Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-24 / 148. szám

Péntek. 1960. Június M, Ki mif csinál ezen a nyáron? Beköszöntöttek a nyíri meleg napok, a fagylalt, a etrandoláa, a kirándulások; a Balaton melletti vidám üdülés, pihenés napjai... Vagy legalább is részbein a pihenésé. Mert csak pihenni fog az elkövetkező két hónapban például az egyeiemisla? Mázán Mátyás, a bölcsészettudományi kar negyedéves hallgatója határozottan nemet intett a fejével. — Az igaz ugyan — mondta —, hogy, június 30-án, az uiaLsó szigorlattal véget ér ez a tanév, s az is igaz, hogy egy hónapra csakugyan hazautazom Békéscsabára, de azt' már nem akarom, hogy ez az egy hónap teljesen kihasználatlanul maradjon. Kenősek valami munkát, olvasok is, hiszen van még eev évem, s szükség van a pénzre is. Azt mondtam, egy hónap!... Igen. mert augusztus 7-én mi, bölcsészkari kfezesek már Bodrogkeresztáron forgatjuk majd az ásót meg a lapátot, a bodrogkeresztúri önkéntes nyári munkatáborban. Nem lesz könnyű, de én voltam már a Hanságban, meg tavaly Bogyiszlón ts, az ottani munkánál ez sem lesz nehezebb. A munka után pedig valószínűleg a Balatonra negyek az egyetem nyári üdülőtáborába. Azt a két hetet viszont már csakugyan pihenésre, meg szórakozásra akarom fordítani. Hasonlóképp felel Csala József másodéves főiskolai hallgató, de ugyanígy felelne még Szegeden 400 egyetemi hallgató. De amíg a diákok, középIskolások és egyetemisták az ásót forgatják, mit csinál oktatójuk, mivel tölti a nyarat például a professzor? Szabó Zoltán professzor, a S*gedi Tudományegyetem Szervetlen Kémiai Intézetének vezetője így válaszolt a kérdésre; — Július 4—fl-ike között tartja Párizsban II. kongresszusát a Nemzetközi Katalízis Kongresszus szervezete. Négy evvel ezelőtt a Philadelphiában tartott első kongresszusom is részt vettem. A mostanin előadást tartok -A katalizátorok aktivitását befolyásoló tényezők* címmel. Velem együtt részt vesz még a párizsi kongresszuson az egyetem három oktatója: Márta Ferenc, SolvTOosy Frigyes és Gál Dezső is. Előreláthatóan 10—12 napot töltünk Franciaországban. A munkát nyáron sem lehet abbahagyni... A technológus véleménye is azonoe. Varga Pál, az Újszeged! Kenderés Lenszövő Vállalat technológusa. az üzem KISZszervezetének titkára. — Az igaz ugyan — válaszolta —, hogy az üzem 64 fiatal dolgozója június 18tól 28-ikáig üdül a zempléni hegyek között Ujhután, az. ottani ipari tanuló üdülőben. Bejárjuk a környék történelmi nevezetességű helyeit. Sárospatakot és Sátoraljaújhelyt és a táborban ugyanakkor sportversenyt is rendezünk az olimpiai jelvény megszerzéséért A fiataloknak fejenként 200 forint hozzájárulást kell fízetniök, a többit — ellátást és kosztot — a vállalat fizeti. A vállalat saját autóbusza visz majd el bennünket ezenkívül Egerbe, kétnapos kirándulásra is, meg Mártélyra és Gyopárosra, hogy a kisebbekről ls beszéljek. De a munka azért nem marad abba a gyárban, s ha véget ér ez a tíznapos kirándulás, remélhetőleg valamennyien testben és lélekben megújulva. fölfrissülve állunk újra munkába... A futballista azt mondja: — Egy forduló van még hátra az ez évi NB l-es bajnokságból. A SZEAC bennmaradása már biztosított. Az egyetemi csapatban tehát most kellemesen esalódott a szegedi közönség, 8 az ország labdarúgá»-hivei is. Polyvás Dánielt, az MTK elleni mérkőzés egyik hőiét kérdeztük meg, lesz-e a sikeres szereplés után jól megérdemelt pihenése a csapat tagjainak. — Ugy volt, hogy lesz — felel' a kérdésre —, azonban az MTST keresztülhúzta a ml terveinket. Azzal a határozattal húzta keresztül, amel" szerint az olimpia előtt az új évaji őszi fordulójának legalább húrom mérkőzését le kell bonyolítania ndnden csapatnak. Az őszi forduló tehát voltaképpen rögtön a tavaszi forduló befejezése után megkezdődik, így aztán nincs lehetőség közös szórakozásra, üdülésre. Dolgozni kell — illetve: játszani. Jól játszani, hogy elégedettek legyenek velünk a szurkolók. S aztán, amikor megkezdődik majd az olimpia, lesz egy kis időnk a föllélegzésre is. Csongrád megyei folyóirat a politechnikai oktatásról A Pedagógus Szakszervezet, Csongrád megye és Szeged város tanácsa, valamint a Szegedi Tudományegyetem szakszervezeti bizottsága kézirat gyanánt terjesztett folyóiratot hívott életre a politechnikai oktatás kísérleteinek nyilvános megyei tapasztalatcseréje érdekében. A folyóirat címe Politechnika. Az első szám most készült el, s számos cikket közöl a politechnikai kísérletekről. Az iskolák számára megjelentetett és ezután folyamatosan megjelenő folyóirat gyakorlati segítséget nyújt azoknak a nevelőknek, akik az általános és középiskolai gyakorlati foglalkozásokat vezetik, s egyúttal vitafórumként szolgál az ezzel ösz.szefüggő oktatási és pedagógiai kérdések megtárgyalásához 4 Nitribitt-ügy a bíróság előtt Frankfurtban vizsgálják, bog 1 ki ölte meg Rose Mariét Rádióműsor Péntek &OSSUTH-BADIO 4,38 Rákóczi-Induló. 4.36 Hírek, ldőjárásjelentés. 4.35—7,59 Vidáman, frissen I Közben 6,00 Falurádió. Utána: Vidéki szíriházi műsor. 5.30 Hirek. ldőjárásjelentés. 8,20 Jó reggelt I ^59 Időjelzés. 7,00 Hírek, Időjárásjelentés. 7,10 Uj könyvek. 7,25 Színház-, hangverseny- és moziműsor. 7.50 Időjelzés. 8,00 Műsorismertetés, időjárásjelentés. 8,08 Technikai szünet. 8,10 Részletek Buday Csodatükör és Huszka Aranyvlrág cimü operetttéböl. a óra 55 Vidám percek. 8.10 Indulok és táncok. 8,25 Ékkel operáiból. 8,50 Puskin verseiből. A Oyermekrádió műsora. 10.00 Hírek, lapszemle, ldőjárásjelentés. 10,18 Magyar tálak dalaibúi. 10,59 Lottóeredmények. 11,00 Rádlőegyetem. 12,00 Déli harangszó, hírek, lottóeredmények. Időjárásjelentés. 12,10 Tánczene. 13,00 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13,15 Szórakoztató zene. 14,20 Terülj kendő. A Gyermekródló műsora. 14,40 Szólóművek. 15.00 Hírek. Közérdekű közlemények. 15,08 ldőjárásjelentés. 15.10 Ki vagyok én, nem mondom meg ... Az Ifjúsági Rádió vidám társasjátéka. 16.48 Magyar nóták. 18,55 Műsorismertetés. 17.00 Hírek, idöjárásielentés. 17,15 Sz.lv küldi szívnek szívesen. 18.80 Fórum. 18.15 Tánezene. 18.45 Gyári szlréná. 19,00 Bohémélet. Közvetítés az Erkal Színházból. Kb. 22,18 Hfrek. IdőJárásjelentés. Kb. 22,30 Magyar nóták. 23.00 Részletek a Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezetőképző tanszakának június ll-i vizsgahangversenyéből. 23,20 Zene kettesben... 24,00 Hu ék, ldőjárásjelentés. 8.10 Mjaszkovszkij: II. szonáta. 0,33 Himnusz. PETOFI-RADIO 5,00 Reggeli zene. 8.30 Színház tárlat- és hangverseny műsor. 8,50 Torna. 8.00—8,10 Hírek, ldőjárásjelentés. 14,00 Idöjarásés vízállásjelentés. 14,15 Operettr(szletek mai szerzők müveiből. 15,00 Zenekari muzsika. 15,43 A Román Rádió Elektrokord zenekara játszik. 10,15 A kulcs. Rádiójáték. 16,30 Antal Ltvla é» Teleki Lajos hangversenye a stúdióban. 17,00 Filmzene. 17.25 Tíz pere a bíróságon. 17.35 Könnyű szimfonikus zene. 18,15 Beszélgetés a televíziószerüségról. 18.35 Mozart: G-dúr vonósnégyes. 19 óra Hírek, ldőjárásjelentés. 19,05 Orosz és angol népdalok. 19.30 A születő óriás bölcsőjénél. 19.45 Jó éjszakát, gyerekek! 19.50 Chaplin és Dunajevszkl! melódiái. 20.40 Falurádió. 21,00 Hírek, Időiárásjelentés. 21,05 Tánczene. 21,52 Sporthíradó. 22.07 Zenékari muzsika. 23,00 Hfrek. IdőJárásJelsntés. 23,15 Műsorzárás. TELEVIZIÖ Ma nincs közvetítés. Nagy érdeklődés melleit kezdődött meg Frankfurtban á Nitribitt-tigy bírósági tárgyalása. A vádlottak padján egy 39 éves kereskedelmi képviselő, Heinz Pohlmann ül. öt vádolják azzal, hógy 1957. Október 29-én egy frankfurti luxuslakásban megfojtotta Rose Marié Nitribitt-et, a frankfurti éjszakai élet közismert csillagát, dúsgazdag üzletemberek szeretűjét. A nyugatnémet közvélemény érhető érdeklődéssel várta, hogy a filmvászonról már jól ismert történetet hogyan pergetik majd le ismét a frankfurti tárgyalóteremben, s vajon csakugyan fény derül-e a gyilkonság egész hátterére. I titokzatos látogitó Po-hlmann ellen, aki különböző csalások és sikkasztások miatt már többször ült börtönben, az ügyészség a vádat elsősorban arra alapozza, hogy a nagy anyagi nehézségekkel küzdő kereskedelmi képviselő Nitribitt meggyilkolása után egyszerre feltűnően költekezni kezdett. Néhány nap alatt 18 ezer márkát költött él. adósságokat fizetett ki, luxusgépkocsikat vásárolt stb. Pohlmann az első tárgyalási napon körömszakadtáig tagadott, ö nem gyilkos — mondotta —, s azt a bizonyos tizennyolcezer márkát kisebbfajta sikkasztásokból "lassan spórolta össze*. Anynyit azonban beismert, hogy a gyilkosság napján valóban járt Rose Marié Nitribitt lakásán, akit már régóta ismert, s miközben éppen a konyhában tartózkodott, egy férfi jelent meg a lakásban, ő pedig észrevétlenül kiosont onnan. A titokzatos férfilátogató azonban, akinek neve nem került nyilvánosSágra. a rendőrség állítása szerint "kifogástalan alibiVei* rendelkezni. I közvélemény gyanúja Az eddig kihallgatott tanúk meglehetősen terhelő vallomást tettek Pohlmann ellen. *Elmondották ugyanis, hogy a gyilkosság előtt rendkívül kedvezőtlen anyagi körülmények között élt. s azután egyik napról a másikra szemmelláthatóan hatalmas összeg birtokába jutott. A rendőrség: szerint Pohlmann Nitribitt lakásából rabolta el a tizennyolcezer márkát, amelyért Nitribitt ékszereket akart vásárolni. A közvéleményben azonban ofsnn gyanú is lappang, hogy a tizennyolcezer márka vérdíj volt, s Pohlmann csak mások utasítását hajtatta végre. Sajtókörökben azonban nem tartják valószínűnek, hogy a tárgyaláson ilyesfajta "szenzációs leleplezésre* kerüljön sor. A Rose Marie-film fekete Mercedes-autóinak tulajdonosaira aligha irányítják majd rá a nyilvánosság reflektorát. Érdekes fejlemény A tárgyaláson legújabban érdekes fejlemény következett be. Az ügyész hirtelen nekiszegezte a kérdést Pohlmann vádlottnak, megfelele a valóságnak az, amit a börtönben kút fogoly társának mondott, hogy egy ismeretien személy 250 ezer márka hallgatási díjat ajánlott fel neki. Pohlmann a védőügyvédjével folytatott csaknem egyórás tanácskozás után jelentette ki, valóban mondott ilyesmit rabtársainak, de nem "hallgatási díjról* volt szó, hanem arról, hogy ezt az összeget "eszme! kártérítés—ként ajánlották fel neki arra az esetre, ha eláll attól a szándékétól, hogy egy képes folyóiratban megírja mindazt, amit a meggyilkolt Rose Marié Nitribitt-ről és környezetéről tud. Végül is azonban maga a folyóirat visszakozott, Pohlmann szerint nyilván azért, mert egyes nagyvállalatok megfenyegették, hogy a cikksorozat közlése esetén megvonjak tóle hirdetéseiket NYIKOLÁJ TYIHONOV: tnagyai dauis [ fordítatta: Sárkőzi Gyula ts Kevéc» »*la | <3.1 Vámbéry tehát tanítványt kapott, is egy összecsukható ágy felit Lóvy úrtól. Így hívták a vendéglőst. A kosztot a keresetéből kellett fizetnie. Beült egy könyvvel a vendéglő sarkába ét figyelte az eb idézőkét. Szegény, csendes emberek voltak, olyanok, mint jó maga. Rézkrajcárokkal fizettek a híg levesért és a kemény húsért. Vámbéry összeszedte az ételmaradikot. Néha egész falatokat nyújtottak oda neki. Aztán ismét visszament a sarokba és fellapozta a francia nyelvtant. Már beszélt latinul, németül, magyarul és zsidóul. Most a francia Hyelv volt a szenvedélye. Mindenkit franciául szólitott meg, akibe csak belebotlott az utcán: a borkimérésbe tartó parasztokat, a tejet vásárid szakácsnőket, az ajtók küszöbén gubbasztó kutyákat. Kiejtése még rossz volt, de a kitartása páratlan. Tanítványa teljes tudatlanságával tündökölt. Egy bágyadt este, amikor Lóvy megszámolta a fiapi bevételi, bement Vámbéry szobájába. A fiú éppen vetkőzött, lejekvéshez készült. — Hallod-e — szólt Lóvy —. a fiam azi mondja, hogy kiütéseket kaptál7 Mit jelentsen ez? — Bizonyára kilelt a hideg — felelte Vámbéry. — Semmi más... — No, no — folytatta Lóvy —, fordulj esak a világosság felé. Ohó, barátocskám, szedd csak a sátorfádat innen. Ilyen emberre nincs szükségem. Még majd megfertőzöd nekem a* egész házat. Vámbéry felállt, érezte, hogy valami • torkát fojtów!*- . .. — így ni. Máris elszámoltunk — mondta még Lóvy. — A három ebédért, amellyel tartozok nem kell, hogy fizessél Visszatartom zálogba a parnádat és a takaródat. Most pedig eredj, nem tartalak vissza. Vámbéry bejárig, az összes vtcakat és közöket: k»taszitották, nem volt szabad bekopognia egyetlen ajtón sem, egyetlen ember előtt sem mutatkozhatott. Komor, idegen város vette őt körül. Az egyik utca eldugott sarkában egy padra ült. De itt is felhangzottak a bakter léptei. A kis Vámbéry lecsúszott a pad alá: a bokrok közé, a földre feküdt is összegöngyölödött. — Nem számit — bátorította magát —, edződj, Vámbcry.' S fennhangon verseket szavalt latinul, franciául, míg el iwm aludt. VI. Reggel elment a szerzetesrend kórházába és bekopogott a vaskapun. Beeresztették és lefektették a kemény, nyikorgó ágyra. Könyveit nem adta ki a kezéből. Fejrésze alá rakta őket, s csak azután nyugodott meg. A vaskapu két hét múlva eresztette ki újra az utcára. Egy szögvéltony öregember lépett hozzá. Rövid, fehér pofaszakállt viselt. Meghallotta, amikor Vámbéry franciául beszélt bele a vízlevezető csatornába és megkérdette: — Akarsz-e dolgozni, fiút — De még mennyire! Vámbéry még ugrott is egyet a féllábával. — Akkor gyere velem. Es az öreg uzsorás magával vitte a lakására. Alacsony, hideg szoba volt ez, egy nagy ládával és két fekete szekrénnyel. Oldalt egy előszoba tartozott hozzá, amelyben szőnyegmaradványok és üres palackok hevertek. Ez volt minden berendezése. — Mihez értesz? — kérdezte az öreg, és arcát fürkészte. — Ot nyelven beszélek. — Ez nem érdekel engem. Hány éves vagy? — Tizennégy — felelte Vámbéry. — Halljam csak, mondj valamit németül! Vámbéry mondott. — Most valamit latinul! Vámbéry erre latinul beszélt. — Azt hiszem, nem is vagy ostoba — mondta az öreg. — Nos, hát figyelj ide: én már öreg vagyok, nehezemre esik megfőznöm az ebédet, felsepernem a szobát, aztán meg ki is rabolhatnak, mert nem fartok kutyákat. Ha gondomat viseled és vigyázol a lakásomra, ez a szőnyeg a rendelkezésedre áll — S egy szultán mozdulatával, aki tartományt ajándékoz vendégének, az előszoba sarkában heverő szónyegdarabra mutatott. — Ezen felül egy-két falat kenyér is kijár még neked. Rendben van — bólintott Vámbéry —, szolga helyett szolon ja, kutya helyett kutyája leszek. De az öreg egy falás ételt lem hagyott maga után a tányérban, és Vámbéry bosszút állt ezért. Elfelejtette felhúzni a vekkert, a szobát elfelejtette kitakarítani, éjszaka meg olyan mélyen aludt, hogy gazdáját is elvihettek ís visszahozhatták volna, akkor se ébredt volna fel. VII. 2666-al írtak. A csendes Pozsony falait ágyúdörgések remegtették meg. Magyarország felkelt elnyomól, az osztrákok ellen. A háború tüze a parasztviskók tetőiről átterjedt a kastélyok tetőire és a várak falaira. Diákok és munkások a várost erősítették. A harcok végighömpölyögtek az országon. A magyar forradalmárok seregeket toboroztak. De a harc egyenlőtlen volt. Megkezdődtek a kivégzések. Holttestek függtek a tereken, » a dobpergés elfojtotta a feldúlt családok jajveszékelését. Vámbéry gyűlölte az eröszakot. Az utcákon futkározott és minden nyelven szidia az osztrákokai: hóhérok! A rendőrség hajszát indított ellene. Menekülnie kellett Pozsonyból. A Duna-menti mezőkön néhány bújdosó magyar katonával találkozott. Porosak voltak és arcukra volt írva a vereség. — Mindennek vége — mondogatták. — Lefekszünk és meghalunk. Elveszett a szabadságunk! Ekkor felállt egy öreg pásztor és az öregségtől kapkodó hangon megszólalt: — Megálljatok, fiaim! Amikor bajban van a magyar, az ősmagyarok Ázsiából mindig segítségére sietnek. Az atyafiak, legyetek nyugodtak, most sem ieledkeznek meg rólunk. Ez a kinyilatkoztatás új volt Vámbéry számira és meglepte őt. Mindig vonzódott Keletre, Egyre pusztákról, pálmákról álmodott. Vajon, nem ott találja meg majd a sok-sok nyelvet, a sok-sok törzset? Ott majd megtanulja mindama nyelveket, amelyeken az egész világon beszélnek az emberek. Ott megtalálja az ázsiai ősmagyarokat. Ugy ment tovább, mint akit letaglóztak. Amikor feje fölött kigyúltak a csillagok, leült az árokpartra, s megesküdött, hogy soha többé nem tolakszik az iskola után. A sors Budapestre kergette. Akkoriban még csak Pest volt a neve. VIII. Pest legpiszkosabb, legzajosabb kávéháza az Orezy Kávéház volt. Itt gyülekeztek össze a vidékről érkező nagygazdák és birtokosok. Volt a kávéháznak egy *várópadja* is. Ezen a padon ücsörögtek a tanítók, s mint a rabszolgák arra vártak, hogy valamilyen útra felfogadják őket. Sokszor ült itt Vámbéry is, sokszor kelt fel a padról és tért újra vissza hozzá. Néha pénzt is szerzett. Ilyenkor kis pihenőt tartott. Vásárolt magának egy elnyűtt nadrágot, sőt olykor színházba is elmem. A tanulást egy percre sem hagyta abba. Éjjel-napna! nyütte a nyelveket, kint a mezőn, a csűrvén, mindenütt, ahol let lehetett nyitni a könyvet, s letenni a papirost. Naponta száz szót tanult meg kívülről. Mivel autodidakta volt, a szavakat szinte be kellett törnie, újból és újból be kellett magolnia, kétszer-háromszor megtanulnia. Puskint oroszul, Andersent dánul, Dantét olaszul, Szádit perzsául, Cervantest spanyolul olvasta. Ekkora türelem birtokában semmi sem volt nehéz neki. Az idegen országok szavat szinte játszva raktározódtak el a fejében. A szavak tarkasága, muzsikája szórakoztatta. Ugy látta a szavakat, mint a képeket, szobrokat látja az ember. Uoráltak a szeme előtt, s mindegyik valami újat jelentett a számára, amit eddig még nem ismert. Ha rövid időre sikerült szobát kapnia, a szoba falait plakátokkal aggatta tele, amelyekre szűkszavú jelmondatokat írt perzsául, vagy törökül, t hogy senki se tudja elolvasni. Például ezt: -Dolgozzál, mindig dolgozzál, légy állhatatos — szégyelld magad!* (Folyt- kövj