Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-14 / 62. szám

3 Kedd, 1901, március 14. MINDENTUDÓ ASZTALOSGÉP Több szem többet lát az üzemben is Hasznosan segíti a vállalatvezetést a konzervgyári üzemi tanács Pattognak a forgácsdarabok, simulnak és illeszkednek a hosszú deszkalapok Becker József és Horváth Mihály asztalosok kezenyomán a Szegedi Szőrme- és Börruhakészítő üzem nemrég átalakított korszerű asztalosműhelyében. Itt helyezték üzembe a csehszlovák gyártmányú, különleges kombinált famegmunkálógépet is, amely ötféle művelet: egyengetés, vastagsággyalulás, körfűrészelés, marás és fúrás elvégzésére képes. Ez a famegmunkálógép szükségtelenné teszi a bérmunkát és általa jelentős idő-, valamint költségmegtakarítás érhető el. A Szegedi Földművesszövetkezet jelentős fejlődéséről adott számot a vasárnapi küldöttközgyűlés Vasárnap a MÉSZÖV Deák Emögött Ferenc utcai kultúrtermében helytelen jöttek össze a szegedi földművesszövetkezet tagjai által megválasztott küldöttek, hogy értékeljék az igazgatóság 1960. évi tevékenységét, a földművesszövetkezet eredményeit és megszabják az 1961. évi feladatokat. Szűcs Tibor, az igazgatóság elnökhelyettese üdvözölte a küldötteket, a meghívott vendégeket, majd nyilvánvalóan a anyagkezelés, a pontatlan áruátvételek húzódnak meg. a küldöttközgyűlés határozatokat fogadott el. Czukár György Mire végetért a vállalatvezetői beszámoló, a konzervgyári üzemi tanácstagok jónéhány noteszlapot teleírtak a gyár hároméves fejlődésének számaival En is feijegyeztem néhányat, csak úgy címszavakban. A termelési érték 1958-ban 102 mi'lió forint volt, 1960-ban 152 millió. A költségszint 1957-ben 95,1 százalék, tavaly 85 százalék. Az egy dolgozóra eső termelési érték három év alatt 23,4 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt 31 millió forintot ruháztak be, s ebből 10 milliót gépi, 18 milliót építkezési a többi egyéb beruházás volt. A vállalati ellenterv Igy egymás mellé rakva, e számok nem igényelnek külön magyarázatot. Az ilyen adatokra szoktuk mondani: beszédes számok. Ezért inkább a jövő, a jövőt megalapozó vita érdekelt, A vállalatnál már több hete ismeretes, hogy a minisztérium" }961-ben 165 millió forint értékű árut kér az üzemtől. Azért gyűltek össze az üzemi tanács tagjai, hogy meghányj ák-vessék e tervtcljesítés lehetőségeit. Már az ülés elején kiderült: a Szegedi Konzervgyárban úgy gondolják, ennél többre képesek. A beterjesztett vállalati ellenterv-javaslat szerint a minisztérium által kért mennyiségnél 20 millió foMindent összevetve a szövetkezet 798 ezer forint nyereséggel zárta az 1960-as gazdasági évet. Gombos István elnök ismertette az Igazgatóság beszámolóját az 1960. évi tevékenységről. Ez lehetővé tette, hogy a tagság részjegyei után, azok kamatára 14 700, a vásárlási és értékesítési visszatérítésre 36 ezer forintot fizethessenek ki. Foglalkozott a beszámoló a bolthálózat korszerűsítésével is. Az 1960-as évben a földművesszövetkezet 600 ezer forintot költött főként elektromos hűtőberendezések beszerzésérc — beruházási hitel nélkül! A beszámoló foglalkozott a földművesszövetkezet politikai, tömegszervezeti tevékenységével és megállapította, hogy az 1960-as évben tovább erősödött a tag- Az üzletek karbantartására ság bizalma a szövetkezet pedig csaknem 327 ezer foiránt. Ezt mutatja az is, rintot fordítottak, hogy A szegedi földművesszö, _ vetkezet leküzdötte az éveka tagság 45 ezer forintot ke, ezelőtti rossz ve2etésból fizetett be részjegyre tervezett 35 ezer forinttal szemben. A földművesszövetkezet segítette a mezőgazdaság szocialista átszervezését is, s dolgozói részt vettek az agitációs munkában, továbbá segítették azzal is, hogy a adódott súlyos gazdasági akadályokat, s ezzel megteremtette fejlődésének további lehetőségeit. Az igazgatóság beszámolójához a küldöttek közül tizennégyen szóltak hozzá, elismerve a földművesszövetkezet javuló munkáját és termelőszövetkezetek részére néhány javaslatot tettek a több mezőgazdasági kisgépet adtak át. A beszámoló értékelte a jövő feladatainak jobb megoldására. A hozzászólásokra Gombos kereskedelmi tevékenységet István elnök válaszolt> majd Hova Beloruszt, hova Zetort ? Népgazdaságunk 1961. évi beruházási költségvetése 4370 új traktort, 1050 gabonakombájnt, 250 vontatókocsit s rengeteg mezőgazdasági munkagépet ígér a termelőszövetkezeteknek. Népi érdek fűződik ahhoz, hogy a dolás helyessége mellett szólnak. De ha jól meggondoljuk, több az olyan jogos kifogás, melyek ellene érvelnek a dolognak. A csehszlovák Zetor traktorok közismerten 25 lóerősök. A Belorusz-gépek viszont, mint em gépek beszerzésére fordított lítettük is, 45 lóerőt képviösszeg a lehető legjobban kamatozzék. Érthetőbben: az új traktorokat és munkagépeket úgy kell szétosztani, hogy azokat már idén jól selnek. A Belorusz traktorok elsősorban talajmunkára alkalmasak. Nagy vonóerejük teszi ezeket alkalmassá erre. A Zetorok szintén felhaszkihasználhassák. Az elosz- nálhatók talajmunkára is, de tással kapcsolatos eddig ismert tervekből azonban egyáltalán nem derül ki ez az ésszerűség. E tervek szerint lesznek majd "Zetoros megyék", "Zetoros járások« és "Beloruszos körzetek- A Szövetkezeti gazdaságaYegedl ^ejdaul^ Bekri }nkban áltaf <Sét egy-egy nagyobb szövetkezetben inkább a vontatás, anyagmozgatás eszközei ezek. ... És ésszerűbben ruszos területként szerepelt eddig. Körültekintőbben... Ez azt jelenti, hogy a járás tsz-ei leginkább csak 45 lóerős, szovjet gyártmányú Eelorusz traktorokat vásárolhatnak. Kétségtelen, vannak érvek, melyek az elgon1960-ban a földművesszövetkezet 58 millió forint forgalmat bonyolított le. A kiskereskedelmi forgalmi tervet 114 százalékra teljesítették, amely az 1959-es évhez képest 6 millió forinttal magasabb, A vendéglátóipari tevékenységgel 7 millió forint forgalmat bonyolítottak le, amely 600 000 forinttal nagyobb, mint az 1959-es évben volt. A felvásárlásban — a gyenge termés következtében — már nem tudott a földművesszövetkezet ilyen jó eredményt elérni, jóllehet erre is nagy szükség lett volna. A költséggazdálkodásban — mutatott rá a beszámoló még sok a tennivaló, mert a megye többi földművesszövetkezetei alacsonyabb költségszinttel oldják meg feladataikat, mint a szegedi. A vagyonvédelemben javulás tapasztalható, az 1960. évi adatok szerint azonban a szövetkezet igaz-, gatósácának résen kell lennie. Erre mutat az is, hogy volt néhány magas összegű hiány, de növekszik a normalizált hiányok összege is. Megötszörozi a gépfcocsFhQtök élettartamát az új magyar eljárás As új vegyszerrel keverve maga a hűtővíz akadályozza meg a rozsda és a vízkő képződését Tavaly kezdte meg kutatá- nök, az intézet egyik kutasait az Autóközlekedési Tu- tója azonban megtalálta a dományos Kutató Intézet módját a két veszély együtannak megállapítására, ho- tes elhárításának. A vízkőgyan lehet az eddiginél job- oldó anyagokhoz pontosan ban megakadályozni a gép- meghatározott arányban kükocsi alkatrészeinek rozsdá- lönböző, úgynevezett inhibisodását és máris megszüle-- torokat, tehát olyan vegytett az első eredmény. szereket kever, amelyek véSok kárt okoz a gépkocsik kony rétegben a fémfelületre hűtőjében egyrészt a vízkő tapadnak, a savakat és lúlerakódása, másrészt a rozs- gokat nem engedik a fémhez dásodás. Egyetlen esztendei jutni és igy, anélkül, hogy használat után például egy megszüntetnék vízkőoldó Csepel terhergépkocsi hűtő- képességüket, megakadályozjébpi körülbelül két kiló víz- zák az anyagroncsolást a követ kellett eltávolítani. A rozsdaképződést. Ha a hűtőrozsda és a vízkő ellen azon- vízben csak néhány ezrei ékban eddig nem lehetett ered- nyi ilyen vegyszert oldanak menyesen küzdeni, mert a fel, maga a hűtővíz akadávízkövet oldó, vagy keletke- lyozza meg mind a rozsdázését megakadályozó savas sodást, mind a vízkőképzővagy lúgos szerek a többféle dést. fémből készült hűtőalkatré- Az eddigi laboratóriumi és szek közül valamelyiket fel- üzemi próbák azt bizonyíttétlenül megtámadják és ják. hogy ez az eljárás a előbb-utóbb tönkreteszik. Igy hűtők élettartamát az eddigia hasznot felemészti a kár. nek körülbelül ötszörösére Varga Zoltán vegyészmér- növeli. (MTI) fajta munka bőségesen előfordul. Épp ezért félő, hogy a Beloruszos körzetek roszszabbul járnak a szállításokat illetően, mint a Zetorosok. Ugyanis figyelembe véve az útviszonyokat, általában a Belorusz traktorokkal sem tudnak egyszerre nagyobb terheket vontatni, mint amekkorákat egyébként a K—25-Ös Zetor traktorok is elbírnak. Így tehát rengeteg vonóerő kihasználatlanul vész el. Míg viszont talajmunkában — ahol a nagy lóerőszám jobban kihasználható — a Belorusz traktorokkal sokkal gazdaságosabb a munka. Az igények döntsenek A gyakorlati szakemberek, szövetkezeti gazdák szerint az lenne a logikus, ha az említett merev, mechanikus elosztási módszerek helyett elsősorban a felhasználási igényeket venrfék figyelembe. azaz: melyik gazdaság milyen célra akar traktort vásárolni? Ahol sok a lófogaterő, tehát van szállítóeszköz, ott a Belorusz az indokoltabb, ahol pedig a gépállomásokkal, vagy a már meglévő beloruszokkal tervezik a talaj munkák elvégzését, ott a Zetor traktorokat tudják gazdaságosabban üzemeltetni. Ezek a feltevések igen elgondolkoztatóak. A mechanikus eljárás máris előre veti annak az árnyékát, hogy néhány év múltán úgynevezett gépátcsoportosításokat kell csinálnunk, s addic persze néhány milliót köny nyen ráfizethetünk az ügyre. Cs. J. rint értékű áruval akarnak többet adni, vagyis a tavalyi 1154 vagonnyi készáru helyett az idén 1442 vagonnal szeretnének gyártani. Szarka György kezdte a hozzászólást: — Három év alatt üzemünk kiemelkedett a sárból, évről évre 2C—22 millió forint értékű áruval adtunk többet a népgazdaságnak, az idén pedig a tavalyihoz mérten 12 millió forint értékkel nagyobb tervünket szeretnénk növelni további 20 millióval. Szerintem megvalósíthatjuk ezt, ha javítjuk a belső szállítást. A kézi és lovaskocsikat ki kell cserélnünk gyorsjáratú elektromos targoncákra. Mennyiség és minőség Ötvös László, a makói részleg gyártásvezetője a hagymaszeletelőgépek tökéletesítését kérte, hogy könynyebb legyen a munka, javuljon a készáru minősége. A termelékenység növelésének egyik módját ő is a ma még sok embert foglalkoztató anyagmozgatás gépesítésében látja. Mennyiség és minőség, e két szó a vita során elválaszthatatlan testvérekké vált Bíró András így beszélt róluk: — Helyes az a törekvés, hogy többel adjunk. Ez azonban nem elég. A minőséget is növelnünk kell, mert idehaza egyre igényesebbek a konzervfogyasztók, külföldön pedig erős versenytársaink vannak. Érjük el jövőre, hogy a kereskedelmi vállalatok részére nagyobb mennyiségben adjunk necsak elsőosztályú, hanem kiváló minőségű árut is. Ezért ügyeljünk jobban a nyersanyagátvételére is. Nagyobb szakmai segítséggel — Régi gyakorlott munkások általában jól dolgoznak, de a szezonban felvett dolgozókkal igen sok baj van — mond.a Gulyás Imréné. — Nyújtsunk nekik nagyobb szakmai segítséget, mint eddig, s gondoljunk az üzemi termelőmunka mellett az asszonyok otthoni műszakjának könnyítésére is. Vásároljunk több háztartási gépel, amelyeket kölcsön vehetnek, kevésbé fáradnak el a házimunkában, frissebben, figyelmesebben dolgoznak az üzemben. Más üzemben már rendszeresítettek hájszáritó gépeket. Vegyen a mi üzemünk is ilyeneket. Király László, az üzemszervezés kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: fontos, hogy időben kézhez kapják az emberek a nyersanyagot, ne kelljen várni segédanyagokra és osszák el pontosan a munkaerőt, sehol se legyen felesleges munkás, de ahol szükség van rá, ott legyen ember. Felhívta még a ' figyelmet, hogy ne fogadja el a vállalatvezetőség az új üzemrészek építésénél a tervezők helytelen elképzeléseit. Javaslatok kevés pénzből Többen is elmondották, hogy a technika századában a konzerv gyári anyagmozgatás sok emberrel, lovas- és kézikocsival történik. Ahol pedig nyüzsögnek az emberek, ott tudott, dolog, hogy alacsony a termelékenység. Javaslataik, igényeik hallatára a vállalat vezetői többször is közbeszóltak: — Pénz, pénz, pénz ... A tanácstagok értették is, miért mondják ezt, s ezért igen sokfélét javasoltak, amelyeket kevés pénzből megvalósíthatnának. A többi között elmondották, ne kézierővel, »ho-rukkal- gördítsék tovább az üres és teli vakonokat, hanem csőrlőt szereljenek fel. amire már régen született újítási javaslat. A hosszú vagonokat, amelyeket nem tudnak beállítani a gyári iparvágányra, azt tolatassák be a közlekedési vállalat egyik vágányára, amely benyúlik a konzervgyári területre. Itt rakják be a vagonokat, s ne szállítsák ki az árut a rókusi állomásra. Igy kevesebb anyagmozgatással, gyorsabban tudják megrakni a vagonokat. A vitát két gyorsíró jegyezte, több mint négy órán át. Sok papírlapot teleírtak, de majd minden szót feljegyeztek. Itt csak a számos javaslat közül néhányat adhattunk közre. De ezekből is megállapítható: több szem többet lát, a konzervgyárban éppúgy, mint másutt. Az üzemi tanács tagjai sok segítséget nyújtottak a vezetőknek, mert a munkások nemcsak szívesen veszik ha tanácsokat, kérnek tőlük, de segítenek és részt vállalnak a vezetés gondjából is. Nagy Pál Még egyszer a „negyvennyolcról" "Nem engedünk a negyvennyolcból" címmel nemrégiben foglalkozott lapunk az alkalmazotti állományú dolgozók heti munkaidejével. Véleményünk kialakítására Harsányi Antal, a Munkaügyi Minisztérium előadójának írásba fektetett elvi állásfoglalása késztetett, aki világosan kifejtette, hogy szerinte: "Azok a munkavállalók, akik ebédidő-térítést nem kapnak, tehát lényegében olyan munkabeosztásuk van, hogy a napi 8 óra munkaidon belül lehetőségük van étkezni, heti 48 órát kötelesek a vállalat telephelyén tölteni, ezt lényegében munkával kell eltölteniök, azzal a kedvezménnyel, hogy munkaidő alatt étkezhetnek. A szombati, rövidített munkaidővel dolgozók közül tehát csak azok hagyhatják el félórával előbb munkahelyüket, akik ebédidötérítésben részesülnek. Ezek a dolgozók egyébként úgyis 48 órát dolgoznak és 51 órát fizetünk nekik azzal, hogy lényegében 50,5 órát töltenek munkahelyükön. A munkatörvénykdnyv e végrehajtási utasítás 74 §-a egyértelműen tisztázza azt, hogy akije részére a munkaközi szüvztet valamityen formában megfizetjük, kötelesek ezt az időt a vállalatnál eltölteni Akik ilyen kedvezményben nem •részesülnek, azok természetszerűleg nem is hagyhatják el munkahelyüket 48 óránál előbb.A cikk megjelenése után több szegedi munkaügyi szakember írt levelet, vagy kereste fel személyesen a szerkesztőséget, s kifejtették, hogy nem értenek egyet tartalmával. Bekapcsolódott a vitába a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa is, amely intézkedett, hogy az üzemekben, vállalatoknál (közöttük a név szerint említett cipőgyárban), ne szerezzenek érvényt a helytelen információ alapján közölt állásfoglalásnak. Szerkesztőségünk újból megkereste a Munkaügyi Minisztériumot, amelytől — ismét Harsányi aláírással — a következő válasz érkezett: "A szombati munkaidő fél órával előbb történő befejezése ügyét átadtam a Munkaügyi Minisztérium önálló jogi osztályának, mert úgy láttam, ez nem csupán egy vállalati, hanem szélesebb körű probléma. Jogi osztályunk a munkatörvénykönyv ben foglaltakat összeegyeztetve az életben kialakított gyakorlattal, a rendezést rábízta a Könnyűipari Minisztériumra.Lehetne most különféle kommentárokat fűzni a történtekhez, de nem szükséges, hiszen végeredményben a helyes elv győzött/ és senkit sem ért károsodás.