Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

5 Szerda. 1990. június S. Nylonból — gépalkatrész . Egy szegedi ktsz korszerű készítményei Még a technika fejlődésé- lékekben egybeolvasztják. A sége egyre növekszik, mert nek mai szédítő tempója kihűlt, megszilárdult tömbö- mind több üzemben akarnak mellett is kétkedéssel fogad- ket darálják, színezik. A vil- rátérni ezeknek a korszerű cikkeknek az alkalmazására. Ezért az életrevaló ktsz minden segítséget megérdemel a megyei KISZÖV-től és más séfével — úgynevezett iUebékes szervektől dolgozófröccaentéssel - Sk létszám' helyiség * mas igé" rroccaento^l - alakitjak inek probiémáinak meg. ki a kivant formát. oldásában. ™ •» ja az ember azt a bizarr lamosárammal olvasztott műhangzású hírt, hogy valahol anyagból használt nylonharisnyából gépalkatrészeket gyártanak. Pedig ez szó szerint igaz, s nem is valahol külföldön, hanem — Szegeden. * A város több kisipari szövetkezetének kisebb-nagyobb dugattyús gépek, mintaszerszámok, kokillák segítAz ország legkülönbözőbb D. B. Indul a kísérleti színpad Elsőként Dér Endre József Attila-díjas szegedi író Marika című színművét mutatják be Az idei színiévad elején több fiatal művész került a Szegedi Nemzeti Színházhoz a főiskoláról. Ambícióval, lelkesedéssel dolgoztak és törekvésükből arra is futotta, hogy a színházon kívül szép vállalkozást kezdeményezzenek. műanyagokkal foglalkozó üzemeiből valósággal el részlegéből egyesített, árasztják már a kis üzemet szintetikus műanyagfeldol- megrendeléssel. A budapesti gozó üzemet létesítettek a Msgyar Posztó részé re edDobozkészítő Ktsz-ben. dig importált bivalybőrbői ... .... , készült szövőgépvetőfejeket L3 \0ZP?,ntl 1126111 gyártanak műanyagból. Ez az giben kezdte meg mukode- a,katréfi;, Aránként kétezer sét. Már idén több mint fél- nekvS kltto? millió különféle gépalkat- "fKJ^f* Y*" re®,® u veteloben, s ezt a műanyag részt gyártanak az üzemek műanyagszövet és egyéb huliiiuaiij-asoiuvci, ra hul- vajybdr £)e ladékából, valamint használt jobban kiállja, mint a biaz acélnál is jobban "helytáll*, mert például az Újszeged; mintegy nylonszövetekből, a többi között harisnyából is. Az ilyen gépalkatrészek jóval könnyebbek tartósabbak és KeYde?-^ Lenszövő élettartamuk három-négysze- 20 ezer műanyagcsapágy. resen meghaladja akar a leg- DerseIvt rendelt 5™?- Ehhez keményebb acélból készülte- £afit yehellyel keverik a mű. . . , , . „ anyagot, igy készítik a SzeA kt» .szakembereinek gedi Tömegcikk Ktsz-nek is újításai, kiserletei alapján | gyermekkocsi-csapágyakat ugyanis a lekülönbözőbb mjntegy 17 ezer darabot minőségű összetételű szinteKaptak már megrendelést l^L™^^3^ gyufásdobozragasztó korongperiont stb.) tetszés szerint tudnak keményíteni, lágyíra, a Csepeli Motorkerékpárgyártól sok ezer színes, Y."LYe,g-e.MÓ Vegyi anya" tetszetős fogantyúra, máshonnan villanymotor- és kelgumiszerű tetőgépalkatrészre és sok gokkaL Így rugalmas, anyagtol a legnagyobb más különleges cikkre. A igénybevételnek kitelt terv szerint esapágyig mindenféle gépalkatrészt előállítanak. negyedevenkent mintegy ... , , . - három tonna műanyagból -fi £35,'ÍSiéSEt k-2ít-ek használt cikkeket először ki- — ebben a negyedévben válogatják, utána nyomás például egymillió forint éralatt, forró, hengeres készü- tékben. Munkájuk jelentőÉlénkül ax idegenforgalom Szegeden. Igen sok külföldi turista ismerkedik a várossal, s jól képzett idegenvezetők kalauzolják őket. Legutóbb damaszkuszi orvos érkezett Szegedre, s meglátogatta a szabadtéri játékok színhelyét is. Szeged lengyel testvérvárosának távlatai A Dél-Magyarország számára Irta St. Mojkowsklj, a lódzi Glos Robotniczy főszerkesztője Lódz a Lengyel Népköztársaság második legnagyobb városa. 1880-ban mintegy 20 ezer lakosa volt, 20 évvel később már 300 ezer, ma pedig több, mint 750 ezer. A város az aranyhajsza időszakában épült és az építő szervek egyetlen mércéje a gyárosok érdeke volt. Nem meglepő tehát, hogy ilyen körülmények között a városépítés tervszerűtlenül haladt, hogy sok volt a városban a nyomorúságos, még az elemi egészségügyi követelményeket sem kielégítő viskó. A városok palotáit körülvevő parkok mellett, melyeket az utca felől magas kerítés védett, épültek az üzemek és azok mellett terültek el az ócska földszintes házak, vagy a laktanyaszerű bérházak, amelyek a kizsákmányolt munkás hajlékát képezték. Valaki azt mondta, hogy ez a város olyan, mintha a kapitalista -jótékonyság* és furcsaságok múzeuma lenne. Ára ez még keveset mond. A két háború közötti Lódz nem más, mint egy, az egész lengyel burzsoázia elleni hatalmas vádirat. A városban, ahol a két világháború között mintegy 600 ezer ember élt, talán a lakosság négy százaléka fogyasztott jó vizet, és ugyanannyi lakott csatornával ellátott házban. Ebben a városban minden ötödik ember munkanélküli volt, és tüdővész tizedelte a lakosságot. Nem volt itt egyetlen felsőoktatási intézmény sem, ellenben volt 80 ezer analfabéta. A lakásviszonyok szokatlanul rosszak voltak. Elegendő arra utalni, hogy a háború utáni első években több mint 250 ezer szobában lakott háromnál több személy. Az utcák, ahogy a költő megállapította, hosszúak és keskenyek itt, mint a katonai lövészárkok. Lódz egyes negyedeiben a népsűrűség talán egész Európában a legnagyobb. Egy utca itt annyi lakost tömörít, amennyit másutt egy kis város. !gy szü etott tehát az a város, amelynek építőit csak a mohó tőkések érdekei vezéreltek. Megszületett a káosz-építészet városa, ahol nem vették figyelembe a munkás lakosság legelemibb szükségleteit sem. Ilyen — erősen leegyszerűsített — helyzetképet találunk a városban 1945-ben. Ilyen körülmények között kezdett munkához a népi hatalom. Az eltelt 15 év alatt nagyon sokat dolgoztunk. Ma már a lakások 70 százalékát elláttuk vízzel és csatornahálózattal. Felépítettünk 60 ezer lakást (a következő ötéves tervben 100 ezer lakást épitünk), új kórházakat, iskolákat (ebben az ötéves tervben 107 iskolát). Nyolc felsőoktatási intézményben kezdtük meg a munkát ezen belüi a Tudományegyetemen, Politechnikai Főiskolán, Orvosakadémián. Felszámoltuk az írástudatlanságot is. Am 19 év alatt nem lehetett eltűntetni a kapitalizmus minden hanyagságát. Ehhez hosszú évek kitartó munkájára van szükség. A mi fő elképzelésünk az, hogy Lódzból teljes egészében szocialista várost építünk, hogy a dolgozók munka- és életkörülményei a lehető legjobbak legyenek. Nálunk sokat vitatkoznak Lódz jövőjéről és fejlődésének távlatairól. A változásokat amelyeket végre akarunk hajtani, a város 700 ezer lakosa munkájának megzavarása nélkül kell kiviteleznünk. Nyilvánvalóan ez elmélyíti a nehézségeket. Könnyebb egy űj várost felépíteni, mint a régi foltokat átépíteni és kijavítani egy nagy város élő szervezetén. Megnevezünk terveinkből néhányat, melyek talán nemcsak városunk lakóit érdeklik. Elsődleges feladatunk — úgy átépíteni a várost, hogy a belváros központi helyet foglaljon el a többi városrészhez viszonyítva. Ma Lódz olyan, mint egy észak-dél irányú vastag bél. A városfejlesztési tervek előirányozzák úgyszintén a nyugat-keleti irányú terjeszkedést. Az óváros körül már ma is új önellátó települések épülnek, erős bolthálózattal, egészségügyi és kulturális intézményekkel, mintha új kisvárosok létesülnének. Vajon mi lesz az ódon, túlnépesedett belváros sorsa? Egyszerűen kénytelenek leszünk "kiszellőztetni*. Ez azt jelenti, hogy a sűrűn összeépített házak között átjárókat kell létesítenünk, szélesítenünk kell a főútvonalakat, ahol lehet, zöld sávokat, parkokat kell kialakítanunk, a lakónegyedeken kívül kel] helyeznünk a gyárakat, ügyelve a környezet megválasztására. Ezért az építők a régi házakat tervszerűen felrobbantják, szélesítik az utcákat, zöld sávokat létesítenek. Városunk fejlődéséről . álmodozva mindenekelőtt azt kell tudnunk, milyen jellegű lesz a jövőben. Az eddigi vitákból az tűnik ki hogy Lódz a jövőben hatalmas textilipari központtá emelkedik, de más iparágak is megtalálhatók lesznek itt, elsősorban a vasipar lesz jelentékeny. Az egesz környék ipari szakkádereit a lodzi központ fogja képezni. Lodz még fontosabb tudományos és kulturális centrummá válik, s már ezt megelőzően is fontos adminisztratív központ lesz. 1980-ban a lakosság száma meghaladja a 800 ezret. Minden embernek biztosítani fogjuk a munka és pihenés megfelelő feltételeit. Tervbe vettük ezért a már meglévő ipar korszerűsítését és előkészítjük újabb ipari létesítmények építését Nagy-Lódz területén. A város vezetése előtt álló főfeladatok egyike az új lakóházak lehető leggyorsabb építése. A normális lakásfeltételeket biztosítani kell, amellett sok régi házat is le kell bontani: 1980-ig 440 ezer új lakószobát kell építeni! Már ez az adat is bizonyítja, milyen hatalmas feladatok várnak megoldásra. Másik nagy gondunk a víz. Lódz egyike Európa azon kevés számú városainak, amelyek nem folyó mellett terülnek el. Ismeretes, a textilipar töméntelen mennyiségű vizet fogyaszt. Lódz a vizet általában a távoli Pilica folyóból, 30 kilométeres csővezetéken keresztül kapja. Hogy kielégítsük a lakosság és az ipar állandóan növekedő igényeit, már most megkezdtük egy másik csővezeték lefektetését. A szakemberek állandó vitaanyagát képezi egy nyitott csatorna építésének terve is, amelyik a Warta folyóból vezetné a vizet a városba. A vizkérdés ennek a nagy emberi és ipari szervezetnek tehát állandóan elsőfokú problémája. A harmadik gond — az egészségügyi viszonyok határozott megjavítása. Ezzel a célig] ültetjük a fák ezreit, valamint sok tizezer cserjét, s építjük a parkokat. A városban hatalmas mennyiségű gyárkémény füstöl, és minden nap több ezer tonna korom és por hull. A füstkorlátozás — fő probléma itt. Építettünk hát egy nagy hőerőművet. Már most is sok gyár onnan kapja az áramot. Ezeknek a gyáraknak a kéményei már nem füstölnek. Állandó és következetes munkával ezen a téren is végrehajtjuk tervünket. íme néhány, a legközelebbi jövőnk gondjai közül, s meg lehetne őket sokszorozni. Ezen tervek végrehajtása sok fejfájást okoz nekünk. Am ez kellemes fejfájás. A növekedés fájdalma. És reméljük, hogy a Vörös Város, a forradalmi Lódz viszonylag rövid idő alatt igazi szocialista város lesz. Kísérleti színpad megteremtésére dolgoztak ki tervet. A maguk önművelésén, színészi fejlődésén túl azt is célként tűzték ki, hogy szegedi írók színpadi műveit bemutassák. Kezdeményezésük támogatásáért a KISZ városi bizottságához fordultak, amely örömmel vállalt védnökséget fölötte. Miután a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől és a társadalmi szervezetektől a kellő segítséget megkapták, mindjárt munkához is fogtak. Dér Endre József Attiladíjas szegedi iró Marika című Karomf el vonásos színművét tűzték műsorukra. A színmű a felszabadulás idején és napjainkban játszódik. Főhőse Bánszki András, aki tanulmányait nehéz körülményei miatt csak úgy tudja végezni, hogy közben házi tanítóskodással foglalkozik. Egyik tanítványa, Marika, egy jól szituált ügyvéd-politikus leánya. A gyakori együttlét során a két fiatal egymásba szeret és ezt a szerelmet különösen gazdagon és szépen állítja színpadra a szerző. A fiatalok társadalmi helyzetének különbözősége azonban nem teszi lehetővé boldogságukat. Érdekesen mutatja be az író a két fiatal további sorsát is, napjainkig. A színmű bővelkedik színpadi fordulatokban és gazdag rendezői fantáziával kerül bemutatásra. Békés András rendezőt ismert művészek támogatják munkájában. A férfi- és női főszerepet Madaras József és Földi Teri játsszák. A színmű egyéb szerepeiben Décsy Györgyi, Kátay Endre, Károlyi István, Somogyi Miklós, Király Levente, Árkos Gyula és Forgács Márta játszik. A díszleteket Sándor Lajos tervezte. Mint a szereplő művészek névsorából láthatjuk, a kezdeményezést a színház intézményesen is magáévá tette és a jövőben is kész pártfogolni. A hétfőn, június 13-án este sorra kerülő eredeti bemutató — melyet a Nemzeti Színházban rendeznek meg — tanulságos és kitűnő szórakozást és színházi élményt ígér, s ősztől minden bizonnyal újabb vállalkozások követik a mostani várható sikert. Minden évre terveznek néhány eredeti bemutatót, melyek között első helyen találhatjuk majd meg a szegedi írók színpadi alkotásait. Nagy értéke még a kezdeményezésnek, hogy minden esetben társul a szinművészeC, az írók és a közönség hasznos gondolatcseréjével. A Marika bemutatója után is baráti találkozót rendeznek az újságíróklubban. Ezen a színmű művészi értékeit és a színpadi kivitel technikáját, valamint a művészek játékát és a rendezést vitatják meg egymás között a színészek, az érdeklődő szegedi írók, a vidéki vendégek és természetesen a közönség soraiból azok, akiket a kezdeményezés és a színmű vitára ösztönöz. Huszka Jenő legszebb dalaiból. .. Szellők szárnyán ... Daru madár fenn az égen ... Kis cigaretta valódi, finom ... Tündérkirálynő, légy a párom ... — s igy sorolhatnánk tovább a kedvesebbnél kedvesebb, dallamosnál dallamosabb melódiákat, melyek egy álmodó, szerény, de gazdag fantáziájú muzsikus szülöttei. Huszka Jenő dalolta meg valamennyit, soksok kellemes percet szerezve ezzel az ízléses, igényes könnyűzene kedvelőinek. Nekünk szegedieknek különösen kedvesek a Huszkamelódiák, hiszen szerzőjüket e város adta a zenének, itt született, innen indult pályájára, amelyet nemcsak az ország, de mondhatni az egész világ megismert. Néhány éve újból Szegeden járt, új operettjének, a Szép Juhásznénak bemutatójakor, s ez volt az utolsó látogatása, Pedig mennyire örültünk volna, ha itt van velünk hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban. amikor az ő legszebb dalai csendültek fel közel három órán át. Az Országos Rendező Iroda állított össze műsort tiszteletére, amelynek első bemutatótót Budapesten az Erkel Színházban tartották, de e dalok szerzője betegsége miatt már azon sem tudott részt venni. S aztán elindult e kis dalcsokor vidéki körútjára, bemutatta a televízió is. de addigra ő rá. aki megálmodta ezt a dallambö muzsikát, már csak emlékezhettünk. A hétfői két előadás — a délutáni és esti — dicséretes kezdeményezés volt, s többségében híven Ls szolgálta a könnyűzene e nagy mesterének err,i,-*t. Mindenekelőtt G e n c sy Sáriról és Szabó Miklósról, s mellettük O s zwald Gyuláról mondhatjuk el ezt. ök nyújtottak művészetben, kövességekben és ízlésben egyaránt a legtöbbet és legszínvonalasabbat. Eredatt'eg Szabó Miklós nem szerepelt, a műsorban. s fellépése ufón külövöskévnrn megállapíthatjuk, hogy kár lett volna őt kihagyni. Egyik erősségét jelentette az előadásnak. Egyébként a budapesti kezdettől fogva részese volt ennek az összeállításnak, nem tudni mi indokolta volna tehát, hogy éppen abban a városban ne énekeljen, amelynek színházához szer-, ződött. Operai fellépése mellett a szegediek szívesen hallják ebben a műfajban is, amelyben annyi népszerű szám fűződik nevéhez. Rajtuk kívül emlékezetes marad még sallangtalan. szép előadásmódiával Csákán y i László, aki a "Doktor úr"-dalt és "A két kis veréb* e. sanzont adta elő. Kissé bizonytalannak mutatkozott Koltay Vali. bár ő is szerzett néhány kellemes, muzikális percet, akárcsak Lehoczky Éva és Pándi Eszter. Sajnos T ih a ny i Magda és Antalf f y József kettősei teljesen megtörték az est hangulatát erőltetett, tartalmatlan és a jó ízlést is bán'ó számaikkal. A zenei kíséretet, a M A V budapesti szimfonikus zenekar látta el, amely két önálló számmal, a "Bob herceg« és az "Erzsébet* nyitányával is szerepelt, Pécsy Tamás vezénylésével. Jó képességű együttest ismertünk meg, könynyed kezű karmesterrel, arra azonban ügyelniük kellene, hogy nagyobb alázattal szolgálják az énekeseket, mert sokszor elnyomták hangjukat. Néhol a tempóvételt is kifogásoltuk. A műsor sikeréhez nagymértékben hozzájárult T amási Eszternek, a televízió bájos bemondónőjének konferálása. A lirai hangvételű konferansz azonban lehetett volna egységesebb cs következetesebben felépített is. L. Z.