Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

Vasárnap, 1960. augusztus 14. 2 ENSZ-katonaság Kaíangában — IJj fejlemények a kongói kérdésben Lemond-e a belga kormány? Megszokták az ENSZ-kafonákat Kongóban B i KI a I ó és a kongói hely­zet rendeződése szempont­jából feltétlenül döntő fon­tosságú volt a Biztonsági Tanács hétfőn, augusztus 8­an hozott határozata, amely feladatává teszi az ENSZ­haderőknek, hogy Katangá­ba bevonuljanak. A határo­zat jelentőségét nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyező szavazata hangsúlyozta ki, hanem az is, hogy Hammarskjöld ENSZ-főtitkár pénteken már érvényt is szerzett a Biz­tonsági Tanács döntésének: .700 svéd ENSZ-katona élén Katanga fővárosába, Elisa­bethville-be érkezett. Alta­lános vélemény szerint ez fordulópont a kongói ese­ménysorozatban, mert most már Kongó minden tarto­mányában vannak ENSZ­csapatok. Igaz, hogy mind­össze 12 ezer katona áll még csupán ENSZ-zászlók alatt, de ez a szám egy hó­napon belül — úgy tervezik — kétszeres lesz és 24 ezer ember már elegendő a vi­lágszervezet biztonsági dön­i cselnek megvalósítására • Kongói Köztársaság legfon­tosabb pontjain. A New York Herald Tri­büné cimű nagy amerikai lap azt írta, hogy a katan­gai bevonulás polgárháború kirobbanását akadályozta meg. A lap azonban -elfe­lejti* hozzátenni, hogy ezt a polgárháborút éppen a Nyu­gat akciói Idézték volna elö, pontosabban az amerikaiak hallgatólagos támogatásával elókészített belga katonai akciók, amelyek megvalósí­tására azonban már — a Biztonsági Tanács határoza­ta miatt — nem volt idő. Érdekaa, hogy a belga kormánylapok még ma is fájdalmas szemrehányások közepette utalnak arra, hogy az amerikalak /-becsapták® őket, -megtagadták a nyu­gati szolidaritást®, amikor a belga csapatok azonnali ki­vonása mellett szavaztak. Csupán arról nem írnak, hogy ilyen belga álláspontot egyszerűen képtelenség to­vább támogatni. Londonban és Washing­tonban várták, hogy a ke­reszténydemokrata Eyskens vezetése alatt álló belga ko­alíciós kormány benyújtja lemondását. Eyskens azon­ban úgy határozott, hogy szerdán a parlamentben be­számol kormánya kongói politikájáról s további lépé­sit a vitát követő bizalmi szavazás eredményitől teszi függővé. A kéksisakos, kék kar­szalagos ENSZ-katonákat most már megszokták a kongóiak. Különösen nép­szerűek a marokkói és a ghánai katonák, nem utolsó sorban színes és kitűnően ható egyenruhájuk miatt. A ghanai katonák kivonulá­sát mindig nagy tömegek kí­sérik, zenés őrségváltásuk miatt. A kongói lakosság láthatóan büszke arra is, hogy a néger katonák pél­dásan megállják helyüket. Csak azt fájlalják, hogy a beszélgetés sehogyan sem megy, mert az ENSZ-kato­nák a kongói törzsi nyelvek, a kongóiak nagyrésze pedig a francia és az angol nyelv megértésében -járatlanok®. A -fehér® katonákat az Írek és a svédek képviselik, akiknek kezdetben sok ne­hézséggel kellett megküzde­niük. Elóször belgáknak, majd később németeknek »minősítették« őket s csak hosszas kéz- és láb -magya­rázatok® után tudták meg­értetni, hogy ők -tisztessé­ges® emberek. Azóta szon­ban nekik is kijár a megbe­csülés, az elóreköszönés. Az ENSZ-járőröket — kettesé­vel teljesítenek Ilyen szolgá­latot — még egyetlen alka­lommal sem érte támadás, vagy Inzultus. Azokban a városokban, ahol kongói egy­ségek is vannak, az ENSZ­katonák a kongóiakkal együtt látják el a feladato­kat, a parancsnoki tisztsé­geket azonban az ENSZ-ka­tonák tőlük be. Ha a polgárháború veszélye már nem is fenye­get, a főbb kongói politiku­sok közötti ellentétek foko­zódásának ténye viszont egyre inkább probléma. Leginkább arról beszélnek, hogy Kaszavubu elnök és Lumumba miniszterelnök között vannak alapvető el­lentétek. Amikor Lumumba külföldi körútra Indult, Ka­szavubu pártja, az Abako­mozgalom táviratot Intézett a Biztonsági Tanácshoz, kö­zölve, hogy nem azonosítja magát Lumumbával. Ami­kor Lumumba visszaérke­zett Leopoldvillé-be, Kongó fővárosába, az Abako-moz­galom emberei tüntettek el­lene, sőt, egy fejéhez dobott kődarabbal meg is sebesítet­ték. A tüntetések azóta meg­ismétlődtek s ráadásul Ka­szavubu sem nyilatkozott még Kaszavubu helyzete látszik viszont valamennyi kongói vezetőpolitikus közül a legmegalapozottabnak, mivel — otthon van. Az Abako-mozgalom ugyanis Leopoldville-ben és a ha­sonlónevü tartományban te­vékenykedik s itt Kaszavu­bu rendkívül népszerű. Lu­mumba viszont mozgékony­ságával és a gyors helyzet­felismerési készségével tű­nik ld s nálánál aligha le­hetne alkalmasabb szemé­lyiséget találni a hat tar­tomány ügyeinek összefogá­sára. Ha figyelembe vesszük, hogy június SO-án Kongó­ban még 110 kisebb-nagyobb politikai csoportosulás "mű­ködött*, amelyek csak hosz­szú hónapokon folytatott ta­nácskozásuk után tudtak annyíra-amennyire meg­egyezni a központi kor­mányzat legfontosabb veze­tőinek személyében, semmi­képpen sem meglepő a még mindig tartó belső villongás, amely az egyelőre még igen éles törzsi jellegű ellenté­tekből táplálkozik. Ilyen kö­rülmények figyelembevéte­lével kell megítélnünk a most leginkább jelentkező kongói áramlatok legfonto­sabbikát, a szeparatista­mozgalmat ls. Ennek lénye­ge, hogy valamennyi tarto­mány — számszerint hat — önálló akar lenni és csak la­za föderális szövetség meg­kötéséig hajlandók együtt­működni. Ez természetesen csak a belgáknak kedvezne, de a távolabbi fejlődést vi­szont akadályozná, mert előbb-utóbb a Kongói Köz­társaság széthullásához ve­zetne. Az afrikai átalakulás, de az ENSZ szempontjából is egy erós központi kor­mányzatú Kongóra van szükség s szinte bizonyos, hogy ez az irányzat fog győ­zedelmeskedni. Ahogyan az ENSZ ázsiai és afrikai államainak kül­döttségei mesállapították, a Biztonsági Tanács hétfői döntésével a kongói kérdés -túl van a krízisen®. Továb­bi türelmes és következetes ENSZ-akeiókra van azonban szükség ahhoz, hogy meg­gyorsítsák a kongói konszo­lidáció folyamatát. A Bizton­sági Tanács hétfői döntése arra enged következtetni, hogy a nyugati hatalmak is tisztában vannak egy ilyen célt elősegítő politika meg­valósításának elkerülhetet­lenségével. P erényi István Nyolcvanöt négy találatos lottószelvény A lottó 33. játékhetére be­érkezett 4 157 675 szelvény, öttalálatoa szelvény nem volt Négy találatot 85 fo­gadó ért el, a nyeremény­összeg egyenként 36 685 fo­rint A három találatos szelvények száma: 5280, ezekre a szelvényekre egyen­ként 295 forintot fizetnek. Két találatot 127 279 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 12,20 forint ÁRAMSZÜNET! Az Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy az alábbi he­lyeken és időpontban a nagyfeszültségű vezetékeken végzett munkák miatt ÁRAMSZÜNET LESZ 1960. augusztus 14-én 6—16 óráig a személypá­lyaudvar és a Tisza-part közötti területen és a Rózsa-malmi lakásoknál. 1960. augusztus 16-án, 6—17 óráig Újszegeden a Szabó u.—Küküllői u — Torockói u.—Kovács u. és a Kállai fasor vonalá­tól keletre eső területen. 1960. augusztus 16, 17, 18 és 19-én 6—17 óráig a Szabó u.—Küküllői u.— Rózsa Ferenc sgt.—Szabadtéri színpad—Jankovich u. és a Tisza-part által határolt területen. OTTHONABA HOZZA a római oiympiai játékokai as ORION televízió AZ AT 403. ORION készülékkel bel- és külföldön százezrek nézik majd a magyar olimpikonok küzdelmeit. Televízióvásárlásnál ne felejtse el, ORION, VILÁGMÁRKA! KÉRJE A SZAKÜZLETEKBEN. A Középafrikai Köztársaság a legújabb független afrkai ország A Szovjetunió elismerte az új köztársaságot Szombatra virradó éjjel a független af­rikai államok nagy családjához újabb or­szág csatlakozik: a Középafrikai Köztár­saság, amely a múltban francia gyarmat volt Ubangi-Sari néven. A köztársaság a függetlenség kikiáltása után is a Francia Közösség tagja marad. • A Középafrikai Köztársaság huszonket­tedik a függetlenséget szerzett afrikai ál­lamok sorában. Afrika közepén terül el, szomszédai a közelmúltban függetlenné lett Kongói Köztársaság, Csád Köztársa­ság, Szudáni Köztársaság és a Kameruni Köztársaság. A Középafrikai Köztársaság területe 617 000 négyzetkilométer. A nagyrészt szu­dáni törzsekhez tartozó néger lakosság száma 1 200 000. Az állam fővárosa Bangui. A francia gyarmatosítók, akik számára bőséges jövedelmi forrást jelentett a ter­mészeti kincsekben gazdag ország, semmit sem tettek a nemzetgazdaság fejlesztéséért Ez az oka, hogy a fiatal afrikai köztársa­ság elmaradt agrárország. A lakosság fő­ként illattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik. A Középafrikai Köztársaság független­ségének kikiáltását országszerte megünnep­lik. Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke üdvözlő táviratot in­tézett Dávid Dacko-hoz, a Középafrikai Köztársaság kormányelnökéhez az ország függetlenségének kikiáltása alkalmából. A Szovjetunió — hangzik a távirat — a népek egyenlőségének és egyenjogúságá­nak Lenini elvei alapján — ünnepélyesen kijelenti: független államnak ismeri el a Középafrikai Köztársaságot és kész vele diplomáciai kapcsolatokra lépni. Hruscsov sikereket kíván a Középafri­kai Köztársaság népeinek az új élet épí­tésében és kifejezi azt a reményét, hogy • Középafrikai Köztársaság és a Szovjet­unió kapcsolatai a kölcsönös megértés és az együttműködés szellemében fognak fej­lődni. • Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, a Középaf­rikai Köztársaság függetlenségének kikiál­tása alkalmából táviratban üdvözölte Dá­vid Dacko miniszterelnököt. Tizenöt év alatt — új élet Másfél évtizedes szabadságát ünnepli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság A mikor 1945 augusztusá­ban a szovjet hadsereg egységei megsemmisítő csa­pásokat mértek a japán fa­siszták elitcsapatára, a Kvantung-hadseregre, nem csupán a japán hódítók év­százados ázsiai pozícióit szá­molták fel néhány nap alatt, de a koreai népnek is visz­szaadták szabadságát. 1945. augusztus 15-én a vörös had­sereg az utolsó japán kato­nát is kiűzte Korea földjé­ről, ,» ettől kezdve augusz­tus 15-e a koreai nép legna­gyobb ünnepe, szabadságá­nak születésnapja. A Japánok koreai térhódí­tása már 1876-ban megkez­dődött, először csak a keres­kedelmi kapcsolatokban ju­tott ez kifejezésre. 1904-ben azonban Korea már japán protektorátus, 1910-ben pe­dig teljesen japán gyarmat lett. 1943-ban a győztes szö­vetséges hatalmak képvise­lőinek kairói értekezletén határozatot fogadtak el ar­ról, hogy Koreát a második világháború befejezése után önálló államként ismerik el. 1945 februéjában a szövet­séges hatalmak kormányfői Jaltában tartott értekezletü­kön már azt is leszögezték, hogy Koreát a japánok le­győzése után Ideiglenesen a szovjet és az amerikai had­erő szállja meg s a demar­kációs vonal a 38. szélessé­gi fok lesz. f gy ls történt Az 1946­ban végrehajtott föld­reform, majd a közép- és nagyipar, valamint a ban­kok és a közlekedés államo­sítása biztató jel volt arra, hogy Korea két része rövi­desen egyesül s a sokat szen­vedett koreai nép megkezd­heti független, önálló nem­zeti életét. 1946 novemberé­ben az amerikai hatóságok magatartása miatt megsza­kadtak az ország két részé­nek egyesítését célzó szov­jet—amerikai tárgyalások. S amikor 1948 augusztusában az amerikaiak Korea déli részében bábkormányt ala­kítottak, Észak-Korea lakos­sága népi demokratikus kor­mányt hívott életre, hogy e kormány vezetésével meg­kezdje az ország helyreállí­tását, valamint további fej­lődése feltételeinek kialakí­tását. 1948. szeptember nyol­cadikán kiáltották ki Phen­janban a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságot. 1950. június 25-én a koreai nép történelmének legsöté­tebb szakasza következett: a Dél-Koreában lévő amerikai csapatok átlépték a 38. szé­lességi fokot és megtámad­ták Észak-Korea békés lakos­ságát. A három évig tartó. 1953. július 27-én fegyver­szünettel véget érő háború óriási áldozatokat követelt a koreai néptől: egymillió­kétszázezer koreai halt meg, s a városokat a szó szoros értelmében a föld színéig rombolták le. A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság a Szovjet­unió és a többi szocialista ország segítségével gyorsan eltüntette a háború okozta pusztításokat, s ma már Phenjanban, a fővárosban és a többi városokban is szinte alig emlékeztet valami a szörnyű pusztításokra. Az óriási ütemben folyó építke­zések eredményeként a lakosság minimális lakás­szükségletének kielégítése mellett új üzemek és a gyá­rak százait létesítették. Ele­ven, lüktető élet, nagy pers­pektívájú fejlődés az, ami a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság életét napjaink­ban jellemzi E1 121 ezer négyzetkilo­Lj méter kiterjedésű és körülbelül 11 millió lakosú országban mindenkinek van munkája s a jó egészség­ügyi és szociális ellátottság mellett lehetőség van a leg­magasabb fokú kulturális és szakmai színvonal elérésére. Ezzel szemben Dél-Koreá­ban, az amerikai -segítség® ellenére is 4 inillió a mun­kanélküli és elképesztően nyomorúságos az élet, gazda­sági, ezen belül pedig ipari prosperitásról beszélni sem lehet. A dél-koreai esemé­nyek, továbbá a Japánban élö 600 ezer koreainak az a döntése, hogy csaknem Icizá­róleg a Koreai Demokratikus Köztársaságba kíván vissza­települni, mindennél többet mondanak a két Korea kö­zötti különbségről — a népi demokratikus rendszer ja­vára. rF,izenÖt szabad év alatt új életet teremtett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szorgalmas né­pe. Olyan életet, amelynek perspektívája példaként áll az ázsiai népek előtt s amely biztatóan teremti meg a két Korea mielőbbi békés egye­sülésének mind több feltéte­lét. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára és dr. Mün­nich Ferenc, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás­paraszt kormányának elnöke táviratot intézett Kim Ir Szen elvtárshoz, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnö­kéhez, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Miniszter­tanácsa elnökéhez, és Coj Jen Gen elvtárshoz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése el­nöksége elnökéhez, melyben a koreai nép nagy nemzeti ilnnepe, országuk felszabadulásának 15. évfordulója alkal­mából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a maguk ne­vében forró testvéri üdvözletüket, szívből jövő jókívánsá­gaikat küldték a koreai államférfiaknak és Korea dolgozó népének. már most kell megvásárolni iskolai ——­felszerelésünket!

Next

/
Thumbnails
Contents