Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

Vasárnap, 1961. április 16. 6 SZABAHA1T1N ALI: a z erdő mindenünk nekünk —. mondta a mellettem ülő öreg. Olyan mint a szülői ház. Szabahattin Ali törökországi író. Bátran harcolt a török fasiszták. a zsarnoki burzsoá kormányzat ellen. A második világháború után a török titkosrendőrség meggyilkoltatta. Itt közölt elbeszélése „A malom" e. elbeszéléskötetéből való. rá. Nem merték rászánni magukat, hogy a végsőkig elkeserítsenek, ez nekik nem lett volna kellemes. De mi éreztük, hogy nem tarthat Alkonyodott. A völgyben már nem sütött a nap, ez így sokáig utolsó sugarai az erdő fáinak ormát világították meg tűz- Nem (s csalatkoztunk. Egy reggelen az a hír járta be a vörös fénnyel. Elég egy perc és ez a fény is kihunyt. Egy- a £ftIut hogy favdgók jelentek meg a mi ligetünkben. A SúKK^tainS«, SSfiTuE posztok kifutottak a házaikból, megbolygatva szaladgáltára dermedt meg, könnyű ködfátyol borult rá. De most tak az utcákon. De csakhamar összeszedték magukat. Olyan az erdő élénkült fél. A fák, amelyek nappal alig hallható- elszántság lett úrrá rajtunk, aminőt csak a végső kétségbean susogtak, most hangosan sóhajtozni kezdtek, mélabús ggés fcölcJöndz Nyugodtak voltunk, mint a lövészárokban «Tofci ^hoov már csak eov aolv6ia van'8 ta vénedett — a magasra nőtt erdei fü, a sűrű bozót, a fák azt kilőtte, biztos a halál... törzsére tekeredő repkény, söt még a barna gombák, a zöld .,. Hallgattam az öreget. Erős szél támadt fel az ermoha is. Azt hitte volna az ember, hogy valami nagyva- dőn Vadul üvötíött föidig hajlította a fák törzseit. Tenros ébredését hallja. Mint valami jeladasra, vadallatok es ... , . ' ... ... .. „ . . . madírak hangjai vegyültek az erdő zúgásába. Agak recseg- aen orkánnak hangzott, a fák ingó koronái meg felkorbatek-ropogtak, átható üvöltés hangzott; a természetben folyó csolt hullámoknak látszottak. Mintha csak megindult volna élet-halál harc hangjai félelmetessé tették ezt a sötétség felénk az erdő. A hol elhalkuló, hol új erőre kapó süvölbeálltakor megélédö világot. , „ ., ... tés olykor egészen elnyomta a mesemondó hangját... Lovam csökönyösen kapált első labávál. Felém fordi- ..... . tottaa pofáját, türelmetlenül nyerített, majd kedvetlenül Olyan volt a zugásban, ez az öreges hang, mint nagy zekezdte csipegetni a füvet. Egy öreg paraszt ült mellettem nekar kíséretével szóló fuvola. törökülésben a földön, szítta magasodorta cigarettáját. A — Megértettük, hogy szörnyű dolog készül — folytatpislákoló parázs halvány fényfoltokat vetett a szakállára. ta az öreg Minden elfojtott keserűségünk előtört. Vének AZ tVl^TvT^nTZTJdAmínTTnü^ ház - * ifjak, asszonyok és gyerekek - senkisem tudott már ismételte. — Az volt minden gazdagságunk. Jobban ismer- uralkodni haragján. tük az erdőt, mint a saját falunkat. Minden egyes fa úgy Fejszét, fütyköst ragadtunk és kimentünk az erdőbe. A óvott bennünket, akár az anya az édes gyermekét favágók még nem láttak munkához. Megmondtuk nekik, Sűrű erdő közepén épült a falunk, zöld falként vettek , ... , . , ... körül a fák Nem is ismertünk mást a világból, mint az h°°V ha «afc *0V ^hoz is hozzá mernek nyulm, nem álerdőt, lünk jót semmiért. Nem mertek ellenkezni, összeszedték F

varost játszottunk gyermekkorunk ban: talyigát szerszámaikat és kivonultak az erdő szélére. Egyikük beeszkábáltunk faágakból, megraktuk száraz galy- ment a városba. A többiek leültek és vártak. lyal meg levéllel. Amikor aztán megnőttünk, tud- üstére kijött a városból az erdőhivatal egy tisztvisetunk segíteni a szüleinken, a legnagyobb surube is elmen- m„„v,„t„imn„nt,i„ vj,. i „n» tünk megkeresni a fiatal tevéket. Nem féltünk attól, hogy l6ie> me0 « vállalat meghatalmazottja. Két csendór is volt eltévedünk. Ha ismeretlen helyre értünk, kidöntött fákról, velük. Elmentek mellettünk, mintha ott se volnánk és a letördelt ágakról jegyeztük meg az utat. Hogyan is téved- favágók vezetőjével ereszkedtek szóba. Majd a tisztviselő ne el az ember odahaza? ránkmutatott és odaszólt a csendőröknek: — Kergessétek Felnőttünk és megértettük hogy az erdo taplal ruház . ... . . , f . ,, bennünket hajlékot nyújt. Hová is lettünk volna erdő nél- kl ezeket az erdőből! - A vallalat embere meg a favagokkül? El sem tudtuk volna gondolni!... wafc kiáltott oda: — Lássatok hozzá a munkához! Az öreg karonragadott. Egész testében reszketett, mintha csak valami rossz érzés rohanta volna meg. Vaksi sze- J^s ekkor férfiak és asszonyok, agy szó tanácskomét könny lepte el. Ráncos arcán, mintha csak megszapo- zás nélkül rávetették magukat azokra, akik emrodtak volna a barázdák. A bánat, amely elhomályosította berszámba sem vették őket. Koponyákon döngtek a buna szemét, megbújt szája szegletében, áradt minden mozdu- kók. Felhangzott a sebesültek jajgatása. A csendőrök meg latéból, énrám is átragadt. Végre tompa hang szakadt fel akik velük jöttek, egy-kettőre kereket oldottak, belőle, mintha esak falat akadt volna a torkán. Tudtuk jól, hogy ezt nem bocsátják meg nekünk, de — Elvettek tőlünk az erdőt! Egyetlen faját sem hagy- nem tehettünk egyebet. ták meg nekünk!... Másnapra erősítést kaptak a csendőrök. Behatoltak a arkójára tolta sapkáját, belemarkolt ritkás ősz ha- ialuha összeterelték a férfiakat, asszonyokat megkötözték jóba. Nem szólt többet, mintha csak megdermesz- ' - ' ( ' " . tette volna a fájdalom. Azon tűnődtem, hogy va- 6ket es mmt a barmot, behajtották őket a városba, jon mi játszódhatik le a lelkében. Lassanként megnyugo- Az öreg elhallgatott. Elállt a nemrég még dühöngő dott. Eldobta a cigaretta csutkáját, amely már a száját szél is. Csak a levelek susogtak halkán mint valami atlasz Pörkölte leverte szakálláról a hamut és nem nézve rám, ruha, csak a nagy szálfák zúgtak alig hallhatóan mint 1VT/X:Xgapáink régi módra éltek, híven meg- fa^TJa TZő^ Tu örizték a jó szokásokat, más életet nem is kívántak ma- TT .7 Az erdó Szenderült. Csak halk lélegzetvétele púknak. Nem is tudtuk, hogy másképpen is lehet élni! " ~ " r

r i Legszentebb kötelességünknek azt tartottuk, hogy az atyai hagyományt átadjuk gyermekeinknek és szigorúan meghagyjuk nekik, hogy ők is híven őrizzék meg. Eszünk ágában sem volt, hogy egyszer majd idegenek jönnek ide és szétzúzzák egész életünket... Egyszer aztán meghalottuk, hogy a kormány egy nagy ipari vállalatra ruházta az erdőirtás jogát, de nem sokat törődtünk vele. Nem jöttünk rá mindjárt, hogyan is ér el majd hozzánk a dolog. De egy szép napon csak dőlni kezdtek az évszázados fák, egyik a másik után. Ugy tiszteltük mi ezeket a fákat, mintha csak az őseink lettek volna. Még a legnagyobb sűrűben is, ahová gyermekkorunkban alig tudtunk beférkőzni a bozóton át, ahová nem hatolt be anynyira a napsugár sem — még ott is irtások keletkeztek. Ekkor azután már megértettük, hogy közeleg a vész, hogy el kell valahogyan hárítani. Az erdőn ütött sebek egyre szélesedtek és egyszer csak a mi sűrűnkbe is belevágott a fejsze. Egy emberként keltünk fel mindannyian. Hiába kecsegtettek pénzzel, hiába fenyegettek; semmi sem bírhatott rá arra, hogy odaadjuk az erdőnket. A vállalat ekkor cselhez folyamodott: egyszerre csak arra ébredtünk, hogy seholsem tudjuk eladni a tűzifánkat. Az épületfa is a nyakunkon maradt, úgy, hogy végül is a vállalat vette meg potom áron. Nem volt mit tenni, darabonként el kellett adogatni az erdőt. a magunkfajta parasztember már olyan, hogy nem/\ igen lát előre. A vállalat kijelentette: »Mi a legújabb eljárással termeljük ki az erdőt, ti ezzel nem versenyezhettek*. Lehet, hogy igazuk is volt. De hát igazság-e, hogy nekünk semmink se maradjon? A vállalat kihasználta a tudatlanságunkat, gazdagodott rajtunk. Eleitől fogva tudták a vállalat urai, hogy nem állhatunk meg ellenükbe. Valóságos irtóhadjáratot folytattak. Fájó szívvel nézegettük a gyermekkorunk óta ismerős helyeket. Volt ott egy fa, amögé bújtam az emberek elől, amikor üldöztek, mert elraboltam egy leányt, aki aztán a feleségem lett. Eltakart a fa, megakadtak törzsében a gyilkos golyók. Ezt a fát is kidöntötték... Ugy éreztem, mintha a tulajdonkezemet, vagy lábamat vágták volna le. De hát mit tehet az ember? Letöröltem a könnyemet, fájdalmamban fetrengtem a letaposott füvön. Mindenki érezte a faluban, hogy közeleg a vég. Nem hallatszott több nevetés. Az egész falu képe megváltozott. Mi, öregek, alig ismertünk rá. Más falu volt ez már, mint azelőtt. Nem óvta már köröskörül a magas erdő a külvilágtól. Egy idegen boltos kocsmát nyitott. Részeg favágók ődöngtek az utcán. De megvolt még vagy hatszáz fánk. A parasztok elhatározták, hogy ezt a szent ligetet sohasem adják ki a kezükből. Ez fog táplálni bennünket, gyermekeinket pedig emlékezteti majd a rengetegre, amelyből őseink éltek. Nem engedhettük meg, hogy erre a szent ligetre lesújtson a fejsze. Egy darabig mintha a vállalat sem figyelt volna fel hallatszott. Az öreg felkelt, körülményesen rágyújtott és elindult a sűrű, sötét éjszakában. LÖDI FERENC: FEKETE GYÖNGY Már hetek óta hallgatok Pedig hogy mélyül fénye már, rrlagam miatt vagy másért, mint szemek tükre, éje, s elégnek bennem halk dalok láthatja bár, ki mélybe száll, ezért a csöndes zuhanásért, avagy a szívét küldje érté. Fekete gyöngy a birtokom: TapIntsa át, hogy meddig ér szavakból nehéz füzér. — Tűnődj kicsit e fintoron, mielőtt benne elmerülnél Fekete gyöngy e hallgata. nagy néma szerelemmel, s fájóbb nem volt még furcsa [láz, hiszen az ember szólni nem [mer. a mérhetetlen lélek, mely szüntelenül ment, itta józanul, s botlik, mint (a részeg. Merülj el sziget, Bn-sziget, koráll-testeddel zátony, a hallgatás oly jéghideg. s alig van Innen rút halálon. Attól félek, hogy széttörik, Meglestem hót a csöndemet, mielőtt me§ is értem, gyöngy volt, fekete szépség, hogy vérhullámok szétlökik s e verssorok, mint őrszemek, égő, fekete gyöngy hitében, konok magányom tettenérték. jANOSHAZY GYÖRGY: TAVASZVÁRÁS A fehér háztetőn egy barna szeplő a kéményben fütyöl a kéményseprő a fák himport hullatnak nemsokára a szeretők szivébe homlokára arcát a szántó friss vetésbe fejti a tél csípős korbácsit elfelejti a diákok vizsgára készülődnek mállik a múlt malmában a jövőnek. SZABÓ ISTVÁN: TAVASZI HAJNAL Friss tavasz ébreszt... Kint a hajnal Arcomba vágja illatát, Incselkedik omló hajammal, Mint iskoláskori barát. Indulj! — szólít meg üde szóval — Ott fenn a szikra már pereg, Inas hegeszt, s amott a négy fal Feje fölé az emberek Tetőt varrnak; libben az ingük, Mint március fehér szele ... Indulj! — várunk, hagy együtt hintsük Élettel a földet tele. KONCZ ANTAL.: ÉLETEDDEL FELELJ! Könnyű ünnepelni, mikor bízó szirmát bontja a rózsa, dus csokorba kötni, odaadni vasárnapi szívvel elfogadni, ... . napos örömre lelni, mikor bízó szirmát bontja a rózsa — könnyű ünnepelni! Tudsz-e ünnepi ni, magasba szállni, jókedvűn szeretni Ha fojto köd öli meg a rózsát. Éhes fagyok kerted letarolják. „. . . télben tavaszra várni „ „ Jókedvűn szereim', tudsz-e ünnepelni, magasba szállni? Erős, vidám szívvel, ha vigyáznak rád — könnyű jónak lenni, diadalmaskodni Júdás-csókon, ha valaki a vad buktatókon ... . , kézen fogva vezet át, konnyu jónak lenni: erős, vidám szívvel, ha vigyáznak rád! Jónak maradni tudsz-e, ha hétköznapok száz gondja görnycsj' sivatagban friss forrásra lelsz-e, kísértő szóra nemmel felelsz-e? — az alkalomtól fu(sz-e? Ha hétköznapok száz gondja görnyeszt, jónak maradni tudsz-e? Ha melled szegődik a nyugodt siker — könnyű hűnek lenni elvhez, baráthoz, gyúlt szeretőhöz, nem nyúlni doronghoz, kardhoz, kőhöz, . _ . . ha kapod mindig mi kell, könnyű hűnek lenni, ha melléd szegődik a nyugodt siker! Hitedhez maradsz-e konokul hű, ha kudarc kudarcot ér, ha kincset ígérnek becsületedért, jellemed lándzsát visszavető vért-e, vagy hajlékony gyenge fű" Ha kudarc kudarcot ér, hitedhez maradsz-e konokul hű? Könnyű lelkesedni, ha rakéta röpül a Vénus felé, szivedhez simúl a jószárnyú hír sújtó sebektől óv balzsamos ír — elégedettnek lenni, ha rakéta ropui a Vénus felé — könnyű lelkesedni! Hullt forradalmak után töretlen szívvel erőrekapni. Jelző máglyaként tudsz-e lobogni? ' Hibák súlyától meg nem inogni az eszmék keskeny útján töretlen szívvel erörekapni hullt forradalmak után? Tisztatekintetű boldogságot, vagy kába gyönyört akarsz? Lustán, mint disznó, a pocsolyában sütkérezni a sors mosolyában, vagy szítani a lángot? Kába gyönyört akarsz, vagy tlsztatekfntetű boldogságot? Életeddel felelj! ne idomítható, kacér szavakkal, harcolni tudó elvhű szeretet vezérelje szerelmes szívedet, ha szűnik is a delej, ne idomítható kacér szavakkal életeddel felelj! TÓTH ISTVÁN: Csillogó délután Szikrát csihol a nap, elvékonyul a jég. Holt lomb borítja csak a bronzos fák tövét. A kifakult levél lerázza a jeget. Bénán a fényre ér, utolsókat remeg. Ö, Szél, vidd szerteszét e törött szárnyakat, hogy a tűnt nyár nyomán szabadon szálljanak. Hol megköszörüli magát a fémes ég, érjék sár nélküli füvek gyémánt hegyét. Tárulj ki. sima Űt; villanj fel, fürge Lét. Porladjanak el úgy. bogy észre se vegyék. PAPP LAJOS: Zsiroskenyér Sürög-forog a költó körül Két dolgos kis tenyér: ~ Mi lesz kedves, a vacsora? — Ma? Zsiroskenyér. Tudod, hogy sokadika van — így szól a két tenyér — S még tegnap is vajas volt. Nem zsíros a kenyér, De hát a kassza kiürült. Fizetés holnapután, Addig megleszünk valahogy, Es a költő bután Bámul, mert mást mit is tehet! S a két kicsi tenyér Dombjain dallá nemesül A zsiroskenyér...