Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

Vasárnap, 1960. szeptember 4. 6 Juhász Gyuláról, az Olcsó Könyvf-qr olvasóinak A századelő Ez a szürke, mindennapos magyar név a 20. századi magyar költészet egyik legrokonszenvesebb alakját idézi. »Ha fel kell sorolnunk — írja Kosztolányi — a tíz legnagyobb és legigazabb magyar költőt, neve ott van az elsők között*. Lírája, mint neve és egyénisége, szerény és egyszerű; nem a formák virtuóza, hanem az emberi szív legrejtettebb érzéseinek tolmácsa. Hagyományos versformákkal él, mégis kortársaival együtt a modern magyar költészet úttörője. Amikor — fiatal diákként — verselgetni kezd, Reviczky és Ábrányi vezeti önállótlan tollát, később Komjáthy Jenő, Kiss József, majd Ady jelent számára ihlető élményt. világnézeti forrongásában mohón szív magába jót-rosszat; lelkesedik Nietzsche, Ibsen, Tolsztoj filozófiai, társadalombíráló és művészi eszméiért, a szabadgondolat hive lesz, és ismerkedik a szocializmus tanításaival. Mindez soha nem jut harmóniába benne: egész élete vergődés feloldhatatlan ellentmondások között. Szíve vérével írott versei e belső tusák hív tükrei. "A pogány életöröm, amelybe belecsöppent a keresztény lemondás rrvérge« — jelzi emésztő vívódását 1904 végén Kosztolányinak Ezzel a később is megismételt vallomással ismeri el az egész életét megmérgező lelki konfliktust a harsány életvágy és beteges haléihangulat, piros derű és barna bánat, színes elevenség és sötét lctörtség, valóségszeretet és álomba menekülés, múltba fordulás és jövőben bízás, emberkerülő magány és minden 6zenvedővel azonosuló közösségi érzés, individualizmus ós határtalan emberszeretet között. Rajong a nőért, a szerelemért, s mégis ez hozza számára "élete kudarcát"; hirdeti a fiatalság Jogait, s már harmincévesen rokkantnak, öregnek érzi magát; keresi és megleli a művészi természetesség, a lírai realizmus útjait, mégis sokszor fordul, csalódva, fáradtan, az elefantcsonttorony pamasszi eszményéhez. Ezek az ellentétpárok határozzák meg költészetét; így lesznek versei, amint ismét Kosztolányi írja: drágakövek — fekete bársony alapon. Egyéniségének ez a sajátos feszültséget adó ellentmondása azonban legnagyobb alkotásaiban mindig az élet, az öröm, az akarás az emberközösségben való hit győzelmével oldódik föl. Humanizmusa úrrá lesz az ifjúkori dekadens hatésokon is, s már zsengéi egyikében, a kötetünket nyitó versikéjében is azt hirdeti: "Millióknak búját akarnám dalolni..." S nemsokára megírja kötetünk címadó versét, himnuszt az Emberhez, kiben hittel hisz . . A munkásosztályt sokáig csak távolról követte rokonszenvével (Félúton, Piros remény, Sebesült munkás u Rókusban). Még a forradalmak idején is csak elvontan vallott mellette: az országot vállalta, melyet a munkásosztály formál (És mégis..., A szemeim, Tegnap, holnap, Testamentum.). A bukás után, a közös üldözöttség vezette el a munkásmozgalomba, a munkássággal való azonosuláshoz (A Munkásotthon homlokára. Prológus a Munkás Esperanté estély ére, A munka, Gazdag szegénység, U) vallomás, A dolgozókhoz sth.). E költeményeivel József Attila előtt a magyar munkásosztály sorsának legnagyobb lírai kifejezője lett. A húsza* évek első feliben születnék ezek a versek, amelyek — a maf8bb mint hat rsztendejr, 1954 februárjában Jelent * meg a Szépirodalmi Könyvkiadó úttörft kezdeményezésének, az Olcsó Könyvtár nak elsó kötete, Jókai Mór A cigánybáró című regénye. S most, szeptember 9-en lát napvilágot a népszerűvé vált, s azóta sok hasonló sorozattal (Vidám Könyvek, Kincses Könyvek stb.) mintaként követett, kitűnő vállalkozás 300. száma. Az Olcsó Könyvtar jubileumi kötete számunkra, szegediek számára különösen örvendetes, hiszen aa ünnepi kiadvány Himnusz ti _ kiadvány emberhez címmel a ml klasszikus költőnk, Juhász Gyula életművének Javát nyújtja át a sorozat törzsközönségének, s mindazoknak, akik kedvelik, szeretik e rokonszenves, mélységesen emberi órzésvilágú poéta költeményeit. A 40 ooo példányban megjelenő, l forintos áron kapható gyűjteményt szegedi kutató gondozásában Jelentette meg a kiadó. Az ünnepi alkalomból közöljük a kötet utószavát. szó jövője egyformán taszította a kőitót a depreszszió, 6 az öngyilkosság felé. A fasizmus nemzetközi előretörése elsötétítette előtte a magyar égboltot. "Az igaz ember gyar szegényparasztság el- — jövendölte magáról 1927esettségét és fölszabadulás ben — olyan, mint Móutáni vágyát elsóhajtó költe- zes, ha nem is jut el az ígéményeivel (A tápai Krisztus, ret földjére: de lelke szeméTópai lagzi, Magyar tél, Tá- vei látja azt« Utolsó nyilatpai nóta, Betlehem stb.) kozatában, 1936-ban vallotta: együtt — költészete tető- "Az én betegségem: meneküpontját jelzik. Ezekben nem lés ebből a mai világból...« szűnik meg hirdetni, hogy Nem érte meg a dolgozók az ellenforradalom közép- országának el jövetelét, melykori elnyomást teremtő éj- ért 1919 óta harcolt. Amikor szakáját fölváltja a hajnal, támadták, ez a szerény poéta s a -felkelő nap« rátűz még jogos büszkeséggel írta: "Hat az új világért harcolók meg- könyvem ott forog százezer tépett zászlaira. A legszebb magyarok kezében, és ott él álomvilág — vallotta 1921- százezer magyarok lelkében, ben, egyik barátja emlék- A jövendő elé pedig különükönyvében — az igazság dia- sen nyugodt öntudattal és dalát és az elnyomottak sza- önérzettel állok. A szegénybadulását álmodni! 6ég kincsét adtam egész élebűnöm van lemben és magam koldus „Egy nagy _ Irta 1925„ maradtam.;. És megyek tőben, amikor egy jobboldali helyi politikus bíróság elé citáltatta —, hogy Petőfi eljövendő országáról álmodom. Hogy szeretem a magyar tovább dolgozókat, hogy szolidari- felé", tást vállaltam a munkássággal, és a szolidaritást állottam is azóta mindig, az üldözés és szenvedés, a megaiázás és bántalmazás napjaiban is. „Futni hagytak" és én nem futottam, hanem tovább hirdettem igazaimat. vább, lángolva és dalolva, gazdag szegénységem mindenét elosztva a dolgozók és szenvedők között, megyek az örök csillagok Az utókor, gf £ nosz jelenével szemben fellebbezett, mi vagyunk, s próféciája most valósul meg igazán: az Olcsó Könyvtár 300. kötete a költő életművének legjavát valóban százÉs hirdetni fogom, amíg ezrek kezébe adja. Az eddigi , . . jubileumi kötetek, Arany, Életútját kudarcok szegé- 3 , __ . . lyezték. ITiába volt egyetemi éveiben társainak félve tiszteit, tudós vezető alakja, Négyesy professzor titkára, országszéli kisvárosokba, Máramarosszigetre, Lévára, Szakolcára száműzték helyettes tanárnak. A váradi szép napok is csak múló örömet hoztak, hiszen a másodrangú kis színésznő, Sárvári Nusi Ady és József Attila versei itán méltán következik az övé. Irodalomtudományunk az elmúlt években a 20. századi magyar lírikusok értékrendjét, melyet a polgári köztudat alakított ki, joggal módosította, és állította föl Ady és József Attila forraeszményivé költött alakja dalmi alakja mögött a Jusem nyíljtott megelégülő, bol- hész Gyula, Tóth Árpád, Bádog szerelmet, csupán költészetünket gazdagította csodás szépségű Anna-versekkel. S a forradalmak elbukása a költő életét is derékba törte. "Fáj veszni látnom annyi büszke álmot" — siratta el nagyra törő tervelt, Távozbits Mihály, Kosztolányi Dezső nevével jelzett sorrendet. Ezen — noha mind Babits, mind Kosztolányi művészi értékeit jobban becsüljük, világnézeti fogyatkozária kellett a szegedi színház saikat megértőbben ítéljük éléről, ahová a munkáshatalom állította, s még tanári nyugdíját is elvesztette. Míg barátainak. Babitsnak, Kosztolányinak. de még a vele egy városban élő, "goethei életű" Móra Ferencnek sikereit is titkolt fájdalommal kellett látnia, ő "falusi költő" maradt, krajcáros gondokkal küzdött, verseiből, cikkeiből szükösködött. A melankólia nem független a környezettől. Egyéni sorsa és a magyarság kilátástalannak látmeg, mint az ötvenes évek merev, szűkkeblű szemlélete tette — ma 6incs okunk változtatni. Juhász Gyula egyik kezével Ady jobbját fogta, a másikkal József Attiláét: híd ő e két forradalmi klasszikusunk között, s költészetének mélységes humanizmusa, a dolgozó ember erejébe és jövőjébe vetett hite őt magát is közvetlen közelükbe emeli. Péter László Épül a képzőművészet kincsestára Moszkvában, a Krimi rak- leg tízezer látogató keresparton, a Gorkij-park köze- heti fel. lében építik fel a Szovjet- A kiállítási termeken kiunió állami képcsarnokának vül 500 férőhelyes előadóteépületét. Az új képcsarnok rem, százezer kötetes könyvolyan magas lesz, mint egy tár, restaurációs műhelyek hétemeletes lakóház, kiállí- és más helyiségek is Iesztási területe pedig 5—6-szo- nek az épületben rosan felülmúlja a híres ............................. Tretyakov-képtár épületének I Négy nap a termelőszövetkezetben Négyezer holdon szikrázik a fény, Fülledt meleggel ömlik szét a' nap A kincsét osztó dús alföldi tájon. Aranysugár a bokrok levelén. Hús tövén riadt nyulak lapulnak. Kék pille szárnyal halk árnyékká válón, Zöld szöcske ugrál buzgón éníelém. Lisztet ígér már biztatón a mag A tömött kedvvel bólintó kalászon, 2. Másnap a gépek dobogása zeng, Derékba törik sárga búzaszár — Munkában izzad az egész határ. Kötik a kévét, mint kl versbe szed, Csengő rímmel köt jó gondolatot, Ugy fogják össze most a holnapot, 3. Szorgos a hajnal, mint az emberek. Rózsákat rajzol keze az égre, S piros csokorral siet már a nap. Keleten kelő ura elébe. m"TCTT»TTT 4. Huszonhat diák lesi rajongva, Újuló kedvvel ezt a fénycsodát — Aztán vállukra veszik a kapát. Feszülő Izmuk várja a répa. Hogy gaztól menten fejlődjék tovább — Gyorsankapálja mind mind a sorát. Elnézem őket, milyen kedvesek, Hajló derékkal, amint szerteszét ízlelgetik a munka örömét. 5. .Dél van, az árnyék semmibe szalad, Bőrünk perzselve égeti a nap. Jó moet az étel, • víz kincset ér, Fogy a szalonna és a friss kenyér. S huszonhat szívből, mely győzni akar, Boldogan szárnyal fel a munkadal. Zsadányi Nagy Árpád TÉVEDÉSEK F

idéken, egy beszédes kismesternél dolgoztam. Egészen családias volt közöttünk a viszony. Ettől függetlenül hajnali kakasszóra kezdtünk és esti takarodóig húztuk a fűrészt. Estefelé, az volt a család szokása, a műhelyben gyülekeztek s végeláthatatlan hoszszúságú trécselésekbe kezdtek. Egyszer a többi között jön egy ember, láthatóan kuncsaft. Nézi a mesterné, nézegeti, s jó hangosan odaszól az urának: — Jani, ez süket! Jó az ilyet tudni, legalább az embernek van mihez tartania magát. Ordítva köszönt be az ember: — Adjon isten jó napot! A mester ordítva fogadja. Nem is cifrázzák sokáig a beszédet, hiszen süket em — Én azt hittem, maga süket! — Én meg azt hittem, maga süket! Kérdőn néznek az asszonyra. Mindketten tőle hallót ták: — Jani, ez süket. Az asszony is mástól hallotta. Nevetnek. A vesztig tartó teknő elkészült. * H

osszú, hosszú éveje után találkoztam egy jó cimborámmal. Vert róla a hír, hogy rettenetes nagy ember lett. Olyan, akin sok ember sorsa múlik. Jól van. A mi virágoskertünk ez. A mi kertészünk keze munkál benne. Miért ne legyen nagy ember a mi emberünk? Melegen invitál lakására a cimbora. Kényelmes fotöjölcben ülünk, örü• berrel nem lehet letárgyal- lünk egymásnak. Nagyhasú ni a kukoricatermést, sem a legújabb adózási törvényt. Mindjárt a dolog velejére kell ilyenkor térni. Kezdi is rögvest a jövevény: — Kellene nékem egy lekenő! — ordít. — Lehet róla szó — ordítja vissza a mester torkaszakadtából, hogy a szeme is könnybelábad az igyekezettől. — Mekkora legyen? — Kétméteres — kiabál az ember, mintha száz méterre állna a mestertől. — Mikorra kell? — duzzadnak ki az erek a mester nyakán. — Mindjárt is jó lenne, mert a régi folyik! Azért ezt már a pad alatt gunnyasztó kutya sem győzte hallgatni. Ahol veszekednek, különösen az ő kenyéradójánál, ott néki is akad egy-két vakkantása. — Csak a jövő héten lesz kész! Postamunkám (Alig kap levegőt.) — Mibe kerül? Adok rá előleget (Fulladozik.) — Zsebébe nyúl a pénzért. A kutya nekiugrik. A mester enyhüftebb szóval űzi kl a megvadult ebet. Feltűnik ez az embernek. Hogyhogy, a kutyával Ilyen lassan beszél ez? — Mondja — kérdi csillapult hangon —, hát maga nem süket? — Én nem! Hát maga? — Én sem! — Akkor minek lünk? pálinkásüveg kerül az asztalra. Decis poharakba önt. Iszunk. Beteg vagyok az italtól. Nem szerétem. Sohasem kívánom. Alig megy le. De az ó kedvéért. Kedves csecsebecsék gurulnak elő lelkünk emléktarsolyából. Újra iszunk. — Erre emlékszel-e még? — mondogatjuk, sorolgatjuk víg cimborák halványuló, idő sirgitotta fotográfiáit. Zsibbad a lábam az erős italtól. De a cimbora újra tölt. Arcom izmai akaratom ellen tesznek, önállósulnak. Ajkam lóg, mint a kehes lovaké, akár egy fogorvosi injekció után. — Nem bírom tovább. Nekem ne önts! — Ne viccelj! őszintén megmondom, úgy hallottam, nagy ivó vagy!? — Dehogy! Sohasem iszom. Csak a te kedvedért ittam. van! Azt hittem> te lettél italos! — Nem szoktam inni! — Akkor miért rúgtunk be? — Tévedésből! Mert én úgy hallottam, hogy te — En meg azt hogy te... Nevettünk. A barátság tart. Ital nélkül. * kiállítási területét. A magas és világos kiállí- « tási termeket az elsó és a * második emeleten helyezik el A műszaki terveket úgy j készítették, hógy a látogató a képcsarnok hat osztálya • közül bármelyikbe gyorsan bejuthat. A hat osztály a következő: ősi orosz művé-; szet. a XVIII. század és a; XIX. század eleiének művé-; szele, a XTX. század második felének művészete, a XIX. század végének és a XX. század eleiének művé-; szete, szovjet művészet, epi-i zódlkus kiállítások. A képcsarnokot egyidejűHANGULAT Köszönsz, köszönnek s elhaladsz tovább, szavadon csöppnyi tűz se lángol át, melege, fénye nincs, de jég se még, s pont annyi csak: kevés ls, és elég Annak kevés, hogy lássanak vele, s elégnek sok, hogy falnak erdeje vele Öleljen át és rejtsen ts, ahogy vagy még, vagy már nem ls ... Hangulat, furcsa semmi'ez a kör s az ijedt lélek, jaj, visszahököl: rejtőzni nem tud s látva sem marad, köszön s köszönnek zengő ég alatt. Lóéi Ferenc L

egutóbbi találkozásunk alkalmával legfőbb főnököm hátat fordított nekem. Semmi. Csak föltűnt. Szokatlan volt. Véletlen lehetett. Néhány hét kiabá-múlva újra találkozunk az utcán. Csak ketten vagyunk, , közel egymáshoz, és szembe " jövünk. Itt hátatfordítani nem lehet. • Most meg az újrafestett > házak ereszet-mlntázatalt vizsgálja olyan elmélyülés__ sel, mintha onnét várná \egész évi kenyerét kiröppenj ni. Nem vett észre, vagy nem l is akart? Motoszkálni kezdett bensát illetően. Miért buknék? De azért mint felesleges terhet cipelgettem a jóindulatú közlést. Le fogok bukni. Miért? Nem loptam, nem sikkasztottam, szándékosan nem ártottam. Nem öltem és felebarátom feleségét sem kívántam! Kicsi a világ. Hamarosan villamoson találkoztam legfőbb főnökömmel. Kinn lakik a juhszélen, ahová az isten U csak pihenni jár, ha angyalai az égi ablakok függönyeit esténként leeresztik. Ahogy megpillant, törekedve nyomakszik a kocsi elejére és a legközelebbi megállónál leszáll, Még Jegyét sem fizette meg. Leciöngeti a kocsit a kalauz. Zavartan fizet és visszafelé indul. Ez az ember menekül előlem. Látni sem akar. A csehovi Csinovnyik halála hangulata messzi essen tmetn, de a gond, amit a jóindulatú közlés agyamba plántált, ötven kilóval nehezebb lett bensőmben. Hosszú hónapok úsztak el, egyszeresek ú-- fordult a dolgom, hogy mennem kellett a legfőbb főnök hivatalába. Belépek szobájába » igyekszem minél fesztelenebbül elmondani a miértet. Nem megy. ö is zavart Gyerekesen babrál a tapperrel, hamuszirmot fúj le a csiszolt tintatartóról. Mappájában túrkál, pipáját szurkálja, türelmetlenül lest óráját. Nem érti, mit akarok. Fülét gyűlölet dagasztja, rosszindulat tömi el. Magam ls feloukkadok. Mire való ez? Ideges lesz. Lökdösi a papirvágót. Szeme villámokat lövell. Felberreg a telefon, hirtelen mozdulattal tépi kl csatlakozóját a falból. Fortyog, fortyog, mint a gazdátlan katlan. Mint hajnali őrségen a harmat szil rám egy bölcs gondolat. Tisztázni kell végre! Nem kínál hellyel, de . leülök. Nem szeretem, a nmem, rnagyarázkodást, de most lehetetlen elkerülni. — Mért haragszol? •— Nem haraaszom! — Majd megölsz! — Te akarsz megölni! Furkálódol, mocskolódol! — Én meg azt hallottam, hogy te... Nevetséges. És nevetünk. F

annak szimpla tévedések és értesülések. Vannak dupla tévedések és értesülések. És vannak rosszindulatú tévedések és értesülések. Hányan szenvedhettek és juthattak tragikus sorsra miattuk! Igaz lenne, hogy az ember jobban szeret gyűlölni, mint szeretni? Hogy az ember \nem, amit a múltkor hallót- „..,," , , 7 •tan, egyik ismerősömtől, úgy ^^ Mtret valakit saF : tálalva, hogy az legfőbb fő- nalni- mlnt ügyelni? Nem, '. nökömtől ered. Semmi az l egész. Summizata csupán a • dolognak, hogy állítólag ha> marosan le fogok bukni. Hát \ez nem. valami hízelgő ió; érzés! Hnunn okot nem láttam sorsom ilyetén forduldnem igazi Az ember ember akar lenni. Ugy akar élnt. Csak úgy nagyon nehéz. Nar gyón nehéz, de nagyon szép. Embernek lenni! Tóth Béla