Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

3 Péntek, 1960. Június 3. Törődni • SrMS! vállalati kötelesség a dolgotok egészségével Őrjárat a Szegedi Konzervgyárban Számtalan érdekességgel mosdók és tusolok minden ható ugrásszerű fejlődést dr. találkozhat, aki a Szegedi igényt kielégítenek Törülkó- Nagy Júlia üzemorvos véle­Konzervgyár hatalmas terű- zőt, szappant, és az igen fon- ménye szerint hasonló ütem­letű, állandóan épülő, szinte tc6 fertőtlenítő folyadékot a ben követi az egészségügyi évenként újjászülető telepét gyár adja. Viszont nincs ellátottság is. Évről évre nö­kiváncsi szemmel bebaran- megoldva a szezonmunka- vekszik a bizalom és szive­golja. A munkatermekben sok öltöző kérdése. Nyáron sen fordulnak hozzá tanó­elsönek azt tapasztalhatja az kénytelenek egy üzemrész- asért, segítségért. Panaszaik idegen, hogy ebben a gyár- tői területet elvenni erre a általában szívvel, magas vére ban természetesnek veszik a célra. Az amúgy is helyi- nyomással és ízülettel kép­tisztaságot. ségproblémákkal küzdő gyár- csolatosak. — Az egész termelés a nak ez nagy tehertétel. A doktornőt rendelés köz­tisztaságra épül — mondja Az ebédlőnek a tágas kul- ben zavartuk meg A „váró— dr. Bíró András, a vegyi la- túrterem az otthona. A ban éppen hatan zsúfolód­boratórium vezetője, az hosszú sorokban álló aszta- tak türelmesen. (Az idézőjel üzamhigiénikus. ]0k nemrég vetették le ko- a váró egy négyzetméteré­Valóban. Amerre csak já- pott viaszosvászon ruháju- nek szól!) runk, fehérköpenyes, tiszta- kat, hogv helyettük az új, _ üzemi betegség' — kezű lányokat, asszonyokat csinos, színes abroszok tes- mo60iy0g a doktornő kétség­lathatunk. Sima homlokukra Benek mindenkinek. Nylon- te]en tájékozatlanságunkon nem gondorodik egyetlen terítő védi őket; virág pom- _ ^ nincs A gumicsizmá­tmes sem Körmeik oly apol- pázik minden asztalon — ban dolgozók között üthetné tak, mintha csak a maniku- átlag 4—500 ember étkezik fe] a fejét egy speciális bőr­röstöl ugrottak volna át egy itt betegség, de a csizmák ál­kusit üveget mosni A gyu- „ landó fertőtlenítésével ezt 99 molcskonyhaban most meg Kőtelező a manikűr „uborkaszezon* van. Vízzel telt kádak sorfala előtt szor- A laboratóriumban Bíró gos nöi kezek súrolnak, mos- elvtárs arról beszél, hogy a nak. A tetőn pedig festók megoldandó kérdések száma ecsetje rója a léceket, vas- ma még sok — például ilyen rudakat. a munkaköpenyek mosása, a mosoda kis kapacitása miatt. Vízzel, vízzel és vízzel százalékig megakadályoztuk. Fogászat után nőgyógyászati rendelést Dr. Nagy Júlia heti öt­Kellene új hütőkompresz- szőri rendelés alatt rendsze­szor is. Az orvosi rendelők resen látogatja gondozottait — Olyan műanyagtarfal- és a laboratóriumok is szűk munkájuk közben is, és min­»iű festékekkel kísérlete- helyen vannak. A problémák den igyekezetével a minél Zünk — mondja Bíró elv- megoldása folyamatban van, jobb orvcei ellátottságért társ —, amelyek nemcsák a vagy az ötéves tervben nyer harcol. Javasolja a nőgyó­rozsdásodást, de a penésze- megoldást. Beszélt a két- gyászati rendelést. A fogá­dést is megakadályozzák, s három éven belül felépülő szati rendelés, heti három al­ezzel a konzervgyártás egy szociális épületiről, mely- kalommal két órában egy veszélyes ellenségét távolít- ben helyet kap minden ilyen hónapja megvalósult Való­juk el. Az üzem tisztaságára rendeltetésű létesítmény. A ságos üzemi SZTK-t léte6Í­a legkülönbözőbb fertőtlenítő kötelező manikűr után a tene legszívesebben, szerekkel, aztán vízzel, víz- hajápolás üzemen belüli Visszatérőben szembetű­zel és vízzel vigyázunk. megvalósításával foglalkoz- nik, hogy nagy darabon ás­Ezt abból is láthatni, hogy nak. Vásároltak egészség- sák a mészszeplŐ6 földet. Kis a munkatermekben mindé- ügyi kisfilmeket és kiselő- virágágyas park, zöldövezet nütt patakokban folyik a adások keretében játsszák létesül. Egy üde színfolt ab­víz. A kádakat és egyéb be- azokat. A dolgozók egész- ban az üzemben, amely leg­remdezéseket minden évben ségügyi tanfolyamot végez- alább annyit törődik dolgo­újrafestik. S amit lehet, be- nek és vizsgáznak belőle. zói egészségével, mint meg­lól is kjsúrolnak. Senkit ne ^ üzemi 6zemélyi hi- rendelői igényéveL tévesszen meg a konyha és ... ...... . . , aííh. a kád kifejezés. Itt a konyha »enia területen tapasztal- Morasz Attila akkora, mint egy kisebb­fajta vásárcsarnok, a kád formája pedig mindenhez hasonlít, csak kádhoz nem A májkonyhában például Ü6talakúak. Föléjük az el­szívó ventillátorok hatalmas terelőszárnyai terülnek, hogy a felszálló gőztől megóvják a dolgozókat és a gépeket. A sterilizáló teremben zárt, hengeralakú kádakban forr a víz. Gumicsizmás munkások forgolódnak az egyik körül: kész paradi­csombefőttek készülődnek 100 Celsius fokos fürdőjükre. Mi lesz a kubikgödrökkel? Amikor a gyár mellett meghúzódó tavacskákról, az ügynevezett kubik gödrökről érdeklődünk, városegészség­ügyi problémákat i6 érin­tünk. — A szúnyog- és légyve­szély kérdését éppen sürgető fontossága miatt a Köztisz­tasági Vállalattal és a Köz­egészségügyi Állomással kar­öltve szeretnénk megoldani — magyarázza kísérőm. Az öltözőből vidám ka­lapács- és füttyszó hallat­szik. Kőművesek dolgoznak itt. Zárt tusolókat épitenek, mert a gőz veszélyeztetné a fogasrendszerre való áttérés után a dolgozók ruháit A Csaknem száz tudományos téma megoldásán dolgozik az Építéstudományi Intézet A tizenöt éves lakásfejlesz- Az intézet kutatói az idén tési terv megvalósítására és tizenhat kísérleti házat épí­az építkezések meggyorsító- tenek négyszer ^nyit, mint sara korszerűbb munkamód­szereket keresnek az Építés- tavaly, tudományi Intézet kutatói. Csaknem száz fontos kuta­tási téma feldolgozását irá­nyozták elő tervükben erre az évre. Az új építőanyagok és munkamódszerek kipróbálá­sára Budapesten és vidéken is építenek kísérleti lakóhá­zakat. Pécsett 400 személyes munkásszállót építenek fél­szoba magasságú kazánsala­kos falblokkokból. Itt pró­bálnak ki egy újfajta fö­démelemet, az alul és felül is sima, közepén pedig szi­getelő anyaggal kitöltött -szendvics?' födémet, amely jelentősen gyorsítja az épí­tést, megkönnyíti a vakolást és a padlózat elhelyezését. Az intézet munkatársai megkezdték az öntöttbetonos építési módszer kutatását is. Miért csak a kommunisták? n' émelyik ember, ha sé­relem éri, rögtön a kommunistákat okol­ja ezért. Az ilyen — még ha rendszerünk igenlője is — hajlamos arra, hogy minden visszás jelenségért a népha­talmat tegye felelőssé, jólle­het az elmúlt 15 év alatt emelkedett ő is teljes jogú állampolgárrá. Tagadjuk ta­lán a politikai nevelés, az agitációs munka konstruktív hatását? Szó sincs róla. Ami­kor csupán Szegeden 50—60 ezer főnyi dalos kedvű tö­meg vonul fel a május else­jei szónokok meghallgatásá­ra; amikor ezrek és ezrek vallják magukénak a mun­kaversenyt; amikor a tudo­mányos kutatómunka és a művészet szokatlanul na­gyot lép előre — ez csalha­tatlanul mutatja, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt eredményesen formálja, nemesiti a köztudatot. Emel­lett, vagy eközben azonban disszonáns hangok is létez­nek még, amelyeket — mi­vel nem szűnnek meg vala­miféle szellemparancsra — r.ekünk szükséges sorvasz­tani kommunista beszéddel, az igazság érveinek felvonul­tatásával. A minden kis nehézségbe, csipp-csupp közéleti fogya­tékosságba belekapaszkodók készakarva vattát dugtak a fülükbe, amikor a párt az egész nép felelősségét, áldo­zatvállalását hangoztatta a szocialista építés érdekében. Ellenben amikor elhangzott a közismert és kissé talán elsietett jelmondat, hogy „mindenért, ami ebben az országban történik, a kom­munisták felelősek* — ezt ügy itta be az elégedetlen­kedők tudata, mint szomjas föld az esőt. Szüret! — kiál­tották felvidámodva, meg­újhódott reménnyel. Hiszen itt igen csekély kockázattal lehet napot lopni, kártékony­kodni, s ezért még fizetést is adnak. I gy gondolkodtak a nép ellenségei. És 1956 fekete napjaiban ezek az elemek csakugyan el is fecsegték bűneiket, úgy okos­kodván, hogy az eljövendő fehér uralom majd rekon­penzálja tetteiket. Mint a gombamódra alakuló pár­tocskák gyűlésein kiderült, Megkönnyítik a szövetkezeti asszonyok munkáját 4z országos földművesszövetkezeti nöbizottság ülése Csütörtökön délelőtt a nyok és leányok részt vegye ­SZÖVOSZ székházában ülést nek. akik korábban is segí­tartott az országos földmű- tettek a csalod férfitagjai­vesszövetkezeti nöbizottság. nak a kapálásban és az ara­Az ülésen megvitatták a tásban. A nöbizottságok ház­földművesszövetkezeti nóbi- tartási gépek kölcsönzésével, zottságok feladatait a nö- idényjellegű napköziotthonok vényápolási és aratási mun- és bölcsődék, valamint üze­kák szervezésében. A nőbi- mi étkeztetés szervezésével zottságoknak — mint rá- könnyítsék meg az asszonyok mutattak —, segítséget kell helyzetét abban az idöszák­nyújtaniok ahhoz, hogy a nagy ban, amikor a földeken is nyári mezőgazdasági, murv- nagy szükség van munká­kákban mindazok az asszo- jukra. Ertekezletet tartanak Szegeden a tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői Június 4-én, szombaton délelőtt 8 órai kezdettel a szegedi jáiási tanács v. b. mezőgazdasági osztályán ér­tekezletet tartanak Csongrád mfcgye valamennyi járási és városi tanácsának mezőgaz­dasági osztályvezetői. Az ér­tekezleten Bognár József elvtárs, a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályának vezetője tart tájékoztatást a résztvevőknek az időszerű mezőgazdasági kérdésekről, majd a járási és városi me­zőgazdasági osztályvezetők számolnak be a kiadott szempontok alapján terüle­tük növényápolási helyzeté­ről, az aratásra való felké­szülésről, az állatenyésztés helyzetéről és a különböző termelőszövetkezeti beruhá­zások állapotáról. A Román Népköztársaság ipara a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt hatalmas fejlődést tett meg. Az új, nagy létesítmények sorába tartozik a felvéte­lünkön látható doicesti hőerőmű egyes felelős funkciókba fu­rakodott ellenforradalmárok szabotálták a dolgozókra nézve kedvező rendeletek végrehajtását, ugyanakkor túlhajtották azokat az intéz­kedéseket, amelyek hátrá­nyosak voltak az életnívó emelkedésére. Tehették, mert jó védőpajzsként tar­tották maguk elé a hivata­los elvet: mindenért, ami a politikában, a gazdaságban, egyszóval az életben törté­nik, azért a kommunisták felelnek. Ma már (noha elég drága árat fizettünk érte) a mun­kájuk után élő emberek el­határozó többsége sutba dobta ezt a merev formu­lát. Megértették, hogy a szo­cializmus nem csupán a kommunistáknak, hanem1 a társadalom valamennyi alko­tó tagjának épül, s ennélfog­va a közben előforduló hi­bák miatt a felelősséget, sem lehet néhány százezer em­berre áthárítani. Az vitat­hatatlan, hogy a párt tag­jainak kötelességük foko­zott felelősséggel és erőfe­szítéssel dolgozni a kitűzött célok eléréséért, s az élet eleven tanú rá: elvtársaink e tekintetben általában jól megállják a helyüket. A munkák legnehezének válla­lása azonban nem adhat fel­hatalmazást és bíztatást a pártonkívülieknek arra. hogy csak fél szívvel lássák el feladatkörüket, s ugyanak­kor kedvtelve kritizálgassák a készet. Ez, enyhén szólva, nem lenne szép jellemvo­nás. A jószándékű, segíteni akaró bíráló észrevételek el­engedhetetlenül szükségesek, hiszen közéletünk hajtóere­jét jelentik, azonban páro­sulniok kell a segítőszándék­kal, a cselekedettel. A kom­munisták a tömegek nélkül megszakadhatnának az or­szágos gondok súlya alatt, mégsem tudnának tízmillió embernek boldogságot te­remteni, illetve kéotelenek lennének a fogyatékosságok maradéktalan leküzdésére. A z egyik felsővárosi kisiparos fiát nem vették fel a középis­kolába. „Most is a protek­ció a fontos, mint régen* — sóhajtotta és lemondóan le­gyintett. — „A kommunis­ták miért nem néznek bele az ilyesmibe is, hogy ne lenne kivétel senkinek*. Ne­héz dolog ilyen esetben rög­tön állást foglalni. Mert ki garantálhatja, hagy valóban nem fordul elő itt vagy amott valamilyen szabályta­lanság, vagy éppen törvény­sértés. Hamarosan kiderült azonban: tiszteletre méltó panaszosunk gyermeke kö­zepes osztályzattal végezte el a nyolcadik általánost. Nincs tehát mibe belenéz­niök a kommunistáknak, mert a gimnáziumokba első­sorban a jeles- és a jóren­dű tanulókat vették fel most is, akik magas számuknál fogva betöltöttek minden he­lyet. A lakosság általában helyesli ezt az elvet: bölcs­nek, igazságosnak tartja. Igen ám, de a kisiparos­apa tud olyan esetről, hogy az egyik értelmiségi fia ugyanakkor mégis bejutott a középiskolába, pedig szin­tén hármas bizonyítványt vitt haza a nyolcadik osz­tályból. L ehetséges, hogy így történt a dolog. Nincs mit tagadni azon, hogy egyes ügyeskedők kap­csolataik révén még manap­ság is áthágják a szabályo­kat, nem tartják tiszteletben a leghelyesebb elveket sem. Dehát miért kell ezért pont a kommunistákra neheztel­ni? Talán a kommunista párt nevelte önzővé, csalóvá, kar­rieristává például a szóban lévő apát? Nem volna-e he­lyesebb az ilyen „régi vá­gású* egyéneket elmarasz­talni inkább, hiszen ők a párt és a kormány helyes intézkedései végrehajtásának szemmel látható kerékkötői. Másik eset. Levelet hozott a posta „Egy petőfitelepi munkásasszony* aláírással lélekből fakadó szavakkal, meghatóan szép sorok valla­nak a jelenről: „Tudják az . elvtársak, én már csak ak­kor érzem igazán jól magam, ha látom üzemeink kapuja fölött az ötágú vörös csilla­got. Mikor az ellenforradal­márok leverték, azt hittem, megint oda a munkásnép élete. Mert a magamfajta embernek most van csak igazán élete, szava, becsü­lete. Én tudom, hogy a szükség se kopogtat többé az ajtómon*. És így ömlött tovább a szocializmus dicsé­rete. De nicsak! Tizenöt sor­ral lejebb ilyen mondatok következtek: „...miért van az, hogy a munkásemberrel ma is úgy beszélnek a hi- . vatalban. mint valamikor a szolgabíró ... Hogyan enged­hetik meg ezt a kommunis­ták?* A kommunisták! Drága, aranyos elvtársnő, higgye el, hogy a kommunisták az ilyesmit nem engedik meg. Nem en­gedik meg, sót mélységesen elitélik és küzdenek ellene, ha tudomásukra jut. Mivel azonban nem lehetnek ott valamennyi, önmagát hatal­masnak képzelő icipici ad­minisztrátor háta mögött, ezek bizony még durvább formában is beszélnek oly­kor a „felekkel*. A mi pár­tunk ereje azonban a mun­kástömegek ereje. A mi pártunk képes arra is, hogy az Ö6szes hibákat meglássa és kiküszöbölje. Ehhez azon­ban szükséges, hogy a tö­megek együtt haladjanak vele, vagyis tízezrek és száz­ezrek szemével láthasson be az élet minden kis szögle­tébe. A bizalomnak kell még jobban kiteljesednie. Ne csu­pán a tragikusan súlyos pa­naszok orvoslása végett zör­gessenek az emberek a párt­szervek kapuján, hanem jöj­jenek bátran, nyugodtan, ha „kis ügyek- elintézéséről van is szó. Ne általánosságban panaszkodjanak egy-egy ne­gatív jelenség miatt, ha­nem konkrétan, név szerint nevezzék meg, ki az, akinek magatartását vagy intézke­dését kifogásolják. Csakis így lehet hatékonyan intéz­kedni. s csakis ilyen eset­ben lehet joRosan emleget­nia kommunisták felelőssé­gét. Ebben az országban a lakosság nagy többsége nem kommunista. Jórészük azon­ban félreérthetetlenül és több alkalommal kifejezte már egyetértését a kommu­nisták céljaival, s csak ke­vesen akadályozzák már tu­datosan és kitartó energiá­val szorgalmas népünk bol­dogulását. De vigyázni kell, mert ezek a kevesek ten­gernyi bajt és gondot ké­pesek a társadalomra zú­dítani. Lehetséges, hogy csak apró bosszúságok elő­idézésében élik ki magukat a tegnaphoz húzók, s az is meglehet, hogy amikor kárt akarnak csinálni, ta­lán nem tudjuk idejében lefogni a kezüket. Szabad ezért a kommunistákat hi­báztatni? Ha szemet huny­nának a dolgozókat ért sé­relmek fölött, akkor igen. A kommunisták azonban min­denkinél fáradhatatlanabbul üldözik a rosszat, a vissza­taszítót, s nem egy példa van rá, hogy ilyen esetben a rangokra és beosztásokra nincsenek tekintettel. Egész szívükkel szeretik az egyes embert, de az igazságot még jobban szeretik, mivel az igazság a társadalom javát, boldogságát, megelégedését szolgálja. S ez nem elítélendő, ha­nem elismerésre és támogatásra méltó. Akinek tetszik a finom ru­hát, jó étkeket, nívós kultú­rát jelentő szocializmus, az nemcsak siránkozik e nega­tív jelenségek láttán, ha­nem bátran szembeszáll azokkal, magára is vállalva valamennyit a kommunisták felelősségéből. Nagy István

Next

/
Thumbnails
Contents