Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

3 Szerda, 1980. október 12. Kongresszusra készül Gorombaság és alázat a Közalkalmazottak Szakszervezete Az alapszervezeti taggyűlések tapasztalataiból A Közalkalmazottak Szakszervezetének küldöttei csaknem százezer szervezett dolgozó képviseletében e hét végén, 15-cn és 16-án ülnek össze a negyedik kongresszusukra, melynek az a feladata, hogy az előző kongresszus óta végzett szakszervezeti munka eredményeit és hiányosságait, valamint a fejlődést akadályozó körülményeket feltárja, és meghatározza a következő időszak munkáját. Mindezek érdekében alkotta meg augusztus 26-i ülésén a szakszervezet központi vezetősége a kongresszus irányelveit, melyeket Csongrád megyében is — a több mint négyezer Közalkalmazottat magába foglaló szakszervezeti szervek — nagy felelősségérzettel tárgyaltak meg. A beszámolók és a hozzászólások megállapították, hogy alapvető szakszervezeti feladat a munkáshatalom gazdasági, politikai és ideológiai erősítése. Ezért a mezőgazdaság átszervezését és a megszilárdítás munkájának elvégzését a tanácsi dolgozók, az igazságügy, az SZTK és valamennyi közalkalmazott továbbra is minden erejével támogatja. Több alapszervezet, mint például a szegedi városi, a járási, valamint a Makó járási tanács dolgozói társadalmi munkával segítik a termelőszövetkezetek építkezéseit. A taggyűléseken sokan szóvá tették az állami és gazdasági munka színvonalának emelését. Ennek érdekében a közalkalmazottak körében is kibontakozó munkamozgalniak továbbfejlesztését javasolták. A szegedi városi tanács kereskedelmi osztályán és a megyei tanács ipari osztályán a dolgozók elhatározták, hogy -Szocialista kollektívát* hoznak létre a hivatali munka színvonalának emelésére. A szegedi városi tanács kereskedelmi osztályának dolgozói a lakosság zavartalan áruellátásának biztosítására rendszeres tanácsadást szerveznek az osztály áruforgalmi és közgazdasági csoportjai között, és havonta munkaértekezleten beszélik meg — az üzemek vezetőinek bevonásával — az új kereskedelmi formák és az új munkamódszerek bevezetésének lehetőségeit. A kongresszusi irányelvek elemezése során került előtérbe a politikai nevelőmunka megjavításának szükségessége. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a politikai nevelőmunkát némelyek csak a kulturális tevékenységre vonatkoztassák, és teljes mértékben érvényre kell juttatni azt az elvet, hogy a szakszervezeti munka minden ága — a sport, az üdülés, a munkavédelem stb. — fontos politikai munka. Foglalkoztak a taggyűléseken az ismeretterjesztés kérdéseivel is. Az a tény, hogy Csongrád megyében 13 alapszervezet mintegy 80 előadásra kötött szerződést a TIT-tel, annak bizonyítéka, hogy az általános és a politikai műveltség emelését az alapszervezetek lényegesnek tartják. Az előadások többsége filozófiai jellegű, de foglalkoznak a kommunista erkölcs, a vallás, a történelem, a földrajz és a közgazdaságtan ismereteivel is. Nem lebecsülendő feladata a szakszervezetnek — éppen a munkáshatalom erősítése szempontjából — a közalkalmazottak érdekeinek helyesen felfogott védelme, a dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése. Van javítani való az üdültetéssel kapcsolatban is, ahol nem mindig érvényesül a megfelelő kiválasztás, valamint a sportban, ahol a testnevelésben résztvevők számát kell emelni. A kongresszusi irányelveket megvitató taggvűlések tapasztalatai azt mutatják, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezetének negyedik kongresszusán résztvevő kilenc Csongrád megyei küldött az egész kongresszussal egyetemben helyesen tárja majd föl az elmúlt évek tanulságait és jól mutatja meg az utat a továbbfejlődéshez. Nagy Máté, a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának titkára Fiatat vzaUtoMs&dtyád líüMUá&áf* A Szeged környéki falvakfMmr-mttgy,-'érdcktódégre talált az OrVö^üdqrWírwi Egyetem KISZ-fiat áljainak kezdeményezése. A }iatfllpr-_ vöSok elhatározták, hogy sorrajárják a termelőszövetkezeti községeket és szűrővizsgálattal felnőttekről, gyermekekről egyaránt, egészségügyi feljegyzést készítenek, javaslatokat tesznek a körzeti orvosnak gyógyításukra. A tíz főből álló szakorvosi brigád legutóbb Kübekfrázára látogatott el. A felsötagozatos általános iskolás gyermekeket vizsgálták meg. Az első vizsgálati nap eseményeit örökítette meg fotoriporterünk. Rajtik Rozika — mint az első kép mutatja — bátran ült a fogorvosi székbe. G még nem ismeri a foghúzást, de a fogfájást sem. Dr. Pónyi Sándor vizsgálóorvos ugyanis azt diktálta a kartonvezetőnek: fogai hiánytalanok, teljesen épek. * A vérnyomásmérés nem fájdalmas dolog, de a kis páciens tekintete aggodalmat fejez ki, bár dr. Zengei Klára ugyancsak bíztatta, hogy e vizsgálattól nem kell félnie. Végül mégiscsak legényesen viselte el a további vizsgálatokat is. (2. kép.) * Az orr-, fül- és gégeszakorvos elé már félelemmentesen ültek oda a lányok és fiúk egyaránt. Dr. Kiss Ferenc aggodalomeloszlató szavaira már alig volt szükség. Mindenki nyugodtan és készséggel hajtotta végre utasításait vizsgálat közben. (3. kép.) -m Tem rég egy igen magas közfunkciót viselő ismerősöm háborgott az emberi gerinctelenség miatt. Azt mondta, gorombaság és alázat lakik néha egyazon személyben, s hogy melyik kerekedik benne felül, ez rendszerint attól füg: milyen beosztású egyénnel áll szemben. Ismerősöm honpolgári méltóságának teljes tudatában, de társadalmi beosztását nem fitogtatva, lépett be egy szegedi intézmény portájára. Egy nő ült ott. látszólag mélyen elmerülve az újságolvasásban. Nem akarta észrevenni a jövevényt, majd amikor az ••zaklatni* kezdte kérdéseivel, durván, minősíthetetlen hangon ráripakodott: "Menjen ki innen azonnal!* De talán mondani sem kell, milyen nagy színeváltozás és hangbéli különbség következett be nála, amikor ismerősöm bemutatkozott neki és rendre utasította elítélendő magatartásáért. A

Népszabadság egyik munktársa járt nálam a napokban. Elmondotta, hogy mivel ő úgynevezett »rázós* ügyeket szokott megírni a lapba, eléggé sok fenyegető levelet kap a hibák miatt jogosan megbíráltaktól. Némelyek odáig is elmennek, hogy sajtópert indítanak "becsületük védelmében*. Nem tudni, hogyan, milyen alapon merészelik a saját megítélésük szerint is kilátástalan, eleve kudarcra ítélt akciót megindítani (talán az újságíró "közlegény* volta miatt), tény azonban, hogy mihelyt egy magasabb beosztású párt- vagy állami vezető is a kritikának ad igazat, rendszerint azonnal elnémulnak Telefonon vitatkoztam az egyik szegedi vállalat vezefáSééél. ISTitfel ' bizóhyóS kérdésben nem értettünk egyet, szavaim erősebb alátámasztása végett megemlítettem neki, hogy az ő egyik beosztottja is úgy látja a dolgot, ahogyan én. Erre a drót túlsó végéről éktelen dühös hangok csapódtak a fülembe: "Majd adok én neki. Hogy mert az mást mondani, mint én!* Csak a kontraszt megmutatása végett jegyzem meg, hogy feletteseivel sokkal szelídebb hangon szokott polemizálni az egyébként tiszteletre méltó munkát végző igazgató. L

ehetne még több példát is felsorakoztatni annak tanúsítására, hogy némelyik ember igen furcsán ítéli meg az igazságot. Az objektivitás, a tények reális mérlegelése helyett azt nézi, hogy "partnere* árthat-e neki, vagy sem. Sajnos, egynéhány ilyen, csehovi novellahőssel találkozhatunk még nálunk. A csinovnyik, aki belehal abba a tudatba, hogy megsértett egy tábornokot, azután meg az őrmester, aki a szerint lövetné agyon a kóbor kutyát, hogy az a nagyságos úré-e, vagy közönséges halandóé, nem jellemző már a mi társadalmi valóságunkra. Az elszórt jellemtelenségek ellen is fel Háromszáz külföldi hallgató egyetemeinken Egyetemeinken es főiskoláinkon évről -évre nő a külföldi hallgatók száma is. Hagyományossá vált immáron a baráti szocialista országok közötti diákcsere. Egyre nagyobb számban tanulnak egyetemeinken és főiskoláinkon az afrikai és az ázsiai országok fiataljai. Jelenleg mintegy háromszáz külföldi tanul felsőoktatási intézményeinkben. Az újonnan érkezőket közös diákotthonban szállásolják el. Az első évben a magvar nyelvet sajátítják el, a második fél évben már a szaktárgyak alapvető szakkifejezéseit is tanulják. Az ösztöndíjasok egyetemeinken mindenekelőtt arra a hivatásra készülnek fel, amelyre hazájukban a legnagyobb szükség van. így az orvosi és a gyógyszerészi, de nagy részük a műszaki egyetemeken tanul, hogy a gazdaságilag elmaradt hazájukba visszatérve az ország építésében segédkezzenek. kell azonban vennünk a küzdelmet. Nem azért, mintha borsot akarnánk törni mindenáron az érintettek orra alá (bér az jó, ha tüszszögnek tőle kissé), hanem azért, mert a felfelé talpsimogató, lefelé pedig taposó egyének igen sok kárt tudnak okozni a közhangulatban, a tömegeknek a párt iránti bizalmában. A "Puszták népé*-ben írja Illyés Gyula, hogy annak idején az uradalmi cselédség verésében milyen osztályozást csináltak a hajcsárok. A legidősebb pusztai legtöbbször már az ütleg emelése láttán elsírta magát: csak agg korára ért meg benne ugyanis az emberi méltóság tudata. Ur és szolga nincs többé. Ady szavaival: "Minden miénk, csak a tűrés nem*. A néphatalom rendszere, a kommunista párt bölcsességével, születése első percétől arra nevelte a munkából élő milliókat, hogy ne alázkodjanak meg senki előtt, ne álljanak remegő térdekkel a hivatalok előszobáiban. Tiszteljék, szeressék és védelmezzék saját vezetőiket, de nézeteiket mindenkor bátran hangoztassák, kérjék, sőt, ha szükség van rá. követeljék jogos sérelmeik orvoslását. A

politikai felvilágosítás és nevelés csakugyan szép gyümölcsöt érlelt: a dolgozó tömegek öntudata hatalmasan megnövekedett. Ezt bizonyítja a többi között az is, hogy a többség a legkisebb gorombaságra, vagy éppen leintésre is rögtön felszisszen, kiköveteli magának az emberséges beszédet, sőt ha ez nem használ, bátran a város, az ország vezetőihez fordulnak panaszaikkal. A szegedi városi párt-végrehaj főbizottságon mostanában sokkal több embernek hallgatják meg és intézik el az ügyét-baját, mint a korábbi években. Nem állítható, hogy ez abszolút pozitív jelenség. Legalább annyi benne a rossz, mint a jó, hiszen ahol panaszkodnak, ott igencsak baj van a kritika szabadságával. Az a tény azonban, hogy egyre többen kopogtatnak segítségért a pártszervek ajtaján, érzékeny műszerként jelzi a közbizalom gyarapodását. Ez pedig azt jelenti, hogy jó úton vagyun a basáskodás, a munkástömegek lebecsülésének megszüntetése felé. T

apasztalható léptennyomon, hogy az öntudat izmosodásával párhuzamosan fokozódik a munkások érzékenysége. S ez érthető is. Aki mór azt képes meglátni, felismerni és szóvá tenni, hogy az üzemben a helytelen tervezés, a nagyobb piémiumöszszieg elérésének machinációja akadályozza az ország gazdasági előrehaladását — az ilyen ember aligha vágja szó nélkül zsebre, ha meglátásáért letorkolják. Inkább elmegy — úgymond — Kádár elvtársig, de igazát (amelyből tulajdonképpen neki közvetlenül semmi haszna nincs) nem hagyja. Csak hát bizemv az ilyen emberek még nem képeznek többséget. Elég sokan tartanak attól a bizonyos követkearnénytől, amely jóllehet, nem mindjárt a birálat után következik be, hanem Damoklesz kard jaként lóg a fejük felett rövidebb-hosszabb ideig, hera azután esetleg -átszervezés miatt elbocsátva* formájában zuhanjon le. Ki ítéli meg, hogy az ilyesi intézkedés a bátor szókimondás következménye? Szirrte lehetetlen ezt kimutatni. Mert az illetékesek többnyire felháborodnak a "gyanúsítás rrügtt*, kényszerítő gazdasági körülményekre hivatkozzak, sőt a viasgalót is könnyen ledorongolják, ha észreveszik, hogy az nemigen árthat nekik. É

rthetetlen — tűnődött Sz. G. fiatal pártmunkás —, hogyan tud némelyik ember annyira megszédülni, mihelyt pozícióba kerül. Talán önmaga előtt is szégyelli, hogy felettesei társaságában nincs ónálló véleménye, s emiatt beosztottjain áll bosszút? Akárhogyan is van. az ilyen undorító magatartóst nem szabad megtúrni. Az emberek jogosan követelik, hogy munkájuk, tudásuk és tisztességük szerint értékeljék őket. Egyet kell ezzel érteni feltétlenül. Mert az a tény, hogy megint kezdenek szaporodni a névtelen levelek, hogy a közérdekű bejelentést tevők egy része nevének elhallgatását kéri, mutatja, hogy a párt és a tömegek közötti kapcsolat fontosságát egyesek megint nem veszik elég komolyan. Gyakran hallhatók olyan vélemények, hogy ki kell irtani a szolgai hajbókolás maradványait, akkor rögtön megszűnik a cezarománia is. Ez nem egészen így van. Egyrészt, mert az pm berek magatartásbeli, gondolkodásbeli átalakítása nem valamiféle harsány vezényszóra megy végbe, hanem szívós politikai munka eredményeképp. Másrészt el lehet fogadni azt a szólásmondást, hogy -ahol talpnyalás az elv, ott a talp bűnösebb, mint a nyelv*, tehát először a kritika elfojtóit kell jobb belátásra bírni. S ez inkább megy utasításra (ha egyáltalán lehet nálunk erről beszélni az emberek nevelésével kapcsolatban), mivel jóval kevesebb, magát öntudatosnak valló személyről van szó. N

em fogadható el semmilyen érvelés a gorombaság indoklásául. Bármennyire elfoglalt vagy sokoldalú funkcionárius is valaki, arra mindig kell időt szakítania, hogy normálisan, udvariasan szóljon, akár a legismeretlenebb emberrel is. S ez vonatkozik a titkárnők egy részére szintén, akik jóllehet csak annyiban cerberuskodnak az ajtó előtt, csak annyiban -szűrik meg* az előszobában várakozókat, amennyibem főnökük magatartásából, hangulatából ennek szükségességére következtetnek. Néhány kedves szó. vagy mosoly megkönynyíti a várakozás nehéz perceit, s ezzel ahhoz is hozzájárulnak, hogy a vezetésről általában jó vélemény alakuljon ki az üzem, az intézmény dolgozói, az egész lakosság körében. A kommunisták elsősorban felelősek a megfelelő magatartásért ós bánásmódért. Az ő tevékenységük eredményessége azzal is mérhető, hogv területükön van-e még -ne szólj szám, nem fáj fejem* nézet, hányan kapcsolódnak be a közéletbe, a politikai és társadalmi munkába, továbbá a különféle beosztású vezetők tekintettel vannak-e a hozzájuk forduló emberek méltóságára. K

ifejező és mélységesen igaz az a jelszó, hogy -Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga*. Némelyek mégis elcsépelt frázisnak tartják, maliciózusan mosolyognak, ha olvassák, vagy hallják valahol. Miért? Mert azt tapasrialták, hogy a szép és jó elvek néha eltorzulnak és nem annyira a hibákat ostorozó szándék szerez becsületet, hanem a funkció és a gépies fejbólintás. Egyik legfontosabb kötelességünk, hogy minél előbb kivagdossuk epriek gyökereit. NAGY ISTVÁN