Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

% Vasárnap, 1M0. november 13 Megkezdődött a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusa A Magyar Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusa szombaton délelőtt megkezdte munkáját a közlekedési és szállítási dolgozók Csengeri utcai klubjában. A tanácskozáson az Iparág csaknem 25 000 dolgozóját 200 küldött képviseli. Megjelent a kongresszuson Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a KISZ KB első titkára és Nagy Józscfné könnyűipari miniszter is. Köves Ernőnek, a szakszervezet elnökének megnyitó szavai után Varga József fótitkár mondott beszámolót. Foglalkozott a ruházati iparág fejlődésével, gazdasági, műszaki eredményeivel. Elmondotta, hogy a párt politikájának megfelelően fejlesztik a vidéki üzen leket, s - ma már a dolgozók 56,3 százaléka dolgozik vidéken. örvendetesen növekszik az iparág termelése, fejlődnek egyéb gazdasági mutatóik is. Az idén például az egész évre vállalt 50 millió forintos terven felüli termelés helyett már az első fél évben 62 millió forintot értek el. Nagy gondot fordítanak a ruhagyárak technológiájának korszerűsítésére. Fejlett, korszerű, egységes technológiát vezettek be a férfi- és a fiúöltönygyártásnál. Részletesen foglalkozott a beszámoló az iparág dolgozói életszínvonalának alakulásával, szociális helyzetével, munkásvédelmével. A dolgozók munkakörülményeinek javítására például egy év alatt több mint 7 millió forintot költöttek. Mivel az iparágban igen sok a nő, nagy gondot fordítanak a háztartási munka könnyítésére. A számvizsgáló bizottság jelentése utárl megkezdődött a vita. * Felszólalt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, aki a párt üdvözletét tolmácsolta. Bugár Jánosné a SZOT nevében köszöntötte a tanácskozást. A kongresszus vasárnap folytatja munkáját. Háromnegyedé v — 280 millió forintnyi ktsz-munka A minisztériumi és helyiipari vállalatok mellett számottevő ma már a kisipari szövetkezetek termelése is Csongrád megyében. Közel négy és fél ezer dolgozót foglalkoztatnak szövetkezeteink. Ebből kétezer a szegedi ktszekben dolgozik. A szövetkezetek háromnegyed év alatt több mint 280 millió forint értékű munkát végeztek. A kész és félkész termékek értéke 252 millió forint, 31 millió forint a végzett javítás és szolgáltatásból adódik. Legnagyobb termelési értéket a ruházati ipari szövetkezetek értek el, 96 és fél millió, utánuk a vas-tömegcikk ipariak következnek 38 millió forinttal. Hiba, hogy még mindig igen kevés a közvetlenül a lakosság részére végzett tevékenység. A 283 millió forintból alig tíz százaléknvi, 28 millió forint értékű az ilyen jellegű munka. Pontosság és biztonság .. Intézkedések a MÁV szegedi igazgatósága területén a korszerű közlekedésért A MÁV szegedi igazgatósága területén mindig viszonylag pontosan jártak a vonatok. így volt ez idén is, az elmúlt tíz hónapban, most pedig a hideg idő beállta előtt intézkedéseket tettek az illetékesek, hogy továbbra is így legyen. Télen ugyanis "több veszély fenyegeti a vonatok pontosságát. Látszólag apró műszaki hibák ezek, de végül is nagyobb késéseket okozhatnak, ha nem előzik meg, vagy nem javítják ki kellő időben. Ilyen például a hamuláda-parázsszita elderesedése fagy esetén. Ekkor nem kap levegőt a tűz, nincs megfelelő gőznyomás a mozdonyokban. Befagyhatnak a viztápkészülékek és még több körülmény játszhat közre a vonalok késésében. Az „űj-íelcsek" oktatása Az idősebb utazószemélyzet, a gyakorlott mozdonyvezetők és fűtők sikeresen birkóznak meg ezekkel a veszélyekkel. Az 6 tapasztalataikat, módszereiket gyűjtötte össze egy kiadványban a szegedi igazgatóság, s bocsátotta a fiatalabb vasutasnemzedék rendelkezésére. Évről, évre vannak a MÁVnál úgynevezett "új-telesek*, akik először vágnak neki vasúti szerelvényekkel ilyenkor a hosszú útnak, s rajtuk múlik azok pontossága. Késsen csak egy Vonat — az már főbbet is magával ránt... Ezért már most jól kioktatták a gyakorlatlanabb, fiatalabb mozdonyszemélyzetet. A téli főellenséggel — a hófúvással, torlaszokkal — szemben is felkészültek. Ké'szenlétben áll az igazgatóság területén egy nagy hóeke, azonkívül fűtőházanként öthat, ez időre kijavított, mozdonyokra szerelhető hókotró. Korszerűsítik a berendezéseket Hasonlóképpen gondoskodtak a MÁV-nál a mindanvnyiunkat érintő biztonságról. Idén is nagy összegeket fordítottak a biztosító berendezések korszerűsitesére. Csongrád megyében mondhatni teljesen befejeződött a több évtizedes, részben már elavult műszerek és egyéb hozzájuk tartozó alkatrészek, berendezések felújítása, vagy kicserélése. De végéhez közeledik ez a munka az igazgatóság többi területén is. Ebben az évben öt nagyobb beruházást hajtottak végre. Fgy-egymillió forintos költséggel készült el például a murányi és a kétpói állomások berendezésének korszerűsítése. Tart még. de hamarosan befejeződik a bácsalmási, a telekgerendása 's a harkakötönyi teljes felújítása is, hasonló értékben, kivéve a legutóbbit, mely -csak* 300 ezer forintba kerül. A munka végeztével korszerűbb, biztonságosabb, pontos mechanikus berendezés óvja a vonatok, az utazóközönség és szállítmányok, szerelvények épségét. A „dominó-rendszer" Az új ötéves tervünk első felében -domlnórendszerü* biztosítóberendezést kap például Békéscsaba és .Kecskemét. Ez a négy és fél-ötmillió forintos átalakítás a többi között csaknem teljesen automatizálja a biztosítást, fényrendszerrel működik, tökéletes biztonsággal oldja meg a váltóállítást, kizárja a foglalt vágányra való vonatbejárást és így tovább. Már a jövő évben, 1961ben megkezdik a Szolnok— Lökösháza, s Szeged—Cegléd vonalon két-két térközőrzőhely létesítését. Ezek már az állomásók előtt jelzik, visszajelentik az érkezést a következő vonatok részére, ezáltal az egyirányú közlekedés gyorsabbá válhat, sűríthetik a járatokat. Ezeknek a térközörzőhelyeknek a létesítése is jelentós összegbe: négymillió forintba kerül. S hogy még egy Csongrád megyei példát említsünk: jövöre kezdik meg a kútvölgyi állomás korszerűsítését is, ami ugyancsak egymillió forintba kerül. Megelőzés, oktatás E több év óta folyo, tervszerű korszerűsítésen túl befejeződött a szegedi igazgatóság területén az ószi megelőző karbantartás is. Tizenöt blokkmesteri szakaszon valamennyi biztosítóberendezést megvizsgáltak, kibontottak: ellenőrizték a csavarokat, alkatrészeket, kilincseket, műszaki berendezéseket. Gondoskodtak a vonóvezetékek megfelelő állapotéról, a vizlevezetés biztosításáról a fagyveszély elkerülése végett. S nemcsak a munkálatok fejeződtek be, megtörtént a berendezések kipróbál asa is. MúBzaki téren sokat -tettek tehát a balesetek elhárítására. Ehhez jön az érdekelt vasúti személyzet tervszerű képzése is. A forgalmi, kereskedelmi, pályafenntartási alkalmazottak részére negyedévenként értékelik az elmúlt időszak tapasztalatalt, s megbeszélik velük a ten. nivalókat. Havonta 20—22 nagyobb szolgálati helyen — sőt nagyobb várótermekben az utazóközönség részére is — oktatófilmeket mutatnak be a balesetekről, annak okairól, a megelőzés módjáról. Jutalmak — az utazóközönség érdekében Most novemberben már 11 kocsivizsgáló, fékező, váltókezelő kapott kisebb-nagyobb pénzösszeget a biztonságot veszélyeztető kisebb hibák felfedéséért ls. Hasonló jutalomban részesülnek, akik jelentik a sín törést, a vasúti - kocsik hordrugójának törését, a hőnfutást: csapágybemelegedést és ennek okát, továbbá egyéb hiányosságokat, ha hivatalbeli kötelességük, ha nem. Legutóbb egy szegedi igazgatósághoz tartozó mozdonyvezető részesült külön 1500 forint jutalomban, mert a budapestihez tartozó területen észrevette, hogy elfoglalt vágányra kapott bejárási jelzést. Ezt nevezik vonatveszélyeztetésnek, ami a szegedi igazgatóság területén ez évben még egyszer sem fordult elő. Évről évre javul tehát a biztonság a vasúton, s erről beszélnek azok a díszoklevelek is, melyeket mind nagyobb számban kapnak a vasút dolgozói. Csökken a fegyelmi eljárások száma, bár az idén még jócskán akadt, a szegedi igazgatóság területén. Ennek azonban az is oka. hogy nőnek a követelmények, melvek a balesetmentességet kívántak biztosítani. S az a néh^ J ' súlyosabb baleset, mely szórványosan előfordult az idért, nem műszaki hibákból, hanem leginkább a közönség Ivhátaból eredt. A napokban például ittasan haitott be t eev személy lovaskocsival A'oáron a vasúti sínekre — ahol nem volt soromnó — a tfácssimási állomásom oedtg részes ember ténf«r«ett a vonat elé... Tehát a vasút biztonságáért a MÁV dolgozóin kívül a lakosság is felelős, a saját érdekében. A városi lakosság élelmiszerellátásáról Irta: Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára A

z Utóbbi hetekben gazdasági szakemberek és a városi lakosság körében egyaránt sok szó esik a szabadpiacokról. A szakemberek a szabadpiac helyzetének további fejlesztésén törik a fejüket, a vásárló asszonyok meg a piaci ár ingadozását, a felhozott élelmiszerek mennyiségének és minőségének változékonyságát figyelik. Éppen ezért érdemes néhány vonással megmutatni városaink szabadpiacának jelenlegi helyzetét és jövőjét. Közismert, hogy a nem önellátó lakosság élelmezése három forrásból ered: az állami készletekből — mely az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek terményeiből adódik és a még meglévő egyéni gazdaságok szerződéses termeléséből. (Sajnos, az egyéni gazdaságok állami készleteinket támogató tevékenysége egészen minimális.) Másodszor; a mezőgazdaság szocialista termelési szektorában. a szerződéses termelésen felül, közvetlen piaci értékesítésre kerillő termékekből. Harmadszor: a háztáji gazdaságok és egyéni termelők szabadpiacon elárusított termeivényeibői. A lakosság élelmezésében nem lehet egyedül az állami készletekre támaszkodni, mert a felhalmozott élelmi&zermenynyiség nem elégítené ki a lakosság élelmezési Igényeit. De az állami kiszolgáló hálózat, apparátus sem tudná lebonyolítani a lakosság kiszolgálását. Ennélfogva rendkívül Jelentős szerepet kap az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek közvetlen elárusító tevékenysége a városok szabadpiacain. Ugyancsak nélkülözhetetlen e piacokon a termelőszövetkezeti tagság háztáji gazdaságából eredő •élelmiszer is. A mezőgazdaság szocialista szektorának e jelentőségét fokozza, hogy az egyéni termelő, mint árutermelő és értékesítési tényező összezsugorodott a szabadpiacon is. A kérdés mindenekelőtt úgy vetődött fel: állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szerződéses termelésük mellett milyen mértékben válnak dominems tényezővé a helyi piacokon? S ez már nemcsak közgazdaságtani, elméleti kérdés, hanem a lakosság élelmezésének gyakorlati, napi kérdése. S e tekintetben nincs vitatkozni való. A kisáru termelő, mint tényező megszűnik, Illetve megszűnt a szabadpiacon, akkor helyébe a szövetkezeti tagság, a nagyárutermelő lep. H

ogyan alakul a helyzet most, napjainkban? Ha a megye városainak szabadpiaci ellátottságát tekintjük, azt mondhatjuk, hogy nem állunk rosszabbul, mint az elmúlt esztendőben. Az év tíz hónapjának végeredménye megegyezik a múlt év hasonló időszakával, a piaci felhozatal mennyiségét Illetően. A keres kedelma szakemberek véleménye szerint: -A felhozott áruféleségek részleteiben azonban a lakosság szükségleteit a piacokon differenciálva elégítik ki. Egyes területeken például kevés a gyümölcs, s annak minő6ége sem üti meg minden tekintetben a kívánt mértéket Kistelek kivételével a burgonyafelhozatal általában kevésnek bizonyul. A kereslet is az egyes áruféleségek Iránt területenként változó. Amíg Hódmezővásárhelyen és Makón főleg a gvümölcs iránt nagy az érdeklődés, addig külünösen Kisteleken, de Szegeden és a járás egyéb területein inkább a terményféleségek iránt mutatkozik a kereslet. Ez természetszerűleg az önellátottság mértéke szerint változik, s a terület adottságainak követelménye. A megye piacain igen jelentós a kínálat főként gyümölcsféleségekben, baromfi- és tejtermékekben*. Az elmúlt időszakkal szemben nem egyezik meg a helyzet a szabadpiacokon az árak alakulását illetően, mert az elmúlt évi árak — néhány élelmezési cikknél, ebben az évben — emelkedtek. A szabadpiaci áremelkedést alapvetően indokolja az a súlyos aszály, amely megyénkel sújtotta. Gyengébb a termés: gabonafélékben. kapásokban, zöldségben és néhány gyümölcsfajtában. Ez magában véve is átmeneti áremelkedést idéz eló a szabadpiacon, ahol az árak kialakításának lényeges vonása a kereslet és a kínálat. A szabadpiaci árakat az állam, élelmiszerkészleteinek felhasználásával, jelentősen befolyásolja: de a kisárutermeló és a vevő, mint üzletfelek mégis aszerint alakítják 1U a baromfi, tojás, karfiol árát, hogy mennyi a felhozatal és mennyi a vevő. A

rendkívüli károkat előidéző aszály mellett a piaci árak átmeneti változásának másik magyarázata, hogy termelőszövetkezeteink vezetői még nem értették meg: a szabadpiac jelentős szerepet játszik a lakosság élelmezésében, és ezen a piacon a termelőszövetkezet és a szövetkezeti tagság háztáji gazdasága lesz az uralkodó tényező. Nem lehet általánosítani e tekintetben sem, mert mezőgazdasági termelőszövetkezeteink egy része — különösen a régiek — nemcsak látják nélkülözhetetlen szerepüket a piacon, de szép kilátású pavilonokkal, stadionokkal és kiváló árukkal jelentkeznek a helyi lakosság élelmezésében. Nemcsak Szegeden', de Szentesen, Makón, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon ls találunk termelőszövetkezeteket. melyek a lakosság ellátásában közreműködnek a szabadpiacon. Sajnos. ez a kezdeményezés még nem általános, és ebben nemcsak a szövetkezetek vezetőinek felelősségére utalhatunk, hanem tanácsaink felelősségére is. Szövetkezeteink vezetői előtt álljon világosan, hogy népünk élelmezésében, jó ellátásában az elsődleges szerep az övéké. Többet és jobbat kell nyújtani, mint a kispaccellás gazdasag. De nemcsak a szerződéses termelés útján, hanem a helyi szabadpiac áruellátásával is. Hogy a megye városainak szabadpiacain sokkal több áru. élelmiszer legyen, mint a múlt esztendőkben. Ha jelszót adnánk azt mondhatnánk: szövetkezeti gazdák — foglaljátok el a szabadpiacokai isi A háztáji gazdaságok terméseivel is segítsétek elő a lakosság jobb, egészségesebb élelmezését! Nem adunk ki jelszavakat. Járási éa városi tanácsaink vezetői nagyon jól tudják, hogy a szabadpiac problémája áru-' ellátása, árviszonya — elsősorban nem gazdasági kérdés, hanem politikai kérdés. Itt felmerül, hogy a párt helyes, népszerű politikáját tanácsaink, termelőszövetkezeteink megvédik-e kint a piacokon, vagy nem tudják jól megvédelmezni. S itt nem jelszavak, hősies fogadalmak vezetnek célhoz, hanem az okos, higgadt gazdaságszervező munka a megyei tanácstól a községi tanácsokig, a termelőszövetkezetek megyei tanácsától az egyes termelőszövetkezetek közgyűléséig! V

oltaképpen a piacon is jelentkezik a munkás-paraszt szövetség. S e szövetséget ápolni, erősíteni nem hangsúlyos nyilatkozatokkal lehet és nemcsak egyoldalúan a_községek jó ipari áruellátásával, hanem ezzel párhuzamosan a szabadpiacok élelmiszerféleségekkel történő megtöltésével. Azt egyértelműen kimondhatjuk: a szegedi, a hódmezővásárhelyi, a szentesi és a makói piacért elsősorban termelőszövetkezeteink vezetői felelősek és e városok tanácsaival egyetértésben kell megszervezniük a szabadpiac árubőségét, mert helyettük senki sem oldja meg ezt. Néhány gazdaságszervezési kérdést is érdemes megemlíteni. Ézt a gazdasági évet mínusszal zárjuk a súlyos aszály miatt. Ennek a hatása — bármilyen jór szervezzük ls a lakosság el látását — a kővetkező hónapokban felszínre kerül. Az is látható, hogy az egyéni gazdaságok inkább kérnek az államtól, a közösségtől, mintsem támogatnák termeivényeikkei, szerződéses úton. Ez a gazdasági szektor a szabad piac konjuktúráját is egyéni ízlése ós haszna szerint veszi igénybe. Ezért a szövetkezetek vezetőin, tanácsainkon és, gazdasági, kereskedelmi szakembereteken áll: hogyan alakul a szabad piac a következő hónapokban, években. Ha érvényesíteni akarjuk — és azt hiszem valamennyien így gondoljuk — azt az elvet, hogy többet és jobbat adunk, mint a kisparcella, akkor már most meg kell néznünk, szövetkezeteink jövő évi tervezésénél, hogy termelésükből mi kerül ki a megyei piacokra! Ehhez azt is tudni kell, hogy milyen élelmezési szükséglettel bír egy-egy város ellátatlan lakossága, s az ellátás összmennviségéból — az előzetes adatok szerint — mennyi az állami ellátás volumene és mennyi a helyi piacé. S a városok körüli termelőszövetkezetek gazdálkodásában — a helyi adottságoknak megfelelően — hogyan jelentkezik a -város élelmezésének* megoldása. « mj e történjék félreértés. Nem a szerit zódéses termelés rovására kívánjuk a helyi piacok kielégítését, hanem a nagyüzemi termelés előnyeinek kihasználáséval, nagyobb mennyiségű mezőgazdasági termék előállítása útján oldható meg a piackérdés. Teljesen indokolatlannak tekinthető, hogy az állami gazdaságainktól és termelőszövetkezeteinktől árukkal megrakott teherautók gurulnak százkilométereket pécsi, komlói, pesti piacokra, amikor a megye piacain talán éppen az elvitt mezőgazdasági termékekből mutatkozik hiány. Hiszen a kilónkénti -pesti felár* elmegy a nagy teherautó és szállítás költségeire. De ha nem így lenne, akkor sem engedhető meg, hogy állami gazdaság, termelőszövetkezet velünk csak a gondját, baját ossza meg és a szerződéses termelésen túl előállított termékféleségét az ország más piacain értékesítse. Ez egyébként -árfelhajtó*, spekulációs tevékenvség is. Most az új gazdasáei év előtt a termelési tervek készítése folyik minden mezőgazdasági termelési egységben. E tervek nél vegyék számításba a helvi piacok igényeit la. A gazdaságszervező munkát végző elvtársak állapítsák meg: mit igényel S tzabadpiac. összefogott erővel, okos, munkával, jő szándékkal — és főként aszálytól mentes gazdasági évvel — megteremthetjük gyorsan a szabadpiacok árubő-éfét. A szabadpiacokon is jelentkezik a közös gazdálkodás ereje, a háztáji gazdaságok terményfeleslege: a városi lakosság örömére és megelégedésére. 119