Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

5 Csütörtök, 1960. JúBns 14. Fény és árnyék a pultokon Miért nem mindenütt kifogástalan a gyümölcs- és zöldségellátás Szegeden? Munkatársainkat tegnap az érdekelte, hogy milyen Szeged gyümölcs- és zöldségellátása, pillanatnyilag időben érkezik-e az áru az elárusítóhelyekre és kapnak-e friss árut a háziasszonyok. íme tapasztalataik: Reggel fél 6-kor érkezik a friss áru vezetője elégedett. Elégedett, mert mint mondja, 6-kor nyitnak, s a friss áru már a legtöbb esetben fél 6-kor megérkezik az üzletbe. Az áru zömét a MEZÖKER Iloina utcai értékesítő raktárából kapják, de segíti a bolt jó ellátását a Haladás Termelőszövetkezet is. Ha napközben véletlenül előfordul, hogy a megrendelt áru kevésnek bizonyul, egy telefon, és általában egy óra leforgása alatt megérkezik az újabb, friss áru. A sok, szép áru szinte hívogatja a vásárlókat a Kárász utcai gyorskiszolgáló boltban. A kirakatban frissen piroslik a paradicsom, a zöldpaprika, illatozik a körte, őszibarack. De azért, a jó szemű háziasszony itt is talál kivetnivalót A paradicsom ára 14 forint. Az üzlettől néhány méterre lévő Csemegeboltban pedig ugyanez az áru 12 forint. Természetes, hogy a gondos családanya inkább elmegy oda vásárolni. Ennek ellenére a gyorskiszolgáló bolt A piacon kilenc órára már elfogy a szövetkezetek áruja Ellenőrző kőrútunk során bolt jól kiegészítik egymást meggyőződtünk arról, hogy A zöldségüzlet délután 4 a háziasszonyok érthetően órakor zár és inkább zöldragaszkodnak a friss áruhoz, ségféléket tart. Az ElelmiEzért feláldozzák még haj- szerkiskereskedelmi Vállalat nali pihenésüket is, s kora boltja pedig a gyümölcsre reggel a piacon varrnak. Sze- fordít nagyobb gondot gedi specialitás, hogy aki Mindkét üzlet dolgozói hang9 órára ér a piacra, már súlyozták, hogy kifogástalan csak a magánkereskedőknél a MÉK szállítása. A gyüvásárolhat. A termei őszövet- mölcs-zöldség üzlet például kezetek gyümölcs-zöldség- reggel 7 órakor nyit de a pavilonjait is egy-kettőre ki- MÉK már reggel fél 6, 6 ürítik a háziasszonyok. Leg- órakor ott áll a friss áruval, tovább bírja a -rohamot® a _ földművesszövetkezet Marx Bajok a minőséggel téri 34-es pavilonjajtt bő- Az árudavezetők elégedet_ tek- Ha « előző évekhez EEf hasonlítjuk a jelenlegi állapotot, akkor ez érthető is, MÉK Ilona utcai raktárából gyorsan pótolják. is elége- a bőséges tennés idedettek a földművesszövetke- ™ Se™ ,lyen.. 0 " el* zet áruellátásával. Ez ért- ^tas Nagyra becsülendő ez hető is, mert a MÉK áru- a valtozas> de" ján kívül az üzlet vásárol- Véleményünk szerint a hat termelőszövetkezetektől és egyéni termelőktől. Igy a nap minden szakában van áru. A hivatalos nyitvatartási idő ugyan reggel fél 6tól délután fél l-ig tart, de legtöbbször a kendergyári asszonyok a délelőtti műszak után is vásárolhatnak itt. A városból kifelé haladva romlik a kép. Az Aradi vértanúk terén, az 57-es élelmiszerkiskereskedelmi árudéban -minőségi® kifogásaink voltak. Mert például a belvárosi üzletekben az elsőosztályú paradicsom 12 forint, itt harmadosztályú paradicsomot kapott a vásárló 14 forintért. A zöldpaprika ls sokkal csúnyább. A tön kilója itt 1 forint 70 fillérbe került, a Csemegében pedig 1 forintért mérték kilóját. minőséggel még igen komoly baj van. Az üzletvezetőknek nagyobb gondot kellene fordítaniok a minőségi átvételre is valahogy úgy, mint ahogy a Csemegekereskedelmi vállalatok teszik. Az tény, hogy az ellátás jó, de kevés a választék. Vagy első, vagy másod; vagy éppen harmadosztályú áru van, de igen ritkán látható együtt a három. Pedig a MÉK raktárában van választék, de a kereskedők a könnyebbik megoldást választják. Olcsóbb lesz a paradicsom Több vásárló asszony panaszkodott az árak miatt. Különösen kifogásolták a paradicsom és a paprika magas árát. Most jó hírt közölhetünk, a MÉK-től kapott értesülések alapján. Mától kezdve 7 forint 60 fillér lesz a paradicsom kilója, a tölteni való zöldpaprikáé 16, a hegyes paprikáé pedig 20 forint. Ha a szentesi paprika megérkezik, kedvezően befolyásolja majd a paprika árát Végül még egy megjegyzés. Találkoztunk egy éppen nem becsületes kereskedői fogással is, éspedig az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat Széchenyi téri gyorskiszolgáló boltjában. Az üzlét előtt ládákban gyönyörű, osztályon felüli árukban válogathat a vevő, de sajnos az üzletben nem találja meg azokat sehol. Ezért joggal méltatlankodnak a vásárlók, s ha otthon kibontjók a csomagot, kellemetlen meglepetésben van részük. Ezzel a módszerrel nem öregbítik a szocialista kereskedelem jó hírnevét. A téglaégető a körkemence lángjánál és a családi tűzhelynél A kémény halvány füstlehelete messziről elárulja, hogy él a gyár. A sancer túlpartján kékesszürkébe öltözött földvájó kalamolja felfelé a sárgás agyagot. Körülötte félmeztelen munkások sziluettjei hajlonganak. De én égetővel akarok beszélni. Szűk nyíláson át tessékelnek be a várszerüen vastag falakból rakott körkemencébe. A forróság úgy zuhan rám, mint teli zsák. Pislán égő láng lóg egy lyukon át, alatta fekete klotliadrágos mezítelen férfiak rakják a tüzek utcáját. Testük fénylik a melegségtől, mint harcba induló gladiátoroké az arénába lépés előtt. Kezelünk. Fogásuk olyan, mintha üvegpapírba nyúlt volna nz ember. Mondom miért jöttem. — Egy óra múlva készen van a műszak, de addig be kell verjek, vagy kétezer liter sarat. Várjon meg kívül! — Mennyi lehet itt a hőmérséklet? — Most olyan 50 fok körül van, tekintve, hogy kint sincs sok híja a 30-nak. Nem áll meg beszéd közben, hanem szaporán rakja a tompán kopogó téglákat. Sietniök kell, mindenütt nyomukban a tűz. Reggelre eléri ezt a szakaszt is a dohogó, dörömbölő láng. — Mennyi téglát égethetett már ki, Imre bácsi, mióta ezzel foglalkozik? Fél percig számol, még a szája is jár hozzá, hosszú harcsa bajusza meg-megmozdul az igyekezettől. — Nem hazudok, hogyha azt mondom, olyan 70—80 milliót. Húszezer téglából A közvetlen beszerzés előnye Altalános tapasztalat, hogy azokban az üzletekben, melyek szabad felvásárlással pótolják az árut,' lényegesen jobb minőségű zöldséget, gyümölcsöt hoznak forgalomba. És a választék is nagyobb. Ezt az állításunkat mi sem bizonyítja jobban, mint a Hámán Kató utcai 32-es földmúvesszövetkezeti gyümölcs-zöldség bolt. Körutunk során seholsem találkoztunk olyan szép kelkáposztával, káposztával és zöldbabbal, mint itt, s ezeket a Táncsics Termelőszövetkezettől vásárolták. A rókusi üzletekben sem tapasztaltunk rosszat. A Kossuth Lajos sugárúton az Élelmiszerifiskereskedelmi Vállalat 12-es fűszerárudáJa és a földmúvesszövetkezeti 33-as gyümölcs-zöldséglíispélecné még sincs cggcdui.. * Mai iöríéneí a társadalmi összefogásról Hányatott, keserves élete volt a felszabadulás előtt Kispéter Mihálynénak. A többi munkásasszonyhoz hasonlóan neki is látástól vakulásig kellett dolgoznia a napi kenyérért. Mégis a felszabadulás után, amikor könnyíthetett volna során, mindig a dolog nehezebbik végét választotta. Igy történt, hogy a nehéz munka, a téli kemény hidegben való ácsorgás, no meg a múlt rendszerből rámaradt régi nedves, egészségtelen lakás megbosszulta magát és betegséggel, szív- és izületi gyulladással hónapokra ágyba döntötte. Amikor végre hosszas betegség után lábra állt, az orvos közölte vele: rokkantnak nyilvánították, nem dolgozhat. Férje még a betegség ideje alatt — az asszony fájdalmas szavait idézve — átnézett a feje fölött. más asszonyt keresett, ö pedig ottmaradt kisfiával, rokkantán, magára hagyottan. Magára hagyottan Sokáig élt így kisfiával, s mert zárkózott volt, senki nem tudott bánatáról, gondjairól. A tanács, a lakáshivatal rossz lakáskörülményeit mérlegelve új lakást utalt ki neki, a Tolbuhin sugárút 5. szám alatt. A • lakás, amely azelőtt a papucsos szövetkezet műhelye volt, egészséges volt ugyan, de egyetlen nagy terembőj állt. amiből Kispéternének magának kellett volna otthont kialakítani. Egy összetartó Rendbfhozzék a Lenin körutat is Az Országos Tervhivatal néhány nappal ezelőtt másfél millió forint póthitelt bocsátott Szeged város rendelkezésére, útfelújításra. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén ügy határozott, hogy ebből az összegből a Lenin körutat kell rendbehozni. Az uttestet újítják fel elsősorban, a felsőtiszapart és a Dugonics utca közötti szakaszon. Az úttest elkészülte után fennmaradó összeget a járdák aszfaltburkolatára fordítják. A munkával a Köztisztasági Vállalat útépítő' részlegét bízzák meg. A Lenin körút felújításával előreláthatóan az év végére készülnek el. család meg is tehette volna. De mihez kezdhetett a magános, beteg asszony kisfiával? Semmihez. A fiú nőtt, jó eredménnyel elvégezte az általános iskolát és ipari tanulónak került a Szegedi Szalámigyárba. A beteg asszonynak pedig állandóan járni kellett a fürdőt, hogy valamennyire elviselhetek legyenek fájdalmai. Nyáron ment is ez, de télen hiába járt a fürdőbe, ha kijött, csak még jobban megfázott, még betegebb lett. Már a végső elkeseredés határán állt, amikor egy beszélgetés után felkereste a szegedi városi pártbizottságot. lön a segítség A kérést most is restellte. Akadozva mondta el életét gondjait, s a kérést ki sem mondta, mégis az elvtársak megértették, miben kellene segítség Kispéternének. Rövid megbeszélés a szalámigyárral és másnap délután, munkaidő után már nyolc tagú brigád jelent meg a Tolbuhin sugárút 5. szám alatti lakásban. Az idős asszony azt sem tudta, ho-. va ültesse le a hentesekből, technikusokból, kőművesekből összetett csoportot. Nem akart hinni fülének, amikor közölték vele, segíteni szeretnének, fürdőszobát akarnak elválasztani, hogy Kispéternének otthon is legyen módja gyógyítani magát. Az asszony szemét elfutotta a könny a meghatottságtól. Szinte csodának tűnt, hogy ismeretlen emberek eljönnek hozzá segíteni, munkaidő után. pihenésüket feláldozva Csodálkozása csak akkor lett még nagyobb, amikor mondták, hogy szombati szabadnapjukat is feláldozva, egész nap jönnek dolgozni. A. vállalatok készsége Természetesen az építkezéshez anyag is kellett. De miből lenne a rokkantsági 550 forintos nyugdíjból élő asszonynak építési anyagra? Most meg a KIK sietett segíteni. Kószó József, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója mérlegelve a helyzetet, felajánlotta, ad bontási anyagot a nemrégiben a Tolbuhin sugárút 5— 7. szám. alatti ház lebontott kőkerítéséből. Lett vasgerenda is. A betongerendák azonban hosszúnak bizonyultak. Nem tudták, mitévők legyenek. Most meg az Autójavító Vállalat segített. Az igazgató engedélyével a munkások munkaidőn kívül levágták a két vasbetongerenda felesleges részét. A szalámigyárban dolgozó fiú kivette szabadságát, s naphosszat keveri a maltert, tisztítja a téglákat, hogy mire jön a brigád, minden készen várja őket. Kispéter Mihályné pedig szinte megfiatalodott. Amit tud, segít az önkéntes építő brigádnak. A szerkesztőséget is azért kereste fel, mert mint mondotta: Tudtára adiuk mindenkinek — Szeretném nemcsak Szeged város, de az egész ország tudtára adni, hogy nálunk nincs egyedül, magárahagyottan senki, mert a társadalom, a dolgozó emberek segítenek egymásnak. Nem is tudtam azelőtt elképzelni, hogy ilyesmi létezzen, hogy a társadalom így összefogjon és ismeretlen emberek feláldozva szabad Idejüket, segítségére siessenek egy magárahagyott asszonynak, egy aszszonynak, aki már nincs egyedül.. A Brigád tagjainak nevét nem tudja Kispéter Mihályné. Csak keresztnevüket hallja, de azt hisszük, nem is lényeges a név szerinti felsorolás, hiszen társadalmunkban ma már nemcsak egyes emberek képesek az ilyen -csodákra®, hanem valamennyi dolgozó munkásember. Horuezi Lá&zlóné felépül egy családi ház, úgy hogy, amit én kiégettem már, abból egy kisebb fajta mezővárosocskát össze lehetne hajítani. — Mennyit raknak be naponta ebbe a nagy gyomrú kemencébe? ,— Ugy 30—32 ezer darabot. — Mi esik ebből egy emberre? — Egy sem! Vigyázunk mi arra, hogy ránk ne essen. De azért naponta berakok vagy 8 ezer darabot belőle. Ez megfelel olyan 300 mázsa körüli tehernek, amit odébb teszek egy műszak alatt. — Mióta ismeri az ember a téglát? — Kis-Azsiában ötezer éves téglákat találtak a régészek. Magyarországon, Dáciában és Pannóniában a rómaiak olyan terra sigillátákat égettek már, hogy annak összetételét máig sem ismeri tökéletesen a tudomány. Azután István király kezdte el megint az égetést, persze nem szénnel, hanem szalmával, kuptor kemencékben. — Honnét tudja ilyen pontosan, Imre bácsi? Nyakát vakarászva, kicsit szégyenlősen válaszol: — Meg van ez írva mind a történelemben. Közben műszakváltást csöngetnek az udvaron. Megmutogatja a kemencét felülről is, ahonnét fűtenek. — Nézze meg, ha érdekli! — Persze. — Átlagban 3—4 mázsa szén kell ezer tégla kiégetéséhez. — De égettél te már 240 kilóval is, Imre — szól bele a beszédbe egy szénportól négerré vált fűtő. — Az igaz, dehát, ugye nem szeret az ember vele vagdalkozni. — Országos szintet tartott vele az Imre! Mink égettünk a legkevesebb anyaggal! — Hogy csinálta, Imre bácsi? — Tudja, kiismertem a kemence minden csinjátbinját, megmértem a huzatokat, aztán belecsimpaszkodtam a levegőbe. Ugy hogy 30—35 métert is el húzattam a füstöt a téglák között mire a kéménybe eresztettem. Az meg azt jelenti, hogy a tégla jócskán kap előszárítást a kemencében. Szóval egy szikra meleget potyára ki nem eresztek a kéményen. Mindent befogok az égetésbe. — Mi a maga szakmai végzettsége? — Égetőmester vagyok. — Hol osztogatják az efféle ismereteket? — Kétéves gyakorlat után Pesten elvégez az ember egy hathónapos tanfolyamot, s ha ott a vizsgán megfelel. — És maga hogy felelt meg? — Hát... — Most ez mit jelent? — Kitűnően megfeleltem. Százan voltunk az országból Cent, heten kitűnő oklevelet kaptunk. — Mi volt életében a legnagyobb esemény? Készen áll a felelettel. — Mikor megszöktem a munkatáborból. — Miért volt maga munkatáborban? — A bácskai német megszállás alatt elhurcoltak bennünket Temeskubinba kényszermunkára, mint megbízhatatlanokat. Onnét aztán 250 kilométert futottam Szegedig. Közben megérkezünk a téglaégető házába. Épülőben van, de a meglévőt rnár lakják. A konyhában telepszünk le. vagv hat gyerek csárog köröttünk, meg azoknak három játszópajtá— Mi a legkedvesebb foglalkozása munka után? — A pénzgyújtés. — Az sok embernek kedves! — Ne higgye. Intézményekkel együtt az országban alig vagyunk többen négyszáznál —, mármint akik a régi pénzeket gyűjtjük. — És hol tart ebben a foglalkozásban ? Megint mintha szégyenkeznék. — Mostanában kezdte el? — Nem. 1949 óta a Magyar Éremtan! Társulat tagja vagyok. Tagkönyvét is megmutatja: Neve: Mezei Imre, téglaégető, Szeged, III. sz. téglagyár; de mig nézegetem a bejegyzésedet, szemérmesen mással foglalkozik. — Akkor maga komolyan űzi a dolgot, úgy látom. — Három dolgot tartok komolynak az életben. A családom, a munkámat, meg ezeket. Azzal felnyit egy kívülről szerénynek mutatkozó szekrényt. amelyből káprázatosan sok pénz sorjázik elő patikusi pontossággal elrendezve. — Hány darab lehet? — Négyezer körül. — Van-e még a városban ilyen gyűjteménye valakinek? — Csongor Győzőnek sokkal nagyobb. — Mi az értéke ennek a sok szép pénznek? — Forintban ritkán számolunk mi. Ebben a dologban a muzeális érték számít. Vannak ugyan, akik a forint értékre mennek, de azokat a gyűjtőket zülőtt alakoknak és nem tudományos szeretettel ügyködő embereknek tartom. — Nem akarja eladni? — Soha! Aztán szedeget! elő a tálcákat rendre, s mesél, mesél, kifogyhatatlan buzogással ömlenek belőle a tudományos szintig felverődő gondolatok. Ugy ügyködik letűnt korok, rendszerek, uralkodóházak, királyok és császárok fémbevert emlékei körül, mint tégláival a kemencében. Az évszámok találgatás és tévedés nélkül tapadnak magyarázatához Kelták, görögök, rómaiak, kínai, angol érmék ülnek szerényen meghúzódva és békességben az arra készült skatulyákban. Valami 90 ország pénze, időben átfogva olyan 2500 évet. És éppoly közvetlenséggel beszél as utolsó nagy pannon császárról, Valentiniánusról, mint Ferdinándról, vagy Lipótról. És ismeri értékeiket, bűneiket és erényeiket. — Hol tanulta? Mikor kezdte? — Ugy 1938 körül, agyagbányászás közben találtam az első László tallért. Nem tudtam addig nyugodni, míg mindent elő nem kutattam arról a korról. Izgatott kegyetlen, milyen volt az emberek sorsa abban az időben, miből éltek, mit dolgoztak. és igy tovább.. . Azután újabb pénzek, újabb kutatások. Végül szenvedélyemmé vált. — Ezek után mondja meg. mi az élete célja? mi akar lenni. — Téglaégető! Es szép gazdag gvúiteményt akarok, amely felöleli Magyarország, szomszéd és rokonnépeinek érmeanyagát. De megérem öreg koromra, hogy elképzelésem valóra váljék. Azután a gverm ekeimet szeretném becsi űetesen eleresztgetni a háztól. Hogy ne üres fejjel és szívvel repüljenek a világba. Nem mondtam, de tudom, hogy könnyű lesz n^w megtölteni gyermekei lelkében a férőhelyet, hiszen könnven adhat az ember a vanból. Már oedig az én tégtóégetőmnek van. annyi, hogyha tisztességesen be akarnék számolni életéről. regényt kellene róla írni Tóth Béla