Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-07 / 32. szám

3 Kedd, 1961. február 1. 3 Vie'nami gazdasági kormánykfildőllség •Iázott át Magyarországra Ütban a Román Népköztársaságba hétfőn Moszkvából Budapestre érkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági kormányküldöttsége, élén Nguyen Duy Trinh-hel, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettesével, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjával, a Vietnami Országos Tervhivatal elnökével. Incze Jenő külkereskedelmi miniszter villásreggelit adott a küldöttség tiszteletére. A küldöttség ezután repülőgéppel folytatta útját Bukarest felé. (MTI) Kiállításon mutatják be a Szegedi Ruhagyárban készült automatagépeket A hétfőn délelőtt megnyílt üzemi kiállítás, amelyen a Ruhagyár kiváló újítói által készített automatagépeket mutatnak be az üzem dolgozóinak, igen élénk érdeklődés jellemzi máris. A kiállítás megnyitása előtt sajtóbemutatót tartott az üzem vezetősége. A kiállító teremben elhelyezett öt gép közül négyet a Szegedi Ruhagyár újítói terveztek és készítettek. A tájékoztató során elmondották, hogy az alig több mint tízéves gyárban eddig közel hatezer újítási javaslatot nyújtottak be, ezek közül igen sokat elfogadtak és be is vezettek. Ezeknek az újításoknak nagy szerepük van abban, hogy a Iparművészeti szakközépiskola indul Szegeden A régóta dédelgetett gondolat. hogy Szegeden iparművészeti szakiskola létesüljön, immár valósággá válik ez év őszétől. Az 1961— 1962-es tanévben a Tömörkény István Leánygimnáziumban 30 tagú osztállyal iparművészeti szakközépiskola létesül. Az ennek létrehoaásáért felelős államigazgatási saervek még a múlt esztendőben alapos felmérési munkált végeztek, hogy megfelelő alapokra épülhessen az új szakközépiskola. Egyfelől megvizsgálták, hogy mi az ipar perspektivikus igénye iparművészeti szakközépiskolát végzett szak munkásokra, másrészt azt vizsgálták meg, hogy milyen arányú az érdeklődés a Sze geden és a környező három megyében élő fiatalság körében iparművészeti tanulmányok folytatására. Szegedről és a környező megy Sebői összesen 260-jn jelentkeztek az általános iskolák VII. osztályaiból, hogy középiskolai fokon iparművészeti tanulmányokat folytassanak. Természetes, hogy c felvételi> vizsgán azokat fogadják el az iparművészeti szakközépiskolára, akik a legjobb készséggel rendelkeznek e tanulmányokhoz, s az is természetes, hogy elsősorban munkás- és parasztszármazású fiatalok nyernek felvételt. Az első esztendőben az iparművészeti szakközépiskola a következő három tagozaton kezdi meg munkáját: 1. keramikus (agyagműves, fazekas munkával); 2. grafikus (nybmdagrafika, betűraj zírás, dekoráció és kirakatrendezési részfeladatokkal); 3. díszítő festő (épületek külső és belső festése, színházi díszletek, plasztikai festés, freskó- és szekkófestés, olajos festés részfeladatokkal). Az iparok az iparművészeti szakközépiskola e három tagozatáról kívánják nyerni jól képzett szakkádereiket. Azt tervezzük, hogy az iparművészeti szakközépiskola osztályaiban 50 százalékban szegedieknek, másik felében pedig Csongrád, Bács és Békés megyeieknek biztosítunk felvételt. Az iparművészeti szakközépiskolai felvételre az általános iskolák igazgatói és a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai adnak felvilágositást. A felvételi előjelentkezéseket február 15-ig közvetlenül a szegedi Tömörkény István Leánygimnáziumba kell küldeni. Felvételi vizsgára ugyanezen gimnázium igazgatósága r.árcius 1—2—3- és 4-ére hívja a jelentkezőket. Az iparművészeti szakközépiskolát végzett fiatalok szakmunkásvizsgát tesznek és érettségi bizonyítványt nyernek tanulmányaik befejeztével. Elhelyezkedhetnek a ' szakmájuknak megfelelő iparágban, de folytathatják tanulmányaikét érettségi bizonyítványuk birtokában bármely szakirányú felsőoktatási intézményben. Ugy gondoljuk, hogy a Szegeden kapuit megnyitó iparművészeti szakközépiskola hasznos szolgálatot tesz iparművészeti érdeklődésű fiataljaink továbbképzésében, szolgálni fogja iparunk igényességét egyes szakmai ágakban, ugyanakkor iskolai művelődésünk területén is régi hiányt pótol egész Délkelet-Magyarországon. Túrj- Géza, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Szegedi Ruhagyár az ország konfekcióiparának legjobban gépesített üzeme. Három évvel ezelőtt még alig 50 százaléknyi volt a gépi munka részaránya a termelésben, ma pedig már meghaladja általában a 85, s egyes cikkféleségeknél a 90 százalékot is. A munka gépesítését s az üzem műszaki dolgozóinak, újítóinak lelkes munkáját ismerve jelölték ki a KGST könnyűipari szakosztálya megbízásából a Szegedi Ruhagyárat a Textilipari Kutató Intézettel együtt a munkaruhakészítés automatizálásának megoldására. A kiállításon bemutatják Kiss Jenő számozó, Dékány Lajos, Hetesi István, Bubori Lajos sorozat-gomblyukkötő, Szabó Sándor, Dékány Lajos övtartó és akasztó sorozatban készítő automatagépét, Zsarko Gábor gumikabátféleségek gomblyukkészítőgépét és egy budapesti újító elektromos szabászollóját, amely kísérleti példány. A Szegedi Ruhagyár újítói által készített négy fajta géppel az üzemben előreláthatóan évente 210 ezer, iparági szinten pedig 835 ezer forint megtakarítást érhetnek majd I EL* A kiállítást február 10-ig tartják nyitva. TANULÓ-VEZETŐK A baleseti statisztikák állandóan növekedő, szomorú számai, a rohamosan fejlődő gépkocsipark, a mind nagyobb forgalom megköveteli, hogy a gépjárművek leendő vezetői tökéletes kiképzésben részesüljenek. Az Autóközlekedési Tanintézet szegedi iskolájában mindezeket a szempontokat figyelembe véve, a jövő gépkocsivezetőit igen sokoldalú oktatásban részesítik, mert a járművek motorikus képzése mellett világnézeti, társadalomfejlődés-történeti és aktuális politikai tájékoztató előadásokat is tartanak részükre. Ezen előadások keretében nagyfokú felelősségtudatra nevelik a tanulókat és mire a tízhetes tanfolyam véget ér, az új vezetőnek szinte vérévé válik, hogy saját és A művesetők felelőssége Tovább javítják a kereskedelmi dolgozók munkáját Szegeden Az e'lenörzések tapasztalataiból mások életére, testi épségérc vigyázzon. Képeink a gépjárművezetők oktatásának egyes mozzanatait szemléltetik. Felső felvételeinken a gépkocsi felépítésével és motorszcrkezctével ismerkednek a hallgatók. Harmadik felvételünk az intézet tantermében készült, ahol a talon sorakozó számtalan tilalmi- és jelzőtábla ejti kétségbe a vezetőjelöltet — mig meg nem tanulja. A tanfolyam utolsó, egyben legizgalmasabb mozzanata: a fiatal -tanuló vezető* először ül a gépkocsi kormánya mellé és elindul első útjára. Nagy szerencse, hogy az oktató is mellette van. így ő sem fél, a járókelők sem. Húszórai, felügyelet melletti vezetcs után jön a vizsga, és ha sikerül —gépkocsivezető lesz a tanuló. Somogyi Károlyné Szegeden a hivatásos vállalati ellenőrökön, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Minőségvizsgáló Intézet munkatársain kívül még számos társadalmi ellenőr is dolgozik, azért, hogy a kereskedelem dolgozóinak munkája még jobb legyen. Az ellenőrzések rendszeresen, terv szerint történnek. Most a nemrégiben lefolytatott ellenőrző körutak tapasztalataiból ismertetünk néhányat. A 121-es kenyérszakboltra a vásárlóktól is több panasz érkezett, ezért ott az ellenőrök különösen körültekintő vizsgálatot végeztek. Az ellenőrzés alkalmával megállapították: a kenyér és péksütemény minősége és súlya sok esetben nem megfelelő, sőt a szakárudóban több, erősen penészes kenyeret és több száz darab száraz péksüteményt találtak. Mindez a helytelen rendelés miatt történt. Általános tapasztalatként jegyezték fel az ellenőrök, hogy a húsboltok többségében az eladók a tilalom ellenére dohányoznak, valamint a húst szabályellenesen előre ledarálják. Az élelmiszerboltok nagy részében még mindig nem hordják a nődolgozók a fejkendőt. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalatnál a múlt év utolsó negyedévében az ellenőrök munkája alapján 18 alkalommal vonták felelősségre a bolti alkalmazottakat és büntették meg hanyagságuk miatt. Az ellenőrök munkájuk során figyelemmel kísérik a kereskedelmi tanulók magatartását is. Igy hívták fel a figyelmet a 32-es járműboltban arra, hogy az egyik tanuló neveletlen a vevőkkel. Igy a boltvezető r.em is engedi a vásárlókkal foglalkozni. A tanulót figyelmeztették. s amennyiben nem változtat magatartásán, felbontják szerződését. A panaszkönyveket ia megnézték az ellenőrök és az volt az általános tapasztalatuk. hogy azt nem megfelelő helyen függesztik ki, és a panaszokra az illetékesek sok esetben nem válaszolnak. A tapasztalatokból okulva ezentúl még rendszeresebben. még több esetben ellenőrzik a szegedi kiskereskedelmi üzletéket a társadalmi ellenőrök közreműködésével. T

öbbször lehet hallani, hogy a művezető ütközőpont az üzemben. A vállalatvezetés rájuk hárítja minden népszerűtlen ügy elintézését, a dolgozók pedig őket okolják mindenért, ami szerintük sújtja érdekeiket. Kétségtelen, hogy van ebben a panaszban némi igazság, de csak ilyen beállításban. Ha azon,ban jobban szemügyre vesszük a művezetői beosztással járó feladatokat és a művezetők felelősségét ezekkel kapcsolatban. másféle következtetésre juthatunk. Nem ütközőpont a művezető, hanem inkább találkozási felület: a vállalat felsőbb vezetésének és az üzem munkáskollektívájának találkozásánál elhelyezkedő kulcspozíció. Olyasmi, mint a gépkocsi kardántengelye, mely a motort összeköti a futóművel, s egyben az erőátvitelt szolgálja. Ez az igazság. S ha egv művezető így látja munkáját és így is végzi, akkor jó művezető. A múltban sokszor zsandár volt a mester. Manapság már nem az. Elég az üjszegedi szövőgyár kivarróműhelyének művezetőjét megemlíteni példaképpen, aki nemcsak a műszak nyolc órájában törődik a beosztottaival, hanem azután is. Igyekszik segítségükre lenni mindenben, s még politikai fejlődésüket is szolgálja, mint szemináriumi előadó. Persze még nem egészen vesztek ki KÖZÖTT a régivágású mesterek. Az a fajta, amely felfelé hajlong és lefelé tapos. Van a szegedi üzemekben is még jónéhány olyan művezető, aki durva hangon beszél, basáskodik, nem becsüli meg a munkásokat. V

alahol a középen van a helyes út. Nem jó' az sem, ha a mester "bratyizkodik* beosztottjaival, meg az sem, ha lenézi őket. Aki ütközőpontnak érzi magát közöttünk, az sem helyes úton jár. Mert valóban nem lehet jól végrehajtani egy olyan rendelkezést, amely nem tetszik a "haveroknak*, de éppúgy rossz lelketlenül keresztülerőszakolni is. Sokszor mondták már, hogy a művezetők a termelés közvetlen parancsnokai, s ez így igaz. De azt is hozzá kell tenni, hogy a termelés, a műhely életének lelkiismerete is a művezető. Nélkülük egyetlen napi feladatot sem lehet alaposan, maradék nélkül végrehajtani. Tehát az egész üzem munkája — legalábbis átvitt értelemben — állhat vagy bukhat rajtuk. Az ötéves terv megkezdésével kapcsolatos üzemi feladatok, a műszaki fejlesztés, a szervezési intézkedések, a bér és a norma alakítása Szegeden is azt a tapasztalatot hozta, hogy míg a felsőbb gazdasági és műszaki vezetés megértette ezek jelentőségét, s tőlük télhetően igyekszik is megindítani a fejlődés folyamatát, a művezetők egy része távoltartja magát, s nem szívesen vállal aktfv szerepet e feladatok megoldásában. Pedig ha a "kardántengely* nem működik, hiába jó a motor, s hiába üzemképes a "futómű* is — a gépkocsi tapodtat sem bír mozdulni. Ki ismerné jobban a gondjaira bízott műhely "rejtett* tartalékait; ki látná jobban a műszaki fejlesztés lehetőségeit; ki tudná jobban, hogy hol jó, vagy hol rossz a norma, mint a művezető, aki nap mint nap a gépek között él, együtt lélegzik a munkásokkal, együtt örül, vagy együtt bosszankodik velük? Ahhoz pedig, hogy ismeri a műhely problémáit, már csak egy lépés, hogy beszéljen róla, feltárja azokat. Látszólag népszerűtlen csak ez, valójában hasznos az egész vállalatnak, s minden egyes dolgozónak is. Hasznos, de csupán, egy feltétellel. S

ok mindent megváltoztattak, átszerveztek aa elmúlt hetekben a cipőgyárban is, s a megtett intézkedések minden bizonynyal helyesek, mert a termelékenység növekedését szolgálják. Mégsem lett nagyobb a gyár termelése az első időkben, sőt visszaesett. Vajon mi lehetett a baj? Többek között az is, hogy nem készítették kellőképpen elő az átszervezést, azután pedig a művezetők ... De hiszen elvégezték munkájukat! Igaz, el — s amit most mondunk, már nemcsak a cipőgyárra vonatkozik —, azonban nem tettek meg mindent, ami az új körülmények között vált szükségessé. Hiába állapítják meg valahol a normát úgy, hogy az a megfelelő szerszámokkal és a megfelelő anyagellátás mellett nyolc óra munkával teljesíthető, ha nem biztosítják időre a szerszámot* vagy éppenséggel az anyagot. A termelés technikai feltételeinek megteremtése szintén a művezetők feladata, mégpedig elsőrendű feladata. Igen célravezető a kenderfonógyárban az a szovjet módszer, melyet nemrégiben vezettek be. s mely szerint a segédmesterek felelősséggel tartoznak a gépek kisebb hibáinak azonnali kijavításáért, és a nagyobb hibák lehető leggyorsabb kijavíttatásáért. Tehát a művezetőnek nemcsak az a kötelessége, hogy segítsen feltárni műhelyének elavult technológiai előírásait, rossz szervezését stb., hanem az is, hogy a bevezetett új módszerek sikerét minden körülmények között megalapozza. S

ok a kötelesség, nem is könnyű valahánynak becsülettel eleget tenni. De csak annak teher ez, aki "ütközőpont* az üzemben, nem pedig "kárdántengely*. Annak a művezetőnek kibírhatatlanul nehéz, aki nem találta meg helyét, de aki műhelyének parancsnoka és lelkiismerete is, az megbirkózik velük. Mindig nagy felelősség hárult a művezetőkre, de most, amikor itt Szegeden is keressük azokat a lehetőségeket, amelyek az egész népgazdaságra nézve — tehát a dolgozók életére is — a legelőnyösebben biztosítják a fejlődést, amikor meg akar- m juk találni annak a módját, hogy gazdasági megerőltetés nélkül emelkedjék a termelés az üzemekben — a művezető felelőssége talán még sokkal nagyobb. Fehcr Kálmán