Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

Oő törtök, IMI. márrttw 9. 4 Oroszul is megszólal A SZEGEIM KÖLTŐ Megjelennek Juhász Gyula válogatott versei a Szovjetunióban Védnökséget vállaltak a növénytermelés felett a deszki Táncsics Tsz fiataljai Jelena Malihina, a Goszlityizdat, a szovjet állami szépirodalmi könyvkiadó szerkesztője egy évig a pesti egyetem irodalomtörténeti előadásait hallgatta, hogy munkáját — orosz nyelven megjelenő magyar müvek szerkesztését — szakértően láthassa el. Kitűnően beszél magyarul, s Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady és Karikás Frigyes válogatott műveinek orosz kiadásai elé bevezetőket írt már, Olenyin társaságában fordítója volt Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művének, és átültette Thury Zsuzsa Francia kislány című regényét is. Az ő szerkesztői munkájának eredményeképpen is kerül végre a megvalósulás stádiumába az a régi terv, amelyről először 195>!-ban hallottunk, hogy a Szovjetunióban kiadják a nagy szegedi költőnek. Juhász Gyulának válogatott verseit. Szőke György, az egyetemi orosz tanszék tanársegédje hozta magával moszkvai útjáról a Goszlityizdat idei kiadványtervének egyik példányát. A vaskos, gazjag programot tartalmazó .kxiyv 353. Upján olvassuk a kiadó rövid tájékoztatását a negyedik negyedévre; tehát kb. karácsonyra kiadásra kerülő könyvről. Kiderül ebből, hogy Juhász Gyula verseinek orosz nyelvű kötete 5 ív terjedelemben, tízezer példányban, 45 kopejkás áron kerül forgalomba. A kiadói tájékoztató egyebek közt ezt mondja a költőröl: "Juhász Gyula (1383—1937) a XX. század egyik legérdekesebb és legsajátosabb magyar költője. Versei szinte érzékelhető képelt ben tükrözik egész életművét átható hazaszeretetét: megelevenedik bennük az Alföld beláthatatlan síksága, a bíbor alkony, a szeszélyes, szép "szőke Tisza*, a tanya, a falu és a messzi út, amelyen a múltnak a költői képzelettel föltámasztott hősei vonulnak cl: Dózsa György, Petőfi, Arany, Tömörkény, Gárdonyi... Juliász mélységesen szerette dolgos, bátor népét, és azok közé tartozott, akik mér e század elején megértették, hogy az emberiség reményeit a társadalom legnaladóbb osztálya, a munkásság váltja valóra. Mint az imperialista világháború tevékeny ellenfele, Juhász maga is harcolt a forradalmi átalakulásért. A 19-es magyar forradalom bukása számára egyben egyéni tragédiái is jelentett. Az elKesereués cs a kiúttalanság motívumai később egyre erősödtek életművében: mélyen átérezte a Horthy-rendszer által elnyomott nép bánatát. Nehéz egyéni sorsa még inkább elmélyítette e hangokat.* A rövid tájékoztatás kicsit téved, amikor — nyilván a teljes eletműnek objektív ismerete híján — azt mondja, hogy a költő "Viszonylag nem nagy költő; művet hagyott hátra* (holott költői oeuvre-je kb. kétszerese József Attiláénak, s publicisztikája \dyévai vetekszik). Helyesen állapítja azonban meg, hogy ez az életmű -egy becsületes és mélyen érzó ember őszinte hangja, aki szívévd cs eszével egyaránt fölismerte elszakíthatatlan kapcsolatát népével*. Sajnos, a tájékoztató nem ad hírt Juhász íi-yula orosz fordítóiról. Az elmúlt őszön azonban nálunk járt Leonyid Martinon és Nyikolaj Csukovszkij, s a lapokban is megjelent akkori nyilatkozataikból már tudjuk, hogy ismerik, szeretik a szegedi költőt, s verseinek fordításával is foglalkoznak. Igy minden bizonnyal — másokkal együtt — főként e két kiváló szovjet köliö tolmácsolásában ismerheti majd meg az orosz olvasó a legszebb Juhász Gyula-verseket. tömörkény után, akinek orosz nyelvű novellás kötetéről már 1954-ben hírt adtunk, most tehát már a második szegedi íróművész is megszólal — oroszul. Péter László ej? oízkí ixáltűzott fiái inka — és a „bűvész" jól megérdemelt jutalma) az originalt csomagolásúnak mondott üvegek közül ötnek nem sértetlen a pecsétje. Az öt demizson rum, pálinka és kevert ital volt feltüntetve összesen 5 ezer 120 forint értékben. S kiderült, hogy éppen ebben az öt demizsonban tiszta kútvíz van pálinka helyett. A pálinka vízzé változott !.,. Az algyői 7-es számú földművesszövetkezeti italbolt vezetője volt a címben említett "bűvész«, név szerint Ferenc Józsefné, Algyő, Szegedi út 90. számú lakos, akinek az említett mutatványért illő ellenszolgáltatásképp a megyei börtönbe fél esztendőre szóló »beutalót« utalványozott ki a szegedi járásbíróság — mivelhogy bűnösnek találta Ferenc Józsefnét a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás bűntettében. A történet még a műit év első felére nyúlik vissza. Azzal kezdődött, hogy Ferenc Józsefné közvetlenül a második negyedévi leltár előtt észrevette, hogy baj van a kassza körül, ha nem történik valami csoda, lesz a leltárnál legalább 5—6 ezer forint hiánya. A csoda megtörtént. Azaz megtörtént volna, ha a leltárt vezető Bán József ellenőr észre nem veszi, hogy A leltározó bizottság azonban nem hitt csodákban, s nem hitte el Ferencné kapkodó védekezését sem, aki hirtelenében megrágalmazta a Szeszforgalmi Vállalat szállítómunkásait, sőt még egynémely ismeretlen rosszakaróit is, akik azért öntöttek vizet a demizsonokba, hegy rajta bosszút álljanak .,. Igv aztán a vizzé változott pálinka "csodája* a bíróság elé került, a "csodatevő* Ferenc Józsefné pedig megérdemelten a hűvösre. P. L. Meleg otthont a háztartási szén lignit iszap brikett tüzelőanyag biztosit, vásárolja a TÜZÉP.töl A deszki Táncsics Termelőszövetkezetben is, mint az ország valamennyi KISZszervezetében, az elmúlt ősszel újraválasztották a vezetőséget. Az ezt követő első lépés a szervezet megerősítése volt, a munkában, a tanulásban élenjáró fiatalokkal. A vezetőség különös gonddal foglalkozik most is az általános iskolás fiatalokkal, hogy az iskola elvégzése után lépjenek a szövetkezetbe. A legutóbbi taggyűlésen felvették a szervezetbe Hárczel Mária nyolcadik általános iskolai tanulót. A kislány elmondta, hogy az iskola elvégzése után a termelőszövetkezetben akar dolgozni. A fiatalok nem elvtelenül gyarapítják az ifjúsági szervezet létszámát. Megvizsgálják a jelentkező fiatal magatartását és munkáját. Hárczel Máriát az alapszervezet tanártagja. ifj. Dombi László is javasolta az Iskolában végzett példamutató munkájáért. A terv is vonzza a fiatalokat Az idei szövetkezeti terv is vonzza a fiatalokat a közös gazdálkodáshoz. A tervek szerint ez évben a termelőszövetkezetben munkaegységenként 50 forintot osztanak és havonkint 20 forint előleget fizetnek. Ezeket az elképzeléseket nem rejtik véka alá. A január közeoén megtartott zárszamadó közgyűlésen 28-an kérték felvételüket a tsz-be. Az újonnan belépők átlagos életkora 25 év. A KISZ-fiatalok felvilágosító munkája nyomán és a rendszeres előlegfizetés hírére egymásután térnek viszsza a fiatalok a jeözségbe. Dévics Lajos, Vukoszávjev Radivoj, Lázár Szvetozár nemrégen hagyta el üzemi munkahelyét és lépett be a termelőszövetkezetbe. Ifjúsági munkacsapatok Hogy a tervezett 50 forintos munkaegység megvalósuljon. a Táncsics Termelőszövetkezet gazdái mindinkább a belterjes gazdálkodásra térnek át. Az idén 130 holdon termelnek majd hagymát. Az értékes, munkaigényes növény mellett a • mm kukoricatermesztésre fordítanak nagy gondot. A tervek szerint 225 hold kukoricát gondoznak majd. A kiszesek védnökséget vállaltak a növénytermesztés felett. Ifjúsági munkacsapatokat alakítottak, s ezek vezetését Kovács Tiborra és Tóth Lajosra, a növénytermesztésben példamutató fiatalokra bízták. Az "Ifjúság a szocializmusért* mozgalom keretében beneveztek a KlSZ-szervezetek között országosan meghirdetett holdankénti 30 mázsás kukoricatermesztési versenybe. A fiatalok 11 hold földet kértek a vezetőségtől és ezen a vetéstől a szárbegyűjtésig minden munkát az ifjúsági munkacsapatok végeznek majd el. A termelőszövetkezet vezetősége teljesítette a kérést, de úgy határoztak, hogy közösen vetnek, s majd csak azután jelölik ki a 11 holdat Példamutatás a társadalmi munkában A KISZ-szervezet nemcsak a termelésre mozgósítja a fiatalokat — törődik nevelésükkel is. A színjátszó csoport mér többsziir szerepelt a község művel'5dési otthonában. A tánccsoport most alakul, a Kossuth Termelőszövetkezet kiszeseivel közösen szervezik. A 1 tánctanítást Hamar Tibor, a Szegedi Nemzeti Színház táncosa vállalta el. A röplabda- és a futballcsapat tagjai a gépállomás fiataljaival edzenek közösen. A társadalmi munkákban is példamutatók a KISZ-tagok. Tavaly hat vagon kukorica téli tárolásáról gondoskodtak. Az idén a községi pártház és a termelőszövetkezet udvarát parkosítják, hozzák rendbe. Lehetne még hosszan sorolni a terveket, az elképzeléseket, amelyek valóra váltásával a deszki Táncsics Termelőszövetkezet fiataljai a holnapot, a jövőt, boldogabb életüket teremtik meg. Deszken ú] bölcsőde épül Nagy segítség Deszken az édesanyáknak, hogy gyermekeiket 3 éves korig állandó jellegű bölcsődébe adhatják. Jeierüeg átmenetileg a tanácsháza egyik épületrészéten működik a bölcsőde, amelyben most 27 apróságot gondoznak. A tervek szerint azonban még az idén átadják rendeltetésének az új bölcsödét, amely korszert! berendezésével tökéletesen szolgáliiatja célját. Az új bölcsőde létrehozásának munkálatai megkezdődtek. Az új intézményben 40 gyermek talál majd kellemes otthonra. Az ÉDOSZ megyei bizottságán ak értekezlete Március 10-én, pénteken ertekezletet tart az ÉDOSZ Csongrád megyei bizottsága. Napirenden szerepel az ÉDOSZ mellett működő bérbizottságának jelentése az ÉDOSZ-hoz tartozó négy nagyüzem nyereségrészesedéséről, valamint az igazgatói- alap felhasználásáról. A munkapadtól az Operaházig Az Operaházban rlnétosnak lenni nem kis dolog, különösen nem olyan fiatalembernek. aki évei számát tekintve még a húsz és harminc között van. Borbély Gábor apátfalvi parasztgyerek pedig odáig jutott. az operaházi orchesterig. S ez nem kis büszkeséggel tölti el a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola igazgatóságát és tanári karát sem. Tőlük Indult el annak idején a mihályteleki és ugyancsak parasztszármazású K o 1 on i c s János, aki ma a Berlini Operaházban énekel, korábban pedig Antal Imre, alti ma többszörös nemzetközi díjnyertes zongoraművész, majd Somfai László, aki ma ifjú zenetudósaink közé tartozik. Deák József tanár szeretettel beszél tanítványáról, Borbély Gáborról, < — Úgy hívták tel rá a figyelmemet mondotta — az akkor még 11 >M • • UAJ ••'!•!"• "»"••* 14 éves gyerekre. A mezőhegyesi cukorgyárban dolgozott és hiába írtam neki, hogy jöjjön Szegedre, nem jelentkezett. Később tudtam meg, hogy nem mert jelentkezni, mert félt, hogy nem veszik fel a Zeneművészeti Szakiskolába. Izgatott viszont a tehetsége, amelyről sokat beszéltek. Hát én mentem el érte és nem is bántam meg. Mindvégig és mlnden szempontból kiváló tanítványom volt és az is maradt a szegedi tanulmányok befejezése után a Zeneművészeti Főiskolán is. Azt már hogy miért volt annyira a szívügye a tehetséges parasztgyerek taníttatása, felkarolása. Deák József maga is munkásként emelkedett a tanári katedráig, s annak idején nagy nélkülözésekkel dacolva. Igaz, Borbély Gébornhk sem vehettek tizenegynéhány évvel ezelőtt többezer forintért klarinétot a •rl" """'1"111 "-M umtoi Miinii mi i inn ni 11' i n • szülei. Arra akkor még nem telt, ha kétakkora zenei tehetség is feszült volna a gyerekben. — Most viszont — folytatta a tanár — Borbély Gábornak már két tehetséges felfedezettje ls dicsekedhet saját hangszerrel. Mindkettő termelőszövetkezeti parasztok gyermeke, Borbély Gábor falujából, ahonnét úgy látszik nemcsak egy, hanem több kiváló zenei képességű gyereket kap majd fel a hírnév. Remélem, mostani fiaimban sem csalódom majd, akik Borbély útján járnák, nemcsak azért, mert ő fedezte fel őket, bár ez külön is jóleső érzés, hanem mert ők is tehetségesek. A példa előttük áll, s ugyanúgy a tehetség megbecsülésének útja is, bar nekik már sokkal könnyebb, mint annak idején Borbély Gábornak volt. aki kiváló fiaink helytállását példázza, mint művész is. L. F. Feketével fátyolozott nők ültek az első autóban, ünnepélyes méltósággal, mozdulatlanul. A kocsisor meglassított, sűrű embersorok között lépésben haladt a főbejárat széles — Ugyan, tessék mondani... kit temetnek? — kérdezte egy borostásképü, tétovázó embertől. Az ránézett, de nem válaszolt, kezébe nyomta a gyászkeretes jelentést. Erzsi néni félrefordult és betűzve kezdte az elején: "D r ág a férjem, édesapánk, nagyapánk folyó hó...* és alatta nagyobb betűkkel a jóságos ember neve. — Teremtő isten! — lökte ki szokott szavajárisán megdöbbenését. Tanakodott, hogy mitévő legyen. Néhány másodperc után gyorsan visszafordult és belépett a temetőkapun. A" ravatalozóhoz vezető úton kerülgette a kényelmesen járókat, hogy előbb érjen. Alaktalanul összeállt, nagy tömeg vette körül a ravatalt, s az asszony kereste a réseket, furakodott a némán állók gyülekezetében, hogy még egyszer láthassa volt gazdáját. Az ősz embert, aki soha nem parancsolt semmit, még csak nem is kért, mindig előre köszönt és ha úgy adódott, a kalapját is megemelte a takarítónő előtt. Nehéz, fulladt légzéssel érkezett az első sorokba, ahonnan láthatta a temetést. Hosszú, sárga gyertyák nyúlt lángja világította a sötét halottasházat. Imbolygó fényükből homályos szögletességgel emelkedett magasra a ' koporsó. Cifra süvegekben, fehér-vörös köntösökben papok tették a kötelességet ... De mennyien! — csudálkozott Erzsi néni, mivel szegény igazgató úr hadilábon állt az eklézsiával. ' — Na, de itt sem 6 rendezkedik már... Hiába ... A temetői november sötét tónusa, meg a bizonytalanul lebegő gyertyalángok rendkívüli hangulatba sodorták az elzavart takarítónőt. A tömjén erős füstje csapódott a levegőbe, csöngettyüzés és a papok megszokott, méla mormolása bódította világos értelmét. Nehezen ismefte föl a koporsó körül álló, gyászoló családot. Néhány lépést előre ment, míg valaki rászólt, hogy ne szemtelenkedjék az első sorba, mert az a hozzátartozóké. — Én is az vagyok, kérem — suttogta. — Akkor tessék... Menjen előre — és utat nyitottak előtte, miközben érezte, hogy valamennyien végigmérik keshedt barna kabátját, kitaposott disznóbőr bakancsát. Megijedt, de már nem tehetett semmit, kilépeti és a koporsó végénél Lajoska melleit meghúzódott. A gyászbeszédek idején lopva körbejárt a tekintete. Erezte, hogy kinézik innen a bundás-gyaszos rokanok, de nem tágított. A koporsó mellett állt az idős nagysága, mellette meg a tükörtojáshoz hasonlító Altbinó úr, balján a fiatal nagyságos asszony Béla úrral és mellettük tovább körbe az ismert vendégkoszorú. Szépen-búsan kopogtak a mondatok, magasztalták az úr földi érdemeit.,*keserűen fölpanaszolták a sors kegyetlenségét. A nők sírtak, diszkréten, picit szipogva az etikett szerint, a férfiak meghatódott arckifejezéssel a ravatal szürke cementpadlójának egy-egy kiszemelt pontját nézték. Béla úr suttogva csillapította a fiatal nagyságos aszszonyt, halk szavakkal enyhítette fájdalmát. Erzsi néni ugy látta őket most, mint régen egyszer a bronz szobor előtt. "Mit siratsz most? Magadat, vagy az édesapádat? Biztosan nincs meg a villa, s elment a sok-sok tízezer pengőt érő mesekincs, íratlanul maradi történet... de ... De a Fiat-kocsi megvan, Lajoska utazik rajta.~ Megremeget a nem várt gondolattól, de a következő percben újra erőre kapott és esküdni mert volna, hogy mindenki másra figyel, belül, láthatatlanul, mint amit a gyászhoz illő mutat kívül. Ugy ismerte őket, akár saját magát... ••Édes istenem ... csak nem büntetsz ezekért a pogány gondolatokért?« — suttogta önmagának. — De én igy érzem, nem hazudhatom el, amit húsz évig láttam közöltük.« A papok látványos szereplése következett. Alig figyelte a temetési ceremóniát. "Nem mondhatok már panaszt. Pedig most készültem, hogy segítsen rajtam. Ugy állok itt nyomorúságosan, támasz nélkül, mint a koldus. Könyörületes segítsége élethez juttatott volna, de most, hogy itt találkoztunk... nincsen reményem.. .* Amikor fölekintett, észrevette, hogy a fiatalabb nagysága föltűnően nézi. O is figyelt és néhány pillanatra öszszeakadt a tekintetük. Erzsi néninek úgy tűnt, mintha a fekete fátyol alól látható szikrákat szórnának a bánatos kék szemek. Vad gyűlölet égne az arcon, olyan miyt utoljára, Mártika halálán. Fölcsendült a kórus, bús, zsongó ének csapott a magasba, tömjénfüsttel, csöngettyűszóval és a meredt mozdulatlanságot enyhe mozgás váltotta föl. A fiatalasszony még mindig őt nézte, mintha idekeveredett személye volna most a legfontosabb. A menet elindult a frissen ásott sírhoz. Erzsi néni mozdulatlan maradt, fojtott feszültség kínozta, a fodrózó-lengő tömjénfüsttől fulladt, veríték öntötte el, nehezen viselhető meleget érzett. — Elmegyek innen. Nem bocsát meg az átokért — rebegte erőtlenül. A menet elhaladt mellette, már csak néhány kíváncsi érdeklődő szállingózott. — Az átok! Az átkom! — eszmélt föl. — Az átkom ezt az embert fogta meg! Ezt az egyet, akit szerettem ... A közelében haladók mcglepödötten fordultak vissza, talán örült koldusnak nézték. Végigsuhant rajta tekintetük és tovább mentek. (Folytatjuk.)