Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

5 Szerda, 1960. november l. 5 53E00OC3 cvz luan Holnap mutálják be Szegeden Glinka operáját Színházi bemutatót mosta- szerelt harcosokat. Kevesen régi népszokás szerint előre naban nem előzött meg ak- vannak, de a haza súlyos bejelentik, hogy este eljön­kora érdeklődés az ország- sorsa elszánttá teszi őket: a nek. Közben Szobinyin is ban, mint a Szegedi Nemzeti nép halált esküszik az idegen megérkezik, majd az apa Szihhazban e hét csütörtó- hódítókra megáldja az ifjú párt, köny­kén, holnap színre kerülő Antonyida egyedül marad, nyes • boldogsággal búcsúzva Glinka-opera, az Ivan Szu- s a távoli „utakra néz, amer- lányától. Hirtelen lengyelek szanyin bemutatóját. Glinká- re vőlegényét, Bogdán Szo- jelennek meg a házban, akik nak, az orosz zenei klasszi- binyint véli. A házból kilépő utat tévesztettek és követe­cizmus megteremtőjének ha- Szuszanyin kedvesen leinti lik, hogy Szuszanyin minden­zúnkban először szerepel mü- lányát, mondván: — -Nászra képpen vezesse őket Moszk­\e színpadon, s e színházi még ne gondolj, gyászban vához. Az orosz paraszt elő­eseménynek méltó fogadtatá- van a hon.* A távolból eve- ször ravaszkodik velük, majd BJ ez alkalomból számos ven- zösök dala hallatszik hozzá- az arcukba vágja: "Idegen­déget vonz Szegedre. juk. Bogdán Szobinyin és nek Moszkvába nem visz pt!« * harcostársai térnek vissza s Szuszanyin közben fiát el­Az utolso probak egyikép a íalu lakói nagy örömmel kü!dl \érm&/.za fe] a megjelent a Filmhíradó is a fogadják a régvart katona- népfelkelőket, maga pedig a Szegedi Nemzeti Színházban, kat. Bogdán boldog hírt lengyelek pénzajánlaíára hogy a héten bemutatandó mond menyasszonyának és a .sz(nle" elvállalja ho«y elve­hiradófilmben mar frissen falu népének. Kis csapata- 7Mi 5ket. Elhatározza hogv tudósítsanak a fontos sznv- val szelvert egy lengyel se- a legsűrűbb erdőben 'önma­hazi eseményről. reget, E hír sokat sejtető és gával együtt elveszejti a be­A Magyar Radio is beje- Oroszország csillaga is felra- tolakodókat. Ettől a szándé­Icntette mar igenvet az ope- gyog: hatalmas tömegek all- kálól kétségbeesett lánya zo­ra teljes telvetelere, illetve nak a zászlók ala, valosagos Uogósa sem tudja visszatán­egjenes adasban közvetíti nepfelkeles támad a lengye- torítani s mire' a vendégek majd a Szegedi Nemzeti Szín- lek ellen. A népfelkelők élé- megérkeznek s a harcosok ház december 3-i előadását, le a hős Pozszrszklj herceg élérn Szobinyin már esak Érthető az országos érdek- áll, s a lengyel hadat Moszk- megdöbbenve értesülnek a lödés, hiszen Glinka — az va alatt köx-ülzárják. történtekről. A férfinép bosz­lvan Szuszanyin, a Ruszlán II. Felvonás Zsigmond len- szdt esküdve a lengyelek és Ljudmila, a Kamai-insz- gyei király udvarában nagy után veti magát, kaja és hasonló nagy zene- mulatság áll. Az udvar tag- s müvek szerzője — ugyanúgy, jal lenézően beszélnek a le- 'v- Felvonás \Az éjszaká­mint hazánkban koitársa, Igázott orosz földről, amely- ba« Szuszanyin fia kétségíbe­Erkel Ferenc, új korszakot röl azt hiszik, hogy végtelen esetten dörömböl a monos­nyitott az oi-osz zenében. gazdaságával majd a lengye- top kapuján, ahol a felkelők • leket szolgálja. Mámorukból tábort ütöttek. Csak lassan Miről is szól Ivan Szusza- azonban hamarosan észhez ébredeznek, majd a fiú el­gin? Az orosz nép tőrténe- térnek, mert egy szakadt ru- heszélése után ők is a len­tébol ismeretes, hogy a XVII. hájú hírnök jelenti nekik az gyelek után mennek, század eleje az ál-Dimitríjek, orosz népfelkelés kitörését, s Változás. Dühöngő hóvihar­jobbágyfelkelések, bojárke- a súlyos lengyel csatavesz- ban a sűrű erdőben teljesen gyellenkedések, német—sVéd, lést. A hír hallatára Z-sig- összetörve pihen a lengyel lengyal betörések állandóan mond királyt legjobbnak hitt csapat. Szuszanyin tudja, változó, véres, szomorú kor- párthívei is elhagynák, de a hogy a végtelen orosz erdő s aka. A trónviszályokat ma- lovagok egy csoportja harc- ,esz a S!'rja neki ls, de a gának kihasználva. Zsigmond . ... ^ megfordítsa betolakodóknak is. Szépsé­lengyel király meg széretné ba ulduI' mgy "leS1°!dI,J5d ges áriájában az élettől bú­kaparintani a cári trónt s el vesztesre allo haboru csúzik, fohásza az orosz anya­vele az orosz föld mérhetet- sorsát. földhöz szól, amelyéx-t gyer­len gazdagságát. „,. Szuszanyin ^ITlSS*laFSSTb AZ OPERA TARTALMA bázáf " J™*1' világossá yáük a reményte­Vanyka van otthon, aki da- len helyzet, s tehetetlen du­SIKLÓS JÁNOS: I. Felvonás. A mesés szép- lolgatva lándzsát farag, hogy bükben megölik Szuszanyint. ségü orosz erdők táján Do- ő is részt vegyen a nagy Változás. A harcnak vége. minyin faluban él Ivan Szu- küzdelemben. Szuszanyin és a moszkvai Vörös téren az szanyin leányával, Antonyi- . _ dával és Ványkával, nevelt Antonyida a mennyegzore ujjongó nép ünnepli a gyo­fiával. Egy őszi nupon fel- vásárolt holmikkal érkeznek zelmet- Hálatelt szívvel örök kelő csapatok érkeznek haza haza, majd utána Ismerősök dicsőségét zengik a hazafiak­a faluba, s az otthoniak ha- nyitnak be a lakodalmas nak, Szuszanyinnak és sok tártalan szeretettel fogadják házba és boldogságot kíván- társának, akik a hazáért ál­a fáradt, megtört, rosszul fel- nak a menyasszonynak. A dozták életüket. (Séta a hőHiúkőn v. A ti piros kis szivetek Ti irinm a cfmen moso- saját kis földjén dolgozik, ne lássék meg múltba nyúlt, I UUUÍ11, lyog az orvos és Az apjuk, aki ilyen korban pityergő gondolatom... Sze­ha anatómiából vizsgáztat- mezítláb járt a bokáig érő rencsére Dancsék átsegitet­na, kíméletlenül megbuktat- porban és élénk »dicsértes- tek az emlékezés nehezen, na, mert hiszen a szív lilás- sék«-kel köszönt á tanító mert mutatták kicsit büsz­vörös hús, nem pipacsszí- úrnak és természetesnek ta- kén a szerszámokat, faíara­nű. De nem baj, nem jelent- lálta, hogy az iskola udva- gásos díszeket, lámpatartó­kezem vizsgára és ezért rán csirkeól meg kacsaud- kat, melyek közül egyik­mertem eltérni . 8Z anatómia var álljon. És akinek e kór- másik díszére válna bármi­színeitől, na meg csábított ban egyetlen gondolata volt: lyen ügyes kezű felnőtt­is a helyzet a hevülő, tüzelő a tehén duzzadt tőgye. ahon- nek is. szívű homoki gyerekek között nan az esteli tejet várta. — Nézze csak... külföldi Mórahalmon, az úttörők há- A szökőkút medencéjét szövetségek jelvényei, ken­zában. Copfos kislányok és nézegettem, hínáros vizében döi — mutattak a falra, csikófrizurás fiúk a meg- apró haluk evickéltek az /)(, össze, a roggyant csirkeól és kacsa- októberi hűvös alkonyatban. UK. IlUZL LUI\ gyerekek udvar helyén szép. tiszta Az épület felé haladtunk és személyesen vagy levél út­»kultúrpalotában* készülnek a bejáratnál újra találkoz- ján. Az első pillanatra nem itt a holnapra, a mórahal- tam az "Előre* szóval. A kelt érzéseket ez a gyűjte­tni homokon. komor ősz sötét felhői elta- mény, ilyesmi ezerszámra A központi iskola kapuié- karták az alkonyati napot látható iskolások körében... tel beljebb sportnadrágos, és én mégis olyan büszké- de ez csak felszínes megál­atlétatrikós fiúk állnas rajt- nek, napfényesen tisztának lapítós. hoz. izgalommal figyelik a láttam ezt a feliratot, hogy A külföldi jelvények, ken— tanár intését és mini a nyíl- az én gyerekkori Előrémmel dók mögött egy-egy viiág­veasző, iramodnak a célig, egészen elszomorodva érkéz- járás, világlevelezés húzó­— Jó eredmény — nézi tem a ház ajtajához. dik. Világranyíló gyerekér­stopperóráját a mosolygó Pedig sokáig büszke vol- telem jelentkezik. Az apu arcú tanár. tam én is az Elörére, mert talán még nem fordult meg Figyelem őket, hogy mi- egy melegszívű, -homokpár- sehol, legjobb esetben a nia­lyen komolyan veszik a hi- toló« ember előtt mondtam gyár fővárosban, de a fia, vatást (bár minden felnőtt el, olyan izgalommal, csil- lanva már Moszkvából, vagy így venné az életet). Milyen logó szemmel, hogy édes- Berlinből érkezett vissza a boldogok, hogy -jó az ered- anyám meg is könnyezte. homokra. És az apa a maga mény«. í_//,.£+ s-JZ:-í — eav- gyerekkorában talán Szege­A beiárat melle,t Y Husvet tajan ejfar díg jutott, de. fla mar I . ., ,.uto" ff*" azt mondta az anyám, hogy most tudja, hogy rajtunk kí­szen a tóepuietig, tenyoíax >>f(am gyere veicm, ^vald vül százmilliók élnek a vi­tainak a gondozott kert sze- e] az isazgató ürnak az Elő- lúgban, akik éppen úgy szé­lén. Ezüstfenyő, friss zula- rét amelylkre apád tanított, rétik hazájukat, földjüket, del az Ismert "karacsonyl De olyan saépen mondjadi családjukat, mint ahogyan fenyő*. mint otthon> m<(rt akkor mi szeretjük. A fiúk és leá­— Karácsony tajaa azért biztosan megdicsér az igaz- nyok előtt már ismeretlen a jobban ügyelünk - mondja tó ül.„ j y mor)dta: betegszellemű -Nem, nem, az igazgatóhelyettes, nukoz- >>megdicsér« |s magában soha*, a futóhomokos áren­ben a fakat nézegetjük a egészen mást gondolt dás föld kínjával együtt, keríles meiiett. Vasárnap volt, bemen- A csapatnaplót nyújtja a A főépület mogott eie.ans t-nk ^ny^mjj a városba a kellemes arcú, szemüveges ívyel keszített bejaxat to- Rölcsev utca 11 számú ház- tanár. Lapozgatom, nézege­lott az úttörők mozgalmá- ba_ a masodik emeletre. A tem és olvasom belőle az új nak tartalmat kifejező szó: konyhában megálltunk, kor ÚJ szellemét, amit pici -Előre* Csapatosan jönnek ám a cselfkiszobába iskolás kezek vetettek a fe­kl az epületei komolyarcu lepc;t a takarító-szerszá- hér lapokra... Következik lányok es fiuk kézitáskával. moIcért azutan eltűnt a a nyomolvasús eredménye. Az úttörők udvaranak be.a- Rmhikhnn if^AhK Nevek, fénykének... niea­ratánál találkozunk szobákban. Később vissza- Nevek, fényképek... meg­,.., , „ ,, . ... jött, hogy menjek utána, tőrt arcú, idős emberek éle­veluk es ok nyugodt, háta- Fálénken lépegettem a háta te, gondosan rajzolt betűk­rozott hangon köszönnek a mögött a finom helyen és az kel írva. tunaroknak . .. egyik tágas szobában, az A Álpf'AAZ homok lá­~í° SLmln t aJtó mellett, a széken ült r\Z ^1^10(10 eadóinak Azok hasonlokeppen to- egy félrefésült; 6sz hajű em-. „eveit órzi a könyv és eze­KikeVek a sverekek homoki ber' "jságot olvasott... ket a neveket Iskolások szülők averSi aDiuk ta- Anyám eléje Vezetett' én ®'üjtötték egybe. Szegény ffNépszó,u!Tten' ÍdegCnUl P"Pd' í^ fTt tanácsnál, vasútnál, vagy a ^ szépen - in- ^kép^flatef^lrme^ tett anyám. szívek hordozzák életükkel, logy inasnak szegődjön. Ahhoz le kellett volna mondani arról a pár fillérről, amit hetenként az asztalra. olvasott. Nem folt ugyan sok, de a kenyerét megkereste. Akkor ez. na­gyon sokat számitolt. Ö azonban hajthatatlan maradt. Folyton maga előtt látta a szép ci­pőket, s ez nem hagyta nyugodni. Végül is engedett a család, hosz­szas zsörtölődős után Laci inasnak szegődött. Cipőt ugyan még nagyon sokáig nem csinálhatott magának. Ahhoz kevés volt a mesterség egy­magában. De leésöbb, vasárnapon­ként, amikor hazalátogatott, megja­vitgatta a család lábbelijét, s így las­san megbékéltek vele. Azután pár fillérért végiggörnyedte a vasárnapo­kat; megcsinálhatta a szomszédokét és ismerősökét is. A filléreket össze­kuporgatta, és következő nyáron vetf egy bordó, habselyem inget. Ujatl Es­ténként, munka után azzal szórako­zott hogy felvette az új inget, s el­gyönyörködött benne. Eletében ez volt az első új holmija, amit előtte még senki sem viselt... Becsülte is mindig a holmiját! De leginkább a tiszta, jól ápolt cipőre adott... Egyszer vele laktam egy évig. Sokszor az én cipőmet is meg­tisztította, csak úgy, szórakozásból. Szerinte én nem tudtam rendesen ápolni a cipőmet, s azért ment tönk­re idő előtt. A szép cipő mindig gyengéje volt... No, szóval akkor este mégis rá sem. hederített, hogy felkarcolta a kő az tijt cipőjét. Mókázott tovább, énekelt, mintha észre sem vette volna és vé­gigkacagta az utat Tokaj legtetejétől az Avasig ... Este lett, mire visszaértünk a lak­tanyába. Az ügyeletes tiszt izgatot­tan közölte, hogy Pestről már több­ször keresték telefonon a szemle­bizottság tagjait. Alig hallgatott el, már szólt is a telefon. Laci vette frl a kagylót. Ugy látszott, nagyon méltatlankodtak «• kirándulás miatt. Azonnal visszaren­delték valamennyiüket. Laci még mindig jó hangulatban volt, bár kissé kedvéi szegte c várat­lan parancs. — ~Pesten még mindig tart a fel­fordulás — magyarázta. — Különben nem lenne ennyire sürgős a vissza­utazás. De, reméljük, hamarosan vé­ge lesz ennek is. Akkor okvetlen megismételjük ezt a mai kirándulást. Talán már most vasárnap. Eljövök a családdal... — Ezzel búcsúzott. Azután kigördült a kocsi a lakta­nyaudvarból, elindult velük Pestre. S nem lett többé tokaji kirándulás. Másnap este már halott volt. Amikor Pestre értek, azonnal « stiidióhoz küldték Lacit. Egy ideig ott csak unatkoztak a fiúk, s remélték, hogy estére rend lesz talán. Azután minden másként történt. Még be sem állt az. este, felizgatott tömeg vette körül a stúdiót, tolongott, üvöltözött, • szitkozódott. A szomszédos házak padlásán lövések dörögtek. Odabenn türelmetlenkedtek az em­berek. Olyan is akadt, aki azt indít­ványozta, hogy a parancs ellenére is vissza kellene lönt Laci igyekezett csillapítani őket. Tudjátok, mire gondoltam? — mondta hirtelen. — Menjünk ki é.s beszéljünk velük. Esküszöm', eszét vesztette ez a nép, nem tudja, mit csinál! Meg kellene nekik magyaráz­ni!... Akár én is kimegyek... — Megőrültél? — kiáltozták feli. —- Ezekkel nem beszélni kell! — Mit akarsz nekik megmagya­rázni? — Minden emberrel lehet értelme­sen beszélni! — ellenkezett Laci. — Megmondom nekik, mit lövöldöznek ránk! Dolgozók vagyunk mi is. Cipő­gyári munlcás voltam, mielőtt tiszt lettem. Gyerekkoromban rongyokban jártam, a pusztán nőttem fel, akár a többi munltásember. Ezt csak meg­értik? Laci különben ismerősei körében arró' volt hires, hogy sokszor olyas­mit• is el tudott intézni, ami már senkinek sem sikerült. Ha valami ne. héz dolog adódott, azt mondták: <*Ezt már csak Magyar Laci tudná elin­tézni*. Es 6 valóban mindig, mindent elintézett, méghozzá gyorsan. Olyan őszintén és meggyőzőn tudott beszél­ni, hogy pillanatok alatt meghódítot­ta az embereket. S ez az őszinte, okos fiú akkor es­te egyszerre olyan naivnak tűnt. Tár­sai hiába igyekeztek meggyőzni, hogy itt most nem azokkal az egyszerű, hozzá hasonló emberekkel állnak szemközti, akik valamikor vele együtt éheztek és fáztak. Ezeknek hiába be­szél, sohasem fogják öt megérteni. Minden hiába volt. Géppisztolyát a falhoz támasztotta, a fiúkra mosolyj gott, mintha őket akarta volna biz­tatni. Azután kiment. Odakinn egy pillanatra megenyhült • féktelen ordítozás. Ugy tetszett, a lövöldözés is megszűnt. Talán a meg­lepetés okozta, vagy a kíváncsiság? Ki tudhatja? Még mielőtt azonban Laci szóhoz jutott volna, újabb, ha­talmas orkánként söpört végig a gyű­lölet hangja. Szitkok áradata és kő­zápor zúdult feléje, ö pedig még mindig beszélni próbált. Ekkor egy szomszédos házból gép­pisztolysorozat kelepelt bele a kive­hetetlen hangzavarba. Laci megtán­torodott, kezével vakon botorkált vé­gig a falon, állva próbált maradni. Talán még akkor is beszélni akart hozzájuk. Ki tudja, rögtön meghalt-e, vagy még percekig vívta haláltusáját. Nem mertem kezdeni • a század végéig. De Guczi verset. Ferenc, meg a többiek meg­— Na — nézett rám az érték... Ok már úgy keriil­újságlapokból az ősz ember. nek a homoki élet megiran­Megbátorodtam és tiszta, dó monográfiájába, hogy csengő hangon mondtam, életükben ts megtudták: az hogy "A francia gárda meg- unokák szívében vált mara­hal, hanem magát meg nem dandóvá életük, melyet a adja*. Szépen han^úlyoztam homokkal kínlódó paraszlsá­a harcban elesett apa halá- gért áldoztak az úri Ma­Iát, hogy: »A fiú ráborulta gyarország kis — de nagyon vérző főre... a haldokló fel- gonosz — helytartói ellen, nézett rá és azt mondta: _ Lehetne több ls a kis­Előre*. A vers végén illó dobosok meg az úttörők tá­delmesen meghajoltam, né- bora nálunk, Mórahalmon hány pillanatig néztem az _ mondja az ifjú tanár. ősz embert, az meg szomorú EZ igaz — nyugtázza szemekkel vizsgálta ijedt helyesléssel az igazgató, arcomat. Nem szóltam, csak mn­— Gyere kisfiam — szólt gamban gondoltam, hogy ^yá™- majd több lesz ... Minden­Az ajtó fele indultunk és „ap több és több lesz, mert mielőtt a kilincset megfog- kinyílik itt is a kisparcella tuk volna, szólt az Igaz- jelket nyomorgató lakatja ós gato ur: a kitárult homoki ajtón úgy — Varjai fiam... nagyon árad majd az üj életf szép volt — es ot pengőt mint a friss levegő az egész­tett izgalomtól vizes tenye- ^g^ tüdőbe, rembe. _ Nem masas a felvételi A konyhába mentünk es mérCe? — kérdeztem, ott láttam, hogy edesanyam Nem válaszoltak, sír. Átnyújtottam neki az ot Villanygyújtá* után in­popglá .... , dúltam tovább, hogy eljus­Küldetésem lejárt a fo- mC a tanyák közé is. lyosoajtó felé topogtam es Kinn ^ udvaron a &zürkd. ott megalltam, felszogen to- ,etben mégogySZor megnéz­jet hajtottam es -kezitcso- tem a . betűkkel elköszöntem M köflziint3 ^ E16re! M1_ Móra nénitől is. közben lépegettünk hárTns&. Attól kezdve szüntelenül lőttek. Ki^ii tf az én Elő- hiíT a" kioűhol 'úira' csak sem l^eteU menni éne. Meghalt...:!lyen VOlt tem. ötpen- feörnyéÖ ^ermfk­Oktober huszonhármad,kan. este. ágóért mondtam a hímes korom Előréjének emléke... Nehany ora múlva a csőcselek be-í versszakok végén meggyőző- & mt mar világosan fo­tort a stúdióba, s lemészároltak, akit é déssel, fennhangon az Elő- aalmaztam- az én Elnrém ott találtak. Ucí csak az első hatott) rét. Nem tudtom, hogy a hantf felfí^S volt. A legeslegelso a nagy tragédia- é "dicséretből* sütünk húsvéti egy régj n" forrada]om ban' . \ kalácsot. És akkor még nem emlékéről', örülhettem hogy , * Jértettem, hogy a negyven- Volt aki meghallgatta Raratom elhallgatott. f nyolcas nagy forradalom De a ti Előrétek a nia fnr Tokajig egy szót sem szóltunk töb-t buzgó líráját silányítottam radalmának büszke üdvözlé. , „ \le magyar királyi öt pengőre, se A ti Diros kis srfveteir­A szépséges hegyoldal húst Ígért » Ez az Előre elkísért ide ben már é^zST úi toíá* tikkasztó forróságban. A venyigék* és amikor beléptünk Dancs éled a ti stenfelnőtt vilá kincstől roskadoztak. Gyönyörű voll! * László igazgatóval, az üttö- goto'k ott az aranvsárea ho­Miert is nem lathat ja Magyar Laci Ivók fiatal tanárával a mai mokon, nmrivnek meíszesé­mmdezt: J-Elötesek* palotájába, erő- gébe és magasságába én már f. ballai Júlia a-ses tartottam magam, hogy nem jutok el veletek.

Next

/
Thumbnails
Contents