Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

VILÁG PROLETÁRJAT, EGYESÜLJETEK! Hlindcn kedve* \ olvasónknak Mkís is kelletne* kacácsonyt kívánunk MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 50. évfolyam, 304. szám 16 oldal — Ara: 1 forint Vasárnap, 1960. december 25. p Családi ünnep a karácsony. Igaz ez ma is, bár egészen másképpen, mint azelőtt. Régen, amikor a család átlépte a karácsonyfával díszített szoba küszöbét és bezárta maga mögött az ajtót, kívül hagyta a társadalmat és mindazt, amit az ajtón kiviili világ jelentett: a gondot, a bajt, a létért való küzdelmet. Abszurdumként hangzik, de mégis igaz, hogy a szeretet ünnepében régente ott bujkált a szeretetlenség is, a meleg családi együttlétben ott bujkált a ridegség is. A családnak össze kellett bújnia, ha szeretetre vágyott, mert a szeretetet, a meleg emberi kapcsolatokat, az igazi emberbaráti együttérzést hiába kereste az őt körülvevő társadalomban. A politika, a társadalomtudomány nyelvén úgy lehet ezt kifejezni, hogy az egyéni lét nem jelentett egyúttal társadalmi létet is. A karácsony pedig különös módon éppen ezt mutatta meg, a szeretet ünnepén ráébresztve a családot arra, hogy egyedül van, menthetetlenül egyedül. K Lülönös, ellentmondás, hogy a karácsony voltaképpen csak a szocializmusban válik igazán ünnepelhető ünneppé. A mi társadalmunkban válik ez az ünnep igazán békéssé, igazán boldoggá, igazán ünneppé. Mert az ünnep annak ünnep, aki békében él, aki biztonságban érzi magát és aki nem szűkölködik. Ma pedig akad pénz ajándékra is és jó falatokra is. Nem azért ünnep most a karácsony, mert ezen a napon az is ehet, aki egész esztendőben éhezik, vagy mert ezen a napon hozzájut egy elnyűtt ruhadarabhoz az, aki egész évben rongyokban jár. Nincs már óriási különbség a vasárnapok és a karácsony, sót még a hétköznapok és a vasárnapok között sem. A hétköznapokon dolgozunk, az ünnepen pedig pihenünk, de hétköznap sem táplálkozunk rosszabbul és hétköznap is tisztességes ruhában járunk. A mi ünnepünk azért olyan vidám és bensőséges, mert egyetlen család homlokát sem felhőzik be súlyosabb gondok. Arra sincs ma szükség, hogy a karácsonyestén az ajtón kívül rekesszük a bennünket körülvevő világot, a hazát, a társadalmat. Most mindarról, ami a karácsonyfán, az alatt, vagy a dúsan teritett asztalon van, a közösség, a nagyobb család, a társadalom jut eszünkbe. Hiszen azért nem exkluzív ünnep, azért nem kevesek ünnepe ma a karácsony, azért nem kell a köztereken *mindenki karácsonyfáját* állítani, mert a társadalom, a társadalmi rend biztosítja, hogy mindenkinek legyen karácsonyfája, legyen rajta dísz, legyen alatta ajándék és jusson vacsorára jó bor, 'jó falat. A társadalom, az épülő ország velünk van az ünnepen is. Mindnyájan a munkapad, a pult vagy az íróasztal mellől ülünk az ünnepi asztal mellé. Mindnyájan elégedetten vesszük tudomásul az újságok hírét, hogy az üzletek idei karácsonyi forgalma megint nagyobb volt a tavalyinál. Mindenki tudja, hogy nálunk, a mi társadalmi rendünkben úgy növekszik a karácsonyi forgalom, azaz a kiskereskedelmi forgalom, azaz a lakosság rendelkezésére álló árualap, ahogyan mind több és több termék kerül ki a kezünk alól. V ajon bűnös dolog-e a szerelet emelkedett hangulatú ünnepén rút anyagiakról elmélkedni? Hadd válaszoljunk kérdéssel a kérdésre. Vajon nem gondolt-e tizenöthúsz esztendővel ezelőtt a rút anyagiakra az. akit szép szavakkal, írott malaszttal akartak jóllakatni? Nem az anyagi nyomor. az éhség, a tudatlanság-e az. ami eldurvítja, eltorzítja az emberi lelket? Az emberiség még ma is csodálja az ókori Görögország, az ókori Róma irodalmi és művészeti alkotásait. Egész emberöltők nevelkedtek a római auctorokon. Az iskolában is tanítjuk, hogy a görög és a római kultúrát nem a rabszolgák, hanem az KORUNK BÉKÉJE Irta: DARVASI IST VÁN, az MSZMP Központi Bizottságának osztály vezetőhelyettese f* • . f T—xrr- s • ' > — - ; " ' "' ( ° ; ÁiJéréJl I (Somogyi Károlyné felvételé) anyagi gondok nélkül élő szabad görög és római polgárok emelték oly magasra. Nos, a mi társadalmunk minden egyes tagja szabad polgár és minél magasabbra emelkedik nálunk az anyagi jólét, minél kevesebb lesz a gond, minél nagyobb lesz a bőség, annál csiszoltabb lesz a szellem, annál gazdagabb, lesz a. lélek. Nem ünneprontás tehát a karácsonyi vezércikkben arról elmélkedni, hogy tovább keli növelni az anyagi javak bőségét, gondoskodván annak minden előfeltételéről, azaz emelni kell a munka termelékenységét, mind kisebb költséggel kell előállítani a termékeket, takarékoskodni kell energiával és nyersanyaggal és állandóan törni kell a fejünket azon, hogyan lehetne saját érdekünkben és a közösség érdekében még jobban dolgozni, még többet alkotni. I\ 1 em ünneprontás a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről beszélni. Mindenki örül annak, hogy iparunk minden évben nagyobb bőségben ontja a gépeket, a mezőgazdasági gépeket és a közszükségleti cikkeket. Mindenki szeretné, ha a mezőgazdaság ugyanígy ontaná az élelmiszert és az ipari nyersanyagokat. Az ipar azonban azért képes mind többet termelni, mert ott uralkodó szerepet játszanak a nagyüzemek. A mezőgazdaság is csak akkor lesz képes a szakadatlanul növekvő árutermelésre, ha teljesen áttér a nagyüzemi gazdálkodásra. Ez az érdeke az országnak is, a dolgozó parasztságnak is. A munkásosztály és a parasztság szövetsége is akkor lesz igazán szilárd, ha a falun sem lesz többé nyoma a kapitalizmusnak. A mezőgazdaság most befejeződő szocialista átszervezése a jövő csodálatos útjait nyitja meg a dolgozó parasztság előtt. Megszűnik a város és a falu közötti minden lényeges különbség. Néhány év még és sem a lakások kényelmében, sem az öltözködésben, sem a kulturális ellátottságban, sem pedig — ami a legfőbb — a munka gépesítettségében nem lesz különbség a városi és a falusi nagyüzemi dolgozók között. Mindössze az kell ehhez, hogy minden termelőszövetkezeti gazda egész szívével, egész lelkével, erejének legjavát adva dolgozzék a közösségben, amelynek tagjává lett, dolgozzék annak tudatában, hogy saját érdekei teljesen egybevágnak a közösség érdekeivel. Pénfeben estig 3148 paraszicsalád választotta a szővetbezeli gazdálkodást a szegedi járásban Egyre erőteljesebben formálódik a szegedi járás mezőgazdasága és ennek jelzője, hogy mind több parasztcsalád választja a szövetkezést az egyéni, kisparcellás gazdálkodás helyett. Pusztaszeren és Sövényházán — ] amint lapunkban már jelentettük — megtörtént a forradalmi változás, s nyomában újabb két szövetkezeti község született. Pusztaszer és Sövényháza új szövetkezeti gazdaságaiban megkezdték a munkákat: szántanak, takarják a szőlőt és végzik a gyümölcsösök téli ápolását. A szombati értékelés szerint pénteken estig 3 ezer 148 paraszt családdal gyarapodott a szövetkezeti gazdák száma a járás területén. A 3 ezer 148 parasztcsalád 16 ezer 12 hold földdel választotta a szövetkezést, hogy további igazi boldogulását ott találja meg. Kisteleken, ebben a szép nagyközségben is egyre erőteljesebben rajzolódik ki a mezőgazdaság holnapja, jövője. A nagyközségben 1 ezer 99 parasztcsalád döntött már és 5 ezer 128 kataszteri hold földdel szövetkezeti gazdává vált. Közöttük van például Dékány Mihály 16 holdas, Tanya 453. szám alatti, Tóth Péter 8 holdas, Tanya 490. szám alatti, Rácz Ferenc 0 holdas, Erzsébet utca 25. szám alatti dolgozó paraszt. Szatymazon, a híres szőlőés gyümölcstermelő vidéken eddig 410 család 1 ezer 292 kataszteri hold földdel tért az új útra és írta alá a tszbe szóló belépési nyilatkozatát. A községben -Barackvirág* néven új szövetkezetet előkészítő bizottság alakult és fogott munkához, öttö mösön 63, Asotthalmon 45, Dorozsmán pedig 87 parasztcsalád döntött eddig. Nem leszünk ünneprontók akkor sem, ha az ünnepen ablakot nyitunk a nagyvilág felé. Nagyszerű korban élünk. Most kezdődik az emberiség igazi története. Ez az a kor, amelyben az ember végre méltóvá válik arra, hogy embernek nevezzék. Méltóvá válik, mert küzd azért, hogy végre egyenlő legyen minden ember, ne uralkodjék többé ember-ember, osztályosztály, fehér színes felett. A mi ünnepünket csak még emelkedettebbé teszi az a tudat, hogy népünk az emberiség boldogulásáért folyó harc első soraiban küzd. A karácsony az emberszeretet ünnepe, emberszeretet pedig nincsen harc és gyűlölet nélkül. C 4-7'zabad-e a szeretet ünnepén gyűlöletről beszélni? Nemcsak szabad, hanem egyenesen kell is. Nem szereti az embereket az, aki nem képes gyűlölni az atombombás és hidrogénbombás háborús gyújtogat ókat. Nem elég szeretni a négereket, tudni kell gyűlölni azokat a fehér gyarmatosítókat, akik halomra gyilkolják a kongóiakat, a délafrikai négereket és a többi, még gyarmati sorban élő színesbőrű népeket. Nem elég óhajtani a békét. Tudni kell gyűlölni a béke ellenségeit és harcolni kell ellenük. Ma már lebirhatatan erők vannak a háború ellen, a béke és a nemzeti függetlenség oldalán, a népek barátsága mellett. Joggal szögezte le újból a kommunista és munkáspártok novemberi moszkvai nyilatkozata, hogy a háború nem elkerülhetetlen többé. Igaz, most is nem egy helyen folyik fegyveres harc a világon. A francia gyarmatosítók gyilkolnak és pusztítanak Algériában. Az amerikai imperialisták fegyveres beavatkozással próbálják megvetni a lábukat Laoszban. Mobutu bandái fegyverrel csinálnak szállást a visszasettenkendő imperialistáknak Kongóban. Az amerikai imperialisták ugrásra készen lesik az alkalmat, hogy ráronthassanak a forradalmi Kubára. Továbbra is megoldatlanok a második világháború utáni időszak nagy problémái: a német kérdés, a leszerelés, a nukleáris fegyverek eltiltása. Fennállnak az agresszív katonai tömbök és az imperialisták katonai támaszpontjai még mindig behálózzák a nem szocialista világot. Az amerikai imperialisták még mindig nem adják jelét annak, hogy hajlandók felhagyni az esztelen és súlyos veszélyekkel fenyegető fegyverkezési hajszával. ír orunk legfőbb jellegzetessége azonban éppen az, hogy az imperialisták nem uralkodnak többé korlátlanul a földön. Hatalmasak, és egyre növekszenek a velük szemben álló erők. A szocialista tábor, a függetlenségüket visszanyert népek és a háborút elutasító többi száz és százmilliók egyesült ereje le tudja fogni az agreszszorok kezét. Ez azonban azt követeli, hogy a béke hívei éberek legyenek, ne hagyják magukat megtéveszteni, ne ringassák magukat illúziókban, hanem minden pillanatban készek legyenek harcolni a békéért. Nem lenne igazi ünnep az ünnep, ha minderről megfeledkeznénk. Az ünnep békés óráiban is tudnunk kell a haza és a nagyvilág dolgairól, törődnünk kell azokkal. A szocialista humanizmus parancsolja, hogy gondoljunk azokra, akik még ma sem szabadok, akik gyarmati rabságban élnek és akiket még mindig sújt a kapitalista rend bizonytalansága. Gondolnunk kell azokra, akik a tőkés propagandagépezet szította háborús hisztéria nyomasztó légkörében élnek és még nem látják a kiutat. n elyes és szép, ha mi büszkék vagyunk a mi szabadságunkra és szépülő életünkre. Eletünk azonban csak akkor lesz teljes emberi élet, ha helytállunk a hétköznapokon is, mert mi akkor teszünk a legtöbbet az emberiségért, a békéért, ha becsülettel küzdünk a szocializmus építésének frontján.