Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

9 Péntek, 1961, március 19. A „lebegő" ember Amikor kerestük, nehe- nyom, Ilona itt él velem a zöttük. Engem zen akadtunk rá, mert olt háztíál. A gyerekeim dolgoz- hiszen régről poroszkál, az algyői utcá- nak, elég csúnya lenne, ha gyok. r kon, amelyeken tavaszi ve­rófényeK füröszlöttek. Az­tán házában, a Kassai utcá­ban déltájban mégis talál­kozhattunk vele, a szépszál termetű, a kalapot legényesen viselő és középidős Gáli Antallal. Furcsa história az övé. Még 19G0 tava­szán hat és léi hold földjével és egy lo­vával belépett az al­győi Üj Élet Terme­lőszövetkezetbe. Ed­dig minden rendjén van, nincs ebben semmi különös. A bökkenő azonban ott következik, hogy Gá­li Anfal egyetlen na­pot sem dolgozott még a szövetkezet­ben. Miért nem? nem tartanának el és eldob­nának, mert ilyen -lebe­gő* ember lettem. A gyere­keim adnak pénzt dohányra is ismernek, algyői va­aho­Egészen felvidult gyan kimondta ezeket a sza­vakat. Azután meg arról mesélt, hogy meg­nézte a lovát a ter­melőszövetkezet ben. — Meg kell hagy­ni — mondta —, iga­zán rendesen gond­ját viselik, mert sok­kal kövérebb a tsz­ben, minb nálam volt, Mancinak hív­tam, de mivel a homlokán fehér folt van, elkeresztelték CsiNagnak. De ez nem baj, örülök, hogy a ló jó kezek­be került. ' Meg ha' beállok a tsz-be, ak­kor igencsak min­dennap láthatom, talán még hajtha­tom is. A megoldás Később azt újságolta, hogy Tóni fia, aki a vajháti ken­dergyárban dolgozik, most új házat épített magának és családjának. Bezzeg Antal bácsi kis házába becsurog a víz, mert nem futotta — mi­ből is futotta volna? — a javításra. S a búcsúzásnál megint előhozta, hogy nem akkor ennyi időt doigoztak esztendeje beléptem. Csak lesz tovább "lebegő* ember. is és olykor Iröccsre is. kerül Korszerűsítették a ^ endéglátó Vállalat cukrászüzemét A Szálloda- és Vendég­látó Vállalat Kölcsey ulcai központi cukrászüzeme látja el süteményekkel a vállalat­hoz tartozó összes vendég­látóipari üzemeket. A nicg­növekedett forgalom szük­ségessé tette, hogy bizonyos átépítést eszközöljenek az üzemben. Ezt a munkát az üzem tatarozásával egyidő­ben elvégezték. Megnövelték a sütőkamra befogadó ké­pességét, s az árukiadó he­lyiséget — ahol áddig sok zavart okozott a kis terület — kétszeresére növelték. Az ésszerű átalakítás ered­ményeképpen lehetővé válik majd a vállalathoz tartozó vendéglátó üzemek zavarta­lan ellátása cukrászáruval és süteményekkel. Ujabb régészeti leletekre bukkantak Szeged környékén A napokban levél érkezett a szegedi Móra Ferenc Mú­zeumba. T. J. — valószínű­leg diák — a következőket írta: »Egy értékes leletre szeretném felhívni a figyel­műket. Algyőn, a Béke ut­cában vízvezetéknek árkot ás­tak, s az árokban különböző csontvázakra és tárgyakra bukkantak. ' E dolgok iránt szeretném kérni intézkedé­süket .. .* Sajnos, csak a figyelmes levélíró bukkant az említett dolgokra, mert a vállalat munkásai, akik az árokásást végezték, nem sokat törőd­tek azzal, hogy csontvázak kerülnek kl a föld alól. Pe­dig kár, hiszen a föld ki­emelésével foglalkozó embe­rek mindig számíthatnak ar­ra, hogy esetleg takar vala­mit a felszín. Most is így Mit csinál hát, hogyan él, miként telnek napjai? — ezekre a kérdésekre keres­tük a választ, amely nem is olyan egyszerű. Antal bácsi fiatal korá­ban hosszú esztendőkön át Nem élet ez így — A tervei? — Valamihez kezdeni kell, nem élet ez így! — sóhaj­tott nagyot és széttárta a karját. — Nyílik a tavasz és Túlteljesíti első negyedévi tervét a Homokkitermelő Vállalat a vajháti kendergyar mun- úgy gondolom, hogy kikötök kása volt, ott koptatta éle- . tét napi 12 órán át Meri a szövetkezetben, ahova egy ott naponként. Aztán a de- adjanak-olyan munkát, amit mokraciátó! — amint maga a betegségemmel végezni tu­mondta így — földet ka- dok, meg azért keressek is. pott es a felszabadulástól De adnak-e olyan munkát? kezdve azon gazdálkodott. Tavaly tavasszal meg alá­irta a szövetkezetbe szóló belépési nyilatkozatát. — Miért nem dolgozott a tsz-ben? — kérdeztük tőle köntörfalazás nélküL — Hát tudják — kezdte, és újabb cigarettára gyúj­tott — beteg vagyok, sér­vem van. Hogy adtak volna a tsz-ben nekem való mun­kát? Nem is tudom... Le­het, hogy igazuk van. Mardossa a lelkét S megint, mint annyiszor, a sérvére hivatkozott, amit pedig megoperálhatnáhak, csak törődni kellene vele. Aztán a hat és fél hold­ján is szépen eldolgozga­tott és most tavasszal is maga ásta fel a háza kert­jét A betegsége, látszott arcán és érződött beszédén, már neki, saját magának sem ad megnyugtató „men­levelet", de új és új ciga­rettára gyújtva mindig elő­hozta. Ám mardossa lelkét a tétlenség és magáról, ki­csit gunyoros hangsúllyal ezeket állapította meg: — Lebegek, mint a kis­gyerek fejelágya. Lebegő ember lettem.., Tudják, piszmogok a ház kertjében, aztán rovom az utcákat, be­terek az ismerősökhöz, vagy ülök itt a konyhában és egyik cigarettát szívom a másik után. — Jó ez? — Á, nem! Világéletem­ben dolgoztam, most meg ... — Hát akkor? — Beteg vagyok — me­nekül megint ehhez a két szóhoz. Pedig most, hogy újból tavasz van. belülről sajnálja mar a fölötte el­múlt és számára csellengő esztendőt. Magának rossz Kinéztünk a kis szoba ab­lakán az udvarra. A kuko­ricagóré üresen áll, s „őszin­tén meg kell mondani, hogy Gáli Antal hibájából. Mert amikor kimérték neki is tisz­tességgel az egy hold ház­táji földet, amit a tsz ve­tett be kukoricával, meg­nézte a területet, de aztán íittyet hányt rá. Mivel egyet­len napot sem dolgozott a közösben, nyilvánvaló, hogy egyetlen fillért, cseppnyi természetbeni járandóságot nem kaphatott a szövetke­zettől. Ezzel magának csi­nált rosszat. Nagyon rosz­szat! Arra a kérdésre, hogy mi­ből tartja fenn magát, kicsit felindultan válaszolt: — Négy fiant van, akik mar családoc-ak, azután a lá­— Adnak bizonyosan, mert emberséges, megértő a közösség, csak nem kell da­colni vele. — Hát jó. Beszélek majd a szövetkezetlekkel, hiszen sok jó cimborám van ott kő­Nem akarunk beleavat­kozni Gáli Antal életébe. De saját magáért és családjáért csak az lenne a helyes, ha valóra váltaná szavait, s dol­gozna a tsz-ben. ahol befo­gadják, törődnek vele. An­nak ellenére is, hogy egy éven át csak a ló áráért ment el a szövetkezeti em­beren közé. Morvay Sándor. Az idei tel kedvezett a Szegedi Homokkitermelő Vállalatnak. A szokatlanul enyhe idő eredménye, hogy január hónap folyamán, amikor egyébként szünetelni szokott a homokkitermelés, idén 1 ezer 600 köbméter ho­mokot termeltek ki a Maros medréből, s a magas vízál­lás lehelövé tette azt is, hogy a különböző ritkán lá­togatott távolabbi termelő­helyeken dolgozzon a válla­lat kotrógépe. így máris nagy előnnyel rendelkezik a vállalat a tervteljesítésben, ami nem megvetendő, ha figyelembe vesszük, hogy 1961-ben 30 Heti négy óra társadalmi munka, a közrend védelmére Eredményesen dolgoznak az önkéntes rendőrök A Boszorkánykonyha előtti rozott fiatal suhancok a sze- roztarn. hogy jelentem az il­ezer 261 köbméter homokot kell kitermelniök tervük sze­rint — csaknem 2 ezer köb­méterrel többet, mint az el­múlt évben. Első negyedévi tervüket már bizonyosan túlteljesítik s a most szer­zett előnyt valószínűleg tar­tani tudják majd egészen az év végéig. Már csak azért is. mert mind a kotrógépen dolgozók, mind a hajósok néhány nappal ezelőtt bri­gádba tömörültek, s a két brigád egymással versengve végzi munkáját. Az az uszály, amelyet könyvjóváírással a vállalat rendelkezésére bocsátottak, s amely kellő felújítás után még ebben az évben meg­kezdheti majd a homok szál­lítását, szintén sokat lendít majd a vállalat munkáján. történt, s mire a múzeumból a régész kiért a színhelyre, csupán apróbb, de értékes dolgokat talált. A . földhá­nyásból emberi csontok ke­rültek elő, majd ruhasze­gély és homlokpúrta-disze­ket fedezett fel a kutató. A munkások elmondották, hogy zöldes, gombnágyságú dolgo­kat is találtak, liliomforma volt bennük. Amikor kezük­be vették, szét is málott. A leletek bizonyítják, hogy itt Anjou-kori temető terül el a föld alatt, nem is olyan mélyen, csupán 1 mé­ter 20—30 centire a felszín­től. A munkások mintegy 13 csontvázat vágtak át az árokásás alkalmával és to­vábbi feltárásra pillanat­nyilag nincsen mód. Min­denesetre ezekkel a leletek­kel újabb adatok kerültek napvilágra, amelyek szerint valószínűnek tartják, hogy a sírokban, fekvők alapították a mai Algyö első települé­sét. * Kübekházárol Bálint De­zső személyesen kereste fel a múzeum Igazgatóját. Az általa elmondottak alapján szálltak ki a színhelyre, s Kübekháza-Ujtelep 483-as számú házhoz. Az itt lakók ásás közben egy csontvázra és egy kengyelre bukkantak: ez utóbbit beszolgáltatták a szakembereknek. Ut már óvatosabbak voltak, elföldel­ték a csontvázat, amelyhez nem nyúltak. A kengyel vi­szont már azt tanúsítja, hogy itt egy magyar vitéz sírja fekszik, akit lovastól temettek el. Késő honfogla­láskori, vagy kora Árpád­kori időből származik a le­let, a X—XT. századból. A környékbeliek elmondották, hogy az évek során nyílhe­gyet, pitykegombot, kékes­zöld csontokat találtak. A közeljövőben az említett ház­nál — amely kisebb dombra épült — megkezdik a sír fel­tárását és további ásatáso­kat végeznék. kanyarban csikorogva for- métgyújtő utcai kosarakon dult az újszegedi villamos, próbálták ki erejüket Körül hullámzó tömeg, gép­Szavuknak súlya van Megtörtént, hogy készülő verekedést akadályozott meg. Az egyik tánchelyiség előtt civakodás kerekedett azon, hogy ki kísérje haza a kis­lányt. Gyorsan véget vetett járművek sokasága, s a ké­ső délutáni tumultusban megszólalt a rendőrsíp. A villamosvezetőnek szólt a jel, aki meg ls állította az ikerkocsit. Magas, fiatal rendőrtize­des és egy polgári ruhás fér­fi, kinek karján szalag kék­lett, így intézkedik: — Kérem, húzzák fel az ajtót, álljanak fel a lépcső­ről és fogózkodjanak. Köny­nyen kieshetnek a kanyar­ban! — hangzott a figyel­meztetés. Jó szóval a szabálytalanságok ellen Néhány perc múlva a ti­zedes gyersan hajtó motor- ban mindannyian elítéljük a kerékpárost intett meg. s szabálytalanságokat, a rend­míg azzal foglalkozott, ön- bontást, a rongálásokat. Ha kéntes társa szabálytalanul mint egyszerű szemlélő szói­átkelő gyalogost oktatott ki nék, esetleg nem hallgatná­saját testi védelmére, a köz- nak rám. így fel is írhatom lekedési szabályok betartá- őket, súlya van a szavam­sára. A járókelőknek fel nak. S ezért örülnek pél­lető gyermek iskolájában, oktassák ki a rendre időben ezeket a fiatalokat. Eltelt az idő, hívta a szol­gálat az önkéntes rendőrt és járőrtársát. A rendőrtizedes búcsúzóul még megjegyezte­— Örömmel vesszük a tár­sadalmi segítséget. Több a mind jobban elfajuló vi- h eljutunk még jobb Iának, s az ~ellenfeleket~ rendőrtársávál együtt ne­gyedórái időközökben en­gedte haza ... Bár jogában áll egyedül is intézkedni, ha ez indokolt. Felhatalmazza erre önkéntes rendőri iga­zolványa. — Hiszen ezért is jelent­keztem szívesen erre a tár­sadalmi munkára — mondta a fiatal, 34 éves munkás. — Nemcsak én, hanem általá­sem tünt a két jelenet, mert sajnos — mint ahogy ké­sőbb a vegyesjárőr tagjai mesélték —, ilyesmi min­dennapos eset. Sok a szabálytalanság; nem győz­nek figyelmeztetni. — Legtöbb baj a gondat- . ,. , , .. , ... _ lanságból ered - mondotta ^Í a"z "a teheraépkocri a kékszalagos önkéntes ez- meg az a teheigepKocsi dául a környékbeli lakók is, hogy van önkéntes rend­őrük. A lakosság segíti őket Ezután elmesélte, hogy a múltkor idős bácsi hívta fel lesz a kapcsolatunk a dol­gozókkal. önkéntes társaink segítségét is szívesen veszi a lakosság és közreműködé­sükkel hatékonyabban tu­dunk intézkedni. * Kerepes Ferenc hetenként négy órát ad szabad idejé­ből a rend, a közbiztonság társadalmi védelméhez. Pe­dig őt ls várja otthon a csa­lád — a kilencéves kisfiú és a hatéves lányka —, mint ahogyan még sok szegedi önkéntes rendőrt, akik szol­gálatba lépnek, amikor már sok otthonukba, v.-ffey éppen szórakozni tartanak. K. B. Fiatal budapesti zeneművészek szerepelnek szombaton este az újságíróklubban A hangversenyen közkívánatra fellép Isépy Eszter gordonkaművész Március ll-én, szombaton este 8 órai kezdettel fiatal budapesti művészek közre­működésével nagyszabású ro­mantikus hangversenyt ren­deznek a szegedi újságíró­klubban. Műsoron a nagy romantikus zeneszerzők — Liszt, Verdi, Chopin, Csaj­kovszkij, Mendelssohn, Schu­bert, Schumann — legnépsze­rűbb művei szerepelnek. A hangversenyen közkívánatra fellép Isépy Eszter gordon­kaművész, aki nemrégiben Arányi György szerzői est­jé/i olyan emlékezetes siker­rel szerepelt az újságíró­klubban. Ugyanerről a hang­versenyről ismeiik a szegedi Masopust Rezső hegedűmű­vészt, az Állami Operaház tagját, a szombati hangver­seny másik résztvevőjét ] Szerepel még az esten Va- j rasdy Emmi zongoramű- > vész, -a Zeneművészeti Föis I kola tanára is. A művésznő t az utolsó két esztendőben több nyugati államban, Olaszországban, Franciaor­szágban, Nyugat-Németof­szágban és Ausztriában sze­repelt, s mindenfelé nagy sikerrel, annak idején pe­dig a moszkvai VIT-en nyert' díjat. A szombati hangver­senyen szereplő negyedik művésznek, Boór Lászlónak a nevét is jól ismerik kül­földön. Rajtuk kívül fellép még Mészáros Sándor éne­kes. A fiatal budapesti művé­szek szombat esti hangver­senye iránt máris igen nagy az érdeklődés. A szegedi űj­ságíróklub vezetősége a hangversenyre vendégeket szívesen lat, belépődíj nincs. rendőr. — Ezért szólunk csaknem minden esetben. Egyébként ritkán írunk fel valakit, inkább jó szóval próbáljuk meggyőzni a sza­bálytalankodókat. S utána még sok "rend­őri élményt* mesél Kerepes Ferenc sütőipari munkás, aki hosszú hónapok óta se­gédkezik hivatásos társai­nak a közrend fenntartásá­ban. Nem sokkal a Széche­nyi téri intézkedések előtt egyik vállalat árukihordóját utasította rendre, mert a földön rugdosta a kenyeres­kosarakat.' Máskör egyedül lépett közbe, amikor bebo­megrongálta a gyalogjárdát, mellyel amúgy is sok a baj Újszegednek annak a kör­nyékén. Ebben az esetben már felírta a rendszámot, s a lakosság érdekében* jelen­tette is azt. Panaszkodtak a környékbeliek olyan kama­szodó, csíntalan gyermekek­re, akiknek nem használ a jó szó; garázdálkodnak, ke­rékpárral száguldoznak a járdán, s volt, hogy fellök­ték a kisebbeket, de veszé­lyeztetik az öregek testi ép­ségét is., — A szülőknek is lehet szólni ilyenkor — mondta Kerepes Ferenc —, elhata­ü? „itatás®s-o!tás"-sal megszüntetik hazánkban a baromfipestisi Több mint 10 esztendeje vezették be hazánkbafl a ba­romfifélék ingyenes védőol­tását, s a rendszeres oltá­sokkal sikerült megfékezni a legveszedelmesebb baromfi­betegséget, a pestist. A ba­vetkezetek nemcsak a törzs­állományt, hanem a tavasz­tól őszig felnevelődő, fiatal aprójószágot is rendszeresen beoltották. Most a védekezésnek egy új módszerét, az úgynevezett itatásos-oltást* próbálják el­romfipestis a felszabadulás terjeszteni. A módszer sze előtt évről évre elpusztította az állománynak körülbelül 20 százalékát, most az évi pestises elhullás — a kény­szervágásokkal együtt — a fél ezreléket sem éri el. A szervezett védekezés méretei­re jellemző,. hogy az ősszel és a tél elején több mint 30 , , „ millió baromfit oltottak be tartjak, hogy ezzel az országban, 1960-ban mar « módszerrel megszűntetik a elérték, hogy a termelöszo- baromfipestist. rint a gyógyszert a barom­fií/elék ivóvizébe keverik. A tervek szerint még az idén több kísérleti körzetben — elsőnek Orosháza vidékén — kezdik meg az itatásos-ol­tást. A szakemberek lehet­Megkezdődölt a íásít»s hónapja Csütörtökön délelőtt a Pest megyei tanács dísztermében rendezett hagyományos an­kéttal megkezdődött az 1961. évi fásítási hónap. KeleÜ Ferenc, a Pjst megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke megnyitó beszé­dében megköszönte a megye ifjúságának és termelőszö­vetkezeti tagjainak a fásítás területén végzett jó munkát, majd Végvárt Jenő, a Pilisi Állami Erdőgazdaság igaz­gatója számolt be az idei feladatokról és további ter­vekről. Dr. Sali Emil, az Or­szágos Erdészeti Főigazgató­ság helyettes vezetője em­lékplaketteket, emlékérme­ket és jutalmakat adott át az 1960-as fásítási idényben kiváló eredményeket elért erdészeknek, tanácsi dolgo­zóknak. fiataloknak és szö­vetkezeti tagoknak.'

Next

/
Thumbnails
Contents