Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

7 Vasárnap, 1960. július 31. Az új technika új mozija ER/CH KASTNER! A. brnói kiállítás pavilonja = itt mutatták be a „Hazánk túkre" c. filmet. A képen csak az első négy vászon látható. ' Arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk olvasóinknak a két új csehszlovák műfajt — legutóbb a Dél-Magyarország július 27-i számában a Laterna Magicát, most pedig a polyecránt. Először határozzuk meg azonban, mi a különbség a kettő között? Nos — az előbbi a film és a színház, ez utóbbi pedig több film kombinációja. A polyecran első bemutatója ugyancsak a brüsszeli világkiállításon volt — a "Prágai Tavasz« nemzetközi zenei fesztivált elevenítette meg. Különböző síkokban elhelyezett, különböző formájú, közös képzőművészeti kompozíciót alkotó vásznak függtek a kis előadóteremben, ahol a prágai hangversenyek zenéje hangzott fel «•* s a vásznakon a zenekar, a szólista, a zongorázó kezek, vagy — hangulat-ritmusban f— a prágai parkok hosszan nyúló, szökőkutakkal, szobrokkal, tornyokkal díszes képe. Az elmúlt két év alatt egyre új és új jelleggel muforradalmi májusi napokban, 1945 tavaszán született — két széles és hat szokott formájú vetítővásznon elevenednek meg a felejthetetlen napok: a középen, a széles mögött hazafiak pusztulnak. Aztán minden úton —. a nyolc vásznon — szovjet harckocsik törnek előre, hogy megmentsék Prágát, s benne az újszülött Janát is. Jelenet a „Hazánk tuKre" e. polyecran-filmből. vásznon, a szülőszoba üvegablaka mögött új élet sír fel, s köröskörül dühöng a háború. Fent repülőgépek zúgnak, az utcákon a szabadság harcosai esnek el, a koncentrációs táborok drótsövénye „Ifjúság" Jana táncát az ú.t tavaszra ébredő virágok kiserlk. Képekben tűnik fel az ország és Jana életének 15 éve. Hiszen az 1948. februárjában fegyvert fogott munkások a hároméves kislányért is harcolnak fegyelmezett tömegükkel, amelynek oly vidáman integet Jana az egyik vászonról. Az alapgondolathoz — filmen bemutatni Csehszlovákia 15 évét — szerencsésen rkapcsolódott a tizenötéves kislány szimbóluma s a tökéletes technika. Az új műfajt jelentő film művészi ereje pedig éppen abban rejlik, hogy az egyszerre feltáruló nyolc kép sem szórja szét a néző figyelmét, hogy a magasrendű technika és az igényes művészi kifejezésmód egyetlen hatalmas, mélységesen ható, érzelmeket felkavaró képpé egyesül. Menczel János Ha mi németek győztünk volna A neves német költőnek magyarra átköltött verse még az első világháború után született. A második világháború után sem vesztett aktualitásából, s most, amikor Nyugat-Németországban újra tegyverkezik a fasizmus, ismét időszerű. A német militarizmus semmit sem változott: régen a császár, utóbb a Führer, most akár Adenauer nevében gázolná le a szabad népeket. — E versnek egy másik fordítása A másik lehetőség címmel idén jefent meg a költőnek Szív a tükörben c. kötetében, Békea István átültetésében. Parádé lenne minden délben, Európa germán volna régen, s -Heil* — mondanák a négerek, ha csatát a mame-i réten mi nyertük volna, németek. Ha őrmester jön, jóelőre ugornánk félre a járdáról, s feszes haptákban lenn a sárból köszönnénk minden csörtetóre; s kardot kötnénk a csecsemőre. És mit törődnénk az eszünkkel? Gránátok közt járnánk vakon, Wotánban bízva: nem veszünk el, és úgy aludnánk balkezünkkel simán a nadrágvarraton. A Rajnánál rakétafényben tölthetnők tüskés drótsövényben a kurta békeéveket, ha az Ardennek erdejében mi győztünk volna, németek. Fülek lennének a falakban, puskák várnának száz alakban a föld alatt, a víz felett, és nászágyükban menyecskéink vassisakban feküdnének. Törvény rendelkeznék a nővel, hogy minden páros esztendőben szülnie kelljen egy fiút, mivel hogy puszta ágyúcsövei nem nyerjük meg a háborút. Pipáznánk már az ágyútűzben, s mindenki franciákat űzne titkosrendőrtől vérebig, s az értelem bilincsre fűzve börtönben lenne évekig. Berlinben ülne még a császár, és szabadságára a polgár várhatna még egy életet, ha akkor, Verdun ostrománál mi győztünk volna, németek. Farsang lenne a porosz tisztnek s s nem volna már litvánnak, lettnek, belgának, franciának irgalom, s a háborúk, mint operettek vonulnának a színpadon . Hogy mindezt persze csak mesélem, mint egy hóbortos éneket, azért van, hogyha jól emlékszem, mert az Ardennek erdejében, Verdun alatt s a marne-i réten csatát vesztettünk, németek. A fnulccdf/et^ színiálszás silcMtiéct \ Fontos feladatok a szakszervezeti színjátszó rendezők munkaközössége előtt A nemrég megalakult szakszervezeti színjátszó rendezők munkaközössége tevékenységével talán sikerül majd kiemelni a kátyúból a szegedi műkedvelő színjátszó mozgalmat, amely idestova egy éve egyhelyben topog, noha néhány esetben néhány színjátszó csoport kiemelkedő teljesítményt is produkált. Ezek közé tartozik a November 7 Művelődési Otthon, a Szegedi Kenderfonógyár és a Szegedi Orvostudományi Egyetem műkedvelő színjátszó csoportja. Nem az a baj, hogy a jó példák idézésekor leginkább ők szerepelnek, a jó munkáért szóló dicsérést is legtöbbször ök kapják. Az a baj, hogy mások nem tartoznak közéjük, vagy csak esetenként emelkednek figyelemre méltó színvonalra. A színvonalbeli különbségek okairól A hullámzások, a nagy színvonalbeli különbségek jó ideje tartanak már, s erre figyeltek fel a színjátszó rendezők is, akik egymagukban képtelenek lennének a problémán segíteni. Munkaközösségben azonban igen, megosztva a tapasztalatot, és az abból születendő teendőket. Igy már lehet valamit tenni a nagymultú szegedi műkedvelő színjátszás érdekében. A probléma természetesen nem egyszerű, s főleg nem születik nagy eredmény máról holnapra. Sajnos sokféle gátló körülménnyel kell szátatkozott bft a polyecran. Elkészült a világkiállítást bemutató, mozgalmas *EXPO 58 a látogató szemével«, az 1959. évi moszkvai csehszlovák kiállításon vetített *Az ember és az üveg*, a cseh üvegművészet eposza, s a monumentális *Hazánk tükre«, amelyről a Szeged testvérvárosába látogatók, a tavalyi I. Brnói Nemzetközi Vásár vendégei mesélhetnének sokat. Csak most készült el azonban az első polyecrán-film, amely nemcsak bemutat — bármennyire művészi formában is —, hanem cselekménye is van. Elmar Klos és Jan Kadar »Ifjúság« című filmje, amelyet a most folyó prágai »Csehszlovákia 1960« kiállítás közönsége láthat elsőként, egy 15 éves leány életét mutatja be. Jana a Amfaerek éj e.mke.*e.k Két igaz történet Kovács diszpécser először ment ki a strandra az idei nyárban. Jókedvű volt és friss, hiszen éppen aznap kapott tekintélyes prémiumot. S mivel az öröm, a jókedv anynyira elringatta, kissé könnyelmű lett. A.z üzemi öltözőben ledobálta ruháit, s usgyi, ki az aranyos homokra. Estefelé letussolt. majd öltözni kezdett. Meg akarta tudni hány óra, de hiába nyúlkált könyékig nadrágja zsebében, órájának csak ltűlt helyét találta. Kicsit töprengett, nem hagyta-e otthon, majd dühös nagy átokba kezdett: — Gyalázatosak, becstelenek az emberek ... Saját munkatársukat meglopják ... útszéli zsiványok, rablók ... senkiben sem lehet megbízni... Súlyos ítéletével mogorván hazament és sokáig nem tudott elaludni, meri attól félt, hogy a felesége megkérdezi tőle: — Te Edi, hány óra van? Másnap Kovácsné volt szabad, s ö is lement a Tiszára kislányával. Jót lubickoltak, labdáztak, s naplemente előtt letussoltak. A gondos asszony, mielőtt a tuss alá állt, letette gyűrűjét és óráját a betonra, s azután az enyhe napra feküdt száradni. Tíz-tizenöt, percig élvezte a pihenést, amikor a mikrofonban felhangzott egy üzenet: -Női karórát és gyűrűt találtak. Igazolt tulajdonosa átveheti a stúdióban.. Kovácsné a móstfc oldalára fordult és csodálkozni kezdett, hogy vannak még könnyelmű emberek, akik igy elhagyják értékeiket. Kislánya zökkentette ki csodálkozásából. — Anyu, hány óra? — Te szent ég! Az órám... a gyűrűm ... Rohanás a stúdióba. Hálálkodas és köszönet. S Kovácsné azóta mindenütt azt zengi, hogy milyen csodálatosak, milyen nagyszerűek, milyen becsületesek manapság az emberek! S. L molnia a színjátszó rendező munkaközősségnek, mint például a sűrűn megnyilvánuló közömböséggel, amelyet egykét üzemi szakszervezeti bizottság tanúsít színjátszó csoportja iránt. Erre a jelenségre is tudunk példákat idézni, akár az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat, akár pedig a Szegedi Jutaárugyár esetében, s mostanában nem is először említjük őket ilyen vonatkozásban. A színjátszó csóport tagjai pedig mindkét üzemben lelkesek, csak többet kellene törődni velük. Hátrányos helyzetben Az üzemi kulturális élet más területein működő műkedvelő csoportokkal — különösen pedig különféle sportágakat művelőkkel — szemben általában hátrányos és erősen megkülönböztetett helyzetben vannak a színjátszók. Hogy azért-e, mert a zenekari és táncos produktumok minden esetben látványosabbak, de tény, hogy ezek szereplői több anyagi támogatást és közvetlenebb segítő szándékot élveznek, mint a -nehézkesebb* színjátszók. Ez a megkülönböztetés vi"szont károsan hat a színjátszó csoportra, és külön-külön minden egyes tagjára, ha azt látják, hogy szorgalmukat nem sokba veszik. A kedv, az önkéntes munkavállalás, a szórakozva tanulás és tanítás mértéke ilyenkor csökken, vagy akad, aki átmegy a táncosok közé. sőt esetleg I a több anyagival támogatott sport valamelyik szakosztá[ lyába. Műsorpolitikai segítség Reméljük, ezt a visszásságot tisztázza majd munkájával a színjátszó rendezők munkaközössége. Az előkészítő tevékenység már folyik, s a program széles skálájú. Szerepel többek között a müsorpolitika igazi megvalósítása is, segítve ezzel a színjátszókat, hogy ne maguk kísérletezzenek eleve rossz színdarabbal, amely feleslegesen elveszi idejüket; eredményt viszont nem tudnak vele felmutatni. A helyes műsorpolitikai gyakorlat felméri majd azt is, hogy melyik színjátszó csoport milyen feladat elvégzésére alkalmas,- mire van és mire nincs elegendő ereje. Természetesen helyes lenne megtanítani a színjátszókat több türelemre is, amely ugyancsak a rendező munkaközösség feladatai sorába tartozik. Rá kell vezetni a színjátszókat arra, hogy milyen tevékenységgel lehet sikert, maradandó sikert elérni. Állandó önképzés S az összhang, a kedvező kapcsolat színjátszók és rendezők között is más lesz ezután, mint eddig volt, avagy kevés kivételtől eltekintve — nem volt sehogy. Ezt hamarabb is észre kellett volna venni, de jobb későn, mint soha. Egymásban nem a riválist kell látniok. hanem a kölcsönös segítő szándékot. A színjátszó rendezők munkaközössége mo6t majd meg tudja valósítani előadássorozatok formájában — ami eddig is nagyon hiányzott, talán az egyhelyben topogás egyik oka is volt — a kellő önképzést: alaposan el kell sajátítani • a színpad-, a mozgás- és a beszédtechnikát, a különféle rendezési elveket, képszerkesztést stb. A színjátszó csoportok vezetői csak ilyen alapokról tudják átadni tudásukat munkatársaiknak, akik egyenként és együttesen is helyes irányba fejleszthetik képességeiket az állandó önképzés gyakorlatával. fc. F. Évről évre növekvő színházi és moziközönség A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben figyelemre méltó adatokat hozott nyilvánosságra a kultúra fejlődéséről a népmüvelés különböző területein. A jelentés többek között beszámol a könyvkiadás növekedéséről: ez év első negyedében mintegy kétmillió-hétszázezer könyv került a boltokba. A jelentés többek között beszámol arról, hogy a tíz év előttinek többszörösére emelkedett a rádióelöfizetök száma. Évről évre nagyobb közönségnek játszanak színházaink. Az év első negyedévében már kétmillió felett volt a nézők száma. A statisztikai adatok azt is bizonyítják, hogy sohasem jártak annyian moziba, mint az elmúlt két-három évben. 1959-ben például 134,8 millió, ebben az évben pedig eddig 37 millió jegyet adtak el a mozivetítésekhez.