Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

3 Kedd, 1960. július 12. A magyar énekkari mozgalom kiemelkedő eseményévé vált | SZerZ*falC még megéviÚ ? a vzccf&ii úwzáyas Valóst~ tálUooá Négyezer énekes, ötven kórus, nyolcezer hallgató vett részt a találkozó hangversenyein Két napig, szombaton és vasárnap a dal városa volt Szeged. Az ország minden részéből összesereglett énekkarok éneké­től visszhangzottak a város falai. A hangversenyek hallgatói a magyar kórus­kultúra legnemesebb törekvéseivel is­merkedhettek meg és tapasztalhatták an­nak a hatalmas fejlődésnek az eredménye­it, amely az énekkari mozgalomban a fel­szabadulás óta végbement. ötven énekkar négyezer énekese vett részt a találkozón. A magyar kórusmozga­lom történetében már voltak hasonló nagy megmozdulások. A szegedi találkozót azonban páratlanná tette, hogy a dalo­soknak ez a hatalmas tömege nem egy­szerűen csak tömegdalokat, egyszólamú vagy könnyű feldolgozásokat adott elö, hanem magas színvonalú és technikai szempontból olyan bonyolult müveket, amelyeknek ilyen kidolgozott, valóban minden dicséretet megérdemlő előadása a legjobb hivatásos együttesnek is díszére vált volna. Ezért lett a szegedi dalostalál­kozó a magyar énekkari mozgalom tör­ténetének egyik legjelentősebb eseménye. Hangversenyek a Szabadtéri Játékok színpadán, a Széchenyi téren és a művelődési otthonokban A találkozó legjelentősebb eseménye kétségkívül a szombat esti díszhangver­seny volt. Monumentalitás és magas művészi színvonal jellemezte ezt a páratlan ze­nei élményt nyújtó hangver­senyt. A műsor összeállítása is kitűnően sikerült. Nem­csak azért, mert a régi és az új, a magyar és a külföldi aeneirodalomból szerencsé­sen választották ki azokat a műveket, amelyeknek sikeres előadásához valóban nagy dern hanghatásokat és a dalla­mosságot szerencsésen egye­sítő Hunyadi című oratóriu­mából hallottunk részletet. Ezt követően Szabó Ferenc Föltámadott a tenger című müvének egyik kórusa szó­lalt meg, tömör hangzású intonálásban. Kodály Kállai kettősé nek bravúros előadá­sa azt bizonyította, hogy kó­rusaink képesek a könnyed, virtoúz előadásmódra is. András Béla ismert Lenin dóidnak bemutatása után Fiatalok: és idősek együtt daloltak vasárnap reggel a Széchenyi téren a kórusok zászlai alatt tömegű kórusokra van szük­ség, hanem azért is, mert ezek az alkotások igen sző­rös kapcsolatban vannak azzal a mondanivalóval, il­letve éppen azt fejezték ki, amit a felszabadulás mind­annyiunk számára jelent. Ilyenformán ez a hangver­seny, amellett, hogy méltón nyitotta meg a dalostalálko­zót, egyben a felszabadulási kulturális seregszemle utolsó kiemelkedő zenei eseménye és a szegedi ünnepi hetek nyitása is joggal lehetett. A díszhangversenyt Sosz­takovics Dal az erdőről cí­mű oratóriumának előadásá­val kezdődött. A Révész László vezényelte 1400 tagú kórus lenyűgöző előadásban szólaltatta meg a világhírű szovjet zeneszerző monu­mentális alkotását. Beetho­ven IX. szimfóniájának 4. tételét Vaszy Viktor érde­mes művész vezényletével adta elő kidolgozott, gondos előadásban három híres kó­rus, a Fővárosi Énekkar, a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Szegedi Zenebarátok Kó­rusa. A szólót éneklő művé­szek, Moldován Stefánia, Turján Vilma, Szabó Miklós és Sinkó György színesen árnyalt éneke a mű minden szépségét kifejezte. Kodály két kórusmüvét, a Husztot és a Felszállott a pávát hal­lottuk kitűnő előadásban, majd Sugár Rezsőnek a mo­Cser Gusztáv Dal a felsza­badulásról című művét csak­nem kétezres kórus adta elő a szerző biztos kezű vezény­lésével. A szólót éneklő Szalma Ferenc határozott hangvételű, szép előadása méltán aratott nagy sikert. A díszhangversenyen a Bartók Béla Filharmonikus Zenekar művészi játékkal működött közre. Vasárnap reggel nyolc óra tájban Szeged jó néhány ut­cájában vidám, lelkes éneklő csoportok, a dalos talál kozó résztvevői gyülekeztek és hangos nótaszóval indultak a Széchenyi térre, itt meg­hallgasság Biczó György elvtársnak, a városi tanács v. b. elnökének Szeged dol­gozói nevében elmondott üdvözletét. — Komoly megtiszteltetés — mondotta egyebek között —, hogy az Országos Dalos­találkozót szegeden rendez­ték meg, és hogy ezzel együtt Szegeden fejeződik be a hatalmas tömegeket meg­mozgató felszabadulási kul­turális szemle. A továbbiakban az ének­kari kultúra felszabadulás utáni fejlődéséről beszélt, be­fejezésül pedig megköszönte a dalosoknak a kitartó, szor­galmas munkát és sikereket kívánt nekik. Az üdvözlő szavak elhang­zása után az összegyűlt énekkarok a szerző vezény­letével előadták Cser Gusz­táv Dal a felszabadulásról című művét, majd a kóru­sok feszes vigyázz állása közben küldöttség koszorúz­ta meg a Széchenyi téri szovjet hősi emlékművet. Délelőtt tíz órakor szak­mai bemutatók kezdődtek a város négy művelődési otthonában és a Zeneművé­szeti Szakiskola nagytermé­ben. A vidéki és a szegedi énekkarok nagyszámú kö­zönség jelenlétében, bíráló bizottság előtt mutatták be tudásukat, fejlődésüket. Nem sokkal tizenegy óra után került sor a Széchenyi téren a dalostalálkozó egyik legérdekesebb eseményére, a schwerini vasutas énekkar vendégszereplésére. A Né­met Demokratikus Köztár­saságból az Országos Dalos­találkozóra Szegedre érke­zett énekkar nagy művészi felkészültségről tett tanúbi­zonyságot. Az ezernyi hall­gatóság hatalmas tapsokkal köszönte meg a kórus és a vezénylő Artúr Weissflog kitűnő munkáját. Igényes és változatos műsorukból, amelyben nagy szerepe volt a népek barátsága gondola­tának, nagy sikert aratott a magyarul előadott "Befor­dultam a konyhára-" és az "Erdő mellett nem jó lakni-" című dal. Ezután a Bartók Béla Fil­harmonikus Zenekar és a három kitűnő kórus, a Fő­városi Énekkar, a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Szegedi Zenebarátok Kórusának hangversenye következett. A hangversenyen Hándel, Bach és Wagner műveket adtak elő Antal György, Pé­ter József és Vaszy Viktor érdemes művész vezénylésé­vel. Befejezésül a rendezőség nevében Szécsi József a leg­sikeresebben szereplő kóru­soknak ajándékokat adott át. Az Országos Dalostalálkozó a karvezetők délutáni szak­mai megbeszélésével ért vé­get. Munkásemberek véleménye a jövőről Mi minden bizonnyal túl­teszünk majd a nagyapáin­kon, s többet fogunk me­sélni unokáinknak. Mert a mi napjaink, a mi korunk különösen • gazdag esemé­nyekben. A családjának élő Negyvenhat éves Rácz Fe­renc, a jutagyár tübeverő műhelyének dolgozója. Két gyermek gondját viseli fele­ségével, aki szintén a gyár­ban dolgozik. — Még van követelni va­lóm az én egyéni életemtől is. Hja, nem is kevés — kezdi sorolni. — Elsősorban le szeretném törleszteni az ál­lamnak azt a segítséget, me­lyet a házépítéshez adott. Azután ki akarom taníttatni a gyerekeket. — Házat épített? — Még 1958-ban. Magam ura vagyok a kis dorozsmai házban, de meg kell dol­gozni érte. Tíz évre szóló köl­csönt kaptam hozzá az OTP­től, 43 ezer forintot. 350 fo­rintos részletekben fizetem vissza. Veronika, a nagyob­bik lányom most felvételi­zett a közgazdasági egyete­men. Nagyon jó tanuló. A kisebbik gyerek nyolcadik általános iskolás. Varrónő szeretne lenni. Hát csak hadd legyen, mi nem akadályoz­zuk meg. Ami annyit jelent, hogy a Rácz-házaspár még évekig alaposan beoszt minden fil­lért, hogy jusson a kölcsön­törlesztésre, teljék Veroni­kára, amikor jól jön neki egy kis ösztöndíjkiegészítés, vagy egy divatos új ruha, meg a kisebb lánynak is meglegyen mindene, amire vágyik. A nyugdíjas Az SZTK-ban találkoz­tunk össze, a fogászat előtt. Az első fogát húzatta éle­tében, pedig már nem fia­talasszony Kiss Gyuláné, a kendergyár nyugdíjasa. Mosolyog a kérdésen. — Hogy én mit szeretnék még megérni? Nincs nekem már semmi vágyam. Ami fiatalabb koromban aggasz­tott, hogy ugyan mit csiná­lok majd akkor, ha már nem megy a munka, most egyál-" talán nem fáj. Nyugodtan, csendben, jól telnek a nap­jaim. Van három szép kis­unokám is, így hát igazán nincs semmi okom panaszra. Mondja csak őszintén, meg szeretné érni, hogy az em­ber eljusson valamelyik csil­lagra? — Hát... nem bánnám. Józsika (a gimnazista unoka) úgyis annyit beszél azokról a szputnyikokról, meg űrha­jókról. Gondolja, hogy élek még addig? Bizonyára. Akinek ilyen szép az öregkora! A béke híve Nem mintha az előzőleg megkérdezettek nem akartak volna békét, de Szabó Ist­ván, a bútorgyár enyvezője ezzel kezdi: — Először is, másodszor is, és harmadszor is azt szeret­ném, ha az én életemben már nem lenne többé há­ború. A többi vágyam mind csak ezután következik, sőt csak így valósulhat meg. — Mégpedig? — A legközelebbi tervem televízió vásárlása. Három­ezer forint már együtt van rá, karácsonyra meglesz a hiányzó összeg is. Azután egy motorkerékpár kerül sorra. Megelégszem nagyon a 250 köbcentis PannóniávaL Feleségemnek mosógép kel. lene. Szóval vannak terveim. Pedig a legnagyobbnak tűnő vágyam már megvalósult: januárban lakást kaptunk a Marx téren. — Volt katona? — Igen, nyolc évig. Had­nagyként szereltem le 1958­ban. De azért nem bánnám* ha megvalósulna a Szovjeté unió teljes leszerelési javas­lata és a kisfiam már nem ismerné a katonai egyenru­hát. Talán megérem még én is, hogy megszűnnek a had­seregek. Látja, ezt szeretném megérni.:. Valamikor kinevették vol­na azt a munkást, aki ilyes­mikről ábrándozik, mint akikkel én beszéltem. Most meg inkább >azt lehetne rá­juk mondani, hogy túlontúl szerények. Hiszen nem kí­vánt egy sem olyat, ami nem valósulhat meg És ha ne­héz lehet is Rácz Ferencék­nek, segít nekik a társada­lom, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, csakúgy, ahogy Kiss Gyulánénak biztosította a nyugodt öregséget Aki pe­dig úgy tervez, mint Szabó István, annak nálunk min­den sikerül. F. K. Egy órával tovább közlekedik e villamos és ez autóbusz a szabadtéri idején A Közlekedés i Vállalat felkészülése a várható nagy utasforgalom lebonyolítására A múlt évi szabadtéri játékok alkalmával a Sze­gedi Közlekedési Vállalat­nak mintegy 220 ezerrel több utast keülett elszállí­tani, mint rendes körülmé­nyek között. E számokból és a tavalyi tapasztalatok­ból okulva, a vállalat már az év eleje óta készül a szabadtéri játékokra várha­tó megnövekedett utasforga­lom lebonyolítására. Először is a motoros-ko­csikat újították fel. Kilenc vilamoskocsit átfestettek, így most már a megfelelő villamoskocsi­parkkal várják a vendé­geket. A MÁV eddig kilenc kü­lönvonat érkezését jelezte a tizenhét előadásra. A Köz­lekedési Vállalatnál úgy döntöttek, hogy az előadá­sok után egy-egy órával meghosszabbítják a villa­mosjáratok idejét. Tehát az eddigi 22 óra 50 perc he­lyett a szabadtéri játékok idején 23 óra 50 perckor indul az utolsó villamosjá­rat. Az éjféli, valamint a haj­nali vonatokhoz alkalom­szerűen külön biztosítják a villamoskocsikat. A Kossuth Lajos sugárúti, az újszegedi, a fodortelepi és a felsőtiszaparti vonalon a feszültség hónapokig nem volt megfelelő. Ezért lassú volt a közlekedés, a kocsi­vezetők nem tudták az elő­irányzott menetidőt betar­tani. A Szegedi Közlekedési Vállalat kérésére a Fővá­rosi Villamosvasút sietett segíteni: majd a vendégeket, hanem a szokott megállóhelyekről indítják a menetrend sze­rinti autóbuszokat. A tava­lyi tapasztalatok alapján hozták ezt az intézkedést. Ha addig járható lesz az Újszegeden most készülő kövesút, akkor többször különjáratot indítanak az megkezdte a felső távká- európai hírű füvészkert bel-vezetékek átszerelését, -"megtekintésére. E rendkívül fontos, 300 ezer forintos munkával július 16-ára készülnek el. Ezzel nemcsak a szabadtéri játé­kok idejére, hanem a továbbiakban is megja­vul a közlekedés. Az áramellátás biztosítá­sára új egyenirányító be­rendezést szereztek be. Ez­zel teljesen biztonságossá válik a szegedi villamosko­csik áramellátása. Gondos­kodtak még fedett villamos várócsarnokról is. A napok­ban készült el a rókusi állomás előtt a modern várócsarnok, a Dugonics téren is ugyan­csak szép várócsarnok lesz hamarosan kész. A helyi autóbusz is fel­készülten várja a szabadté­ri játékok idejét. Az autó­buszok nagyjavítását elvé­gezték és a villamosvasút­hoz hasonlóan az autóbuszok utolsó já­rata is egy órával később, tehát 23 óra 40 perckor indul. Az előadások végeztével nem külön buszok várják Ezer mezőgazdasági szakembert bocsátanak ki az idén a főiskolák Az Agrártudományi Egye­temen és a három mező­gazdasági akadémián hétfőn megkezdődtek az államvizs­gák. A négy intézményben több mint négyszáz végzős hallgató ad számot tanul­mányairól és védi meg dip­lomatervét. Az agrártudományi főisko­lák az idén összesen 700 mezőgazdasági és erdőmér­nököt, 86 kertészt és 116 ál­latorvost bocsátottak, illetve bocsátanak ki, a levelezőta­gozatokon pedig mintegy százan szereznek ebben az évben diplomát. Bár a me­zőgazdaság még egyetlen év­ben sem kapott ennyi fiatal szakembert, a végzett hall­gatók mégis számuknál két­szer több álláshely között választhatnak. (SlIUs íelvéteiei) Közel fél ezer dalos ajkán zengett Sosztakovics Dal az er dőröl című oratóriuma a dalostalálkozó díszhangversenyén Ot műsort sugároz majd a moszkvai TV A moszkvai televíziós központ 1965-től egyszerre öt programot sugároz majd. Az új televíziós adótorony elké­szültével 15 stúdiót adnak át rendeltetésének Már készí­tik az adótorony különleges berendezését, amely a műsor­sugárzás mellett azt is lehetővé teszi, hogy 18 rádiórelé vo­nalon továbbítsák egyszerre a moszkvai programokat. A stúdió berendezése arra is alkalmas lesz, hogy egyidejűleg négy helyről adjanak televíziós helyszíni közvetítést. Az említett öt televíziós program közül az egyik a moszkvai televízió rendszeres, színes adása lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents