Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-10 / 188. szám

Szerda. KXta. angusríus KL 4 Értékes ajándék 0 Somogyi Könyvtárnak A Kanári-szigeteken Je­lent meg 1958-ban a szegedi születésű eazperan lista író­nak, Baghy Gyulának a könyve -Álmodozva az al­mafa alatt* címen. A mű verses lírai komédia. Baghy­nak eszperantóul Irt köny­véből szemelvényeket fordí­tottak több nemzeti nyelvre. Ez évben több európai . (len­gyel, bolgár, olasz, angol, holland) és ázsiai rádióállo­más sorozatosan méltatta irodalmi rovatában Baghy legutóbbi művét. A római rádió például így beszélt könyvéről: -E mű megjelenése korszakalkotó esemény irodalmunkban; de eseményt jelent az egész vi­lág Irodalmában la Európa népei a második világhábo­rú után nem olvashattak Ily kiváló drámai művet! Az író főművének tűnik ez a könyv, melyet a tartalom és a forma tökéletes össze­olvadása, a kifejezés termé­szetessége és a kifejezett eszmék, gondolatok egyete­messége jellemez.* Érdekes a londoni rádió méltatásá­ból is kiragadnunk néhány mondatot: -Talán egyszer ez a lírai dráma az egész világ, az egész emberiség irodalmi alkotásainak klasz­szikus műve lesz. Mert mél­tó utóda Shakespeare, Ma­dách, Goethe és Milton mű­veinek* (Kár, hogy a magyar esz­perantisták nem követik a külföldiek példáját, hogy nemzeti nyelvre ls fordíta­nának Baghy müveiből. A Hurrá című regényéből nagyszerű filmet ls lehetne készítenünk.) Baghy említett komédiá­jának kéziratát a szerző szegedi barátjának. Farkas Ernő gyakorló gimnáziumi tanárnak ajándékozta, aki most a Somogyi Könyvtár­nak ajánlotta fel. MŰSOROK * KÓRUSOK 'Tleúány. tne^egjptéő a <aeg.&dL énekkatőli Sommi kétség: az énekkari meg a szegedi énekkarok rődni, mint eddig, hiszen ez mozgalom Szegeden fellen- műsorát, azt tapasztalhatjuk, Ls ösztönzője annak, hogy dűlőben van. A négy-öt év- hogy a műsorok összeállítása több — színvonalas, tartal­vel ezelőtt még szinte álta- lényegesen igényesebb és mában és formájában is kor­lánosan tapasztalható sajná- színvonalasabb. Annyiban tu- szerű — szegedi kórusmű latos és aggasztó jelek a sze- lajdonképpen olyan, mint a szülessék, gedi kórusok munkájának régebbiek, hogy szerepelnek e • _ • /*, -,.,•/. eLszürküléséröl, sőt bizonyos benne a régi és új szerzők A»ru mer} (aant+HM, fokú visszaeséséről, ha nem haladó mondanivalójú műve', A mai nyugati zeneszerzők is egy csapásra, de napjain- a baráti népek dalai, a mi haladó szellemű alkotásai kig végül is fokozatosan népdalaink, a munkásmoz- azonban csaknem teljesen megszűntek. Ma már öröm- galom harcos tömegdalai stb. hiányoznak énekkaraink mű­méi állapíthatjuk meg, hogy Csakhogy ma a műsorok ösz- sorából. Az Országos Dalos­énekkaraink — méltón az- szeállításában jóval nagyobb alkotása. Hogy Hindemith előtti nagy hírükhöz — ismét fokú változatosságot és szí- egy szál maga képviselte a biztosan, határozottan a fel- nességet tapasztalunk. Nem mai értékes és haladó szel­emeikedés útján járnak. Ez- -egyformák* a különféle lemű nyugati zenét énekka­zel kapcsolatban elég, ha énekkarok műsorai, hanem raink országos találkozóján arra a közismert és impo- szinte minden kórus bátran, — ez a tény önmagában is nálóan szép teljesítményre ötletesen és nagy önállóság- mutatja és bizonyítja, hogy hivatkozunk, amelyet a sze- gal válogat az énekkari i-o- műsoraink e tekintetben bő­gedi dalosok és karvezetők a dalom remekművel között, vítésre szorulnak, felszabadulási kulturális se- Hivatkozzunk ismét a fel- Bizonyos persze, hogy a regszemlén és különösen a szabadulási kulturális sereg- modern, haladó nyugati szer­nemrég Szegeden megrende- szemle nagyszerű énekkari zők énekkari műveihez nem zett Országos Dalostalálko- bemutatóira. Mennyi színes, könnyű hozzájutni. De azért zón elértek. érdekes, eredeti ötlet és vannak az illetékes szervek. • szándék jellemezte kóru- a Zeneműkiadó és a Népmú­Cátmei igenyeádeg Mink műsorait! Nem egy velési Intézet, hogy ilyen éá üdflötatMöác) olyan müve! hallottunk, téren is segítsenek énekka­amelyeket eddig, mert na- rainknak. Ha iól dolgoznak, Ez a fellendülés nem kizá- gyon nehéz, bonyolult mű ha valóban haladó mondani­rólag, sőt nem )s elsősorban volt, vagy más okok miatt. műsorpolitikai jellegű. Ez szegedi énekkarok még nem 'aloju' ^hat valóban mo­természetes. Műsorpolitikánk tűztek műsoraikra. A bátor dprn' nem P^S eltorzult ze­liosszú évek óta a szilárd és és önálló kezdeményezés — neiségű műveket választanak határozott eszmei igényesség ha eszmei igényes.séggel pá- majd kiadásra, bizonvos. talaján áll, korszerűséget és rosul - egyáltalán nem bo- hogy kórusaink munkája a hagvomanyok helyes fel- ntja fel musorpolitikank . . . ' használását követeli meg. A szerkezetét és nem módosítja meg színesebb, meg erdeke szegedi kórusok munkájának alapelveit. Ellenkezőleg: ép- sebb, még vonzóbb lesz. az utóbbi időben tapasztal- pen azt teszi lehetővé, hogy ható fellendülése és fejlődé- eaek az elvek még hatáso­sé is inkább a munka rend- sabban érvényesüljenek, szeresebbé válásában, a szo- még jobban, maradéktalanul katlanul nagyszabású fel- megvalósuljanak, adatok színvonalas megoldá­sában igazolódik, mint a mű- jl ázegedi dtetzők müvei sorpolitika változásaiban. Mégis ki tagadná, hogy a A fejlődés másik fontos és fejlődés műsorpolitikai kér- műsorpolitikai természetű désekkel is összefügg? jelensége, hogy kórusaink ' műsorén egyre többször ta­Musorpolitikank egész íálkozunk szegedi szerzők strukturája és alapelvei pél- müveivel. Emeljük ki Szeghy daul egyáltalán nem ma Endre kórusait és Vaszy alakultak ki. Mégis: ezek • Viktor énekkarra és zene­helyes elvek nem mindig találkozón például mindössze valósultak meg teljes gaz- egy ilyen mü hangzott el. dagságukban és hatásosságuk- Hindemith német zeneszerző ban. Egy időben az egyes karra irt. modern hanghatá­musorok megfeleltek ugyan sokra épülő kantátáját, az alapelveknek és annak a Nem kell sokat magvaráz­szellemnek, amit azok jelen- gatni, a szegedi énekkarok tettek es képviseltek, de egyik legfontosabb feladata, majdnem minden énekkar hogy minél gyakrabban tűz­majdnem ugyanazt a műsort zék műsorra a szegedi zene­0. L. énekelte. zerzók kórusmúveit. Ezzel a Ha viszont ma vizsgáljuk jövőben még többet kell tö­Feledékenység a Gyufagyárban Erdei Béláné Hattyas sor 5. szám alatti lakos panasza Gzegeden sok ember­^ nek van lakáspana­sza, véget nem érő lakás­ügye, kielégítetlen lakás­kérelme. Ezek a panaszok legtöbb esetben jogosak, segíteni rajtuk mégis ne­héz, s igazságtalanság vol­na a panaszok elintézésére hivatott szerveket egyér­telműen elmarasztalni. Igazságtalanság, mert nem rajtuk múlik a problémák megoldása, hanem a fenn­álló lakáshiányon. Erdei Béláné lakáspana­szával mégis foglalkoz­nunk kell. Férjével és 2 éves kisfiával évek óta lakik a Hattyas sor 5. szám alatt olyan cgyszo­ba-konyhás lakásban, amelynek méter magasan átnedvesedett a fala, va­lamikor paprikaszárítónak építették, megfelelő szige­telés nélkül. ö is és a férje is a Sze­gedi Gyufagyárban dolgo­zik. Egy évvel ezelőtt a kisfiúk a nedves falú, egészségtelen levegőjű la­kásban olyan súlyos lég­csőhurutot kapott, hogy föltétlenül el kellett vinni­ük levegőváltozásra. Ezért határozták el magukat, hogy lakást kérnek a Gyu­fagyár útján, s be is ad­ták kérésüket a gyár veze­tőségéhez. Még a múlt év telén, ök voltak az elsők. ígéretet kaptak is, sőt a gyárból ki is mentek hoz­zájuk, hogy megnézzék a lakásukat, s a látogatás végkonkluziója is az volt: Erdeiéknek új lakást kell kapniuk. Egy ideig aztán ennyi­ben maradt a dolog. Ha­nem végül is Erdeiéit megsokallották a várako­zást és elmentek a lakás­hivatalba érdeklődni, mi van a lakáskiutalásukkal. Akkor érte őket a meg­lepetés. Megtudták, hogy nevük nem szerepel az üzem által beküldött név­sorban, hanem csak egy pótnévsorban, olyanok kö­zött, akiknek nincs sürgő­sen szükségük lakásra­akik ráérnek akár a jövő év végéig ls. Pedig határozottan biz­tosították őket, hogy el­sősorban nekik Igyekez­nek majd kiharcolni a la­kást. És emiatt a meg np'® tartott ígérgetés miatt szó­lunk most elsősorban Er­deiék lakáspanaszáról. Amiatt, hogy nem egy he­lyen van még mindig ki­vételezés olyanok elő­nyére, akik közelebb ül­nek a tűzhöz. Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra — úgy látszik, így értelmezik a közmondást a Szegcdi Gyufagyárban. Una'oműző szanatórium -Unaloműző sza- kozásról: éjsza- Az -unaloműző* natórium*-nak ne- kánként kísértetek szanatóriumba ki­vezik az amerikai riogatják őket, zárólag -lelki de­Denverben azt a szörnyű viharokat pressziókban* furcsa intézetet, szenvednek el, szenvedőket vesz­ahol a -betege- majd gengszterek nek fel. Az orvo­két* csekély két- elrabolják és cow- sok garantálják, ezer dollár ellené- boyok mentik meg hogy két hét alatt ben általában két- a -fásult* pácien- teljesen kigyó­heti »kúrának«ve- seket; alighogy gyúlnak a fásult­tik alá magukhoz térnek ságból és hálásak A borsos keze- az egyik rémület- lesznek a sorsnak, lés! díj ellenében bői, már másik hogy az izgalmas az orvosok igazi vár rájuk. A leg- közjáték után is­smerikai módon gyakoribb az ál- mét visszalérhet­szokt/tják le -be. arcos rablótáma- nek régi, -egy. tegeiket* az unat- dás. hangú* életükhöz. Rendbehozzák a III. kerület hiányos közvilágítását Sok panasz volt mostaná­ig a Hl. kerületben az ut­cák — különösen Alsó- és Móravárosra — hiányos közvilágítás miatt. A prob­léma most aztán végre megoldódik majd. Szeptem­ber hónap folyamán ugyan­is a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat több mint száz új közvilá­gítási lámpát szerel föl a III. kerületben. Az újabb közvilágítási lámpákkal megerősített világítás bizo­nyára nem ad majd okot a sötét utcák miatti pana­szokra. 7)é* £*du.\ ASSZONYSORS llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll' llllllllllllllllllllllllllllllllllll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIII (12) Az autóbusz a bányaigazgatóság épülete elótt stoppolt. A portán nehezen 1ehetett kierőszakolnom, hogy telefonon beszélhessek az igazgatóval. — Kérem, nem érek rá... Értse meg, irtkezletet ve­zetek! — Igazgató elvtárs, én több száz kilométerről jöttem Ide, hogy elintézzek önnel egy ügyet. — Kérem, nagyon sajnálom ... öt perc alatt előadom, és ha azután is azt mondja, nem ér rá foglalkozni velem, rögtön távozom. Dehát mit akar tulajdonképpen? És kicsoda ön? — Mondom, egy rámbízott családi ügyet szeretnék megbeszélni. Égetően sürgős, minden percért kár. Egyéb­ként Bernáth Szilveszter vagyok, egy szegedi gyár ü. b.­elnöke. — Hit... jöjjön, kérem. Felsiettem az előszobába. — Pillanat — mondta előzékenyen a titkárnő —, azon­nal fogad. Két percet tessék várni. Vártam. Húsz percet, fél órát. Egyszercsak felpattant ez ajtó, Karcsi rohant ki rajta. Fölálltam is rámeredtem. Ahogy megismert, hozzámugrott. Átölelte a vállam, s éreztem, hogy egész testében remeg. — Gyere innen! — lihegte és kifelé ráncigált. — Dolgom van Karcsikám, a te ügyedben jöttem. Arca elszürkült. •— Ugy — mondta. — Szóval innen fúj a szél. Ide­hívattak. hogy tanúskod) ellenem!? Hát csak rajta, eredj. Ali) a pártjára ennek a hülyének. Segítsd elő, hogy to­vább pocsékolja a nép vagyonát a tuskó fejével. Az ilyen tehetségtelen akarnokok miatt megy gajra a népgazdaság. Ez többet ártott a közösségnek, mint egy normális tolvaj. Persze, n korlátoltsága megakadályozza, hogy ezt belássa és lelép en, átadva a helyét a felkészültebbnek. <- Például, neked, mi? Például nekem. Mert sokkal alkalmasabb rogyok a tröszt vezetésére. Elképedtem. Ez már tíj volt, ez a Thik Karcsi, ezt én nem ismertem azelőtt. — Hogy mersz ilyet mondani, hogy épp te vagy az alkalmas erre? Pár hete azt se tudtad, mi fán terem a bánya. — De már tudom. Megnyugtatlak, sokkal jobban, mint az a süket odabent... Most megvárlak és majd elmon­dom, hogy tudnám kihúzni a trösztöt a slamasztikából. — Vem volt időm azon töprengeni, ml mehetett. Ker­esi agyára., mert ebben a pillanatban beviharzott Emília. * féorvosnö. A titkárnő betessékelt minket. — Siess, megvárlak — kiáltotta utánam Karcsi. Középtermetű ember a tröszt igazgatója. Koponyája simára borotvált. Válla széles, keze erős szorítású. Lát­ható nyugtalansággal méricskélt bennünket. Einilia le-fel járt s most minden élénknek tetszett raj­ta. .4 haja szőkesége, férfias sas-orra, tökéletes alakja. Te­tőtől talpig tiszteletet parancsolt. — Disznóság! — mondta. — A kórházba, a betegágy­hoz küldik a felmondó-levelet. Kár, hogy nem írták oda címnek: Útlevél a másvilágra! Ha jól tudom, törvényelle­nes is. És főleg embertelen. Mi jogon mondtak föl ennek az embernek? — Kikérem magamnak — felelte indulatosan az igaz­gató s a homloka közepén felizzott egy vörös folt. — Ki­kérem magamnak, hogy a vállalat belügyeibe idegenek avatkozzanak, akiknek fogalmuk sincs ... — Maguknak nincs fogalmuk — szakította félbe Emí­lia —, maguknak nincs fogalmuk a legelemibb humanitás­ról... Egyébként ne ordítson — tette hozzá csendesen. — Nézze, asszonyom — próbált higgadtabb lenni az igazgató is —, ez az ember annyit ártott néhány hónap alatt, amennyit rafflnált gazemberek évek alatt. — Én ismerem az embereket. Állítom, ebben az em­berben semmi raffinéria nincs. Ez valóban egy egyszerű, tiszta gondolkodású munkásember. Hát nekem, az értel­miséginek kell figyelmeztetni magukat, hogy becsüljék job­ban az ilyen értékeket? Az ilyen kivételes képességű mun­kásembereket? — Az igaz, hogy kiyételes képességű. Kivételes ké­pességei vannak a hálátlanságra, az összeférhetetlenségre, a rothasztásra. Ha nem tudná doktornő, ez az ön minta­embere asszonyt szöktetett, A legnagyobb felelőtlenséget követte el egy férjes asszonnyal, és annak három gyere­kével. Blindre, merő önzésből, nekivágott velük a világ­nak. -A szerelem jogán". Ahogy ö mondta. Ugy jött hoz­zám, mint egy kivert kutya. Gondolkozás nélkül elhe­lyeztem. főleg a gyerekekre való tekintettel. Ügyes mű­szaki rajzolónak bizonyult. Néhány hétig dolgozott, mint a motor. Megdicsértük, előléptettük. Aztán valami egé­szen érthetetlen következett. Kezdte -meghálálni~ a se­gítséget. Előbb csak egy-két óvatos megjegyzést tett a műszaki berendezésre, aztán valami vak és soha nem ló­tott elfogultsággal kezdte hangoztatni, hogy a bányatröszt igazgatása kizárólag az 6 kezébe való, esak ő tudja a vál­lalatot megmenteni a -végromlástól*. — És persze a fejére vertek — vetette közbe Emília.. — Ahelyett, hogy megvizsgáltak volna a javaslatait. — Azok éppen olyan javaslatok, doktornő, mintha én betörnék az ön ambulanciáiára és a legkisebb hozzáértés nélkül kioktatnám önt, melyik beteget hogyan gyógyítsa, és felszólítanám, hogy azonnal hagyja el a kórházat, ezentúl én igazgatom. ...Húsz perc múlva Emília magánkocsiján tartot­tunk a város felé. — A barátunk kereket oldott — állapította meg Emília.' Karcsit megint annak az ismeretlen lánynak a tár­saságában találtam meg a kórházban. . Nem állhattam meg: hozzáléptem, félrehúztam. — Mondd. Karcsi, mi van veletek? Mit jelentsen ez? Ki ez a lány? — Ehhez aztán igazán semmi közöd. — Felelősséggel tartozom értei. — Ne mondd! Ugyan kinek? — Elsősorban saját magamnak.. Ne csinálj újabb grimbuszt, ebből elég volt.. Olyan asszonyod van, hogv mindennap meg kellene csókolnod a lábanyomát. Nagyon becsüld meg, Károly, öt is — magadat is, azzal, hogy szép életet adsz neki. Nagyon ráfér és nagyon meg­érdemli. — Cc! Jól hallok? Pár évvel ezelőtt még azt mond­tad volna az ilyen Erzsi-félékre: -Semmi közöm hozzá. Gyökértelen elem, nem tartozik az öntudatos munkások közé.* Mi ütött beléd, barátom? Ez a te híres követke­zetességed? — Az én következetességem az, hogy mindenkivel szemben érvényesítem az igazságot — magammal szem­ben is. Nem tagadom, voltak hibáim. Egy. csomó merev­séget belémsulykoltak, katona voltam. A kelleténél gya* nakvóbb és ridegebb is talán, sok politikai felelősség volt rajtam. S bár az -ilyen Erzsi-féléket" akkor is tiszta embereknek tartottam volna, én alaposan felmér­tem a régi életemet. Jobb lenne, ha te is ezt tennéd. — Ugyan mit mérjek fel? Azt, hogy szenvedtem, mint egy állat és semmi ör'jmöm nem volt? Nekem jogom, van az élet minden öröméhez! Megfizettem. — Jogod van. nem. vitás, de kötelességed azoknak az életéből is kikergetni minden rosszat, akiket magadhoz kötöztél. — Hagyj nekem, békét! Nem vagyok gyerek, tudom, m.it kell tennem. Egyébként pedig, a tetteimért esak egyvalakinek tartozom felelősséggel. — Éspedig? — Éspedig a sajá-t tehetségemnek' Művész vagyok! — Még ha az lennél, se lehetnének o'yan normáid, hogy mások kárára feUló'lenkedj. De dilettáns vagy. közepes dilettáns. Kis híja. hogy nem ugrott a torkomnak. i Forgalmas volt a kis házmestert konyha S ezúttal en­gem kerestek. Bori hívott magához a szállodába. Ott várt Valika, a volt feleségem, aki időközben egy vidéki szín­házunkhoz szerződött és Karcsi révén Borinak is régi barát­nője. Kicsit megdermedtem. Valikának tervei vannak, ő hiába nem jön el valahová, mert ha már eljön, rendez­kedni, intézkedni kezd. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents