Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-07 / 186. szám

Vasárnap. 1960. augusztus 7. 6 . • .i * $ * * # t * * * * i 4 t * 4 4 $ I t t 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 * Juhász Gyula szobra Ma már valóság, de a Természetesen megállt ' húszas években csak db- az egész társaság és nézte ' * " " iezüstben szűkölködő fákra Simái Mihály versei: DAL holdat rándot elképzelés volt, Lúgosi Dömét, mint na- ^ \ , , , ... _ . . . , ,vígságba csordul át a bokrók még Juhász Gyula számá- poleom pózba vágta ma- fbőíiges esti busongása. ra ta. Abban az időben a gát. Rátkai Sándor, a szin- > ' i ház rendezője megszólalt: tLábadra csókot súg — Nem természetes az i la gyepszél állás, majd én berendez- Jmí0 lépegetsz szemed lesütve lek, ihogy aztán rászökellj azútra Odament Luoosthoz, be- \mint domború termésezüstre, nyomta a százhúsz kilós ' ügyvéd hasát, ég felé '[.0/1/ 0 tÜkÖí elŐtt emelte jobb kezét, mintha t esküdne, és félszemére , Í szegedi újságírók a Kasskávéhazba jártak minden ette színház után. Itt dicsérték vagy csepülték a szereplőket, akik aznap este valamilyen színházi premieren Igyekeztek az ezerszemű Cézárt, a nagyérdemű közönséget szórakoztatni. fAz egyik ilyen jókedélyú Kass-beli éjszaka után den, de Juhász Gyula oda- » hazafelé igyekeztek hajnal felé a kapa-kaszakerülők —, ahogy akkor a törzsasztal vendégelt nevezték. Újságírók, színészek és a város bohém ügyvédeinek kis csapata. Mikor a kávéház sarkira értek, ahol a két utca találkozik és egy kis szöhúzta kalapját. A társaság nagyot nevetett az ügyvément, félretólta Lugosit is * odaállt a helyére. Feltette t monokliját és ránézett a í színházra: J — Egész jó hely lesz — J szólalt meg —> legalább * látni fogom, hogy kik jár- * nak a színházba és kik < mennek a kávéházba. Harminc év múlva áll a J ha get alkot, <jf. Lúgost Dö- szobor Juhász Gyula, me odaállt a kis szögletre nem is azon a helyen. Azt J és felkiáltott: — Gyula, itt fog állni a szobrod! % a helyet közben Pista foglalta el. Dankó * 4 Ür György ! 4 Tudom, sok férfi mondja nekem: Zöld vízesés a tekintetem. Tudom, hisz hallom minduntalan: • Kontyra-csomózott láng a hajam. Volt, aki azt ts fnondta, de hány! hogy vörös örvény este a szám; hogy mosolyom hófodrú patak, s csillagok égnek bőröm alatt... A szegedi táj zenéje csodálatos gazdagságú Egy doktori disszertáció margójára Minden munkát ^JJaStaj ezúttal Mlh/lka György doktori diazGzertácjóját -A szegedi táj népzenéjé—ril —, amely szűkebb hazánk. Szeged éa környéke gazdag kulturális h/gyományaiv/l. egy-egy területének mélyreható elemzésével foglalkozik. A dolgozat, nem a széles nyilvánosságnak íródott, mégis érdemes vele foglalkozni, mint amely sok vonatkozásba n újat hoz. s a további ilyen Jellegű tudományos munkálkodásnak segítségére lehet. A disszertáció bevezető szaval hangsúlyozzák is: »»... bér a szegedi folklór hazánkban a legismertebbek, leginkább föltártak köré tartozik, a szegedi népzenével J tudományos Igény szintjén aránylag kei-eset foglalkoztak*. Ezzel a tanulmánnyal elsó ízben jelent meg a szegedi táj népzenéjéről összefoglaló mú, s bizonyításai*, hogy népdalaink közül leginkább az új stílusuak virágzanak országszerte, más Idevágó tanulmányok is megerősítik. például Bartók Béla és Szabolcsi Bence tollából, Mihálka György kutatómunkájának eredményeben több mint egy évtizedes sokrétű k/rn/gyl munkáját ls benne érezni, mintegy a dolgozat szerves részeként. A dr. Bálint Sándor ösztönzésére ls készült tanulmány páratlanul egyedülálló dokumentum a szegedi ,táj népzenéjéről. (Hasonló jellegű munkát. Járdányi Pál és Vargyas Lajc« készített csak Kide. illetve Aj faluról.) S a hangazertörténettel foglalkozo rész pedig túlnő a dolgozat keretein, vagy mint az ezzel összefüggd kutatás, amely a XIX. század első felében Szegeden virágzott Jellegzetes tánc, a jópalos verbunk nyomalt körvonalazza. Sajnos, ma már az akkor nagyon népszerű tánc sem dallamban, sem mozgásban nem él. A népi tánckutatók és művelők feladata lenne megkeresni ennek• a táncnak teljesebb nyomát, vallatva a legidősebb szegedi nemzedéket, hátha sikerrel járna, a még nem lenne késő. A dolgozat snsTnSssr. ne története; Szegedi népi hangszerek; A dalolás, múlatás alkalmai; Adatok a kultikus inekhagyományokhoz; A szegedi népzenei gyűjtés története) már önmagában is elegendő arra — különösen mást, amikor a szabadtéri játékok újbóli és rendszeres felelevenítésével valósaggal Ismét felfedezik a szegedlek varosuk gazdagsagét mind hagyományban, mind pedig a fejlődésre utat nyitó lehetőségekben —, hogy szélesebb kórben is ismertté váljék a mögötte lévő tartalom. Esetleg olyan formában is, hogy a kiképzendő idegenvezetők tanfolyamán katedrát kapna és kötelező tárgyként szerepelne a dolgozat némely fejezete, kibővítve olyan részletekkel ls, amelyekkel a disszertáció jellegénél fogva nem foglalkozhatott a teljesség igényével. Ez és másféle módszer is méltó kezdeményezés lehetne magismertetni szélesebb körben a szegedi táj népzenéjét olyanokkal is, akik nem hivatásból érdeklődnek iránta, hanem mert hozzátartozik a városról, a szülőföldről alkotott egyetemes ismereteinkhez. Úgyszintén a szegedi táj felgyűjtött népdalanyaga is — amely jórészt még kéziratban hever különböző gyűjtésekben, összegyűjtve pedig Mihálka György által a Szegedi Tudományegyetem néprajzi intézetében található — rendezésre, végsó soron kiadásra vár. S ha csak ezeket a gondolatokat ébresztené Mihálka doktori disszertációja, fáradságos, sok tényanyagot felölelő munkája, akkor is eredményes a kezdeményezés, amellyel utat tör ,a szegedi táj népzenéjének gazdag hagyományú megismertetéséhez. Enné! azonban eredményesebb a vállalkozás mind néprajzi, mind kortörténeti vonatkozásban Mihálka témája sok olyan területet érint, amelynek alapos. részletes feldolgozására nem nyílt' mód egy dolgozat keretein belül, figyelemkeltő jelzéseivel viszont további kutatásokra, további tanulmányok megírására ösztönöz. Itt van például a cigányok felbukkanása Szegeden a XVIII. szazad eleién és éppén Felsővároson, ahol akkoriban fellendült a hajóácripar 5 vele a vasmüvesseg, amelyben ők ts szerepet vállaltak TovábHkuUUj*. var azonban, hogy.az ipari mester régekben való jártasságuk müyen haSra. vagy velük étetett tulajdonságok megnyilvánulásává mod«ul a muzsikálás gyakorlatára, szerint a XVIII. század derekán már a felsővárosiak és a szegedi szerbek szívesen muzsikáltatnak a cigányokkal*. Egy későbbi adat viszont arról szól, hogy a muzsikus csehek és a Palánk bevándorolt német polgár muzsikusai arra kérik a hatóságot, hogy a zenélést tiltsák meg a cigányoknak. ri . . „ és izgalmas téma lenne tLraeneS a mélyebb összefüggések, a kortörténet Ilyen vonatkozású megrajzolása is, amely értékes részét képezhetné a helytörténetnek. Alapos feltárást érdemelne az ls, hogy az alsóvárosiak pár évtizeddel ezelőtt a lakodalmas és egyéb összejövetelekre miért idegenkedtek cigánymuzaikosokat hívni, miért érezték muzsikájukat Idegennek a parasztzenészek muzsikájával szemben S az ls Izgalmas dolgozattémául szolgálna, s egy gazdag Hagyomány újbóli feltárásét és köztudatba emelését Jelentené. miszerint: -Kálmány Lajos ájen gazdag népi gyermekjáték anyagának dallamát az utóbbi évtizedekben már csak nagyon szórványosan isme* Réqi vz^tyidi UUtn&dusífyek Tárlaivezeiós a múzeum új néprajzi kiállításán Különös világgal találko- külföldre is. Készítőik, a fel- az 1900-as párizsi világiéi álzik a kutató, érdeklődő em- sővárosl superok (hajóácsok) lításról ls értékes díjakat és ber, ha a régi szegedi kis- országszerte híresek voltak, okleveleket hoztak haza. mesterségeket tanulmányoz- Még győri, komáromi, bal- A második kiáliítóhfilylza. Szinte kézzelfoghatóan kánt kereskedők is Szegeden ség két mesterségmúhelyre érzi azt a hatalmas technl- építtették hajóikat*! A hajó- oszlik. Az egyik a fazekaskai változást, ami a ieg- építő-telepek, néplesen super- ságot, népiesen tálas, gölönutóbbi évtizedekben az élet placcok, a felsővárosi Tisza- csér vagy korsós mesterséminden területére — a kis- parton a Tápai-kaputól a get mutatja be. Ott van a iparágakra is — óriási ha- Római körútig sorakoztak, fazekaskorong, ennek, a hatást gyakorolt. Régi, nagy- Ma már alig van a város- zánkban is több évezredes múltú iparágak tűntek el ban egy-két idős ember, aki múltú mesterségnek a haegyik- évről a másikra, mert a század elején, majd az gyományos eszköze, egy pola modern technika vagy a 1920-as években még dolgo- con pedig ott sorakoznak a változó divat megszüntette zott itt az utolsó fahajók és készítmények; a miskakaniétalapjukat. Ezekből a kl- halászbárkák építésén. csótól és hordóskulacstól a halt vagy fokozatosan eltű- Híres volt a múlt század- gyertyamártó edényekig, hőben lévő és jellegzetesen ban a szegedi kékfest&ipar Szegeden ennek a mesterszégedi mesterségekből mu- is. A Felmayer-családnak ségnek az alsóvárosi Palotás tat be néhányat a múzeum Felsővároson, a mai szalá- János az -utolsó mohikán*új kiállítása. Hadd szegőd- migyár helyén kékfestő- ja. Elődei négy nemzedéken jünk az érdeklődők mellé gyára állott, ahol az 1870-es át fazekasok voltak és fiai kalauznak erre a rövid ki- években közel 100 munkás ls kitanulták az agyagformárándulásra, amely Szeged dolgozott. A festőruha, fes- lásnak ezt a szép mestersémúltjába vezet! tőkötő, kontykötő a század- gét. Palotás János nagyon forduló táján a szegedi nép szereti foglalkozását, mint Bőgős-hajó, körében, de még inkább a mondja — sokszor még a IfáVfootií ' bácskai és bánáti nemzeti- vasárnapot ls a műhelyben K.ÖJS.1ÖS. ségek között, valósággal di- tölti, korongol, gyors egyA kiállítóhelyiségbe lépve vat"ak számított. A mester- másutánban kerülnek ki keelsőül a bőpóshajó-modell ség Szegeden az 1920-as ze alól a szebbnél szebb kétűpik a szemlélő elé Ponto- év'ekben enyészett el, ami- szítmények. Persze a cserépsan kicsinyített mása a múlt kor Wiedermannék Zrínyi edényeknek ma már Jóval századi szegedi fahajóknak utcai műhelyét és más fes- kisebb a keletje, mint réamlket még lóval vontattak tőmühelyeket új építkezések gen. Ez magyarázza a mesés amiken főleg gabonát és miaU lebontottak. térség gyors hanyatlását, dohányt szállítottak az or- Egyetlen, képviselője dol- ami rögtön szembetűnővé szag különböző részeire, sőt gozlk ma már Szegedén, de válik, ha figyelembe vesztalán az egész országban is szük, hogy a múlt százul a bocskorostímár mesterség- végén még száznál több fanek — Elek Gyula bácsi zekasmester, segéd és ina* Rókuson, a Tavasz utcában, dolgozott a városban. A bőrkikészítéstől a bocs- ' kor összeállításáig minden A köleles munkát maga végez. Igazi, óg SZíjgYÓrfÓ ipar mesterségét szerető iparos, i^ui aki a hagyományos bocskor- A fazekasműhely mellett fajták (szőrösbocskor, me- egy teljes kötelesmühelyt zel bocskor) mellett új, dí- pillant meg a látogató. A szesebb bocskorkülönleges- kötélverők a XVIII. századségeket (gyerökbocskor, mo- tói egyike a legjelentősebb kaszinbocskor) is készít. szegedi céheknek. A szegedi Bemutatja a kiállítás az céhhez tartoztak az egész egyik leghíresebb szegedi délvidék kötelesei, Aradtól különlegességet gyártó kis- Bajáig és Gyulától Ujvidé"lpar, a papucskészítés szer- kig A mesterség Szegeden számait is. Maga a mester- azért lett ölyan jelentős ség török hagyaték, _ de a iparág, mert a kereskedecsizmadia-mestérségtől' való lem, a hajózás, dohány- es különválása és felvirágzása paprikaszállítás a XVIII. a múlt század második felé- századtól óriási szükségletere esik. Érdekes, hogy a pa- ket támasztott. Ma ez a pucsosok ma is a régifajta nagyjnúltó kismesterség is tőkén és a hagyományos *gyre 8ZŰkebb fz°ruí: , , , , * bár a gazdasági köteleknek szerszámokkal dolgoznak. A egy ideig még bizonyára papucsosság mellett vannak lesz keletje a hetipiacokon egy másik bőrfeldolgozó és vásárokon. Ugyanez iparág, a szücsmesterség mondható a szíjgyártó messzerszárnai és készítményei, térségről is, amelynek pászA kozsuh (himzett, prémes tors/Hangos készítményeit női pruszlik) a népviselet- az alsóvárosi Börcsök szíjnek régi, kiveszett darabja, gyártó ajándékozta a múugyancsak múzeumba kerül- zeumnak. utolsó sarokban a Tik,* Miért, milyen hatásodra történt ez így, vagy csak elfelejtődtek, s megfelelő gondolással ismét az óvodák, és általános iskolák gyermek-, játék-anyagáhak gazdagítását ls eredményezhetnék? A kérdés feltárásra vár. Avagy tárgya lehetne egy másik dolgozatnak az ugyancsak Mihálka disszertációjában érintett annabálak története, amelynek szálai visszanyúlnak a céhes időkbe, mint a szabok védőszentjének ünnepei. Viszont hogvan és miképpen telítődnek meg időről időre más tartalommal, később már mint a Szegedi Általános Munkás Énekkar hagyományos, az ipari munkásság sajátc*, a kor eszméjét kifejező új tartalommal? Ugyancsak áldásos lenne arról is bővebben Írni, hogy a múlt társadalmában a szórakozásból is kiszorított munkás-, iparos- és parasztfiatalság a maga szegényes életkörülményei közt, de optimista lelkülettel hogyan szórakozott 'a perifériákon, a városi tek már a dís2esen himzett, szelén. Felsővároson, Gécémánban. a mai Csillagtér körüli füves területen, Alsóvároson a -Nyomás* néven ismert lóversenytéren és egyebütt. Mind megannyi örökséget takar, amely hozzátartozik a nagymúltú város hagyományaihoz mind kulturális, mind pedig kortörténeti szempontból. > festői rajzú témaként kíjaimv vánkozik dolgozatba az is, ahogyan és amikor Bartók és Kodály a század elején az ország tájai közül, mint a legelsők egyikén Szeged és környékén végeztek népzenei gyűjtést. Kodályt a fiatal Balázs Béla hívta meg a városba és Tápéra népdalgyűjtó útra. S Eösze László szerint — mint ahogy Mihálka György doktori disszertációja hangsúlyozza — Kodály élete legelső népdalgyüjtő útja ez volt, 1905-ben. S már irodalomtörténészi munka is lenne: felderíteni a Szegedről Induló fiatal költők — Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Balázs Béla — és az új magyar muzsikusok közötti baráti kapcsolat szegedi hátterét, mindazt az eszmei vonatkozást, hatást és kölcsönhatást, amely szegedi talajból nőtt kl és művekben sugárzott messzire, beleolvadva az ország kulturális vérkeringésébe. íme, Mihálka György dolgozatából -csak* néhány figyelemre méltó jelzés. amelynek mindegyike különkülön alapos vizsgálódást igényel. S a csak villantásokkal érintett témák teljes feldolgozása feladatnak ls hálás, nem beszélve az Igényekről, a kortársak és sz utókor hálájáról, amellyel majd fogadnak egy-egy megszülető tanulmányt azokból a tényekből. és következtetésekből, amelyekre Mihálka György egyenes kutatásaival. vagy közvetett forrásmunkák tövábbelemzésével hívta fel a figyelmet. Lődi Ferenc Az p aprikakülű foglal helyet; amit bizony a -bennszülött* alsóvároslak közül is csak az Idősebbek ismernek. Régen ebben % zúzták össze a kebőr-dohányzacskók is. Késesek ós gölöncsérek Akik még látták igazi szögedi halbicskát, azok ls mencében megszárított papmegcsodálhatják a híres Szi- íikát." Száz évvel ezelőtt ráky késescsalád hagyatéká- egyetlen alsóvárosi paprikanak remekbe készült, termelő házatájáról sem higyöngyháznyelü darabjait, ányzott a külű. Ezeket látva, megértjük, ho- A kiállítást a céhes Ipar gyan válhatott az un. -Ti- emlékei: kiváltságlevelek, sza 6ajos halbicska* a múlt céhládák, cégérek egészítik század végén fogalommá és ki, mintegy tanúiként a régi híres szegedi különlegesség- szegedi kisipar nagyságának, gé. A Sziráky-késesek gyö- letűnt, érdekes szokásainak nyörű munkáikkal külföld- és hagyományvllágának. ról, az 1897-es brüsszeli és Juhász Antal nyAR A délibáb partján falu horgonyoz, fehér házak ringnajc a fényeken; a hullámzó nyár a földekre árad, s piros színe a pipacsokra cseppen. A szelek elhozzák a kéklő ködökből a forró ég suhogó záporát, I a szántás kitárja szomjas barázdáit, hogy minden rőgöcske átallg ázzon át. A gyorsan gyűlt tócsákban a fény szivárványt szövöget szép asszonyának s a karcsú nyár mellett kétfelől feszes vlgyázzban jegenyék állnak. Kópiás Sándor