Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

3 Péntdk, IMI. márciws 3. Szorgalmasan dolgoznak az új és a régi tsz-gazdák a szegedi határban Vetik a borsót, mákot, sárgarépát A földeken mindenütt megkezdődött a tavaszi munka. Dolgoznak a szegedi közös gazdaságok tagjai, s a járás régi és új szövetkezeteiben is szorgalmasan végzik a tavaszi feladatokat, hiszen kedvező az időjárás. Serény a munka Pusztaszeren is a 11 éve működő Petőfi Termelőszövetkezetben is. Ez a Tsz a tél heteiben felfejlődött, és így ma már 1513 kataszteri hold földön gazdálkodik, a tagok száma pedig 233. A Petőfi Tsz elnöke, a köztiszteletben álló Fülöp János, aki két évvel ezelőtt önként vállalt munkát a mezőgazdaságban, örömmel újságolta, hogy mind a régi mind az új szövetkezeti gazdák nagy kedvvel, szorgalommal fogtak munkához. A gépállomás is segíti a tavaszi feladatok elvégzését, a szövetkezeti gazdák azonban — igen helyesen — saját lófogataikkal is dolgoznak. A borsót 32 kataszteri holdon elvetették, földbe tették a sárgarépamagot, és lófogatos géppel vetik a mákot. A napokban jól előkészített talajba megkezdig a tavaszi árpa vetését is. A régi tagok és az új- belépők megértik egymást, egyenrangúak. A szövetkezeti gazdák közötti különbséget a közösségért végzett munka adja, s ennek az elvnek az érvényesülésére maga az elnök is vigyáz. Az új belépők iránti megbecsülés jele az is, hogy közülük az arra alkalmasak a tagság véleményének megfelelően különféle megbízatásokat kaptak. Például Tóth Imrét munkacsapatvezetőnek, Farkas Györgyöt állattenyésztési brigádvezetőnek, Varga Lajost munkacsapatvezetőnek tették meg. Idén a Petőfi Tsz-ben nagyobb gondot fordítanak a kertészetre és területét a korábbi 30 holdról 130 holdra növelik. A kertészet, a többi termelési ággal együtt, jelentős hasznot jelent a közösségnek. Elhatározták azt is a Petőfi Tsz tagjai, hogy még az idén tíz kataszteri holdra új szőlőst telepítenek. A „flekkes" emberek ügyében Mákvetés a pusztaszeri Petőfi Tsz-ben Aláírták az MSZBT és az SZMBT 1961. évi együttműködési egyezményét A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság között több év óta kölcsönös egyezmények szabályozzák az egyre bővülő együttműködést. Az idei évre szóló megállapodást csütörtökön délben írták alá Moszkvában, a Barátság Házában. Ebből az alkalomból Moszkvába érkezett Demeter Sándor, az MSZBT főtitkára és Hídvégi István, a társaság külügyi osztályának vezetője. A két társaság együttműködési egyezményét magyar részrql Demeter Sándor, szovjet részről Tatjana Zujeva, a Külföldi Baráti és Kulturális Társaságok Szövetségének helyettes elnöke írta alá. jut Hazánkban hatszázötven emberre egy orvos Sajtótájékoztató az új orvosi nyilvántartásról A járási, kerületi és egy-két nyugati ország — megyei tanácsok egészség- mint Ausztria és Svájc — ügyi osztályai nyilvántartást előz meg bennünket az orkészítettek a magyar orvo- vosellátottságban. sok képzettségéről, elhelyez- Ha azonban az orvosok tekedéséről. Csütörtökön az rületi elosztását nézzük, már Í ' Egészségügyi Minisztérium- nem ilyen örvendetes a kép. ban tájékoztatták az újság- Orvosainknak több mint a írókat az összeírás eredmé- fele ugyanis Budapesten és nyeiröl. a vidéki nagyvárosokban Az összeírás szerint 15 498 dolgozik, ugyanakkor 145 vioroos működik hazánkban, déki körzeti orvosi állás bevagyis mintegy 650 emberre töltetlen, jut egy orvos. Ez világvi- Igen nagy a szakorvosok szonylatban is kedvező szám, számaránya. A 15 500 orvoshiszen a \ Szovjetunión és bői 9647-nek van szakorvosi Csehszlovákián kívül csak képesítése (MTI) A szolidaritási bélre és a nőnapra készülnek a kendergyár dolgozói A textiles szakszervezet idén, március 6-tól 12-ig rendezi meg a szakma nemzetközi szolidaritási hetét. A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói ma, pénteken békegyűlést tartanak ebből az alkalomból, hétfőtől pedig egész héten át ünnepi műszákkal, jobb munkaeredményekkel csatlakoznak a nemzetközi szolidaritási hét eseményeihez, s tesznek hitet együttérzésükről. Készülnek a kendergyáriak . a nemzetközi nőnap, március 8 megünneplésére is. E napon könyvkiállítás nyílik az üzemben, és ünnepséget is tartanak, melyen lengyel művészegyüttes is fellép. Az új együttműködési egyezmény bővebb, tartalmasabb az eddigieknél, nagyobb lehetőséget nyújt a két társaság együttműködésére. Fokozott szerepet vállalnak például a baráti társaságok az Ipar, a mezőgazdaság legkiválóbb dolgozói találkozóinak megrendezésében, a két ország értelmisége közötti kapcsolat kialakításában. Kölcsönösen segítik a magyar, illetve a szovjet turistákat abban, hogy turistaűtjuk során ne csak általános benyomásokat szerezzenek, hanem megismerkedjenek a munkájukat érintő kérdésekkel is. Bővül a két társaság között a dokumentációs anyagok. könyvek, folyóiratok cseréje, s a társadalmi szervek segítséget nyújtanak ahhoz is, hogy a két ország közötti kulturális egyezményben foglalt kölcsönös látogatások minél nagyobb visszhangot keltsenek. Az új megállapodás értelmében az idén például az MSZBT szervezésében Moszkvába látogatnak a magyar mezőgazdaság képviselői, találkoznak a kommunista munkabrigádok tagjaival a legkiválóbb szocialista munkabrigádok tagjai, közös megbeszélésen vitatják meg az új ember nevelésének kérdéseit a két ország pedagógusai. A két társaság számos küldöttséget indít egymáshoz látogatásra. Segítséget nyújtanak a baráti társaságok egy-egy jelentősebb kulturális és politikai évforduló megünnepléséhez is — •az idei év hátralevő részében például a Szovjetunióban megemlékeznek Bartók Béla, Berzsenyi Dániel, Liszt Ferenc és Katona József születésének évfordulójáról. Fokozzák együttműködésüket a társaságok szakosztályai is. (MTI) mi e ámítsuk magunkat! [W A szocialista embertípus fogalma még távolról sem terjeszthető ki minden egyes honpolgárra. Az igaz, hogy amióta önmagunk gazdái vagyunk, száz és százezer fáradt tévelygőt vezettünk el a felfrissülés és az öntudat kútfőjéhez. Sőt az is kétségtelen, hogy a kocsmák és utcasarkok egykori "törzsvendégeinek* nagyrésze ma már nem narkotikumot, hanem tudást, kulturát és életkedvet szív magába mohó szomjúsággal. Büszkék vagyunk erre. Mégsem mondhatjuk egyáltalán, hogy megoldottuk az emberek szocialista átnevelésének problémáját. Eredményeink nagyok, de még nem teljesek. Találkozhatunk — sajnos — mostanság is' sápadt, rongyos utcagyerekekkel, megvert feleségekkel a züllött apa vagy férj "jóvoltából*. Akadnak még részeges "félemberek*, naplopók, közveszélyes dologkerülők és; huligánok, jóllehet Szegeden ezeknek igen szűk a működési területük. A

minap szülői értekezletet tartottak az Április 4 úti gyakorló általános iskolában. Egy hetedikes kislány sorsáért és jövőjéért aggódott az osztályfőnök. A kislány apja az alkoholistáknak abból a rosszabbik fajtájából való, akik odahaza rémületben tartják családjukat. Úgyszólván naponta tör-zúz mindent a lakásban és nincs aki törődjék a családdal. Két fiúgyermeke is van — 15—17 évesek — ők szokták néha megfékezni az apjukat. Csakhogy nem ám tiszteletből, haiiem virtusból, amúgy vagánymódra. Mert az apa példájára már a két kamasz is a züllés lejtőjére jutott: huligánkodnak, késő este békés járókelőket támadnak meg. A szülői értekezlet helyeselte, hogy az iskolai pártszervezet vegye fel a kapcsolatot a Kábelgyár pártszervezetével (jelenleg ebben az üzemben dolgozik a családfő) és kerje meg az ottani elvtársakat: tegyenek valamit mert egy öttagú munkáscsalád megmentéséről van sző. Társadalmunk perifériáin tántorognak az ilyen egyének, akik iránt egyre jobban megnyilvánul az ellenszenv, sőt a közmegvetés. Rendben van, bizonyos értelemben pozitív jelenség az, hogy egy egészséges közösség olyan légkört teremt, amelyben nem érzik jól magukat a haszontalan, lump elemek. Kérdés azonban, hogy csupán ennyi elegendő-e ahhoz, hogy valaha is rendes felfogású állampolgár váljék belőlük. Nem az volna-e a feladat, az igazi kommunista munka egyik legfőbb célja, hogy mindenkit kommunista erkölcsűvé formáljunk, s még a csavargókat is rendes, tisztességes életre szoktassuk, illetve tanítsuk? Annál is inkább, mivel többnyire olyan fiatal vagy középkorú személyekről van szó, akik még vagy 20—30—40 évig mindenképpen a szocialista társadalom tagjai lesznek és nem lehet közömbös, hogy használnak, vagy ártanak-e a dolgos-gondos közösségnek. H

a Lenin útmutatását akarjuk követni, feltétlenül abba kell hagynunk a legyintgetést, a gúnyolódást és a tehetetlenségre valló szitokáradatot, hogy haladéktalanul hozzáláthassunk a felelősségteljes neveléshez. Mert mit is tanít Lenin? Azt tanítja, hogy a forradalom kivívása után következik csak igazán a kommunista munka neheze. Ebben az időszakban gondolni sem lehet a pihenésre, s vétkes könnyelműség minden közönyös szemlélődés. A burzsoázia ideológiájától, szokásaitól, erkölcsétől megfertőzött, s így felelőtlenné vált emberek észheztérítéséhez, nemesebbé gyúrásához végtelen nagy türelemre, nevelőkészségre és szívós akaratra van szükség, hiszen köztudomású, hogy senki sem válik csupán azáltal öntudatossá, hogy a munkásosztály megszerezte a hatalmat. M

eglehet, hogy sokak szemében mindez olyan magától értetődőnek tűnik, mint a kétszerkettő. De csak addig, amíg beszélni kell róla, amíg általánosságban tárgyalják ezt a problémát. Mihelyt azonban azt indítványozza a párt, hogy például az ital áldozatait is segíteni kell a teljes értékű emberré válásban, a többi között úgy is, hogy beveszik egy munkáskollektíva tagjai közé, rögtön lelohad némelyekben a nevelési kedv, oda a nagy ambíció. Hiszen ez már konkrét tennivalót és egyúttal problémát is jelent Ez már kizökkentheti a helyes elvek leghangosabb szószolóit a megszokott kényelemből. Csak olyan embereket alkalmazni lehetőleg — mondják sok esetben — akik "flekk nélküliek*. Nem érdemes kínlódni mindenféle gyanús alakokkal. Még akkor sem, ha ők maguk kérik a segítő kezet ég a bizalom előlegezését. Hogyisne! Még A kispesti fűtőerőmű Befejezéshez közeledik a kispesti fűtőerőmű építése. Előreláthatóan még ez év második felében megkezdik a próbaüzemeltetést. Az új erőmű az áramtermelésen felül még a környékbeli hét nagyüzemet is ellátja gőzzel. Felvételünk a táptartályok szereléséről készült. majd azzal töltik az időt, hogy embereket nevelgetnek. Mert ugyebár az a fontos, hogy csupa "jó káder* legyen nemcsak az adminisztrátor, hanem a kocsikísérő, sőt a sepregető is. Ha így van, akkor — mint mondani szokás — nem érheti szó a ház elejét a pártszervek részéről sem és a termelés is simábban megy. Bizony, egyes vezetőket nem igen érdekli a lenini tanítás és úgy tesznek: évelődjék egy részeges, kevésbé megbízható, esetleg börtöntjárt emberrel más, vagy csatangoljon tovább dolog nélkül egyik italboltból a másikba, nekünk nincs időnk holmi pedagógiára. E

lég szomorú, hogy gyakran találkozunk még ilyen gondolkodású vezetőkkel. S az előrelépés ezen a téren nem eléggé megnyugtató. A városi pártvégrehajtó bizottság egyik tagja nemrég egy vállalati igazgatót hivott fel telefonon. Kérte, hogy az igazgató alkalmazzon egy embert, aki sokáig élt ugyan csavargásból, ült már a Csillag-ban is, de megunta az üres, értelmetlen sivár életmódot és dolgozni akar tisztességesen. A városi rendőrkapitányság szintén javasolta a fiatalember felvételét, hiszen közérdek, hogy este az utcán senki ne találkozzék útonállókkal, részeg kötekedőkkel. Az igazgató látszólag megértette, miről van szó. Pár nap múlva azonban kiderült: csak az "értelmes jófiút« akarta megjátszani, egyébként eszeágában sem volt elfogadni, komolyan* venni a felsorakoztatott okos érveket. Amikor a műhelyből első alkalommal jelezték neki, hogy "pártfogoltja* nem szakítja meg magát a termelésben, rögtön kiadta neki az utat. Eljárását azzal igyekezett alátámasztani: "A művezetőknek jogukban áll megválasztani, hogy kivel dolgozzanak — ezt jogszabály biztosítja.* És ez az igazgató vezető kommunistának vallja magát. Talán ne beszéljünk most arról, hogy egy másik jogszabály viszont szükségesnek tartja munkába állítani a börtönből szabadult, megjavulni szándékozó egyéneket. Nem főmérnöki beosztásba természetesen, hanem például az anyagmozgatásnál. Már csupán ennek alapján sem lett volna szabad újra a régi mocsárba lökni egy embert. Ha pedig hozzátesszük ehhez, hogy a kommunista öntudat és felelőségérzet is kötelez valamire, akkor egyáltalán érthetetlen az igazgató elvtárs magatartása. Talán kellemetlen neki, hogy a szóban lévő ember nem teljesítette rögtön a normát? De hiszen lehet, hogy még egy hét múlva ls baj lett volna vele. Az ember nem esztergapad, amelynek teljesítménye gombnyomásra alakítható. Az emberhez bizalom, jóakarat és okos, tank xr/, kell. ha azt akarjuk, hogy fel tudjon emelkedni társaihoz, ha azt akarjuk, hogy ne nyűgöt lásson a munkában, hanem örömet leljen benne. I

smételni szeretnénk: könnyelműség legyinteni erre a problémára. Még elég sok síró feleség jár panaszra a pártbizottsághoz meg a tanácshoz, hogy Segítsenek neki valahogyan, térítsék rendes útra a férjét. De fehet-e hatékonyan segíteni, meg lehet-e változtatni a dologkerülőket, ha csak a pártszervek törik magukat ezért? Szó sem lehet róla. Az egyes em'-cr énp úgy ítéli nézheti közömbösen az elég gyakran .lejátszódó családi tragédiákat, mint a társadalmi szervek, vagy az üzemek irányító gárdája. Adjunk munkalehetőséget és előleg^zük a bizalmat azoknak, akik eddig jóllehet az úgvnevrzptt alvilághoz tartoztak, most azonban őszintén hátat akarnak íői-dítani megutá't életmódjuknak és be akarnak illeszkedni az építő társadalomba, NAGY ISTVÁN