Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-09 / 135. szám

5 Csütörtöki 1969. Júnlns Harminchat hónap után — szakmunkásvizsga előtt Szakmunkásvizsga előtt 811 a Szegedi Kenderfonógyár három utolsóéves ipari tanulója, közöttük Fábián Béla. Hosszú volt az út idáig. Nem is annyira a végtelennek tűnő 36 hónap miatt, mióta a lakatosműhely ipari tanulója lett, hanem főképp azok az események tették azzá, melyeknek — mi tagadás — maga Volt az oka. Hojyan Je kezdődött? Nem a legjobban. Faluról városba cseppenni, ott is nyomban egy szakma rejtelmei közé, a gyári fegyelembe és a kollégium rendszerességébe — kicsit soknak tűnt egyszerre Fábián Bélának. Méghogy ő ugráljon? Azt már nem! Hányszor és hányszor szaladt fel arcára az a hányaveti szájrándítás, ami miatt összegyülekeztek a felhők felette, nehéz lenne már felidézni. Tény az, hogy csakhamar kitört a vihar. — Elengedett kormánnyal kerékpároztam be az udvarba, észrevette az otthon igaagatója s magához hivatott. Ez az eset tette fel a koronát viselt dolgaimra — emlékezik vissza. — Ha az tizemben nem sietnek segítségemre, ha nem vállalják értem a felelősséget, akkor most nem is tudom hol lennék. Dolgozott kSeífyár* ban egy idős, sokat látott, 6okát tapasztalt kommunista, Findics István, aki magaköré gyűjtötte az ipari tanulókat, elbeszélgetett velük a régi tanoncsőrsról, mesélt nekik a Szovjetunióról, ahová emigrálni kényszerült a mesterek és tanoncok világából. — Sokszor összeültünk meghallgatni az okos szót és vitatkoztunk i6 eleget. Abban az időben léptem be az ifjúsági szövetségbe. findics István, az alapszervezeti párttitkár volt az egyik, Kovács Imre, a tanulók vezetője pedig a másik ember, aki különösképp törődött a rakoncántlan, szilaj fiatalokkal. Ha kellett, jó szóval, ha nem használt, akkor korholással, sőt fegyelmezéssel is. Högy volt-e értelme? Gondolom, igen. Ez Fábián Béla esetében bizonyítható dolog. Hírenyoma sincs már a vagány(Sifiis felvétele) Fábián Béla harmadéves Ipari tanuló és vizsgamunkája, melyet a gyár házi kiállításán is bemutattak. kodénak, aki az egész világ képébe grimaszol. Helyébe egy komoly munkásgyerek lépett, akiben a fiatalság nem a szertelenséget jelenti, hanem az erőt, ügyességet és vidámságot. — A gyári körben sportolok. Télen a tornateremben, nyáron a Tiszán. Olvasta a vasárnapi kajakverseny eredményeit? Egyébként nagyon szeretem a tánczenét: két érettségizett barátommal együtt járok szórakozni. Kovács Imre közbeszól: — Arról még néirt esett szó, hogy az alkalmanként adódó társadalmi munkából mindig szívesen kiveszi részét, és még arról sem, hogy milyen örömet szerzett munkájával legutóbb az egész gyár számára. Hál inpn Err51 * do,ogllöl íyCII. ról valóban nem szabad elfelejtkezni. A lakatosipari tanulók országos versenyén ui. Szegedről egyedül Fábián Béla nevézétt be. S nemhogy szégyent hozott volna, dé dicsőséget szerzett: a 62 induló közül 6—8-ik lett. Csoda hát, hogy büszke neveltjére mestere? Még néhány hét és új szakmunkásokkal gyarapodik a kendergyár kitűnő lakatosgárdája. Az ifjú Fábián bizonyára megállja majd a helyét közöttük. Tavalyi vizsgamunkája — egy golyósprés — ott volt a Budapesti Ipari Vásár könnyűipari pavilonjában, az idei, amit — ha nem is hivatalosan — mestermunkának szokás nevezni, szintén elkészült már: a precíz keresztcsévélő mintapéldánya. Mintegy 600 kemény órába került, mire elkészült az öszszes konstrukcionális-, valamint lakatosmunka. A gép értéke, így mindenestől, meghaladja a tízezer forintot Elkészítése a jövendő szakember oroszlánkörmeit sejteti. Hosszú volt idő harminchat hónapja, bajokkal és örömökkel, eseményekkel téli. A szakmunkásvizsga előtt álló Fábián Béla már alig érti, miért Volt olyan nehéz az elsö hónapokban. Betört volna? Dehogyis! Éppen csak arról Van szó, hogy nevelői és a műhely , egész közössége rávezette az élet valódi értelmére, és segítségükkel megismerte a munka örömét f. K. VÁROSTÖRTÉNET — az orvos szemével Beszélgetés Gottwald László főorvossal Szeged történetéről netével. A város tanácsának jegyzőkönyveiben első ízben 1724-ben szerepel egy 3 forint 13 krajcáros tétel a >Betegh-ház* reparációjéra. 1739-ben Szűcs-Tóth Adalbert végrendeletében bukkan fel első ízben az alsóvárosi Polgári Ispotály neve, amelynek első gondnoka bizonyos Máthé nevű piarista plébános volt. Emellett egy-egy járvány idején külön -járványkórházakat* is létesítettek. A jelenlegi I, közkórház alapjait 1803-ban rakták le. Alapítása Posony Ignác nevéhez fűződik. És hogy gyógyítottak ebben a kórházban? Száz évvel ezelőtt... Egy lakatosmesternék a kórház gondnokához benyújtott Számlájából, pontosabban a számla egy-egy tételéből fény derül erre a nem túlságosan hízelgő képre. A számla elmondja, hógy a nevezett lakatosmester falba rögzített láncon függő, csepszeges, nyakba való karikát készített egy dühöngő őrült számára, amelyért felszámított nem kevesebbet, mint 7 kemény forintot. Eaua nevű őrült lábáról leverte a bilincset — ezért 36 krajcár — fölverte a nyakára — ezért újra 24 krajcár — ismét a lábára verte a bilineset — újabb 36 krajcár. Az akkori orvostudomány tehát, mint látható, eléggé radikális eszközökkel gyógyítgatta' az idegbetegeket, amíg esak végleg ki nem gyógyultak minden földi bajukból. Persze, az is elképzelhető, milyen fokon dühöngött a higiénia ezen a száz év előtti bllincsbevért idegosztályon. S egészen valószínű, hogy a többi betegnél sem volt sokkal jobb a helyzet. Azokat legfeljebb nem verték bilincsbe,.. A Marös utcai rendelő falát beborítják a régi, árvíz előtti Szeged utcáit, nevezetes épületeit ábrázoló egykorú rajzok. kőnyomatok fényképmásolatai. Az egyik képen azt a Szent Demetertemplomot látni, amelynex a tornyából még látható egy kis rész a Fogadalmi templom árnyékában. A másik kép az azóta eltűnt régi piarista zenedét ábrázolja, egy harmadik pedig eredeti tényképfelvételt 1879-ből, amelyen a vízzel borított Széchenyi teret örökítette meg a fotográfus lencséje. Nemes szórakozás A rendelő és a képek tulajdonosa dr. Gottwald László belgyógyász főorvos, akit nagyon sokan ismernek Szegeden, azt azonban már annál kevesebben tudják róla, hogy orvosi hivatása mellett szenvedélyes érdeklődéssel és szeretettel tanulmányozza a város történetét, foglalkozik a régi emlékek, kultúrtörténeti érdekességek fölkutatásával. — Nem vagyok történész — válaszol, amikor arról kérdezzük, miért nem lép a nyilvánosság ölé ezökkel az általa felkutatott várostörténeti érdekességekkel — s eZzel a kutatással csak szabad időmben, önmagam szórakoztatására foglalkozom. Egy-egy barátom megkérdezte már tőlem, mit akarók ezzel a fölhalmozódó történeti adathalmazzal. Ilyenkor mindig azt válaszolom, nem akarok unatkozni, ha megöregszem és mint orvos nyugalomba vonulok. De ahogy tovább gömbölyödik a beszélgetés fonala, kiderül, hogy többről van itt szó egyszerű időtöltésnél. Egy irattartóból sűrűn gépeit kéziratköteg kerül elö. Első oldalán ez a cím áll: Szeged története — egy orvos szemével. S a cím alatt lexikonszerű szűkszavúsággal sorakoznak a históriai tények. Talán egy ezután elkészülő könyv vázlata ez a kézirat? Talán csak egy tanulmányé? •— Erre most még magam sem tudok válaszolni — feleli. Annyi bizonyos, hogy egyszer nekifogok a megírásnak. a fölsorolt adatok valamilyen formába öntésének. Tallózás a gyűjteményben Érdemes kicsit tallózgatni ezek között az adatok köHIDAS ANTAL: TENGEREKTŐL TENGEREKIG Érdekes és értékes könyvvel lepte meg az olvasókat a Szépirodalmi Könyvkiadó: az Idei könyvnap alkalmából gazdag csokrot adott közre Hidas Antal műfordításaiból. A síerző több mint három évtizedig élt a Szovjetunióban, ahová a Horthyrendszer kényszerítette. Pályafutása a fehérterror idején indult idehaza és a győztes szocialista forradalom hazájában teljesedett kl. Saját művei és versei mellett megkezdte a legjelentősebb Orosz költők bevonásával a magyar költészet klasszikusai reprezentáns alkotásainak oroszra fordítását, s ezzel párhuzamosan a klasszikus orosz és ezovjét költészet magyar nyelvű tolmácsolását. Jelen gyűiteménvét elolvasva Irodalomtörténet! jelentőségű kezdeményezésnek lehetünk tanúi: annak idején elsőként vállalkozott például Tárász Seveserko -Kobzosa-ciklusának fordítására. Számos olyan versfordítása van, amelyék különféle antológiák és műsorfüzetek standard darabjai, a honi munkásmozgalom rendezvényeinek állandó műsorszámai voltak. Ezeket most külön gyűjteményben, egyszerre kapja kézbe áz ölvas ól Hljjjl KÖNYVESPOLC OROSZ IRÉN: NAPIRENDI PONT A BOLDOGSÁG Munkásnegyedek lakóival, termelőszövetkezeti gazdákkal találkozunk ebben az elbeszéléskötetben, amely a Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot. Az írónő a mai életből leste el ezeket a novellátémákat, s azon mód, frissiben nyújtja át őket az olvasónak. A szocializmus építésének, a ma valóságának igénlése és csodálata vezeti határozottan a tollát, s szereplői új erkölcsi magatartásra tanítanak bennünket. Aki ezeket az elbeszéléseket Olvassa, felismerheti a mi új világunk építéséért viiiótt küzdelemnek, hősiességnek a szépségét. 8ÜKÖSÍH MIHÁLY: ÓLÓMKÉTRÉG Fiatal, tehetséges pfózaírót svat ez a novellás kötet. Sükösdl Mihály neve ugyanis eddig folyóiratokból és antológiákból ismeretes az olvasó előtt. Első önálló könyvének írásai tartalmilag igen különbözők. Az első novella a Hetedik pecsét a felszabadulás előtti idők világába vezet, főhőse egy humanista orvos, akinek élete értelmét jelenti az üldözöttekkel való együttszenvedés és lelki összéfórfáS. A többi írások között a közelmúltat és napjaink valóságát bemutató elbeszélés egyaránt akad. Sükösdi máris kitűnő elbeszélő, novellái a szó nemes érteimébén Vétt izgalmas cselekményű, robbanó, sokszor kegyetlen eseményekkel zsúfolt írások. A 190 oldalas, négy elbeszélést tartalmazó könyvet a Szépirodalmi Könyvkiadó jeléntette meg. GORKIJ: NYAR Gorkij regényét az Olcsó Könyvtár sorozatban most jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó, Gellért György fordításában. Egy csöpp orosz faluba — örlovkába — új lakó érkezik, 1907 nyarán egy agitátor. Néhány ember, főleg szegény paraszt gyűlik kóréjé, s együtt tánulnak, vitatkoznak és figyelik, hogyan erjed a falu, hogyan gyűlnek az indulatok, hogyan izzik fel újra hamu alatt a parázs. Viszonylag kevés a regényben a külső történés, de annál gazdagabban árad benne az élet. Felejthetetlen emberi alakok, tömör, sokatmondó beszélgetések, gyönyörű természeti képek teszik izgalmassá, olvasmányossá a regényt. VÁRKONYI MIHÁLY: KENYÉR ÉS KERESZT A szerző első kötetbe foglalt írásait kapja kézhez az olvasó. Várkonyi — bár még kezdő író — érett eszközökkel, tisztázott mondanivalóval, keresetlen hangnemmel jelentkezik. Jellegzetesen rtlai író. Alakjait a dialógusok, a dramatikus lüktetés élteti. Elsősorban a munkásság sorsa érdekli, Írói programjának tekinti róluk minél teljesebb, átfogóbb képet adni, hiszen meggyőződése és foglalkozása is éhhez az osztályhoz köti. A Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent kötet méltán számíthat az olvasóközönség érdeklődéséré. GEREBLYÉS LÁSZLÓ: VOLT, VAN ÉS LESZ A költő szocialista, emberségéről tesz Őszinte és meggyőző vallomást ez a verseskötet, amely jórészt szovjetunióbeli utázáSók emlékét. őrzi. Olyan ember és költő szól az olvasóhoz, akinek egész élete és mindén érzése a szocializmus eszméjének jegyében alakult, s aki mindig a szocializmus világát törekedett és törekszik tovább építeni embersége és tehetsége szerint. Ez a teljes áthatottság teszi lehetővé, hogy minden témájában érvényre tudja juttatni politikai meggyőződését mély szocialista hitét. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) zött. Nemzetközi hírneve van a Szeged környéki őszibaracknak. Azt azonban már kevesen tudják, hogy egy herceg honosította meg Szegeden ezt a kitűnő gyümölcsöt. Lotharingiai János herceg-altábornagyról van szó, aki 1801-től 1812-ig volt a szegedi vár parancsnoka, s akinek a vár alatt, a Tisza partján elterülő gyümölcsöskertjéről legendák keringtek akkor a varosban. A kertet azóta elmosta a Tisza, a várat is eltüntette az idő meg az árvíz utáni városépítés néha túlságosan is serény keze, s a IV. Béla idejében épült várból ma már csak egy kis rész. a hajdan Maria Terézia látogatása tiszteletére emelt "Mária Terézia kapu* emlékeztet a régi időkre, s minden emberi építmény romlandóságára mostani, kőtárrá átalakított praktikus formájában. — Kár, hogy azt is lebontották. amit az árviz meghagyott a várból — teszi még hozzá a leírtakhoz Gottwald főorvos. Igaz ugyan, hogy a lebontás 12 ezer négyzetméter nagyságú területet szabadított föl és tett beépíthetővé, de akit rabul ejtenek a régi idők emlékei, az minden elveszett követ sajnál és féltő gonddal őrizgeti, ami még megmaradt. Milyen nagy érdeklődéssel néznék meg például a szabadtéri játékok idején Szegedre érkező turisták, vendégek a vár egykori -Kerektornyát*, a -Kunstwassefturm«-ot. amely a vár délkeleti oldalán állott, s amelynek belsejében volt 150 évvel ezelőtt a város egyetlen tiszta vizű kútja. Mert azt sem hinné el ma már senki, hogy még a múlt század második felében is milyen borzalmas egészségügyi viszonyok uralkodtak Szegeden. A várost mocsarak, bűzös vizű árkok és csöpőrkék szabdalták keresztül-kasul, s hogy a nép, mert nem ihatott helyette bort, mint a város urai, a Tisza szüretién, vagy egyszer megszűrt vizét itta. Milyen vizet ittak a régiek? S a könyvespolcról előkerül egy könyv. Patterson, múlt századi angol utazó könyve Magva rófszágról. A könyvben esik néhány kevéssé hfzelgő mondat Szegedről i». A Jámbor utazó leírja, hogy amikor a rekkenő nyári melegben Szegedre érkezett és az •Aranyoroszlán* vendéglőben ivóvizet kért, olyan vizet hoztak neki. amely alig völt világosabb színű a felhígított iszapnál. Amikor ő ezért felelősségre vonta a pincért, az így védte meg a Tisza vizét: -Kérem, uram, ez a víz annyira zsíros és tápláló, hogy már emiatt Sem lehet átlátszó a színe!* Amiből megállapítható, hogy az akkori pincérek egy csöppet sem voltak ügyetlenebbek a mostanlaknál. Az ivóvizet egyébként ugyanezen utazó leírása szerint külön vizesputtonyokban ho2ták a városba és apró deszkabódékban úgy árulták, mint most a bambit, vagy a mézescukrot. Ezt az iszapos, zavaros, -egyszer megszűrt* folyóvizet... Nem csoda hát. hogy a lakosságot állandóan járványok tizedelték. Pusztított a malária, a vérhas, a kolera, a pestis és a többi ...és persze mindenekelőtt az árvíz. Az 1879-ef nagy árvíz előtt legutóbb 1712-ben egy hasonló nagyságú katasztrófa alkalmával szinte csaknem teljesen elpusztult a város és már-már el akarták telepíteni mostani helyér ól a folyótól távolabb fekvő, vtóvédett területre. S ha ennyi volt a vész, a iárvány, hogyan ápolták a betegeket? Volt-e ispotály a számukra, voltak-e örvösök? Gyógyítás — 100 évvel ezelőtt Gottwald László sokat foglalkozott a szegedi ispotály — mostani I. számú kőzkórház hélyén állt — törtéŐrizzük meg, ami érték Aki ezeket a dolgokat Olvassa, csak az mérheti fel, mit fejlődött száz esztendő alatt aZ orvostudomány, s mit fejlődött a betegek kórházi ellátása Magyarországon. Gottwald László főorvöa históriai érdekességet körött tovább is tallózhatnánk. Külön beszélhetnénk arról, hogy sokáig foglalkozott a magyar hadsereg egyenruházatinak fejlődésével egeazeégligyi szempontból. A híres szegedi boszorkányper te egyik kedves témája, ö, sókakkal ellentétben, politikai és anyagi természetű okokat lát a per hátterében. Hiszen a boszorkánykapitányként elítélt és elégetett 82 éves Rózsa Dániel főbíró Szeged Város leggazdagabb és legnagyobb tekintélyű polgára Volt S nem lehetetlen, hogy nemzetiség) ellentétek is közrejátszottak a boszorkányperben. A per ügyésze szerb származású amb«r volt, a vádló pedig horvát nemzetiségű. —- Sokszor elgondolkodtató — mondja még befejezésül —, milyan rohamos gyorsasággal tűnik el minden, ami régi, ami eltűnt időkre emlékeztet. Csak emléktáblák maradnak Itt állt Juhász Gyula szülőháza. Itt játszott a régi szegedi színház... Maholnap már semmi sem marad belőlük. Pedig ezek közül a történeti emlékek közül nem egy akár a feltámasztást te megérdemelné. Hogy dr. Gottwald László, nak, s vei* együtt a régi Szeged má« rajongóinak igazsága van-e ebben a dologban, nehéz vólna eldönteni. Hiszen a magasba sZökó, modern lakóházakra épp úgy büszke lehet minden szegedi, mint a múlt néhány mohos téglájára. Az Viszont igaz, hogy az új Szeged fölépítése közben nem szabad elfelednünk azt, ami a régiből nagyszerű és mafadánóóaágra méltó volt. Kötelez bennünket erre az a tisztelet, amit a gyermek érez szülői iránt Mi valamennyien ennek a városnak vagyunk a gyermekei. Papp Lajos