Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

5 Szerda, 1966. december 2® | Gesztey M hály j Nagy veszteség érte a •zegedj munkásmozgalmat. Tegnap, kedden reggel 51 éves korában, súlyo6 szív­betegségben meghalt Gesz­tey Mihály elvtárs. Meg­szűnt dobogni a pártjáért, a népéért, családjáért ra­jongó hű szív. Gesztey elv­társ harcos élete a dolgo­zók szabadságáért harcoló munkásember példája Mint ifjúmunkás kei-ült közel a munkásosztályhoz, a kommunista párthoz és a munkásság nagy eszmé­jéhez. Nem félt a régi rend uraitól, bátran vallotta és hirdette a budapesti, a szegedi üzemekben a kom­munista eszméket Bátor, párthű magatar­tása miatt gyakran maradt munkanélkül, a Horthy­rendszer börtöneiben szen­vedett De Gesztey Mihályt nem törte meg a börtön, r.em félt a terrorintézke­désektől. Irányítója, szer­vezője volt Szegeden a kommunista pártnak, taní­tója a marxi—lenini esz­méknek. Az őrjöngő né­met fasizmus ellen fegy­verrel harcolt, kommunis­ta elvtársaival a fasiszták több akcióját hiúsította meg. A felszabadulás után érett meg. gyümölcsözött Gesztey Mihály Illegális munkája Gesztey elvtárs, az egyik legfontosabb posz­tot vállalta, a rendőrsé­gen dolgozott Fegyverrel védte álmai megvalósulá­sát a nép államát Gesz­tey Mihály, a kommunista, harcos, példát mutatott a vele egykorúaknák és a fia­taloknak. Amit a múlt rend­szer megtagadott tőle, a fel­szabadulás után pótolta. Ta­nult Az asztalossegédből, a gyárimunkásból nagy te­kintélyű pénzügyi szakem­ber lett. A Belügyminisz­térium Csongrád megyei Főkapitányságának pénz­ügyi vezetőjeként dolgozott. Forradalmi magatartásá­nak becsületes, szorgalmas munkájának jutalma egy sor kitüntetés. Tulajdono­sa a Közbiztonsági Érem bronzfokozatának, a Szol­gálati Érdeméremnek, a Munkás-Paraszt Hatalo­mért Emlékéremnek:. Két alkalommal kapta meg jó munkája elismeréséül a Kiváló Szolgálati Érdem­érem kitüntetést A fasisz­ták elleni aktív harc jutal­maként a Partizán Szövet­ség tagjai sorába vette fel. Gesztey Mihály elvtár* hűen védte a rábízott ál­lamvagyont, szorgalmas, lelkiismeretes munkájával segítette a rendőrség mun­káját Nemcsak szakmájában végzett példamutató mun­kát hanem pártmunkáját ls egész életén át lelkesen végezte. Az MSZMP Sze­ged városi bizottsága mel­lett működő reviziós bi­zottságnak volt elnöke. Szerény, példamutató, hű harcosa volt a munkásosz­tály pártjának. Gesztey Mihály elvtársat az MSZMP Szeged városi bizottsága és a Belügymi­nisztérium Csongrád me­gyei Főosztálya saját ha­lottjának tekinti, s decem­ber 29-én, csütörtökön dél­után fél 3 órakor a Belvá­rosi temetőben katonai díszpompával temetik eL (25. folytatás.) Kora hajnalban elment hazulról, pedig csak délután tellett volna kezdenie. Bement a forgalmi főnőkhöz e* kikönyörögte, hogy engedjék el a vállalattól. Nem értet­ték, miért akar a fiatal, jóravaló sofőr elmenni a telepről, de Borsiczky arra hivatkozott, hogy vidéken akar munkát vállalni. Végül is elengedték. Felmondta a lakást is. A háziasszony nem tudott hová lerrni a csodálkozástól. De azt látta, hogy albérlője egé­szen kifordult magából. Leszegett fejjel jár, szavát sem lehet venni, és mindig karikás a szeme, mint akinek sem éjjele, sem nappala. Néhány nap múlva Borsiczky egy Szolnok megyei vál­lalatnál állt munkába, öttonás teherkocsit kapott, és főképp a megyei üzlethálózat részére fuvarozott. Lassacskán megnyugodott Itt talán csak nem éri e! a pallér keze? — Bejöhetek? Haraszti igazgató felkapta a fejét Benkő kukkan­tott be a párnázott ajtón. — Gyere, öregem, most már • kutya sem zavar bennünket ülj le. — Nem azért mondom, Igazgató elvtára. de körü­lötted valami nincs rendjén. Van egy cigarettád? Kö­szönöm. Veled sohasem lehet beszélni. Biztos, hogy ex csak azért van, mert rengeteg a dolgod? Haraszti hátradőlt székében: — Tudom, te nyavalyás, hova akarsz kilyukadni. Nem jól szervezem meg a munkámat ugye? Már utá­lom ezt a közhelyet Emlékszel a Hamupipőke meséjére? A gonosz mostoha egy zsákban babot meg mákot meg tudomisén mit kevert össze, aztán meghagyta, hogy éj­félig válogassa ki a szerencsétlen lányka. Jött a tündér, ugye, így valahogy szól a mese? És persze kl ls válo­gatta helyette. De ha nem jön a tündér, s nem válogatja ki? Akármi legyek, ha a gonosz mostoha nem ezt vágja a kislány képébe: Hamupipőke, te ebadta, nem jól szer­vezted meg a munkádat! Benkő kacagott: — Persze, helyetted semmit sem végeznek el a tün­dérek ... — Nem ám, az Istennyila üsse meg. Hát kellett ne­kem ez? Élhetnék nyugodtan, boldogan, gond nélkül, és most? — Hagyd el — legyintett Benkő — ugyanezzel áfi­hatnék elő. Amióta "kiemeltek*, meg vagyok áldva. Rá­adásul akadnak emberek, akik azt hiszik, hogy valami karriert csináltam, nagy "kával*. — Az helyes, hógy a pártirodára kerültél, fid. Már egy éve, amikor hazajöttél, akkor is ezt szerettem volna. De jobb későn, mint soha. Hanem idefigyelj, a barátod­ról, erről a Szerencsésről akarok veled beszélni. — Na ugye, milyen derék fickó? — Az — bólintott az igazgató. — Szerény, rendes ember. Szemlátomást fejlődik. Mohón tanul. Tudom, mert két hónapja hozzám jár szemináriumra. Szívvel-lélekkel a mi emberünk. Az persze máig is megfoghatatlan előt­tem, hogyan érthet valaki ennyire egy szakmához, amely nem is tanult mestersége. Jól képzett szakemberek el­bújhatnak mellette. — örülök, hogy neked is ez a véleményed, öreg — jegyezte meg alig palástolható ujjongással Benkő. — Azt tudom, hoev amióta megtettétek csoportvezetőnek az építkezésnél, úgy mennek a dolgok, mint a karikacsapás. És érdekes, senki se morog ám, hogy miért nem okleve­les szakembert neveztetek ki. Nagyra becsülik Szerencsést. Még az öreg Kulcsár is. — Tudom. Hát most elmondom, mit forgatok a fe­Meitervizsgák kezdődtek a héten Szegeden A héten a női szabó, laka­tos, műszerész, kovács, cuk­rász és más, összesen 22 szakmában mestervizsgák kezdődtek Szegeden, a KI­OSZ székházában. Az 1958­ban megjelent rendelet sze­rint erre kötelezettek teszik ki a vizsgázók nagy részét (akik 1956. január 1. után Icaptak iparengedélyt), de szép számban vannak olyan állami vállalati, vagy kis­ipari szövetkezeti dolgozók is, akiknek munkaköre meg­kívánja a mesterlevelet. A kisiparosokat és az álla­mi vállalatok, Illetve szövet­kezetek dolgozóit három szakmabeit Iparosból, egy­egy tanácsi és KlOSZ-meg­bízottból álló bizottság vizs­gáztatja. Meggyorsult a papíripar fejlődése A hároméves terv teljesí­tésének számai a papíripar­ban is kedvező eredménye­ket mutatnak, az utóbbi években meggyorsult a pa­píripar fejlődése. Míg 1952— 55 között évente átlagosan 6,4 százalékkal növekedett az iparág termelése, 1958 és 1960 között már évente 13,1 százalékos termelésemelke­dést eredményeztek a re­konstrukciók és az új beru­házások. Az egy lakosra jutó papír­mennyiség két év alatt több mint három kilóval növeke­dett, az 1958. évi 15 kiló he­lyett mo6t 18—19 kiló között van- Ez az arány a fejlett ipari országéihoz mérten még mindig alacsony. Már jövőre is az ez értnél 10 000 tonná­val több papír előállítására számít a könnyűipar. .. munkaórák c i« n i r i Elveszett forintok a Szegedi luihagyarban _ Hány óra Itt a munka- abból kiindulva, hogy ugyan nem állították viasza, idő? szóból ért az ember, egy sze- tehát a munka befejezését Megütközve néztek rám a rűen és együttesen nevén nem tolták kl 15 perccel, ruhagyári munkatermekben nevezik a "gyereket* s ere- ahogy az régen volt. A -pa* e kérdés hallatára. De azért deti, hasznos szerepkörén túl naszhullám* azonban mégis rögtön, kézből válaszoltak: úgy tartják: ezek az intéz- nagy méreteket öltött Elju­— Itt is, mint más üzem- mények okot szolgáltatnak tott a szakszervezethez, a ben. nyolc óra. — Volt, aki lógásra is. párt felsőbb szerveihez, a megtoldotta ezt a választ az- A sok percből órák, s az tanácshoz. Makóról mé:} zal, hogy hivatalosan nyolc, órákból sok elveszett forint szóltak is, hogy állítsák visz­de gyakorlatban nem ennyi, lesz. Ezért már felvetődött sza a kedvezményeket. A' mert kell idő egy kis ciga- az üzemben, vajon lehetne-e vállalatvezetőség azonban rettázásra, felfrissülésre. Eb- mozgóbüfét alkalmazni, elő- hajthatatlan maradt. Ezzel ben az üzemben a felfrissü- re csomagolt árukkal, s így sok veszteségi időt takarítot­lésnek hivatalos formája is szolgálni ki a munkásokat tak meg. van, a munkaköri torna, A kultúrszomjat is esetleg Még mindig sok a sietős Ezentúl, ha megéheznek az ki lehetne elégíteni munka- ember műszak végén, akiket emberek, uzsonnáznak is, idő után. S vajon csak a már nem fog a hely. Cslnál­bár a szalagok most nem munkaidő alatt gyógykezel- r.ak mindent, csak éppen azt állnak le uzsonnaszünetben, tethetik magukat a munká- nem, amit kell. Az így ki­mint egy-két évvel ezelőtt, sok? Ezt nem az újságíró eseti percek fs számattevő­— Ennyire azonban szűk- kérdezi, hanem az üzemen ek. összesítésükre az újság­sége van egy munkásnak — belüli veszteségidőt kiírni ta- fró nem vállalkozhat Bár állapították meg többen is. tó számok kiáltják. „Ha nekik jár, nekünk is" érdekes számokat tudhat­nánk meg. Számoljunk mégis egy kJ­, ,,, esit Mit vesztenek a Ruha­Senld sem sajnálja a ni- gyárban M elméletben meg­Ezzel többé-kevésbé egyet hagyáriaktól az uzsonnázás- SZÜI,tetett, de a gyakori at­is lehet érteni. Félreértés ne ra fordított időt, ezt törvény ban megJévő munkaköri Büfé, könyvtár kibővült „szerepkörrel" uzsonnaszünettel? Háremszáz mnnkaire naponta Vegyük előbb a munká­sok keresetét. Ezerkétszáz munkást számítva: naponta jemben. Kl kellene nevezni ezt az embert ax építési osztály vezetőjévé. — Ez nagyon jó! — csillant fel BenkÖ szeme — Várj. Nem olyan egyszerű dolog. Valakit felelős posztra állítani, akinek nem ismerjük a nacionáléjét? — Nézd — mondta ünnepélyesen Benkő —, én egye­bet nem tehetek, de azt igen, hogy teljes felelősséget vállalok érte! És ha mi időnként nem tudnánk okos ki­vételeket tenni, ócska bürokraták volnánk. Harasztit megnyugtatta Benkő állásfoglalása. — Hát jó — mondta végül. — Megbeszéljük a párt­bizottsággal hivatalosan is. Még ezen a héten kinevez­zük. Jó? Néhány nap múlva Szerencsés megindultan vette át osztályvezetői kinevezését. Boldognak tudta magát Hát mégis rendbejön az élete. Ez a Benkő' Mindent neki kö­szönhet A hitét az önbecsülését a visszanyert akarat­erejét Ügy fog dolgozni, hogy ne csalódjék benne soha. De azért igazéban . sohasem tudott megnyugodni Üjra meg újra elővette a kínzó gondolat: kl lehet ő? Erőltette az agyát gyötrődve töprengett múltján. Felte­véseket alkotott, s megpróbálta önmagát különböző hely­zetekbe beleképzelni. Féltéi képezte tulajdon gesztusait, szokásait, egyéniségének szinte frissen felfedezett sajá­tosságait és ezen 3 nyomon kutatta régi énjét Hiába. Múltja fekete kérdőjellé görbült előtte. Különösen akkor lobbant fel benne a fájdalom, ami­kor a háromszori újsághirdetésre sem akadt jelentkező. Hát lehetséges, hogy magányos farkas volt, akinek sen­kije, semmije? Elindulna ar. ország minden tája felé, mutatkozna, keresgélne, de merre induljon? Csak az a gondolat nyugtatta meg valamelyest, hogy az Idő nagy orvos, talán rajta is segít valaha. Benkő minden vasárnap meghívta ebédre. Benkőné 1» szívesen látta. Szerencsés érezte, hogy Berkőék igye­keznek az otthon melegét nyújtani neki. De vasárnaptól vasárnapig? Ügy él, mint egy kivert kutya. Pedig már van egy kis pénzecskéje is. Akármikor berendezkedhetne egy rendes kis lakásban. Egyébként Benkő annyira elfoglalt az utóbbi Időben, hogy csak futtában találkozhatnak. Ö maga is sokat dol­gozik. De Benkő? Amióta pártmunkás, alig van magán­élete. Szerencsés mindinkább olyan társ után vágyakozott, akinek egészen kitárulhatna Az évekig tartó hallgatag­ság után most annyi beszélni valója van... Most annyi, de annyi öröm éri. Még sincs, akivel együtt örvendez­hetne életének sikeres fordulatain. De az a lány ott, az osztályon.:: Bottlik Júlia. Mi­lyen kedves, figyelmes, szolgálatkész ez a lány. Júlia harminckét éves, csinos, jól ápolt. Különösen megnyerő a modora. Választékosan beszél. Kereskedelmi iskolái végzett annak idején, s most anyagkönyvelő az építési osztályon. És ami a legfőbb, láthatóan szívesen veszi a közeledését. Már pedig Szerencsés meglehetősen gyakran talált hivatalos elfoglaltságot abban a szobában, "amely­ben Bottlik Júlia dolgozik. Ezt Júlia ls észrevette. Még egyetlen lépést sem tett ebben a dologban, Jú­lia előtt sem árulta el érzelmeit, amikor óvatosan szóba essék, n«m akarom elvitatni biztosítja számukra. Csak­a ruhagyári dolgozóktól szo- hogy ezt elméletben meg­dalista rendszerünk vívmá- szüntették ebben az üzem­nyait. Sőt úgy vélem, hiá- ben. Tavaly a vállalatveze­nyos e vívmányok felsorolá- tőség úgy gondolta, hogy a sa. Ide tartozik még a bü- tervteljesítéssel jól állnak, fé, a könyvtár, az orvosi túlteljesítésre sincs lehető­rendelő, talán még a hangos- ség, ezért megszüntette a híradó is a szivküldi-üzene- munkaközi 15 perces szűrne- t8 ^^ percet, azaz 300 tekkel együtt. Ezek mind lé- tet, teljesítve néhány ember munkaórát vesztenek. Hat­teznek és üzemelnek is mun- kérését, hogy ennyivel előbb forintos órabérrel számolva kiadő alatt, egyik-másik ki- érjen végett a műszak. Ez a évente 550 ezer forintot bővült -szerepkörrel*. Ennek vidékről, főként Makóról, jeient. Vagyis ennyivei ke­megfelelóen változott ezen Kistelekről, a környező fal- résnek kevesebbet a munká­in termények neve is. A mim- vakból bejáró munkások ké- sok. illetve kapnának töb­kás szólás-mondás szerint a rése volt. A makóiak azt bet, ha munkával töltenék" el büfé a "tmccsihely*, az or- mondták, ha délután két a j5 percet. A vállalat, úgy­vosi rendelő a -gyógy-*, a órakor ér véget a műszak, mondhatni, a népgazdaság könyvtár a -kultúrpihenő*, nem érik el a vonatot. Ezért számára naponta 37 ember a hangoshíradó pedig a »sé- 15 perccel előbb hagyták ab- munkájának kiesését jelenti ta a zenéért* nevet kapta, ba a munkát. Este a kiste- az uzaonnázással töltött 15 Vannak, akik kevésbé tréfá- lekieknek volt hasonló igé- perc. Ha figyelembe vesszük, aaaaaaaa* ^ lAtva, "h® hogy az egy főre. egy napra téL nekünk ts* Jelszóval, eső termelési érték Bf)0 fo­hasonló követeléssel álltak rint „ vállalatnál, akkor ea elő s szőregiek, a dorozsmai- 25 ezer 160 forint termelés­ak. de még a petőfitelepiek kipw4st eredménvez. Tehát is. Az ő érvük az volt, hogy éves ríssonrfatfxm a Ruha­1 nem érik el az autóbuszt, ^-ár 7 milllő 700 ezer forint J nem fémek fel a villamosra, értékű áruval többet adhat­t Ebből aztán rendszert ké- na „ néngazdaságnak, s ea ' peztek, s a korábban végzők kétszázalékos t-rmelékenv­í külön igazolványt kaptak. Rég-emelkedést jelentene as t Mikor ők felkeltek a szalag- üzemben t bői bizony megbomlott a Itt nem esett sző a mun­munkafolyamat, az ott ma- kaw,ervPZÓS a2 ar,yagmozga­radotrtk is csomagolni kezd tás, e„Atás megannyi zőkke­T tek. Ezért aztán egyesítettek fjéről. mplvpk mind-mind •a korábbi befejezést az a munkaidő-kibasználatlan­£ uzsonnaidő -megszüntetésé- sá(, kdrokozói. Nem Is volt rél valamennyit számba ven­ni. Ezt maid bizonvára el* végzik az illetékesek és meg­^ Ez az egységesítés nem felelő Intézkedéseket is hor­- tartott sokáig Tsmét jöttek rak. Mert ezek ls az elmé­:a makóiak, aztán a kistele- létben megszüntetett de a ;kiek és folytatódtak a ko- gyakorlatban meglévő uzson­j rábbi eltávozások, mert ké- naszünettel rontják a terme­; résüket ezután is teljesítet- lékenysée! mutatókat, a váN 1 ték. Szeptember óta viszont lalat nyereségét — végső fo­J megvonták mindenkitől ezt kon apasztják a fizetési bó­ja kedvezményt. Lett is hadd- rftékot. I elhadd. Az uzsonnaszünetet Nagy Pál Lett haddelhadd Ajándék a legidősebb szegedi „paprikásoknak" A Szegedi Paprikafeldol- rikaerezet eltávolítását vé­gozó Vállalat vezetősége gezték, ami a capsaicin ha­• kedves meglepetésként meg- tására égő kézfájdalmat oko­j ajándékozta a legidősebb zott j szegedi -paprikásokat*, egy- Ma már ezek a fáradságos ; kori molnárokat hasitokat, munkák jórészt megszűntek, 1 akik a vállalattól mentek modern gépek, gépsorok lát­; nyugdíjba. Harminckét ilyen ják el az ilyen feladatot A J idős embernek — összesen régi értelemben vett mol­J több ezer forint értékben — nárságot, s a paprikahasítást J díszes kis ajandékcsomago- lassan már csak az idősek, J kat állítottak össze. nyugalomba vonult régi Karácsonyi üdvözlő levél munkások elbeszéléseiből is­• kíséretében maguk az üzem merik a fiatalok. j dolgozói kézbesítették ki a D. B. J csomagokat s el is beszél­Jgettek a gyár egykori dolgo­Jzóival. A többi között felke­J resték a város egyik legré­J gibb paprikamolnárját J Nagyi Istvánt, aki több I mint ötven éve még vízima­l lomban kezdte pályafutását, lövfire ötszáz ifremre teriPsztiN ki a nyuadíieiftkészltás rendszerét hozta tervét Benkő előtt Benkő maga adta fel a kér- testvérét Nagyi Jánost és nek gyorsabb intésére a dést: „ £ másokat Ugyanígy meg- SZOT titkársága a műit év — Örülök, hogy kivirultál, Janíkám. Mindig jőked-£ ajándékozták a 70 éves Cser- ben határozatot hozott a vűnek látlak, te vén morcos. Csak nincs valami takli-E mák Józsefet, Csiszár Jánost nyugdíjazások üzemi e'őké­makli emógött? £ aki idős kora ellenére még szítéséről. Ennek értelmében — Ahogy vesszük, testvér. Szándékomban áll a nő-£ be-be jár az üzembe a fiata- kísérletképpen ötven üzem­SÜleS' , . . _ , . £ lókat tanítgatni. ben nyugdíjelőkészitő albi­— Hát ez igazán nagyszerű! Es én, szamár, mltsemf Az egykori hasító asszo- zottságot hoztak létre, vettem észre! Ki az a lány? Vagy asszony? £ nyok, köztük Csillag Rozá- »z icpn , „ . — Lány. Bottlik Júlia. Az osztályomon dolgozik. Det lia, Sándor Jánosné, özv. Fe- iatok Dánián természetesen nem marad ott. ha összeházasodunk. £ hér Józsefné és a többiek is készítő^ alh- ^roüTí.8' 3 T _ A. úgy? - borult el Benkő ábrázata - Hát jó.£ rászolgáltak a jutalomra, a St a iövő^vhfft" ^KÍ" •Tanikám. majd még beszélünk erről. Most nagyon sietős £ szívélyes üdvözlésre, hi- ltáötsLzüz<m,re tertó^k a dolgom. (Folyt köv.) Iszen annak idején az egyik majd kl, s a továbbiakban legnehezebb munkát a pap- fokozatosan kiegészítik.

Next

/
Thumbnails
Contents