Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

5 Csütörtök. 1961. február 9. Sok bírálat — mégis egyetértés a bútorgyáriak termelési tanácskozásán Az előjelek nem a legjobbak. Kicsi a helyiség, a délelőttös műszak teljes létszóma be sem fér. Persze, hogy néhányan a kapu felé veszik az irányt, amikor látják: nincs több üres ülőhely. Fél hármat mutat az óra, amikor megkezdődik a Szegedi Bútorgyár dolgozóinak őszszevont termelési tanácskozása, s Juhász László, a vállalat igazgatója hozzálát a beszámoló elmondásához. Ekkor már érződik, hogy csaltak az előjelek, itt lesz "valami*. Saját gondok A beszámoló tömör, s mégis — vagy éppen ezért — súlyos: néhány mondat az iparág tavalyi eredményeiről, s idei feladatairól, s máris a saját problémák kerülnek elő. Bevált a zártciklusos termelési módszer, hiszen követőre is talál más gyárakban, de még finomítani kell rajta, hogy igazán jó legyen. Nem Tél beszélni ar igazgató az üzemben folyó bérrendezésről, a lógósokról sem. ami fontos. Így hát feszülten figyelik minden szavát. Még érdekesebbek azonban a hozzászólások. Két dolog kell ahhoz, hogy növekedhessék a dolgozók szakmai felkészültsége: kellenek olyanok, akik tanítanak, de olyanok is, akik akarnak tanulni. A bútorgyárban több tanulni vágyó munkás lehetne. Ez a lényege Pálfi József főművezető mondatainak. Igaza lehet. Másra irányul azonban Lipták István szerelő felszólalása, aki egyszerű szavakkal, s mégis kerek-perec számon kérte, hogy miért változtatták meg a 26-i és a 11-i fizetések arányát a dolgozók tudta nélkül. Ilyen nvíltan fejtette ki véleményét Kübekházi András fényező is, aki kijelentette, hogy csak akkor tudnak jó munkát végezni, ha az anyag sem rossz, amivel dolgoznak. Márpedig a tavalyi sellak ragadós volt. Biztosítsák, hogy idén mindig olyan legyen a minősége, mint most, év elején. A jobb munka érdekében Azután következett a normarendezés bírálata. Rokolya Sándorné fényező szerint például az ajtóbelső fényezésére adott egy perc kevés. Pácsa János körfű részes elmondta, hogy a gépállításért járó pénzösszeg csökkentése sérelmes számukra, mert ez a tevékenység fontos, ettől függ a munka minősége. Csűri Mihály szerelő arról beszélt, hogy ők is szeretnének előre lépni, de ennek az a feltétele, hogy a gépház együtt dolgozzék a szerelőkkel, s ne legyenek mérethiányos szériák. Magyarán: biztosítsák a termelékenyebb munkához szükséges feltételeket. Azt is kifogásolta, hogy az új normákkal nem egyformán keresnek brigádjának tagjai, s ez zavarja a kollektív szellem kialakulását. Tévedés lenne azt állítani, sőt még hinni is, hogy a termelési tanácskozáson elhangzott valamennyi felszólalás egyaránt jogos és helyes volt. De nem is ez a lényeg Az értelmet a mondatok hangneme és végső. célja határozta meg: a segítő szándékú és öntudatos hangnem, és a jobb munkát célzó akarat. Ezen még vitatkozni sem lehetne. Hasznos jelzések alapján kifejtett véleményeket persze megfáfolták az illetékesek. Kneifel József főmérnök megmondta Rokolyánénak is, hogy az új dörzsölési technológia még nem jéródott be, de ha már belegyakorlódnak, akkor elegendő lesz az egyes műveletekre megállapított idő. Lehetne még sorolni a kifogásokat és a válaszokat, a véleményeket és az ellenvéleményeket. Von belőlük elég. Mégis: a vállalat vezetői annyi figyelmeztetést, annyi meggondolásra késztető jelzést kaptak ezen a termelési tanácskozáson, amennyi elegendő lesz a még felelhető hibák kiküszöbölésére. De ahogy mondani szokás, ez csak azérem egyik oldala. A másiic, hogy a dolgozók közelebbről megismerték az üzemük előtt álló feladatokat, s a módszereket is, melyekkel a vezetők végrehajtják azokat. Arról nem tehetnek a bútorgyáriak, hogy kicsi az ebédlőjük, nem férnek el benne. Termelési tanácskozásuk viszont azt mutatta, hogy ami tőlük függ, azt megteszik: igyekeznek majd Mindenesetre a vállalat fő- leküzdeni a nehézségeket, s könyvelőjének meg kellett becsületesen teljesítik kötemagyaráznia, hogy miért vál- lesséeüket. Ha sok bútort tozott meg a fizetésrészletek gyártanak az idén és olcsóbaránya, s a szakszervezeti ban, mint eddig, akkor be titkárnak be kellett ismer- is bizonyítják, hogy a jó nie, hogy hibáztak, mert nem szándékhoz kellő erő is pábeszéltek róla időben. A túl- rosult ságosan egyéni szempontok F. K. Eltemették Csók Istvánt Szerdán délután Budapes- nács eső elnökhelyettese, az ten, a Kerepesi úti temető- MSZMP Politikai Bizottsáben nagy részvét mellett te- gának tagja, Benke Valéria mették el Csók István két- művelődésügyi ministter, Orszeres Kossuth-díjas festő- bán László, az MSZMP Közművészt, a Magyar Népköz- , társaság kiváló művészét. pontt B,zottsaoa ^udomaA temetésen megjelent nV°* és kulturális osztályáKállai Gyula, a Miniszterta- nak vezetője és mások. Bz áramfogyasztás új számlázásiról Már csak azért is szólni kell erről, mert dicséretet érdeme I a Nehézipari Minisztérium villamosenergiaipari igazgatósága, amiért a fogyasztókat körlevélben tájékoztatta az új módszerre való áttérés szükségességéről és az átmenetre vonatkozó tudnivalókról. S ez igen ritka dolog, már ti. az is, hogy egyáltalán külön körlevélben ré részletesen tájékoztatják az érdekelteket, de még inkább, hogy ezt a tájékoztatói jól érthetően, jó magyarsággal fogalmazták meg. Egyet is értünk a takarékosság indítékaival, de azt hisszük, még egyszerűbb módszer is lenne e cél elérésére: negyedévenként egyszer olvassák le az árammérő órákat, a fizetendő összeget osszák el három egyenlő részletre, s havonta postán küldjék meg a számlát, mégpedig a befizetésre alkalmas csekklap . szelvényrészének hátlapján. A fogyasztó ugyancsak postán fizetné be a részletet, s a. szelvény egyben nyugta is lenne. Mit érnénk el ezzel? A vállalatnál még több munkaerő szabadulna föl (egy, illetve két hónap helyett csak háromhavonta kellene leolvasni, s a számlákat sem kellene külön pénzbeszedövel kiküldeni), a fogyasztónak sem kellene lesni a pénzbeszedőt, vagy a szomszédokat mozgósítani evégett, s végül — "főként annál a kisebb számú fogyaszNépfront-küldöflek baráti beszélgetései szegedi fiatalokkal A Hazafias Népfront III. velőotthont. Az előbbi hekerületi bizottsága hasznos lyen kilencven, a Rigó utcákezdeményezésbe fogott az ban pedig hatvanöt fiatal ifjúság nevelésének segíté- várta a népfront képviselőit, sére. A bizottság idősebb, Hasznosan elbeszélgettek a munkásmozgalomban tapasz- múltról, a fiatalokat érdektalt tagjai felkeresik a ke- lő régi emlékekről. Kovács rület Iskoláinak tanulóit. Ez János, Lakatos Gyula, Csiévben már meglátogatták szár Béla, Dávid József és például az MTH iparitanuló- Sirokmán Sándor tanulók iskoláját és a Rigó utcai ne- például a Magyar Tanács. , köztársaságról, a párt illegális harcairól, a partizánmogalmakról, s az Ifjúmunkások régi életéről érdeklődtek. Mások — a többi kőzött Szikora Ferenc — a továbbtanulás lehetőségeiről* és módjairól kérdezősködtek, majd közös, szép akciót is elhatároztak a népfrontbizottság küldötteivel. A Rigó utcai otthon fiataljai vállalták, hogy tavasszal az utca mindkét oldalát és intézetük udvarát társadalmi munkában parkosítják. A sikeres két látogatás után a III. kerületi népfrontbizottság most azt tervezi, hogy legközelebb a Kossuth Lajos sugárúti munkásszálló lakóit keresi fel baráti beszélgetésre. tónál, ahol a havi villanyszámla jelentősebb kiadást jelenté — a havi részletet könnyebben fizetnék, mint a kéthavit. Mert az a törekvés, hogy ritkábban, nagyobb részleteket kérjenek, kezd általánossá válni (rádió!), s ha ezek egybeesnek egy háztartásban, azt bizony megérzik a családi kasszák. A két szempont összeegyeztetésének legjobb módja szerintünk a föntebb előadott lenne. H. J. Az óvodák, napköziotthonok kis lakóit korán megtanítják arra. hogy a játékokra, bcrend'i ésl tárgyakra vigyázni kell, a virágokat pedig naponta öntözni. A Petőfi telepi II. óvodában különösen sok szép virág díszlik. Felvételünkön láthatjuk, hogy a kis "naposok* nem feledkeznek meg gondozásukról. Számukra ez Is játék — mégis hasznos tar.ulás. Egy műsoros est több tanulsága Hogyan lehetne vonzóbbá tenni az üzemi kulturális esteket ? Nemrégiben irodalmi es- désekre válaszként. Mindenten voltam az egyik nagy- ki érezné azonban, hogy üzemben. Nem írom tde a ezek a válaszok kerülgetnék nevét, az elmondandók az igazságot. Mert miért is szempontjából semmi jelen- jelentek meg olyan kevesen tősége sincs annak, hol, me- azon az irodalmi esten? Nyillyik üzemben volt ez. Olyas- vánvalóan azért, mert az miről akarok ugyanis beszél- est nem érdekelte eléggé a ni, ami másutt, más válla- gyár munkásait. Lehet, sőt latnál is gond és probléma, bizonyos, hogy ezenkívül Arról van szó, hogy ez a más okok is közrejátszottak szóban forgó irodalmi est sikerült is, meg nem is. Sikerült, hiszen a műsor — amely, ha nem is volt teljeaz elégtelen megjelenésben, de hogy a fő ok a közömbösség volt, az kétségtelen. Nyilvánvaló, hogy ebbe Mi történt a szóban forgó Néhány kérdés és válasz sen hibátlan, a megszokott nem nyugodhatunk bele. De színvonalon mozgott és tar- ha ezt el is fogadjuk kiintalmas volt — különösebb dulásként, rögtön jelentkezbaj és botrány nélkül, si- nek a többi kérdések. Miért mán "lement*, a rendezők, van ez így? a szereplők sem a felkészülés időszakában, sem a ki- Hosszú szöveg vitelezésben nem dolgoztak közömbösség rosszul. De nem sikerült, ha nézzük^Az^irodalmi ^esten ^odaírni esten; A műsor Lgyon kevesen ielente, ^SnStS lületesen összecsapva. Aki tehát valami súlyos mulasztásban keresné a közömbösRendben van-e ez így? ség okát, aligha találna rá az Belenyugodhatunk-e abba, igazságra. Mégis az est néhány hogy ilyen kevesen vegye- ötlettelen, szürke megoldása, nek részt egy irodalmi es- hibával felérő ügyetlensége ten, vagy bármilyen más rontotta a hatást, kulturális megmozduláson? Kezdjük mindjárt az öszIrodalmi esteket mostaná- szekötőszöveggel. Már azon ban egyre több helyen ter- js lehet vitatkozni, szükség veznek és rendeznek. Az Van-e minden szám előtt erŰjszegedi Kender- Lenszö- re a bevezetőre. Az viszont vőben például Villon-estre minden vita nélkül kétségkészülnek. Ezért is fontos, telen, hogy hosszú és tudáhogy beszéljünk e kérdések- lékos összekötőszövegekre ről. nincs szükség. A mi irodaiEzekre a kérdésekre azt mi estünkön szinte egész kis is lehetne válaszolni, hogy értekezések — egyébként hiha ez így nincs is teljesen jól, már az is nagy dolog ez egyébként kétségtelen bátlan és szabatos értekezések — hangzottak el. Vonzza-e ez, vagy taszítja a kö—, ha ilyen műsorokat egy- zönséget? Természetesen egy helyen és alkalommal nem vonzza. Az összekötőtízen végighallgatnak. Aztán szöveget a legminimálisabbazt is meg lehetne magya- ra kell csökkenteni, s egvrázni, miért voltak éppen ak- általán nemszükséges benne kor olyan kevesen az Iro- egy történelmi korról vagy Megtettünk-e mindent? szerepelt, s mint mindig, ezen az esten is kitűnően énekelt. De mit adtak elő? Csupa nagyon ismert számot, olyanokat, amelyeket minden üzemi ember, meg ha álmából költik is fel, azonnal el tud énekelni. Ez nem volt éppen szerencsé* megoldás. Ne felejtsük, az újdonság, az új — nagy vonzóerő. Ilyeneket is lehetett — kellett volna énekelni, legalább néhányat, ha másképp nem, akár egyszólamban is, már természetesen akkor, ha ezt a mű megengedi. Kétségtelen, így formailag kevésbé lett volna mutatós az énekkar szereplése. A tartalom újdonságának hatása azonban bőven kárpótolt volna ezért. Nóhányszereplős drámarészlet, vagy rövid egyfelvonásos: hiányozhat-e egy színességre, változatosságra törekvő irodalmi műsorból? Aligha. Azon az esten, amelyről beszélünk, ez, sajnos, hiányzott. Sőt hiányzott a dramatízálásra való legkisebb törekvés is. Novellát, elbeszélést például egyáltalán nem kötelező egy szereplőnek mondani. Megfelelő szövegelosztással többen, akár öten-hatan is elmondhatják. Ennek nemcsak az az előnye, hogy érdekesebbé válik tőle a műsor, hanem az is, hogy egy-egy előadóra kevesebb szövgg jut és így tökéletes szöyegtudást követelhetünk: a szövegrész emlékezetből való elmondását. Ezzel a minimálisra csökkenthetjük, vagy szerencsésebb esetekben teljesen meg is szüntethetjük a hallgatóságot mindig kínosan érintő szóbotlásokat, tévedéseket. dalmi esten, hivatkozva egyéb elfoglaltságokra, egy előző napi előadásra stb. Egyszóval sok mindent lehetne mondani ezekre a kérEgy kedves isme- Wv I® ¥ |[J 1TB A volt mérges, nem rősöm leánygyerme- "'^ szokott haragudni, ke okozott nagy ije- , . ,., .. , . , , Most én csodálkodelmet nekemZ na- stmogatta ha- szül Nem lehet art 20m_ pókban. Éppen vá- nem pont ellenkező- tadm. epv ilyen ser- _ Gondoltam Zsusárolni készültem, leg... Nagy viharok ^kapott l0V zsikám, hogy anyuka megcibálta a haamikor megláttam dúlhattak feléjük, _ - ~ Zsuzsikát, aki nyu- mert Zsuzsika haja ' T jad... mert ugye, godt léptekkel és ezt kétoldalt a füle mel- ^V1' valami baj csak volt? a nyugalmat megcá- lett bánatosan csün- raeg. _ jjgyan __ nevefoló külsővel jött ve- gptt, elöl a homlo- — Csókolom, jól — tett a kislány. — Ez lem szemben az ut- kába zúdult egy nagy mondja ö. (Ejnye, a divatos frizura, nécán. A kislány derűs csomó, össze-vissza milyen furcsa modo- ni kérem! arca! és megtépett gubancs. A feje tete- ™ van ennek a lány- Ugy! -Néni*! Ha.1hajjal sétált. Ismerő- jtn látszott, hogy nak- "Csókolom!- Hat lattan, hogy milyen sömről eddig azt hit- eredetileg egy szép EZ AZT btezi, hogy én szemtelen ez a mai tem, hogy soha nem és rendes konty lehe- vxár "olyan* oregva- fiatalság. Nem tudideges, de most mig- tett. Gondoltam, hogy gyök?) nak ezek illendően is. a kislány külsejé- ilyen esetben nem — Anyuka? beszélni. Szó nélkül ről ítélve, túlságosan irt, ha egy kicsit be- — Köszi, jól van. otthagytam Zsuzsikát is elragadtatta ma- szélgetek vele, mert — Nagyon mérges és nem is mondtam gát. őszintén sajnál- egészen biztos, hogy volt? — kérdeztem meg neki, hogy olyan tam a lánykát fcínefc a kislány nyugodt, ar- és kacsintok is hoz- a divatos frizurdiácocskája szörnyű lel- zá, ám a kislány nem val, mint akit a sasfején nagyon is meg- fc{ megrázkódtatást érti és csodálkozva madár is a vihar látszott, hogy az takar. Esetleg vala- bámul rám. megtépett, anyai kéz éppen most mi szörnyűségre ké- — A, anyu nem Kutj Judit agy irodalmi műről minden lényeges tudnivalót összesűríteni. Az egész műsor hangvételét egyébként állandó komoly hang, bizonyos fokú egyszínűség, másképpen mondva színtelenség jellemezte. Teljesen hiányzott belőle például a humor. Igaz, az irodalmi est kimondottan politikai jelleg volt, és olyan kort is átölelt, mint a Tanácsköztársaság utáni ellenforradalom, amelynek kétségtelenül nem a humoros vonásai az elsődlegesek: valóban nem könnyű ilyen politikai-történelmi vonatkozázú összeállításban a humornak helyet találni. Nehéz — de nem lehetetlen. Gábor Andor szatírái közül például lehetett volna válogatni. Egyetlen ilyen szatíra sem oldotta volna föl a műsor politikai mondanivalóját és harcosságát olcsó humorizálássá. Az újdonság varázsa Azután itt van az énekkar szereplése. A műsorban az üzem híres énekkara is Ezek utén kanyarodjunk vissza eredeti kérdésünkhöz: megtettünií-e mindent, ami rajtunk, kulturosokan, múlik, hogy irodalmi estjeinket színesebbé, érdekesebbé tegyük? Az elmondottak, azt hiszem, azt bizonyítják, hogy nem. Vagyis tovább kell kísérletezni, bátran, nem félve az újtól, keresve a legváltozatosabb formákat. A dolgozók érdeklődése csak így fokozódhat. Természetesen: ez több munkát követel, De nem követel sokkal többet. És magunknak is használunk vele: az érdeklődés, vagyis tulajdonképpen a siker, minden műkedvelő kulturos munkájának egyik legfőbb hajtóereje. Arról nem is beszélve, milyen erőt és biztonságot ad. ha kiderül — és ezen az úton járva ez előbb-utóbb bekövetkezik —, hogv az emberek nem a jó irodalomtól, n komoly szótól félnek, csak éppen nem szeretik a szürkeséget, az unalmat, a kevés ötlettel, vagy éppen ötlettélenül összeállított műsorokat. / ö. L.