, maga elé tett egy üveg bort, s iszogatni kezdte. Vacsoráig megitta a felét, evés után lefekvésig a többit. Ha Magda átment a szobán, vagy valami miatt elidőzött ott, néha megszólította őt az apja. — Aztán milyen nép lakik arrafelé? ... Van-e ott szövetkezet? S mennek-e befelé a gazdák? Vagy ott is megmakacsolják magukat, akár erre mifelénk?... Jo volna ám tisztán látni... Vagy valami ehhez hasonlót. S ő — megdöbbenve eszmélt erre — alig tudott érdemben válaszolni, a bortól kissé már ködös szemű embernek. Nemrég még — foiskolés korában — negyedórákat beszélt a föld kollektivizálásáról, társaival agitálni is járt a nagyváros közvetlen környezetébe. Szívesen, lelkesen csinálták ezt, vadidegen emberekkel kötöttek barátságot, ami természetes is volt, hiszen falusi lány ó is, nem szakadt el a földtől, egyik labával s a szívével is benne él. S most? Hiába, történt valami benne, vagy talan ezekben a falujabeli emberekben, szüleivel, testvéreivel, ami tavoldobta őket egymástól. Talán csak az anyjával talalta meg egy-egy percre a kapcsolatot, de ez is inkább egy tekintetben, mosolyban, mozdulatban jelentkezett. Anyja, a beteges elfáradt asszony soha sem szokott sokat beszelni, most' sem. De azért ők ketten jól értették egymás gondolatait szavak nélkül is. És amikor január elején vonatra ult — szegyellte is —, megkönnyebbülten lélegzett. Szinte örült, hogy egyedül lehetett újra. Terhes volt most, életében eloszor a családi ház levegője. Börtönnek érezte a falut, szülofalujat, s őszintén sajnálta bátyját, akit eszes, ügyes jó munkás fiatalembernek tartott, hogy a család rabjaként otthon tesped a huszonnégy évével. ,...,.„ Végre újra távol, újra egyedül. Azzal sem torodött most, hogy ahova megy, valójában alig valamivel áll fölötte annak, amit mögötte hágy. S hol van ez a nagyvarostól, ahonnan ...! . Küzdenie kellett a gondolattal, hogy sem ez, de az sem, hanem tovább megy a gyorsvonattal. Mert Pesten at utazott némi kerülővel. A Szentkirályi utcában szállt meg a Pedagógus Vendégotthon cseppet sem barátságos és kétes tisztasagu egyik nagy szobájában, ahol már néhányszor. A kis púpos lany most is nagy örömmel fogadta; nem tudni miért, de ez a szerencsétlen leányanya mindig úgy vonzodott hozza, s a föld alól is szerzett számára ágyat, ha zsúfolt volt is a pedagógus tanya. Most szinte üres volt. — Jézusom, a Magda kisasszony! — örült neki Nyomban hozta apátlan gyermekét, a hatéves Karcsikat es produkállalta. Arany-verseket mondatott vele, rajzait mutogatta, s meg is énekeltette, mert tudta, hogy Mottónak gyönyörű hangja van. Egy jegyszedő ismerősét felteleíonálta, és az jegyet szerzett estére az operaba. Konkrét zene. — Szegény Jumbónak reumája van. — Ejnye, de lenézi a foglalkozásunkat! — A hátam közepére sem kívánnám azt az életet. Élve eltemetkezni? — És a ... a gyerek? — Miféle gyerek? ... Ja!. .. Hát nincs gyerek. Elment az Egészségvédelmi Tanácsadóba, közölte, hogyan áll, s kérte, vegyék el tőle. Beutalták a klinikára, s volt — nincs! Mint a mesében. (Folyt, köv.) — Mégiscsak kanyar volt.,.