Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

3 CsflflJrfSk, tMt. február 1 FAFORGÁCSBÓL — fürdőszoba Képek a bolsovói házgyárból Az egész világon keresik azokat a fapótló anyagokat melyek olcsón állíthatók elö, s tulajdonságaikkal vetek­szenek a hagyományos fa­féleségekkel. Különösképper az ipari feldolgozásra eddig alkalmatlan faíajták és fa­hulladékok hasznosítása fog­lalkoztatja a szakembereket Legutóbb például a szegedi ipari vásáron találkozhat­tunk olyan magyar gyárt­mányú bútorokkal, melyek faforgácsból készültek, bár nálunk inkább bútorlapként használják a forgácslemezt s az egyéb termékeket csak laboratóriumban állítják elő. A Szovjetunióban már sokkal kiterjedtebb a fafor­gács alkalmazása, mint ha­zánkban. Nemcsak bútorok gyártására használják, ha­nem, mint a bolsevói ház­gyárban is, egész fürdőszo­bákat készítenek belőle. A bolsevói üzemben 1958. óta gyártanak forgácslemezt, s azóta a termelés meghalad­ta az évi 3200 köbmétert A gépsorokat teljesen auto­matizálták. Érdekesség, hogy a 800 tonnás prést valamint az autoklávokat a budapesti Lampart gyár szállította. Fényképfelvételeinken a bolsevói gyárat és egyik ki­váló termékét mutatjuk be. A felső képen a présüzem látható, az alsó felvételen a kész faforgácslemezekből fürdőszoba-fülkéket szerel­nek az üzem egyik részle­gében. Ezeket a fülkéket te­herautó viszi az építkezés­hez. ahol daru emeli he­lyükre. A beépített csöveket ezután csak össze kell sze­relni a ház vezetékrendsze­rével! Jobban gazdálkodjanak üzemeink a vízzel isi A házgyár 6—25 millimé­ter vastagságú forgácsleme­zeit ajtóbélés, éjjeliszekrény és számos más cikk gyártá­sára is felhasználják, sőt a moszkvai metró szerelvé­nyeit is faforgácsból préselt fékpofák állítják meg A szovjet élelmiszeriparban dolgozó gépek csaknem va­lamennyi fogaskereke mű­anyaggal kevert faforgács­ból készül. Az ilyen kere­kek zajtalanul működnek és igen kopásállók. Kétségtelen, hogy a külön­böző fapótló anyagok alkal­mazása előtt nagy jövő áll. Az olyan szervezett és au­tomatizált üzemekben, mint amilyen a bolsevói házgyár, a fejlett technológia lehető­vé teszi tömeges gyártását, melynek eredményeképpen kitűnő műszaki tulajdonsá­gokkal biró, s újszerűen fel­használható fapótló anyagok állnak az építő-, a bútor- és a gépipar rendelkezésére |Még valamennyien emlékezünk az el­múlt nyarak vízhiányaira. Hány emeleti lakó méltatlankodott, mert a ká­nikula idején egész nap nem volt víz. A városi tanács, valamint a Szegedi Víz- és Csatornaművek igyekeztek a lakosság igé­nyeit kielégíteni, átvezették Újszeged fe­lesleges vizét a szegedi oldalra, a megle­vő kutakat tisztították, hogy minél több vizet kapjanak. Ugy látszott, egyelőre ki­elégítették az igényeket. De ez már a múlté. Évről évre emelkedik Szegeden a vízfogyasztás. Egyre több lakás épül, újabb üzemek kezdik meg a termelést, s ez mind-mind vizet igényel. A kutak vízhozama viszont — még rendszeres tisztítással, karbantartással is — állandóan csökken. Ezért a meglevő vízmennyiséggel, mint drága nyersanyag­gal, kell gazdálkodnunk az elkövetkező időkben. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. A másik sokkal kényesebb. Lássuk a puszta tényeket, melyekhez alig kell kommentár. 1961-ben a szegedi üze­mek az elmúlt évhez viszonyítva 50 szá­zalékkal több ipari vízre nyújtottak be igényt. Nézzünk néhány számot. A Szege­di Kéziszerszámárugyár 1959-ben 42 299 köbméter vizet fogyasztott. 1960-ban 39 591 köbmétert, az új évben pedig 62 ezer köbméter vízre tart igényt. Vagy a Sze­gedi Kábelgyár az elmúlt évben 35 545 köbméter vizet használt el, 1961-ben 413 900 köbmétert igényelt. A Fürdő Vál­lalat 1960-ban 58 104 köbméter vizet hasz­nált el, az idén 148 ezer köbméter vizet igényel. Ha a Vízművek és a tanács kielégítené az üzemek igényeit, a lakosság nem kap­hatna vizet. Ezért úgy határoztak, hogy az ipari vállalatok 1961-ben csak annyi vizet használhatnak fel, amennyit az el­múlt évben szerződésben rögzítettek. Né­hány üzem igen bőkezűen bánik a város vizével. Éppen ezért szigorú intézkedést hoztak, hogy a többletfogyasztást ötszörös áron kell megfizetni. Ez egyébként nem új rendelet. Az el­múlt évben is jó néhány vállalat fizetett többletfogyasztást, így például a Szegedi Kenderfonógyár is. Az üzemben azóta szi­gorú takarékosságot vezettek be. Ezzel magyarázható a bejelentett igény is. Az elmúlt évben 138 914 köbméter vizet fo­gyasztottak, az idén csak 128 600 köbmé­ter vizet igényelnek. A beruházásoknál egy-egy új üzem in­dulásánál a vízszükségletre is gondolni kellene. Kényelmesebb és gazdaságosabb is, ha a városi tanács biztosítja a terme­lési előfeltételeket. Éppen ezért igen he­lyes lenne, ha az elkövetkező időben az építési tervekben a szükséges vízmennyi­ség is szerepelne, akkor nem lenne külön gond annak biztosítása. A közeljövőben azonban a meglevő vízmennyiséggel kell ügyesen gazdálkodni. Ezért minden üzem vizsgálja felül fogyasztását s igyekezzék takarékoskodni a közös kinccsel. Ünnepségeket rendeztek és újságírókat tüntettek ki a magyar sajtó napja alkalmából Ö.'napos KISZ titkári tanfolyam Szegeden A magyar sajtó napja al­kalmából szerdán a Néosza­badság székházának előcsar­nokában elhelyezték az MSZMP Központi Bizottsá­ga, a Népszabadság és az újságírók koszorúit Rózsa Ferencnek, az illegális Sza­bad Nép mártírhalált halt első szerkesztőjének emlék­tábláján. A Művelődésügyi Minisz­tériumban Benke Valéria művelődésügyi miniszter át­nyújtotta az idei Rózsa Fe­renc-díjakat. Rózsa Ferenc-díjban ré­szesültek: 1. fokozat: Komlós János, a Magyar Nemzet rovatvezetője, Almá­si István, a Népszabadság rovatvezetőhelyettese. 2. fokozat: Dr. Randé Jenő. a Rádió főmunkatársa, Gedeon Pál, a Népszava szerkesztőbizott­ságának helyettes vezetője. 3. fokozat: Sólyom József, jelenleg a Népszabadság munkatársa, a Magyar Ifjúság munkatársa­ként végzett munkájáért és Gyurkó Géza, a Heves me­gyei Népújság munkatársa. Kiss Károly, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, kiváló újságírói tevé­kenységük elismeréséül 27 újságírónak kormánykitünte­tést nyújtott át az Ország­házban. A Munka Érdemrend ki­tüntetést adományozta az El­nöki Tanács György István­nak, a Népszabadság munka­társának, Salgó Lászlónak, a Magyar Rádió és Televízió rovatvezetőjének. Huszonhár­mán kaptak Szocialista Mun­káért Érdemérem, ketten pedig Munka Érdemérem ki­tüntetést. A kormánykitüntetések, il­letve a Rózsa Ferenc-díiak átadásánál jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nép­szabadság szerkesztőbizott­ságának vezetője. Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Benke Valéria, művelődés­ügyi miniszter, Szakasits Ár­pád, a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagjai, Kristóf Ist­ván, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának titkára. Ravai Gyula, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság osztályve­zetője, Barcs Sándor, a Ma­gyar Távirati Iroda vezér­igazgatója, Mihályfi Ernő. a Magyar Nemzet főszerkesz­tője, az Elnöki Tanács tag­jai, Naményi Géza, a Mi­nisztertanács tájékoztatási hivatalának vezetője (MTI) litere Jenő külkereskedelmi miniszter Prágában Incze Jenő külkereskedel­mi miniszter kétnapos prá­gai tartózkodása alatt tár­gyalásokat folytatott Franti­sek Krajcir csehszlovák kül­kereskedelmi miniszterrel a magyar—csehszlovák árucse­reforgalom egyes kérdései­ről. A megbeszélések ered­ménye további hozzájárulást jelent a magyar—csehszlo­vák gazdasági kapcsolatok elmélyítéséhez. Incze miniszter kedden visszautazott Budapestre. (MTI) A KISZ Szeged városi bi­zottsága a KISZ-titkárok ré­szére ötnapos tafolyamot rendezett Szegeden. A tan­folyam kedden délután kez­dődött a Kálvin téri párt­házoan. Első alkalommal Lugosi József, a KISZ vá­rosi bizottságának tagja tar­tott előadást Az ifjúság a szocializmusért-mozgalom gyakorlati kérdései címmel. Tegnap, szerdán délután Andrássy Lajos, a KISZ Szeged városi végrehajtó bi­zottságának tagja, a KISZ alapszervezetek előtt álló feladatokról beszélt. Ma, csütörtökön délután dr. Szélt Éva, az orvosegyetemi KISZ­bizottság titkára az ifjúság eszmei, politikai nevelésének kérdéséiről tart előadást A tanfolyam a jövő hé­ten, kedden délután foly­tatja munkáját. Dr. Lökös Zoltánné, a KISZ Szeged városi bizottságának agit.­prop. titkára a KlSZ-veze­tés helyes munkamódszerei­ről tájékoztatja majd a KISZ-titkárokat. Csütörtö­kön délután Sípos Géza, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának osztályvezetője a moszkvai Nyilatkozat-ról tart előadást. Az előadások mindennap délután 3 órakor kezdődnek, majd vita követi azokat. A KISZ-titkárok sok hasznos tapasztalatot gyűjtenek to­vábbi munkájukhoz a KISZ­bizottság által szervezett tanfolyamon. Véget ért a Duna-bizottság ülésszaka Fontos határozatokat fogadtak el a résztvevők Január 18 és február 1 kö­zött Budapesten tanácskozott a Duna-bizottság 19. üléssza­ka. Az ülésszak jóváhagyta a dunai hajózás javítását szol­| gáló munkák 1961—1965-ére szóló terveit. Különböző hid­rotechnikai és folyamszabá­lyozási munkákat irányoztak elö, amelyek célja, hogy biz­tosítsák a minimálisan 200— j 250 centiméteres vízmélysé­get a hajózó utakon. Jelentősen hozzájárul a | dunai hajózás feltételeinek i javításához a most elfoga­i dott, a jelzőszolgálatot egy­I ségesító rendszer, valamint az egységesített haióokmá­nyok. Az ülésszak aiánlást fogadott el a dunai vámfel­ügyelet szabályainak egysé­gesítésére. A Duna menti or­szágok kormányai elé ter­jesztendő javaslatnak az a célja, hogy megkönnyítse a nemzetközi hajózás vámeljá­rásait, s így tovább növeked­jék a dunai áruforgalom. Az ülésszak határozatot hozott, amely megtiltja a Duna vizének olajjal való szennyezését. E kérdés meg­oldása segíteni fog a dunai halgazdálkodás fejlesztésében is. Az új tsz-tagok kérdéseire vátaszolu nk Hogyan értékelik a közösSn adott vagyontárgyakat? A termelőszövetkezetbe be­lépő gazda — a föld bevite­lén felül — köteles a köz­gyűlés határozatának megfe­lelően, térités ellenében a termelőszövetkezet tulajdo­nába adni: a) a saját és a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonát képező összes igás- és haszonállatot, b) a főbb gazdasági eszkö­zöket és gazdasági épülete­ket (a háztáji gazdaságban tartható vagyontárgyak ki­vételével), c) a közös használatba adott földterület bevetéséhez szükséges vetőmagot, d) végül a közös tulajdon­ba átadott állatok eltartásá­hoz szükséges takarmányt. Szőlő bevitelekor a bevi­teli kötelezettség kiterjed a közös szőlőgazdálkodás cél­jára szükséges és a háztáji szőlő szükségleteit meghala­dó pincére, továbbá szőlőfel­dolgozó felszerelésre, vala­mint hordókra is. A belépő kisiparos szintén köteles saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában le­vő, azt a gépet és felszere­lést bevinni, amely a terme­lőszövetkezet által folytatott segéd- és feldolgozó üzemi tevékenység körébe tartozik. Ilyenkor a közgyűlés hatá­rozza meg, hogy a gépet, fel­szerelést mikor vigye be a kisiparos, és hogy felszerelé­séből mit tarthat meg to­vábbra is. A bevitt vagyontárgyakat az átvételkor leltári jegy­zékbe kell foglalni (fel­tüntetve azok mennyisé­gét, fontosabb adatait) és értékelni kell. Erre bizottságot kell alakí­tani. A bizottság tagjai: az elnök, a vezetőség és az el­lenőrző bizottság egy-két tagja, a mezőgazdász (állat­tenyésztő, könyvelő. más szakember) és az értékelés­hez kellő szakértelemmel rendelkező más gazdák. Cél­szerű felkérni közreműkö­désre a járási mezőgazdasá­gi osztályt, a közelben levő állami gazdaságot, és a Ma­gvar Nemzeti Bank fiók­ját is. ÉRTÉKELÉSI ÉS TÉRÍTÉSI SZABÁLYOK A bevitt vagyontárgyak ér­tékét a gazdasági felszere­lésnél — ideértve a közös tulajdonba adott gazdasági épületeket is — a típusnak, minőségnek és használható­sásnak megfelelően, állatok­nál az életkornak, kondíció­nak. tenyészértéknek, vető­magnál a fajtának és minő­ségnek. takarmánynál a mi­nőségnek megfelelően kell megállapítani. Egyes bevitt vagyontár­gyak, különösen növény­termesztési kultúrák tekin­tetében speciális értékelési és telítési szabályok van­nak. Ha például a tag évelő kul­túrát visz be (pl. lucerna, vöröshere stb.) és ezt a ter­melőszövetkezet még hasz­nálni tudja, akkor ki kell számítani a felhasznált ve­tőmag és a végzett talajmun­kák (mezei leltár) értékét, ezek összegét el kell osztani az addig és a még hátra­lévő használati évek számá­nak összegével. A hányadost meg kell szorozni a még hát­ralévő évek számával. Az így kijött eredmény a bruttó térítési összeg. Élőfa bevitele esetén a té­rítést a helyi viszonyoknak megfelelő értékben kell meg­állapítani (élőfa alatt a be­vitt földön levő — gyümöl­csösnek vagy erdőnek nem tekinthető — fákat kell ér­teni). Szőlő bevitele esetén, ha az négyéves, vagy ennél fiatalabb, meg kell téríteni a tag részérc a telepítési költségeket is, feltéve, hogy a szőlő a ter­melőszövetkezet kialakított, vagy kialakítandó nagyüze­mi szőlőtáblájába esik, arra a vidékre meghatározott fajta, telepítésre forgatott földbe történt és megeredé­se legalább 80 százalékos. A térítés ez esetben a talaj­forgatás költsége, valamint a felhasznált szaporítóanyag, továbbá a karó állami kis­kereskedelmi eladási ára. A bevitt — még nem ter­mő — gyümölcsös telepítésé­nek, vagy 20 százalékot meg­haladó pótlásnak költségeit akkor kell megtéríteni, ha a gyümölcsös a kialakuló nagyüzemi gyümölcsös terü­letébe esik, az előírt felté­telekkel telepítették, illető­leg pótolták, állománya leg­alább 80 százalékban meg­eredt, szakszerűen kezelt és átlagos kora a vonatkozó jogszabályban megállapított korhatár (pl. alma 8 év, cse­resznye 6 év, őszibarack 4 év, málna 2 év) alatt van. A telepítési és pótlási költ­ségeket a rendelethez mellé­kelt táblázat alapján szá­mítják ki. A GAZDÁKKAL EGYETÉRTÉSBEN A bevitt felszerelést, jó­szágot, kultúrát mindig az érdekelt gazdával egyetér­tésben kell értékelni. Nagyon fontos, hogy a vagyontárgya­kat gondosan értékeljék és reális árakon vegyék át. A kialakított árakat felülvizs­gálás végett be kell jelen­teni a járási mezőgazdasági osztálynak. Ez azért szüksé­ges, hogy a járás ellenőriz­hesse az értékelés reális vol­tát. valamint hogv az érté­kelési árak megfelelnek-e a helyileg kialakult áraknak.

Next

/
Thumbnails
Contents