Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-04 / 30. szám

5 Szombat, 1901. február 4. Jfla: íijiágtróhál a TCuiigiíriábaii Már itt vagyunk a farsang kellős közepén: egymást követik a bálak a Hungária falai között. Ma, szombaton este 9 órakor vidám prológus nyitja meg az évad egyik legkiemelkedőbb báli eseményét, az ötödik szegedi újságíróbálat. Azután felhangzik a zene, vidám párok Itelnek táncra, az asztaloknál csilingelnek a poharak. Kezdődik a mulatság. Éjfél előtt « Szegedi Nemzeti Színház művészei, Berdál Valéria, Lehoczky Zsuzsa. Kovács János, Szabadi István, Szabó Miklós és Váradi Zoltán adnak hangulatos műsort, éjfélkor megjelenik a Szegedi Farsang című báli újság, tele tréfával, humorral, rajzzal. Éjfél után pedig a tombolát sorsolják sok-sok érdekes, mulatságos nyereménytárggyal. S aztán áll a bál a reggel 4 órai lapzártáig, illetve a meghosszabbított záróráig. Jubileumra készülnek az úttörők i szegedi úttáröcsapa'ok sokszínű tevékenységgel köszöntik mozgalmuk fennállásának 15. Évfordulóiét helyi muntanak majd meg a jubileuumi ünnepi héten is, amely május 21-tól 28-ig tart. Bizonyítvány osztáskor A közeljövőben országszer- került kapcsolatot te ünnepségeken emlékez- niök a társadalom legkülön- pályát építenek, s a nek meg az úttörős-zerveze- bözőbb rétegeivel, s szoro- tsz-ekben társadalmi tek megalakulásónak 15 sabbra fűzték barátságukat kát végeznek, éves jubileumáról. Szege- a KISZ-szervezetekkel is. Minden úttörőszervezetben den is Elmondható, hogy az idő- a központ által kidolgozott minden úttörőcsapat lel- ^bb elvtársak, főként a 15 pontos feladatterv megkesen készül már arra, munkásmozgalom veterán- valósításán fáradoznak, hogy méltóképpen kö- íai> "AGYON sok segítséget Az előkészítő időszakhoz szöntse az évfordulót, nyújtottak és nyújtanak ma hasonlóan amelynek központi ünnep- J* »flató gyermekek neve- programot valósíségeit májusban rendezik ^ez. Különösen a helyi =azda« pr"*ram0t meg. A KISZ városi végre- munkásmozgalom múltját hajtó bizottsága legutóbbi kutato ülésén megvitatta és jóvá- nyomolvasó mozgalom kehagyta a szegedi ünnepsé- retében alakult ki szoros gekkel kapcsolatos terveket. barátság a veteránok és Az ünnepi Jubileumi héA tanácskozáson megállápí- az úttörők között. ten rendezik meg a szegedi tották, hogy a jubileumra A fiatalok nemcsak az ada- úttörők szokásosan nagyszavaló felkészülés lényegében tok összegyűjtésekor, hanem bású szemléjét is. már a tanév kezdete óta azóta is gyakori vendégei az A pajtások nem felejtik folyik. Ennek eredménye- idős elvtársaknak. el_ hogy boldog, szép életüként tartalmilag sokat erő- A város 27 úttörőcsapata- ket, egyre több lehetőséget södött az elmúlt hónapok- ban egyébként ma már több nyújtó jövőjüket a felszababan a gyermekmozgalom, mint hatezer úttörő és kis- dító szovjet harcosoknak köAz úttörőcsapatoknak si- dobos tevékenykedik, az ál- szönhetik. Ezért májusban talános iskolásoknak több hálastafétájuk viszi majd el mint hetven százaléka. Az a hála és a kegyelet virágait úttörőszervezetek munkójá- a Szegeden nyugvó szovjet ban jelentős előrehaladást hősök sírjaihoz. IS, ,már Az ismertetett szép tervek 500-nal tobb KISZ-fiatal ve- szerint a szcged, jubüeumi lOctav Enigarescu nagy sikere Szegeden j Kétségkívül jelentős mű- le szerepeinek legnehezebb teremte- csapatotthont, kisebb sport- vésszel ismerkedett meg ked- buktatóit - eWvételra éne- den és csütörtök este a Sze- kesi tulajdonságok mellett zető tisztséget tölt be a csapataknál, amelyek legtöbb- ^StM lének megvan a saját pat- LT^Stó fz ronáló KISZ-szervezete zedes fevekenysegenez. , (Somogytné felv.) Ma osztják a szegedi Iskolákban a félévi bizonyítványokat. Nagy esemény ez a bizonyítványok tulajdonosainak életében, ha — mint ezt képünk mutatja — nem is mindig örömteli. Merthogy nem lehet mindenki ssinjeles tanuló, hát az csak természetes. Vagy nem? Kell valakinek közepesnek, meg elégségesnek lenni! Valakinek, aki évközben tanulás helyett például gombfocizik. Csak a szülőkkel ne kellene aliíratni azt az értesítőt!... Mert azok nem értik meg. hogy az a kettes számtanból csak azért van, mert a matematika tanár pikkel ránk... Mintha nekik sohasem kellett volna megmagyarázni a bizonyítványukat! S mit csináljon akkor az ember gyereke, ha nem segit semmiféle magyarázat!... Talán igyekezzen a második félévben kiköszörülni a csorbát? is. A KISZ és az úttörőcsapatok között a kapcsolat azon-, ban még nem mindenütt élő és eleven. Ezért a jubileumi ünnepségekig minden csapatvezetői értekezleten még tanácskoznak erről a kérdésről. A megbeszélésekre meghívják a patronáló KISZ-szervezetek titkárait i is. hogy együttesen dolgoz- j zók ki azt a programot, amellyel jobbá tehetik együttműködésüket Az úttörőcsapatok mindegyike tervbe vette, hogy a jubileumi ünnepségekig D. J. gedi Nemzeti Színházban a bérletszünetben adott A sze Enigarescu is, mint minden _ _ igényes operaénekes, színészi viilai~börbélyé» A trubadur játékának meggyőző erejével előadásán a szegedi közön- is hatott. Aki mindkét elöség: Octáv Enigarescu, az adásban látta, igazán csodáieurópai hírű román barito- kozhatott, hogy színészként nista nagyszerű művészeté- is mennyire elmélyült alaki vei. A hazánkban vendég- tást nyújt a szakmája sze szereplő román operaénekes rint végül is -csak* énekes budapesti fellépése előtt — baritonista. február 20-a után szerepel majd a fővárosban — mutatkozott be a szegedi köEnigarescu fiatal művész. 1945-ben tűnt fel, 1949 után a kolozsvári operaházban zönségnek; mindkét alkalom- énekelt, 1955-tól tagja a búrnál hatalmas sikerrel. A két szerep, Enigarescut láttuk, hallottuk, _ karesti operaháznak. Legnaamelvben Sy°bb sikereit Rossini, Verdi ameiyoen ^ Puccini operáiban aratta. a szegedi közönség tehát LSŰV2FTÉTTEHEATSI°ÉMNÁEK ^íresebb ^^ sokszínűségét bizonyítja, hogy Rossini híres Figarójaként éppolyan kiváló volt, hatta. A csütörtök esti előadás másik érdekessége volt, hogy mint A trubadur Luna gróf- a megbetegedett Harmath jának szerepében. Az előb- Eva helyett Leonora szerepét Balogh Éva, a debreceni színház művésznője énekeibiben előadásának virtuóz könnyedségével, vidámságával, az utóbbiban drámai- te A debreceni énekesnő ságának erejével hódította bárom évvel ezelőtt énekelte meg a híres művész nagy- .a szerepet, szegedi felszerű bemutatkozását hálá- lépés* tehat "beugrásnak* san fogadó szegedi közönsé- számít. Ez a -beugrás* ígaget. Hangjának varázsa, drámai ereje, ugyanakkor könynyedsége, hajlékonysága, amellyel bravúrosan győzte zán sikeres volt: a szegedi közönség kitűnő szopránénekessel ismerkedett meg. Ö. L. Kukoricamálé Régi ismerőseink utin ku- otthon a kukoricaliszt és né- tévednek, a kőz szolgájára tatunk Marosleién a komámmal, az egykori Sánhány kilót kikönyörögtünk a még a legnagyobb jóindu • cselédviskók éléstárából, lattal sem lehet más mondador-major körül. Á volt püs- Ilyenkor mindig egy titkos ni, mint ami a neve: az emévtizedes tevékenységének történetét. Ezzel kapcsolatban felkeresik az alapítókat, a régi vezetőket, összegyűjtik a szervezetük életére vonatkozó dokumentumokat, s ezek felhasználásával gondolattal barátkoztunk, berek mindennapi kiszolgáelenyé- amit csak magunkban fogai- lója). Abból gyanítottunk maradt máztunk, forgattunk, vala- erre a megállapításra, hogy másfél évtizedben. Nem en- hogyan így hangzott volna, olyan szervlrozást csaptak, ha kimondjuk: "Talán meg- egészen elijedtünk a sok kínálnak egy darab ke- tányértól, meg a hurka, nyérrel, meg szalonnával«. kolbász, disznósajt, paprikásÉrkezésünk után sunyi pofaszalonna, kocsonya, tóétekre tereltük pörtyű — hentesüzletbe illő pöki uradalom képe, cselédnépségével együtt szett a mögöttünk . , másfél i ° „CSaPLtuk nek a ténynek a megállapialakulasának és másfél ta,a és m*g csak Z-m is valami különleges "terepkls csapat múzeumokat rendeznek be. Több helyen vállalkoztak a fiatalok arra. hogy az idősebbek szemle* okából kerültünk a Tisza—Maros közé, hanem módon at mint az első mondatban jeleztem: ismerősök kutatása volt a célunk. Találtunk is belőlük egyetkettőt, de egészen más viszonyok között, mint régen a szót és mindig csak erről mennyiségétől, az egy kérdésről beszéltünk. — Egyetek, drága fiaim Fölpanaszoltuk, hogy a vá- — mondta kínálgatás morosban üresek a boltok, nincs sollyál édes nénénk. ennivaló, mindent elvisz a faltunk egyet-kettőt, háború, a husz deka jegyes ratxunK ^ ^ a püspökség idején. Ugy allt kenyér — már reggelire el- ^ az memet aztán kéra helyzet, hogy a háborús fogy.,, pedig a munka igen de2tem bizony talonul édes neevekben, eljdroffattunfc a nchez a gyárban. Az üzemi p^mtől, hog nem khaf. tamogatasaval. uj majorba, amikor elfogyott orvosi vizsgalat azt allapi- ^^ e egy kit puliszkát j0"* nieg hogy nekünk ser- kykoHca ^lét, vagy görl ........ ,,, dtil6 munkásoknak, különö- - yu " nyúlt hozzá az aranyhoz- A pénzt azoktol a csibészektől > fen fontos a jó táplálkokapta, azok meg magukra vessenek. Fő, hogy ezeket jól I , _ t < a—lEl kellene kapni az ilyen alakokat ls! — dörrent, „~7t.r fJfí^uJ^fTL szemmel az idős asszony! rá Kókai megint. Szerencsésre célozva. - Hét bőrt nyúznék? ^ZhriXéből-^ácsi" ériünk és le az ilyenről, ha tőlem függene! £ „a,*„Z,u -„„„I/JJ Az öreg Kulcsár hallgatott. Mint aki még nem zártat V le egészen ezt a számadást. Hej, lehet-e nehezebb dolga ?a í, , , ,zalo"na — „„,, munkásembernek, mint amikor ítélnie kell elbotlott társa?. mea "yen. nisznooios idö- nincsen kukoricalisztöm, csak fölött? Milyen mélyre zuhant ez a Szerencsés, mélyebbre ? Pen. sem. }}r°tt eszünkbe * nem is taszíthatta volna őt a balsorsa. Megszenvedett? Meg.t u mt , , ®f nagyon is. Hogy az ember mi mindent kibír! De csakugyan, { fhe* cseléd a sok gyerekkel, mi legyen vele? Nem is bánná, ha erre helyette is megfe-t levágott, vanyadt malackálelne valaki, úgy, hogy jó lelkiismerettel helyben hagyhat- ? !aval •• • nemigen osztogatná az ítéletet De ki tudna erre így megfelelni? És végül [hatta a kóstolókat csak úgy, is nem háríthatja másra az ítélkezést. Neki, és ezeknek az* irgalomból. hét? Ilyesmit? Hát hogyan? — nézett ránk tágronyilt erre már 6 is illendőséggel felelt. — Jaj, bizony fiaim. (57. folytatás) Igaz, hiszen erről Haraszti is említést tett. Hogy ez a Szerencsés épp azért fenekedett, már a rendszerre is, mert nem nőhetett égig a szarva, nem lehetett gyáros vagy másféle vérszívó. Ez is, mint a többi burzsuj, nyilván valami rendszerváltozásra spekulált. Na hiszen. Haraszti azt is bejelentette, hogy a rendőrség néhány nappal ezelőtt elfogta azt a csirkefogó Borsiczkyt. Hogy mi lesz vele, azt még nem lehet tudni. Gyilkolni akart, és azért lakolnia kell. Akárcsak ezeknek a piszkos Botlikak- » ^TplfwVZnö.nl ? " Mert tud>a néném nak, Felpéczyeknek, akiknek most nagyon a körmére néz f"l^eknek kell kimondam, ml történjek ezzel az ember-1 Hjába ügyeskedtünk Gre- nyira elfelejtettük a málé a durva őrlés a kocának, a'meg nem jó málénak. — Pedig vinni akartunk egy kis lisztet. — Ugye tréfáltok velem? — Nem, nem tréfálunk ... Mert tudja néném már anya hatóság. Ideje is. Mert hogy ezek miről álmodoznak, az ő dolguk. Csak álmodozzanak. Hanem azt nem szabad elronccsal? f Dobják ki, lökjék el maguktól? Adják ki a könyvét, s» meg tűrni, hogy csendben, a föld alatt tovább folytassák, amit f2^1 ríeleJts.ék -!1; Kezdjen önmagávab amit akar és amitímer{ 0, szomorúan né. <x„ - - tud? De hat mit tudna kezdeni? Az égvilágon semmit. Azt;2ett ^ Greguss nénénk, mondjak, magaba roskadtan fekszik egy korhasa ágyon." „„ " . „ rs„k néha nvltia fal a vernét He tekintete akknr ic íHorvtth mama, hogy a föld felett már nem lehet. Most Szerencsést keverték nagy bajba, holnap tán másvalakit kerítenek hatalmukba. _ , ... . , . . . . v--. ,, ... Meg különben is, ha ezeknek még mindig van elég pénzük S? "eba, nyitia fel 8 ,a?,mtt' de tekintet,e„akkor % [leolvastuk - - djanak, ak- kifejezestelen. Ez arra vall, hogy üres a lelke ^ Nem is» N{m ^ csoda. Amit ez az ember átélt.. az arcukról: adhatunk semmit — Nem is lesz belőle ember többé, ha ők leveszik róla acn«'cü'lfc sincs*. kezüket. Tán igaza van Laczkónak, s másoknak is, akikben • ~ Azertt..efv hts puliszkát a keserű düh kerekedett felül az emberségen és megérté-; osztok . — sen, megérdemelné Szerencsés, hogy többé egy gondolatot • lát°gatas vegén se vesztegessenek rája. Talán ki kellene köpni egyet, siMisakérdezte a a Horváth arra, hogy üzleteljenek, valutázzanak, kufárkodjanak, kor tán valami hiba csúszhatott a -tőkés osztály likvidálásába*. Az öreg Kulcsárt épp ez a gondolat foglalkoztatta leginkább. Azt mondta Balajtinak, az idős kőművesnek: — Hát nem mondtam én, hogy jó lesz ezekre vigyázni? Hogy ezek mindent megrothasztanak maguk körül? ... „ . . ... .... _ . , c „.. . .. . — De hát mi az Istent kezdjen velük az állam? — hadd mc"Jen az élet tovább a maga utján. Gazemberekf — Hát... hát, hogy meg vont vállat tűnődve Balajti. mindig vo'tak és lesznek is. Elesett, elbotlott emberek is, ? ne sértsük az illemet — és — Mit? — replikázott Kulcsár. — Én nem mondom azt, hogy embertelenül kell elbánni velük. De azt mondom, hogy nem szabadna levenni róluk a szemünket. Mert ha nagyon belenyugszunk, hogy ezekkel már semmi bajunk, , -- , . , — - , , ,,, „ . . ezekkel elvégeztük a számadásunkat, akkor még meglepe- el ne kanaszpdjanak. s arra, nehogy bűnözhessenek. Hiszen • kunkon az állott, pálott kuii.,,1. .. i. i .-:..] 4 akármit csinálnak, kanitalista nem válhat helőliik tftbhé • n„it guss bátyáméknál, isét... egészen kiment a diHorváth Misáiknál, vatból mostantában. — A rosseb egye meg, ne is jöjjön vissza, a divatba! — mérgeskedett édes néném. Kis ideig tűnődött és azután nevetve válaszolt: — De ha nagyon akarjátok, a hét végére őrletek. — Jó lesz, kijövünk érte — és nyomaték kedvéért húsz forintot hagytunk ott akik elfajzanak véreiktől s akik engednek mindenféle aljas* kanalazgattuk egy nagy cse- gyanánt. kísértésnek, úgy akarnak társaik fölé emelkedni. Legfel- s réptálból, de csak a szé- Egészen elcsudálkozott, jebb meg kell őrizni Szerencsés históriájából azt a tanulsá-? ' got, hogy jobban kell vigyázni az emberekre. Arra, hogy»Byen eróltene «e törlések is érhetnek bennünket Az öreg hallgatott egy sort, majd hozzátette: — Mindig azt éri meglepetés, aki elbizakodik. Az elbiakármit csinálnak, kapitalista nem válhat belőlük többé. ? korica ételt. Az arany nem lesz többé hatalom. Ámbár a dologtalanul r szerzett vagy lopott pénz még sok embert tönkretehet,? ; Ugy voltunk vele, hogy megkérdezte újra, hogy csakugyan nem tréfálkozunk vele. Mikor tudtára adtuk, a foglalóra mutatva, hogy zakodottság olyan, mint az átok. Elvakít és félrevezet. Pe- ha "em vigyázunk egymásra. Nagy a csábítás. dig vannak ám, akik ma átugornak egy árkot, s azt hiszik, holnap már a Dunát is át tudják ugrani. ? reggel puliszka, délben má- fcomoítf a szándékunk, egénézett Igen ám, de ez a Szerencsés... Ellökhetik-e maguk-1 lé, estére meg görhe és ez "en értelmetlenül tói nyugodt lelkiismerettel? Ha pedig nem, mit tegyenek? igy ment minden nap egé- ránk- Indulás előtt a komám tralnO nhn/fnnn #>.<4rv Un«n*ni: Z — T7>.. „ T- T i_ 1-.C J..-i 1. í. '. j , rí r r Négyen-öten hallgatták, mit mond az öreg. Laczkó, a v*le? Tegnap este Haraszti is, Benkő is ezt kérdezték* addirt min el kopaszodó, csupa izom ácsmester borostás állát vakargatta, tőle. Nem tudott válaszolni. Zavart volt és azt ajánlotta.? '.. , w — Mi lesz most ezzel a Szerenccséssel, vagy nem is hogy ezen még gondolkozzanak. Benkő is szenved, ezt? bennünket a gyomorig, látni rajta, összeesett az arca. Keserűen vádolja ön ma-? égés. Ezután már sipszóddokosította édes nénémet: — Mikor még a kukoricát ettük, csak gyomorégésünk gát. Haraszti is vívódik. Nem meri kimondani a végső? vai ettük a kukorica készít- volt' de azóta- üogy elszok<Z7/St Mintha a tlllaiHnn lalk-iicmamtZt.M fálna flo hie-an* - i. _ tudom, minek nevezzem? Mert megszenvedett ám ez hogy a Belzebub borotválja meg a fejebúbját. — A fene. aki megeszi! — szisszent fel erre a részvét- szót. Mintha a tulajdon lelkiismeretétől félne. De hiszen? . k t teli hangra Kókai, a barnaképű, heves természetű betonos, én magam is ezért nem tudok dűlőre jutni! — gondol-? y " — Tán még meg is ssjnáltatnád? Hiszen ez alatt a pár kodott Kulcsár. ? Most húsz év után. hogy év atett több jót megért ez a tekergő, mint amennyi ne- Mert ha mi... azt mondanánk, hogy.;, kezdje újra? valami régire is emlékezkünk egész életünkben kijut. A te részedet pezsgőzte el, az életét, a két keze munkájával mossa tisztára bemocs-?^^ előhozakodtunk, hoau tak epéuel — tódítottam az meg az enyémet — dühösködött és káromkodott hozzá. kolt becsületét... Itt, a gyárban is meghúzódhatna, ha? ' yy tunfe tőle, a gyomor, meg a májbaj is elért bennünket. — Engem már megoverálaz enyémet — dühösködött és káromkodott hozza. KOU Decsuietet... itt, a gvarban is meghuzocinatna, haj. igazolást — Ugy ls van — hagyta rá helyeslően Vedres Imre. — egy kis erőre kap... Akit az arany letaszított, a munka?* ^aros-parti nagy kószalásAranvkalltkában élt ez a jómadár. Az öreg Kulcsár nem szólt semmit, de magában kétszer is elismételte a szót: Aranykalitka... Találó. Nagyon tehetné, is találó. Csudálom. Csudálom felemelheti... Csak az ember válthatja meg önmagát.? ban megéheztünk... Nem is Nincs hatalom, nincs üdvözítő, aki ezt helyette meg-» számoltunk arra, hogy mit Pill°0ott «« ^ös asszony é* tehetné. iaondolnak rólunk talán e0éslen "Z utca sarkáig kiAz öreg Kulcsár némi megnyugvást érzett Elindult»flo^o"wk rot«nte... tatán ^ vendéaeit Én nem vagyok ügyvédje, de azért úgy gondolom, a gyári irodaház felé. Ugy érezte, már meg tud felelni?előkelő úriembernek hisznek hogy nem csukhatják la Hiszen nem lopott Ujjal sem Haraszti és Benkő kérdésére. Vége ottan minket (pedig hej, de SIKLŰS JÁNOS l