Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-18 / 221. szám

Vasárnap, 1960. mept. 18. 6 KÉT UTCA LAKÓJA te, hol vesz­tettem él á ka­bátom ról a gombokat, de erre nem tud­tam válaszol­ni. Elkérte a kabátot és úgy hogy minden WÍMS * FENÁKEL JUDIT: a FazeKaá ut- r cában lakunk, apu Uonkk nénivel, meg az ő kisfiúk­kal az Ibolya utóaban. ViMont. a Fazeka* ugrott fel az asztaltól — na kiceivel Ilonka néni is, adta vissza, .... és az Ibólya utca kereszté- hagyd abba, te csavargó! Én mikor bejöttek, apu megsi- gomb rajta volt. zik egymást ás Ott, ahol ösz- meg: — Ugy elmegyek in- mógatta a fejemet. — Nem szeérhak, van egy cipojavi- rten, hogy még a lábam- lesz ez igy jó, kisfiam. Anya ^ ondoitam, na már Ilyen tó szövetkezel,, nagyon erdő- nyomát so hagyom itt! Is csak bánkódna miattad. \J tóegkcrde­kos üzlet. Óriási Üveglíbia- - Eredj, de máris, de lnkiibb kössünk egy megál- ^ ^ "k azt a szám­kában kint ülnek a suszte- azonnal! - Többet ne la tapotert: akkor jöasz át, mi- ^rétom8® rek. ós egész, nap kopácsol- ,(11Jtak te aaemét! Bújl b^ k<* csak kedved tartja Ha nak. S/eretek Itt megállni, ie az ápadba! Még mindig «ap kétszer, akkor két- hinba kóideztem. E®r­mikor apukáékhoz megyek, itt vagy ?A saJát házamban Na, kezet rá. Ok ket- "W™ dugtak oteze gondoltam is rá, hogy ez ne- iakik az ellenség, a saját ten mosolyogtak, de nekem « ögylkuk ^"í0' kom való szakma lenne, házamban. - Ezt valahol aírnl k6llett, és tudtam, _ 'fflv m. co .. olyan nagyon tanulni re kell, olvashatta, - többször el- b(,gy ezentúl sokkal ritkái* - brikett szaladgálással se Jár. De ez ismételte, és közben az ász- ban'°fók á,Jönnl- ,s!fttem hItteU8ll/9 " ^'Ltl mind hagyja n. tóit ütötte ököllel Én meg: * *lfalé, nehogy elbögiem be etelt unfe n*gkaptuk a _ tftó se íizsíolok töhheű magAm. De mér a lépcső- n«l>es eredményt, de csak Persze öTdlf^fm - Fogd ház5tal nem tudtam twébb ^6tt.üflk «• A ( . műit hóién egyszer ™ JSiíT mii SS ^Tszáí'ré^dd-élmr -ritani és j ka^tt ázrtap Klári ^ ^ — ml0t * kU| á nagytestvérem, szokás áZe úgy bőgtem, tóm, ha a suszterok fgy tud­gad innen Ha MÉG eővszer mint A KIS Laci, ha sárga- nak számolni, akkor ezek ttjwiMu^ SsSfeí •stos « atóraarss: rint csavargót! valahol, w>rnom rád. ^ ^ tortt k^-bb a to&Almá4$t llvertkor ért se s/(Vesén m-l- Nahát, igy történt. Bizto- Jobbat kitalálni. Mentám sz lA Az átVevőben ideadtak radok otth&n, déhát miíid- san tudtam, hogy nem Jö- utcán, azt se tudtam hőva hekem egy kis asztalt, és egy.,. AnyH mosott Anya vök háza többet. Elindultam hiszen otthon kereken meg- hallottam, mikor Rózsi né­mtfidig mosott, amikor esák az ibolya Utóéba, rnéft ilyen mondtafn, hogy elköltözők nl * bent nevetgélő suszte­ré néztem, mégis piszkosak jó dólgn van artnak, aki két- és még a bőgésnél le na- r6kra faszólt: — Csendé­voltunk. Rudi báesl korán felé lakik; ha valami törté- gyobb szégyennek tartottam sébben, a gyerek tanul! Er­délutén érkezett haza, és nikí kétfelé szaladhat. Köz- Rudi bácsi gúnyolódását ** elcsendesedtek. Igaz, áhógy mondani szokták, elö- ben még megálltam a susz- szombaton Rózsi nenl átvitt, zöleg már beszívott egy ki- ierek előtt. Azért is, hogy — Magjöttél, mi? Hát a borbélyhoz nyiratkozni, vi­csit, amit. éai két dologból kifújjam magam, mert nern apádnak nem kellesz? Na szont tegnap, vasárnap an­állapitottam meg. Az egyik sírtam, de nagyon lihegtem, Játod rosszul Választottad ki nál a kövér mesternél ebé­éi, hogy lh-enkor hflndZsftlí- és égett a fülem. Meg azért ai apádat' deltem. aki a számtanpéldát tött, á másik meg, ahogy ia, mert. a sovány kis susz- ' megoldotta. Jövő hétre Ró­asitalhoz Ült, rögtön rékezd- ter, akinek a szemüvege « zsi néni hívott meg, és rá­ta: — Megiht krUmpilstésZ- mindig olyan murisán az f\ sarkon megálltam gon- kottkrumplit ígért, ami a ta, kicsírázik a gyomromban orrara csúszott, éppen egy dolkozni. kedvenc ételém. Csak azt a rengeteg krumpli. Nézd csizmát talpalt. Ojdanyom- Az öreg suszter még min- nem szeretik, ha egyest ka­meg, a Lajos fele:.>-ge hány- tam az orrom az üveghez, dig a csizmán szöszmötölt, Pok, Ilyenkor még Oá bor félé étéit tud abból a kis a suszter kinézett a szem- köZeiebb léptem ^ nem tu. bácsi is összehúzza a hóm­pénzből! üvege fölött és rám kaesln- . . ... , , .,..,.., Józan állapotban a krump- tolt. Ezzel indultam tovább. dom ^ 'uto4t 'okak am: különben is csu­listészu volt a kedvence, - . jonlu nónl aftWua fia. bo»y kitanulom a susz- P® ránc. Egy dologban nem Lajos meg szinten hivatal­segéd abban az iskolában. ahól Rudi bácai ls dolgozik. nfctl is cgodaikoztam, ~lér láttam, hogty balhé anll { iesZ, ée talabb volt, mint őrségét, aztán ha keresek, értünk még egyet, minden anya. Őszintén Szólva veszek egy ócska csizmát, és azt akarják, hogy vé­hogy magam megtalpalom, fele gezzem el a gimnáziumot, L0DI FERENCI Értem és ellenem Mondtuk mdr értem s ellenem miséi de nem az vitte tőlem el a lányt, az éjhajút, a kedvest, akt oéd, s majd elhessenti tőlem a halált. . Voltam már úgy, hogy kavargó köde feszültek látó, két szemem, elé: ki ellenem, kl értem küszködött, s nekem igen... nekik megérte-é? Almomban egyszer fót. nevettem én, egy békacombot csirkehús gyanánt rágott egy ember, t falnak dőlt szegény, mikor megtudta, mire volt falánk. Arcképhez illő komolyságot vágok, —* mikor valaki ismerni akar s nem megismerni —, mit az arcvonások keresztül-kasul árka eltakar. Fölr-fölhajitótt szívem elkapom t úgy Játszom vele, mint a gyermekek piros almával: »Kapd el! Nem adom- — s a piros alma röptében nevet. ŐSZ issa. aisíí Assi*m* de Rudi báesl lecsapott rám )(tott Redo Anna: a miénkhez. A széke- A suszter megint rám ka- suszter lehessek, a/ ajtónál. — Apádhoz ken "nwn lógtak a kis' Laci csintott, aztán valámit mon­'^litllJTwSíí rubá'- T' ?ok2iJ,ai' öott a másik suszternek, so­magad. mi? Atiya a fülem- Valahógy mindennek helye kan = be Súgta: mondjam neki, volt 8zekréflyUk három kan dulgozUk a muMjbfffl' hogy -apu-. — mindjárt el- les/bQi ám es a középső 0 most mind engem nézett, párolog a Itnragja. Inkább bvege« részben kis szobro- Persze álltam, mert micso­n«m mondtam. - Gyere k t( 8z[nes dobozokat tartót- da ember az olyan, aki el­csák közelebbi — mondta Uonk« néni most is * s ' Rudi bácsi - Na mi volt kedvesen fc>rtadott. Nekem SMlad' ha a szemébe ftez" az iskolában? nagyon tetszett a hosszú nek- Egyszercsak kinyílt az Soroltam neki az órákat, pongyolaja, anya sose viselt ajtó, kilépett a szemüveges de ezzel nem elégedett meg, pongyolát, es meg is dicsér- suszter, azt mondta: — Tet­Mnem. hogy mit tanultunk, ^Tc" kis'la val- szik neked a mesterség, arról beszéljek. Gondoltam, lén Apu újságot olvasott. ki«fiú? Gyei-e, nézd meg kö­a kör kerülete nem érdekel- Nagy szőke ember, engem zelebbrdl. Még a kezemet ls heti. a magyaros verselést a könyökömnél fölemel. megfogta, hogy ne féljek. M tudnám elmagyarázni, — Gyere, gyere, a héten odabent mindenfélét meg­l át rávágtam - például a mé* nam » lattatók­— Nem engedtek. Csák egy levél volt, semmi több, s még csörrenni is elfelejtett, ahogy pörögve hullt elém. Csak egy levél volt, semmi több, s a bokrok, füvek, fák között fölverte mégis, jaj, a csendet, s szívem is már — a nyár délén. Bogár bújt, sürgött fürge gyík, kihűlt a fészek fönt a fákon; K mire vigyázna már a Csősz? Bogár bújt, sürgött fürge gyík. mint akit gondja elmerít, sorsát magától kérve számon: miért, hogy újra ősz van, ősz? Csak egy levél volt, annyi sem, égy rezzenés a végtelenből pörögve ég és föld között. Csak egy levél volt, annyi sem, és döbbenet is, azt hiszem, S tűnódés okös védelemből:' ' az ősz ls, mint a nyár, örök. amit íel­szony, aki a cipőket vette át, egészen picit hasonlított szó — Ilonka nénire. Azt kérdez­TJÍLZCL- {tartan Dinnye hízik, érlelő nyárban. Csövet bont a kukorica. Szomjú síkon, nyugtalan vággyal Ketten futunk: én s a Tisza. Szöknénk, tágabb medret keresve, S a csillagbúra ránkborult... Elcsitulunk, altat az este, Es a Dunáról álmodunk. mutogattak nekem, a szer­holdrakétárói. Vesztemre, ~ számokat, meg, hogy hogy mert. motyogni kezdett, Jl^íHuünk*' ifuX ke" vbldk '^k ilyenkor két sárga szemfoga );iról, meg, hogy mik a ter- esy nagyon rossz cipőt, ver­kllógott a szájából, a szája vetni, ha elvégzem a nyolc jek vasat a sarkára. Előbb meg különben ls a padláat osztályt. Ez ls olyan dolog, a ^ nem akart heietalál­juttatta eszembe, épp olyan ^ ^Ini" Mondtam ne- ni a klc8Í1 a tér­fekete ée penészszagü volt. kj a suszlerságot, hümge- dem is leütöttem, de aztán — Szóval a holdrakétéról? tett. úgy beleállt, mint a paran­Aztán mit beszéltetek róla? — Jobb lenne, ha tanulnál, csolat. — Hogy az oroszok fellflt- — Az igaz, de akkor soká — Jó suszter-vér van ben­ték, ós most ott van a zászló fogok keresni. ned — mondta a szennüve­a holdon. — Na és aztán? A tanítta- geS> a többiek is helyesel­— Ott van - komorodott gg ^iTZ^ ^ ^ ^ ^ — el Rudi bácsi. — Es ezt te hogy megtanuld, elhiszed? adnak. — Hogyne hlufném el, az — De arról van újságba ls beleírták. böktem kl végre —, hogy — Na és aztán? Amit •UMtem otthonról. odaírnak, az mind szentírás? , Apu rámbámult, láttam, , ., , • . nem ertl. A sok firkász kitálalja, a ta- _ vég,eg nítót meg azért fizetik, hogy Rudl bácsival — magyaráz­az ilyesmit beletömje a gye- tam neki. — Van nekem rekek fejébe. Hát Ide figyelj! Igazi apám, nem aaorulok Tudod, mennyire visz egy 6ré. ágyú? Még kistelekig se. Közben Ilonka néni is be­Egyedül a bomba repül mesz- Jött, vajas keílyeret hozott szí re, de azt fölülröl dobják, zöldpaprikával, de nem mo­Én katona voltam, nekem solygott, ahogy szokott. iáRrettájít," é»""omint "soroitáni a~ ne vé­nt magyarázzanak be min- mivel senki sem szólt, énu/cet, akiket pártfogolt (Hont Feren­denféle marhaságot, nekem folytattam: — Arra gondol-«ret, Rab Gézát, Fíissy Józsefet, Szép aztán ne hazudozzanak össze- tam, hogy ideköltöznék... ^íbe^Mt lÍle°ZetnVÍ " vissza! — ököllel verte a De mindjárt megijedtem,» 1 megiAtod, ez más lesz, mellét, szeretett a katonasá- ahogy kimondtam, mert^mint akiket felsoroltál. gával dicsekedni. Nom vi- Olyan furcsán néztek egy­tatkoztam vele, csak mikor m«»ra apu meg Ilonka né­azt kiabálta, hogy — ilyes- nj („. mivel csak a hozzád hasonló ' . , , . ökröket lehel etetni, szóra- arra gondolni, hogy koztasd vele az apádat, az baj, ha minden kötél mlbderrt bevesz — akkor kad, majd apu segít .... T^T^kte^ <>k »»» volna, aki folyton a fülembe 1"* tartanak, esek nftmakar­sügdosott. — Mondjad ne- nak anyától elvenni, mert a))'ga alól az újságot kl, hogy »apu«, mondd már! gyerek először is az anyját!) _ Stép ez a vers — szólalt meg J ó viee, hogv nem "illet-l•<, ahogy mondani ítok-$7n<!00VŐző<íé««W. — Ne feledd, hogy mondtam. Ehelyett ták. Apu krákogott, én te zsebretett kézzel fü- „ „„ . íyörésznl kezd tam, mert ez- alvorosodtem' mert, ,áttam-: Tél lohetétt legjobban bOsZ- ho«>' nem tud nekem mit SIMÁI MIHÁLY: Aki vállára vette a világot Aki vállára vette A világot, a vinni akarja, botlik még egyet, mig útjai, mint szorgos szolgahátak, korunk lejtőin fölegyenesednek. Siet, s púpos halmokba vágja lábát, rohanna, s gödrös gáncs fogadja orvul, tántorodik, bukik... de újra fölkél s terhét emelve vissza még se fordul. Aki vállára vette a világot, viszi, viszi, s a csillagokba réved; ahol — már tudja — fénylön sorakoznak az ember Jöttét váró ezredévek. Ralrovsvkv Jósvaf: ERESSZ BE Kopogtatok a sziveden: Eressz bé, eressz bél Nem vagyok néked idegen. Vagy talán mér úgy bezártad Zengö-bongó kincsesházad, Azt az édes kis szívet, Hogy nem nyitod senkinek? Ej, ne légy ilyen Idegén! Eressz be, eressz be! Kopogtattam a szíveden ... Ha rossz voltam, megbocsá*­[sad! Nyisd ki nékem zengő házad, Azt az édes kis szívet, A Te drága jó szíved! EM LÉKSZEL-E ¥ femlekSMl-e... * kis patak Öreg hídján egymátt ölnlvr mint bámultunk » végtelenber A perc s az dra hogy nzaladt. Tavanz volt akkor, a jött a nyar. A hídon mindig meg-megálltunk, ha arra hajtott caókbatArunk. De táltosunk azóta már ltirogva rág, a a kis patak rr.üatje titkos, hallgatag, vidám futása jégbe dermedt. S megállok még a vén hídon, hol álmodozva szólítom a fagyba zárt űrök szerelmet. JÓZSEF ATTILA ŰJ CIPŐJE AAiL-nr Juhász Gyula elhozta hoz­IV\ll\Ul „a m József Attilát — zám József Attilát \megvallom őszintén — megharagud­nám Juhászra, és szemrehányást is (tettem neki, hogy túl hamar előlegezi >a halhatatlanságot mindegyik fiatal 5gyereknek, aki megír egy-két verset. Juhász gyorsan szippanlgatta ciga­Elővettem színházi lapomat és oda­__ 'tóltam Juhász elé a megjelent József eddig olyan Jól eeett$^Attila-verset: " — Magyarázd meg ennek a vers­nem? sza-S raj-S nefc a szépségét vagy nagyszerűségét. Ennél különbet írt Rab Géza, de nem lelkesedtél érte ennyire. Feltette monokliját, és az asztalon heverő újság fölé hajolt. Elolvasta többször is a verset, aztán eltolta ma­ezt a verset jóformán egy űyerek irta! * Egy-Xé' hétlel József Attila versének szegedi megjelenése után. legnagyobb bzaíitani. — Hagyd abba — mondani. Aztán kiment, utá- meglepetésemre és megdöbbenésemre Juhász azzal a kívánsággal fordult hozzám, hogy honorárium fejében egy pár cipőt vegyek József Attilá­nak. — Megkérdeztem Aratót — mon­dotta —, hogy van-e a lapodban olyan cipő-hirdetés, amit le kell vásárolni. Azt mondotta, hogy van, hát vegyél érte ennek a gyereknek cipőt. A meglepetéstől szólni se tudtam. Juhász a maga számára sohasem kért tőlem semmit; mindig rá kellett erószakolnom valamit, amiért kézira­tot adott. Most pedig formálisan kö­vetelőzve erőszakoskodott a cipőért József Attila számára. Aratóra is dühös voltam, miért árul el Ilyen üz­leti titkot?! Ugyanis Arató Dezső volt a lap hirdetésszerzöje, 6 gondosko­dott arról, hogy a nyomdaszámára le­gyen elég fedezet hirdetésekből. A Kelemen utcai »HA-HA- cipőbolt tu­lajdonosával, Szegfi Sándorral olyan megállapodást kötött, hogy egész évben közlöm a hirdetését — egy pár cipóért. Ez volt az az eilenszámlo, amit Arató elárult Juhásznak. Dühösen kifakadtam: — Egy vers nem ér meg egy pár Cipőt! Különben is, nekem sincs Ci­póm és a magam számára tartogat­tam ezt az ellenszamlát. Juhász rámnézett, végigsimogatta szakállát és elkezdett nevetni: — Arató elmondotta, hogy több ilyen ellenszámlás hirdetés van a lapban. Jut cipő neked is! Néhány nap múlva beállított a ká­véházba József Attila: — A mester küldött, hogy kapok a leközölt versemért egy pár cipőt. Kitört belőlem visszafolyton dü­höm. Ránéztem az előttem álló gye­rekre, és fiatal újságíró éveim tekin­télyét összegyűjtve, ráncbaszedtem homlokomat. Végigmértem és Szigorú hangon, minden szót erősen tagolva, ráförmedtem: — Idehallgass, öc?ém! Egy fél pár cipőt se ér nekem a vétsed, de Ju­hász klverekedté számodra a cipót. Eredj el Arató Dezső lakására, majd ö elmegy .veled a boltba és megveszt azt a dpötj l'-pf Attila nem sértődött meg. JUAOCI Kihúzott zsebéből egy csomó papirost és felém nyújtotta: — Tessék, szerkesztő úr, válogatni belőlük. Adok én annyi verset, hogy megérje a cipó árát. Arató elvitte a Kelemen utcai bolt­ba és Attila estefelé bemutatta a ká­véházban új cipőjét. így jutott József Attila, Juhász pro­tekciója révén, azt hiszem, életében az első pár ú j cipőhöz. Ür György

Next

/
Thumbnails
Contents