Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

PAPP LAJOS: FEKETE LÁM Patrice Lumumba és a kongói nép harcának emlékére Nálunk a fák ágaira pihenni száll le az alkony. ... de Afrikára lecsapott az éjszaka. a nagy moa-madár, aki véres és meddő Hold-tojása fölé hiába borit puha felhő-tollakata nagy moa-madár. mert éhes volt egyszerre letépte az égről a tűz legfehérebb virágát. 0 issza kl a keleti tavak vizét. O evett csorduló parazsat az égő hegyek katlanából. 0 kavar vihart lábaival az úttalan sivatagban. a nagy moa-madár •szemel mozdulatlan csillagok: igy Ul az égigérő kenyérfa legalsó ágán. Nálunk a fák ágaira pihenni száll le az alkony. Afrikára lecsapott az éjszaka, vaksötét ez az éj, de sötétebb a nappal a krokodil-formájú északi városokban. Őrtűz ég a faluban s körül a vadon szemei: a falu harminc kunyhó, s egy bóbiskoló emberi árnyék a tűz körében, vállán fekete álom.. Mpoló árnyéka ez túl a hétszeres halálon. Elfogytak az őrtüzek, tegnap leégett Ukengc: Mpoló! tudod-e, hogy kik törnek üvöltve a csendre, kik égették föl a békét? Tudod-e, Mpoló, honnan jött a füstölgő nagy hajó? És a fény, Mpoló, hol van? Ki törődik a .pihenni nem tudóval?. Mpoló! tégy a tűzre, körül a vadon szemel: hallod-e, ne aludj el. árnyékod párduc figyeli, valahol majom sikoltott: Mpoló vigyázz! arcodat ne fordítsd vakon föld felé, s ne feledd el a dobokat! Szívét késpenge járta át, s a fák közt harminc máglya lángol; reggelre kóbor pernye lesz belőlük és az éjszakából, s árnyék a tűz körében vállán fekete álom: Mpoló árnyéka ez túl a hétszeres halálon . -.. A haldokló megrepedezett, mint a fák. A beteg szemei (áncoló, véres Üveggyöngyök Az egészséges éhező gyomra üres, mint elhagyott' kunyhók belseje, lábábán két csont Is van már: hús nlnos. ' rizs sincsen. nlnes árpa és tengeri-liszt, nincs a pálmákon datolya, a banánt elvitték és az ananászt is, nincsen manloka-győkér. Az éhes otthontalanokkal ki törődik?.. A férfit keserűségéből kiemeli föl? A vadásznak ki adja vissza messzire szálló gerelyét? A harcosnak kl adja vissza bátorságát? S a nőnek a szépséget ki adja vissza? A lánynak széme csillogását keblei töretlen rugalmát? Az asszonynak áldott csipője ringását fara nyugalmát és kerekségét? Az anyának a teje csordulását?.. Vess még a tűzre lestvérem te fátyolos szemű: Ö a gyermek!.. a síró gyermek szépséges álmát ki adja vissza? ... amikor döndül a harcok dobja, hallod-e vad-riadalmas dóbogását? Döng dübörög a harcok dobja, gomolyog-dübörög mlnden tisztás, folyamok s hegy-völgy népe ropja, járja a bosszú szörnyű táncát s dörög a, dübörög a harcok dobja: emelkedik ég fele mlnden kopja, minden tört derék ég felé emelkedik s északon, délen, nyugaton és keleten pirosan-vörösen parázslik az ég. ... amikor döndül a harqok dobja, hallod-e vad-riadalmas dobogását? Gomolyog-dübörög minden tisztás, s dübörög a, dübörög a harcok dobja: kart Ide, tőrt ide s feszítsd meg az íjjad írjad a bosszú jelét, vérrel írjad homlokodra s melledre írd ám, hogy lássák fehér massá-k haragod buzgásét nézd csak meg őket! a földre kucorodnak, sápadtan dideregve kapkodnak-forognak s látod-e? még most is, mpst is csalnák csapd a fejüket, a fejüket a falnak! S tűzbe velük, testvér, a tűzbe, a tűzbe, hamvukat tengeri szél tengeren túlüzze! Patrice-ért s Old tó-ért testvér! ne engedd! ezután te csináld, te tedd itt a rendet. ... amikor döndül a harcok dobja, hallod-e vad-riadalmas dobogását? Pirosan-vörösen parázslik az ég: fegyverbe szólít a harci tüzek lángja, . s járja a harci táncot mlnden tisztás, járja már Uganda és Angola járja, itt van a sorban Kenyatta népe, Modibo népe és Nkrumah is itt van. A reggel fényében milliónyi dárda frissen köszörült vas-hegye villan és szól és zeng a balua-í bongó és sírnak Luluá-ban az öblös goróng-ok, hallod, mit zúg a Zambezi s a Niger: az utolsó szót ki mindenért te mondod! viszi a holtakat a tengerig a Kongó és zeng és zúg-búg a balua-i bongó... ... amikor döndül a harcok dobja, hallod-e vad-riadalmas dobogását? Fák lombja rejti Meggyalázott testét: Ki siratja meg a Hős szörnyű elestét? Vagy a föld rejti 9ötét csöndbe zárva S bátor szive már Férgeknek a háza? Talán szél vitte Hamvát a hegyekbe Tán a Nap fónta Súrü fellegekbe? Ki siratja meg a Hős vak puszhilásat?— Hiszen már, nem látott Hiszen rpá{ nexp W"ak . . Asszonya lelkét Ki gyógyítja szóval • Hltben,-erőssel S megvigasztalóval? Halottért halottat Ki ad cserébe , , A hőst megölték Ki fizet meg érte? Megöltek? lelkét Már hgfhí- Tógyg fegyver Ht van s bosszúi áll Ki siratja meg a Hős" szörnyű elestét? Barátai tán kik Hiába keresték? Különös ez a gyász Hangja se hallik Csak a harc máglyái Lobogtak hajnalig Holdat szakasztott apád csicsija-csíja-bu Hozott csillagot avyad csicsija-csíja-bu Már elsimult a fű kint csicsija-csíja-bu Aludj bogaram szépen csicsija-csíja-bu A bogár elbúvik kint csicsija-csíja-bu Es elhallgat a gond benn csicsija-csija-bu Halat fog anyád holnap csicsija-csíja-bu Vadat ejt apád holnap csicsija-csíja-bu Fáról diót veszek én csicsija-csíja-bu Kerek lepényt sütök csicsija-csíja-bu Kikerekül a képed csicsija esija-bu Elmúlik ám az éhed csicsija-csíja-bu en Apád a szél dardája csicsija-csíja-bu Anyád mangó-fa ága csicsija-csija-bu Anyád melle a reggel csicsija-csíja-bu Jóllakat langy meleggel csicsija-csíja-bu Aludj aludj el mélyen csicsija-csija-bu Kígyó jár kinn az éjben cslcsija-csíja'bu Vess még a tűzre, testvérem! mert bosszút állunk minden ellopott kókuszdióért. s az ellopott szemekért, igába kényszeritett hátakért; kiuzsorázottan megszakadó gerincünkért, elrabolt erőnkért, idegenbe hurcolt kincseinkért, megvásárolt szépséges és gyönge szüzeinkért kifosztott erdőinkért és jajongó hegyeinkért, a gyilkossá alázott fényért, sugár-gyilkot hurcoló passzát-szelekért: mert bosszút állunk ... A tenger hátán egyszerre táncolni kezdtek a fehér hajók: táncolt a Mary Qeen, lihegve bukdácsolt az öreg Qeen Elisab'eth, az utasok arca zöldre sápadt; szemeiket vér futotta el, lábuk vadul remegni kezdett. S a fehér hajók, amelyek kakaót szállítottak az Aranypartról i és urániumot Katangából • . / és ólmot és antimónt Szudánból és rezet Marokkóból, , . . • ''• azok a hajók ís mind őrült forgásba tántorodtak s a kacagásba jajongás vegyült és őrjöngés lett a kezdeti gondtalan ugrándozisból, kísérteties őrjöngés; ütések zuhogtak a kabinok bezárt ajtóin, a bosszúálló tenger ütései, s benn rémülten szeretkeztek, fogvacogva számolgatták mentett aranyaikat vicsorogva tépték egymáson a ruhát.,, S a paloták fehér hajói ls megremegtek d parton: kívül a tömeg kiáltozott a szabadságért, s belül az aranykeretbe foglalt dinasztiák fejéről egyszerre csak lehullottak a festett és hamis koronák, . kiestek az üvegek a fényei ablakokból, s a gőgös szemek mesterkélt ablakaiból is kihullott, riadtan csörrent a padlón a csiszolt üveg... Mert valahol Délen most fekete láng csapott fel az égig!... Vess még a tűzre, testvéremi Ö, ha szavunk áthatolna az erdőn, ha a szabadság fölvenne karjára minket és lelkünk a kelő napig emelné föl: testvérek! ti szabadielkűek, hozza e! hozzánk kiáltástokat a keleti szél, erősítsen bizó szavatokkal az északi szél. a friss reggeli szél erősítsen meg minket. Vess még a tűzre, testvérem! hűvösödik. Közel van már a hajnal. Nálunk a fák ágaira pihenni száll le az alkony, s szelíd, tejfehér lángok égnek a folyóparton és piros lángok ls égnek a munka melle-boltján és nálunk turbinákat hajt holnap már az orkán . Mpoló! ébredj, barát költöget: a nagy moa-madár elszállt már az cglgérŐ kenyérfa legalsó ágáról, s helyette barátot hozott a dörgő ezüst madár, ünhep vanf Kelj föl hát frissen és gyorsan verj a dohokra! Látod! arcunkat közös színűre festette már a reggeli nap... • - -