Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

5 Szerda. 1960. Július 13. 5 Madách hamisítatlan szellemében újszerű, magas színvonalú előadásnak ígérkezik A>z ttnbvL tía^: diája a SKtbadtíci játékokat* Beszélgetés a rendező Major Tamással A Szegedi Szabadtéri Já­tékok idei műsorának egyik legnagyobb érdeklődéssel várt bemutatója a Szegeden nagy hagyományokkal ren­delkező Madách-mű, Az ember tragédiája. A város-, sót országszerte megnyilat­kozó nagy érdeklődéssel együtt különféle mende­mondák is keltek lábra ar­ról, hogy átírják, vagy meg­változtatják az eredeti mű­vet. Erről és a szegedi elő­adás rendezői elgondolásai­ról, terveiről a legilletéke­sebbet kérdeztük meg, Ma­jor Tamást, a budapesti Nemzeti Színház kétszeres Kossuth-díjas, kiváló mű­vész igazgatóját, Az ember tragédiája szegedi szabad­téri rendezőjét. Szövegválioziaiás nélkül — Egy szót nem írunk be­le vagy hagyunk ki a mű­ből — mondotta rögtön —, sőt azokat a szövegrészeket is hallhatja a közönség, amelyeket eddig nem egy­szer az idő rövidsége miatt, vagy más okokból kihagy­tak a darabból. A legfőbb törekvésünk éppen az, hogy hamisítatlanul az eredeti Madách-i mű szellemében, pontos szövegével játsszuk el a Tragédiát. Állíthatom, hogy éppen a múltban tör­téntek bizonyos hamisítások különféle meggondolások alapján. Egyebek között ilyen volt az is, hogy az Urnák csak a hangja szólalt meg, ami megnehezíti a vele viaskodó Lucifer színészi munkáját. Mi az eredeti Ma­dách-i elképzelésnek és ren­dezői utasítasnak megfele­lően — amely szerint az Ur bent ül dicsfénnyel övezet­ten — a színpadon valóbem meg is személyesítjük. Annak illusztrálására, hogy mennyire nincs szán­dékunkban semmiféle szö­vegváltoztatást végrehajtani az eredeti művön, érdekes esetet mondott el Major Ta­más. Nem sokkal Az ember tragédiája után írta meg Madách Imre a Mózes cí­mű nagy drámáját, amelyből talán még sokkal világosab­ban kitűnik világnézete, a történelemről való felfogá­sa, mint itt. Ebben Jehova, vagyis a tragédiának meg­felelő Úristen azt mondja Mózesnek, hogy amíg az igazságért küzdesz és a nép­pel tartasz, veled leszek. Ez nyilvánvalóan az "Ember küzdj és bizva bízzál!-, vagyis a Tragédia záró mon­datának megfelelője és rendkívül csábító lenne át­emelése, mégsem tették ezt Mint Major elvtárs hozzá­fűzte, még ilyen apró -ke­gyes csalásra" sem vállal­koztak, hogy a leghamisitat­lanabb előadást nyújtsák, az igazi Madádhot minden vul­garizálás vagy egyéb változ­tatás nélkül. Gondos tanulmányok alapján Az előbbi szavak biztosí­téké Iegföként az a rendkí­vül alapos előtanulmány, amelyet mint megtudtuk, Major Tamás folytatott jó­val a próbák megkezdése előtt nemcsak Az ember tra­gédiájának, hanem Madách egész életművének, s élete fontosabb állomásainak meg­ismerésére, felkutatására, így az író szándékai, a mű nagy mondanivalója kris­tálytisztán fejeződhet ki. — A legnagyobb alapos­sággal beszéltük meg a mű gondolatait, eszméjét a sze­replő művészekkel — jelen­tette ki ezzel kapcsolatban Major Tamás. — Tisztában kell ugyanis lennünk azzal, hogy a tragédiában tulaj­donképpen Madách egész életműve benne rejlik, vi­lágosan kimutathatók a sor­ra következő történelmi mozzanatokban életének, gondolatvilágának fóbb ál­lomásai. Láthatjuk a műből, hogy mi érdekelte az írót, megmutatkozik világnézete, filozófiája, benne rejlenek régi vitái, élményei. Mind­ezeket eddig még a buda­pesti Nemzeti Színház elő­adásain sem tudtuk kifejezni teljes mértékben, így tehát most Szegeden e tekintet­ben egészen újszerű, eszmei­leg tisztázott és szándékunk szerint magas színvonalú előadást kap a közönség. Egy régi probléma . megoldása A beszélgetés során érde­kes, eddig tisztázatlan ren­dezői kérdésről is szó esett: Ádám színészi és rendezői felfogásáról. A probléma magja, hogy Ádám tulajdon­képpen szemlélője a tragé­diának, vagy cselekvő ré­szese. A történelmi képek­ben ugyanis a megfelelő tör­ténelmi személyként, Milti­ádeszként, Keplerként stb. beszél, de e közben gyakran beszélget Luciferrel Ádám­ként is. Nagyon régen fog­lalkoztatja a rendezőket e kérdés megoldása. Olyan elképzelések is születtek, hogy pót-Ádámot kellene szerepeltetni, vagyis valakit, aki a lugasban Ádámként alszik, és amikor történelmi mása, illetve új alakja va­lamit tesz, gondol, akkor forgolódik, nyög álmában. Ez azonban még jobban megza­varná a nézőt, merthiszen a közönség nem tudna elsza­kadni attól a gondolattól, hogy itt tulajdonképpen két emberről van szó, holott valójában egy ember jelenik meg más-más alakban. — Mélyen foglalkoztatott bennüket ez a régi problé­ma — tájékoztatott Major Tamás — és úgy gondoltuk, hogy jelmezmegoldásokkal segítünk közérthetőbbé tenni az alapeszmét. Ádám min­den színben a korra jellem­ző, könnyen magára ölt­hető ruhákat visel. A szín­változás közben ezeket a ru­hákat levéve Adám paradi­csombeli öltözékében, tehát valóban mint Ádám megy át egyik korból a másikba. Ez a megoldás egyébként egy másik nagy problémát is megszüntet: a sorrakövet­kezö színeket mondhatni egy másodperc szünet nélkül tudjuk változtatni, illetve eljátszani. Nem kell öltöz­ködési szüneteket tartani és a díszletezéssel sem kell annyi időt eltölteni annál is inkább, mert a különböző síkokra felépített színpadon közönség szeme előtt kell változnia a képeknek. így azután a korábbi előadások gyakori szünetei helyett két részre tagolva adjuk elő a művet és csupán egyetlen szünetet tartunk, mégpedig a londoni szín előtt, ahon­nan Ádám csak szemlélője az eseményeknek. A leg­főbb "díszletet" különben nem is a kulisszák, hanem ma­guk az élő emberek, a nagy­számú statisztéria jelenti. Minden képben kétszáz né­ma szereplőt mozgatunk. A díszletek egyébként lénye­gében állandók, csak kis részletváltozások jelzik a történelmi változást, amely­hez bizonyos esetekben ve­títés is járuL Szerep­csoportosítások — Ádám szerepének emlí­tett újszerű megoldásához kapcsolódik, hogy bizonyos szerepeket felismerhetően végig ugyanannak a szí­nésznek kell játszania. így például Pécsi Sándor játsz­sza az I. demagógot, Catul­lust, a patriarchát, majd Rudolfot, majd a gyárost és végül a falanszter tudósát. Ugyanilyen pozitív vonalat játszik végig Kállai Ferenc, aki a rabszolgát, a II. de­magógot, Saint-Just-ot és a londoni szín elítéltjét. Ré­gebbről is ismeretesek kü­lönféle szerep csoportosítá­sok, de ennek oka többnyire a megfelelő színészhiány­ban rejlett és nem elvi ala­pokon nyugodott, mint a jelen esetben. A szereposztásokról be­szélve Major Tamás közöl­te hogy már a végleges sze­reposztás szerint folynak a részpróbák. Az eredeti el­képzelésük az volt, hogy a főbb szerepeket két szerep­osztásban játsszák és pályá­juk kezdetibb szakaszán le­vő színészeket is bevonnak. Végülis azonban úgy döntöt­tek, hogy az előadás magas színvonalának biztosítása ér­dekében a legkiemelkedőbb művészek lépjenek fel a főbb szerepekben. A végleges szereposzlás Ezúttal elsőként közölhet­jük tehát lapunkban a vég­leges szereposztást, amely szerint Ádámot Básti Lajos Kossuth-díjas érdemes mű­vész, Évát Lukács Margit érdemes művész, Lucifert Ungvári László Kossuth-dí­jas érdemes művész, az Urat pedig Bessenyei Ferenc két­szeres Kossuth-díjas érde­mes művész személyesíti meg. Mellettük a kisebb szerepekben is több neves művész lép fel, a legtehet­ségesebb fővárosi színészek közül, szükség szerint nem­csak a Nemzeti Színháztól, hanem más színháztól is, vagyis mondhatnánk így, hogy a magyar színművészet élgárdája. Ami egyébként a jelenle­gi előkészületeket illeti to­vábbra is a már a színházi szezon közben megkezdett részpróbák folynak, ezenkí­vül Varga Mátyás Kossuth­díjas érdemes művész elké­szítette díszlet-elgondolásait, amelyekbe most helyezik be­le az egyes képek rendezői elképzeléseit. Lelkes, odaadó készülődés Július 25-én már megkez­dődnek Szegeden is a pró­bák a néma szereplökkel. E munkát annyira fontosnak tartják, hogy valamelyik sportpályát igénylik erre a célra, hogy a többi szabad­téri produkciótól függetle­nül — mint Major elvtárs mondotta — látástól vakulá­sig próbálhassanak, dolgoz­hassanak. Augusztus l-re megérkeznek Az ember tra­gédiája kisebb szereplői, 2­án a főszereplők is. — Mindannyian nagyon lelkesen készülünk a szegedi szabadtéri előadásra — je­lentette ki őszinte szavak­kal a beszélgetés végén Ma­jor Tamás. — Az előadás minden szereplője tudása, művészete legjavát szándé­kozik nyújtani, mondhatom, hogy talán soha még nem készültünk ennyire bemuta­tóra, mint most. Minden művészeti, technikai kérdést is jóelőre megbeszéltünk, a rendezői szövegpéldány is a legapróbb részletekre fel­bontva elkészül és minden időt igyekszünk a legjobban felhasználni. Minden színész egyetért azzal, hogy az em­lített teljesen új koncepció­ban, magas színvonalon, ha­misítatlan Madách-i művet nyújtsunk a bennünket sze­retettel váró szegedieknek. Lőkös Zoltán NAPIRENDEN: A Bartók Béla téri két új emelet Nyolc szép új lakásba költöznek be e napokban a Bartók Béla téren. Nyolc családban most a rendezge­tés, az új otthon szépítésé­nek örömét élik, gyönyör­ködnek a virágos, gyermek­kacajtól hangos térre néző szobákban, az autógejzirrel, gázfütőtesttel felszerelt pi­ciny, de kényelmes fürdő­szobákban, a hideg-meleg vízzel ellátott konyhákban. E CSALADOK megérdem­lik, hogy élvezzék mindazt az előnyt, kényelmet, amit egy modern, összkomfortos belvárosi lakás ma nyújt. Elsősorban azért, mert szá­molva az általános lakás­helyzettel, nem szaporítot­ták az igénylők számát, ha­nem elfogadták az állam ál­tal ilyen célra nyújtott kedvezményeket. Az állami támogatás összegéhez OTP­kölcsönt kértek, ezt kiegé­szítették némi készpénzzel és összefogva, közösen eme­letet építtettek a Bartók Béla tér ilyen célra kijelölt és alkalmas épületéire. Érdemesek egy ilyen la­kásra. mert vállalták az úttörő szerepét, azt a sok nehézséget, ami egy ilyen jellegű akció kezdetén je­lentkezik. Küzdöttek a hi­vatalokban itt-ott mutatko­zó merevség és környeze­tük kishitűsége, a közöm­bösség ellen. Az egyik lakó, aki az építkezés fő szerve­zője, "motorja" volt, új la­kásában most már moso­lyogva meséli, hogy annyi "papírja", azaz tervrajza, költségvetése, ilyen vagy olyan hivatalos határozata gyűlt össze az építkezés elő­készítésénél, engedélyezésé­nél, hogy ezek az iratok már több vastag dossziét töltenek meg. Talán dosszi­ékból épül meg a két eme­let — mondogatták koráb­ban néha, talán nem is alaptalanul kollégái a hi­vatalban, amikor értesültek a sűrűn fel-felbukkanó ne­hézségekről, és meghallot­ták, hogy csak nem akar megindulni a munka. nyolc lakás készült el az emeletráépítés során a Bartók Béla téren. De miért csak nyolc? — vető­dik fel a kérdés azok előtt, akik tudják, hogy sokkal többre lett volna lehetőség. Mintegy 80—100 ilyen la­kásnak készült el eddig a terve. Az Országos Taka­rékpénztárnál is volt fede­zet a jelentkezőknek nyúj­tandó kölcsönre, érdeklődő is akadt bőven .., Igaz, nem volt kivitele­ző. Hiába az érdeklődés, a pénzügyi szervek, a tanács jószándéka. ha a tervezett több millió forint értékű emeletráépítési munka he­lyett csupán annak egy ré­szét végezhette el a kijelölt építőipari vállalat, 'amely­nek kapacitását más célra vették igénybe. A BARTÓK BELA téri derűs homlokzatú, most két emelettel megnőtt épület láttán, az ottani új lakások elkészülésének hirére való­színűleg tovább növekszik az érdeklődés Szegeden az emeletráépítés iránt. Ez a körülmény, s nem utolsó­sorban a Központi Bizottság június 29-i határozata bizo­nyára arra serkenti mind­azokat — a Tervhivatalban* az Építsügyi Minisztérium­ban, a városi tanácsnál —, akinek ez feladata, hogy sok­kal rugalmasabb és céltu­datosabban segítsék elő az ilyen jellegű építkezéseket. Az építőipart itt, Szegeden is rövidesen átszervezik. A Bartók Béla téri nyolc szép lakás elkészülte jó alkalom* hogy az illetékesek az át­szervezéskor gondoljanak ar­ra is: véglegesen és jól el kell véglegesen és jól el kell rendezni az emeletráépíté­sek dolgát. Legyen végre — ahogy mondani szoktuk — igazi gazdája és, főleg ele­gendő kivitelezője ennek a lakásépítési formának is nálunk; Németh Lajos Bizományi kölcsönzőboltok működnek a külterületeken A segíteni akarás jegyében nyílt meg sok nagyváros­ban, így Szegeden is a Bel­kereskedelmi Minisztérium Kölcsönző Boltja. Itt a leg­különbözőbb elektromos ház­tartási gépek — mosógép, parkettkefélő, porszívógép stb. — állnak raktáron. Ez a bolt néhány év alatt nép­szerű lett, a háziasszonyok, a dolgozó nők szép számmal kölcsönöznek gépet innen. Főként a belvárosi asszo­nyok veszik igénybe ezt a boltot, hiszen az üzlet a Mikszáth Kálmán utcában van. A külvárosi asszonyok ed­dig a nagy távolságok miatt aránylag kevesebben vették bérbe a gépeket. A nöta­nács szegedi titkárságához is érkezett ezzel kapcsolato­san panasz. A külvárosi asz­szonyok szóvá tették, hogy ők miért "mostoha gyere­kek"? A kölcsönző boltot is megkeresték és kérték, nyis­sanak üzletet a külvárosban is. Jó megoldás Ennek egyelőre anyagi és helyiség akadálya van, ezért egy áthidaló megoldást kel­lett keresni. És a nőtanács, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium Kölcsönző Boltja talált megoldást. Idős nőtanács-tagok, akik már nem dolgoznak, nyugdí­juk pótlása érdekében, de nem utolsósorban a dolgozó nők második műszakjának megköhnyítéséért bizomá­nyosai lettek a kölcsönző boltnak. A nőtanács javasla­tára és igazolására havonta 150 forintért mosógépet köl­csönöznek és azt tovább ad­ják. Óránként 3 forintért, egy napra pedig 15 forintért kölcsönzik. Számos ilyen kölcsönző működik már a városban. A Petőfitelepen kettő is, az egvik "kölcsönző fiók" tu­lajdonosa maga a petőfi­telepi nőtanács, Dorozsmán Petőfi telephez hasonlóan ugyancsak két mosógép jár kézről kézre, ezenkívül a legkülönbözőbb városrésze­ken, igy Ságváritelepen, a Gyevi és a Körtöltés soron, a repülőtéren és a Pásztor utcában lehet bérelni gépet A legtöbb "kiskölcsönzőben" tervezik, hogy egyéb háztar­tási elektromos gépet is for­galomba hoznak a dolgozó nők kérésére. A kölcsönzéssel járó mun­ka visszatérül, elmondják a nőtanács-tagok. A kölcsönző boltban befizetett 150 fo­rinton felül 300—350 forintot jövedelmez havonta a mosó­gép. És akik „seftelnek" Erre a dicséretre méltó kezdeményezésre sajnos fel­figyeltek azok is, akik an­nak módját keresik, ho­gyan lehet könnyen, munka nélkül pénzhez Jutni. Ki­használva a külvárosok ilyen irányú igényét, újabb fajta seftelésbe kezdtek. Vásárol­nak egy-egy elektromos ház­tartási gépet és először azt csak a szomszédoknak, jó is­merősöknek, később pedig az egész városrésznek, termé­szetesen busás honorárium ellenében kölcsön adják. Számos ilyen zugkölcsönző működik a város területén. Újszegeden, a József Attila sugárúton és Alsóvároson többen foglalkoznak ilyen­fa ita dologgal. így adta kéz­ről kézre mosógépét Varga Ernőné. Tündér utca 4. szám alatti lakos is. De nem so­káig tarthatta fenn "üzle­tét", mert az ellenőrzés utói érte és "iparengedélye" nem lévén, befejeztetett a köl­csönzés. azonkívül száz fo­rint pénzbírsággal sújtották a zugkölcsönzőt. Az olvasó írja: A da losta Iá I kozó vá mszedője ? Kaptuk az alábbi levelet: Tisztelt Szerkesztőség! Mint egyik tagja az abo­nyi földművesszövetkezet énekkarának, abban a sze­rencsében részesülhettem., hogy a július 9—10-én ren­dezett dalostalálkozón részt vehettem. Ez impozáns ün­nepség eltöröl hetetlen él­ményt jelentett mindany­nyiunk részére. Az a lelkes fogadtatás, amelyben ré­szünk volt, kárpótolt ben­nünket azon órákért, melyet napi munkánk után pihenés helyett az énekkari próbák­kal töltöttünk. Ezt a társa­dalmi munkát szívesen vál­laltuk és évek óta vállaljuk, eppen ezért szükségesnek tartjuk tudomásukra hozni, hogy az elszállásolás —mely szintén kifogástalan volt —, mégis kellemetlen érzést váltott ki mindannyiunkban Már működik Szentes első textilüzeme Annak idején hírt adtunk arról, hogy Szentesen a Ve­gyesipari Vállalat kezelésé­ben megkezdi működését a város első textilüzeme. A gépek beállítása és a szük­séges előmunkálatok után e hónap elsejével megindult a termelés az új textilüzem­ben és közel harminc gép szolgálja a termelést. Érde­mes megemlíteni, hogy az új textilüzem a vállalat mű­selyem-szövő részlegével együtt a jövő évben a köz­pontba, avolt Mobilia telep­re költözik. Itt megfelelő épületátalakításokat hajta­nak végre, mintegy 600 ezer forint ráfordítással és a munkások korszerű körülmé­nyek között dolgozhatnak. akkor, amikor kötelességünk a Dóm téri összkarhoz kö­tött és az újszegedi vacsora után gépkocsinkon kollekti­ven, egyszerre tértünk kije­lölt szállásunkra, mely a Szent György téri Erdészeti Kollégiumban volt, a portás, amikor beengedett, markát nyújtva, megfellebbezhetet­len hangon kijelentette, hogy fejenként csak 1 forint ka­pupénz ellenében engedi be a dalosokat. Ez a nem várt fordulat meghökkentette a tagokat, hiszen az ország sok részét járták be terjesz­teni a dalkultúrát, de az még nem történt meg velük, ami Szegeden megtörténhe­tett. Ennyi társadalmi mun­kát az illető portás is meg­tehetett volna, hiszen nem egyenként szállingóztak, fe­gyelmezetlen módra, hanem egyszerre. Igy. úgy gondol­juk. hogy e népes kórusta­goktól elég szép összeget gyűjtött össze. Kötelességemnek éreztem, hogy ezt a tényt legalább a szerkesztőségnek megírjam, rájuk bizva annak elbírálá­sát, hiszen az énekesek in­gyen dalolnak és ezzel is az épülő szocializmust akarják dalaikban dicsőíteni, nem pedig azért, hogy vámot szedjenek tőlük. Lombos Béla énekkari tag.

Next

/
Thumbnails
Contents