Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

Vasárnap, 1961. április 16. 124 9 A jövő a mábail formálódik Gazdaszemmel "Él a domaszéki Rákóczi Tsz birtokán Őt holdra telepített gazdagon fizető „csemegét" a hordányi Dobó István Tszcs n!l!llll!llll!lilll!l!!lll!lll!ll!llll!l!!lll!illlllllll!l!lll!!lllllll!!llll!!!!lllll!!!llllillllllllllll!IM Ha a domaszéki Rákóczi A spárgaföldön a telepítésről beszélget Varga Vilmos, a szövetkezet elnöke, Vas Féter tszcs-tag és Schuszter János szegedi dolgozó. — Nemcsak a mával, ha­nem a jövővel is törődünk — mondja a bordányi 2 ezer holdas Dobó István Termelőszövetkezeti Csoport elnöke, Varga Vilmos. — Ezért már most megkezdtük a közös telepítést. Öt ka­taszteri holdra a külföldön különösen kedvelt, levesnek kitűnő, vajban pirítva is nagyszerű zöldfőzelékfélét, csemegét, a spárgát telepít­jük meg. Ha a fejlődés so­rán a szövetkezés legfejlet­tebb formájára térünk majd át, a spárgából már korán tavasszal szép összeghez ju­tunk és így nem lesz gond pénzelőleget adni az egysé­gekre. Túl a falun A holnap, a jövő a ma hétköznapjainak munkájá­val formálódik. A falutól jó pár kilométerre, a bor­dányi dűlőben már messzi­ről látni, hogy nők és férfi­ak csapata szorgoskodik a szőke homokon. — A spárgatelepitők, a mi közös gazdaságunk tag­jai — jegyzi meg Varga Vilmos, majd Schuszter Já­nos, a Szegedi Keriderfonó­gyár dolgozója —, aki a munkásosztály képviselője­ként hónapok óta kint él a faluban, segíti az új útra tért paraszfokat —, hozzá­fűzi: — A spárgatelep melletti dűlőút második ötéves ter­vünk során kövesúttá válik, összeköti Bordányt Zákány­székkel. Így a spárgatermés elszállítása is könnyebb lesz majd. jól fizet a spárga De vajon mit mondanak a vidám, szorgoskezű tele­pítők? Vas Péter, a szakirá­nyító, aki egyéni gazda ko­rában is termelt spárgát, s minden csinját-binját érti a földművelésnek, kijelenti: — Közös gazdaságunk nem jár rosszul a spárgával, ezért is határoztuk el, hogy már most összefüggő táblába telepítjük. — Mennyi idő múlva hoz termést az új telepítés? — A spárga a harmadik évben már terem, és jó hasznot ad körülbelül 20 éven át. Az első tíz évben esztendőről esztendőre nő a termés, bővebben adja a fo­rintot. Az első termésig per­sze nem áll kihasználatla­nul a föld, mert köztesként burgonyát termelünk rajta. — Egy hold spárga ter­mése mennyit ér? — Hát, — mosolyodik el — a spárga nem szűkmar­kúan adja a pénzt. Egy hold spárga jó közepes ter­més esetén megadja a 40 ezer forintot. Öröm Különben az itt dolgozók önként, elismerésre méltóan vállalták a telepítést. Bakó Ferenc — mint több más gazda —, a feleségével együtt rakja a spárga gyö­kereit a mélyen felszántott földbe. A 40 centiméter mélységű árkolást, amelybe a spárgagyökér kerül, a csa­pat előtt lófogatos ekével K. Németh Zoltán és Vas Péter végzi, majd ezt befe­jezve, a takaráshoz fognak. Bakó Ferenc, akárcsak a tszcs többi tagja, örül, hogy közös gazdaságuk nem sok­kal az indulás után spárga­telepet mondhat magáénak, amelynek a megvalósítását az állam segítette. Nemcsak spárgagyökérrel, hanem szerves- és műtrágyával, va­lamint a gépállomási mély­szántás dijának megtérítésé­vel is. A fiatalok pedig, például a Kazi-testvérek — Mária, Ilona, István, Mihály —, arról beszélnek, hogy spár­gát még soha életükben nem telepitettek, de azért megtanulták a munkát, ha­ladnak jól. Szeretik ők is a földet, jól érzik magukat e tájon és vallják: Eddig is a mezőgazdaságban dolgoz­tunk, ezután is azt csinál­juk! Újabb lépések A dűlőúton állunk. A szö­vetkezet elnöke elgondol­kozva szívja cigarettáját, majd hirtelen megszólal: — Idén a spárgával nem fejeztük ám be a telepítést. Ősszel tíz holdra szőlőt ül­tetünk, meg gyümölcsöst is akarunk telepíteni. Persze, majd a közgyűlésünk ponto­san eldönti és meghatároz­za, hogy ősszel mekkora te­rületen telepítsünk. De any­nyi biztos, hogy ültetünk új szőlőst és új fákat, mert en­nek a közös gazdaság tag­jai látják hasznát. Közben azonban Vas Pé­ter lép az elnökhöz és új­ságolja: — Mire este lesz, befejez­zük az öt holdon a spárga telepítését. Ugye jár érte áldomás?! — tréfálkozik, és összenevetnek... M. S. Tsz tízéves múltját grafiko­nokon ábrázolnánk, rendkí­vül görbe, zuhanókban, emelkedőkben gazdag vona­lat kapnánk. Visszafelé na­gyon nehéz volna már ki­bogozni, hol voltak a na­gyobb hibák: a vezetők kö­vették-e el azokat többnyire, vagy maguk a gazdák. Az azonban tény, hogy a Rákó­czi Tsz egész közösségével együtt tíz éven keresztül, ígéret volt csupán. Mégis, ha most bejárjuk földjeit, gazdaságát, azt tapasztaljuk: a mostani ígéretek a legbiz­tatóbbak, ezek minden bi­zonnyal teljesülnek. Ezelőtt így volt itt: ter­veztek, nem teljesítették; az­tán megint terveztek, újra nem teljesítették. Objektív és szubjektív okok egyaránt közrejátszottak ebben. A so­rozatos lemaradások egyik legfőbb előidézője volt, hogy nem tudták biztosítani a föl­dek jő termőképességét. A talajerőállapot évről évre romlott, a terméseredmé­nyek pedig zsugorodtak. A tél idején szövetkezeti köz­séggé alakult Domaszék is. Ez a nagy változás láthatóan máris érezteti hatását. Meg­szűnt a Rákóczi Tsz is szi­get lenni az apróbb-nagyobb egyéni gazdaságok "óceánjá­ban*. Javul a földek termo ereje A községi tanács elnöké­vel, Szabó elvtárssal indul­tunk el határjárásra. A ta­nácselnök jogos örömmel mutogatta most a Rákóczi Tsz földjeit. Mindenfelé, ameddig csak elláttunk, trá­gyahalmazok, kupacok sora­koztak a szövetkezeti táblá­kon. Több helyen a sok-sok trágya bedolgozásával fog­lalkoztak. Mint később Ör­dög Győző, a termelőszövet­kezet agronómusa elmondot­ta, ötezer mázsa komposzt­trágyát, háromezer mázsa is­tállói ragyát gyűjtöttek össze Most már valóban azok. Mégis — miért? Annak Hu­nyadvári János bácsi, a szö­vetkezet sertésgondozója az egyik megmondhatója. — Bizony senki sem gon­doskodott itt sokszor még a állami vállalatoktól és más legelemibb taptakarmany­közsegekből, kétezer mázsa szükségletről sem — mondta trágyát pedig saját gazdasá­gukból hordtak ki most a földekre. Ez nagyon szép munka volt. Azt jelenti töb­bek között, hogy a közös szántóterületeknek mintegy a 70—80 százalékát előkészít­hették jó termés alá. Ami a növénytermesztési munkát illeti, ebben is szép vállal­kozás tapasztalható. A Rákó­czi Tsz gazdaközössége töb­bek között 50 hold fűszer­paprikára szerződött. Ilyen felkészüléssel Domaszéken még sohasem várták a ter­melési évet, mint most. Az áVuttenyésztés gy engéi Ha azonban jószágudva­rokban, istállók környékén tekintünk szét, még most is lehangoltság vesz erőt raj­tunk. Újra meg újra azt kell mopdani: ezt nem szabad! Mert ami haszon befolyik a szántóföldi növénytermesz­tés, a gyümölcstermesztés ígéretes csatoniáin, annak jó része könnyen kiszivárog­hat a rossz állattenyésztői munkából fakadó száz meg száz erecsken. A marhais­tálló épülete szép, korszerű is. Uj még, jó egymillió fo­rint fekszik benne, de a marhaállomány már annál hitványabb. Pedig semmi ge János bácsi. — Pedig ol­csón adják az ERRÁ-t, a a FUTOR-t és a PEK-et ig. A drága daratakarmányokat is úgy használták fel leg­többször, ahogy azt éppen nem lett volna szabad. Fájt a szívem — mondotta a sertésgondozó —, mikor az előző agronómus, Bujdosó Albert öt deka csutkás ku­koricadarát utalványozott naponta a szopósmalacok­nak. Sajnáltam a darát is, a malacokat is. A „kocC" ajándéka Jó-e a fehér hússertés? Bizonyságul meg kell nézni Hunyadvári bácsi háztáji fehérhús-fajtájú kocáját. Súlya jó két mázsa, fialási átlaga a tizenötöt is megha­ladja. Hunyadváriné a jó gazdaasszony büszkeségével újságolta: a tavalyi malaco­kat _ pénzen vett takarmá­nyon neveltük fel, s mikor eladtuk a süldőket, mégis 4 ezer 200 forint lett a tiszta haszon belőlük. Bizonyítékul megmulatta fia szép tangó­harmonikáját is, amivel a -koci* ajándékozta meg őket. Hunyadváriné már nemegyszer ajánlotta: ve­gyen tőlük tenyészállatnak valót a szövetkezet. A vá­lasz csak hümmögés volt. indokolja ezt- Nyolcszázhat Nagyon jó a fehér hússertés Az olvasó írj a Önkritika és tanulság... Már most készülnek a nagy gyümölcstelepítési szezonra az újszegedi Haladás Tsz gazdái Nyolcvanezer gyümölcsfa­csemetét értékesítettek az őszi és a tavaszi gyümölcs­telepítési szezonban az új­szegedi Haladás Termelőszö­vetkezet gazdái. Bőséges vá­lasztékot tudtak biztosítani télialma, elsősorban jonatán, starking, húsvéti rozmaring­fajtákból. Feltűnően nagy volt a kereslet a csonthéjas gyümöftsök iránt. Ha száz­szor annyi őszibarack-, kaj­szibarack-, cseresznye- és meggyfa lett volna is, az is kevésnek bizonyult volna. A szövetkezet gazdái szá­mítanak arra, hogy az új tsz-ek jórészt a jövő évben jcezdenek hozzá nagyobb mértékben az új gyümölcsö­sök telepítéséhez, s a mos­tani 80 ezerrel szemben mintegy 220—250 ezer gyümölcsfa­csemetét akarnak kiter­melésre és eladásra fel­nevelni az idén. Ez évben először foglal­koznak majd a Haladás Tsz­ben utcafásításokhoz szüksé­ges gömbakáccsemeték ne­velésével. Mint a csemete­kertészeti brigád vezetője el­mondotta, a jövő tavaszon mintegy 45—50 ezer gömb­akáccsemetét hoznak majd forgalomba. Hasonlóképpen növekedett a kereslet a ró­zsafélék csemetéiből, is. 22 ezer rózsatövet termel­tek ki idén a tsz-ben s az ország legkülönbözőbb városaiból, falvaiból rendel­tek belőlük. A brigádvezető szerint ró­zsatövekből többet értékesí­tenek jövőre, mint az idén. Jelenleg négy és fél katasz­teri hold úgynevezett vágó­rózsája van a szövetkezet­nek. Ebből a területből elő­reláthatóan mintegy 80—90 ezer rózsatövet termelnek majd ki az őszi lombhullás után. Februárban alakult, meg a pusztaszeri Kossuth Tsz-ben a KISZ-szervezet. A kezdeti lendület, a kedv bíztató is volt, de később mintha meg­torpant volna a jó hangulat. A községi tanács végrehajtó bizottságának is gondot oko­zott ez a jelenség és elhatá­roztuk: el'oeszelgetünk a szö­vetkezeti fiatalokkal. így tudtuk meg például, hogy H. A.ntal fogadást kö­tött: a KISZ alakuló ülésére ittasan jön be és úgy fog köszönni: "Dicsértessék a Jézus*. A fogadás arra szólt, ha ezt meg meri tenni, ak­kor barátja, P. Mihály egy liter kevertet fizet neki. H. Antal bátor gyereknek mu­tatkozott — megnyerte a fo­gadást ... T. István azt tervezte, hogy ugyancsak az alakuló ülésen végigszalad az iskola pad­jain, s aztán mondja: "meg­jöttem, szép vagyok, táncol­hatunk*. Erre ugyan nem került sor, azonban ilyen ki­lengéseket tapasztaltunk. Az ügyhöz még az is hozzátar­tozik, hogy H. Antal nem Szereti a népi táncot (a Kos­suth Tsz fiataljai népi tánc­ra készültek) és így fejezte ki elégedetlenségét: "Ugyan, Gabi bácsi, hagyja a fenébe azt a népi táncot, ehelyett húzzon egy jó rumbát.. .* Mindkét fiatal belátta a velük való beszélgetés so­rán, hogy nagyon helytele­nül viselkedett és ígéretet tettek arra, hogy a legköze­lebbi KI£Z-gyülésen ezt el is mondják, bocsánatot kér­nek mindazoktól, akiket megbántottak. így is történt. "Belátom, nem volt szép dolog, ahogy viselkedtem, ígérem, többet ilyet nem te­szek* — mondta T. István. Arca piros volt, de látszott rajta, hogy megkönnyebbült. A szülők és a gyűlésen meg­jelent fiatalok tapssal fo­gadták az őszinte szavakat. H. Antal sokat tépelődött, mire elhatározta, hogy fel­áll. "Bocsássanak meg, nem jól viselkedtem .. a bor be­szélt akkor belőlem ...« Taps és helyeslés moraj­lott végig a termen. A szü ­lők megnyugvással vették tudomásul, hogy a KISZ jó­ra neveli a fiatalokat, amely­nek egyik jelensége, tanul­sága ez a történet. Nagykovácsi János hold földön tehenestül, bor­jastól együtt mindössze 42 marhát tart a szövetkezet (!). Van itt magyartarka, fél­borzderes, szimentáli eredetű és a jó ég tudná még meg­mondani, hányféle jószág. A legkülönbözőbb, elkorcso­sult kereszteződések. A kon­díció általában jobb, minta tél idején szövetkezetbe lé­pett környékbeli egyéni gaz­dák marháié. Mégis, sem a gondozók, sem az agronómus »nem tudták* pontosan meg­mondani, mennyi tejet is fejnek itt naponta. Később a tejbegyűjtés adataiból ki­— mégis, mo6t talán az a he­lyes. ha a szövetkezetben valóban visszaállnak a berk­síri kocák tartására. Már nem lehet mentség Farkas Józsefné és még néhány nyelves menyecske azért szapulta a vezetőséget — nem ok nélkül —, amiért félnek a baromfineveléstől. Kisállattenyésztéssel ugyanis évek óta nem foglalkoznak a közösben. Farkasné már azt is megszervezte az asszo­nyok között, hogy mindenki derült: 15 liter volt a napi ad önszántából egy-egy tyú­kot. Ezeket eladják, s a pénzből beállítják az új ba­romfi törzsállományt. A vá­lasz ez volt: nem lehet A baromfitartáshoz hely kel­lene, meg takarmány. Ért­hetetlen a vezetőségnek ez a konoksága. Farkasné külön­ben tanult baromfitenyésztő, boldogan vállalná a felelős­séget is. Tízéves szövetkezet­nek nem lehet mentség, hogy nincsen tyúkház. Gépparknmlés, építkezés a kistelsfci Felszabadulás Tsz-ben Idén tavasszal jelentősen rolnak, részben saját, rész­megnövekedetl a- kisteleki ben pedig állami erőből. Felszabadulás Termelőszö- A jószágtenyésztés fejlesz­vetkezet földterülete és tag- léséhez újabb gazdasági épü­létszáma. Ma már így a több leteket hoznak létre. Meg­venni 10 éve létrehozott szö­vetkezet tagjai 2370 katasz­teri hold földön gazdálkod­nak. A szép közös gazdaság idén tovább gyarapodik. A épül az 50 férőhelyes szarvasmarhaistálló, vala­mint a 20 férőhelyes sertés­fiaztató és a 200 férőhelyes süldöszállás. Nagy gondot fordítanak a szövetkezetnek már tavaly tagság szórakozási, kulturá­is jó segítséget adott a mun- lis igényeinek kielégítésére kában a saját traktor. A is. Ezért a központi iroda megnövekedett földterület épületénél átalakításokat vé­azonban geznek> s *sztH' művelődési termet hoznak létre. A mű­hoz­tejleadás márciusban. Eny­nyi haszonért bizony nem érdemes negyvenkét mar­hát tartani. Igaz, a tehe­nek nagyobb része most szá­razon áll, azonban olyan időszak ekkora szövetkezet­ben már az év egyetlen hó­napjában sem lehet, amikor jóformán semmi tejhozam sincs. A hiba gyökere első­sorban a hozzá nem értés­ben van. Nemcsak a megfe­lelő takarmányok termeszté­sét kell itt sürgősen megta­nulni, hanem még egyszer s most már utoljára, ki kell cserélni az egész vegyés. el­korcsosult marhaállományt is. Helyükre jó tenyészké­pességü, magas tejhozamú jószágokát kell állítani, me­lyeket érdemes lesz tartani. Ugy láttam, lenne itt egy és más dolga a kerületi állator­vosnak is, aki még mindig megtűri a tbc-s és az egész­séges jószágok állandó együtt tartását. Egy-két ellentmondás A sertésáklok körül töb­ben is azt bizonygatták: ezek a magyar fehérhús ko­cák rossz fajtájúak, ki is selejtezik őket. Egy részük már hizlaldában van. Mond­ják: visszatérnek a sokkal igénytelenebb berksíri disz­nók tartásához. Ördög Győző agronómus azonban nem vette észre állításának mély­séges ellentmondásosságát. Ugyanis tőle hallottam elő­ször: ezek a kocák tavaly még 8,5 választási átlagot adtak, s ez jó közepes ered­mény. Kar, hogy a rossz ál­megmunkálásához idén újabb Zetort és závaló felszereléseket vásá vásárolták a televíziót, .4 szomszédban már másként van Mint más tsz-ekben, tud­ják ezt Domaszéken is: ad­dig nem lehet a gazdálko­dásban teljes a siker, míg nem teremtik meg a magas­színvonalú, jól jövedelmező állattenyésztés alapjait. Eb­ben tanulhatnának a doma­széki Rákóczi Tsz gazdái egyet s mást a hasonló adott­ságokkal rendelkező móra­halmi Vörös Október Tsz embereitől. Nem nehéz kita­lálni, hogy Mórahalmon a szövetkezeti gazdák jövedel­me miért volt csaknem két­szerese zárszámadáskor a domaszékiekének. A szaty­mazi Szabadság Tsz tagjai is állattenyésztésüknek, jó­részt a fejlett baromfineve­lésnek köszönhetik, hogy most elégedettek lehetnek a múlt esztendő eredményei­vel. Nem messze esik egyik lategészségügyi munka miatt falu sem Doirmszéktöi hasz­a télen orbánc ütötte fel a i. . fejét, s a hízni való süldők 305 ,lelme atruccannl eg-v közül 40 darab elhullott. S Kls tapasztalatcserere. most ezek a kocák rosszak? Csépi József

Next

/
Thumbnails
Contents