Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

V&Mrnap, 196ft. angti?stas Z& 0 Szerjozsa kikísérte Dasát GALINA NYIKOLAJEVA: a kiskapun. '....'.. ——— — Üljünk le! Dasa engedelmesen leült a hólepte padra. Nyögtek a szélben a fák, nyögött a kiskapu, valahol vas esi korgott-nyikorgott, biz©- /• nyára leszakadt egy esocsa- ( Varra és himbálódzva a fai- V nak ' ütődött. Kettesben voltak • — a széljárta, néptelen utcán. — Jól leszidtak az öregek, és igazuk volt! — mondta Szerjozsa. mintha hangosan gondolkoznék. — Persze, íelberzenkedett bennem az önérzet. — Szinte mentegetőzött Dasa előtt. — Mert hisz nem a pénzről van sző! Ha kell az államnak, magamtól is odaadom! Ha kell, én kenyéren is megélek vígan. Hanem tudod, ml bosszant? Van egy törvény a mi társadalmunkban: -Mindenkinek munLEÁNYKÉRÉS Részlet a nevei szovjet Írónő Útközben című regényéből géd lesz hozzá, de gyakran meg is fog feledkezni rója, . Lám, most sem kérdezte meg egyszer sem, nem fázik-e a lába a vékony gumicsizmában, nem reszket-e a válla ab- N. ban a vékonyka télikabátban. I Nem önzésből nem kérdezte, hanem azért, mert túlontúl kája szerint-. Hót az en munkám a legrosszabb az egész műhelyben? Megaláztak! És miben aláztak meg? Én tanulok a technikumban is, futballozok is, előadásokat is tartok. Szidhatnak, ahogy akarnak: rossz tanuló, rossz előadó, mihaszna kapus vagyok! De ezen az egy ponton ne bántsanak Hisz annyi boldog örömet öntöttem a munkámba! Nem is magammal törődtem en, hanem a műhellyel. Hát ezen a ponton ne bántsanak! 4 U Ultrát rántntt a fe;ién' hoSy hátra vetődött a AKKOrq.1 raniou ga)léna ^ kiutazott vékony ny*Jta. — Már megint a magamét hajtom. Belém akadt a horog, nem tudom kiakasztani. Abba akartam hagyni az újítóit. De beluj csak piszkál, piszkál és piszkál valami... Nfgy fába vágtuk a fejszénket. Szinyenykijjel, hogy ugyanúgy, mint a motprmúhely, mi is a háromszorosára szöktessük (él a termelékenységet! Nem százöt százalékra, nem is százhuszonötre, hanem kerek háromszázra! Dasa csak hallgatta, és az éjszaka sötétjén, a homályosan kavargó havon keresztül iparkodott belenézni Szerjozsa arcába, iparkodott beléhatolni jelenébe és jövőjébe. -Hát ilyen is maradsz te! — gondolta. — Heves vérű, ideges. Ha a fődolgot érintik, mindenről megfeledkezel. Rólam is meg fogsz feledkezni, ahogy megfeledkeztél ebben a hónapban a kokillód miatt. És ha más valakit szeretnél meg, a munkád miatt sok-sok napra őt is elfelejtenéd. Te már csak ilyen vagy. És neked olyan munkád vgn, amely miatt el is lehet felejteni akárkit. De hát, hógy alkalmazkodjam én hozzád, ilyen férfihoz?(jaerjozsa nemezcsizmában volt. Dasa, hogy csinos legyen, felvette Vera gumicsizmáját, a lába már úgy fázott, hngpy szaggatást érzett, de ő még moccanni ?®m mert, nehogy félbeszakítsa Szerjozsa gondolatait. -Azt akarom, hogy az én gondolatom egy legyen a2 övével De vajon l^het-e ez, ha nem érteim meg, hogyan keletkeznek, áradnak benne a gondolatok. Vidámnak láttam, lantertem, és most lám, minden csak úgy forr benneCsupa hasznos nekünk ez a mai nap — folytatta Seerjozsa — Gunev meg Valgan ellenségei a mi tervünknek. Az ellenség pedig olyan, akó' a csiszolópapír, megtisztítja a gondolatot! El&nndnlknzntt c8y á8acakávíM gépiesen rajzolni pigonaoihosoil, kezdett ^ hóban. Dasa ismerte d*t a szokását, hogy tűnődve rajzolgat valamit. •rr Mit rajzoltál a hóba? — Szerjozsa felnevetett. r- 6, Dasunyka! Támadt még egy ötletem Hej, h* sikerülne' — csendüit meg a régi ^zérjazfta hangja- — Kerámiaazerszámkést kellene csinálni. Érted? -r Megfordult, kabátja rrjég jobban kinyílt a mellén. Dasa össze akarta húzni, de restellte. Szerjozsa meg nem vette észre. — A kéráfniakés jól vágja az acélt is. A kerámiaszerszám nejn olcsó, de tartós, kopásálló. Csak az ütést nem bírja. Törékeny. Tehát úgy kell megcsinálni a szerszámkést, hogy ne lökésszerűen, hanem egyenletesen és folyamatosan működjék. Érted? Növelni kell az élek számát. Ide nézz, lerajzolom. Gyere a lámpa aló, ott világosabb van. Rajzolt valamit a pálcával a hóba, de felkavarodott e földről a hó, behordta a rajzot és Szerjozsa rákiáltott a forgószélre, mint egy kutyára: — Takarodj! Dasa erőlködött egy darabig, hogy megértse, aztán hirtelen megörült. — Értem! — Nézd, így lehet elhelyezni a szerszámkéseket. De így is lehet. Meg így is, ni! ötféle változat van a fejemben!'Már bizsereg a kezem: csak kipróbálhatnám. Kavargott a forgószél, JSg* vgrogtak Szerjozsa gondolatai, és Dasa arca egyszerre égett is, meg fagyos is volt. Dasának eszébe jutott a falu, meg az ingó, magas Pflló a rohanó ár felett. Félelmes és vidám dolog volt kiszaladni a közepére és nézni a magasból, hogyan rohan, pezseg és tajtékzik odalent a víz. Ránézett a sima homlokra, és úgy tetszett, hogy behatolt a mélybe, megérti most már Szerjozsa gondolatainai rohanó árját, szakadatlan pezsgését, és félelem fogta el. -Csak úgy ég a feje. Nehéz lehet neki ebben a feszültségben élni. Lám, tőlem is elvitte, elsodorta az ár. De én mégis szeretem. Még jobban szeretem ilyennek, amilyen! Csak hát, hogy alkalmazkodjam hozzá?— Eljössz holnap is? — Eljövök... — felelte Dasa, de aztán mindjárt azt gondolta: -Mindennap? Ez nem illik!- — Eljönnék, de holnap meglátogat anyám — javította ki. — Meghívták az állattenyésztők értekezletére. — Akkor ővele gyere. Dasa hirtelenjében nem tudta, mit feleljen. Gondolatai egymást kergették, és szája félszegen, magától mondta ki: — De hiszen ... de hiszen restellne eljönni. —r Ugyan, mór hogy restellne eljönni a vőlegényedhez? r* szólt Szerjozsa halkan, egyszerűen, mintha egészen magitól értetődő dolgot mondana. Dasa védekező mozdulattal felemelte kezét. -Csakugyan megtörtént?De várta már ezt a percet! Amikor Szerjozsa a folyó partján a madarat csalogatta, Dasa még nem mert sem gondolni, sem várni semmit, csak gondolatok nélkül, pusztán szivével irigyelte azt a lányt, akinek Szerjozsa majd eteket a szavakat mondja. Az újévi bál óta titokban már ábrándozott erről a pillanatról. Ugy képzelte, hogy Szerjozsa, ez a vidám, nagyszerű fiú megint a kultúrház télikertjébe vezeti, és a távoli zene kíséretével, lassú szavakkal szerelmet, vall. De Szerjozsa most nem vidám, hanem kúfnerült, és nem zenekísérettel, hanem az esőcsatorna vascsikorgása közepette, nem is lassan, hanem szinte futtában rhondta ezeket a szavakat. Már-már elkeseredett, de mindjárt — nem az eszével, hanem a szívével — megértette: -Hát igen. ö ilyen És máris látta egész életét Szerjozsa oldalán. tele van a feje. Hiszen ha eszébe jutna, hogy Dasa fázik, odaadná a maga kabátját, levetné nemezesizmáját ott, a havon. Ha eszébe jutna!... Dasa mindezzel tisztában volt. -Nem félsz' Mert ha megijedsz a sebes ártól, keress csendes patakot. És öntudatlanul szavak nélkül, maga felelt magának: — Én ilyet akarok-. És a saját átfagyott lábával most már nem is törődve, kinyújtotta kezét, óvatosan begombolta a Szer* jozsa kabátjának gallérját, és bebugyolálta a sovány nyakát. Ez a mozdulat mindent megmagyarázott Szerjozsának. Ezen a napon nehéz volt elszakadni az izgató gondolatoktól. Tudta, hogy nem ilyen szavakkal szokták megkérni a szeretett lány kezét. Máskor megtalálta volna a megfelelő szavakat. -Ügyetlenül mondtam. Megsértődik. Követelni fogja, hogy minden úgy legyen, ahogy kell-. De Dasa nem követelt semmit. És bizonyára azért gondolta Szerjozsa: -Nincs drágább a világon-. És maga is csodálkozott azon, hogy történt mindez. Volt egy nagyszemú őr a formázóban, aki meglepte őt komszomolista lelkiismeretességével. Aztán volt egy kislány, akivel úgy tudott beszélgetni, mint a fűvel, a patakkal, vagy saját magával. Aztán megjelent a mulatságos, de most már nagyon kedves kis szökevény. És most már kellemes volt úgy távólról emlékezni arra, hogy valahol, itt a közelben jár-kél a formázóbeli -nenyúljhozzám királykisasszony-, akinek még a kezét sem lehet megfogni, ha nem veszi feleségül az ember. Aztán jött és mindent megvilágított az első hó, a fehér arcú. őelőtte gyermekien védtelen, de már nőiesen megközelíthetetlen, büszke nagylány. Majd a bálon az a Dasá, aki nem is lány, hanem sosem látott, eleven és olyán gyenge virágszál, akit móg megérinteni sem mer az ember, n. fanlr mnat amikor Dasa kinyújtotta kezét — A/e csati must, nam azért hogy megölelje, hanem azért, hogy óvja a hidegtől —, most értett meg végképp mindent, és valamiért most gondolt rá először anyja régirégi szavával, -mátkám-. Megfogta a lány elgémberedett kezét és elmosolyodott. — No, Dasa, meet már szabad legalább megfognom a kezedet? Emlékszel, egyszer azt mondtad: ha a fiú nem akar elvenni egy lányt, ne is fogja meg a kezét. — Odahajolt, s most már lassan, azon a fojtott hangon, amelyet Pasa várt, azt mondta: — Feleségül akarlak venni. Akár holnap* Is! Most már megfoghatom a kezed? Dasa felemelte arcát- Szerjozsa érezte forró leheletét. Nemegyszer csókolt meg már lányokat; nem azért, mert ő járt, törte magát utánuk, hanem azért, mert sok lány kitartóan járt és törte magát ő utána. És mindig ott motoszkált benne a félelem: esetleg még komolyan veszik. Életében először fordult elő, hogy nem érzi ezt a félelmet, óvatosságot. Tudta: szerelmét, életét, szívét — mindenét rábízhatja, nem veszít el semmit, nem tör le, nem mbeskftl-. 'fce aemjnii.'. A.vaáti&igl §zjy«-!?!k?..megnyílt Pasg előtt. És mind,eá..á}t£nt, pasán kívijl.... Dasa rájptt: nem kell ide Sem lámpafény, sem muzsika. Ügy jó, ahogy most van: a hóvihar, az esőcsatorna csikorgása, a marókésnek a hóba rajzolt, eltaposott vázlata a lábuk alatt, Szerjozsa fáradsága, kiábrándulásának epés keserűsége és kutatásainak boldog mohósága — minden. LÖDI FERENC: T e r c i n á k Festő ecsetje, szobrász ujjai kevés, hogy anyag-léted más anyagban tudjon még rólad újat mondani. A lényeget belőled én faragtam ötvös szavakba, hogy nekem legyél, mint örök Éva s mégis száz alakbán: bűnös madonna s áldott, szűz ledér, hogy fölemelhess, hogyha bukva vérzem, míg vándor voltom messzi még — elér, magad kötözve sebeimre szépen, fölfogva jajt és szitkot, lázakat, mint nyughatatlan, büszke zendülésem, mely rajtad Is, mint áram, áthalad, új szépségekre ösztönözve újra, mert nagy az élet, széles áradat. S ba pillanatra is csak elcsitulna, megbontaná az össz-harmóniát, s az értetlenség bukna rá az útra s nem ölelésem, — mint e tercinák. IHAJ, TYUHAJ! A ."\é9 csqk ez hiányzottá renditette a község lakóit, szóban forgó temetési éppen ezért a parádésnak . szertartásból, s nem ígérkező temetésen majdlehetetlen, hogy a borissza- nem mindenki megjelent a ságáról legendáshírű pap, karon ülő csecsemőkön és a ezt is elkurjantotta volna, nagyon betegeken kívül. Miha a katolikus egyház szer- kor a parányi ravatalozó tartáskönyveiben nem író- előterében észrevették a ködott volna elő, hogy miféle zelillók, hogy a tisztelendő segédlet szükségeltetik egy- úr ismét alig áll a lábán, egy ceremóniisabb temetés- fohászokat röpítettek a tühez. Egyszóval, hogy kell relmesebbek az ég felé. A egy kántor is meg néhány ministráns gyerek ... Nem nevezem igazi nevén a tisztelendő urat — mondjuk, hogy Bornemissza névtürelmetlenek pedig félhangosan adtak kifejezést abbeli reményüknek, hogy -tán nem eszi itt is a nehézség* a papjukat és nem re hallgat. Vállalom pedig a csinál botrányba fulladó kadiszkréciót kizárólag hívei- lamaik4t nek kedvéért —, akik igen rohamosan fogyatkoznak, s akik qmqgyis sokat restelkednek papjuk miatt. Mert lámcsak, mibe nem Már-már úgy látszott, hogy a fohászkodások nyitva találták qz égbolt kapuját, mert lám q szomorúan feleselő harangok bongásqrq minden baj nélkül elinr. i-i in a. dúlt a mehet. A kántor agkeveredik allandóan otíszte- ggdalúmtól remegő szájszéllendösége! Nemrég történt, lel karolta a tisztelendő hogy q kis lélekszámú falu- urat, aki így, ezzel az eleban váratlan-hirtelen elhalt ve? támasztékkál még csak egy harmincéves fiqtqlaszszony. A halálhír igen megPAPP LAJOS ÜNNEPI JÁTÉK A város különben nem aisz}k keveset. a Este lefekszik a koráu elnyugvo nappal, álmát éber kutyák, csillag-ebek őrzik. Kevésszavú és tempós járású, kemény, mint a földet megmarkoló csontos paraszt-akácok. De most nappali fény özönli el a tereket. A város kemény dereka ' | ropogva csodálkozik. ? Tűzijáték és lázas nyüzsgés és taps és tűzijáték. Szeged híres város, hirdetik a fanfarok: híres város Szeged. Búcsúzó vonat integet, Í

autóbuszok sorakoznak és elindulnak, mint a fecskék, karok erdőként ölelkeznek: köszöntik ezt az estét. Szeged bíres város, hirdetik a fanfarok, ?s tizennégyezer tenyér taps^, 'mi lángként csap a magasba. Híres város Szeged: s tüzeket gyújt a képzelet. J Thália százesztendős, i kopott bársonyköntöse királynői paláé' [most s koronája á rivaldafény. , A színpad, ez az idegen világ I kinyitja égő szemeit, I s a megelevenült álom ! sugarai a nézőtérre záporoznák... Ó. mennyi keserves munka, mennyi vívódás, mennyi küzdelem, mennyi akarat izzik minden félszó, minden mozdulat, minden arcrezdülés mögött! A Szegadl (Szabadtéri Játékok sikerében Tészes művészeknek és dolgozóknak. Itt csak művészet van. A művészet pedig nem Ismer félbemaradó szép szándékokat. ö, Johanna suhanó lepke-tánca, Frkel szárnyaló muzsikája, Madách fenséges ívű mondatai! S a közönség csak az előadást látja. Nem látja a világosítót az ívfény lila gőze mögött. Nem látja a kellékest, aki izzadva tologatja a kulisszákat két jelenet között. Nem látja a jelmeztervezőt, [a maszkmestert, nem látja a hangosítókat sem imbolyogni sem tudott. Ugy látszott tehát, hogy nem lesz semmi baj. Pedig ott leskelődött akkor már az ördög a pap szoknyája mögött! A menyecske kívánsága ugyanis az volt, hogy az ura búcsúztatóul húzqssa el a cigányokkal a legkedvesebb nótáját, mielőtt elföldelnék. A földművesszövetkezet zenészei igy hát ott várták már a gyászolókat a sírhelynél, s talán azért mert fáztak, vagy azért mert hamarosan akartak szabadulni szomorú munkavállalásuktól, be sem várták míg elhelyezkedik a halottat kísét rök koszorúja a sírgödör f körül, rázendítettek a nóf tára: -Csak egy kislány van á a világon .. .* zsebkendők átnedveA sültek mire elhalt a messze hangzó hegeS ekkor, a csendes dűszó. í — , r imaszó helyett nagyot dobés az ügyelők munkáját sem veheti észre, i bántott a tisztelendő úr, de A rendezőt sem látja, t akkorát ám, hogy a hátul qz előadás százkarú és szemű dirigensét, ^álldogálók ijedten kapták ifel a fejüket. Le is hajtótBe így van ez mindig. A taps a vezéreket élteti, s a harcot a közkatonák nyerik. ... és jaj, de bosszantó, hogy Bástj lefelé jövet megbotlott [a lépcsőn ... * Mit törődnek a publikummal a vers kinyíló szárnyai! A dal, mint suhanó galamb elszáll a nézőtér fölött és áttör a rivalda fényfüggönyén is. Hálás ritmusok simogatják a csillagos este hőseit, a kis és nagy csillagokat. Barátaim! A munkát köszönöm nektek. amely álmatlan éjszakák során két kezetekben művészetté nemesedett. Ahogy a szürke és megművelt földből kibajt a gyönyörűség fehér virága, az égbeszökő nap. euvbjir Lesznek marókések, kokillik. centrifugák, fogaskerekek, , pezsegni fog Szerjozsa gondolatainak sebes árja és ha ö J * ^ZL^r & ember útjába akar álln. ennek az árnak, az okvetlenül elsöpri * megérte Is Sámolító Ót Ebben a pezsgésben van benne Szerjozsa sorsa. És az * vftrömée^M ő sófsa? Az 6 sorsa az, hogy óvja ezt a pezsgő gondola- } 1,1 csalt kotóníeg van" tokkal teli, drága fejet. Szerjozsa szeretni fogja őt gyen- ->a%,>OOOSOOO»OO|IOO>O>OI Thália százesztendős, kopott bársónyköntöse királynői s koronája S rivaldafény. palást [most, dTOAí,' éták azon nyomban, mert a ijól ismert latin szövegű }búcsúztató helyett a rekedites tenor torkaszakadtából * kezdte fújni a -Kerek a ká* tposzta, bodor a levele«, kez*detű népdalt, mire q zenéfszek beidegződött mozdulatf tal kapták álluk alá a heI gedűt. (l A kántornak, aki pirosra * gyúlt arccal rángatta a nel'héz gyászpalástot, végre si{) került megmagyaráznia a )!tisztelendő úrnak, hogy még ('dolga van a szertartásban. '[a fenyegető moraj, mely l egyre erősödött, csak megetette a magáét. A pap befejezte a ceremóniát és úgy jimondják nagyon sietve keleiett távoznia a temetőből. <• Hát bizony megesik az éilyesmi olyanoknál, akik f nagymértékben prédikálják l'a vizet és közben nyakló ('nélkül Isszák a bort. L L