Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

Szerda, 1961. február 22, 4 Rádióműsor Szerda KOSSUTH-KAOJO 1 St Baköczl-induló. 4,80 Hí­rek. 4,83 7.5* vidáman. IriB­sen. Közben: 5.20 Htrsk. H.ui) Fal^rádiú. 6,ao Orvost tanácsok. 6,40 HlrdetőoBstop. 6.S0 Időjelzés. 7.00 Hírek 7,10 Uj könyvek. 7 óra 30 Műsornaptár. 7.50 idő­jelzés. 8,00 Műsorismertetés. 8,08 Technikai szünet. 8.in Vidrtm motívumok. í.io Rádióegyetetu. 9.30 Schumann: Kreisleriana. 10 ora Hírek 10.10 Uttörő-hiiradó. 10,30 Napirenden . 10,35 Ki­hangzott műsorainkból. 12.00 Déli harangszó. 13.10 Tánczene. 13,00 Pillangó. Folytatásos re­gény. 13,30 Sétahajóval n Finn­öbólben. 13.45 Válaszolunk hall­gatóinknak. 14.00 Versen? művek. 15,00 Hirek. Közlemények. 15,00 Idójárásjelentés. 15.10 Tanya 0 sztyeppen Hádlójaték 16,10 Operetldalok. 16.20 Csehszlovák szakemberek között. Jf,.4n indu­lók. 10.55 Műsorismertetés. 17.00 Hírek. 17,15 Sziv küldi. 17.50 Gondolat. 10,30 Népi zenekar. 19.05 Tánczene. 19.30 Szórakoz­tató zene, 20,00 Fsti krónika. 20,30 Szerelmesek. Könnyű ze­né. 31.15 Hangverseny. A szü­netben; 32.00 Hirek. 22,20—22.25 (Jgetdversenyeredmények. 22.55 Az elrabolt asszony Zenés já­ték. 24.00 Hirek, iddjurásjelen­tés. 0,10 Verbunkosok. 0,30 Him­nusz. PETOFl-KAttlrt 5,0(1 Rogaeli zene. 6.80 Műsor­naptár, 6,50 Torna. f:.oo 8,10 Hí­rek. 14.00 Időjárás- .és vízállás­jelentós. 14.15 Katóm adatok. 14 ora 40 Orosz nyelv'íeckl sz ál­talános Iskolásoknak:. 15.00 Ta­lálkozás . . . 13.00 Hirek. JC.05 Kát madrigál. 14,10 " Köszönöm, ó'ekt Ripirtdráms. 17.16 Zonao­rsmuzsika. 18.00 Hírek. 14,05 Tánczene- 14,30 Padló szabad­egyetem. 10 00 Hírek. 19.05 Téli órák — hasznos mulatságok. 31 óra 32 Sporthíradó. 21.00 or>e­retf.részletek. 23.00 Hírek időjá­rásjelentés. 23,15 Műsorzárás. TelevfzfómQsor 11,3(1 Bajor Glzl-emlékmflsor. 14,30 Újpesti aranyásók. 19.10 Amz tőrfii misek műsora. 19,30 Ezek a Trükk-testvárek. 10,50 Szilnat. 30,00 A lég nagymeste­rei, Közvetítés Prágából. 22,30 Hírek. I 0 !IJ' ((Ultid Bf 3 3 III'.MII a Tj vilii HIHIHI llllflll 'IP • ulllllllüM.ll B Ü3 II»"H mi kllulll TA Dől SZEGED KÖTETÉRŐL Tompái Vegyes és Fpitő Ktsz vozetősége keres épí­tőipari TECHNIKUST azon­nali belépéssel, lehetőleg több éves gyakorlattal, fi­óetés megegyezés szerint. Mindazon rokonoknak. Jó barátoknak és Ismerősök­nek. kik szeretett édes­anyánk. ÖZV. Velglinger Béláné temetésén megjelentek és vtrégadományaikkal fájdal­mjinkat enyhíteni igyekez­tek, ezúton mond köszö­netet 1452/T a gyászoló család Tonelli Sán­dor 1638-ban megjelent könyvecskéje Óta (az ipai i vásárok, sza­badtéri játé­kok alkalmá­val kiadott, prospektuso­kat nem szá­mítva) a Sze­gedi Kalauz (1957) volt az első városis­mertető Szegedről. A rég hiányolt, sokat sürgetett könyvecskét hamarosan kö­vette a Panoráma-sorozat Szeged c. kötete (1959), amely lényegében — és jó­részt túlságosan is szolgaian — a Kalauzt másolta, s hi­báit nemhogy javította vol­na, de tódította. Bálint Sán­dor Szeged városa című munkájáról (1959) elismerés­sel beszélhetünk, bár némi egyoldalúságtól az sem mente*. Ezúttal az örvend*' tesen, de kissé elsietett tem­póban szaporodó Szeged­irodalom legújabb művéről, a Műszaki Könyvkiadó Vá­rosképek — Műemlékek so­rozatában megjelent Szeged c. könyvről kell, bármi rö­viden ls, említést tennünk. Azért tartom kissé korainak ezt az új város Ismertétőt, meri anyagában a koráb­biakhoz (első részében Bá­lint Sándor könyvéhez, a topográflkus fejezetében a Kalauz hoz és a Panoráma­kiadványhoz képest) alig ád újat, s míg ezek a könyves­boltokban kaphatók, nem volt föltétlenül szükséges a megjelentetése. Sőt; jó lett volna várni, míg az előző kiadványok forgatása, még inkább az eddig elmaradt, de Igen szükséges szakvítája során, az esedékes bírálatok tükrében, a korábbiak ht­báíból adódó tanulságokat ís figyelembe lehetett volna venni. Most „maguob közt" vagyunk: még a nyári vendé* járás, a várhaló nagy Idegenforgalom előtt, tehát ünneprontás nélkül lehet ós kejl megvitatnunk az egyre sza­porodó Szegedről szóló városismertető kiadványokat. A vi­tát e cikkel nyitjuk meg, s fölhívjuk olvasóinkat is, szól­janak hozzá, tegyék szóvá az eddigi kiadványokkal kapcso­latos észrevételeiket, javaslataikat, s ezzel is segítsék eló égy minden tekintetben kielégítő mű megszületését. A Hoz­zászólásoknak nem szükséges nagy iéiegzetűeknek lenni; örömmel fogadunk kisebb tárgyi helyesbítéseket is. A vi­tába az itt közölt cikkben fölsorolt kiadványokon kívül be­vonhatók a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal által kiadott V árosismertető füzetek is. sebben vet­tünk volna egy „műem­léki séta* rendjében összeállított jegyzéket. A bibliog­ráfiai jegy­zetanyag gaz­dag. bár nem mindig kielé­gítő, különösen indul ki csupán (az árvíz­zel kapcsolatban Bakai Nándor emlékiratából, az újjáépítés ismertetésénél Leehner Lajos jelentéséből, a városszerkezet elemzésé­nél egy-egy térképből), eze­ket terjengősen és olykor „elvieskedve-, nagy elméleti nekifutással ismerteti, gyak­ran Ismétli önmagét, fölös­legesen használ a megértést nehezítő szakkifejezéseket („térélmény* „a várostest A munka persze így is vertikális kiemelkedése*), gazdagodása a szegedi szak­stílusa nehézkes, bonyolult, irodalomnak, s mind a ku­pongyola és gyakran ér ger- tató, mind a Szegedet meg­manizmusokkal. Nem lenne 1 : 1 Papp Imréé, de Nagy Zol­tán is számos helyen hiyat­kozás nélkül használja föi Bálint Sándor kutatásainak eredményeit. A kötet kép­anyaga bő és értékes. A sajtóhibák közül a legbosz szantóbb, hogy Kistelek Edét — Kisfaludynak ke­resztelték át (242.). fölösleges az az elemzés, amit a városszerkezetről és fejlődéséről ad, néhol egé­szen érdekes is, de jóval tö­mörebben, tucatnyi lapon is megtehette volna. Jók a kritikai észrevételei, a vá­rosfejlesztés szempontjából tanulságos javaslatai (162.. 206., 210., 214., 260.). Kár, hogy nem tud a város táv­lati fejlesztési tervéről (pe­dig egy 1960 nyarán meg­jelent munkától a város ar­culatát évtizedekre megsza­bó program ismertetését várhattuk volna), sőt az Oskola utca elfogadott ren­dezési tervéről sem. Igen hasznos a város mű­emlékeinek, műemlékjellegű épületeinek nyomtatásban először most megjelenő lexikális ismertetése is, me­lyet az 1951-ben végzett föl­mérés (illett volna az' élő­ismerni akaró bennszülött vagy vendég sok érdekes cs értékes útbaigazítást talál­hat benne. Kiállítása is Íz­léses, szép. Péter László Mindazon rokonoknak. Jő barátoknak ós ismerősük­nek, kik ögeretett férjem, TÓTH JÓZSEF temetésén megjelenlek éa virágadominyutkkal fájdal­munkat enyhítanl igyekaz-' tak, ezúton mond köszöns­M a gyászoló csatád Papp Imrének, a kötet HBI •••• szerkesztőjének bevezetője szobán megemlíteni, hogy ez Mély fájdalommal tudat­juk. hogy szeretett férj éa rokon, BACSIl.A JÁNOS nyugd. máv, felügyeld f. hó 30-án „letének 73-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése f. ho 23-án 12 órakor a Du­gonlos-temető ravatalozójá­ból. 146j/T Gyászoló család naivul és erőltetetten tér ki a szegedi írók, költők mun­kásságának jellemzése alól, mintha valaki ewáltalán ezt egy műemléki munkától várná. (De ha Radnótit a szegediek közt említi, ak­kor József Attilát sem sza­bad kifelejtenie a névsor­ból!) A .mű első fejezetének (A város kialakulása) a Nagy Zoltán által írott ré­l szei (13—166. lapok) vi­I szonylag jók, bár kevés újat mondanak, és főként a ré­gészeti passzusokban, szá­mos tárgyi tévedés is akad | Jónak tartom az eddig jó­részt homályban maradt építőmesterek kiemelését, jellemzését (58., 77., 85., 99.). Érdeme az is, hogy megta­lálta a helyes arányt az j egyházi és a világi műem­j lék-kincs tárgyalásában. Az árvíz és a rekonstruk ció ismertetése, majd az egész második rész (Város­! képek) Papp Imre munkája. I Általában néhány forrósból Gerő László munkája) alBp ján Börtsök László végzett el a másik két társszerző közreműködésével. A me­chanikus betűrendi fölsoro­lás helyett azonban szíve­NAPIRENDEN: Vigyázzunk a gyalogjárdákra! A kerületi tanácsülése­ken, melyek a napok­ban zajlottak le, ismét nagy összegeket szavaztak meg az állami költségve­tésből és a városfejlesz­tési alapból az utak és a gyalogjárdák felújítására, javítására. Nem először történt ez, a múlt években is súlyos milliókat emész­tett fel járdák rendbeho­zatala. Érthető tehál, hogy mind a fenti fórumokon, mind pedig a hétköznapi élet­ben szóváteszik az embe­rek, ha rongálásokat lát­nak. Most ís elpanaszolták például, hogy a Maros ut­cában rendszeresen felhaj­tanak a súlyos gépkocsik a gyalogjárdára, vagy sze­gélyre. Főleg a szalámi­gyárba Jövő-menő autókat hibáztatták. köztük a KOHUSZ kocsijait. Ugyan­csak ennek a vállalatnak a teherautóit hozták fel elrettentő példának a Zalka Máté (Csongrádi sugárúti) általános iskolát környező járdák rongálá­sában. Láttak mostanában a Bajcsy-Zsilinszky ulcá • ban, az úgynevezett »U— ház előtt is a járdára tolatni, azután a Múzeum mögött, a Sztálin sétány aszfaltján hajtani teher­gépkocsit. s még jóegy­néhány példát lehetne lei­sorolni, bel- és külváros­ban egyaránt. Végeredményben napról napra szemtanúi lehetünk ilyen gondatlanságnak. S ez a baj, hogy csak szem­tanúi vagyunk. Ha rendőr lát meg ilyesmit: lelírja a gépkocsivezetőt. A köz tulajdona ugyanis sokkal többét ér, mint a pillanat­nyi rakodási, vagy közle­kedési kényelem. Mind­azok, akik panaszkodnak, legyenek erélyesebbek. Fi­gyelmeztessék a gépkocsi­vezetőt, s ha ez nem hasz­nál. vagy tartanak a fe­lesleges vitáktól, jegyezzék fel az autó rendszámat, s közöljék az illetékes ta­náccsal. A szabálysértési előadó minden bizonnyal gondoskodik a figyelmez­tetésről. Természetesen az fenne a legjobb, ha erre nem kerülne sor, hiszen a gép­kocsivezetők többsége ügyel a köz vagyonára, betartja az előírásokat. Dehát a jóegynéhány gon­datlant is rá kell már egy­szer szorítani a rendre. ierk SAKK i S i 1 Az NB I. vasárnapi for- A megyei bajnokság utol­dulóján az SZVSE a baj- sóelőtti fordulójának ered­noki táblázat harmadik he- ményei: Vörös Meteor—Fale­lyén álló Tipográfiával ját- mezgyár 7,/3:41/J, Szentesi szőtt: A kiesési zónában lé- Spartacus—Kiskundorozsma 22. Ffl, Bd7, 23. Ve8+, Kg7. 24. Bf3, Vc5, 25. Bdl, h5, 26. Bxd7-f, Hxd7, 27. Bf7+, sö­tét pár lépés után feladta. vő szegedi csapat valameny­nyi tagja nagy küzdőké­pességet tanúsított, a leg­több játszma a játékidő ha­todik órájában ért véget. A mérkőzést Barcza Ge­deon nemzetközi nagymes­ter játéka tette különösen érdekessé. A többszörös ma­gyar bajnok a tőle megszo­kott stílusban játszott s a 42. lépésben győzött. Bar­czán kívül még hat mester játszott a fővárosi csapatban s végül is a nagyobb tudás érvényesült s a mérkőzést a Tipográfia nyerte meg B1/-: 2'/j arányban. Egy játszma függőben maradt döntetlen színezetű állásban. 10:2, Makói Spartacus— SZVSE II. 7:5. * A világ valamennyi sakk­lapja a szovjet bajnokság játszmáival foglalkozik. Alább bemutatjuk Szpassz­kij egyik remek játszmáját: Világos: Szpasszkij Sötét: Bronsteln I. dl. Hf6, 2. 11(3. g6, 3. g3, Fg7. 4. Fg2, 0—0, 5. 0—0, d6. 6. Hc3, dí, 7. Fg5, c6, 8. Bej, Hal, 9. IIxe4, rtxe, 10. IId2, c3, II. Fxe3, Fxdl, 12. Fxd4, Vxd4, 13. c3, Vc5, 14. He4, Vb6, 15. Vd2. FÍ5, 16. Hg5, Bd8, 17. Vfl, e5, 18. Vxc5. h6, 19. el, Fc8,20. Hxfll, Kx(7, 21. Bc3, Kg8, Világos: Kg2, Vf3, Bdl, Hc3, gyalogok: a3, b2, c2, g3, h2, (9) > Sötét: Kg7, Ve6, Be7, Be5, gyalogok. b5, fO, h4, (7) Fenti állás a szovjet baj­nokságon jött létre az Aver­bach—Szpasszkij játszmá­ban. A sötét színekkel ját­szó Szpasszkij lépett, s szép mattkombinációval győzött. TAKÁCS TIBOR Jl/óm uiazyatóíiu... (3) A BORT SZERETTE, a jóféle italt kedvelte, de a pa­pokat nem. És a templomokat sem. Hiába írték halála után, hogy jó katolikus volt, kilátszott a lóláb. Móra soha nem járt a szegedi templomokban, még a Fogadalmi-tem­plomba se tette be a lábát. Ez volt az elve, s ez ellen hiába szegeztek halála után hogy ha külföldön járt, első. TélröóTfuk TbriwkTelő! T előreengedték Móra igazgató. A kormánykeréknél Varga sofőr ügyeske­dett. Átfutott a kocsi Tápén, felhajtottak a Tisza töltésére, s várták a kompot. Szép nyáridő volt, a vízben gyerekek lubickoltak, a füzek alatt libák húsöltek. A Tisza-Maros háromszögbe más átjárási lehetőség nincs, csak a komp. Kötél van kifeszítve a víz felett, drót­kötél, ezen fut a csiga, a kötél a komphoz erősítve, s a víz sodrása mentén ügyeskedik át a kompot. Egyszerű dolog ez, ősi mód, s a kompra ráfér egyszerre hat szekér is, nem szólva az emberekről, állatokról. Varga sofőr jól ismerte az utat. Már itt volt a komp, ráhajtattak, elfértek a szekerek mellett, mikor a túlsó ol­dalon feltűnt a püspöki birtok intézőjének kocsija. Hetyke úr volt az intéző, megsüvegelték az emberek, a kocsik, 25 kg-on felüli súlyú süldőket átvételi napokon a piacokon magas áron korlátlan mennyiségben vásárol az Állatforgalmi Vállalat. dolga volt meglátogatni a templomokat. Természetes dolog, hogy Olaszország műkincsekkel teli templomait megnézi az arrajáró, mert szereti a szé­^ pet és a művészetet. HÉzt teszi az egyszerű turista is, hát még, aki író! Vallastalan8ága már-már hírességszámba ment Szege­den. Véleményét nem tartotta véka alatt. Kotormóny sok mindent látott, hallott, mert mint mondja: „Én is ott vol­tam, én se dughattam be a fülemet.* Móra vasárnap is be-betért a múzeumba dolgozni. Neki épp olyan nap volt, mint a többi. Legfeljebb annyiból különbözött, hogy ilyen­kor kevesebben zaklatták, mint máskor. Hanem barátai Felveszünk ASZTALOS SZAKMUNKÁST azonnali belé­pésael. Cím: Csongrád megyei Moziűzemt Vállalat. Hód­mezővásárhely, Zrínyi u. 3­— Nézze csak, igazgató úr, ahun az intéző kocsija — szólt a sofőr. János rákontrázott. — Ez aztán a nagy úr! Egyenest a püspök után! Közben a komp átlibegett a Tisza fölött. Az emberek izzadtak, a kocsiban meleg volt, kiszálltak hát ők is, s úgy figyelték az átkelés egyszerű manőverét. Érkezési sorrendben hajtatnak ki a szekerek, utoljára az autó. De Varga söfőr megállt. Nem ment tovább. Oda­szólt Mórának: — Ezt figyelje meg, igazgató úr! A kocsis rátáncoltatta a két lovat a kompra. Megállott közül nem egy a szemére vetette a vasárnapi munkálko- a komp közepén. Az intéző elégedetten nézett körül, dáat. —Utálja a parasztszagot — jegyezte meg Kotormóny. — Te Ferkó, rendes ember vasarnap nem dolgozik! Csakugyan. A komposok csak intésre vártak, és meg­— Hidd el, barátom — válaszolta —, vasárnap dol- indultak a tápéi oldalra. A régóta váró szekeresek — né­Sgozni többet ér, mint Imádkozni! Mert az imádság nem melyike terménnyel megrakodva — csak magában szitko­^üdvözítheti úgy az embert, mint apiit leírhat. A szép és jó gondolat fűszerezi az emberi életet, nem az imádság. Tudod-e? Máskor az írásról vallott. — Az írás olyan nekünk, íróknak, mint a szerelme­seknek a szerelem. Az egyiknek öröm, a másiknak vigasz, Vállalatok, termelőszövetkezetek és a lakosság figyelmébe! A Szegedi szerszámkovács, redőnykészítő és műköszö­rűs ktsz A| részleget alakított, elme: Tisza Lajos u. 36. Uj részlegünkben vasesztergályozásra, gyalulásra, ma­rási munkálatokra megrendeléseket felveszünk. Min­dennemű lakatosipari munkák végzését, fa- és vasre­dőnyök készítését központunk vállalja..Tisza Lajos u. 2—4.' Telefon: 43-72. a harmadiknak szomorúság. Egy regenyt megírni szerelem fene! nélkül, el se lehet képzelni. Kong, mint az üres hordó. Amikor a szegedi híres Fogadalmi-templom felavatá­sára került sor, Mórát, mint városi előkelőséget és papír szerint katolikust meghívták az ünnepségre. Na, ez fogós meghívás volt! Ez akii hogyan lehet kitérni? De Móra megtalálta a módját. A felavatás előtt néhány nappal már nem fogadott senkit. János meg azzal küldte el a látogatókat, hogy a gazda beteg. Végül ls két nappal a felavatás előtt vissza­|j küldték a meghívót azzal, hogy az igazgató úr betegsége U miatt nem vehet részt az ünnepségen. Mert a templomok kerülésében odáig ment, hogy néha _még kíváncsi »e volt rájuk. EZ MAR sokkal később, az ásatások alatt történt, egy­ft szer Püspöklelére iparkodtak a város autóján. Ez a ked­vezmény megillette Mórát, élt lg vele, ha csak tehette. Az ásatás rendszerint olyan helyen folyt, ahová János ke­rékpáron. az Igazgató úr meg autóval iparkodott. De Püspökleiére együtt indultak. Elöl ült Kotormány, hátul zódhatott. Törvény volt, az intéző úr kocsiját egyedül szabad csak átvinni a vízen. Mas kocsi nem hajthat a fel­járóra. — Na, ehhez mit szól az igazgató úr? — kérdezte Já­nos. — Látják, az úr a pokolban is úr, hogy egye meg a — Az istentelen! — mérgelődött a sofőr. — Hát büdös neki a paraszt! Móra ennyi jegyzett meg: — Aztán tud erről a püspök úr? Kotormány nem először járta meg ezt az utat. Rá­felelt hát azonnal. — Hogy tud-e? Amikor ő ül a kocsin, éppúgy tilos a parasztnak a kompra lépni. Egy kutj'a ez mind! A hangulat elkomorodott. Mintha az ég is beborult volna. Átkozott* rossz volt az út, tele kátyúval. János ösz­szenézetl Vargával. Ez volt szemében: »No, ezt jól elin­téztük. Most haragos az igazgató úr.* De Varga elemében volt. Éppen a püspöki birtok mellett hajtott. — Látja, igazgató úr! Ez itt mind a püspöki birtok. Hát nem bűn ennyi föld egy embernek? Móra hallgatott. — Már épp tíz perce jövünk, pedig ez a legkisebb ol­dala. — Hát a hosszabbik merre van?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents