Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
7 Szombat. 1960. augusztus 20. 10 Régen kotrótelep — ma korszerű üzem Kutatók a vén folyón Immár hatodik éve, hogy a tudomány fáradhatatlan munkásai, dr. Kolosváry Gábor professzor, a Szegedi Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete vezetőjének kezdeményezésére a Tisza -vallatására- vállalkoztak. Az indulástól napjainkig nagy utat megtettek és a gyakorlat számára is hasznos tudományos munkásságot végeztek. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával életre hívták a Tiszakutató Állomásit, amelynek felszerelése, ha lassan is, de örvendetesen gyarapszik. Tudományos együttműködés A vén folyót és völgyét évről évre kutatócsoportok járják, s figyelemmel kísérik egész élővilágát. A Tiszakutató munkaközősségben huszonheten tevékenykednek. Jelentős és kölcsönösen értékelt az a tudományos kapcsolat, amely a moszkvai Lomonos zov-egyetem biológiai intézete és a szegedi Tiszakutató Állomás, valamint személy szerint dr. C. C. Abricossow szovjet professzor és dr. Kolosváry professzor között létesült. A Tisza-kutató munkaközösség hasznos tudományos együttműködést teremtett elsősorban Szeged, azután Csongrád, Pécs és Szolnok múzeumaival. S a szép tudományos mimka célját az újságíró kérdésére csendesen csobogó szavakkal így összegezte Kolosváry professzor, a Tiszakutató Állomás vezetője: — Célunk nemcsak a honismeret gyarapítása, hanem a hasznos növény- és állatfajtáink védelme, a károsak ésszerű elszigetelése, valamint a pusztuló magyar állatfajok rezervátumokban való megőrzése. Szívesen láttunk és látunk minden kutatót, aki szivén viseli Közép-Európa egyik legszebb folyójának élővilágát, annak sorsát az idők sodrásában és mindenekelőtt azon értékek kiaknázását, melyek népünk további művelődéséhez és boldogulásához hozzájárulnak. A folyón és völgyében — A kutatások csak a folyóra vonatkoznak? — Nem A kutatók az élő Tisza vizén kívül figyelemmel kísérik az egész Tiszavölgyet — tehát a töltésen belüli rész — élővilágát. A legújabb mikroklimatológiai és biológiai tapasztalatok szerint a Tisza völgye a töltéseken kívüli részektől elhatárolt biológiai egység. Ezt főleg a földi giliszták, a medveállatocskák, a kisemlősök életmódjának változásai, s egyéb számos megfigyelés igazolja. Fennáll tehát a jogossága annak, hogy az egész völgyet — mint nagy élőhelyet —, élőlényeinek életmódi összefüggéseit és az ezekből levonható gyakorlati hasznosságot fel tudjuk deríteni, és ezt szépen fejlődő népgazdaságunk további fejlődésének javára fordítsuk. S a kutatások hasznosítására adottak a lehetőségek, például a halállomány gyarapítása, az ártéri mezőgazdasági területek jobb kihasználása terén is. Csak az kell, hogy a tudomány felderítéseit, megállapításait mind jobban figyelembe vegyék. Két újdonság Idén már a fagyos és ködös februárban útnak indultak a kutatók. 1960 első félévében bejárták a magyarországi Felső-Tiszát és a folyó Szeged—Csongrád közötti szakaszát. Negyven utat tettek meg 130 nap alatt. Ezek közül tíz víziút volt és 170 kilométert hajóztak. Részben az állomás három csónakján, részben pedig a Vízügyi Igazgatóság járművein. Szép és érdekes volt az út, a tiszai hajnal és a naplemente. A legérdekesebb pedig az, hogy két újdonságra bukkantak. Az egyik egy mohaállát, amely eddig ismeretlen volt hasiánkban, csak Amerikában, Dobrudzsában és Belgiumban fordult elő. Most a lelőhelye a Tisza, a déli határtól a Tiszafüredig tartó szakaszon. A mohaállatok gyepszerűen kednek el a vízben lévő veken meg csónakaljakan. Folytatják a munkát A mohaállatokkal kapcsolatos tudományos ban közreműködött a szovjet Abricossow professzor s a szegedi kutatókkal csönösen véleményt A másik újdonság egy veállatocska olyan fajtája, amely egész Magyarországon csak a Tisza völgyében éL Most tovább folytatják mind a mohaállatok, mind pedig a medveállatocskák gyűjtését. Megkezdték és folytatják a Tisza-völgyi ősállatok, a jégkorszakbeli ősemlősök csontváz-maradványainak kataszterbe vételét. Szegeden, az egyetemi állatrendszertani intézet gyűjteményében külön -Tiszavölgyi fauna« gyűjteményrészleget teremtettek, amely csirája a leendő Tisza-múzeumnak. A kutató kollektíva tagjai pedig idén három tudományos előadást tartottak, megjelent, illetve sajtó alatt áll négy tudományos dolgozatuk. S indulnak az újabb expedíciók a Tiszán, hogy rejtett titkait, sajátos és érdekes világát jól megismerjük. M. S. Nyaranta a kelő reggeli nap aranytallérokat szór a Tiszára, amint Petőfi megörökítette versében. A parti. fűzek alatt halkan ballagva Juhász Gyula verssorai is eszünkbe jutnak és emlékezünk József Attilára, aki — akárcsak Móra Ferenc — oly szívesen járt a folyó mentén. S sok mindenről regélhetne az öreg folyó sodródó vize, ha beszélni tudna, hiszen együtt él Szeged és népünk történelmével. A folyó hulláma csónakot ringat, a fövenyen a fürdőzők vidám zsivaja. Szeretjük a folyót és partján a halászcsárdákat, az üdülőházak sorát, a vízitelepet, amelyek a város dolgos lakóit és az idelátogató vendégeket kedves órák emlékével ajándékozzák meg. A nyári Tisza és partja a népi vidámságé, szórakozásé és a vízisportoknak ad kitűnő lehetőséget. A vízen az életet azonban nemcsak ez jelenti, hanem a munkát is. Mert a parton Tápénál hajókat építenek, a szegedi rakparton uszályok körül munkálkodnak, s a halászok is emberül megdolgoznak a zsákmányért. Sokszínű az élet a Tiszán. De induljunk el és nézzük meg a tiszai világot, amely oly kedves és szép. SIKLANAK A CSÓNAKOK A vízen reggeltől estig siklanak a karcsú csónakok. Egyre több a vitorláshajó, szaporodnak a motorcsónakok, a kajakok és kenuk pedig százával nyüzsögnék; Az MHS vízi klubja, mely a tiszai sportélet fellendítésére vállalkozott, ma már nagy létszámú szakosztályokkal rendelkezik. Mintegy negyven motorcsónakos tagja van, akik közül az egyik a balatoni nemzetközi versenyen harmadik helyezést ért el. Baján vidéki második és harmadik helyet hódítottak el. Augusztus 20-án, ma, országos kajak-, kenubajnokságot rendeznek a Tiszán. S lehetne még sorolni a vfziélet és sport sok állomását. A SZEAC, a Spartacus, az Építők, a Szegedi Kenderfonógyár faitaljait és idősebbjeit, akik szabadidejüket hasznosan, jó szórakozással töltik el a szőke Tiszán — nem is szólva arról, hogy nevezetes versenyeken is jó néhány részt vesz közülük. A Szegedi Ünnepi Hetek keretében az ideérkező vendégek közül is sokan csónakba ültek és a folyó hullámain kellemes órákat töltöttek el. Ha megindulunk a régi tápéi komptól — ma már nincs meg, mert pontonhíd helyettesíti — legelőször a Hajójavító Vállalat szép környezete kapja meg az embert. Javításra váró folyójáró hajók, uszályok kecses testében gyönyörködhet a szemlélődő, pedig más, érdekesebb munkálatok is folynak a műhelyekben. Régen — úgy a századfordulón — még kotrótelepnek nevezték ezt az üzemet. Deszkából összetákolt műhelyek szerénykedtek a parton, kegyetlenül fárasztó munkát végeztek itt a dolgozók. 1945-ben azután villamosították a sok-sok évtizedet meaért telepet, új gépeket, munkaeszközöket kaptak. Most azután, a múlt évben és az idén két 600-as uszályt, négy darab száz személyes motoroshajót, új stílusú négyszáz tonnás uszályokat, hajókikötőállomásokat építettek a régi hajóácsok méltó utódai. A szegedi kubikosok ismertek voltak végtelen szívósságukról, munkabírásukról. Kellett is ez, hiszen tizenkét órákat dolgoztak, sok-sok köbméter homokot talicskáztak a partra. Nekik is a Tisza adott kenyeret, miként a kotrótelepieknek — bár a felszabadulás előtt elég szűkösen. Most három, de nagy vashajója van a Homokkitermelő Vállalatnak, melyeket felváltva két motoros vontat a folyón, azonkívül automatizálták a kitermelést és kirakodást. Könnyebben dolgoznak és jobban élnek a kubikosok is. (Képünk a homokkitermelők munkájáról készült.) Halászok és horgászok Ősi mesterség Szegeden a halászat. Nemzedékről nemzedékre öröklődött a halfo„Telt ház" a Sárgán és a strandokon Tízezrek keresnek felüdülést a Tisza hullámaiban. Nyaranként a városi partfürdőn, az úgynevezett szabadfürdőkön és az úszóházakban nyüzsögnek öregek és fiatalok, amikor melegen süt a nap. Az igényeket azonban ezek a fürdőhelyek sem elégítik ki. Hatalmas vikend-háznegyed épült az elmúlt években a Sárgán, mely a Körösi-halászcsárdától a téli kikötőig húzódik. Szebbnél-szebb nyaralók, virággal díszített, homokos udvarral kerített nyári lakok utcarendszere alakult itt ki. A konzervgyár, a textilművek, az AKÖV, a kisipari szövetkezetek, a rendőrség, a vasút, s még sok-sok állami szerv, hivatal, üzem épített alkalmazottai részére — bátran mondhatjuk — impozáns üdülőt. A parton mólók várják a csónakosokat, i a füzesek árnyékában ping-pongoznak,. sakkoznak, ultiznak munka után a dolgozók. Ha pedig kedvük szottyan, közel-1 ben van a kis és a nagy Körösi csárda, a Sárgarigó és az Őzike vendéglő, ihatnak egy pohár sört, vagy málnát. Ezek a helyek népszerűek a vidéki és külföldi ven-1 dégek számára is. Esténként cigányzene/ mellett megtelnek a csárdák és fogy az( idegennek kissé csípős, de ízletes halászlé. A nagy Körösi csárda vendégkönyvébei például a világ csaknem minden országának fia jegyzett már be kedves megemlékezést, s e sorok alá ma is szívesen írnak -észrevételt- a vendégek. JÁRŐRBEN . . . gás tudománya — mert tudomány ez is, érteni kell hozzá. Erről beszélt Gazdag Miska bácsi, a 73 éves halász is, aki 65 éve él a Tiszán, s akiről munkája közben készült felvételünk. Most már megette a kenyere javát, de nem tud elszakadni a víztől. Fogott már 63 kilós óriásharcsát, volt gyakran, hogy üres maradt a háló, a horog, vagy a varsa, de hű maradt a vízhez. Ma is sok-sok halat szállít azért a Kossuth Halászati Szövetkezetbe, ahonnan még a fővárosba is elkerülnek a nevezetes, jó ízű tiszai pontyok, harcsák. A múltkoriban még a brüsszeli világkiállításon is ettek a finom szegedi halásziéból. S a halra nagyban -vadászó- halászok mellett napról napra megtelnek a Tisza füzes partjai a türelmes horgászokkal. Fiatalok és idősek Szegeden is több ezren hódolnak ennék a nemes iszenvedélynek. Csakhát most ritkán »harap« a hal a sporthorgászok bosszankojására. Nagy munkában Az algyői Tisza-híd me\derfeletti vasszerkezeti rékszét — mint ismeretes — (újjal cserélik ki. Az új (vasszerkezeti rész összeállí/tása jó ütemben halad, nagy vés odaadó munkát végezynek a hídépítők. Az új vasszerkezeti rész a következő Az AKÖV-dolgozók gyermekei és ifjúmunkásai is vidáman töltik a Sárgán a nyári /(hónapban kerül a régi hedélutánt Xlyére. Éjjel éss nappal az emberek életére, a folyó rendjére vigyáznak a rendőrség révőrségének tagjai. A T 6-os motoros járőrcsónak gyorsan siklik a vízen, s a benne ülő révrendőrök figyelmeztetik a túl merész fürdőzőket, ellenőrzik a vízi közlekedést. Nemrégiben a hullámoktól felborított kajak két utasát mentették meg az életnek. Képünkön: a révőrség járőre ellenőrzi, hogy van-e vízijártassági vizsgájuk a csónakosoknak (Ueomann Béla felv.)