Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

Vasárnap. 1960. augusztus 14. 4 A* újfa jta parasztélet első hóaapjai Tápén 'Míg az ezernyi kis parcellából igazi szövetkezet lesz Tejfeldolgozó üzemmel ellátott istálló /sí:?; Odább, nagy szalmakazal rengetegben, cséplőgépek du­ruzsolnak ütemesen, egyen­letesen, szaporán telnek a gabonászsákok... itt pedig, mint valami óriás zenekar dobosai, ácsok kopognak, faragják a fatörzseket. Lent az új bejáróút mentén, vö­rös téglákkal kőművesek dolgoznak az álványokon. Kezük nyomán szép falak emelkednek a magasba, há­tuk mögött pedig már való­ságos kis utcák sorakoznak a kész, vagy még építésben lévő épületekből. Disznófiaz­tató, hizlaldák, baromfihá­zak sorakoznak egymás után. Tizenegy nagy épüle­tet csinálnak egyszerre. Pe­dig nincs itt állami mester egy sem, kivétel nélkül va­lamennyien a közösség tag­jai az alig néhány hónapos Tiszatáj Termelőszövetkezet gazdái. Tizenöt épület leaz Az épület, amit épp most falaznak, az állatgondozók lakása lesz, meg takarmány­raktár, a tizenkettedik épü­let. A tizenharmadiknak, a mázsaháznak is kiásták már az alapját, a téglát is oda­hordták, de az építők még nem jutottak odáig. Bodó István, az építőrészleg veze­tője, helyesebben szólva aféle mindenese mondja: — Itt van a papír, hogy 18 vagon építőanyag érkezik megint, a tizennegyedik meg a tizenötödik épülethez a két, egyenként 50 férőhe­lyes marhaistállóhoz. A farakások, téglacsomók mentén meg az össze-vissza kígyózó gyalogutak szélein itt-ott még kapaszkodnak az életért a lucerna és a kivá­gott, csenevész gyümölcsfák gyökerei, nem akarják tu­domásul venni, hogy itt a falu mögött, a határnak ezen a darabján nagy, 3200 holdas szövetkezeti gazdaság majorja épül fel. Néhány hónapja még tel­jes volt Itt a határ nyugal­ma. Most pedig olyan üzem képe rajzolódik itt ki, mely­re az egész megye, talán az ország is büszke lesz. Most még nem minden megy itt ugy, mint a karikacsapás. Egy rozoga, sebtében össze­ácsolt deszka'oódé tövében üldögélve, Bodó elvtárs, a termelőszövetkezet fiatal pártszervezetének titkára Így ecsetelgeti a pillanatnyi helyzetet: gabona, ez évben még jó­formán egy marékkal sem. Az egyénileg vetett kis táb­lákról jó lesz, ha beérkezik 9—10 ezer mázsa gabona. Mindenkinek visszatérítik az egyéni vetőmagot, meg­kapják az emberek a mun­kaegységre járó osztalékot, tíz vagonnal kell az új ve­tésekhez és több már, mi­után a földjáradékot is meg­adják, aligha marad. 800 mázsa lucernamag Már ez az alig féléves együttlét is érezteti azonban a hatását. Egyetlen tétel a gazdaság imponáló szám­adataiból: a várható lucer­namag-termés 800 mázsa fe­lett lesz. Ezért — prémiu­mot, minőségi felárat nem számítva is — 2 millió 800 ezer forintot fizet az állam. Ha feltételezzük, hogy sem­mi egyébből nem kerülne kiosztásra, csak a lucerna­mag árán osztoznának a kö­zös munkában rendszeresen résztvevő gazdák, szemé­lyenként akkor is közel 19 ezer forint készpénz jutna mindenkinek, ez pedig csak­nem 2 ezer forintos havi jövedelemnek felel meg. A legtöbb idevaló gazdának igen jómenetelű háztáji gazdasága is van, rfiely biz­tosítja a családok napi ke­nyerét és a legfontosabba­kat a megélhetéshez. A lu­cernamag árából fedezni kell a gazdálkodási kiadá­sokat is, de ugyanakkor fél­millió forint jövedelem már készpénznek, vehető fok­hagymából. Megszépültek a kukoricások is. Közepes ter­mést ígérnek. Kukoricából szintén tekintélyes mennyi­ség kerül osztalékra. Folytathatnám tovább, de sok lenne itt mind felsorol­ni mindazt, ami még emeli az első közös esztendő egy­egy dolgozó családra jutó jövedelmét. Ha mindent megközelítően egybevetünk, az derül ki, hogy az átlagos jövedelem személyenként, megközelíti az év végén a havonkénti 2500 forintot. Jóllehet azoknak a keresete, kik kétkedve fordítottak há­tat a tavasszal a szövetke­zetnek, saját bevallásuk sze­rint sem több havi 1300— 1400 forintnál. Akik keveset kapnak Mégsem esküdhetünk ar­ra, hogy nem lesznek itt pa­naszok az év végén. Bármi­lyen jó legyen is a jövede­lem mérlege, azoknak nem juthat sok, akik keveset, vagy semmit sem dolgoztak a közösben. A termelőszö­vetkezet magja, a dolgos kollektíva — akik őszinte gondolattal indultak el a ta­vasz idején — biztosan elé­gedett lesz. Török József például már az új esztendőt latolgatja: — Jövőre lesz nekünk vagy ezer hízódisznónk is anélkül, hogy venni kéne a malacot, mert olyan kocaál­lományunk van, hogy abban az irigy sem lelhet hibát. Dávid László, Koszó Já­nos, Laci Menyhért, Miklós Pál és még néhány tucat gazdaember már így fogal­mazza meg a dolgot: — Itt van a földünk, itt van az életünk is. Ugy bol­dogulunk, ahogy dolgozunk. Az ő kezük munkájának kö­szönhető elsősorban, hogy a végeláthatatlan kukoricá­sok, lucernaföldek közül messzire virítanak már az új központi major vörös te­tői. Mintegy jelzik, hogy a régi parasztélet, a szűk lá­tókörű gondolkodásmód im­már a végnapjait járja, s aki várakozik, bizalmatlan­kodik még, az könnyen el is késhet. Csépi József ' | A kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezet gazdái már egész megye­szerte ismertek az állatte­nyésztésben elért kiváló eredményeikről. A szarvas­marhák és a sertések terv­szerű gyarapításával elérték, hogy ebben az évben a tavalyi 36-ról 38-ra emelkedjék itt a száz ka­tasztrális hold szántóra jutó számosállatok lét­száma. Most ismét nagy lépést ké­szülnek tenni az állatte­nyésztés fejlesztésére. 1 mil­lió 80 ezer forintos beruhá­zással most fejezték be újabb 50 férőhelyes te­hénistállójuk építését. A korszerű épületben az önltatós berendezés, anyag mozgatására szolgáló ipar­vágány mellett kisebb tej­feldolgozó üzem, meleg víz állandó szolgáltatásához szükséges kazán, állatgondo­zói szoba és iroda is van az állattenyésztő számára. Vil­lanymeghajtású gépekkel szerelték fel az új istálló tágas takarmány előkészítő­j ét is. A tetőszerkezet alatt magtárpadlás foglal helyet, mely mintegy 20 vagon szemes takar­mány állandó tárolására alkalmas. Az új istállót — melyről felvételünk készült — már eredetileg ügy ter­veztették meg, hogy azt ké­sőbb könnyűszerrel 100 fé­rőhelyesre egészíthessék kt Gazdaságos fejszállítás Két új tejszállító tank­autót állítottak munkába a közelmúltban a kisteleki tej­üzemben. A két speciális gépkocsi segítségével nagy­mértékben meggyorsult és gazdaságosabbá vált a tej­szállítás munkája. A tej­gyűjtő állomásokon felvásá­rolt tej rövidebb idő alatt jut el az üzembe. Homokpusztán jól kihasználják a nyárvégi kedvező időjárást Az idei aszályos tavasz sodvetés kötötte le. Az em­és a nyár elsó hónapjai nem bereknek az a csoportja, kedveztek túlságosan a ta- kikre nem volt szükség a karmánytermesztésnek sem. cséplésnél, a közös építkezé­A' Sándorfalvához tartozó seknél foglalkozott. A tava­homokpusztai Uj Elet Ter- szi átalakító építkezések melószövetkezet gazdái után — amikor régi romos azonban élve a kedvezőre épületeket állítottak helyre fordult időjárás lehetőségei- — már vei, bőségesen pótolják az aszály miatt a takarmány­termesztésben bekövetkezett veszteségeket* A csépléssel egy időben * . 50 katasztrális holdon ve­tettek tarlóburgonyát, egy újabb 25 sert ésfiazta tót befejeztek férőhelyes ls. Most pedig hamarosan át­adják a használatnak az el­ső közös hizlaldát. A szö­Ugyanakkor elvetettek több vetkezet vezetősége úgy ter­mint 40 katasztrális holdnyi ZI" nogy 3200 hold fold 720 gazdával , — Mi indultunk a tápéi szövetkezetek közül a legne­hezebb körülmények között: 3200 hold föld, 720 gazdá­val. Epületünk azonban még csak egy kutyaól sem volt. Idő telt abba is, míg végre kiterveztük, hol ls legyen a központi major. Most már épületek ls vannak, víz, kút azonban még csak hetek múlva lesz. Egyelőre a jó­szágoknak is — mert van itt már 74 tenyészkoca — meg az építkezéshez is kocsival hordjuk a vizeti Aztán van­nak még bajotr jócskán az emberekkel. A hiányzók jó­részt olyanok, akik már túl vannak az élet delelőjén, öregek, betegesek, de a föld, ami a közösbe került az ő nevükön volt, ők hozták be. Családjaik legtöbbje hosszú éve', óta gyárakban dolgo­zik. A fiatalok, akiknek itt lenne a helyük, úgy döntöt­tek a tavasszal, egyelőre a gyárat választják. De jön­nek ők vissza nemsokára, mert idevalók. Nem több, csak egy esztendő kell, s akkor elmondhatjuk, a ne­hezén mór túl vagyunk. Most még a szorgalmasan dolgozó tagok is gyakran kérdezgetik egymástól: igaz­e, hogy nem lesz búza, hogy be kell adni az államnak? Beadni? Talán eladás jöhet­ne szóba, de nincs itt eladó silókukoricát is, melynek na­gyobb része hosszú, meleg ősz esetén még szemtermést is biztosíthat. Mint Juhász József elv­társ. a termelőszövetkezet elnöke elmondotta, a csépléssel egy időben kettős feladatot végre a tagság. az űj hízóállományt még az ősz végén értékesíti. Átlag 65—70 kilogrammos híznivaló süldőkét vásárol­tak fel a tagoktól és a kör­nyező gazdáktól. Ezeket már nem kell nevelni. Vi­szonylag kevés takarmány­hajtott nyai meghíznak és sokkal hamarabb kerülhetnek a Akik „megnyergelték" az aszályt Vörös Bálint, az egykori uradalmi kovács, a gyála­réti Komszomol Tsz megbe­csült elnöke, olyan ember, aki mindig tud valamit szé­pet, csodálni valót mutatni, ha vendég érkezik a nagy, közo6 házhoz. Engem most legutóbb pél­dául a termelőszövetkezet gyönyörű fűszerpaprikájával lepett meg. Nem engedhetett el úgy, hogy ne lássam a szö­vetkezeti határt. Mikor ki­értünk az öreg Tisza part­jára, megálltunk a magas gát tetején, s arcán az elé­gedett gazda boldog moso­lyával szólt: csöveket, aztán "keresek egy vespaprikát adott holdja. másik tövet, amelyiken még tobb van. Harminckettőt már sokat találtam, de olyan is van, amelyiken harminc­hét-harmincnyolc cső papri­ka nevelkedik, és még most is jönnek rajta a kis papri­kák. Ezekből a fiatal köté­Ennyinek most is meg kell lennie. — Hogyan sikerülhetett ez az idei nyárban? — kérde­zem az idős elnöktől. — Egyszerűen úgy, hogy megnyergeltük az aszályt. Tavasz óta gyakran, éjjel­sekből is lesz ám még piros nappal itt vagyunk. Amikor termés az ftszi fagyokig. Nehezen tudok szabadulni a sok szép növény láttán at­tól a gondolattól: vajon mi­ért nem láthatták ezt a paprikát a Dél-alföldi Me­zőgazdasági Kiállítás látoga­tói. Hozzá hasonló ilyen nagy táblában — 38 katasztrális Az összes lófogatokat. a má- közfogyasztásra. — Olyan ez a paprika, mint az álom. Ha már sem­mi dolgom sincs vasárna­ponként, akkor kijövök ide, beleülök a tábla közepébe, s nézem, simogatom a bok­rokat, sosem tudok betelni a gyönyörűséggel. Megszám­lálom az egyik bokron a ízlik a szövetkezeti konyha ebédie hold — egész Csongrád me­Égv bokron 37 CSŐ paprika gyében sem létezik. favaly 60 mázsát adott holdja A legtapasztaltabb papri­ka te rmglök is azt mondják most: paprikából már nem lesz nagy termés idén, jócs­kán megdézsmálta az aszály. Az augusztusi szedést telje­sen elvjtte. A Komszomol Tsz gazdái azonban már jó­kora paprikaszárító telepet készítettek el és nem alap­talanul számítanak arra, hogy a magas füzérállvá­nyok nagy része augusztusi paprikával telik majd mog. Igy mondja a szövetkezet elnöke: A tavalyi ültetvényünk nem is volt egészen ilyen 6zép, mégis 60 mázsa piros csö­A mórahalmi Vörös Október Termelő­szövetkezet asszonyainak már nem okoz túlságosan nagy gondot a sokat emlege­tett "második műszakA legjobban főző asszonytársaik közül szakácsokat válasz­tottak s míg ők a mezőn, a gyümölcsös­ben, vagy a szérűskertekben dolgoznak, a szakácsok pompás ebedet készítenek az emberek számára. Jóformán minden nap­ra jut egy-egy hízott sertés, borjú, vagy éppen birka. És mindez csupán 3 forintba kerül személyenként. Mint mondják az asszonyok, ennyi pénzért még tüzet sem érdemes rakni otthon. Felvételünk a szö­vetkezet központi udvarának árnyas eper­fái alatt készült. A vidám ebédelő sereg ugyancsak dicséri a birkapörkölt illatát, zamatát. olyan gonoszul sütött a nap, szívattuk, emeltük a vizet az öreg Tiszából. Bár igen púpos, partos ennek a táb­lának a teteje, azért minden kis bokorhoz odacsörgedez­tettük a vizet. Drágán fizottük a tandijat — És hogyan győzték mun­kaerővel, hiszen nem mond­hatnánk, hogy sok tagja van a szövetkezetnek? Volt idő évekkel ezelőtt, amikor a földek egy része kapálatla­nul maradt, mondván, hogy r.em győzik az emberek? — Azt az iskolát már ré­ges-régen kijártuk —mond­ja Vörös Bálint. — Drágán fizettük a tandíjat, s ma már egészen más szemüveg­gel nézik az emberek a ter­melőszövetkezetet. Látjuk ezt a paprikát meg a többi termést, s már biztosra ve­hetjük: az átlag két és fél ezer forintos havi jövede­lem még a mostani nyár után is biztos. Ezért pedig érdemes szépen dolgozni. lűveúetmew a nagyüzemi baromtenyésztés Mihályteleken, az Üj Élet Termelőszövetkezet háza tá­ján hosszú évekig uralkodott az a téves nézet, hogy a ba­romfitenyésztés nagyüzemi viszonyok között egyáltalán nem lehet kifizetődő. Az idei tavaszon Vass Ferenc alsó­városi gazda — ki egyéni korában is az állattenyész­tésben elért eredményeiről volt ismerős — vette kezébe itt a közös állattenyésztés irá­nyítását. Első kísérletként 447 darab naposkacsát vásá­roltak, s a megfelelő szak­irányítással az aprópelyhe­sék 7 hét alatt 2 kiló—2 ki­logramm 70 dekásokra nőttek meg. Amikor eladták a ka­csákat, kiderült, hogy a vá­sárlásukra és a felnevelé­sükre fordított összeg levo­násán túl ötezer-ötszázötven­öt forint tiszta hasznot hoz­tak. Hasonló sikerrel járt az Üj Élet Termelőszövetke­zetben a csirkenevelés is. Ezer darab naposcsibéből 939-et értékesítettek. A kö­zösség máris azt tervezi — miután az idén megterem­tik a törzsbaromfiállományt — az új esztendőben, felbuz­dulva az idei kísérletek si­kerein, más szövetkezetek­hez hasonlóan sokkal na­gyobb mértékben foglalkoz­nak majd baromfineveléssel és tenyésztéssel.

Next

/
Thumbnails
Contents