Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

9 Vasárnap, 1986. október 1 A szovjet kormányfő válaszai újságírók kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról.) taggal kell kezdeni, vagyis a leszereléssel! Meg kel) semmisíteni a fegy­verzetet, ellenőrzést kell be­vezetni. hogy senki sem fegy­verkezhessek. Ezzel létre jönnek a legjobb feltételek ahhoz, hogy a népek között őszinte bizalom és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Hruscsov ezután hangsú­lyozta: meg kell gyorsítani a leszerelésről szóló meg­egyezést. Minél tovább 'húzódik ugyanis a megegyezés meg­teremtése, annál inkább le­hetővé válik, hogy évről évre növekedjék az atom­fegyverbe! és rakétatechni­kával rendelkező országok száma. Ha pedig több lesz az atom­éa hidrogénbombákkal és rakétákkal felfegyverzett ál­lamok száma, akkor még nehezebbé válik a leszerelés­ről szóló megegyezés. Ugy látszik tehát — je­lentette ki Hruscsov —, hogy e nyugati logika értelmében sietni kell a leszereléssel, mégis Macmilían úr azt mondja, hogy öt-tíz évig vár­ni kell. Ez azt jelenti, hogy most eredménytelenségre kell kárhoztatnunk a leszere­lési tárgyalásokat. Ebből sül ki, hogv e tárgyalásokat megkezdem én, a nagyapa és majd az unokáim fejezik be! (Derültség). Ez valamiféle láncreakció, amiért az egész emberiség fizethet meg. Hammarskjöld és as ENSZ Hruscsovnak ezután két Újságíró Hammarskjöldre vonatkozó kérdéseket tett fel Hruscsov az egyik kér­déssel kapcsolatos válaszá­ban aláhúzta: Ami Hammarskjöld úrnak azt a kijelentését Illeti, hogy tisztéről nem mond le, felszólalásomban — mint aho­gyan önök is hallották —a következőket mondottam: -Ha Hammarskjöld úr lo­vagi erényekkel rendelkez­nék, lemondana tisztéről*. Am nem voltam benne biz­tos. hogy vannak Ilyen eré­nyei. s e tekintetben Hammarsk­jöld úr teljesen igazolta a róla alkotott véleményemet. Arra a kérdésre, hogy a Hammarskjöldre, továbbá az ENSZ javasolt háromta­gú végrehajtó szervévej kap­kapcsolatos esetleges kéthar­mad többséggel hozott sza­vazási eredményt Jóváhagy­ná-e a szovjet kormányfő, Hruscsov a következőket mondotta: Ha az ön által említett határozatot kétharmados szótöbbséggel, de akár 99 százalékos szótöbbséggel hoznák is, ml semmiképpen nem értenénk egyet vele. A vitás kérdések megol­dásában az ön által kéthar­madosnak mondott többség elvei teljesen elfogadhatók egy országon belül, midőn belső — politikai, gazdasági és más — kérdéseket dönte­nek el. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdéssel van dolgunk. Ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéhez tartozó orszá­gok döntik el Am ez nem parlament ha­nem nemzetközi * fórum, amelyet a kérdések olyan megoldására hoztak létre, hogy az e fórumhoz tartozó egyetlen államnak se men­jen a rovására. Ha akarják, nyíltabban Is felvethetem e kérdést: Kép­zeljék el, hogy az ENS2­tagállamok képviselőinek fe­jében szeget ütne a követ­kező -eszményi* gondolat: határozzuk el, hogy meg­szüntetjük a Szovjetunióban levő szocialista rendszert! Ml történnék, ha ezt raj­tunk, a szocialista országok képviselőin kívül mindenki megszavazná? Mit válaszol­nánk? Azt mondanánk, amit mi, oroszok hasonló esetben mondani szoktunk: -Egyék meg, amit főztek!* , önök hozták ezt a határo­zatot. hát éljenek Is vele. ml pedig továbbra is sac ját szocialista rendszerünk­ben élünk, mint eddig. Aki pedig beleütné orrát a dolgunkba — bocsássanak meg a durva, de eléggé ta­láló kifejezésért —. annak a képébe vágnánk! Uraim, itt nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért egy keveset még szeretnék vele foglalkozni. Kérem, ala­posan mélyedjenek el ebben a kérdésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely imperialista, szocialis­ta és semleges államokból áll, az imperialista, kolona­Usta tömb országai egyelőre még sok szavazattal rendel­keznek. Mi, szocialista or­szágok az. ENSZ-ben ma ki­sebbségben vagyunk. Ám ez átmeneti állapot. Ma még kisebbeélben vagyunk, de előre megmondhatjuk, hogy a jövőben önök lesz­nek kisebbségben. Következésképpen az. ENSZ­ben levő ideiglenes többsé­gűkkel ivem szabad vissza­élniük, nem szabod kihasz­nálniok arra, hogy határoza­taikat rákényszerítaék a ki­sebbségre, mivel — ismét­lem — ez nem parla­ment. Mi Itt nem egyik vagy má­sik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nem­zetközi problémákat tár­gyalunk, tiszteletben tartva más állff­mok szuverén!tását és az ügyeibe való be nem avat­kozást. Ezt tekintetbe kell venni, ebből kell kiindulni. Igy Jutunk el a kérdés he­lyes megoldásához. Ezenkívül kérem önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatko­zó javaslatunkat. Ml nem követelünk magunknak olyan helyzetet, hogy már ma a nyugati országokkal azonos számú helyet foglal­junk el a Biztonsári Tanács­ban és az ENSZ titkárságá­ban. Ml nem többséget kérünk, hanem csupán saját jus­sunkat. A gyarmatonitók és a civilizáció A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — márpedig ez nemzetközi szervezet — képviselve len­ne mind a három állam cso­port: a kapitalista országok: a monopoltőke országai, a gyarmattartó hatalmak; a szocialista országok, a való­ban szabad világ országai, a lehető legszabadabb orszá­gok, továbbá a semleges or­szágok. S mind a három csoportnak meglenne a ma­ga részesedése egyharmad­egvharmad arányban. Ezzel mindhárom átlam­esopnrt számára azonos feltételeket teremtenénk. Ez lehetővé tenné a nem­zetközi kérdések olyan meg­oldását. hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa kárát Vajon ez nem éssze­rű? — kérdezte a szovjet kormányfő. Hruscsov — Vászolya egy kanadai újságír<#T kérdésére — elmondotta, jellemzőül a gyarmatosítók tevékenységé­re, hogy amikor a belgák Kongót elfoglalták, akkor Kongó lakossága több mint 20 millió volt, amikor pedig kivonultak onnan, a lakos­ság majdnem a felére csök­kent. Nem azért, mert a nége­reknek kevesebb gyerme­kük született volna, mint az európaiaknak, hanem azért, mert az embertelen viszonyuk között ezek a gyermekek idő előtt meg­haltak. Utalt Hruscsov a továb­biakban arra is, hogy Auszt­rália meghódításakor a gyar­matosítók irtották a benn­szülötteket, mint a vadálla­tokat és csaknem teljesen ki­irtották ezeket az embereket. — »Ezt nevezik -civilizáció­nak- — tette hozzá a szov­jet kormányfő, majd igy folytatta: Ennek a -civilizá­ciónak* az emléke örökké és századokig gyűlöletes marad a népek szemében.« Arra a kérdésre, hogy vé­leménye szerint milyen ered­ményt ért el New York-ban az ENSZ-ben és azon kívül, Hruscsov a következőket mondotta: Azt hiszem, nincs mód rá, hogy valamilyen határozott mértékkel lemérjem az ENSZ-ben töltött rövid tar­tózkodásom alatt végzett munkám mennyiségét és mi­nőségét Egyet azonban mondhatok: aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti, mi tör­tént. Jó magvakat vetettünk el, a béke és a barátság mag­vait Lelepleztük a hazugságot és elültettük az igazság mag­vait. Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az Igazság szavát, ehhez nem lenne elég erős a hangja. Az igazságot nem lehet megölni! Az igazság diadalmaskodni fog. Hogy mikor, azt türe­lemmel ki kell várni. Egy további kérdésre vá­laszolva Hruscsov kijelen­tette, hogy a szovjet nép üdvözli az algériai népnek szabadságáért folytatott har­cát Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra ls — tette hozzá —, olyan se­gítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függet­lenségéért, szabadságáért ví­vott küzdelmében. Az öt semleges ország ha­tározati javaslatával kapcso­latban Hruscsov — vála­szolva egy kérdésre — em­lékezetbe idézte, hogy a szovjet kormány kifejtette ezzel kapcsolatos álláspont­ját a javaslattevő országok kormányfőihez intézett le­vélben. ciaország példájára. Párhu­zamot vont Anglia gazdag­sága és India szegénysége, valamint Franciaország gaz­dagsága és a francia gyar­matok szegénysége között. A szegénység talán nem­zeti sajátsága a gyarmati országoknak? Nem! Ez szociális jelenség, po­litikai jelenség. Jöttek a fosztogatók, kira­bolták a leigázott országok népeit, aztán még azt mondják: "Köszönjétek meg, hogy kifosztottunk bennete­ket, mert elhoztuk nektek a civilizációt.* Nos, tudják, nálunk ezt szokták monda­ni: -Isten ments az Ilyen ba­rátoktól, az ellenségeim­mel pedig majd magam is elbánok*. Erre is ez áll: -Ments meg, uram, bennünket az ilyen civilizációtól, civilizációval pedig mi majd maguhk is megbirkózunk, megszerez­zük azt!* Ezenkívül India maga­sabb színvonalon volt ab­ban az időben, amikor Anglia leigázta. Anglia nem a civilizáció­ra támaszkodott, hanem a rabló erejére, az erő­sebb erejére. És ezt nevezik jognak! Most pedig adják a nemeslelkűt Ez, tudják..., no, de elég ebből. (Derültség.) S. Günsburg, az AFP tu­dósítója feltette a kérdést: a Renmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja új­ból állást foglalt amellett, hogy amíg Van kapitalista társadalom, addig a háború elkerülhetetlen, továbbá, hogy az atombomba -papír­tigris*. Nem kíván-e ön megjegyzést fűzni e kije­lentéshez? Hruscsov: Nem olvastam ezt. Önök olvasták, s én kommentáljam?! Képzeljék el, milyen helyzetben va­gyok! Önök olvasták, önök Is kommentálják. Ha majd olvasom, kommen­tálni fogom. (Derültség.) Lenx'C csúexértekexlet ? Segélyprogram — kétoldalú xxerxődrévén Egy amerikai tudósító kér­désére válaszolt ezután Hruscsov, arra a kérdésre, hogy növeli-e a Szovjetunió a hozzájárulását az ENSZ­segély programjához ugyan­úgy, ahogyan azt az Egyé­sült Államok megígérte. A Szovjetunió részt vesz az elmaradt országoknak az ENSZ útjárt történő megse­gítésében — húzta alá Hrus­csov. — Cgy véljük — foly­tatta —, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszere­lésről, helyesebb, ha meg­maradunk az ENSZ útján nyújtott segítségünk jelen­legi színvonalán. Mihelyt megegyezés szüle­tik a leszerelésről, annak eredményeként anyagi esz­közöket lehet majd meg­takarítani. tehát növelhet­jük az elmaradt országok­nak nyújtandó segítségün­ket, más országokkal való meg­egyezés alapién. Jobbnak tartjuk azonban, hogy kétol­dalú szerződés alapján ad­junk segítséget, vagyis hogy megegyezzünk az elmaradt országokkal és e megegyezés értelmében nyújtsunk nekik önzetlen segítséget. — Ami Eisenhower elnök­nek a segélynyújtásról tett kijelentését illeti — mon­datta Hruscsov —, a követ­kezőket mondhatom: véle­ményem szerint ha csak a tized részét ad­nák vissza annak, amit az imperialista országok az el­maradt országoktól rabol­tak, az is kevés lenne — már pedig annyit rabol­tak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes reményeket, hogy az imperialista orszá­gok növelik segítségüket. Más ngyanis beszélni és megint más cselekedni. Á kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képes, mert ez ellenke­zik a kapitalizmus lényegé­vel. Hruscsov ezzel kapcsolat­ban utalt Anglia és Fran­A következő kérdést Ha­milton, a New York Times című nagy amerikai lap tu­dósítója tette fel: — Azt hiszem — mondotta —, Mac­milían úrral folytatott be­szélgetésében javasolta, hogy jövő év elején, miután Eisenhower elnök úr utódja elfoglalta helyét, hívjak ösz­sze a csúcsértekezletet és a közgyűlés rendkívüli ülés­szakát. Nem fejtené ki rész­letesebben, hogy véleménye szerint mikor kerülhetne sor erre a találkozóra, t mit kellene ott megvizsgálni? N. SZ. HRUSCSOV: Igen, igaz éz az értesülés. Midőn Macmilían úrral találkoz­tam — New Yorkban két­szer is találkoztunk — be­szélgetéseink során érintet­tük e kérdéseket. Macmilían úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozó­ra sor kerül. Én ugyanarra az álláspontra helyezked­tem, amelyet már annak­idején kifejtettünk: helye­seljük a csúcstalálkozót, hogy megoldjuk ott a német békeszerződés megkötésének kérdését, s következéskép­pen Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését. Én azonban más problémá­ikat ls felvetettem. Amikor ezt javasoltam, abból Indultam ki, hogy meg kell gyorsitanj a né­met békeszerződés megkö­tését, hiszen e kérdés meg­oldása máris túlságosan elhúzódott. Macmilían úr biztosított en­gem, hogy meglesz a nagy­hatalmak kormányfőinek ér­tekezlete és azon tárgyalha­tunk majd erről a kérdés­ről. Ha ez így lesz, ml is be­tartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt köve­tően, hogy az Egyesült Ál­lamok felborította a párizsi csúcsértekezletet. Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepel: az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának kérdése. Az a véleményünk — ez­előtt is az volt —, hogy a leszerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ-közgyűlés mos­tani ülésszakán szemláto­mást nincsenek meg ahhoz a különleges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredményekre jus­sunk. Először is számolni kell azzal, hogy e kérdés ENSZ­beli megvitatása egybeesnék az amerikai elnökválasztási kampány csúcspontjával. Másodszor: egyesek azt a magyarázatot hozzák fel, hogy sok olyan kérdés van. amelyet a közgyűlés plénú­tnán kell megvitatni. A leszerelést mi mindig elsőrendű feladatnak tekin­tettük és tekintjük ma iS; olyan kérdésnek, amely minden mást megelőz. En­nélfogva, ha figyelembe vesszük e meggondolásokat, akkor nyilvánvalóan hasznos len­ne összehívni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát és ezen csupán égy kérdést megvitatni: a leszerelésre és ennek nemzetközi ellenőrzé­sére vonatkozó megegyezés megteremtését. Erről nemcsak Macmilían úrral tárgyaltam, hanem más államférfiakkal is. Mikor lenne célszerű egy ilyen ülésszak ö6szehívása: véleményem szerint febru­árban, vagy márciusban. Egyesek azt mondták, hogy talán április nekik jobban megfelel. Jő lenne Európá­ban összehívni ezt az ülés­szakot. Az országok 80 szá­zaléka — földrajzilag te­kintve — közelebb fékszik Európához. Ennélfogva szívesen lát­nók, ha b rendkívüli ülésszakot Genfbe hívnák össze. Ha azonban a résztvevők megtisztelnének bennünket azzal, hógj a Szovjetunió­ban szeretnének összeülni, mi szívesen megrendeznénk az ülésszakot Moszkvában, vagy Leningrádban. A le­hető legnormálisabb felté­teleket teremténők meg az ülésszak munkájához. Shpiro amerikai tudósító feliette a kérdést, változat­lan marad-e Berlinben a jelenlegi helyzet a légköze­lebbi csúcsértekezletig? HrttScsóv válaszában rá­mutatott, hogy a kérdés féltevése túl elvontan tör­tént. Először is, lesz-e ilyen csúcsértekezlet? Ha úgy te­szik fél a kérdést, mint Shapiro úr, ebből az követ­kezik, hogy én tegyek ígé­retet a status guo fenntar­tására, miközben ismeretes, melyik évben és milyen na­pon lesz a csúcsértekezlet Et azt jelentené, hogy örökké német békeszer­ződés nélkül maradnánk. Ha úgy értik ahogyan mi, az amerikai után meglesz kezlet, akkor álljuk adott az"nban azt nincs meg az ézt a kérdést, vagyis, hogy elnökválasztás a csúcserte­mi szilárdan szavunkat. Ha látjuk, hogy óhaj a csúcs­értekezlet megtartására, ak­kor azok az országok, ame­lyek szerint meg kell kótni a német békeszerződést, vé­gül is összeülnek és aláír­ják a békeszerződést. A* ember én a világűr « Murray, az Irish Times cí­mű írországi lap munkatássa tette lel az utolsó kérdést: Határozottan kijelentheti-e, hogy az idén emberi külde­nek föl földkörüli pályára? Hruscsov: Fel akar talán Iratkozni első jelöltnek? (De­rültség). A tudósító: önnel együtt. Hruscsov: Csakhogy én sem koromat, sem súlyomat tekintve nem vagyok érre alkalmas. (Derültség). Hruscsov: Ezt a repülést mi igen fontosnak, tudomá­nyos szempontból nagy je­lentőségűnek tartjuk. Ennél­fogva e kérdést nem Jéhet sportsaem pontból megítélni. Márpedig kitűzni valamilyen időpontot és a jelzett napon okvetlenül embert küldeni a világűrbe azt jelentené, hogy sportszempontból kezeljük ezt az igén fontos kérdést. Mi nem tűzünk magunk elé ilyen feladatot. Akkor küldünk majd em­bert a világűrbe, amikor előkészítjük e repülés meg­felelő feltételeit, hiszen arról van szó, hogy megóvjuk a világűrbe fel­szálló ember életét. Hogy mikor kerül erre sor, aZt nem tudom megmondani, mert ez elsősorban a tudó­sok dolga. Embert .küldeni a Világűrbe már most ehhez nem kell nagy bölcsesség, dé visszahozni az embert: ez a fő dolog. Végül Hruscsov ezekkel á szavakkal búcsúzott: Mindenekélőtt köszönetet mondok tisztelt elnökünknek, az ENSZ-ben működő újság­írók szövetsége elnökének, és önöknek valamennyiük­nek, hogy jól traktáltak en­gem és barátaimat. (Élénk derültség). Az értékélés az önök joga, minden esetre ért igyekeztem lelkiismeretesen megdolgozni a kenyérért és sóért. (Derültség, taps) Kö­szönöm önöknek, uráim. ba­rátaim, elvtársaim, a figyel­müket és a legjobb sikereket kívánok munkájukban. összpontosítsuk ftgveltrtün­ket és erőfeszítéseinket a kö­zös célra, a béke biztosításá­ra. Ahhoz, hogy a Földön biz­tosítva legyen a béke. né fordulhasson étÓ valamilven katasztrófa, minden Ország­nak meeecvez*sfé kelt jutnia a leszerelés kérdésébén. Ha ezt megtesszük, uraim, akkor meggyőződésem szerint örök dicsőséget szerzünk magunk­nak. Gyermekeink és uno­káink ezt mondják majd: nem is voltak Olyan együgyű­ek apáink és nagyápáink. bármilyen rosszul éltek ls egymással, bármily sokat vitatkoztak. veszekedtek, mégis megértették a leg­fontosabbat: megakadá­lyozták a háhorűt és biz­tosították a békét. Ez pedig elegendő minden lelkiismeretes embernek, hogy lelkiismerete nyugodt legyen, (taps.) Nixon és Kennedy éles vitája a televízió előtt A két amerikai elnökje­lölt, Nixon és Kennedy tele­víziós vitát folytatott, amely­ben elsflsorbah nemzetközi kérdésekről volt szó. A vita középpontjában az a probléma állott, hogy tu­lálkozzék-c az Egyesült Államok jövendő elnöke Hrüscsovval, vagy sem. Kennedy kijelentette, hogy a hazudozás helyett jobb lett volna megmenteni a csúcs­találkozót. Beismerte, hogy noha a kritikus kémrepülé­sek szerinte -szükségesek vol­tak az Fgyesült Államok biz­tonsága szempontjából, nem feleltek meg a nem­zetközi jog követelményei­nek, és így sokkal jobb lett vol­na, na az amerikai kormány sajnálkozását fejezi ki és ez­zel megmenti a csúcstalál­kozót*. Nixon éles hangon vála­szolt. Kijelentette, hogy Kennedynek nincs igaza. Nixon szerint folytatni kell a kémtevékenységet. A Köztársasági Párt el­nökjelöltje kereken kijelen­tette, hogy a kémkedés he­lyes és ezért nem hajlandó bo­csánatot kérni sém Hrus­csovtól, sem mástól. Nixon közölte, hogy hajlandó lenne találkozni a szovjet miniszterelnök­kel. de csak -megfelelő diplomá­ciai előkészítés után-. A nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy a vita mindvégig heves és sok he­lyen rendkívül éléShangú volt.

Next

/
Thumbnails
Contents