Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-30 / 307. szám

3 Péntek, 1980. december 30. Tcljesítelte évi tervét a villamosenergiaipar A villamosenergia-ipar de­cember 28-án, az éjszakai órákban teljesítette 1960. évi 6450 millió kilowattóra villamosenergia fejlesztési tervét. Az erőművek decem­beri 31-ig várható teljesítése 6520 millió kilowattóra. Ez « múlt évihez viszonyítva 9,4 százalékos fejlődést je­lent. A tervteljesítés gazdasá gosságára jellemző, hogy az erőművek egy kilowattórára jutó fajlagos höíogyasztása a tavalyihoz képest 73 kiló­kalóriával csökkent, 1961 első negyedében számos közérdekű kérdést megtárgyal a II. kerületi tanács Elkészült a második kerü­leti tanács jövő negyedévi munkaterve. Eszerint a vég­rehajtó bizottság januárban vizsgálatot tart: milyen a külterületi üzle­tek állapota, áruellátása, ki tudják-e elégíteni meg­felelően a lakosságot. Ezt követően a társadalmi szer­vekkel együtt felmérik, mit tettek a ke­rületben az ifjúság védel­mére, nevelésére, hogyan foglalkoztak a kü­lönböző szervezetek, intéz­mények a fiatalkorúakkal, különös tekintettel azokra, akik az általános iskolából nár kikerültek ugyan, de még nem helyezkedtek el. Februárban a kisipari szö­vetkezetek és a magánkis­iparosok munkájával foglal­kozik a végrehajtó bizott­ság. Brigádokkal ellenőriz­teti például, hogy miképpen látják el a lakosság szük­ségleteit, hogyan nevelik és tanítják az ipari tanulókat. Ugyancsak erre a hónapra készítik el a II. kerület jövő évi vá­rosfejlesztési tervjavasla­tát. Ezzel egyidejűleg a kerü­leti népfrontbizottsággal együtt megindítják az idén is nagy eredményeket hozó társadalmi munka szervezé­sét, a költségvetési és a köz­ségfejlesztési feladatok mi­nél jobb, gyorsabb végrehaj­tása érdekében. Márciusban a művelődési otthonok tevékenységét, a kerület egészségügyi helyze­tét vizsgálják meg, s előké­szítik a tisztasági hónapot. A jövő negyedévben új módszert vezetnek be a szakigazgatási szervekhez érkező panaszok, kérelmek intézésében. Ezekről minden esetben tá­jékoztatják az illető körzet tanácstagiát, s a panaszok orvoslásában azok segítségét is kérik. Végül elhatározta a végrehajtó bizottság, hogy tájékoztató megbeszéléseket, előadasokat tartanak a la­kóbizottságok részére az el­ső negyedévben. Az oktatási reformtervezet széleskörű vitájának tapasztalatai Ezerkilencszázhatvan szeptember 4-én kormányunk vitára bocsátotta az oktatási rendszerünk továbbfej­lesztésére vonatkozó irányelveket. A több hónapig tartó vitában Szege­den szinte az egész lakosság részt vett. A városi pártbizottság és a városi tanács vezetői, üzemek párt­és gazdaságvezetői és a munkásem­berek százai mondták el véleményü­ket. Az irányelvek megvitatása bizo­nyítja: a társadalmunk egésze vár­ta már, hogy kormányunk mutassa meg, mit tervez a problémák meg­oldására. Sokszor hallottuk az anké­tokon, hogy már korábban kellett vol­na, hogy gyorsabban kellene megva­lósítani a tennivalókat. E vitaösszefoglaló cikkben éppen ezért egynéhány, de különösen so­kat vitatott "kérdésre választ kívá­nunk adni. Szükségszerűen nem kerüljük el azt sem, hogy bíráljuk a rosszul értelmezett, vagy az irány­elvek lantosabb pontjait ellenséges nézőpontból támadó, továbbá a ké­nyelemből a régi oktatási rendszer­hez makacsul ragaszkodó, más eset­ben az előnyöket féltő nézeteket. Egyik leginkább vitatott kérdés az, hogy az iskola meg tudja-e oldani azt a kö­HATALMAS TURBINASOR A Román Népköztársaságban, Stejárul városban nagy teljesítményű áramfejlesztő épült fel. A Leninről elneve­zett új centrálé hatalmas turbinasorát ábrázolja képünk Kedvezményesebb betegbiztosítás a kiskereskedők részére Sok szegedi magánkiskereskedő veszi a kedvezmény t igénybe A kiskereskedők részére újabb kedvezményeket biz­tosított a kormány. így pél­dául most, január végéig, újfajta, előnyösebb betegbiz­tosítást köthetnek, melynek alapján már az első naptól kezdve igénybe vehetnek költ­ségesebb kórházi, s egyéb gyógyintézeti kezelést. Ko­rábban csak három hónap elteltével volt ez lehetséges. A KISOSZ-ban meg is kezdődött a jelentkezés, s már eddig a tagság 30 szá­zaléka közölte, hogy élni akar ezzel a lehetőséggel. Most folyik a KISOSZ sze­gedi szervezetében az adó­kedvezményt igénybevehető kiskereskedők jelentkezése is. A legújabb rendeletek szerint a 60 évet betöltő nő és a 65 éves kort meghaladó férfikereskedő jövedelem adó-mentes. (Abban az eset­ben, ha nem tart alkalma­zottat, vagy a segítő család­tag ugyancsak hasonló ko­rú.) Ez a rendelkezés január elsejével lép életbe, s már folyik a kedvezményt igény­lők jelentkezése, kiknek szá­ma igen magas, hiszen a kiskereskedőknek jó részié idős. A KISOSZ szegedi szerve­zete gondoskodik tagságának rendszeres tájékoztatásáról. Időnként, mint például e héten, előadást rendez a Széchenyi téri székházban a közvéleményt legjobban fog­lalkoztató kérdésekről. vetelményt, amellyel a vita résztve­vőinek nagy többsége egyetért és amely úgy hangzik, hogy közelebb kell vinni az oktatást az élethez. A Szegedi Tudományegyetem az Uj­szegedi Kender- Lenszövő Vállalat munkásaival. műszaki vezetőivel együtt vitatta meg a felsőoktatás problémáit, melynek során Koch Sándor professzor, az említett kér­désről szólva igen helyesen állapítot­ta meg: az a szakadék, amely szel­lemi és a fizikai munka embere kö­zött megtalálható, a régi iskolarend­szer hagyatéka. Nyiri Antal egyete­mi tanár is annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a tudomá­nyokat nem önmagukért kell oktat­ni, hanem a kor követelményeinek megfelelően. A gyár dolgozói is hang­súlyozták ezt. Kétségtelen, hogy a Tudomány­egyetem tanárai már több javasla­tot dolgoztak ki annak érdekében, hogy a tanárjelöltek meg tudják állni a helyüket az életben. Az ed­digi tanárképzés bizony nem volt ki­fogástalan. A felszabadulás előtt pe­dig nemigen neveltek hivatásszere­tetre, hiszen a diplomát pénzzel is meg lehetett szerezni. Sajnos, a fel­szabadulás után sokáig nem történt gyökeres változás annak a hibás szemléletnek a változtatásában, mely szerint az egyetemek csak tudóskép­ző intézmények. Előre kijelentjük, hogy az egyetemeket továbbra is a tudományos szakképzés műhelyének tekintjük, de csak másodsorban. Az egyetemek elsőrangú feladata a marxista szellemű orvos-, jogász- és tanárképzés. De némelyik egyetemi oktató ezt nem tette még magáévá. Pedig az élethez nem tudja közelebb vinni az oktatást az a tanár, aki maga sem ismeri az életet. Vannak olyanok, akik önmagukban még ma sem döntöttek amellett, hogy a szo­cialista nevelésünk számára képez­zenek tanárokat. Szocialista szemlé­letű tanárokat, akik a tudomány leg­újabb eredményeinek birtokában tud­ják azt is. hogy mi is az ismeretter­jesztő munka, vagy, hogy a könyv­tárosnak milyen feladatai vannak, továbbá hogy egy-egy kultúrotthon tevékenységét hogyan kell vezetni stb. Ilyen tanárt képezni csak úgy lehet, ha maguk az egyetemi tanárok nem zárják be diákjaikat a tudo­mányágak bűvös körébe. Évek óta hallhatta minden egyetemi tanár, hogy az egyetemén végzett középis­kolai tanárok nehezen tudnak beil­leszkedni a tanításba és a tantestü­letekbe. Nem tanították meg őket tanítani. Vajon kik hibásak ebben? Természetesen mindenki, akinek kö­ze volt, vagy van a tanárképzéshez. Köztük elsősorban az egyetem ok­tatói. Meg kell érteni egyes idősebb korú tanárainknak is, hogy nem elég a tudományt oktatni, hanem meg kell tanítani a tan árszakos diákokat arra is, hogyan tanítsák majd az el­sajátított tudományágat. Ennél is to­vább kell mennünk e kérdésben: új arculatú és jellemvonású tanárt kell nevelni. Olyan új nevelőket kell ki­formálni, akik a nehézségektől nem telve tudnak és szeretnek dolgozni, akik büszkék szocialista rendsze­rünkre és marxista világszemléletre tudnak nevelni. Ezt azonban nem elég csak tudni, ennek megvalósulá­sáért tenni is kell. Erről ilyen mó­don beszéltek a vitában felszólalók. Es ezt minden egyetemi oktatónak, tanársegédtől professzorig bezáróan meg kell szívlelnie. Erről a feladat­ról sokat beszéltek a közép- és ál­talános iskolákban is. A tanítás és az élet közelitésérői szólva egyesek mai oktatási rendsze­rünk -csődjét« emlegetik. így többek között nem érthetünk egyet Honti Ottokár igazgató-helyettessel, aki a Dél-Magyarországban írt hozzászólá­sában elkövetett pontatlan megfo­galmazással is igen sok olvasó ré­széről jogos bírálatot váltott ki. Ha ő valóban úgy is gondolta, ahogyan írta cikkében, akkor igen ellentmon­dásos az ő következtetése. Megemlí­tem, hogy írására többen is reagál­tak. Érdékes két névtelen levélíró véleménye. Az egyik felháborodik azon, hogy Honti csődnek minősiti oktatási rendszerünk mai helyzetét, míg a másik — a szocialista rend­szerünk ellen ármánykodó — dicséri őt, mondván, hogy ki merte monda­ni, högy csődbe jutottunk. Az utób­bival nem kívánok vitatkozni, mivel nem mond igazat. De nem hagyható szó nélkül Honti igazgató-helyettes véleménye. Itt nyoma sincs a csőd­nek. Egyszerűen arról van szó, hogy gimnáziumainkban is. másutt is a nevelés lemaradt a gazdasági és az általános politikai fejlődésünk mö­gött. Ezért már most hozzá kell lát­nunk a hiányosságok kiküszöbölésé­hez. A technika és a tudomány legna­gyobb eredményeinek tanításában gimnáziumaink valóban lemaradtak s ugyanakkor nagy mennyiségben ta­nítanak olyan anyagokat, melyek már elavultak. Nem vették észre, hogy a középfokú általános műveltség régi fogalma is elavult. De különösen a munkára neveléssel maradtak adósak a gimnáziumok. A mai középiskolások — mire felnőtt emberré válnak — már a szocializmusban találják magukat. Ha tehát a gimnáziumok jelenlegi képzése mellett maradnánk, a mos­tani tanulók tíz-tizenöt év múlva nem tudnák megérteni az összefüg­gést a szocialista építés feladatai és az általuk szerzett ismeretek között. Más szóval, felkészületlenek lenné­nek a szocializmus építésének felada­taival szemben. Visszatérve Honti elvtárs cikkére, meg kell mondani, hogy a probléma megoldását és a sürgető feladatok elvégzésének szük­ségességét pártunk és kormányunk vezetői már 1956 óta látják. j A vita során többször szó­2 ba került a jelenlegi techni­I kumok sorsa. Igen örvende­tes, hogy a technikumok tanárainak nagy többsége éppúgy, mint sokan mások, egyetértenek az irányelvek­kel abban, hogy a technikumi kép­zést magasabb fokra kell emelni. A szakemberek is elmondották, hogy kvalifikáltabb technikusokra van szükség. De vannak ellentétes elkép­zelések is. Ezek a nézetek elsősorban a technikumokban találhatók. Egyes technikumi tanárok azt állítják, hogy a jelenlegi technikumi képzés telje­sen kielégíti az ipar és a népgazda­ság igényeit. Meglepő a Vasútfor­galmi Technikum tanárai, különösen Szolősi szaktanár véleménye, aki a Dél-Magyarországban írt cikkében azt állítja, hogy a technikumok több­sége "-beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket; hogy a gyakorlati élet minden ágában otthonosan mozgó szakembereket képeztek ki ezek az iskolák.* Attól sem tartózkodott, hogy alaptalanul olyat állítson, mi­szerint az oktatási reform megjele­nése előtt kedvező nyilatkozatok hangzottak el a technikumokról, de a megjelenés után egyre kedvezőt­lenebb véleményeket lehet hallani azokról. Bátran állíthatom, Szőlősi­elvtárs és néhány technikumi szak­ember nézetével szemben, hogy egyetlen felelős beosztású vezetésem tanúsított ilyen elvtelen magatartást. 1957-től kezdve Szegeden is több­ször megállapították a szakemberek, hogy a technikumok maximális túl­terhelést rónak a tanulókra, mivel általános képzésre, szakképzésre és szakmunkás-képzésre törekszenek. A szakemberek véleménye szerint a technikumok által kibocsátott techni­kusok elhelyezése problematikus, mi­velhogy szakmunkásnak kevés gya­korlattal rendelkeznek, ugyanakkor technikus ós művezetői posztok be­töltéséhez kevés a szakismeretük és készségük. Ezt az oktatási formát nem lehet fenntartani, mert jövő szocialista népgazdaságunk olyan szakembere­ket igényel, akik a korszerű terme­lési eljárásokat és korszerű gépeket hozzáértőén tudják alkalmazni. i A vita során egyes szülők 3 I helytelenül értelmezve az I irányelveknek azt a pontját, amelyik az 5 +l-es gimnáziumokról szól, annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy igen helyes, ha a gimnázium az érettségivel egy idő­ben szakmunkás-bizonyítványt is ad. Továbbá úgy értelmezték ezt a pontot, hogy az irányelvek megkí­vánják oldani a munkában való el­helyezkedés problémáját. Ebben van is valami, de nem ez az elsőrendű feladata az oktatási reformnak. Le­hetséges ugyan, hogy néhány szak­mán belül a tanulmányi idő végére szakmunkás-bizonyítványt is szerez­hetnek a tanulók. De az nem való­sítható meg minden szakmában. Az irányelvek pedig világosan kimond­ják, hogy a gimnáziumok az elmé­leti képzés mellett szakmai előkép­zést adnak és csak az érettségi után egy év múlva, szakmában dolgozva szerezhetik meg a szakmunkás-bizo­nyítványt Az 5 + 1-és gimnázium te­hát nem feltéllen ad szakképesítést, hanem lerövidíti a szakmunkássá vá­lás időtartamát, felkészít az életre, megkönnyíti a pályaválasztást. Nem kevesebben szóltak M hozzá az általános műveltség ~ kérdéseihez. Elsősorban a humán tárgyakat féltő tanárok, de egyes szülők részéről is találkoztunk e kérdés felvetésével. Valóban, mit kell félteni azon, ha a gyerek ez­után nem tanulja majd azt, aminek semmi hasznát, sem veszi, sem ő, sem a társadalom. Higgyék el a ké­telkedők, hogy nem lesznek műve­letlenek a gyerekek. ha nem paza­rolnak felesleges időt ós energiát be­porosodott és idejét múlt tételek bemagolására. Mi ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy az ál­talános alapfokú, általános középfo­kú és felsőfokú műveltség maga­sabb színvonalú lesz, mint ma. Szük­séges-e bizonyítani, hogy mennyire hiányzik az általános műveltségből ma, • a szputnyikok és űrhajók kor­szakában legalább a diesel-motorok, a sugármeghajtású motorok és más korszerű technikai vívmányok elmé­leti é» gyakorlati ismerete. Ugyan­akkor ma még a divatból kimenő gőzmozdonyok alapos ismertetése foglalja el azok helyét az oktatás­ban. Vajon nem tudnak-e keveseb­bet a tanulók most, mint amennyire máris szükség lenne? A szocializmus győzelme kapcsán a tudományok és a technika fejlő­dése még jobban meggyorsul. A tudományok még eddig ismeretlen új titkokat tárnak fel előttünk. Erre kell felkészíteni a mai ifjúságot. Még egy vitatott kérdésre kell válaszolni. Néhány an­kéton felvetették az oktatás és az irányítás egységének kérdését Kevés kivételtől eltekintve, elismerik a jelenlegi sokirányú vezetés tartha­tatlanságát. De vannak olyanok, akik vagy tévedésből, vagy tudatosan el­lenzik az irányelvek erre vonatkozó pontjában megjelölt feladatokat. Mit hoznak fel ellene? Azt, hogy nem lesz jó! Hogy miért, nem tudják megmagyarázni. Ezzel kapcsolatban igen eredményes volt a Dél-Magyar­ország eljárása, amikor helyt adott a Vasútforgalmi Technikum egyik tanára nyilatkozatának. Szőlősi kar­társ úgy véli. hogy helytelen a Mű­velődésügyi Minisztérium hatásköre alá rendelni az ő technikumukat. Ko­rábban majdnem sző szerint ugyan­ezt hallottuk más technikumok taná­rai részéről is/ De a többségük ma már megváltoztatta véleményét. A Vasút­forgalmi Technikumban akadt olyan tanár is, aki kijelentette, hogy ott­hagyja a technikumot, ha a Művelő­désügyi Minisztérium hatáskörébe kerül a technikum. Itt valójában a helyzeti előnyök jutnak kifejezésre. Az a véleményünk, ha nevezett elv­társ csak az előnyökért nevelő és ennyire hiányzik belőle a hivatás­szeretet, akkor valójában előnyére válik a mi szocialista nevelésügyünk­nek, ha e pályától megválik. Most jönnek létre olyan szakkö­zépiskolák, mint például a Radnóti Gimnázium autószerelő tagozata. Ezek szerint az iskola új részét egy újabb minisztériumhoz kellene csatolni? Vagy tegyük fel, a Ságvári Endre Gimnázium elhatározná, hogy létre­hoz egy közgazdaságtani tagozatot, « ezzel kapcsolatban is felvetődik a kérdés, hogy az ugyanezen iskolán belül létrejövő új tagozatot ismét egy másik minisztérium irányítsa? Vajon kinek jó ez a bábeli zűrzavar? A mi szocialista rendszerünknek ez nem fe­lel meg. Tehát kell lennie egy köz­ponti minisztériumnak, amely a szak­minisztériumok felügyeleti szerveivel koordinálva irányítja egész közokta­tási rendszerünket. Erre pedig legal­kalmasabb a Művelődésügyi Minisz­térium. E vita összefoglalása keretében nem tudunk kitérni a vita során említett minden kérdésre. A vitatko­zók, akik szívügyüknek tekintik a ma­gyar közoktatás ügyét, több javasla­tot tettek a fejlődés gyorsítására. Eze­ket a javaslatokat az illetékesek ösz­szegezik és eljuttatják a Művelődés­ügyi Minisztériumhoz. A vitákban el­hangzott észrevételek és javaslatok tanulmányozásával, valamint felhasz­nálásával közelebb jutunk közokta­tásügyi feladataink megvalósításához. Ebben pártunk és kormányunk tá­maszkodhat társadalmunk összes egészséges erőire. Sárközi István, az MSZMP Szeged városi bizottságának tagja

Next

/
Thumbnails
Contents