Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13 / 216. szám

5 Szombat, 1960. szeptember 17. Meg tudja-e mondani ? Vizsgáztak a kenderfonó „ifjú mesterei" Egyéves munkájukról ad­tak számot tegnap, hétfőn délután azok a kendergyári fiatalok, akik esztendővel ezelőtt, tavaly ősszel jelent­keztek a "Szakma ifjú mes­tere* mozgalomba. Hónap­ról hónapra részt vettek a kötelező előadásokon, igye­keztek minél jobban elsa­játítani a szakmát, s ezért nem is volt okuk félelem­re, bár a vizsga, vizsga: ilyenkor mindenki izgul egy kicsikét. Felelők Húsz kislány és fíatalasz­szony szorong a tanácste­rem előtti helyiségben, vár­ják, hogy sorra kerüljenek, ök valamennyien a gyártó részlegeknél, a cérnázókban, a fonókban, vagy a gömbö­lyítő osztályon dolgoznak. Benn már a bizottság előtt áll Ördög Péterné, az első vizsgázó. — Mióta dolgozik az elő­fonóban? — 1954 óta. — Hát akkor bizonyára gyakorlatban jól megismerte már munkáját. Meg tudná-e mondani, hogy miért tilos az előfonón a szalagössze­fúzés? Megy a'felelet. Lehet, hogy pontosabban is el lehetne mondani, de azért látszik ördög Péternén, hogy is­meri gépét és a munkahe­lyét. Az első négy felelő közül Berencz Vera felel a leg­jobban. Igaz, ő már 1949 óta dolgozik a Szegedi Ken­derfonógyárban, s jó pár éve kezeli a precizkeresztorsózó­gépet. A következő felelő, Péter Ferencné válaszai a közepes és a jó közt inga­doznak. Egyik kérdése így szól: Megtisztelő cím — Sorolja fel a természe­tes szálas anyagokat! — Növényi, állati és ás­ványi szálasanyagok fordul­nak elő — hangzik a fele­let — Növényi a kender, a len, a juta, a pamut, a sisal, állati anyag a gyapjú, más állatok szőrméje, vala­mint a selyem, ásványi származék az azbeszt és az üvegszál. Ha nem is ilyen folya­matosan mondta el Péter Ferencné a sokféle szálas­anyagot, a vizsgáztatók se­gítségével végül csali meg­született a helyes felelet. Szűcs Gizella gömbölyítő eredménye is hasonlóképpen alakult ki. Tegnap még az elméleti vizsgák folytak, ma már gyakorlatban is számot ad­nak a -Szakma ifjú meste­rei* tudásukról. Aki elmé­letben csak megközelítette a kiváló szintet, de gyakor­latban annál többet nyújtott, már pályázhat az arany­éremre. Persze azé a leg­biztosabb, aki szóban is, gyakorlatban is a legtöbbet adott. De az első nap után is bizonyosra vehető már, hogy nem kevés aranyéi-me­se lesz a kenderfonónak. Tavaly ősszel két csoport kezdte meg a felkészülést. Az egyik a javítóműhely­ben dolgozó fiatalokból, a másik a gyártásban dolgo­zókból alakult. Most mind a két csoportnál vizsgahan­gulat uralkodik, s több mint negyvenen pályáznak a so­kat ígérő -Szakma ifjú mes­tere* címre. Sokat ígérő, ha nem is pénzben, de becsület­ben minden bizonnyal. Kvarcolt borjúk Felkészülés a télre Az elsőfokú tűzrendészeti hatóság felhívása a lakossághoz Az elsőfokú tűzrendészeti hát szárítani tilos. Az ilyen hatóság a fűtés megkezdé- mosást lehetőleg szabadban, sével egyidejűleg az alábbi vagy nyitott ajtó és ablak szabályok betartására hivja mellett szabad végezni. Mo­fel a dolgozók figyelmét: sás közben ne dohányozza­Minden lakásban felül nak. kell vizsgálni a kályhákat, A fentl tűzrendészet! sza­ki kell javítani. ezek betartásával lehet blz. A kiégett füstelvezető cso- t^tanj mind a személyi, veket ki kell cserélni és ^^ a köztulajdon túzvé­szétesés ellen biztosítani. A dejmét­kályhák közelében tüzelőtt ' csak 50 centiméteren túl L fokú -tuzrendeszeti szabad elhelyezni. Begyúj- hatósag táshoz benzint, vagy egyéb tűzveszélyes folyadékot fel­használni tilos. A kéménye­ken, lévő repedéseket ki kell javítani, mert a kipattanó szikra tüzet okozhat. A ré­gi épületek kéményeiben sok a beépített gerenda és ezért minden dolgozónak sa­ját érdeke, hogy a gerenda eltávolításáról gondoskodjék. A fűtésből visszamaradt salakot, hamut lelocsolt es kihűlt állapotban, csak tűz­biztos gyűjtőhelyen, éghető anyagoktól távol szabad tá­rolni. Ha a dolgozók otthonukat elhagyják, győződjenek meg, hogy a tüzelőberendezések és petróleumlámpák eloltá­sa megtörtént-e, kikapcsol­ták-e a különböző elektro­mos berendezéseket. A szülők óvják gyerme­keiket a tűzveszélytől és el­távozásuk előtt a gyűjtőesz­közöket zárják el. Olyan helyiségben, ahol tüzelnek, benzinben mosni, A szovjet kolhozokban és szovhozokban igen magas fejlettségi fokot'ért el az állattenyésztés is. Ennek egyik beszédes példája képünk, amelyen V. Nazarova kolho­zistanő, a Tambov kerület Micsurin járásának Komin­tern kolhozában fénykezeli az arra szoruló növendékbor­júkat. Megkezdte az üzempróbát az első magyar 220 kilovoltos áramelosztó Vasárnap megkezdte az első magyar 220 kilovoltos üzempróbát a Pestújhely és elektromos áramelosztó ál­Zugló határában felépített lomás, amely lehetővé teszi, hogy a magyar energiarend­szer az eddigi 110 kilovoltos feszültségről áttérjen a 220 kilovoltos feszültségű ener­gia-átvitelre, nagyobb távol­ságról kisebb veszteséggel vehessen át nagyobb meny­nyi ségú elektromos energiát. Az új állomás egyelőre a Csehszlovákiából érkező energia transzformálását ós elosztását végzi. Később a Szovjetunióból rendelkezé­sünkre bocsátott energiát is fogadja majd. Az üzempróba befejezése után a távvezetéket és a zuglói állomást ebben az évben véglegesen üzembe­helyezik. dekében tartsa be, mert csak KÖNYV A NAGY HŐSTETTRŐL Megjelent "A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának története. 1941—1945* című hatkötetes mú első kötete. A kötet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan készí­tették elő és robbantották ki az imperialista hatalmak a háborút. A bevezető jellemzi a Nagy Honvédő Háborút és a második világháborút, bemutatja a Szovjetunió győ­zelmének világtörténelmi jelentőségét. Tüzetesen megvilá­gítja a háborút megelőző esztendők, valamint a második világháború első időszakának politikai, gazdasági, kato­nai és diplomáciai eseményeit. Az I. kötet három részből áll: »A Szovjetunió és a kapitalista világ a második világháború előestéjén*, "A Szovjetunió és a kapitalista világ a második világháború első időszakában*, *A fasiszta Németország felkészülése a Szovjetunió megtámadására-', »A Szovjetunió honvédel­mének helyzete«. Az anyagok kidolgozásában és megírásában számos történész, közgazdász, államférfi, katona és társadalmi személyiség vett részt. A kötet bőven felhasználja a Szovjetunió és a népi demokratikus országok archívumai Iskolarendszerünk továbbfejlesztése és az új egyetemi tanév Irta: DR. ANTALFFY GYÖRGY egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem rektora nak okmányait, a Szovjetunióban, valamint külföldön ki­vagy benzinben mosott ru-' adott irodalmat, sok illusztrációt és térképet tartalmaz. QI időpontban kezdődik az új \Jlyan egye^mj tanév, amikor or­szágunk demokratizmusának megfelelően széles körben vitatják azokat az irány­elveket, amelyek iskolarendszerünk to­vábbfejlesztéséről szólnak. Kállai Gyula, a Minisztertanács első el­nökhelyettese joggal hangsúlyozta e kér­désről Írott cikkében, hogy az élet és az iskbla kapcsolatainak megszilárdítása je­lenti a továbbhaladás útját a kommunista szakemberképzésben az egyetemeken is. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának határozatai alapján ké­szült irányelvek vitájában tudományegye­temünk is részt kíván venni, aminthogy az elmúlt tanévben is igen jelentős viták és éppen a fentiek elérése érdekében le­folytatott kísérletek színhelye volt egye­temünk. Nem véletlenül hangsúlyozza a párthatározat és az irányelvek, hogy a felsőoktatási intézmények célja kommu­nista szakemberek képzése, akik elsajátí­tották választott szakmájuk modern, tu­dományos eredményen épülő alapjait, tu­dományos módszerelt s ezáltal későbbi működésük során meg is tudnak felelni szakmájuk és egyre szépülő életünk nö­vekvő követelményeinek. A ma egyetemé­nek túl kell lépnie a régi kereteket ab­ban az irányban is, hogy hallgatóinkkal tanulmányi Idejük alatt meg kell ismer­tetnünk leendő hivatásuk népgazdasági és politikai jelentőségét is. Ez természetesen csak úgy valósítható meg, ha hallgatóink magas színvonalon megismerik és magu­kévá teszik a marxizmus—leninizmus el­méletét. Az irányelvek a mi számunkra ls azt jelentik, hogy az egyetemi képzés ideje alatt az eddiginél sokkal szorosabb kap­csolatot kell kiépíteni a társadalmi élet­tel, a munkásosztállyal, a parasztsággal. S miként helyes követelmény az, hogy közelebb kell vinni az iskolát az élethez, ugyanakkor a társadalom, az egész mun­kásosztály és dolgozó parasztság segítését is igényelni kell a feladat elvégzéséhez. Hangsúlyozni kell azonban az irányelvek fényénél, hogy akár iskoláinknak az élet­tel való kapcsolatáról, akár az általános és szakmai műveltség magasabb Igényé­ről is legyen szó, vagy éppen a szocialis­ta ideológia és világnézet kialakítását, megszilárdítását is túzzük napirendre, mindez csak az elmúlt tizenöt esztendő eredményeinek talapzatára épül. És ezek­ben a jelentős eredményekben, amelye­ket a magyar felsőoktatás a felszabadu­lás óta elért, benne van a Szegedi Tudo­mányegyetem professzorainak, oktatóinak és dolgozóinak erőfeszítése, A au,t eredmények ellenére is to­rt Z e/eri vabb kell azonban lép­nünk. Elsősorban az oktatásnak a gyakorlattal való kapcsolatát kell az eddiginél széle­sebbre tárni. Ugy látjuk, hogy kevés az az idő, amit eddig a szakmai gyakorla­tokra fordítottunk. A népgazdaság, az élet tapasztalatai arra is Intenek bennün­ket, hogy ezek hatékonysága nem kielé­gítő. Sokszor halljuk iskolaigazgatóink, bí­rósági elnökeink, üzemeink vezetői részé­ről, hogy végzett hallgatóink jelentős ré­sze nem ismeri a termelőmunkát. Ha a fo­kozatosan életbelépő reformot sikerül megvalósítani, akkor oktatásunk sokkal Inkább építhet majd a fizikai munka ne­velőhatására is, s azokra az előnyökre, amelyek a hallgatóságnak társadalmunk vezető osztályával, a munkásosztállyal való tartós kapcsolatából születhetnek. Ok­tatóinknak maguknak is erősíteniük kell a kapcsolatot a gyakorlati élettel. E téren is történtek már elég jelentős lépések, hiszen az Állam- és Jogtudomá­nyi Kar professzorai közül számosan vesz­nek részt hosszú évek óta legfontosabb törvényeink megalkotásában, a különbö­ző kodifikációs munkákban, a Természet­tudományi Kar nem egy intézete épített ki szoros kapcsolatot az iparral, a nép­gazdasággal és a Bölcsészettudományi Kar oktatói dicsérendő tevékenységet fej­tenek ki a tanárképzés megjavítása terén s eközben támogatják iskoláinkat. De a gyakorlattal való kapcsolatot, az életközelséget jelenti többek között az a valóban forradalminak nevezhető vív­mány is, amely egyetemeinken az esti és a levelező oktatás bevezetése következté­ben valósult meg. A közeljövő feladata tudományegyetemünkön, hogy a Szegeden tanuló hallgatók jobb képzése érdekében újra bevezessük az esti oktatást is. A hallgatók részére eddig rt levelező szftrvezeU kötelező fog­lalkozásokon túl nagy feladatot ró ránk a konzultációs központok létrehozása is. Eddig főleg az Állam- és Jogtudományi Karon folyt nagyobb méretű levelező ok­tatás. Itt kell elsősorban gondolni az esti tagozat létrehozására, a másik két karon pedig szélesíteni kell a levelező hálózatot. Az elmúlt tanévben országosan elismert kezdeményezések történtek egyetemünkön — egyelőre csak a Természettudományi Karon —, hogy eleget tegyünk a tan­anyag-korszerűsítés követelményének. Ahhoz, hogy az oktatás színvonalát emeljük, arra is szükség Van, hogy ok­tatóiok az eddiginél sokkal jobban ismer­jék meg a szocialista nevelés elméletét és gyakorlatát. A magasabb igények az egyetemen ter­mészetesen a tudományos munkában is jelentkeznek. Ezen a területen is minden lehetőségünk megvan arra, hogy tovább menjünk egy lépéssel. Hiszen vannak vi­lághírnévnek örvendő professzoraink, ki­tűnő felkészültséggel rendelkező kutatóink és tudományos intézeteink; új, tehetséges, fiatal tanszemélyzetünk. De még sok a tennivaló, elsősorban a tudományos té­mák kiválasztásában. Egyes tudományos munkák témájának kiválasztásában nem mindig tükröződik népgazdasági fejlődé­sünk igénye. A tehetséges, fiatal munkás­paraszt utánpótlás nevelése terén is előbb­re kell mennünk. Még nem mondhatjuk el egyetemünk valamennyi tanszékéről, hogy saját szakterületének tudományos kutatóműhelye lenne. Pedig elvárjuk pro­fesszorainktól azt is, hogy — miként tet­ték azt régebben — most is alakítsanak ki maguk körül tudományos iskolákat. E helyről is örömmel üdvözöljük azt, hogy a KISZ Központi Bizottsága az év folya­mán védnökséget vállalt a tanitó- és ta­nárképzés felett lélfeiU nyugtázni ezt a kezdeménye­zi/ ICSIK ^ mm (gy a KIgz aJ, egyetemi 'képzés alatt nagy segítőtárs le­het nemcsak a kommunista világnézet, a hivatásérzet elmélyítésében, hanem a gyakorlati ismeretek és készségek elősegí­tésében is. Ez a patronálé mozgalom egy­ben híd is lehet afelé a törekvés felé, amelynek keretében a KISZ-szel együtt­működve kapcsolatot teremtünk a városi és üzemi KISZ-szervekkel, termelőszövet­kezetekkel, középiskolákkal, s így elér­hetjük azt is, hogy minél több, a peda­gógus pályára kedvet érző, politikailag szilárd, a termelőmunkában már egy-két évet dolgozó fiatal kerüljön az egyetem­re. A gyakorlati képzés terén is segítséget várunk a KISZ-től és akkor majd el tud­juk érni, hogy tanárszakos hallgatóink egyetemi éveik alatt huzamosabb ideig részt vegyenek az úttörő- vagy a közép­iskolai KISZ-munkában. Eközben megis­merhetik a középiskolai diákotthonok te­kenységét és a falusi népművelési mun­kát is. Nemcsak ezek a vázolt, de mégis nagy jelentőségű feladatok, de hovato­vább a mindennapos egyetemi munka végzése is elképzelhetetlen az irányel­vekben jelzett szocialista ideológia és világnézet elsajátítása nélkül. A magasabb színvonalú, kommunista nevelés a neve­lők önnevelésével és egymás iránti neve­lőmunkájukkal kezdőink. Elérkezett az ideje annak, hogy felszá­moljuk azt a káros szemléletet, miszerint az oktatók munkájának értékelésekor csak a kutatómunkában elért eredményeket vesszük figyelembe. Ugy látjuk, hogy a szakmai, tudományos követelmények mel­lett a világnézeti, politikai, de a pedagó­giai-didaktikai és egyre inkább a gyakor­lati tapasztalatokat kell követelményként és mint egységes követelményt felállítani. Ehhez pedig szükséges foglal­kozni az emberekkel és ezért a felsőok­tatás továbbfejlesztésének is lényeges fel­tétele az oktatókkal való foglalkozás meg­javítása. Mn mói- 32 egyetemeken !s fokozot­/vi a mortabbak a követelmények, mint néhány évvel ezelőtt, ehhez viszont a ve­zetésnek kell nyugodt, őszinte légkört biztosítani, amelyben az emberek tudnak fejlődni, s szívesen dolgoznak, világosan látják megbecsülésüket, az előttük álló oktatási és tudományos perspektívákat. Fejlődésünkhöz meg kell adni a kül- és belföldi ösztöndíjakat; egyre erősödő nem­zetközi kapcsolatainkat is. A professzo­rok nemzetközi kapcsolatait is Ideértve, arra kell felhasználni, hogy ezen keresz­tül a fiatalabb oktatók is olyan nemzet­közi tudományos ismeretekre és rutinra tegyenek szert, amely felvértezi őket a megnövekedett feladatok ellátására. Fia­tal oktatóinknak pedig sokkal nagyobb igényességgel kell fellépniük önmagukkal szemben, akár nyelvtanulásról van szó, akár pedig egyéb tudományos feladat ha­táridőben történő elvégzését követeljük tőlük. Az elénk állított követelmények­nek csak akkor tudunk megfelelni, ha a tervszerű és színvonalas munkát gátló té­nyezőket határozott intézkedésekkel kikü­szöböljük. Nem mehetünk el szó nélkül a követ­kező tanévben semmiféle lazaság mellett, mert csak összpontosított erőfeszítésekkel tudjuk a mindennapi munka mellett az olyan szívesen vállalt többletfe'adatokat megoldani, mint pL az iskoláztatási rend­szer továbbfejlesztése irányelveinek meg­vitatása, vagy az esti és levelező okta­tás problémáival való foglalkozás, az ideo­lógiai helyzet és a tudományos munka felmérése, a vezetés problémáinak meg­vitatása. Uj tanévet köszöntünk és búcsúzunk a régitől. Gondoljunk arra: dolgozó népünk segített abban, hogy zavartalanul végezhettük az egyetemi oktató-nevelő munkánkat és to­vábbra is töretlen aktivitással, tanulással, szilárd világnézettel harcoljunk szocializ­must építő hazánk célkitűzéseiért

Next

/
Thumbnails
Contents