Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

Vasárnap, tfkW. Iwnwtw M. Százmillió forintos termelési érték Kábel gyári vesetök a szegedi telep jövő évi fejlődéséről r i'H»rt la^ifjabb üzeme a K4MI- te Sodronykö télgyár tdro* a Ilusaár utcában. SzAléMaét szinte aa egész város végi gd rukkolta, a aa érdeklődés azóta sem csap­pant meg Iránta, hogy már felcseperedett és az Idei év­ben megkezdte az Üzemsze­rű termelést ls. Merre visz a fejlődés útja? A vállalat központjának főmérnöke, Gágyor Pál a kérdezett. — Köztudomású, hogy az országban évek óta kábel­éi vezetékhiány van. Gyá­runk második ötéves terve azonban — néhány speciális kábelfajtát kivét-e — olyan termelési eredmény elérését túrt ld, hogy megszűnjék a hiány. A vállalat egészét tekintve öt év alatt mintegy félmilliárd forinttal nó a termelt áruk értéke, körül­belül 40 százalékos termelé­kenység-emelkedéssel. A mű­szaki fejlesztés három irány­ba mutat: számtalan új gyártmány bevezetése, a hagyományos kábelek he­lyett műanyagszigetelésű ká­belek gyártása, és az alumí­nJumköpenvek használata ólam helyett Fokozatosan növekvS termelés — Milyen módon végezhe­tők el ezek a nagy felada­tok? — Többek között vállala­tunk meglehetősen sok pénzt kap beruházásra, amely összegekből Itt Buda­pesten nagy arányú rekon­strukciót hajtunk végre, és tető alá hozunk egy új ká­belcsarnokot. A szegedi te­lep tulajdonképpen már az ötéves terv keretében, tehát 1901-ben lép be nagyobb ka­pacitással a termelésbe. — Hogyan ls állunk a saegedi gyárral? — A Kohó- éa Gépipari Mi­nisztérium Tervező Intézeté­nek eredeti tervel szerint pán műanyagszigeteléiü ne zetékek gyártása Jutott vol­na Szegedre. De az idd év máris többet hozott ennéL Jelenleg vasdob, mikrosze­parátor, robban tó vezeték (egyelőre még kísérleti szin­ten) és műanyaggal szigetelt vezeték gyártása folyik Sze­geden, s természetesen mű­ködik a TMK-üzem. — Érdemes megjegyezni, hogy miképp növekedett a telep termelése — veti köz­be dr. Morgoe Gusztáv, a termelési osztály vezetője — Az első negyedévben 700 ezer. a másodikban három­millió, a harmadikban csak­nem 9 millió, a negyedik ne­gyedévben éppen 15 millió forint értékű termelést vé­geztek az üzemben. — Jövöre pedig — veszi vissza a szót a főmérnök — százmilliós tervet kap Sze­ged. Sokféle gyártmány — Milyen cikkeket gyár­tanak majd? — Egyetlen egy új profil lesz, az un. warnish (textil­szigetelésű cső), ebből 600 kilométert kell készíteni. A többi cikket már az idén is gyártották, csakhogy kisebb mennyiségben. A gyengeára­mú, valamint az erősáramú rézhuzalból 6—6 ezer, lám­pazslnórból 4 ezer, erősára­mú alumíniumvezetékből 60 ezer, műanyagszigetelésű többeres MB-kábelből 300, robbantóvezetékből 185 ezer kilométer, mikroszeparátor­ból pedig mintegy 6 és fél millió darab szerepel az éves tervben. — A jelenlegi körülmé­nyek között megbirkózhat­nak-e a megnövekedett fel­adatokkal? — Semmi esetre sem. A Szegedi Tervező Vállalat már elkészítette az új csarnok tervét, ahol a kábelt gyárt­ják. A csarnok egyharmadá­nak épülésére már a közeli Mr bérül, a es m réas 1963 alsó felében eiké­nOL Az építkezéssel egyidó­ben számtalan új gép kerül Szegedre: húzó, tömlóaő, szárazvizsgáló, orsózó, kari­kázógépek, lágyítókemencék 6tb. A telepen termelt áruk választéka kibővül, ée olyan technológiai műveleteket is el tudnak majd végezni, mint pl. a húzás, állítás, sodrás, melyekhez eddig nem volt adottságuk. Belföldi szükségletre — A Szegeden termelt ká­belek exportra kerülnek? — Nem. Bár a vállalatunk általában termékeinek 20 százalékát külföldi piacokon értékesíti, Szegeden kizáró­lag olyan cikkek gyártását vezetjük be, melyek a bel­földön tapasztalható hiányt pótolják. — A munkáslétszám mi­ként alakul? — Ismét utalhatok a KGMTI eredeti tervére, mely szerint 1965-ben 346 fót fog­lalkoztatott volna a telep. — Igen ám — szól ismét közbe a tervosztály vezetője — csakhogy már az idei, te­hát az 1960-as átlaglétszám is 140, jelenleg pedig 200-on felül van a foglalkoztatott dolgozók száma. A szegedi gyár főleg nói munkaerőket alkalmaz majd, és az ötéves terv végére minden valószí­nűség szerint elért az össz­létszám a hatszázat. — Ami eddig történt, il­letve az a csarnokrész, amelynek építése rövidesen megkezdődik — mondja Gágyor főmérnök — a sze­gedi telep fejlődésében csak az elsó lépcsőt jelenti. A kábelgyár termelésének ér­téke néhány év múlva meg­haladja majd sok öreg sze­gedi üzemét, tehát túlzás nélkül mondhatom, hogy a város egyik legjelentősebb ipari objektuma lesz. Nagy a Tisza — de nincs árvízveszély Az 6*zi esőzések hatására a Tisza vízállása az ntobbí időben állandóan nőtt. A folyó melletti alacsonyabb területekre a lecsapoló csa­tornákon at x víz bejutott a töltto tövéhez to Itt a kuhlk gödröket to fákat viz borttja. A jelenlegi vízál­lás 407 centiméter, ami még nem Jelent árvízveszélyt. A legmagasabb vízálláa 1932­ben volt, amikor a 923 cen­timéteres vim a Stefánia járdájával volt egymagas­xágban. felvételünk a Fel­eótlszapart melleit készült, ahol a vízben álló fák fes­M látványt nyújtanak* VI ú sz - h a r n» f ii c «z á z a 1 é U k a 1 l'e I v in e11 é k a n a |> ra fo rjj; ó m t < felvásárlási árat Az élelmezésügyi minisz­ter legutóbbi határozatában intézkedik a napraforgómag felvásárlási árának feleme­léséről és e fontos ipari nö­vény termelőinek nyújtandó egyéb kedvezményekről. A határozat szerint a ki*vár­dal nemesítésú, valamint a szabolcsi tájfajta mdzsán­kénti átvételi alapára 260 forintról 320 forintra, az ire­gi és a lovászpatonai fajtáké 260 forintról 340 forintra, a nagy olajhozamú — és a ha­zai fajtikkal lényegében azo­nos termést adó — kraszno­dári fajta napraforgómag át­vételi alapára pedig 290 fo­rintról 400 forintra emelke­(Wt Az értékesítési szerződésre átadóit napraforgómag után mázsánként 10 forint, szer­ződéses felárat, fizetnek ez átvételi alapáron felül. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek — amennyiben egy tételben és egyöntetű minőségben legalább 100 mázsn napraforgómagot ad­nak át — minden mázsa napraforgómag után 20 fo­rint nagyüzemi felárat kap­nak, A napraforgó termésho­zamának növelése érdeké­ben az állam, az értékesítési szerződések alapjön nemesí­tett vetőmagot ad a terme­lőknek a különböző fajták­ból OTtMinm a szegedi termelőszövetkezetek gyarapodó életéből Szakmát tanulnak Négy évvel Amikor éro ezelőtt még - , deklődtünk, csak egy fia- < ÁS&k la* hol haszno­talember volt #'ÍHI "óÉSte ""Víff* sitják tudá­az újszegedi J«L tor^lbW* Av JL sukat, ha Haladás Tsz- |Pt « / * I > WB felszabadul­ben. aki rá- W1 <• Ti • - nak a szak­ébredt akkor: A/ml^ ' . T / v / mában, egy­van itt lehe- A»V<. l ff ú \ . behangzóan nyitotta a sort ' ^ tesz szakmun­már 25-en kö vették a ti- szakmára. Majzlk László, kásvizsgát, de a korábban zenhatévesek közül. 1961-ben Varga János, Molnár Fe- felszabadult segédekkel már 13-an meg ls kapják a renc, Varga Pál — amint együtt már mezógazdasagi szakmunkás bizonyítványt, képünk mutatja a szapo- technikumba járnak. Éle­Jellemző, hogy sok tőzsgyö- rításra visszahagyott ciklá- tük első nagy allomása lesz keres városi munkáscsalád meneket kötözik, ápolják, a szakmunkásvizsga, aztán gyereke is kedvet kapott itt hogy szép legyen a magtér- pedig következik a techni­a mezőgazdasági jellegű més. kumi oklevél megszerzése. Két boldog ember Két fiatal, naptól, esőtől cserzett arcú parasztember­rel találkoztam a napokban. Az egyik Jani István, a má­sik pedig Mazács Sándor. Mindketten a szegedi Dózsa Tsz gazdaközösségébe tartoz­nak. Jani két kisgyerek ap­ja, Mazácséknak pedig há­rom családjuk van. Hallga­tom, s hallgatnám őket es­tig is. Két újjászületett csa­lád életéről vallanak. Köz­ben arra gondolok, ha élne még a nagy parasztíró, Mó­ricz Zsigmond, tán meg se pihenne addig, mig újra meg nem írná »A bol­dog ember—ét. S könyvének hősei tán éppen ezek az új­gazdák lennének. Az örökké reménykedő, s mindig csak délibábot kergető Joó Györ­gyök »befutottak „Veszünk új szobabútort" — Jövőre másképp lesz itt minden — mondta Jani íst­ván —, mert már együtt vannak a földjeink és igy jobban lehet gazdálkodni. Aztán kanyarint egyet a beszélgetés fonalán és arról mesél honnan kezdődött az útja, hogyan kacskaringózott el idáig. Csglédeskedés, du­haj gazdák, aztán állami vál­lalat, állami gazdaság és most már két éve itt, a kö­zösben. — Jó helyem volt a válla­latnál is — beszélt tovább —, 2400 forintot is megke­restem havonta, most mégis sokkal jobb a családom sor­ja. Várom már a zárszám­rdást és új szobabútort ve­tünk. Másra már nem kell, :nert ami egyéb szükséges volt a családnak az új esz­tendőre, mindent bevásárol­'unle. Bőrkabátot, csizmát vettem magamnak, biciklit a feleségemnek, 2 ezret pedig a nagyobb kisgyerekre ru­háztunk rá, aki most ment először az iskolába. Az en­nivaló, ami régebben mindig gondot okozott, most már nem gond. Egy hízót már el s adtam, de van még hat ••znóm otthon. Van egy tc­•nem is a háztáji gazda­igban, meg egy üsző. Hord uk e felesleges tejet a csar­nokba. Nevelt az asszonyom száznál több aprójószágot is a nyáron, gondolom a felét eladtuk, a másik felét meg­ettük. Szép a járandóság December elsejéig 641 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben Jani István, rgy egy munkaegységre ed­dig átlag 10 forint előleget fizetett ki pénzben a közös­ség De szép volt a járandó­ság gabonából, takarmány­félékből is. Előlegképpen ha­zavittek Janléknak 10 má­zsa búzát, öt és fél mázsa árpát, 23 mázsa kukoricát, 83 kiló cukrot, néhány mázsa krumplit, meg egy jó hordó bort. Ehhez még ráadásnak jött a háztáji termés és még jön az év végén a szobabú­tor óra. — Megtaláltam, amit ré­gen kerestem, most még csak egyet szeretnék, ha elfogad­nának, belépnék a pártba, pedig eddig nem voltam én soha semmiféle szervezet­nek tagja. Ezután még jobb lesz ! — Tudja — vette át a szót mély megfontoltsággal Mazács Sándor, kinek ta­karmányhordás a hivatala a gazdaságban — én ötödma­gamat tartom, mégis van három ünneplő ruhám, meg egy olyan kimenőöltönyöm, melyet akkor veszek fel, ha hétköznap megyek hivatalba, vagy valahová. Nagy szó ám ez annak, akinek azelőtt egy­re se nagyon jutott. En ls újítottam az asszonynak bi­ciklit, vettünk rádiót és két kisgyereket pedig szépen fel­ruháztunk az iskolába. Két kövér hízót vágok a családnak. Az egyiket már meg is öltem és 15 süldőm még van. Foglalkozunk ba­romfival is. Idén 60 tojótyú­kot állított be a feleségem. Tartunk maglibákat is. Nem kérkedés, de végre úgy ér­zem, boldog ember lettem. — Képzelje csak — foly­tatta — beteg voltam a nyá­ron, három hónapig nem is dolgozhattam. Egyedüli ke­nyérkereső vagyok is mégse sínylette ezt meg a család. Hiányoztam a munlcából so­káig, mégis hazavihettem csak előlegben 22 mázsa ku­koricát, 9 mázsa búzát, 68 liter bort, 6 mázsa árpát, 89 kiló cukrot, no meg pénzt is kaptam eddig 5600 forint körül. En is úgy látom, hisz minden arra mutat itt, hogy ezután még jobb lesz. Már csak azért Ls, mert lassan kihullanak közülünk a ,-fog­juk meg és vigyétek« embe­rek. Megmaradunk mf, akik már tudjuk, mi is a ter­melőszövetkezet ... CsepI József Telel a gulya Kétszáznyolcvan szarvasmarha tartozik már a baktól Felszabadulás Tsz gazdáinak közös gulyájába. Hegedűs Ferenc néhány holdas egyént gazdából lett állattenyész­tési hrlgádvezetónek komoly munkát jelent naponta a három, egyenként százféröhelycs lehénistálló és a ren­geteg jos/ág rendbentnrtal; s.i. Ezt az. új. másfélmilliót érő Istállót — melyben felvétc'llnk készült — két hét­tel ezelőtt népesítették be a gazdak, hogy jobban hozzájáruljanak a város tejellatá&áboz.

Next

/
Thumbnails
Contents