Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

I Vasárnap, 1961. január tft Szegedi munkások a tanyavilágban A balástyai kulturális ott- készülnie annak, aki vállaikon nagytermének kályhája kőzik rá. Az egyenes, zavart körül igyekszünk szélfújta nem ismerő érvelés, a nyílt tagjainkat melengetni. Mert szó oszlathat csak el minesténként teletjelző szél fúj- den kételyt. A népnevelő dogál csípősen, s jól esik a fölényesen legyen birtokátüz közelsége. A körém tele- ban a szövetkezetekre vopedö szegedi dolgozók leg- natkozó ismereteknek. Megtöbbjének arcát bizony már értés, türelem, a másik emdecember eleje óta fújja a ber megbecsülése, de az igaszél s veri az eső. Sokójukat zunk tudatát sugárzó b i zláttam fáradhatatlan szorga- tonság is nagyon szüksélommal, kitartóan gyalogol- ges az eredményhez. Hogy ni Kistelek gyümölcsösei lássák dolgozó parasztestvéközt, Csengele dűlőútjain, reink; a nagyüzem nemcsak vagy éppen Sövényháza az ö boldogulásuk feltétele, messzenyúló pusztáin is. hanem az egész népközösNépnevelők, akik valóban a ségé is. ncpet szolgálják... Bózsó Antal is közülük Sokoldalú figyelemmel való, a szegedi Cipőipari _ . , . „ ... Ktsz dolgozója. Cstga Lajos a MAV vas- Most már Balástyának t"lya° l™tó dolgozója 1949 nr/r aan o? OTF n f<t*im/i//ia/vn is búcsút mondunk — jegyzi meg —, hisz termelőszövetkezeti községgé lett. Az én társaimnak ma már csak az volt a feladatuk, hogy a tsz alakuló közgyűlésére szóló meghívókat eljuttassák azokhoz a gazdákhoz, összebarátkoztak az állomáskörnyéki népnevelőmunka során. Péter József munkásmozgalmi veterán, az egy esztendeje létesített Kábelgyár föportása, volt textilmunkás, Wéber Jánossal, Petri Bélával és Lukács Istvánnal, kábelgyári munkatársaival járja a határt. Ök is a mezőgazdaság szocialista átalakításának odaadó munkáiéi. ota vesz részt a termelőszövetkezetek szervezésében, a falusi népnevelő munkában. — Vonzó dolog érveléseinkben a földjáradékot biztosító rendelkezés — jegyzi meg. — A szorgalmaakikkel sabb> törekvőbb gazdák sokkal hamarabb értik meg, hogy a nagyüzemesítésnél éppen nem földjük elvételéről van szó — hisz telekkönyvileg is az övék marad —, hanem elsősorban az ő érdekükről, a jobb életmódról. Járás-kelésem közben azt is figyelem, hogy azok közül a gazdák közül, akik megértették a kor szavát, ki méltó a párt tagjai sorába való felvételre. Nagyon szeretném például, ha Jójárt Nándor dolgozó paraszt, akiSzobor a Tisza-parton | Válasz a Magyar Iljúság cikkére Arról szól, r.SiI™° ság 1961. hogy a emlékére György által készített szoborral méltalanul bánik Szeged város. Meg kell mondani — ban —, rá dolog —, de nincs a vi- szetesen nem szokták meg Gy. Fe- lágnak olyan művésze, aki az Erzsébet királynő szobrcnc cikke a Magyar Ifjú- — ha erre lehetősége nyílik rot, mert úgy vélték, hogy évi 2. számában — ugyanezt meg ne tenné, annak egy fővárosi múzeumTanácsköztársaság Semmiféle bizonyításra nem ban, és nem köztéren van a állított, Segesdy szorul, hogy a tévedés — helye.) Nem szerencsés a így a művészi tévedés — be- cikkírónak az a megjegyzélátása sem egyszerű dolog, se, amellyel -a sas vagy keAmi pedig a kérdés má- selyű* kérdésében állást mindjárt elől járó- sik oldalát illeti: hogy va- foglal, hogy a cikkíró is jon nem a közvélemény té méltatlanul bánik a város ved-e? Bár nem vagyok műA művész maSa mondja, hogy -az arányok kisebbítése és nagyobbítása ... az összkép érközvéleményével, bár inter- történész, s csak általános júja alkalmával közöltem szempontok alapján szólok, vele: véleményem egyezik a város lakosságának vélemé- valami objektív kritérium a NjüváiT ebből a szémnyével. A cikk írója —f ——-— 1—C1— — mondja: »a szegediek vükben őrzik a Tanácsköz, , , , . , . , _ wuiuum ... cu. clfelteszem a kérdést: van-e g;kében nem üj jelen. ezt közvélemény kezében-vagy ^tbőí'"ered, hogy a figuszi- a m. kezünkben -, hogy rók vonalaj nem kérhetők egy mualkotasrol pro vagy fel egyértelműen társaságot, és le akarják kontra helyes ítéletet mond- A munkásasszony alakjábontani az emlekmuvet* A VA*—" —~ megállapítás második réakkor miért szólították fel a város vezetői a szobor alkotóját, hogy javítsa ki, válMásfélszáz családnál , , J vei ma melegedtem össze, — Felvilágosító munkánk párttagnak jelentkezne, mert során eddig mintegy százöt- az ilyenfajtájú embernek ,ren parasztcsaláddal beszél- köztünk a helye. Szívvel-lélekkel Kristó Lajos és Bottyán Istvánné a cipógyáriak lelkes népnevelői, — Répást István pedig a Borforgalmi Vállalat embereit irányítja ebben a változatos, színes, gethettem már el — mondja Józsi bácsi. — Pedig nem vagyok mai legény. Egy súlyos baleset következtében évekig betegeskedtem is, mégis örömmel vállalom ezt a feladatot. Az a tapasztalatunk, hogy a szép beszéd, az emberséges, őszinte szó a titka annak, hogy a százötven család a szocialista utat emberformáló munkában. választotta. Répást tizedmagával egyetMég Kistelekről ismerős len nap alatt 9 dolgozó paSzabó András arca is. 0 a rasztcsaládot győzött meg a Vasútforgalmi Technikum nagyüzem előnyeiről és dolgozója. Harmadmagával szükségességéről — Farkas Lajossal és Varga olyan népnevelők ók vaJ óz se ff el közösen — igyek- Amennyien, akik önzetlen szik eleget tenni felelősség- munkájukba a szivüket-lelteljes megbízatásának. küket adják — akiknek éle— Szeretem ezt a munkát te> magatartása —, ahogyan «*- mondja csendes szóval mert a lelket formálja, a maradi gondolkozást irtja, és a jövőt építi. Az a véle- jére, menyem, hogy jól fel kell Kádár János elvtárs hangsúlyozta — méltó az avatott irók tollára, s a festők ecsetDér Endre hassunk? Kétség nem fér ró] szolva meg keu monda. , hozza hogy van. Ez az ob- ni h bántó. Torz a fej, s sze nem fedi a valosagot. jektív kritérium pedig a mu- eif0gadom js hogy a kar Felvetődik ugyanis a kérdés: alkotás értök és műértők jendmet€S erőt kifejező megagyaban. gondolataiban tuk- növelésére szükség van. az rozodo kepe, ami termesze- összkép ellenszenves alakot tesen kiegeszul az adott kor eredményez. Jó lenne, ha a toztassa meg művét, amire ízlés- és szemleletmódjá- művész gondolna arra hogy ő nem vállalkozott? Egyéb- —* J ként pedig: valóban azért áldozott volna Szeged az emlékműre, hogy röviddel a felállítás után eltüntesse? Vajon nem az bizonyít ja-e Szeged lakosságának és a város vezetőinek következetességét a dicsőséges Tanács- tagjainak fejében nem tük- sasági emlékmű felállításá— ezért választottak az ixií, vagyis magyaran mond- a munkásasszonyök maguva azzal, ami az adott kor ^ keresik a szimbolikussá s társadalom művészi ige- növelt szobor-figurákban is. nye. Bármennyire igyekez- Simon Gy. Ferenc azzal nek is szépíteni a dolgot, fe;jezi ^ cikkét hogy a szoez a kép a művész szánde- bor méltó a helyére. Mi azkának testet öltött képe, a értünk egyet„ hogy a társadalom ítéletre jogosult heTy méltó a Tanácsköztárköztársaság emlékének meg- röződik harmonikusan. És örökítése érdekében tanúsí- -itt nem csupán arra apellá ra illetékesek számára ezt a tott igyekezetükben, hogy lünk, amit számos cikk — helyet —, azonban a szobor méltó emlékművet akarnak így pl. a Népszabadság 1960. az objektív körülmények dec. 11-i A szobor és a közfolytán nem sikerült emlék- vélemény c. cikke is — szóvá mű helyett? Honnét vette te- tesz; hogy a város dolgozói, tehát a cikk írója azt a fel- hát az elsősorban érdekeltek, tevést, hogy a szegediek az- idegennek érzik maguktól zal, hogy »le akarják bonta- ezt a meg fogalmazási móni az emlékművet*, egyszer dot, hanem arra is, hogy ál- állapítását'' "Ha az idegens mindenkorra le akarnak talaban idegennek érzik ezt kedés jogosult, ha a szobor mondani a Tanácsköztársa- azok, akik eszményeik meg- jelenlegi formájában vagy ság emlékét a város hagyó- fogalmazását keresik a műal- elhelyezésében valóban nem mányaihoz méltó módon kotásokban. De ezen tű Íme- , . szimbolizáló emlékmű felál- nően: számtalanszor talál- . ' lításáról? — sajnálatosan — annál ke vésbé méltó a Tanácsköztársaság szimbolizálására. Magunkévá tesszük a Népszabadság idézett cikkének meg köztünk olyan külföldiek száA cikkíró ebben az ál- jából elhangzott, tehát "tárgyilagos* véleményekkel is, amelyekben félreérthetetlevész. hiszen másodszor is őt bízták meg Szegeden rövid két év alatt köztéri szobor felállításával — hiszen tévedni és tévelyegni embeA GRAFIKAI KIÁLLÍTÁSON LÁTTUK Berény Róbert: FÉRFI HALÓVAL Irtásában nyilvánvalóan ellentmondás,baKbo.nyolódo,tt_1A1 cikk a. ír nül kifejezésre jutott a nemvabbikban terjedelmesen ide- ... , , -,„>, zi a szobrász nyilatkozatát. tetszes a szobornak pusztán De mit bizonyít ezzel? A formai megjelenését iirétöen szobrász magyarázni próbál- is. ja szándékát, s abban semmi meglepő nincs, ha en- A muvesiettörténet nek a magyarázatnak min- azt bizonyítja, hogy irányden szava a végeredmény, a zatok jönnek és mennek, az mű igazolása Az eféle iga- emberiség - és mondjuk ki zolasokra szamtalan prece- ,, , , , dens van. Nem mintha szán- nyugodtan: a felszabadult dákunkban állna megsérteni dolgozó nép — eszményei peSegesdy Györgyöt. akiről dig élnek; hatásukban és igéazt tartjuk, hogy jó mű- nyűgben, s az irányzatok közül az lesz maradandó, amelyik ezzel a legteljesebben találkozni képes. A Segesdy-szobor esetében — ennek adtam kifejezést a cikk írójának tett nyilatkozatomban is — művészi kísérletezésről és eltévelyedésről van szó, ami nem csupán a művész egyéni tévedésén alapul. Nyilvánvaló, hogy számos egyéb — a mai képzőművészet arculatát befolyásoló — tényező közrejátszik: ebben. Meggyőződésem, hogy Segesdy György sem utolsó állomását látja művészi fejlődésnek ebben a Szegeden felállított második szobrában. A cikk írója szóvá teszi még azt is, hogy »a szegediek ... megszokták a nótakirály érzelgős szobormását... a görnyedő, deréktól fölfelé látható munkásokat, fezeket a szentimentálisan megmintázott figurákat.., Ez a megállapítás naiv. ^Nemcsak Szegeden, az ország más városaiban is vannak említettekhez hasonló szobrok, amelyeket nyilván nem a felszabadulás óta emeltek. Megszokni pedig megszoktál*: a szegediek pL a Lenin—Sztálin-szobrot, az Erkel- és Katona-szobrot, s ^ az ország egyedüli Nemzeti ÖEmlékcsarnokában látható számos kiváló — Madách, Radnóti, József Attila stb. — műalkotást is. (Termétegyenek a helyébe más szobrot, vagy változtassák meg a szobor térbeli elhelyezését, amely a jelen körülmények között aligha mondható szerencsésElőadás Juhász Gyula szakolcai éveiről Érdekes előadásra kerti! sor szerdán este 6 órakor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Irodalmi Szakosztályának rendezésében a társulat Kárász utcai klubjában. Juhász Gyula Szakolcán címmel a költő életének egyik érdekes szakaszáról (1911—1913) tart előadást Szalatnai Rezső író és tudományos kutató. A neves előadó. a felvidéki Sarlós Mozgalom egykori tagja, nem csupán kitűnő irodalomtörténész, hanem jótollú író és műfordító is. Kempelen, a varázsló című regénye (1957) nagy sikert aratott az olvasóközönség körében. Tolmácsolásában számos kiváló szlovák elbeszélőt ismerhettek meg a magyar olvasóié, többek között Alois Jirásek, Vladislav Vanéura és Milo Úrban műveit A közelmúltban megjelent irodalomtörténeti művei közül Petőfi Pozsonyban című tanulmányát (1954) kell kiemelnünk, Szalatnai Rezső egyébként Juhász Gyula költői nagyságának három évtizednél régebbi hirdetője. Most készült el a költő szakolcai korszakáról írott könyvével, amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó előreláthatóan még az idén meg is jelentet. E könyvéből mutat be néhány érdekes fejezetet szerda esti előadásában. Hétfőn búcsúztatják Hatvany Lajost A Magyar írók Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia közli, hogy az elhunyt Hatvany Lajos Kossuth-díjas írót január 16-án, hétfőn délután 14 órakor búcsúztatják a KeDR. DANI SÁNDOR repesi temetőben. (MTI) <>oooooo<x>o-otoo<x>oo<><>ooooo<>oc; VASÁRNAPI TŰNŐDÉS A telitalálatról Fényes Adolf: ANYA GYERMEKÉVBE jfj a én egyszer nyernék... ha egyszer rátapintanék a pénteki húzás öt számjegyére, akkor ... akkor először is vennék egy szép kertes családi házat.., egy karcsú Skodát... a régi bútorokat kicserélném... teljesen felújítanám a családi ruhatárat... adnék a rokonoknak... és egymilliót betennék a takarékba, kamatra ... Olyan lenne ez, mint egy mese, a terülj asztalkám meséje. Csak annyi dolgom lenne, hogy havonta 1 egyszer elmennék a takarékba, felvenni a 7—8 ezer J forintos kamatot, vagy még annyi sem, mert csekkel • fizetnék az áruházban, meg a vendéglőben és csekket húznák a prímás vonójába ... Reggel nem kellene korán kelni, este későn feküdni, sose lenne gond egy pár cipő a gyerekeknek, egy új kabát a feleségnek, s egy divatos nyakkendő magamnak. Micsoda élet lenne az! Kikérném a mun- • kakönyvemet, utaznék, szórakoznék, s megmosolyognám a gondokban leledző világot... És ha mindezt megunnám, akkor kezdeném elölről, egyszer, kétszer, háromszor ... Hogy is jönne? Nem kellene soha munkába menni? Ez azért túlzás. Csuda tudja, mikor nem kel- , lett is, mikor szabadságon voltam is, mindig szerettem be-benézni. A munkaviszonyt azért csak nem adnám. Jó az, valamit csinálni, tenni-venni, speku- ' lálni, néha nyakig elmerülni a dologban... És őr- ! dög tudja, furcsa lenne megszokni, hogy a kisujja- 1 mat se mozdítom és máris ott van ötezer, tízezer, százezer... Hát mire is gondolnék én akkor, ha csak elhatározáson múlna egy új rekamié? Ha a boy csak [ úgy meghozná a vacsorát az étteremből, meg a gyerekmackót az áruházból? Az akkor annyi lenne, mintha én nem is volnék. Mert mi közöm lenne akkor már nekem a luxuslakáshoz, a gazdag ruhatárhoz, meg a mindig dúsan terített asztalhoz?... Csak a szerencsém ... Csak ez a vak flótás. Pedig én szeretek örülni a gyerekek új játékának... > Néha, mikor nem látja senki, megsimogatom a szoba ' új szőnyegét... azazhogy ezekben a fáradságunkat, a munkánkat, aminek öröme hazajött a madzag• J gal körülkötött kis csomagban ... Bizony, ha én egyszer nyernék, ha én egyszer \ ötöst nyernék, akkor másfélmillióért elkelne ez az < öröm... Vajon szerencsés lennék? Mindenki irigyel ne, s talán akkor érezném magam először idegennek • ebben a dolgos világban... talán akkor becsülném meg a mai mindennapos, de oly kedves, oly emberi életgondokat... Ezért inkább nem játszom. Keserítsen másokat a másfélmilliós gond... S. I. jOOOOOOOOOóOOOOOOO-OOOOŰOŰOOOOoooOOOOOOŰőíá <