Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
f 3 Vasárnap, 1960, szept. 1*. Kívántuk, hogy eredményesen ,, . . , , , ! * Vielnambau íart fáradozzanak az embenseg érdekében Szegedi dolgozók levelei a magyar ENSZ-kiildöttséghez Szeged dolgozói is nagy küldtek üdvözlő táviratot érdeklődéssel várják az hazánk képviselőinek: ENSZ szeptemberi üléssza- - „„4<n. kat melyen a Szovjetunió Ul^sul, ToTy l Szovjetkezdemenyezese nyomán ' koréemlnvezésére a nagyon sok ország államfő- de je is részt vesz. A várakomás államokból Is a korlemzi, az emberek hisznek kü|döttségeket. Az élettel, . abban, hogy meg lehet a történelemmel nem lehet őrizni a békét, hiszen az tréfálni, ezért kell a legí'ecgész világ elítéli a hábo- |<;lö.sebb vezetőknek össze, , _ .., ülni a tárgyalóasztalnál, rus probalkozasokat. Erről hogy olhántsák egy újabb szólnak azok a táviratok is, pusztító háború rémét. Meamelyeket a szegedi Uze- leg szeretettel gondolunk mek dolgozói az MSZMP a„ magyar küldöttségre és .... .. .. . . , sikeres munkát kívánunk Kozponti Bizottságán ke- számára.« resztül Kádár János elvtársnak, s a magyar ENSZmagyar párl- és kormányköidöttség A küldöttség tagjait, Szurdi István és dr. Nezvál Ferenc igazságügyminisztert, az MSZMP KB tagjait a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára üdvözölte. Szombaton hazaérkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaságból a magyar pártás kormányküldöttség, amely részt vett a Vietnam függetlensége kikiáltásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken és a Vietnami Dolgozók Pártja harmadik kongresszusán. küldöttségnek továbbítottak. » Nagy figyelemmel kisérjük az ENSZ-közgyűlést és előzményeit — irják a Szegedi Ruhagyár dolgozói. — örülünk, hogy Hruscsov és Kádár elvtárs is részt vesz a tanácskozáson. Bizonyosak vagyunk abban, hogy minden erőfeszítést megtesznek a háborús f~ szültség. enyhítéséért, a béke megvédéséért. Kívánjuk az elvtársaknak, hogy fáradozásuk eredményre vezessen az egész emberiség érdekében." A konzervgyári munkások hasonló szellemben Fe? aratták az új építőipari munkásszállót Tegnap, szombaton este minisztérium gazdasági hisok építő, lakó és meghívott vatalának vezetője, valagyülekezett a Kossuth La- mint Kisvári József, az EM jos sugárúton lévő új mun- 3. számú igazgatóságának kásszálló kivilágított hall- vezetője, jában. A Csongrád megyei A szakszervezetek ÁltaláÉpltőipari Vállalat avatóün- nos Munkás Dalegyletének nepélyén megjelent. Börcsök énekszámai után a megjeFererlc, a városi pártbizott- lentek részéről több beszéd ság osztályvezetője és Ladá- hangzott el, majd Való nyi Benedek, a városi ta- László, a széllóbizottság elnács elnökhelyettese. Buda- nöke az új munkásotthon pesti vendégek is érkeztek lakói nevében szocialista az átadásra: Kilián György, ™egörzésre vatte át,az éfd" , , _ letet, s annak minden kéaz építésügyi miniszter első „veimet megadó, modern helyettese, Török János, a berendezését. A társadalmi tulajdon szentsége K issé türelmetlenek vagyunk olykor, ha némelyik ember nehezen érti önmaga igazságát is. Előfordult a Fnlemezgyárban, a Cipőgyárban és másutt. hogy egy munkás — amikor arról értesült, hogy társa hozzányúlt a közvagyonhoz — ökölbe szorított kézzel kiáltott fel: "Pedig mennyit magyaráztam én neki, hogy a társadalmi tulajdon szent es sérthetetlen!" Indokolt ez a hang, ez a harag. Ha teljes közömbösséggel fogadnánk a hibákat, a visszataszító jelenségeket, ez lemondást jelentene a szocialista előrehaladásról. Bele kell azonban gondolni abba, hogy amikor még minden gazdagság a dologtalan osztályok birtokában volt (nem isten akaratából, hanem a kizsákmányolás folytán), egyebet sem hallott a kisemmizett, verejtékező honpolgár ezer esztendőn át, mint azt: a magántulajdon szentség, amelyhez nyúlni megbocsájthatatlan vétek, István király és az, utána következő uralkodók szemet szúrattak ki, kezet vágattak le. embereket húzattak karóba akár a legcsekélyebb értékű tolvajlás esetén is, vagyis tüzzel-vassal égette bele az uralkodó osztály a pórtömegek tudatába: még kívánni sem szabad azt, ami a másé. A vastörvények azonban nem tették abszolúttá a magántulajdon szentségének tiszteletét. A végsőkig megsanyargatottak, a földhözragadt nyomorultak közül sokan vállalták végső kétségbeesésükben a kockázaKONZERVGYÁR — „PARADICSOMBAN" Ugy mondják a konzervgyáriak, hogy az üzemben három "paradicsomvonal" dolgozik, s ez azt jelenti, hogy most, a nagy paradicsomszezon idején három paradicsomfeldolgozó gépsor ontja az üvegekbe és a konzerves dobozokba a kitűnő sűrített paradicsomot. A terv szerint mintegy 1500 vagon nyers gyümölcsből több mint 300 vagon sűrített árut készítenek el. A nagy mennyiségű feldolgozott paradicsom egy részét idén is exportálják. A napokban már el is ment a Német Demokratikus Köztársaságba az első szállítmány. Ezen kívül a Szovjetunió számára is gyártanak sűrített paradicsomot és valószínűleg szállítanak több nyugat-európai országba is. A konzervgyár ezekben a napokban valóban paradicsomban úszik. De ezt nem szabad szó szerint érteni, mert rendetlenségnek, piFényképfelvételeiitk cn a paradicsomfeldolgozás két mozzanatát mutatjuk be. Az egyiken a paradicsom válogatása folyik, míg a másikon & palackozás, illetve a nagy ötkilós üvegek lezárása. A háttérben jól kivehető a gyár egyik legújabb paradicsomsűrítője. (Dr. Somogyi Károlyné felvételei) szoknak nyoma sincs. A modern pa rad i cso mi e gyártó és sűrítőgépek tökéletes tisztaságot és higiéniát biztosítanak. Feldolgozás előtt a paradicsomot hatalmas medencében mossák, majd futószalagra kerül, ahol válogatják. A gyümölcs minőségétől függően többen vagy kevesebben dolgoznak a szalag mellett. A megmosott és kiválogatott paradicsom kerül a paszírozóba, majd pedig a sűrítőbe. Feldolgozás után üvegekbe palackozzák, majd légmentesen elzárják. Nagyjából így folyik le a paradicsom feldolgozása. Ha hosszú ősz lesz, akkor még október második felében is készítenek paradicsomsűrítményt a konzervgyárban. A többi gyártmányt csak kisebb tételekben készítik. Jelenleg a paradicsom mellett csupán lecsókonzervet és szilvabefőttet tesznek el. tot és onnan vettek, ahol volt, vagy ahol éppen nem ügyelt olyan éberen a csendőr. Miért? Az okot meglelhetjük Tiborc fájdalmas monológjában: "...nekünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot ÍS". Még csak másfél évtizede, hogy e kilátástalanság eltűnt hazánk földjéről. Nincs többé, csak a rossz emleke. A dolgozó ember végre hozzájuthatott az általa termelt javakhoz tisztességes munkabér formájában, s a jóllakás igényét már messze maga mögött hagyva megszerezte önmagának a méltóságot, is. A magántulajdon bálványát, az éhezések ém szomjúhozások kútfejét maguk a felszabadult tömegek zuhintották porba, hogy helyébe a közösségi tulajdon, a biztos boldogulás forrásának tiszteletét állítsák. H a nem is egyik napról a másikra, de néhány év alatt százezrek értették meg, hogy a nemzet boldogulásának elengedhetetlen feltétele a ki-' zsákmányolók vagyonának kisajátítása, ületve a bankok, a gyárak, a bánfák, a nagybirtokok átvétele a dolgozó nép jogos tulajdonába. S egyre többen kiállnak a strázsára is, ha kell, s nem engedik létezni a tolvajokat és a csalókat, akiket már nem az éhség hajt a lopásra, hanem a mások rovására történő meggazdagodás vágya. Mert bizony jócskán akadnak még olyanok is, akik értetlenül állnak a kommunisták közakaratot kifejező Intézkedéseivel szemben, és megmaradtak egykori maguknakvaló, maguknak élő mivoltukban. Ügy néznek a szövetkezetben, a gyári műhelyekben, az üzleti raktárakban található termékekre, mint egykor kizsákmányoljuk vagyonára, s jelszavuk ma is az: amit a szem meglát, a kéz ott nem hagyhatja. A köztulajdon fogalmát tudatlanságból, vagy szándékosan félremagyarázzák, tévesen értelmezik. mondván, hogy ha már a közösségé valaini, akkor ahhoz bármikor, bárkinek hozzá is lehet nyúlnia. Bár szívós politikai felvilágosító tevékenység folyt a felszabadulás óta állandóan és következetesen, az ilyen,emberek még nem látják, hogy a társadalmi tulajdon az igazi szentség, amelyhez nyúlni valóban erkölcstelen és mélységesen elítélendő cselekedet. Képtelenek még manapság is felfogni, hogy a legkisebb üzemi lopás, a társadalom által megtermelt javaknak bérmilyen kismértékű jogtalan eltulajdonítása a társadalom minden egyes tagját károsítja, s nem úgy áll a helyzet, mint régen, hogy "marad még a gyárosnak elég". A legöntudatosabb munkások természetesen a kizsákmányolás időszakában sem váltak üzemi szarkákká, hanem szervezkedtek, és a kommunista párttal az élen együttes erővel igyekeztek magasabb bért kiharcolni a maguk számára. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közvagyon rongálóit, a csak önmaguknak élö kártékony egoistákat könnyen meg lehet ma már számolni Szegeden is. A többség nemcsak szavakban, hanem tettekkel is óvja, vigyázza a társadalmi tulajdont munkahelyén és mindenütt, ahol megfordul. Egy hivatalos jelentés fekszik előttünk, amely mindjárt a bevezető után a következőket mondja: "Szegeden a párt- és a gazdasági vezetés igen sok politikai és gazdasági intézkedést tett a társadalmi tulajdon védelme érdekében. Ennek eredménye, hogy ma már a legfontosabb területeken, elsősorban az iparban, sikerült megfelelő közhangulatot kialakítani, e jelentősén csökkenteni a közvagyont károsító esetek számát". E megállapítás nem üres fecsegés, hanem reális tényeket tükröz. Mint értesültünk, a pártszervezetek felvilágosító ténykedése, a társadalmi ellenőrző brigádok munkája, valamint a következetes felelősségre vonás eredményeképpen Idén valóbán 16 6zazalékkal kevesebb feljelentés érkezett a rendőrséghez, mint a múlt évben. A társadalmi tulajdon védelméről szóló előadásokat, rendszerint népes tömegek hallgatták meg a upogyárban, a szalámigyárban, a lemezgyárban, a kenderfonógyárban, a ruházati boltnál, a kiskereskedelmi vállalatnál stb. A z üzemek többségének vezetősége munkatervet is dolgozott ki a társadalmi tulajdon védelmére, jónéhány helyen pedig új elszámolási rendszert vezettek be. Mindenütt megszilárdították az ellenőrzést. Az ingatlankezelő vállalatnál, a textilművekben és másutt eredményesen működnek a társadalmi bíróságok. A javulást ezek az intézkedések együttesen hozták meg, s ma már inkább csak a kereskedelemben, a ktsz-ekben és az építőiparban tapasztalható kisebbnagyobb társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény. A politikai meggyőzés jelentős sikereként könyvelhető el, hogy a társadalmi tulajdon ellen manapság mór netn annyira csoportok, hanem egyes személyek vétenek, s a kár a nyomozás során megtérül. Jó dolog, hogy ezek az esetek is csökkenő tendenciát mutatnak. Az újszegedi szövőgyárban például 1959-ben négy ecetben folytattak fegyelmi vizsgálatot, ebben az évben viszont csak két esetben. A kár jelentéktelen, mert az illetők selejtes anyagokat tulajdonítottak el. A falemezgyárban az első fél évben 9. a textilművekben 4 alkalommal hoztak fegyelmi határozatot és ítéltek meg kártérítést. A konzervgyárban az elszámolási fegyelem megszilárdítása óta lényeges javulás mu- , tatkozik, a szőrme- és bőrruhakészítő vállalatnál és sok más üzemben hasonló a tapasztalat. N agyon fontos, hogy a társadalmi tulajdon megkárosítói cselekedetükhöz mérten megkapják a megérdemelt büntetést, vagy legalábbis fegyelmi úton felelősségre vonják őket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez önmagában nem vezethet célhoz, ha a pártszervezetek elhanyagolják a munkások szakadatlan meggyőzését. A régi erkölcsöket továbbra is szüntelenül bombáznunk, rombolnunk kell okos szavakkal, türelmes érveléssel. Nem szabad _ elfáradnunk, beleunnunk az emberek tudatának átformálásáért folytatott küzdelembe, mert ez nem sziszifuszi igyekezel, hanem szemmel láthatóan gyümölcsöző munka. Lenintől származik az a bölcs megállapítás, hogy a kommunista tevékenység legnehezebb! ke a kistulajdoini szokásokkal, nézetekkel terhes emberek átnevelése öntudatos, becsületes, szocialista emberekké. Vállalnunk kell ezt a nehéz munkát! N. L Magyar nap a zágrábi nemzetközi vásáron A zágrábi öszi nemzetkö- szláv ét a külföldi kereskJ* gyar^napot ZZ^KbZl és ^ ** az alkalomból Lukács And- msel°l tiszteletere. rás külkereskedelmi taná- A zágrábi vásár magyar CÍOS fogadást adott a jugo- napja nagy sikerrel zárult;