Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

Vasárnap. 1960. november 27. A szép Szegedért Tglen is gondozzák a fákat, készülnek * Pirkok csinosítására a Kertészeti Vállalat dolgozói A tél ugyan még nem köszöntött be, de s Szegedi Kertészeti Vállalat már most gondoskodott a városunkat diszitő parkok, virágok védelméről. Több munkacsapat dolgozott heteken át, s biztonságba helyezték a kényesebb növényeket, előkészítették a tavaszi parkosítást Először a Széchenyi téri banánfakat szállították be az újszegedi üvegházakba, majd nagyobb mennyiségű lantánát, vaníliát, gnapháliumot, iresine-t, muskátlit, s egyéb dísznövényt és virágot cserepeztek. Ezekről dugvánnyal szaporítanak télen az üvegházakban, ahol azok meg is edződnek májusig, amikor az utófagyok után megkezdik kiültetésüket. Ugyanígy gondoskodtak a cana- és dáliagumókról is. A virágágyakat már mindenütt előkészítették, megtrágyázták, sőt a kétnyári növényeket — árvácskát, nefelejcset, százszarszépet, aranymázviolát és másokat — ki is helyezték. Jövőre 45 ezer tulipánhagymáról nyílnak a váltakozó szinti, kedves virágok, negyczer jácint, s hatezer nárcisz díszíti városszerte a virágágyakat. Rózsa is sokkal több pompázik majd parkjainkban. Az újszegedi Népkert sort ÍNT^NIH / ; ^ M1 il (Somogylné (elvétele) Munkában a fanyesők például végig rózsaújdonságokkal ültetik be. Szétszórtan — a város pontjain — összesen ötezer újabb rózsatő kerül a földbe. Az idén is nyiló, régi rózsák töveinek betakarása is befejezés előtt áll, így védik meg azokat a fagytól. A Kertészeti Vállalat dolgozói télen sem pihennek. Most még befejezik két újabb park építését a Honvéd téren és a Szentháromság utcai, nemrégiben elkészült lakótömb körül, s csak akkor következnek majd a "benti* munkák. De azért egész télen találkozhatunk a virágok, fák nevelőivel, ápolóival. Novembertől egész rügyfakadásig nyesik, ritkítják az utcai fák ágaik Húszon-harmincan végzik ezt a munkát, kivéve, amikor nagy a hóesés. Ilyenkor felszabadítják a parkok útjait, lerázzák az örökzöld fenyők lombjairól a súlyos rétegben rátelepedett hötakarót. Többen gondolhattak már arra: miért van szükség évente a fák -csonkítására*, ritkítására? Ennek alapos oka van. A légvezetékeket — villany, távbeszélő — meg kell védeni. Az ágakat tehát megfelelő nyeséssel alájuk, vagy föléjük szorítják. A fák egészséges, szép fejlődése érdekében ritkítanak, s nyesik a viibajtásokat, keresztbenövéseket. Eltávolítják az épülethez érő gallyakat, az intézmények és lakóházak ablakait elsötétítő ágakat, továbbá azokat, melyek túlnüvekedesükkel akadályoznák az utcai forgalmat. M

arxista—leninista elvek alapján végzett kádermunkánk osztatlan helyeslésre talált párt-, állami, gazdasagi funkcionáriusaink körében. Az elmúlt négy esztendőben sikerült tisztázni becsületes, párthú elvtársak és pártonkívüli emberek ügyét, akiket az 50-es évek elsó felében hibás felfogás alapján mellőztek, vagy a pártból is eltávolítottak. Eredményesen fejeződik be az idős generációhoz tartozó elvtársak politikai, erkölcsi és anyagi ügyeinek pártszerú elrendezése. Alapos, körültekintő és következetes munka folyik, hogy kisebb-nagyobb vezető beosztásban dolgozó elvtársak biztonságos, nyugodt légkörben végezzék felelősséggel járó munkájukat. Sikerült meghonosítani és elményíteni, hogy személyi kérdésekben, párt- és állami szervekben szigorúan megkövetelt elvek érvényesüljenek: a párt marxista— leninista politikájának elvei szerint döntsenek munkakörök, közéleti, vagy gazdásági funkciók betöltésénél. Mind kevesebb a jobboldali és. a baloldali tévedés ebben a munkában és ha nem is a kívánt mértékben, de csökkent az elveket áthágó intézkedés, szubjektivitás, "haverság*, "új bratyi«, "komaság* alapján meghozott döntések száma. Ez a következetesség meghokta a kívánt eredményt: kádereink, vezetőink biztonságérzete megnövekedett, nem kínlódnak a "leváltás félelmével*, erejüket, tudásukat az általuk vezetett munkaterület gyarapítására fordítják. A káderek stabilizálásának elve ma már gyakorlati érvényű megyénkben is, mert alapos indok nélkül senkit nem állítanak félre munkaköréből. Természetesen ilyesmi is. megtörténik — ez az élet rendje —, de csak a pártpolitika elvei alapján, minden kritikát elbíró indokkal. Nem gyakori — és sok esetben csak megkísérlik —, hogy egyegy funkcionárius azért jusson a felmentés sorsára, mert hibát vétett és "azt tendenciózusan felnagyítják, mert véleménye ellenkezett felettesének álláspontjával, vagy mert "Valamit hallottak róla*. Ha valakit felmentenek — az igen alapos, komoly indokkal történik, s nem véletlenül. Ugyanis mi a leghatározottabban állítjuk, hogy a leváltás egy-egy vezető munkakörben dolgozó embernél az utolsó állomás. Ezt megelőzi számtalan esetben történő segítségnyújtás, őszinte támogatás, nagyfokú türelem és ha mindez nem hoz eredményt, akkor történik meg a leváltás. Ezt az álláspontot vezető munkakörökben dolgozó elvtársaink nemcsak megtanulták, de tapasztalják, érzik önmagukkal szemben is. A káderek biztonságérzete és stabilitása nagymértékben elősegítette vezető munkakörben dolgozó elvtársaink politikai és szakmai fejlődését. Az idő parancsolóan lép fel, követeli a politikai, szakmai / /j és általános műveltség gyarapítását, de emellett jelentős tényező az is, hogy az emberek évekre, évtizedekre szóló jövőt látnak abban a munkakörben, amelyben dolgoznak. Ezért megsokszorozódott ambícióval tanulnak, művelik magukat politikailag, szakmailag, hogy nagyobb hasznára váljanak a társadalomnak. Nálunk vezető funkcionáriusaink közül még soha nem tanultak annyian egyetemen, középiskolában, mint most, ezekben az esztendőkben. Ez a biztonságérzet, stabilitás — néhány kétkedő véleménnyel szemben — nem pangást, ernyedést idéz elő, hanem fellendülést, bátor kezdeményezést, alkotó munkakedvet a vezető beosztásban dolgozó elvtársak körében is. w T gyanakkor nem hagyhatjuk figyelJJ men kívül, hogy e pozitív vonások mellett itt-ott jelentkezik egy elég nagyfokú kritikátlanság a munkával szemben. Most, amikor kiküszöbölődött kádermunkánkból a "lehetetlen kívánása*, a "bírálatot követő leváltás*, teljesen indokolatlan a mindent megmagyarázni szándékozó ellenvélemény. Az utóbbi időben több esetben előfordult, hogy különböző munkaterületek és személyek munkájának bírálata ingerült és magyarázkodó fogadtatásra talált. Ezt az álláspontot semmivel sem lehet megtámasztani: mert a káderek stabilizálásának természetes előfeltétele munkájuk szigorú, igazságos, konstruktív elvi és gyakorlati bírálata. Ha ezt elengednénk, pangás, visszaesés, elvtelenség. önkényeskedés és még sok egyéb torz vonás csirája nőhetne ki párt-, állami, gazdasági életünkben. A bírálat nyomán támadt -sértődés—nek és "haragszom rád—nak nincs semmi köze a kommunista elvszerúséghez. Az meg egyenesen kispolgári kóklerség, hogy "te megbíráltál engem, majd most én „fúrlak" meg téged, hogy valamit tőrlesszek*. S az ilyen természetű megnyilatkozás akkor is kispolgári elvtelenség, ha egyébként becsületes szándékú kommunista részéről merül fel. Az sem tekinthető egészséges vonásnak, hogy egy-egy elvtársunk munkájának kritikai támogatásával olyan vélemény alakul ki az illetőben, hogy -ezek szerirt alkalmattan vagyok e munkakörre-. Ezek azért is egészségtelen tünetek, mert nálunk az emberek hibái, gyengeségei ellen folyik küzdelem, az ember megmentése érdekében. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezzel az általános gyakorlattal szemben még találkozunk elég sok helyen — párt-, állami és gazdasági munkakörökben _ olyan gyakorlattal, mely a hibák helyett a személyek ellen szól. S ennek a hibás, elvi alapot nélkülöző, szubjektív kispolgári Indulatnak az érvényesülése is elősegíti a sértődést és azt a felfogást, ELVEK ÉS EMBEREK Irta: SIKLÓS JÁNOS hogy -én alkalmatlan vagyok e munkakör betöltésére*. E

kérdés most azért kap különösen nagy jelentőséget, mert a szocializmus építéséinek meggyorsult ütemével egyidöben növekszik a pártra nehezedő kispolgári nyomás. Ilyen _ helyzetben az elvszerú, őszinte kritika hiánya elsekélyesithet egyébként jól dolgozó apparátusokat, jó képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező elvtársakat. A személyek -célbavétele* pedig megfojtja az egészséges, pártszerú kritikai légkört és ezért minden eszközzel harcolnunk kell e kispolgári felfogás érvényesülése ellen. Káderpolitikánk egészséges vonását láthatjuk abban is, hogy az embereket nem azonos állapotukban és neim egyoldalúan, szubjektív módon vizsgáljuk. Gyérülnek az olyan vélemények — felelős vezetők részéről —, hogy -ez az elvtárs csak jó tulajdonságokkal rendelkezik*, vagy megfordítva: -ez az elvtárs meg csak rossz tulajdonságokkal bír*. Most, hogy vezető beosztású elvtársak anyagait lezárták, illetve lezárják — látható a megalapozottság, körültekintés, elvszerűség. Megmondják a jó tulajdonságokat, a valódi, emberi értékeket és azokat a vonásokat is, amelyek károsak. S ez utóbbit azzal a szándékkal teszik meg, hogy az illető elvtárs tudjon meglevő gyengeségeiről és kísérelje meg kiküszöbölni. Ebből a szempontból egy bizonyos fokú mechanizmust találunk; a pluszra és a mínuszra való törekvést: 50 százalék jó, 50 százalék rossz Vagyis ennyi a jó tulajdonság, annyi a rossz tulajdonság. Ez nem járható út, mert minden ember más és más tulajdonságokkal van megáldva: van, akiknél az eredmény elnyomja a gyengeséget, és van, ahol a gyengeség nagyon elhomályosítja az erényt Tehát adott emberről mondjunk véleményt, sémák alkalmazása nélkül. S e tekintetben az is egészségtelen, hogy egy-egy elvtárs politikai, szakmai minősítésénél másodlagos a másfél évtizedes pozitiv tevékenység: helyette valami rokoni, anyósi, apósi adatok kerülnek előtérbe és a szocialista rendszer őszinte szolgálatát, párt- és osztályhűséget, a munka eredményét nem tekintik elsőrendű fontosságúnak. Ez azért is helytelen, mert nem ad hú képet és nem is egyezik meg káderpolitikai elveinkkel. Pedig káderpolitikai elveink nagyon világosak és érthetőek, de akadnak, akik nem szabadultak meg személyi kérdések megítélésében régi, hibás szemléletüktől. Az sem kedvező, hogy vélemények elkészítésénél még mindig nem jutottunk a legfontosabb megállapításokon: származás, politikai meggyőződés, szakmai rátermettség stb. Lényeges jellembeli vonásokat nem nézünk embereknél, mint például igazságérzet, az emberek iránti bizalom, emberszeretet, következetesség, személyes bátorság, általános műveltség stb. Pedig több esetben e jelentéktelennek tűnő jellembeli adottságok hiánya tesz alkalmatlanná embereket különböző munkakörök betöltésére. A

káderek fejlődését, formálódását — mint mindent — dialektikus módon szemléljük. Szakítottunk azzal a hibás, metafizikus nézőpontra utaló gyakorlattal, hogy egy ember ma is olyan, mint ezelőtt tiz esztendővel. Különösen, ha egy-egy ember elkövetett hibájáról van szó. E hamis gyakorlatnak a meggondolatlanság és a szubjektív előítélet volt — és helyenként még ma is — a legerősebb támogatója. E szerint aki egyszer hibát követett el, az »rossz ember* és rossz ember maradt akkor is, ha őszintén megpróbálta és sikerült is neki kijavítani, jóvátenni elkövetett hibáit. Nem beszélve olyan esetekről, hogy akiket elkövetett hibák arányában álló büntetésként kizártak a pártból, azok többségükben elvesztették társadalmi és baráti kapcsolataikat és némelyeknek alig jutott megélhetési alapot biztosító munka. Vagyis esetenként olyan helyzet alakult ki, hogy egy pártból kizárt személy társadalmilag megbélyegzett elem lett, "értéktelenebb*, mint az, aki még nem jutott el a párttagsággal járó politikai, társadalmi mércékig sem. Holott a pártból való kizárás — főbenjáró politikai, társadalmi, gazdasági, morális bűnöket kivéve —, mint nagyon súlyos büntetés, nevelő szándékú volt és ma js az. A kizárás okától függően egy ilyen helyzetben levő ember tisztességes munkájával kijavíthatta azokat a hibákat, amelyek a kizárás alapjául szolgáltak, s jelentkezhet, hogy megszabadult a terhére rótt. gyengeségek tői. Vessük el örökre az ilyen embert? Csak szubjektív előítéletekkel megtöltött kispolgárok mondhatják ezt és nem marxisták. akiknek a fejlődésben való hitük megingathatatlan. Vagy azok vallhatnak ilyen nézeteket, akiknek a marxizmus— leninizmus eszméje holt anyagot jelent Néhány pozitív példa szemléltetően bizonyítja, miről van szó. Kiss Zoltán elvtárs, a vasutasszakszervezet területi bizottságának elnöke volt Olyan durva politikai hibákat követett el, hogy — teljesen indokoltan — kizárták a pártból. Több éves munkájával bebizonyította, hogy nem alapvető jellembeli bajról, hanem súlyosnak minősülő politikai botlásról lehet beszélni, a Csongrád megyei párt-végrehajtó bizottság visszavette a pártba. Krauzer András vezető beosztásban dolgozott és munkájában annyi hibát találtak, hogy a leváltása elkerülhetetlenné vált Visszaküldték dolgozni a szakmájába. Ott bebizonyította, hogy hűséges, cselekvő embere a mai tarsada munknak. Ügyét ismét megnézték « készü 1 tségénck megfelelően ma a MA™ Szegedi Igazgatóságán dolgozlk. líyen példát elő lehetne hozni nagyon sokat a mi megyénkből ls. De említsük meg a Hajdú-Bihar megyei KlSZ-szervezet vezető titkárának ügyét. Ezt az elvlársat évekkel ezelőtt visszahívtak es elhelyezték egy üzemben azzal, hogy három év múlva ügyére visszatérnek. A három év eltelt,; megvizsgálták a voltKIbútitkár tevékenységét és az illetékesek megállapították, hogy az elvtárs megbirkózott saját gyengeségével. Ma — képességeinek megfelelően — a Hajdú-Bihar megvei pártbizottság ipari osztályának vezetője. E

zek a tények és példák azt mutatják, hogy az elvi alapokon folyó kádermunka az emberekben való hiten és bizalmon alapul. Szándékosan hoztunk egy másik megyéről szól" példát, hogy érzékeltessük: a káderpolitika elvei egyformán érvényesek pártunkban, minden pártbizottságon és pártszervezetben. S az elvi politika alapján nincs "elveszett ember*. 11a mégis elkallódnak jó képességű emberek, ilyen esetekben, azok nem a párt és nem a társadalom hibájából, hanem saját gyengeségeiknek lesznek áldozatai. De ezek a példák szemléletesen bizonyítanak amellett is, hogy az ilyen súlyos büntetést (amelyet azonban legvégső esetben alkalmazunk) — munkakörből való felmentés, pártból való kizárás — nevelő szándékkal tesszük. Az egyénen múlik, megérti-e, miről van szó. Az a baj, hogy ez a szemlélet még nem mindenütt érvényesül a kívánt módon. Valahogyan elsiklik a figyelem e fontos — emberi sorsokat érintő — kérdés fölött. Sőt, olyasmivel is találkozunk, hogy a pártból kizárt, büntetett embert úgy kezelik ma is, mint akit el kell kerülni az utcán. Amíg "magas beosztásban* dolgozott, addig mindenki a barátja volt. a amikor már nem vezető, akkor szép csöndesen elfogynak a "barátok*. Ez nem elvi politikát tükröző gyakorlat, hanem a vezető pozíciók barátságát mutatja — és a legszomorúbb az, hogy ebből a felfogásból hiányzik az emberség. Natgy tévedés lenne azt feltételezni, hogy az elvi politika valamiféle engedékenységet jelent. Ellenkezőleg: csak szilárd meggyőződésű, a párt tisztaságai óvó, féltő, ellenségeinket felismerő, politikailag tnű• veit, emberszerető vezetők képesek megvalósítani. S ez az elvi politika nem bírja elviselni az embertelenséget, durvaságot, ízléstelen haveri szemléletet, az elvtelen klikkezést, a kispolgári légkört, kritikátlanságot, az apparátusokban a vezetőknek szóló talpnyalást és a vezetők gőgjét. Ez utóbbi esetben minden vezető számoljon azzal, hogy akármilyen beosztásban dolgozik is, öt a párt és a nép bizalma állította arra a helyre, hogy képességei szerint szolgálja szocialista társadalmunkat. És gondoljon arra is, hogy az általa betöltött munkakörre ebben a megyében, városainkban és községeinkben jó néhány alkalmas ember él, akiket bármikor oda lehet állítani, vezető pozíciókba. Anélkül, hogy a személyiség szerepét lebecsülnénk — az élet igazolja állításunkat. Tehát nem lehet a "nélkülözhetetlenséggel* érvényesülni, mert ilyen nincs! Szerény, szorgalmas munkával, őszinte, párthú gondolkodással, tiszta szívvel lehet boldogulni vezető munkakörökben. Másképpen nem. S ez vonatkozik párt-, állami, gazdasági munkakörökre, a Csongrád megyei pártbizottságtól az alapszervezetekig, és általában az élet minden területére. Tudom, hogy ez nem új: vezetőink szinte kivétel nélkül ismerik ezt a megállapítást. Csak ott lehet szilárd elvi politika káderügyekben is, ahol a párt és a szocialista építés érdekeiből Indul ki a gondolat. Ahol alárendelt szerepet kap a szubjektivitás, ahol a párt adott feladatai döntik el a személyi kérdéseket is. Ahol elvtársiasan nyílt, jó szándékú, segítő és kritikai légkör uralkodik és ebben a véleménye™ 'élelem nélkül felszínre kerülhetnek. 1

érdemes megvizsgálni vezető elvtárJj sainknak önmagukat és munkahelyüket: akad-e változtatni, vagy kijavítani való személyi kérdések eldöntésének napi gyakorlatában. Olyan légkör uralkodik-e irányításiak alatt működő apparátusokban, intézményekben, hivatalokban, amely megfelel a párt és a dolgozó tömegek érdekeinek. Ilyen természetű önvizsgálódás csak eredménnyel, haszonnal jár minden eset. ben. Erre annál is inkább szükség van, mert kádermunkánkban, a marxista—leninista elvek érvényesítése alapján nagy eredményeket értünk el es ha nem vigyázunk, ezek az eredmények olyan érzést keltenek bennünk, hogy teljesen rendben mennek a dolgok. Pedig ez nem egészen így áll. Mint mindenütt, itt is nagyon- sok tennivaló akad még. amit nekünk kell elvégeznünk, mert helyettünk senki el nem végzi ezt a munkát sem. S a munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozó tömegek igazságérzetének imponál, ha mindenütt látják a pártpolitika helyes érvényesítését, úgy, ahogyan az élet megkívánja, mert a Központi Bizottság által kialakított pártpolitikai elvek marxista—leninista világnézetből és az élet követelményeiből indulnak kl