Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-24 / 277. szám

Csfltftrtftfc, 1960. november 24. 4 Üj folytatásos regeny közlését kezd/ük meg Olvasóink érdeklődésének hetek idejére vezeti vissza eleget teve, vasamaptól is- az olvasót. Ez azonban csak mét hosszabb folytatásos re- a kiindulás, mert főhőse ka­gepy közlését kezdjük meg landos életútjával napjainkig lapunkban. A regeny szerző- visz el. A történet szálai egy jenek, Horváth Józseinek aranyrudakkal telt ládikó nevet bizonyára jól ismerik körül szövődnek, bonyolód­a szegedi olvasók is. Annak nak. A falba rejtett ládiká­idején különösen nagy ér- ra egy bombázás után buk­deklodést keltett az a törté- kannak rá — s hogyan, mi­nelmi riportsorozat a Nép- ként befolyásolja ez a rej­szabodságban, amelyet Az tett, váratlan kincs embe­utolsó felvonás címmel társ- rek, családok életét, erről szerzőként írt Nemes János- szól a fordulatokban, izgal­sal, Pintér Istvánnal és Sza- mas részletekben bővelkedő, bó Lászlóval. A Horthy-kor- de nem minden tanulság nél­sz*k utolsó heteinek etemé- küti re«ény. nyeit feltáró sorozatot nagy Reméljük, hogy lapunk sikerrel meg is filmesítet- barátainak hasznoa ízórako_ Áranykalitka című regé- zást és élvezetes olvasmányt nyének cselekménye ugyan- nyújtunk az Aranykalitka csak a felszabadulás előtti közléséveL Megjelent a Radnóti Gimnázium évkönyve A Radnóti Miklós Gimná­zium idén is gazdag tarta­lpmjrgil adta ki évkönyvöt az 1959—60-a» tanévről. Több fontos tanulmányt is tartalmaz az évkönyv, pr, Für Istyán a materialista erkölcsi és állampolgári is­meretek tanításáról számol be, Tihanyi Nándor az ener­giaátalakulások tanftasához ad hasznos elvi és módszer­beli útmutatót, dr. Bánfal vy József pedig a politechnikai oktatás témaköréből közöl tájékoztató tanulmányt. Az évkönyv ezenkívül dr. Szán­iá Lőrincnek Első hivatalos iskolai magyar nyelvköny­veink című készülő munká­jából ad szemelvényt, közli az iskolaév történetét és an­nak tanulmányt és egyéb statisztikáját Autóbuszügyek m A minap a MAVAUT ti­ezaazigeti járatán eleget tet­tem az ajtó fölötti fölszólí­tásnak, a leszállási szándé­komat a jelzőgomb megnyo­másával jeleztem. A kalauz rámförmedt, • kioktatott hogy az csak a helyi jára­tokra vonatkozik, helyközi esők Ujszőregig menő fára- vagy a fölszálló sárba, víz­iót állítana be, amely teher- be lépnél mentesítené a szőregi kocsit, s • biztosítaná, hogy éppen a távolabb utazók ne marad­janak le, m ízi A Közlekedési Vállalat né­mely kocsiján egy kapcsolás­járatokon az utasnak nem sal nyílik mind a két ajtó. szabad a gombhoz nyúlnia, hanem szólnia kell a kalauz­nak. Ez azt hiszem, fölösle­ges és bonyolult szabály, kü* 'lönösen ritkábban utazó, egyszerű és Idős emberek­nek. Rájuk a közlekedési vállalat kalauzai meg ép* pen azért morognak, mert nem maguk jeleznek (félnek, hogy a lámpa gombja he­lyett a csengőét nyomják meg, akkor meg azért kap­rak szidást), hanem őket ké­rik meg, ha le akarnak száll­ni. Már most, hogy jegyez­zék meg szegények, hogy melyiken mit, szabad s mit Ez megtéveszti az utasokat, különösen az idősebbeket, akik az ajtónyílásból arra következtetnek, hogy ott js fölszállhatnak. Ilyenkor kap­ják aztán a megszégyenítő dorgálást a kalauzoktól. Ezt is elkerülhetnék, ha minden kocsin mind a két ajtót kü­lön nyithatóvá tennék. Az Ugyancsak az előbbi tí­pusú kocsikon (ezek eredeti­leg távolsági járathoz ké­szültek) a vezető melletti el­kerített részben két ülőhely is van. Gyakori látvány, hogy zsúfolva a kocsi, öreg emberek és nénik aljnak és nyomódnak, miközben ezek az ülőhelyek üresek. Az egyiket, az utastér felőlit át kellene engedni az utasok­nak! • A Közlekedési Vállalat megállóinak jelzőtáblái igen elöl leszállás, hátul fölszál- • H lás szabályát azonban egyéb- elhanyagoltak, kopottak, iné­ként sem szabadna a kala- hol hiányzanak is. jó lenne uzoknak mereven értelmez- ezekkel is törődni, sőt ki­niöfc. Nem teszik ezt a fő- egészíteni a járatokról (pl. városban sem, de különö- az utolsó kocsi indulásáról) sen nem lehet nálunk, ahol fölvilágosítást adó zománc­a megállók gyakran sárosak, táblákkal. Érdekes, hogy Pé­nemT Kivált, ha ezeken az sőt víztócsákkal borítottak, esett, ahol most indult meg tin. helyközi kocsikon is ott (A salakozott terület nem az autóbuszközlekedés, mind­a fölírás: *Ha le akar száll- nyúlik egy autóbuszhosszig.) járt így is csinálták, vi. Jelezzen!" Minek akkor Ilyenkor vagy ez a megtévesztő tábla? Vagy vegyék le, s írják helyébe, hogy ald le akar szállni, szóljon a kalauznak, vagy pedig szoktassák rá a közön­teget, úgy amint már a he­lyi járatokon meg is szokta, hogy maga jelezzen. a leszálló, H. J. Személyi igazolvány... Négyéves for­ma, fekete hajú, bogárszemű kis­lány kapaszkodik a kilincsbe. Az ajtó fölött tábla, j-ajta a felírás: fényképész. A kislány karján kenderhajú, kék ruhájú, kék szala­gos alvósbaba. Az ajtó nem nyílik, s a két fényes szem máir köny­nyes-fátyolos, a piros szájacska Ls lefelé görbül. — Hát te mit akarsz itt, kis­lány T Hogy hív­nak? Eltévedtél? — Ne .. .em! -r- feleli szipog­va. — Le akarom fényképeztetni a kérdem, mikor be- megbünteti őket a látva, hogy itt rendőrség... bizony hiába zör- -«• ??? getünk, elindu- — Ezért én ls lünk kifelé az ud- csináltatok fény­varból. A közős köpet és csinálta­balsiker hamar tok Zsuzska-ba­összebaráltkoatat- bának is, hogy ne ja az embereket. — Mért érdekli etz a bácsit? A kérdés kicsit zavarba hoe. Hiá­ba, a nőknek ve­leszületett tulaj­donságuk a fér­fiak iránti bizal­matlanság. _ Hát tudod, csak úgy... Ha nem akarod, nem muszáj megmon­dani. — Tetszik tud­ni, azért — bán­büntessen bennünket : rendőrség, az nem jó ám, ha az meg e a imert dolog em­babámat és Szabó ja meg az előbbi Ágikának hívnak bizalmatlan kér­és a Kölcsey cán lakom. ut- dést Ágika —, mert a bátyám ls Azzal tovább most csináltatott nyitogatná a ki- fényképet, meg lincset, ciehát hi­ába, az ajtó bi­zony zárva van, erről magam is meggyőződöm. — Aztán miért akarod lefényké­peztetni a babá­dat, Agika? — anyukám is, meg apukám is, a sze­mélyi igazolvány­ba kell a kép, mert ha nem csi­náltatják meg a képet, akkor nem legz személyi iga­zolvány és akkor bért megbüntetik. — Hát az tény­leg nem jó dolog — mondom za­vartan Ágikénak, niert eszembe jut, hogy ez nekem mostanáig nem jutott eszembe. S ezért is Ír­tam meg ezt a kis históriát. Merthogy igen sek­künk feledkezik a személyi igazol­ványcserével kap­csolatos köteles­ségéről, s még csak a kilátásba he­lyezett büntetés sem bírja jobb belátásra. Meg azért, hogy olyan szépen ösz­szöbarátkoztunk Ági kával. Papp Lajos Hajóavatás •íohus­— avagy az élelmes matróz jn - Sanghájban két új lát létesítettek munkások parasztok részére. Az egyikben mérnökökéi, a másikban pedig tanítókat képeznek. Csütörtök KOSSUTH-RÁPIO Rákóczi-induló. 4,58 . Hí- ára Rádióműsor 4,IS rek, időjárási elentóg. 4,35- 7,59 14,45 Vidáman, frissen. Közben: 5,»0 ,.. M Mrtiárásieientés H(rek, idöiárásjpleptés. 5,4? Hir- l*™ények' 15'08 Idöjárásjelentés. dető jszjop. 6,00 Falurádió. 6,35 "•10 1 36 Elmélet és gyakorlat. A Francia Rádió ének­énekek 15,00 Hírek, köz­ránczene. 15,35 Ismerked­mljsor. 6 őrs 68 Torna, t óm -8,10 Hírek, Idöjárásjelentés. 14,08 Időjárás- és vízállásjelen­tés. 14,15 Török Erzsébet éne­kel. 14,45 Népi táncok, csárdá­sok. 15.18 A külföldi sajtó ha­sábjairól. 15,20 Operarészletek. 16,08 Hírek, idöjárásjelentés. 16 óra 05 Fekete István két elbe­utu soiuinuiu, o..,- ,(lnk. ma„ KalulBV vaHvok'Re- rcsiric i»vaii Néhány perc tudomány. 6.58 IJg*. BWUJ9VmVágyok!.Re- gzélé3e> 16|3e Könnyű hangszer­Idő le zés 7 M Hímk ldMáráiíta gényismertetés. 16,00 Egy falu lentés 7 10 U1 könvvek 7 38 ~ egy nóta' "•40 Lány°k- asz" Ssfaház-haneversen/-és m" "^lyok. 16,55 Műsorismertetés, ziműsor' 7 59 fdöíelzés 8 08 Mű? 17.00 Hirek, külpolitikai kérdí­sqrismertetés, iSfjá.SijeíStéS". ffkr|, Vf7aff>lunk, idótórasje­óra 08 Technikai szünet. 8,10 J®""* "-15 Artu£ »cl,n,~J 18,00 Hirek, Idöjárásjelentés Operarészletek. 8.65 Édes spya- jj „0 A Maavar Rádió 6ra 05 °si löld' 18 25 Zenekarl nyelvünk. 9,80 Pilleruha. Me,e- VÖFWfgS """ játék. 8,48 Napirenden Tömegdalok műsorain' le, idójárásjalentás ajóndékmuser a Győri számgépgyár dolgozóinak szólók. 16,60 Ezer szó oroszul. 17,00 Jeanette MaeDonald film­dalokat épekel. 17.15 A Társa­irtflusr/isle- dalmi Szemle legújabb számá­nak Ismertetése. 17,25 Tánczene. 18 T :ARL muzsika. 19,00 Hírek, időjárás­19,05 Korunk hőse. 18 űpk a ' Román Rádió i'Hf10;,,1.9:0.0 EJ^HSZ,? Mn óra 20 Szendlay László népi ze­1,1. 10.00 Hírek, lapszem- fya' *»8mi vlsopem peksra játszik. 19.35 Ezüstlfalá­irásielentés. 10,10 Eenés *V»l *a" ^ f- Vlgoperg ^ gazdatanfolyam. 10,55 Jó n„.ff . rtvőrt S/w- AZ I. fejvonás utan. 20,38—ZU.ao 41„„nVít „verekek! 20.00 Egy ÉLÖ­S3zer­11,00 Esti krónika. 22,28 Hírek, Idő- éjszakát, Albert Is't- oal nTáraJr?,^ j„n járásjelentés. 22,35 S l, 'L2Y ván népi zenekara Játszik. 22,16 rek"- Idő?árá?1elent és 12 fo ' Po ? Bégl koldnsmesék. 23,80 Lra! -S ii1 „Z_ Edith Piaf és Bing Crosby éne­*<=>• "•»« Hírek, időjárásjelen. Ezüstka ószos eazditaitólvam tés" B'10 Járdányi Pál: II. vo­SSMMS? Fölszluott Á pávai ^snégyes. 0,38 Himnusz. 13.50 Szüret előtt. Versek. 14,08 KEL. PETOFI-BADIO gyerekek! 20,00 egy sláger, 20,88 Szóval muzsikával. 23,08 Hírek, Időjárásjelentés. 28,15 Műsorzá­rás. Telavíxlóm Qxor 18,38 Kicsinyek mflsor. 18,18 TV-híradé, 18,15 Riportműsor. 88 léia Részletek Bródy Tamás és Fé- 8,88 Reggeli zene. 6.30 Szín- óra A szultán fogságában. Szov• nyes Szabolcs operettjelhői. 14 ház-, tárlat- és hangverseny- Jet fjlrp­eglepetés s Az örvendetesen megsza­porodott autóbuszjáratok, különösen a szőregi vona­lon, ahol többféle járat ls közlekedik, sok problémát is okoznak a kevésbé gya­korlott utasoknak. Nem egy­szer előfordul, hogy rossz kocsira szállnak. Ennek el­kerülésére célszerű lenne, ha a kocsik elején is jeleznék a járat jeliegét, a Közleke­dési Vállalat kocsijain (úgy, rrúnt a fővárosban) a járat számával, a MÁVAUT-koctJ­koij viszont a mostani "Sze­ged* szöveg helyett az út­vonalat (pl. Szeged—Tiszaszi­get) nevévej. Érre különösen mogt, a korán sötétedő esté­ken, ködös napokon van szükség (jól megvilágítva persze), amikor a kocsinak 6zíne, amely még valamelyes megkülönböztetést lehetővé tesz, som látszik. s kü-ü Epős forgalmú időben, lönösen szombat délben vasárnap délután, nem ele-fj gendők a Közlekedési Válla­lat sűrített, félóránkénti 5-ösI jelzésű, szőregi járatai sem.jjj Ilyenkor már rendszeres, | hogy a Széchenyi téri meg-B állónál föl szállni akarókj de néha még a végállomásra!: pontosan az indulásra érke-[j zők sem férnek föl, ezeket kocsi otthagyja. Az is rend-| szeres, hogy a zsúfolt kocsikg Ujszőregen már félig kiürül-p nek, Helyes lenne, ha ilyen kor o rüllalat 5A jelzéssel* Még csak pitymallott, s az ól előtt már al­kotorta a havat Balog András. Éjféltájban ösz­szeragadt a szemhéja, de a hajnali három már ébren találta. Mintha halántékot verte volna a fali óra is, amikor ütötte a négyet, az ötöt. Min­dene fájt, akár hogy fordult. Nyilamlott a de­rekába, a hátába. Karját hol a feje alá tette, hol a csíkos dunnára dobta. Behajtják a téeszbe a bénákat is. Hagynák békén az öregeket. Nem nyughatnak már attól a három holdtól sem. Mindent a közösbe. Az isten fogyasztaná rájuk az eget. Eleget volt az ember cseléd. Harminc évig tapostam a más tarlóját, amíg a magam mezsgyéjére léphettem. Ugy raktuk össze gara­sonként a pénzt, hogy ne legyünk koldusok vén­ségünkre. Öt télen kubikoltam, hogy megterít­sem az Istentelen sziket. Azelőtt a tücsök is megdöglött rajta, most meg hónaljig érő búza nőtt benne. Es elviszik, kódust csinálnak az em­berből. Mindennap jönnek, mint a sáskák, gon­dolja meg András bátyám, magának is jobb lesz, nem kell egyedül küszködnie, gyalogmun­kára menni a szántásért, fuvarért. Nerr\ is kell, ha nem lesz semmink. Majd a közösben beta­karítanak mindent. Te meg betyár paraszt, hall­gass. Régen a gazduram mondta ezt, most majd a téesz-elnök. De hát nem lehet tőlük szaba­dulni, ide nyomták a belépési cédulát is. Csak nem marad egyedül András bátyám, minden szomszédja aláírta már. Szégyen volna az ilyen jó gazdára. De miért volna az szégyen, ha az ember úgy cselekszik, ahogy' maga gondolja. Az isten sem hallott még ilyet. Telebeszélik az ember fejét mindenfélével.,, A nyírfaseprűt a falhoz támasztotta és rá­könyökölt az ólajtóra. Sapkáját kicsit hátrább lökte, s kivirított szürke, tüske haja. Belebá­mult az ól sötétjébe, s hallgatta a három süldő szuszogását. Most már csak ti maradtok meg? Meg az a néhány alma-, körte-, szilvafa? Ha ugyan megmarad. Könnyen elveszik még ezt a nyolcszáz négyszögölet is, ami a háznál van. De hát akkor mire vegyek a tavasszal malacot? Milyen potyka volt tavaly karácsonyra a ja­nuári két malac. Száznyolcvan kilót nyomtak darabonként. Titeket meg a nyárig valahogy meghizlallak, de mi lesz azután? Jószágból pénzel a paraszt, de hát annak enni is kell adni. Jó ki leszünk nullázva. Még majd a tojást is a boltban vessfük. Az öreg anyjuk mehet a ko­sarraí, ha+gy kis tojásos levest akar főzni. Het­venéves korra ilyet megélni. Milyen csapás ér még bennünket ebben a üaivgngs esztendőben? Szálas alakja kiegyenesedett. A reggeli de­rengésben kirajzolódó, fehérre meszelt házra tapadt a szeme. Hátul, az utea felöl és a két végén akápok védték, elöl kis szőlőlugas takarta. Húsz éve még kopasz volt itt minden. Kinek is kellett volna ez a faluszéli gödrös?... Talicská­zott az ember, a kenyérből meg vékony karéjt vágott, hogy legyen sajátja, és most kiforgatják mindenéből. Még tán a házat is elveszik. Oda­denki a téeszben van. Erre már csak a kis ház­körüli földek vannak. Vagy a szél kavarja a hangot? De nem; akárhogy' fordul az ember, csak orról zúg a traktor. Mi lehet már az me­gint? Meggyorsította lépteit. Amikor közel ért a házhoz, a traktor akkor fordult ki a gyümöl­csös mögül a kocsiútra. A fák mögött frissen adják valamelyik brigadérosnak. Te meg Balog forgatva feketéllett minden. Kiáltani akart András, húzódj meg valahol. Fázósan megremegett, • összekoccantak ko­pott, töredezett fogai. Majd hirtelen összeszorí­totta ajkát, bozontos szemöldöke összerándult. Előredőlt gs belemarkolt az őlajtőba. A kutya Úristenif! Csak nem fognak dirigálni, hogy' él­jen az ember. Száraz, csontos arcán remegtek az izmok. Kék szemében vad tűz lobbant• Li­hegve emelte fel az öklét és belevágott az ólai­tóba. Jöhet az összes agitátor, az elnök, a párt­titkár, meg mindenki, nem írom alá... Annyira meggyöngült az idő, hogy február végére már szántás alá szikkadt a föld. A pa­rasztok ekéket, b oronákat igazgattak. Balog traktoros után, állj meg, ki mondta, hogy szántsd fel ezt a földet. Mit akartok? Már ezt is elveszitek? Nem elég a három hold? Az el­nök mondta, hogy ez megmarad nekünk. De nem jött ki belőle hang, a torka összeszorult hirtelen, mintha az egész világ megfordult vol­na vele. Majd a traktoros után iramodott. — Hé-é-é! A-á-áUj! Hangja beleveszett a határba, s a traktor is egyre távolabb pöfögött. Nekiveselkedett 0 kerítésnek és kicsavart egy karát. — Állj meg, te kutya fajzati — rázta feje fölött • karót. Meglepve eresztette le a karját, felesége András lovasgazdáknál járt, hogy felszántassa lordalt ki nevetve a sarokról harmadmagával. a nyolcszáz négyszögölet, mert ősszel nem volt rá vállalkozó, még nagy szerencse, hogy a há­rom holdból a búzq alá, sikerült megforgatni « földet. De ne csinálta vo Ing azt sem, minek, csak elvették. Mindig nyaggatták. Akkor nap, amikor aláírta az ívet, este sem tágítottak. Tíz óra tájban azután leakasztotta a falitükör mel­lől a naptárt, s az asztalra dobta. Belebámult a petróleumlámpa sárga fényébe, s az ujjára tekergette a madzagot, mellyel a naptárhoz volt erősítve a ceruza. Ezzel szokták a naptárba be­jegyezni, n}if adnak el, mire adnak ki pénzt. Meg-megrántotta a madzagot. Hagy nem tudják már abbahagyni; szünet nélkül mondják, hogy könnyebb lesz András bátyámnak is, nem kell egyedül bajlódnia, olyan az ember, mint a kába birjca. ' ' < Melle gyorsabban emelkedett, amikor ke­zébe vette a kis ceruzacsonkot. Ugy esett a keze a belépési ív aljára, mint amikor a bóbiskoló­nak lecsúszik a szék támlájáról. Amíg Balog András a lovasgazdákat járta, felesége ingnekvalót vitt a varróasszonyhoz. Té­len kabát alatt megvan a 'rosszabb is, de ha kinyílik az idŐ és kabát nélkül lehet menni, nem veheti már fel az ember az olyat, ne mondják, hogy még ingre sem telik. Meghat, amit lehet, össze kell gyűjteni, mert hogy mi lesz ezután, nem lehet tudni. Azt meg nem tud­ják elvinni( ami a szekrényben, kamrában vart.,. Hazafelé tartva, amikor a falu szélére irt, fülelni kezdett, ugyan ki szántatja traktorral a földjét. Dehát mnes is itt már senkinek, min­A szövetkezet elnöke jött vele, meg az agro­nómus. — Jó helyen szántott ez a gyerek? — for­tyogott Balog. — A falu túlsó végén tegnap forgatta fel a háztájikat. Meg vannak vele elégedve? — fo­gott kezet vele az elnök. Az agronómus közben kiterített a táskájára egy térképet. Fekete és piros vonalakat látott rajta Balog András. — András bátyám, erről a szomszédos föld­ről négyszáz négyszögölet kap még a háztáji­hoz, Adja csak ide azt a karót... Igy ni —1 nyomta le a friss szántásba. — Majd csinál rendes mezsgyekarát ide is, meg a másik vé­gére. Nem tudta, hogy a feleségére nézzen-e, vagy az elnökre. Azután, hogy búcsúra nyúj­totta kezét az elnök, hátrább lökte sapkáját. — És mi, öregek is mehetünk majd dol­gozni? — Ha futja az erőből, akkor várjuk ma­gukat. Mentében még visszaszólt az elnök: — Most jelent meg a rendelet, kétszázhat­van forint nyugdíjat kapnak havonta. Meghat a földjáradékot. Balog András az elnök és az agronómus után nézett egy ideig, majd a feleségéhez for­dult. — öreganyjuk, holnap a piacon megve­szem a malacokát. Cserei Pál

Next

/
Thumbnails
Contents