Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-23 / 173. szám

9 VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! I A Biztonsági Tanáé* í határozata P a Kongói Köztársaság j ügyében # s 3| 1 Ktfzérdeka kérdések f MAGYAR SZOCI ALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 58. évfolyam, 173. szám Ara: 60 fillér 1 A hétvégi sportműsor Szombat, 1960. július 23. ÜNNEPI HETEK ELŐTT M a este felhangzik a harsonák szava, kigyulladnak a' reflektorok Szeged nagy -színháztermében", amelynek falait az árkádok oszlopsorai, tetejét pedig a csillagos ég kárpitja alkotja. Nemcsak a Dóm előtti hatalmas színpadot árasztja el azonban a reflek­torok sugárcsóvája, hanem a mai estétől közel egy hó­napon át egész Tisza-parti városunk is reflektorfénybe kerül. Az ország közvéleményének, sőt mind több kül­földi országnak a figyelme is jogosan irányul e nagy­múltú városra, amely a szegedi ünnepi hetek merész és nagyrahivatott kezdeményezésével lépett elő, s e hetekben olyan kiemelkedő programokat nyújt, mint a szabadtéri játékok, az ipari vásár és a mezőgazdasági kiállítás. Sok mindenről beszél Szegednek e nagy vállalkozása, amelynek kezdeti, de már e kezdetben sem lebecsülendő eredményeiről tavaly is meggyőződhettünk. Régóta meg­nyilatkozott már a szegediekben az igény, hogy újítsák fel városunk vezetői a "Híres szabadtéri játékokat új ke­retek között, s elevenítsék fel a szegedi ipari vásárok ha­gyományait is. Hosszú esztendőkön át nem nyílott erre alkalmas lehetőség, de az első adandó alkalommal a sze­gediek e tiszteletreméltó igényére, vállalkozó kedvére épít­ve a város pártbizottsága és tanácsa megtette a kezdemé­nyező lépéseket. Vállalta e nagy felelősséggel járó kezde­ményezés gondjait, s a lelkes munkával megalkotott terv elnyerte a kormányszervek bizalmát, messzemenő támo­gatását is. Így született újjá és érlelődött valósággá ta­valy a szabadtéri játékuk gondolata. Egyben a vártnál is na­gyobb sikerével mindenekelőtt arról tanúskodott, hogy a népnek és vezetőinek összefogásával minden akadály le­győzhető, és ország világ elé állhatunk e közös összefogás termékeny talajából kinőtt alkotásainkkal. Ez az idei ün­nepi hetek, az idei ünnepi játékok legfontosabb alapvonása is: az a széleskörű összefogás, amellyel e város minden becsülete* dolgozója magáénak érzi e napok eseményeit, s nemcsak érzi, hanem tesz is érte ki-ki a maga módján, a maga lehetőségei között. Mert nem erről tanúskodnak-e a virágokkal feldíszített erkélyek, a virágpalántákkal be­ültetett házelők, a csinosított házak, utcarészek, mintha egy nagy család várná illő díszben, tisztasággal, szeretettel vendégeit. Hány és hány társadalmi munkás órá rejlik egy­egy kerület,- egy-egy utcarész csinosításában, amelyek, ha nem is egyedül az ünnepi hetek kedvéért történtek, de a szaijidékban, a munkák gyorsabb elvégzésében benne élt ez a gondolat is. Minden szegedi egy kicsit rendezője, de mindenképpen valamilyen formában részese . ü.nnepi he­teinknek — ez adja szívmelegítő, igazi tartalmát e mozgal­mas napoknak. T udja mindenki, hogy a múltban is voltak sza­badtéri játékok Szegeden, rendeztek ipari vásárt, jöttek idegenek, megkóstolták az ízletes szegedi ha­lászlét, s vittek papucsot is magukkal. Most tehát nem tör­ténik itt más, mint e régi hagyományok felelevenítése és egyszerű folytatása? Kereteiben, formájában tulajdonkép­pen csakugyan folytatásról van szó. Mégis mennyire más az, ami napjainkban Szeged falai között lezajlik. Erről beszélnek az előbbi sorok is, amelyek csak szerény sza­vakkal vázolhatták a szegedieknek szinte népmozgalom számba menő közös erőfeszítését, akarását a vállalkozás minél nagyobb eredményessége érdekében. Valami új történik például a Dóm előtt is. Bármeny­nyire folytatása a játékok a korábbi hagyományoknak, mégis uj ez a maga nemében, amelyre bátran használ­hatjuk a kezdeményezés kifejezést is. Igaz ez a megálla­pítás, ha csak abból a kiindulásból is nézzük, hogy a mű­sor feltétlenül a legmagasabb igényesség, a szocialista kul­turális politika jegyeben fogant és egyéni érdekek, üzleti célok semmiképpen nem lehetnek befolyásolói. Nem ok nélküli ez a megjegyzés, hiszen közismert dolog, hogy a múlt játékainál ilyesféle tényezők nem egyszer jutottak szerephez. A másik megállapítás, amely az újat, a kezde­ményezés jellegét hivatott bizonyítani, ma már szinte köz­helynek számít. De az éppen a felemelő benne, hogy ma már egyebek között annyira természetesnek vesszük az üj közönséget a színházban, a tárlatokon, a hangversenyter­mekben — és itt a szegedi szabadtéri játékokon is. A munkás, aki a múltban csak a térről kívül rekedve hall­gatta a kiszűrődő zenét, vagy az állóhelyekre futotta keresetéből, s a paraszt, aki a falu csendjében többnyire fel sem figyelt rá, mit rendeznek az urak az ő pénzéből is a városban, most ott ül a legjobb helyeken és egy fel­tárulkozó uj világ frissítő, erőt árasztó levegőjét szívja ma­gaba. E sorok igazát bizonyíthatják a szabadtéri játékok szervezőirodájának számoszlopai, s még inkább gondjai, hogyan elégítsek ki az üzemekből már he­tekkel előbb jelentkező jegyigényeket. Az ország birtokosai, a munkások beülnek a paholyokba. a széksorokba kultúrára éhesen és magabiztosan. Magabiztosan, mert tudják, hogy ők az igazi mecénásai e nagy kulturális ünnepnek, hiszen az ő munkájuk, erőfeszítésük teremti meg napról napra anyagi javainkat, teremti meg alapfeltételeit e játékoknak is. Velük együtt jönnek a falvak, a tanyák dolgozó pa­rasztjai, ugyancsak birtokosai a hatalomnak, részesei anya­gi és kulturális felemelkedésünknek. Nem a kalendáriumot olvasó, petrőleumos szobákból elóbátortalankodó paraszti nép lép itt elő, hanem művelődni vágyó, öntudatosodó, mindinkább felvilágosult dolgozó emberei a földnek, kik­nek falusi művelődési otthonok, könyvtárak, á művelődés száz és száz szála nyújtja a kulturáltabb élétviszonyokat. Vélük egy sorba ül az értelmiségi, a szellemi munkás is, aki magára talált, hivatására lelt ez új rendben, a munkás­paraszt hatalóm rendjében. Éppen a ml szabadtéri játé­kaink is hozzájárultak az értelmiségnek ahhoz a felisme­réséhez, hogy a proletariátus diktatúrája nem megfojtja, hanem ezzel ellenkezőleg, felkarolja és élteti kulturális értékeinket, az emberiség kultúrájának igazgyöngyszemeit, s mindezeket a dolgozó nép egészénék közkincsévé kívánja tenni. A szabadtéri játékok mellett méltán dobogtathatja meg szegedi szívünket az ünnepi hetek másik két, kiemelkedő programja, az ugyancsak ma megnyíló XVIII. Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás, valamint az egy hét múlva kez­dődő DélaífŐlái Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Mind­kettő ugyancsak a maga keretei között, ha viszonylag talán kis méretekben is, de tükrözi azt a roppant változást, amely hazánkban a felszabadulás másfél évtizede alatt végbement. Az ipari vásár 14 ezer négyzetméternyi terü­letének zömét a szocialista ipar és a szövetkezetbe tömö­rült kisiparosság remekei, ízléses és kedvelt készítményei töltik be. Szinte minden kiállítási tárgy és a különféle iparcikkek bő választéka arról beszél, hogy a nyűgjét le­rázott munkás, a szövetkezettel megerősödött kisiparos még szebbet, még jobbat teremt meg keze munkájával, mert szaktudása mellett lelkesedése, az értelmét lelt munka öröme is irányítja e dolgos kezeket. A mezőgazdasági ki­állítás számos érdekessége mellett ugyancsak beszédes bizonyítékok sorát táfja majd a látogatók elé arról, hogy micsoda új élet, micsoda eddig ismeretlen lehetőségek tárulkoznak fel a növénytermesztésben, az állattenyésztés­ben a szövetkezeti mezőgazdaság kialakulásával. E kiál­lítás, reméljük, hasznos tapasztalatcsere lehetőséget is teremt az itt összesereglő parasztemberek számára: ter­melőszövetkezeti gazdák elmondhatják tapasztalataikat a még egyénieknek és más vidékek gazdái beszélhetnek munkájukról a szegedieknek, vagy viszont N em puszta látványosságnak szánja e két kiállítást a város — bár kétségtelenül nem szorul háttérbe ér­dekessége sem —, hanem meg akarja mutatni, mire képes egy város dolgozó társadalma, amely él a szabad ország adta lehetőségekkel és a szocialista építés felemelő útját járja. Néhány éven át a felszabadulás után nem a. megfelelő ütemben fejlődött városunk, most annál na­gyobb lendülettel épül, növekszik, erősödik. Szeged dol­gozóinak jogos a büszkesége, hogy ilyen méretű és jelen­tőségű ünnepi hetek rendezésére képes, mint a tavalyi után a mo,st kezdőcfő idei, Öé a jogos büszkeség mellett egy pillanatra sem Szabad felejtenünk, hogy ennek alapi­ját pártunk, kormányzatunk segítő készsége teremtette meg, amelyre a jövőben is építünk és számítunk. A mi ünnepi heteink, a szabadtéri játékok nagysza­bású kulturális megmozdulása, a vidéki élet ilyen tekintetű felfrissülése is folyománya, egyenes következménye általá­nos politikánknak, amely a vidék felemelésére és a műve­lődés, a kultúra teljességére,. kiterebélyesítésére törekszik. A múltról ezt nem mondhatjuk el, mégha e játékok — a már említett tartalmi változásokkal ugyan — itt, Sze­geden zajlottak is. Nem a vidék felemelése, nem az ál­talános kulturálódás része volt mégsem akkoriban az ün­nepi szabadtéri játék, hanem egy üres, soviniszta "kultúr­fölény" meséjének bizonygatása, amelyből szájtépő haza­fiak igyekeztek kirakatpolitikát csinálni. Sok-sok jószán­dékú becsületes művész és művészetbarát ember fárado­zása vált így mások eszközévé, vagy éppen sikkadt el az ellentétes szándékú törekvések hínárjában. A magyar vidéknek, a szocializmust építő Magyaror­szág egy nagy városának fórumáról a kulturális értékek megbecsülésének, a népek barátságának, a békés alkotó életben rejlő beláthatatlan tehetőségeknek eszméjét hirdetjük. Nem állítjuk, hogy világraszóló, amit teszünk, hogy nincs már semmi e körül, amit javítani, amit tökéletesíteni . kellene. Vannak gondjaink a vendégek el­szállásolásával, az ünnepi hetek jelenleginél is nagyvona­lúbbá tételével és más kisebb-nagyobb problémával kap­csolatban. Mindezek, biztosak vagyunk benne, hogy időről időre, évről évre csökkennek, mind kevésbé jelentősekké válnak. Azzal a hittel, s erőnkben bízó tudattal nézünk az ünnepi hetek, a játékok jövője elé, amely bátorságot adott tavalyi megindításukhoz és az idei még nagyobb igényű folytatásukhoz. Világraszólóvá akarjuk tenni annak hangos és elhall­gattathatatlan hirdetését, hogy az operaköltészet szárnyaló dallamait, az igaz érzelmekről, az élét szépségeiről szóló írók, költők szavait, a művészet tiszta szép hangját akarjuk hallani, s nem a fegyverek kattogását, bombák robbaná­sát, asszonyok, anyák sírását, gyermekek jajszavát. Azt hirdetjük innen, e világméretekben talán kis város ünnepi heteiről Erkel muzsikájával, a moszkvai balettművészek játékával, Madách klasszikus művével és minden egyébbel, hogy csak az a politika lehet célravezető, s tálálkozhat az emberiség helyeslésévél, amely életet, biztós megélhetést, műveltséget nyújt. Nem elpusztítani, banem fejleszteni akarjuk az emberiség kulturális értékeit — énnek fényes tanúbizomj-ságai a szegedi üryhepi hetek. S a népek békés egymásmelléit élésének a Szovjetunió által meghirdetett politikája vézethef csak tovább ezen az úton. A ma este felzengó harsonák szava hiídeti majd, hogy ezen az útón járunk: a béke, a jólét, a kulturális felemel­kedés virágzó, nagyszerű távlatókat nyitó útján. LÖKÖS ZOLTÁN Ma kezdődik a szabadtéri játékok ünnepségsorozata Déleitttt nyitják meg az ipirl vásárt — Este díszelőadás a Beloiannisz táras A szegedi ünnepi hetek nyitánya a mai nap: meg­kezdődik az egyhónapos nagy kulturális program, s az ipari, mezőgazdasági és sportesemények gazdag so-, rozata. Délelőtt 10 órakor a ha- J gyományos helyen megren­dezett XVIII. Ipari Vásár és Kiállítás ünnepélyes megnyitóját tartjak meg. Megnyitó beszédet Ladányi Benedek, a váróéi tanács v. b.-élnökhélyettese róond. Ez­után / ' naponta reggel 9 órától este 21 óráig várja a vá­(Llebmann felv.) sár és kiállítás a látoga­tókat. Este 8 órakor a Szegedi Szabadtéri Já­tékok színhelyén folytató­dik az ünnepi program, a játékok megnyitásával és első előadásával. A harson ások háromszor üdvözlik majd a közel nyolc­ezres közönséget, s azután 8 óra 10 perckor a. Himnusz akkordjai csendülnek tel­Ezt követően Biczó György, a' éárösi tanács v. b.-elnöke mond ünnepi beszédet,; majd bemutatják a játékok nagy sikert aratott, s idén felújí­tott nyitó operáját, Erkel Hunyadi László-ját, Tíz kiállítás nyílik Ma délelőtt az ipari vá­sár megnyitásával egyidő­ben összesen tíz különböző kiállítás nyitja meg kapuit a Szegedre érkező vendégek és a város érdeklődő közön­sége számára. Nagyszabású képzőművészeti kiállítás nyí­lik a Móra Ferenc Múzeum képtárában "Képzőművésze­tünk a felszabadulás után« címmel a Nemzeti Galéria rendezésében, amelynek anyagában több szegedi fes­tő képei is • kiállításra kerül" nek. A kiállítások centruma az ipari vásár területén az Építőipari Technikum épü­lete. Itt 5 kiállítás anyagát tekinthetik meg az érdeklő­dök. Az épület egyik földszinti termében nyílik meg a sze­gedi bélyeggyűjtők igen ér­tékes anyagú tárlata. Az I. emeleti termekben a Képző­művészeti Alap Kiadóválla­latának "A képes levelező­lap története- cimü kiállí­tását láthatja a közönség. Az épület II. emeletén 4 tárlat nyert elhelyezést. Ki­állították a szegedi általá­nos és középiskolák poli­technikai oktatásának ered­ményeiről tanúskodó s a ta­nulók által készített mun­kadarabokat. A politechni­kai kiállítás mellett szintén nsgy érdeklődésre tarthat számot az Országos Műem­lékvédelmi Bizottság "Ma­gyar műemlékvédelem- cí­mű tárlata. Újra kiállították a felszabadulásunk 15. év­fordulója alkalmából rende­zett dokumentációs kiállí­tás anyagát, s végül itt he­lyezték el a Szegedi Szabad­iéri Játékok történetét be­mutató tárlat anyagát is. Ugyáncsak ma délelőtt nyílik a Móra Ferenc Mú­zeum kupolacsarnokábán egy érdekes építészeti kiállí­tás, míg a múzeum föld­szinti kiállítótermeiben t a >>Szegedi kismesterségek- cí­mű néprajzi tárlatot tekint­hetik majd meg az ürinepi hetek vendégei. Nemzetközi fotokiállitas nyílik ugyanosak ma dél­előtt az Ifjúsági Ház nagy­termében. A fotókiállítást a Szegedi Fotoklub rendezi, s anyagában számos külföldi fotoklub elküldött képei sze­repelnek. Végül a Tolbuhin sugárúti Uttörőházban sz úttörő "Kt mit gyűjt?- cse­reklub rendez érdekes, * cse­relehetőséggel egybekötött kiállítást. Térzenék, muzsikáló nyári esték Az ünnepi hetek keretébea a szabadtéri játékok ideje alatt minden szombaton és vasárnap helyi és vidéki fú­vós, valamint népizenekarok közreműködésével összesen tizenhárom alkalommal ren­deznek térzenét a Széchenyi téren felállított pódiumon. Igy július 23-án, szombaton este 18 órakor a hódmező­vásárhelyi Honvéd zenekar, 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Munkásőrség ze­nekara, 3Ó-án ismét a hód­mezővásárhelyi Honvéd ze­nekar, 31-én. vasárnap a Ha­tárőrség Központi zenekara, augusztus 6-án a hód mező. vásárhelyi Honvéd zenekar, 7-én a Munkásőrség Zeneka­ra, ugyancsak 7-én délután a Béke zenekar, 13-án a Mun­kásőrség zenekara, 14-én a hódmezővásárhelyi Hód véd zenekar. 20-án, szómtéton a Határőrség Központi zeneka­ra. 21-én a Munkásőrség ze­nekara és végül 21-én este a Dankó zenekar ad szóra­koztató műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents