Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-02 / 233. szám

I Vasárnap. 1960. október 2. Két bemutató a ázegedi Nemzeti Szlnnftztnn Mozim Hikmet, a kiváló tőrök költő és drámaíró új, modern darabjának, a Da­moklész kardjá-nak bemu­tatójával jeleskedett tegnap, szombaton este a Sz:gedi Nemzeti Színház prózai együttese. Komor István rendezésében. Az új darab­ban szerepet kapott Kaló Flórián, Várady Szabolcs, Si­mon Erika, Kátay Endre, Lakky József, Károlyi Ist­ván, Földi Teri, Gemesi Im­re, Kovács János, Bege Margit, Mezey Lajos, Men­tes József, Lakatos János, Árkos Gyula, Mezödi Erzsé­bet és Rács Imre. A díszle­teke- Sándor Lajo6 tervezte. A ma emberének szóló kétrészes színmű szegedi be­mutatója első magyarországi bemutató is volt, ezeddig csak rádióból hallhattunk részleteket a kiváló műből. A bemutató méltatására la­punkban visszatérünk. Ma este ugyancsak új be­mutatót üdvözölhetünk a Kamaraszínházban, Tabí László Különleges világnap című háromfel vonásos végjá­tékát, amely Budapesten már második éve sikerrel szerepel színpadon. Hogyan hozzuk közelebb az egyetemi oktatás! az esethez? írta: Dr. ÁBRAHÁM AMBRUS akadémikus, egyetemi tanár Ha valamely intizménV* és abban határozottan váltó- lönböző intézeteiben. Mind­J legyen az zott az egyetem is. Sokolda- ezekhez szorosan csatlakoz­oármtlyen régi is legyen lúbbá vált, kapcsolatba ke- nak a társadalmi, történel­bármilyen értékes, önmagá- rült az iparral, a mezögaz- mi, irodalmi és politikai-gaz­ban hasznos és eredményes, dasággal és általában a dasági kérdések, amelyek a elszakad az élettől, felleg- mindennapi életnek ezerszi- bölcsészeti fakultás legkü­várrá válik, amelyben régi nű arculatával. Nincs a mai lönbözőbb intézeteiben ke­emlékeket őrizgetnek, öncé- életnek, a szocialista gazdái- rülhetnek hasznos megbe­lúságokat ébresztgetnek, ön- kodásnak egyetlen olyan szélésre. Mindezekkel az magukért valö igazságokat ágazata, ahová ne érne el a *Universitas* lényege és esz­boncolgatnak, is fent aszfé- tudós irányító és segítő te- méje kiegészül és emellett rák honában az élettől el- kintete, vagy az egyetemi általánosan ismertté válik a vonatkoztatott problémák laboratóriumok szorgos és áolgozó nép minden rétegé­megfejtésén fáradoznak, fáradságot nem ismerő ben< éspedig annál inkább. Mint minden emberi alko- munkarendszere. A mai mert a mai egyetem már a tásra, természetesen ezek ál- egyetemi élet a maga tudo- nép eűye'.eme, ahol a dol­lanak az egyetemre is, amely mányos eredményeivel, a po2° V^ m/errnekei tanul­velójéban a tudományos maga munkamódszereivel, a Tk, kútnak és oktatnak összessége, legfőbb birtoka- maga irányításával, tanácsai- Jfefc7?fc. pedl° van ™°dpík sa és legaktívabb tényezője val annyira átszövi a min- l tZI'r sf (universitas scientiarum). dennapi élet minden ágaza- & rnunkajat, értékét, egyetemeket tát. hogy attól elválasztani C Ha a régi és szépségét mégis• nézzük, akkor azt látjuk, nem "leh'et. M .írénylfve"^ ££ju£l * nTJt^L", hogy ezek „em tartottak paragrafusaiból mégts az nJSák kapcsolatot az élettel, és csendül ki, hogy az egyete- oUhon végezhetik el hanem a széles néprétegekkel olyan ")et ,és az egyetemi okta- azokon a helyeken is. ahol mértékben, ahogy azt meg ^i vi' " az egyetemi életre előkészítő l„h»t»tt X. * az élet,hez- Yajon Van_e e munkaévet töltötték, és ott lehetett volna tenni és ahogy re szükség és van-e erre is, aho] a szokasos évi üzemi arra valóban szükség is lett mód? Kérdések, amelyek az gyakorlatokat végzik. To­volna. Azonban változott az élet, alábbiakban nak. feleletet RAKOVSZKY JÓZSEF: Munkásőrök Ott álltam lenn a népea utcán egy nyárutói reggelen és elnéztem, hogy kél as élet a szürke kockakőveken. A gép, • as ember ritmusával futott as ébredő zefír, • a házak ablakán elömlött a napfény, mint a rózsapír. Egyszercsak újabb mozgás támadt a tiszta nyári ég alatt... Es jöttek széles, bosszú sorban kék overállos férfiak, ifjak, Idősek, munkásörök, új hadsereg, új katonák, s mlg vig mosollyal meneteltek, zengték az új idők dalát. Szemmel sokáig elkísértem e nótás vidám csapatot. A fegyverük mint egy-egy csillag, oly szépen, tisztán ragyogott. — óh, Járjátok esak be » földet kék overállos emberek, s hol nincs szabadság, aúmátsk szét a kínzó rabbilinesekeM Gönczi Klára: A béke dalnoka PAUL RQBKSONHOZ Szólalj mep békét zengő! Világok visszhangja vagy, viharok tüzét érzed e falak közt, hol álmok .s remények emlékét tükrözi 6 bronz délután. Népek zajában ie magányod mélyén lendíted száguldó napjaidat s eszméleted e felvillanó pillanat. Szólalj meg békét zengőI Fenn lebegj szárnyaiddal hús tengerek felett ha csend borul a földre t néma éj kibontja szárnyát a valóság képén. Nézd, nehéz árnyak, mint gomolyulnak sodorva kósza ködfellegeket s téged zománcoz derengésekkel átszőtt hang bűvölet. Szólalj meg, közeleg az éjhomály. zsibong a föld habzó áradata, emberi létünk valóságködéből formálódnak újuló holnapok, mohón kapcsolódva a jövő virágzó napsugaras távolába. Szólalj meg! Öblös mélyben kél a béke szabadon szárnyalva szivekben szerte, nézd lábujjhegyen surran a rém ólmos nagy teste, kitárul magányunk, bennünk dobog a földnek szívverése idő és tér mind már benned él s dallá eszményül mit sejtve hordoz lelkében az ember. Szólj békedalnok, értünk, mindenkiért. Csendüljön fel az ének, zengj ét világok zengnek véled! vár- vábbá alkalmuk van erre az egyetem elvégzése után is M1 „ a, van-e ott* aho' hivatásuk teljesí­Van-e szükség tásére kerül a sor. a gyá­Igenis van szükség és mód az üzem6kb!n' az arra. hogy az Iskolákban, az irodákban, a ' * FNRMOLŐCUÖIR/VFLROOO+ISLRKÍVN Aa _Jfan i. — ir termelőszövetkezetekben, és egyetem és az egyetem, ok- ^ munkahelyeken m'lnde_ nütt. A vegyésznek a gyár tatás még az eddiginél is ban, az üzemben, a tanár­tető, változásokban, fordula- _„, . , . tokban, módosulásokban, ira- " nyokban és irányításokban *munlmkózosségben, felette gazdag élethez. De társadalmi hol és hogy kezdődjék ez a vagy egyesületekben családlátogatáskor bő­. , .. ,, .. ven van alkalma arra, hogy kozelebbvite ? Kezdődjék az tetteivel és szavaivai biz£ egyetemi intezetekben és . ° , " kezdődjék úgy, hogy ezek vVttekot szolgáltasson arra, az intézetek próbáljanak hogy mi a ma egyeteme, még szorosabb kapcsolatot mit müvei a mai egyetem és teremteni a gazdasági élet- mennyire kapcsolódik hozzá tel, elsosorban az ivarral és . ,. , ,, , . , a mezőgazdasággal. Régi ta- 0 ^aalista életnek minden uácsok és elgondolások ezek. Áűazatáfioz, De megteheti Akadémiai, egyetemi és más ugyanazt a jogász, akinek összejöveteleken sokszor be- gyakorta van találkozása a széltünk már erről, de egy- . . . . tae1aiva] úttal hangsúlyt adtunk an_ dolgozó nép tagjaival, és nak is, hogy az ipar és a méS inkább az orvos, aki mezőgazdaság is keresse a előtt nyitva vannak a fülek tudományt, keresse az elmé- ^s - nyitva vannak a szívek, letet és keresse az egyete- „ ' elmondottak után met. Forduljon problémáival, "a az elm°indoittak utan elgondolásaival és gyakorlati voln<i még valami, amit a eredményeivel az egyetemi probléma megvilágítása és kutatóintézetekhez, éspe- szempontjából jónak és hasz­dig többször és gyakrabban, nosnak lehetne mondani ak_ mint eddig. Ezzel szemben , ' az egyetemi intézetek és ku- kor ez a tanarképzés gya­tató laboratóriumok igyekez- korlatibbá való tétele. A ta­zenek jobban hozzájutni a nárképzés ma már az egye­gyakorlat követelte kérdések temnek vált feladatává. A megoldásához. Egvetemi vo- . , , natkórásban kerüljenek kö- leendo altalanos iskolal zelébb azok a kérdések, középiskolai tanárokat hiva­amelyek a gyakorlati intéz- tásuk gyakorlására az egye­ményeket, az ipart és a me- ^mi tanároknak kell előké­zőgazdaságot érdeklik, azon- ^^^ ^ k5zépískolai bun mindig ugy hogy emel- gyakorlattal nem rendelkez­lett az exakt tudományos nívó soha és semmi körül­mények között csorbát ne szenvedjen. Ezeket az elgon­dolásokat elsősorban a ve­gyészképzés és a biológus­képzés vonalán lehetne az eddiginél fokozottabb mér­tékben megvalósítani. Azért mondom, hogy fokozottabb nek, vagy ha igen, általában nem sokkal. Éppen ezért na­gyon fontos volna, hogy a leendő tanárokat, akik az egyetemet elvégezték, a gya­korlati életre minél jobban, minél alaposabban és minél praktikusabban készítsük elő. a feladatnak az el­végzésére középiskolai taná­mértékben, mert hiszen ma TQkat Mlgne felkérni tehit is van aok olyan egyetemi ^ cmberefcc(> akik ^ előadás és gyakorlat, amely fcoWn keTesztül hivatásukbói a gyakorlati élettel foglal- kifol ól és etm Jüggetle. kőzik (kémiai, technológiai, ^ jg> ismerík ^ ^ u_ mezőgazdasági növénytan, merik ennefc ipénveit és kö_ mezőgazdasági állattan, örök- vetelményeit, akik értenek léstan stb.). De lehetne eset- ahhoz, hogy miképpen kell leg még több hasonló kollé- « szaktudással már rendel­. . _ Kfeiv fcező hallgatókat megtanítani giumot és gyakorlatot beik- maffára aJ tanitásra |3 előké. tatnl az egyetem tanmenete- szíleni jövő hivatásuknak a be, olyanokat, amelyeket a gyakorlására. Ezzel magától mindennapi élet kér és igé- értetődőleg az egyetemet nyel. Természete effélé- ^if^^ 3 ^^ ket lehetne megi^alósitani a fizika és a matematika te- összegezte &Z ^ttokat rén is. Hiszen a gyakorlati felgUe klviimtog és szüksé­fizilea és a gyakorlati mate- ffes> hogy a -V' egyeteme le­matika szinte elválaszthatat- gyen szocialista egyetem. lan a mai rohanó és napról °bol az exakt tudományok , . ...,,, mellett szóhoz jutnak a min­napra minden újjal felcserélő dgnnapi éJgt sürgct6 problé. élettől. Hasonló, a gazdasági mái. Maradjon a tudomá­élettel kapcsolatos kérdések, nyok összessége (universitas természetesen komolyan sző- scientiarum) de legyen esz­ba kerülhetnek az ásványtani, köz és legyen út, amely el­földtani és gazdasági föld- vezet az általános jóléthez rajzi tanszékeken, nemkü- és a széles népi rétegek kul­iőnben a jogi fakultás kü- turális felemelkedéséhez. Jtléra al&rizmáinak l&Fríiai *Bolondságok, enyémek is, máséi is* címmel most je­lent meg a Tiszatáj Irodal­mi Kiskönyvtár eddig leg­szebb kiállítású, ízléses kön­tösű kötelében Móra Ferenc aforizmáinak gyűjteménye Madácsy László gondozásá­ban. Ismeretes, hogy az író aforizmagyűjteményének kéz­iratát Móra -személye kö­rüli minisztere**, az idén el­1 unyt Kotormány János mentette meg a papírkosár­tól a halhatatlanságnak. Az író — amint a füzet címé­ben jelezte is — gyűjtögette a klaszikus aforisták alkotá­sait, s maga is írogatott ilyeneket. Megtévesztő azon­ban, hogy a másoktól átvett elmés mondások alá nem mindig jegyezte oda a szer­ző nevét, hiszen följegyzé­seit magának készítette, nem a nyilvánosságnak. Néhány aforizma alatt ott olvassuk: Rousseau, Beaumarchais, Flaubert, Carlyle, Jean Paul, Alfréd Kerr, Zola, Balzac, Ignotus, Dosztojevszkij, Du­mas vagy éppen Erzsébet királynő nevét, s ez a név­sor önmagában is tanulsá­gosan árulkodlK Móra afo­rizmáinak forrásairól. Am jónéhány olyan is akad, amely Móra eredeti aforiz­májának tűnik, holott nem az. Nem az, nem csupán olyan értelemben, ahogyan Voltaire mondja, aki szerint -az elmés mondások többnyi­re ismétlések«*, azaz az aforiz­mák között gyakoriak a közhe­lyek, ismert tételek újrafo­galmazásai, hanem sokkal közvetlenebbül is tapadnak eredeti forrásaikhoz. Kevés utánanézéssel is rábukkan­hatunk jónéhány Móra-afo­rizma eredetijére. íme né­hány, a Móra-kötet rendjé­ben: Az asszonyi erény csak vérmérséklet kérdése. (22. 1.) = Lehet, hogy a nők erénye vérmérséklet dolga. (Balzac.) * Az asszonyt utoljára teremtette az isten. Meg is lát­szik rajta. (29. 1.) = A nő, a Biblia szerint, az utolsó do­log, amit Isten teremtett. Alighanem szombaton este te­remtette: érzik rajta a fáradtság. (Dumas fils.) * Tízezer férfi közt nyolcezer van, aki szereti az asszo­nyokat, sok: az asszonyt, egy: egy asszonyt. (30. 1.). «• Tízezer férfi között hét- vagy nyolcezer az olyan, aki a nőket szereti, öt- vagy hatszáz, aki a nőt szereti, s egyet­lenegy, aki egy nőt szeret. (Dumas fils.) * Gyakran ugyanaz a nő inspirál bennünket nagy dol­gokra, aki meg is akadályoz bennük. (30. 1.). = Maga go­nosz, hálátlan ember! A nők sugallják a nagy tetteket! — És ők akadályozzák meg, hogy végrehajtsuk őket... (Dumas fils.) A házasság tudomány. (39. 1.). mány. (Balzac.) A házasság tudo­Az ember nem házasodhat, mielőtt egy asszonyt föl nem boncolt volna. (39. 1.). = Férfi nem házasodhatik meg anélkül, hogy ne tanulmányozta volna az anatómiát, és legalább egyetlenegy nőt fel ne boncolt volna. (Balzac.) * Oktalan férj, aki disztichon helyett ditiramb­ban kezdi a házasságot. (39. 1.). = Sohase kezd erőszak­kal a házaséletet. (Balzac.) * A férjnek sohse szabad se először elaludni, se utol­jára fölkelni. (40. 1.). = A férj sohase aludjon el elsőnek; és sohase ébredjen fel utolsónak. (Balzac.) * A férj, aki neje öltözőszobájába belép, vagy bölcs, vagy együgyű. (40. 1.) «= Az a férfi, aki belép felesége öltö­zőjébe, vagy bölcs, vagy hülye. (Balzac.) * A házas ember egyik legveszedelmesebb csúffátevője: az álom. A férjet sohse volna szabad alva látni. (46. 1.) = A férjnek olyan éberen kell aludnia, mint a házőrző ku­tyának, nehogy valaha is álmába merültem lássák. (Bafzac.) * Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűt­lenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért; amivel irántunk van. (47. 1.). = Hűtlenkedésünk némely­kor jobban köt minket a nőhöz, mint az ő hűsége. (Dumas fils.) * A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák la őket. (57. 1.) = Elégetésre ítélték a könyvét — mondotta valaki Voltalrenek. — Annál jobb! — válaszolta. — könyveim olyanok, mint a gesztenyék: minél jobban sü­tik őket, annál kelendőbbek! * Minden irodalmi irány jogosult, ha művészi nívón áll — kivéve az unalmasat. (60. 1.) = Minden műfaj jó; kivéve az unalmas műfajt. (Voltaire.) = Minden iro­dalmi műfaj jó, kivéve az unalmasat! (Lenin, Művei 30; köt. 466. 1.) * Csodálatos, mennyi kötelesség van az emberben, ha a mások kötelességeiről van szó! (78. 1.) = Tudjátok, mi a kötelesség? Az, amit másoktól követelünk. (Dumas fils.) * Szeressük az emberiséget, de az egyes embertől semmi jót ne várjunk, mert az emberiség csoda, de az egyes ember bestia- (92. l.V *= Az emberek hálátlanok, de az emberiség hálás. (Chatcaubriand.) Mint látható: van, ame­lyik szó szerint azonos az eredetivel (pl. az 5.); van, ahol csak a fordítás különb­sége jelent eltérést (pl. 8, 9); némelyik változata, pa­rafrázisa az eredetinek (pl. L 7, 13.); s ismét mások (12, 14, 15.); alig árulják el for­rásukat. Általában kitűnik, hogy Móra tömörítette és ál­talánosította őket, némelyi­ket annyira, hogy frappán­sabb, tömörebb, jobb lett a mintájánál (pl. a 2.). Valószínűnek tartom, hogy a gondosabb kutatás még néhány aforizma forrását ki­mutathatná.

Next

/
Thumbnails
Contents