Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

7 Szombat. 1960. augusztus 20. 10 Régen kotrótelep — ma korszerű üzem Kutatók a vén folyón Immár hatodik éve, hogy a tudomány fáradhatatlan munkásai, dr. Kolosváry Gá­bor professzor, a Szegedi Tu­dományegyetem Állatrend­szertani Intézete vezetőjé­nek kezdeményezésére a Ti­sza -vallatására- vállalkoz­tak. Az indulástól napjain­kig nagy utat megtettek és a gyakorlat számára is hasz­nos tudományos munkássá­got végeztek. A Magyar Tu­dományos Akadémia támo­gatásával életre hívták a Ti­szakutató Állomásit, amely­nek felszerelése, ha lassan is, de örvendetesen gyarapszik. Tudományos együttműködés A vén folyót és völgyét évről évre kutatócsoportok járják, s figyelemmel kísé­rik egész élővilágát. A Tisza­kutató munkaközősségben huszonheten tevékenyked­nek. Jelentős és kölcsönösen értékelt az a tudományos kapcsolat, amely a moszk­vai Lomonos zov-egyetem biológiai intézete és a szege­di Tiszakutató Állomás, va­lamint személy szerint dr. C. C. Abricossow szovjet pro­fesszor és dr. Kolosváry pro­fesszor között létesült. A Tisza-kutató munkaközösség hasznos tudományos együtt­működést teremtett elsősor­ban Szeged, azután Csong­rád, Pécs és Szolnok mú­zeumaival. S a szép tudományos mim­ka célját az újságíró kérdé­sére csendesen csobogó sza­vakkal így összegezte Kolos­váry professzor, a Tisza­kutató Állomás vezetője: — Célunk nemcsak a hon­ismeret gyarapítása, hanem a hasznos növény- és állat­fajtáink védelme, a károsak ésszerű elszigetelése, vala­mint a pusztuló magyar ál­latfajok rezervátumokban való megőrzése. Szívesen lát­tunk és látunk minden ku­tatót, aki szivén viseli Kö­zép-Európa egyik legszebb folyójának élővilágát, annak sorsát az idők sodrásában és mindenekelőtt azon értékek kiaknázását, melyek népünk további művelődéséhez és boldogulásához hozzájárul­nak. A folyón és völgyében — A kutatások csak a fo­lyóra vonatkoznak? — Nem A kutatók az élő Tisza vizén kívül figyelem­mel kísérik az egész Tisza­völgyet — tehát a töltésen belüli rész — élővilágát. A legújabb mikroklimatológiai és biológiai tapasztalatok szerint a Tisza völgye a töl­téseken kívüli részektől el­határolt biológiai egység. Ezt főleg a földi giliszták, a medveállatocskák, a kisem­lősök életmódjának változá­sai, s egyéb számos megfi­gyelés igazolja. Fennáll te­hát a jogossága annak, hogy az egész völgyet — mint nagy élőhelyet —, élőlényei­nek életmódi összefüggéseit és az ezekből levonható gya­korlati hasznosságot fel tud­juk deríteni, és ezt szépen fejlődő népgazdaságunk to­vábbi fejlődésének javára fordítsuk. S a kutatások hasznosítá­sára adottak a lehetőségek, például a halállomány gya­rapítása, az ártéri mezőgaz­dasági területek jobb kihasz­nálása terén is. Csak az kell, hogy a tudomány felderíté­seit, megállapításait mind jobban figyelembe vegyék. Két újdonság Idén már a fagyos és kö­dös februárban útnak indul­tak a kutatók. 1960 első fél­évében bejárták a magyar­országi Felső-Tiszát és a fo­lyó Szeged—Csongrád közöt­ti szakaszát. Negyven utat tettek meg 130 nap alatt. Ezek közül tíz víziút volt és 170 kilométert hajóztak. Részben az állomás három csónakján, részben pedig a Vízügyi Igazgatóság jármű­vein. Szép és érdekes volt az út, a tiszai hajnal és a nap­lemente. A legérdekesebb pe­dig az, hogy két újdonságra bukkantak. Az egyik egy mohaállát, amely eddig is­meretlen volt hasiánkban, csak Amerikában, Dobrud­zsában és Belgiumban for­dult elő. Most a lelőhelye a Tisza, a déli határtól a Tiszafüre­dig tartó szakaszon. A moha­állatok gyepszerűen kednek el a vízben lévő veken meg csónakaljakan. Folytatják a munkát A mohaállatokkal kapcso­latos tudományos ban közreműködött a szov­jet Abricossow professzor s a szegedi kutatókkal csönösen véleményt A másik újdonság egy veállatocska olyan fajtája, amely egész Magyarországon csak a Tisza völgyében éL Most tovább folytatják mind a mohaállatok, mind pedig a medveállatocskák gyűjtését. Megkezdték és folytatják a Tisza-völgyi ős­állatok, a jégkorszakbeli ős­emlősök csontváz-maradvá­nyainak kataszterbe vételét. Szegeden, az egyetemi ál­latrendszertani intézet gyűj­teményében külön -Tisza­völgyi fauna« gyűjtemény­részleget teremtettek, amely csirája a leendő Tisza-múze­umnak. A kutató kollektíva tagjai pedig idén három tu­dományos előadást tartottak, megjelent, illetve sajtó alatt áll négy tudományos dolgo­zatuk. S indulnak az újabb expe­díciók a Tiszán, hogy rejtett titkait, sajátos és érdekes világát jól megismerjük. M. S. Nyaranta a kelő reg­geli nap arany­tallérokat szór a Tiszá­ra, amint Petőfi meg­örökítette versében. A parti. fűzek alatt hal­kan ballagva Juhász Gyula verssorai is eszünkbe jutnak és em­lékezünk József Attilá­ra, aki — akárcsak Móra Ferenc — oly szí­vesen járt a folyó men­tén. S sok mindenről regélhetne az öreg fo­lyó sodródó vize, ha be­szélni tudna, hiszen együtt él Szeged és né­pünk történelmével. A folyó hulláma csó­nakot ringat, a fövenyen a fürdőzők vidám zsi­vaja. Szeretjük a folyót és partján a halász­csárdákat, az üdülőhá­zak sorát, a vízitelepet, amelyek a város dolgos lakóit és az idelátogató vendégeket kedves órák emlékével ajándékozzák meg. A nyári Tisza és partja a népi vidámsá­gé, szórakozásé és a ví­zisportoknak ad kitűnő lehetőséget. A vízen az életet azonban nemcsak ez jelenti, hanem a munkát is. Mert a par­ton Tápénál hajókat építenek, a szegedi rak­parton uszályok körül munkálkodnak, s a ha­lászok is emberül meg­dolgoznak a zsákmá­nyért. Sokszínű az élet a Ti­szán. De induljunk el és nézzük meg a tiszai világot, amely oly ked­ves és szép. SIKLANAK A CSÓNAKOK A vízen reggeltől estig siklanak a karcsú csónakok. Egyre több a vitorláshajó, szaporodnak a motorcsóna­kok, a kajakok és kenuk pedig százával nyüzsögnék; Az MHS vízi klubja, mely a tiszai sportélet fellendíté­sére vállalkozott, ma már nagy létszámú szakosztá­lyokkal rendelkezik. Mint­egy negyven motorcsónakos tagja van, akik közül az egyik a balatoni nemzetkö­zi versenyen harmadik he­lyezést ért el. Baján vidéki második és harmadik he­lyet hódítottak el. Augusz­tus 20-án, ma, országos ka­jak-, kenubajnokságot ren­deznek a Tiszán. S lehetne még sorolni a vfziélet és sport sok állo­mását. A SZEAC, a Sparta­cus, az Építők, a Szegedi Kenderfonógyár faitaljait és idősebbjeit, akik szabadide­jüket hasznosan, jó szórako­zással töltik el a szőke Ti­szán — nem is szólva ar­ról, hogy nevezetes verse­nyeken is jó néhány részt vesz közülük. A Szegedi Ünnepi Hetek keretében az ideérkező ven­dégek közül is sokan csó­nakba ültek és a folyó hul­lámain kellemes órákat töl­töttek el. Ha megindulunk a régi tápéi komptól — ma már nincs meg, mert pontonhíd helyettesíti — legelőször a Hajójavító Vállalat szép környezete kapja meg az embert. Javításra váró folyójáró hajók, uszályok kecses testében gyönyörködhet a szemlélődő, pedig más, érdekesebb mun­kálatok is folynak a műhelyekben. Régen — úgy a szá­zadfordulón — még kotrótelepnek nevezték ezt az üze­met. Deszkából összetákolt műhelyek szerénykedtek a par­ton, kegyetlenül fárasztó munkát végeztek itt a dolgozók. 1945-ben azután villamosították a sok-sok évtizedet mea­ért telepet, új gépeket, munkaeszközöket kaptak. Most az­után, a múlt évben és az idén két 600-as uszályt, négy darab száz személyes motoroshajót, új stílusú négyszáz tonnás uszályokat, hajókikötőállomásokat építettek a régi hajóácsok méltó utódai. A szegedi kubikosok ismertek voltak végtelen szívós­ságukról, munkabírásukról. Kellett is ez, hiszen tizenkét órákat dolgoztak, sok-sok köbméter homokot talicskáztak a partra. Nekik is a Tisza adott kenyeret, miként a kotró­telepieknek — bár a felszabadulás előtt elég szűkösen. Most három, de nagy vashajója van a Homokkitermelő Vállalatnak, melyeket felváltva két motoros vontat a fo­lyón, azonkívül automatizálták a kitermelést és kirako­dást. Könnyebben dolgoznak és jobban élnek a kubiko­sok is. (Képünk a homokkitermelők munkájáról készült.) Halászok és horgászok Ősi mesterség Szegeden a halászat. Nemzedékről nem­zedékre öröklődött a halfo­„Telt ház" a Sárgán és a strandokon Tízezrek keresnek felüdülést a Tisza hullámaiban. Nyaranként a városi part­fürdőn, az úgynevezett szabadfürdőkön és az úszóházakban nyüzsögnek öregek és fiatalok, amikor melegen süt a nap. Az igényeket azonban ezek a fürdőhelyek sem elégítik ki. Hatalmas vikend-házne­gyed épült az elmúlt években a Sárgán, mely a Körösi-halászcsárdától a téli kikö­tőig húzódik. Szebbnél-szebb nyaralók, vi­rággal díszített, homokos udvarral kerí­tett nyári lakok utcarendszere alakult itt ki. A konzervgyár, a textilművek, az AKÖV, a kisipari szövetkezetek, a rend­őrség, a vasút, s még sok-sok állami szerv, hivatal, üzem épített alkalmazottai részére — bátran mondhatjuk — impo­záns üdülőt. A parton mólók várják a csónakosokat, i a füzesek árnyékában ping-pongoznak,. sakkoznak, ultiznak munka után a dol­gozók. Ha pedig kedvük szottyan, közel-1 ben van a kis és a nagy Körösi csárda, a Sárgarigó és az Őzike vendéglő, ihatnak egy pohár sört, vagy málnát. Ezek a he­lyek népszerűek a vidéki és külföldi ven-1 dégek számára is. Esténként cigányzene/ mellett megtelnek a csárdák és fogy az( idegennek kissé csípős, de ízletes halászlé. A nagy Körösi csárda vendégkönyvébei például a világ csaknem minden orszá­gának fia jegyzett már be kedves meg­emlékezést, s e sorok alá ma is szívesen írnak -észrevételt- a vendégek. JÁRŐRBEN . . . gás tudománya — mert tu­domány ez is, érteni kell hozzá. Erről beszélt Gazdag Miska bácsi, a 73 éves halász is, aki 65 éve él a Tiszán, s akiről munkája közben ké­szült felvételünk. Most már megette a kenyere javát, de nem tud elszakadni a víztől. Fogott már 63 kilós óriás­harcsát, volt gyakran, hogy üres maradt a háló, a horog, vagy a varsa, de hű maradt a vízhez. Ma is sok-sok halat szállít azért a Kossuth Ha­lászati Szövetkezetbe, ahon­nan még a fővárosba is el­kerülnek a nevezetes, jó ízű tiszai pontyok, harcsák. A múltkoriban még a brüsszeli világkiállításon is ettek a fi­nom szegedi halásziéból. S a halra nagyban -vadá­szó- halászok mellett napról napra megtelnek a Tisza fü­zes partjai a türelmes hor­gászokkal. Fiatalok és idő­sek Szegeden is több ezren hódolnak ennék a nemes iszenvedélynek. Csakhát most ritkán »harap« a hal a sport­horgászok bosszankojására. Nagy munkában Az algyői Tisza-híd me­\derfeletti vasszerkezeti ré­kszét — mint ismeretes — (újjal cserélik ki. Az új (vasszerkezeti rész összeállí­/tása jó ütemben halad, nagy vés odaadó munkát végez­ynek a hídépítők. Az új vas­szerkezeti rész a következő Az AKÖV-dolgozók gyermekei és ifjúmunkásai is vidáman töltik a Sárgán a nyári /(hónapban kerül a régi he­délutánt Xlyére. Éjjel éss nappal az emberek életére, a folyó rendjére vi­gyáznak a rendőrség révőrségének tagjai. A T 6-os moto­ros járőrcsónak gyorsan siklik a vízen, s a benne ülő révrendőrök figyelmeztetik a túl merész fürdőzőket, el­lenőrzik a vízi közlekedést. Nemrégiben a hullámoktól felborított kajak két utasát mentették meg az életnek. Képünkön: a révőrség járőre ellenőrzi, hogy van-e vízi­jártassági vizsgájuk a csónakosoknak (Ueomann Béla felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents