Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

Vasárnap, 1960. június 12. 4 új körülmények között tiC — Ki a leglelkesebb szö­vetkezeti gazda? A kérdésre összenéztek a röszkei Petőfi Tsz vezetői és szinte egyszerre mondták: — Az öreg Tombácz Anti bácsi. Lepipálja az még a fiatalokat is. Éppen takaros tanyája nagy udvarából jött ki, amikor összetalálkoztunk vele. — Hívattak a szövetkezet központjába — mondta —, oda indultam, de jöjjenek beljebb egy kicsit, majd az­tán megyek. fl hetvennegyedikben vagyok Elnéztük, amint kissé gör­be lábaival fürgén lépkedett előttünk, alacsony termete enyhén billegett. Svájcisap­ka volt a fején, tömött ba­jusza alatt sűrűn mosolyra nyílt a szája. Olyan jó ötve­nesre becsülheti az idegen, pedig mint mondotta: — Már a hetvennegyedik­ben vagyok. — Nem olyan nagy idő az. Attól függ, az ember hogy érzi magát. En még jól birom, nincs ne­kem semmi bajom. Az első világháborúban ugyan kap­tam egy lövést, azóta nem voltam prvos kezében. A pa­tikát, meg a doktort kerülöm, inkább elmegyek a kocsmá­ba. Jólesik néha egy kis szó­rakozás. Mert ugye, . dolgo­zunk egész héten. Rám bíztak egy munkacsapatot Erről aztán bővebben be­szélgettünk a verandán. A tavasszal lett szövetkezeti gazda Tombácz Antal: a ré­gi ember szinte máról hol­napra új körülmények közé került. — Most így van jól — említette. — En negyven évig foglalkoztam főleg sző­lővel, gyümölccsel. A tanya körül lévő tőkéket, fákat magam • telepítettem. Nem mondom, volt értelme a munkának, jól éltünk, de elég is volt abból. Reggel felkeltünk már 3—4 órakor és sötétedésig hajtottuk ma­gunkat. A tavasszal arról volt szó, hogy alakítsunk szövetkezetet. En is belép­tem, húsz holddal. Most is ekkora területen gazdálko­dom, de mind szőlő. Rám bíztak egy munkacsapatot, vagyunk nyolcan, mindnyá­jan hozzáértők. Reggel 6­kor kezdünk, este 6-kor be­fejezzük és minden munka rendben van. Elvégeztük már a sekély- és a mélyka­pálást, egyszer permetez­tünk. Meg lehet nézni, jöj­jenek. Száz munkaegység Kivezetett a szőlőbe, ahol már virítanak az apró für­tök. — Nem lesz sok, de sú­lyos fürtöknek indul — mondta. 'Mi mindent elkö­vetünk, hogy jó termésünk legyen. Ugy érzem, a cso­portom tagjai szeretnek, mondták is, hogy szívesen dolgoznak velem. Nekem már több mint 100 munka­egységem van. Az egyik fiam is szövetkezeti tag, a feleségem pedig elvégzi a házkörüli teendőket és se­gédkezik, mert még kis ka­csákat is vállaltam gondo­zásra. Van artézi kutam, a tanya végében egy kis tó alakult, itt majd jól megél­nek. Ugy találjuk meg a számításunkat, ha dolgo­zunk. Aztán úgy pattant a ke­rékpárra, hogy akárki meg­irigyelhette volna. Ment a közös gazdaság ügyében: mert most már szívvel-lé­lekkel oda tartozik. Markovits Tibor íetmelöszövelkezelekben A közelmúltban megjelent földművelésügyi miniszté­riumi és könnyűipari mi­nisztériumi közös közle­mény szerint az iparitanuló­szerződéseket július 15 és augusztus 25 napja kö­zött lehet megkötni a terme­lőszövetkezetekben. A tsz-ek csak abban az esetben szer­ződtethetnek ipari tanulót, ha a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya megállapít­ja, hogy a tanuló szakmai képzése biztosított. Azok a dolgozók, akik évek óta va­lamely ipari szakmában dol­goznak, szakmunkásvizsgára bocsátásukat kérhetik, ha 18. életévüket betöltötték, ipari­tanuló-szerződéssel szerződ­tetve nem voltak, va® ha igen, szakmunkásvizsgát nem tettek. A szakmunkás­vizsgára irányuló kérelmet a megyei tanács ipari osz­tályához kell benyújtani. A szegedi járás gyümölcsöseiben megkezdték a korai cseresznye szedését. A balástyai Móra Ferenc Termelőszö­vetkezet már több mint három mázsa cseresznyét adott át a MEZÖÉK-nek. Képünkön Terbe Margit és Németh Klára, a szövetkezet lelkes fiataljai szüretelik a korai cse­resznyét. Időszerű tanácsok: Fontos a burgonya töltögetése A termelőszövetkezetek segítsék a háztáji állatok nyári takarmányozását A szegedi járás termelő- ges zöldtakarmányt, ákkor zetben természetesen csak szövetkezetei a lehetősé- juttatni kell egyéb takar- úgy és olyan mértékben se­gekhez mérten i®ekeznek mányféleséget is a háztáji githetik a háztáji állatállo­évközben is segítséget nyúj- gazdaságok részére. Néhány mány takarmányozását, tani a háztáji gazdaságok- tsz-ben a betakarítható ta- hogy az ne menjen a közös ban tartott állatok takarmá- karmányból juttatnak a ház- kárára. Ahol nem rendel­nyozásához. E~re nagy szük- táji állatoknak. Ennek érté- keznek elegendő zöldtakar­ség van, hiszen háztáji gaz- két is természetbeni előleg- mánnyal, keressék, kutassák daságokban, a kertekben ként számítják fel a szövet- a sokszor elhanyagolt helye­ttem mindenütt terem ele- kezeti tagok részére. Né- ket, árkok partjait, töltés­gendő takarmány féleség. A hány szövetkezetben úgy oldalakat, va® parkokat, segítésnek többféle módja gondolták, hogy takarmány- ahol takarmányozásra al­honosodott már meg terme- területet adnak az igénylök- kalmas füvet kaszálhatnak, lőszövetkezeteinkben. Több . „ . Ha ezek a területek nincse­helyen azonban még most is neK' Ha szuKseges' elsosor nek a szövetkezet birtoká­keresik, kutatják a megfe- ban pillangos-felesegekbol ban> ^^ vásároiják mega lelő formákat. Ezzel kapcso- juttassanak, de csak akkor, fütermést A szül sé"leten Loztetásárf^ISdf iSÍ ha * ^^ 01863 £clüli mennyiséget adják át tanács mezőgazdasági osztá- den haza tud]a szálllt£mi a a tsz-tagoknak és nyújtsa­lyán a többi főzött h elmon­dották: Most a legeltetés idősza­kában akkor cselekednek helyesen termelőszövetkeze­teink, ha biztosítják a ház­táji gazdaságok részére is a legelőt, függetlenül attól, hogy a legeltetési bizottság, va® a tsz kezelésében van a legelőterület. Természete­sen minden esetben fübért kell megállapítani a kihaj­tott állatok faja, kora és száma alapján. Ha a tsz ke­zelésében van a legelő, ak­kor a fübért ú® kell kezel­ni, mint a közös gazdaság bevételét, s ezt mint előle­get kell elszámolni a tagok részére. Ilyen esetben a pásztorról a tsz gondosko­dik. Ha megfelelő nagyságú, vagy több legelő áll rendel­kezésre, helyes külön-külön kialakítani a közös és ház­tályi gulyát, csordát és nyá­jat. Több termelőszövetkezet tagjai süldő, vagy tenyész­állat nevelésére kötöttek szerződést a szövetkezettel. Helyes, ha ezek részére mér­séklik a fűbért. Ha a legelő nem biztosít­ja teljes egészében a ház­táji állatok vészére szüksé­termést és ezért a közös nak segítséget, időt, lehető­munkából nem esik ki. séget a kaszálásra és a szé­Minden termelőszövetke- na betakarítására. A burgonyatöltögetés mű­veletét csak az végezheti el helyesen, aki ismeri an­nak célját és a növényre ®akorolt hatását. A gumók megvastagodott föld alatti szárrészek, a szár föld alatti rü®eiből fakadó tarackokon (stóló­kon) képződnek. A tarac­kok és ezzel a gumók szá­mának emelkedését előse­gítjük, ha a szár föld alatti részét növeljük. Ezt e®­részt a mélyebb ültetéssel, másrészt a töltögetéssel ér­jük el. Az ültetés mélysé­gének a szántóföldön talaj­nemenként megvan a ha­tára (8—15 cm), amelyet tú'Iépni nem célszerű. A töltögetés megtoldja az ül­tetési mélységet és ezzel meghosszabítja a szár föld alatti részét. A tíil töeetésnek van más célja is. A növek­vő gumóknak helyre van szükségük. Mindenki meg­figyelheti nyár végén, mi­ként repedezik a föld a burgonyatöltések oldalán a terebélyesedő gumók nyo­Az újszentiváni Üj Élet Termelőszövet­kezet 265 holdon termel kukoricát. Az egész területet négyzetesen vetették be. Ez a termelési módszer nagyban megköny­nyitl a szövetkezet munkáját, mert a Uu­korirát jórészt géppel kapálják — mint képünk ábrázolja. A traktoros és a gépke­zelő naponta 25 hold negyzetesen vetett kukoricát kapál meg. Ezt a munkát ennyi idő alatt egyébként csak 12 gazda és nyolc ló tudná elvégezni. Ugyanakkor a négyze­tesen vetett kukorica több termést is hoz. A szövetkezet részt vesz a 30 mázsás ku­koriratermesztési mozgalomban. Ennek ér­dekében emelik a lioldankénti növény­számot, úgyhogy a kapalas utan a ritkí­tásnál fészkenként két tövet hagynak. mására. Töltögetéskor ba­rázdát húzunk a sorok kö­zött, így a bakhát falait szabaddá tesszük, miáltal a gumók nyomása a bakhát mindkét odalának irányá­ban érvényesülhet. Ennek hiányában, különösen kötöt­tebb talajokon, a növekvő gumó terjeszkedési lehető­séget ott keres, ahol a talaj csak némileg enged, minek következtében deformáló­dik, értékéből veszít, akár vetési, akár étkezési célra termeljük. Végül a burgonyatermés veszteségmentes gépi fel­szedése csak jól töltögetett területen lehetséges. A töltögetés e három célt szolgálja és semmiesetre sem helyettesíti a talajla­zítás, porhanyítás és gyom­irtás müveletét. Sajnos, sok helyen takarják el az el nem végzett kapálások szín­helyét töltögetőekével! Az eredmény rövidesen /elárul­ja e hibát, mégpedig a ter­mésre igen hátrányos for­mában: a ®omnövények na® részét a töltögetőeke nem irtja ki, hanem a tókö­zök felé irányítja, tehát a burgonyanövények köré cso­portosítja és ha elhatalma­sodnak, azt elfojtják. A töítögetést tehát többszöri fogatos. va® gépi sorközi és legalább egyszeri kézi tő­közi kapálásnak kell meg­előznie. ho® a töltögetőeke ®omtalan. porhanyó földbe hatolhasson. Azonnal ke" ————— kezdenünk a töítögetést, mihelyt a burgonyanövény eléri a 12— 15 cm maeassáeot. Ha ezt az. időpontot elmulasztjuk, megöregszik a szár és hiá­ba viszünk melléje friss föl­det.. föld alá kerülő rü®ei többé nem hajtanak ki. nem képződnek úiabb stólók, nem szaporodik többé a gumóállomány. Sem sáros, sem pedig száraz göröngyös földet nem szabad töltöget­ni. Eső után meg kell vár­nunk, amíg a talajunk is­mét porhanyó lesz. Tartós szárazság esetén pedig csak az töltögethet aki a talajt mindivégig megfelelő kapá­lásokkal porhanyó állapot­ban tartotta. Ilyenkor töltö­gessünk a kora hajnali óráktól kezdve és hggviuk abba a töítögetést, amidőn a talaj a napsütés hatására, már erősen felmelegedett. Kellő elövi®ázattal és jó világítás mellett, gépi von­tatású, jól beállított kiltő­ekével tartós szárazság ese­tén éjjel is végezhető ez a művelet. Fokozatosan •gymás —— —- utan háromszor célszerű töltöget­ni, és ezt a műveietet min­den körülmények között a virágzás megindulásáig be kell fejezni. Virágzás közben és utána a talajt többé bolygatnunk nem szabad, szükség esetén legfeljebb ®omlálhatunk. A gumó- , növekedés időszakában már kárt okozunk a talaj moz­gatásával, mert a ®ökér­állományt megsérthetjük. A töltögetőekék állapota a legtöbb gazdaságban el­árulja, ho® a műhelyek nem tartják fontos növény­ápolási eszközöknek azokat és ahhoz mérten foglalkoz­nak velük a javítás idősza­kában. Az elavult fogatos, fagerendelyes, elgörbült kor­mánylemezes ekék csak né­mileg üzemképesek, kínoz­zák vele az embert és álla­tot és a talajt. Pedig ve­®ük csak szemü®re a kérdést: e® deformálódott kormánylemezes eke nem forgatja a töltésre a talajt, hanem ékszerűen széttúrja, a töltést kétfelé tömöríti, nehéz vontatni és nehéz ve­zetni. A burgonya laza ta­lajt kíván, a töltés össze­tömörítése nem válik elő­nyére, tehát olyan korszerű töltögetőekét használjunk, amely nem túrja, hanem la­zán a töltésre forgatja a talajt. A gépi töltögetésnél na®on kell ügyelni mind a Zetornál. mind a szerszám­hordozónál, hogy a kerék­nyomtáv pontosan e®ezzen a sortávolsággal. A burgonyát fc,k°~ ———• " zato­san töltögessük, ho®- mun­kánk valóban megfeleljen a •-töltögetés* szó fogalmának. A töltés teteje ne le®en éles, hanem vályúszerű, ho® a csapadékot felfog­hassa. az ekét tehát az utol­só töltögetésnél sem szabad túlságosan tágra állítani. A simára ®-aluIt bárézda­fenék erősen szárítja a ta­lajt, azért célszerű az ekére hátul keskeny lúdtalpat sze­relni. amely 2—3 centimé­terrel mélyebben jár, mint az eke, és porhanyítja a barázda fenekét. Baer Gerolf vezető technikus

Next

/
Thumbnails
Contents