Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14 / 217. szám

( 143 Szombat, 1960. szeptember 17. Csaknem 7700 dolgozó munkaidejét A% csökkentik az ÉM vállalatok egészségre ártalmas munkahelyein Az Építésügyi Miniszté­rium finomkerámiai, tnész­ipari és üvegipari vállala­tainak legegészségtelenebb munkahelyein tavaly már több mint ezerhétszáz dol­gozó munkaidejét csökken­tették. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány az idén tovább bővítette a rövidített munkahét kedvezményében részesíthetők számát. A miniszteri rendelkezés szerint az ÉM-váUalatoknál 7683. a budapesti és más városi . gázműveknél pedig 579 dol­gozó munkaidejét csökken­tik heti 40—42 órára, sőt az üvegiparban a Skoda és a Kutscber présautoma­táknál bevezetik á 36 órás munkahetet is. Az új minisz­teri utasítás tovább könnyít a finomkeremiai vállalatok dolgozóinak helyzetén. A legnagyobb részben azonban az üveggyárak szilikózisos, meleg- és gázveszélyes üzemrészeiben csökkentik a munkaidőt Ebben az ipar­ágban csaknem 3300 munkás részesül a rövidített mun­kahét kedvezményében. Idén csökkentik előszór a munkaidőt a téglaipar, va­lamint a kő- és kavicsipar egészségre káros munka­helyein, így többek között a tégla­Meghalt We'ner Leó Kossulh-difas zeneszerző Hosszantartó, súlyos be­tegség után, 75 éves korá­ban elhúnyt Weiner Leó ze­neszerző, Kossuth-díjas, ki­váló művész. • Weiner Leó 1885. április 16-án, Budapesten született 23 éves korában nevezték ki a Zeneakadémia zeneelmé­leti, illetve zeneszerzés és kamarazene tanfolyamainak tanárává. Hosszabb tanul­mányutat tett Bécsbe, Ber­linbe, Lipcsébe és Párizsba. Weiner Leó az új magyar zenekari és kamarazenekari irodalom kimagasló alakja. Főbb művei: Csongor és Tünde kísérőzenéje, zongora és zenekarra írt Concerti­rtoja, a Coolidge-díjas má­sodik vonósnégyese, továbbá hegedűre és zongonára írt szonátája. Az egyik utolsó munkája "Beethoven zongo­raszonátáinak magyar kiadá­sa. 1 A Magyar Népköztársaság kormánya 1950-ben és 1960­ban tüntette ki Kossuth-díj­jal a magyar kamarazene­kultúra ápolásáért. 1953-ban kiváló művész lett, majd 1955-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrend-je kitün­tetést kapta. égető kemencék berakó- és kamratisztító munkásai, a kőfejtők, a kőszobrászok, a Silóürítők és a porrosta­kezelők rövidebb ideig dol­goznak majd a poros, gázos és meleg munkahelyéken. Az új miniszteri utasítás az Építésügyi Értesítő leg­újabb számában jelenik meg, amellyel azonnal ér­vénybe lép és a végrehajtá­sa megkezdődhet. A munkaidd csökkentésé­nek megszervezését decem­ber 31-ig kell befejezni, kivéve az üvegipar több munkakörét. amelyben a hosszabb betanítási idő miatt 1961. június 3-ára tűz­ték ki a bevezetés határide­jét. Az új rendelkezés sze­rint a tavalyi 32 helyett most 130 munkaköri cso­portban térnek át a rövi­dített munkahétre. Ezekben a munkakörökben megszüntetik az egészség­ügyi ártalom címén adott 3—6 napi pótszabadságot, de ezt bőyen pótolja a munka­idő csökkentése, ami együt­tesen évente mintegy ötven -terven felüli szabad napot­jelent a dolgozóknak. Elutazott az Egyesűit Arab Köztársaság alelnöke Nureddin Kahalé, az Egye­sült Arab Köztársaság alel­nöke és kísérete kedden délben elutazott Budapest­ről. A vendégek búcsúztatásá­ra a ferihegyi repülőtéren megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnök­helyettese,* Kristóf- István, az Elnöki Tanács -titkára; vala­min t-a politikai és gazdasági élet több rnás vezető szemé­lyisége. Mexikó függetlenségének ü-nepo Hétfőn megkezdődtek a Mexikó függetlenségének 150. évfordulójára rendezett ün­nepségek. Az egy hónapra tervezett ünnepségsorozaton negyven ország képviselői vesznek részt A Szovjetunió küldöttsé­gét Nyikolaj Organov, a Szovjetunió • Legfelső Taná­csa Elnökségének helyettes elnöke, az. amerikai küldött­séget Herter külügyminisz­ter vezeti. FB 51—78-as gépkocsi és utasai Délután, mindjárt 2 óra után félbúg az autó motorja A sofőr, Poós Lajos gázt ad, és elindul utasaival az FB 51—78-as rendszámú teher­képkocsi. Áthalad a Tisza­hídon Újszegedre, majd a folyó gátján fut egy dara­big, azután fékez. — Megérkeztünk! — kiált­ja valaki és egymás után lépnek le az autóról utasai. Férfiak, asszonyok. Pár perc múltával már kezükben is a lapát és végzik a földmun­kát itt, a Rózsa Ferenc Tsz­be és a Füvészkertbe veze­tő, s most épülő bekötőűt­nál. Ez az út — mint hírül adtuk — több millió forin­tos beruházással épül. S hogy így van, a tanáccsal együtt sokat tett ezért Bódi László, az újszegedi szövő­gyár vasesztergályosa, or­szággyűlési képviselő. Ezer óra Az FB 51—78-as gépkocsi­val a Szegedi Kenderfonór gyár dolgozói érkeztek. Im­már két hete múlott, hogy minden délután egyenesen az útépítéshez indulnak a délelőtti műszakban dolgo­zók. Eddig már 300-an vol­tak kint munkások, velük együtt természetesen több tisztviselő. Éddig végzett társadalmi munkájuk meg­közelíti az ezer órát. A Kenderfomógyár patro­nálja a Rózsa Ferenc Ter­melőszövetkezetet és ebben a tevékenységükben újabb nagyiszerű, elismerést érdem­lő állomás az út megva'ósí­tásának segítése. Természe­tesein fillér fizetség nélkül dolgoznak az útnál. Ráadás ez a napi nyolcórai munka után és áldozatot jelent. Mégis csinálják, f» .gyári kommunisták kezdeményezé­sére és velük együtt - , „ — KeU. ez az út nagyon, Esteledik. Hazafelé indulnak a társadalmi munkások. Utol­sónak lép fel a tehergépkocsira Bosnyákovics Dezső és szocialista brigádja steril rétegvizekre kell alapoznunk. Szerintük ennek a vízkincsnek a kiaknázását nem lehet mindaddig nagyüzemi méretekben elkezdeni, míg tudományos földtani, hidrográ­fiai vizsgálatok fel nem mérik nagyságát, minőségét, természetes pótlódását és kihatását a termelés­re. Mi hát a Magyar Hidrológiai Tár­saság szegedi csoportjába tömörült tudósok, szakmérnökök szerint a járható út? Forgó László, az A lsótisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatófőmér­nöke a Csongrád megyéi vízviszo­nyokat, lehetőségeket alapul véve erre a kérdésre így válaszolt; Felmértüket ÖNSÍ halastavak létesítésére alkalmas te­rületeket, ugyanakkor számba vet­tük a ténylegesen öntözött földeket is. Ez évben 12 ezer katasztrális hold területet öntöztek a megyé­ben. A számvetésből az derül ki, hogy mélységesen el vagyunk ma­radva a rendelkezésünkre álló ter­mészetes felszíni vízmennyiség fel­használásában. Számunkra most nem az az elsőrendűen fontos prob­léma, hogy hol találnánk újabb ön­tözővíz-forrásokat, hanem, hogy mi­ként hasznosíthatnánk újabb 20—40 ezer katasztrális holdon sürgősen a rendelkezésünkre álló felszíni öntö­zővizek egy részét. A Tiszából, a Marosból és a Körösből újabb ki­emelőművek segítségével másodper­cenként 25—30 köbméter öntözővíz nyerhető. Ez pedig a jelenleg ön­tözött 12 ezer katasztrális holddal szemben 110 ezer katasztrális hold terület gazdaságos öntözését tenné lehetővé. Erről a területről évente 300 millió forinttal tudnánk az eddiginél több mezőgazdasági árut adni a népgazdaságnak. A esőkutas öntözéssel tehát — mondotta ösz­szefoglalójában Forgó elvtárs — csak akkor kellene érdemben fog­lalkoznunk, ha már legalább 100 ezer katasztrális hold felszíni víz­zel öntözött területünk lenne a me­gyében. Csonka János, a csanyteleki Ti­sza Tsz elnöke elmondotta, hogy szövetkezetükben 49 csőkút üzemel. 1948 óta foglalkoznak csőkutas ön­tözéssel. A 12 éves tapasztalat azt igazolja itt, hogy — bár a csőku­takkal lehet átmenetileg kimagasló eredményeket elérni — a túlzott alkalmazás megbosszulja magát. A csőkutas öntözés elsősorban a kis­üzemi, konyhakertészeti termelés módszere. S hosszabb idő távlatá­ban belterjes nagyüzemi termelés előmozdítására alkalmatlan. Gyako­ri eset, hogy a kutak a legszüksé­gesebb időszakban kiapadnak vagy néhány napos intenzív használat után minimálisra csökken teljesítő­képességük. Emellett — ellenkező­leg a Budapesten elhangzott véle­ményekkel — drágák is. Csanyte­leken egy-egy csőkút évi üzemkölt­sége — felszámítva az üzemanya­got, amortizációt, a javítások ki­adásait — 32 ezer forint. A felszín­re kerülő talajvizek sótartalma pe­dig olyan nagy, hogy néhány éves öntözés után száraz szántóföldi mű­velésre kell visszatérni a megbon­tott talajegyensúly helyreállítása vé­gett. Most, 12 éves gyakorlat után, 49 üzemelő csőkút birtokában a Tisza Tsz tagsága elhatározta, hogy abbahagyja a rétegvizekkel való ön­tözést, mivel az a jövő távlatait te­kintve már egyáltalán nem mutat­kozik gazdaságosnak és a felszíni vízzel való öntözésre tér át Csőkutas emberek véleménye szerint csupán ott célszerű, ahová semmilyen esz­közzel sem lehet folyóvizet eljut­tatni. Elvessük-e itt, az ország déli ré­szein a csökutas öntözést? Szó sincs erről. Tény az, hogy mind a budapesti, mind a szegedi szakvé­leményeknek csaknem teljességgel hiányzik az átfogó, tudományosan bizonyított megalapozottságuk. Gya­korlati munka nélkül minden vita meddő szalmacséplés. A tudomá­nyos felderítés céljából Csongrád megyében is elsősorban azokban a községekben, ahol kevés 3 lehető­ség a természetes öntözővizek fel­használására, -fúrnunk kell mihama­rabb néhány száz csőkutat A cső­kút készítésé egyébként aránylag ol­csó és rendkívül egyszerű. Alapjá­ban véve ezen a vállalkozáson még akkor sincs különösebb veszteniva­ló, ha történetesen a későbbiek so­rán a szegedi szakembereket iga­zolja a gyakorlat. Viszonylag kis költséggel felmérhetjük rétegvize­ink mennyiségét, megbízható hosszú időre alapul szolgáló geológiai, hid­rológiai térképeket készíthetünk. Ugyanakkor más megyék tapaszta­lataiból kiindulva átmenetileg is jól hasznosíthatjuk az így nyert vi­zet. Tehát a tudománynak és a gya­korlati munkának szorosan együtt kell haladnia. Ha kísérletképpen elöljárójában csak a szólók és gyümölcsösök permetezésére hasz­náljuk is csőkutaink vizét, a beru­házás értéke egyetlen éV alatt is megtérülhet Viszont, ha tutíomá-( nyos vizsgálat elfogadhatóan bebi-j zonyítja az ellenérvek helytállósá-. gát, még nem lesz késő leállni az öntözésnek ezzel a módszeréveL I napirendre kell tűz­burgosen ^ _ M orsaág más tájaihoz hasonlóan nálunk is — a nagyüzemi öntözéses növényter-' mesztés kérdését. Anrál is inkább, mert a mezőgazdasági jellegű me­gyék között talán éppen Csongrád megyében tettük a legkevesebbet az utóbbi tíz év alatt az öntözött te­rületek növelése érdekében. Jólle­het, a lehetőségek nagyságában szá­mos megyét magunk mögött tu­dunk. Nem várhatjuk, hogy máso­dik ötéves tervünk nagy mezőgaz­dasági programja — melybén kulcs­kérdésként szerepel többek között az öntözés —v valamiféleképp magá­tól valósuljon meg. Háromszázmil­lió forint terméstöbblet egy év alatt, melyet ma még veszteséglis­tánkon tarthatunk számon! Ezt nem tűrhetjük soká! Nagyarányú tár­sadalmi megmozdulásra van szük­ség melynek szervezési előkészíté­sét már most kellene elkezdenünk. Csongrád megye termelőszövetke­zeti parasztsága, az üzemek mun­káskollektivái, a KISZ, a tanuló­fiatalság örömmel vállalna ebben szerepet S ez még a legmegcsonto­sodottabb kételkedők előtt is vég­érvényesen bebizonyítaná a nagy­üzemi gazdálkodás életrevalóságát A megye kommunistáinak feladata lenne, hogy már most kiadják a jelszót: saját maguk példamutatásá­val a falusi és városi dolgozó töme­gekkel közösen. minimális állami segítség mellett társadalmi munká­val elkészítik megyénkben az első 20 ezer katasztrális hold öntözéses vízgazdálkodási egységet Nem len­ne ez túlzás, már csak azért sem, mert 6zámos hasonlóan nagy tár­sadalmi akció bontakozik ki most más megyékben is a mezőgazdaság termelésének fellendítése, második ötéves tervünk falusi célkitűzései­nek teljesítése érdekében. Csépi József * E cikk hivatása, rendeltetése az. ' hogy az olvasók nagy plénuma elé terjesszen egy jelentős gazdasági problémát. Azt szeretnénk, ha az ügyben a tudományos és gyakorlati szakemberek és az olvasók más ré­tegei ls elmondanák véleményüket a Dél-Magyarország hasábjain. Ész­szerű javaslataikkal hozzájárulná­nak belterjes mezőgazdasági terme­lésünk kialakításához. (A szerk.) hát segítünk megcsinálni! — tömören és nagy szavak nél­kül, egyszerűen csak ennyit mondanak a munkások. Szívesen Most, ezen a nyárutói, ve­rőfényben fürdő délutánon 41-en jöttek ki a gömbölyí­tő, simító, eémázó üzemré­szekből, meg a raktárakból, s az anyag- és áruforgalmi osztályróL A III-as párt­alapszervezet titkára, Vörös Konstantin is szólt munkás­társainak, hogy újból indul­nak az útépítésihez. Közben akadt olyan munkás, aki a közvetlenül mellette dolgozó társának megjegyezte: — Kíváncsi vagyok, vajon Vörös Konstantin kint lesz-e? Hát persze, hogy itt van most is. Csak úgy, munka­ruhában jött ő is, mint a többiek és lapátolja a föl­det. Nem először és nem is utoljára, hanem úgy, mint annyi sokan mások, kom­munisták, pártonkívüliek egyaránt Azt mondja Vörös Kons­tantin, hogy 5" nvunktársai helyett nem beszélhet, de annyit mondhat, mindenki szívesen jön ide. Ezt az is [mutatja, hogy szinte alig ; fértek el a nagy tethergépko­[csin az útépítésre jelentke­[zők. Köszönet érte [ A serény munkát tudják, ; látják a termelőszövetkezet [gazdái is. Bizony, -varázsa­van annak, amit itt a gyá­riak csinálnak és ezt a szö­[ vetkezettek tapintható, érzé­kelhető egyik jeleként ve­szik a munkásosztály segít­ségének. Szívesen is köszön­tik a munkásokat a szövet­kezetiek és. gyakran beszél­getnek egymással. Nincs azon csodálkozni való. hogy ezekbe a beszélgetésekbe mindig ilyen- mondatokat is szőnek a tsz-tagok. — Nagyon szép dolog ez, az újabb segítség, hála és köszönet érte. A III-as párt-alapszerve­zet titkára és a szövetkezet elnöke is beszélgetett egy­mással. Az elnök gazdagodó életükről szólott, majd együtt tervezgették a tsz jö­vőjét, amely gazdáinak okos, jó' munkájával alakul iga­zán széppé. Ehhez adják igaz, lelkesítő szavaikat a munkások. A gyakori baráti eszmecserék — amelyben elsők között vesz részt Nagygyörgy Mária, az özem munkásigazgatója, s a gyár pártbizottságának titkára, Zöldi Imre — pallérozzák a szövetkezeti gazdák tudatát. S a közreműködés az útépí­tésben szintén megint csak hozzájárulás a tsz elöbbre­jutásához. Egyben pedig a város lakosságának a javát szolgálja, hiszen jő út lesz az oly szívesen látogatott fü­vészkertbe. Egy akarattal Az útnál földmunkát vé­gez Bosnyákovics Dezső és szocialista brigádja. Egy szív. egy akarat ők a gyárban és azok a társadalmi tevékeny­ségben is. Voltak egvütt mo­ziban. Közösen nézték végig a Móra Ferenc Múzeum ki­állítását Most meg együtt jöttek el ide. Bizony, most késő dél­utánra, a kora reggeltől vég­zett munka után már ők is fáradnak, és így vannak ez­zel a többiek is. Köztük az édesanyák — mert azok is vannak itt — közben arra gondolnak, vajon tanul-e az iskolából már régen hazaér­kezett gyermekük. De azért nincs zokszó, dolgoznak va­lamennyien munkásbecsület­tel, jó szívvel. Vígak Daróci István Ifjú­sági brigádjának tagjai is és széles jókedvükben olykor elröpoentenek egy tréfát Bosnvákovics Dezső újságol­ja róluk, hoev szeretnék el­nyerni a szocialista brigád címet — Meg kell haw/ni — ál­lapítja még —, jó úton ha­ladnak ehhez. Vadrózsa... Lassan azonban szürkülni kezd, estébe hajlik a nappal. Mára már elég volt a mun­ka, hazafelé készülődnek a gyáriak. Ördögh Ferenene is fellép a gépkocsira. Kezé­ben azonban kis, töves vad­rózsát szorongat —Innen való — feleli mo­solyogva a kérdésre — és otthon elültetem. A rózsa is kedves emlék lesz Azután indul a gépkocsi, holnap és azután megint újabb munkáscsoportokat hoz a Kenderfonógyárból. Persze, ott lesznek ismét a szövetkezetiek is, akik foga­tokkal vesznek részt az út­építésben. S az áldozatos munkát látva bizonyos, hogy idén átadják a forgalomnak a kö­zel négy kilométer hosszú bekötőutat. Morvaj Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents