Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

3 Csütörtök, 1960. Június 18. 0 szocialista országok sikersorozata olyan többlépcsős rakéta, amely szüntelenül előreviszi a világ népeit a kommunizmus rüppáiyájára — jelentette ki Hruscsov elvtárs ya Román Munkáspárt III. kongresszusán mondott nagy beszédében Mint már tegnapi lapunkban jelentettük, Nyikita Hruscsov, az SZKP Körponti Bizottságinak el­ső titkára, aki a Bomán Mun­káspárt harmadik kongresszusán részt vevő szovjet pártküldöttsé­get vezeti, a kongresszus keddi Ülésén beszédet mondott. Az alábbiakban bővebb részleteket közlünk nagyfontosságú beszé­déből. A kommunisták reálisan gondolkodó emberek — jelentette ki Hruscsov —.szá­mot vetnek azzal, hogy a jelenlegi körül­mények között oly módon kell építeni a kapcsolatokat a két világrendszer, a szo­cialista rendszer és a kapitalista rendszer között, hogy kizárják az államok közötti háborúk kitörésének lehetőségét. Azokról, akik meghiúsították a csúcsér­tekezletet, Hruscsov kijelentette: -most gyászolnak, mint Júdás gyászolt, aki el­árulta Krisztust. Keresztre feszítették a csúcsértekezletet és most azt állítják, hogy a Szovjetunió volt a bűnös ebben*. Az amerikai kémrepülőgép agresszív be­hatolásának pozitív oldala az, hogy s világ népei most már világosabban látják, nem szabad illúziókban ringat­niuk magukat, nem szabad csökken­teni az erőfeszítéseket a békéért folyó harcban, ' nem szabad hinni az olyan ejnberek sza­vaiban, akik az imperialisták akaratát teljesítik. — Ahhoz, hogy meg lehessen akadá­lyozni a háborút — a helyi háborút is, mert világháborúvá fajulhat —, minden népnek a maga országában nyomást kell gyakorolnia kormányára, rá kell kénysze­rítenie kormányát, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együtt­élésének elveihez tartsák magukat. Hruscsov kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak, amely megtorpedózta a csúcs­értekezletet, nem volt semmiféle építő jel­legű javaslata, amelyet meg lehetett volna vitatni ezen a tanácskozáson. Ha a nyu­gati hatalmak rendelkeztek volna valami pozitív tervvel, akkor nyilvánosságra hoz­hatták volna azt, mint ahogyan a Szov­jetunió tette, amikor közölte új leszere­lési javaslatait. — A nyugati partokról nem hallat­szik semmiféle ésszerű javaslat — jelentette ki —, a nyugati partokról a régi, mindenki által megunt nóta hang­zik: a Szovjetunió leszerelési javaslatai csupán propagandát jelentenek. Hruscsov megállapította, hogy a párizsi találkozót az amerikai agresszív körök meghiúsították ugyan, de ettől még nem tűntek el a továbbra is megoldásra váró nemzetközi problémák. Ilyen probléma­ként jelölte meg az általános leszerelés kérdését, a hadviselési eszközök megsem­misítését és az államok fegyveres erőinek feloszlatását. -Fel kell számolni a máso­dik világháború maradványait, meg kell kötni a békeszerződést a két német ál­lammal, és ezen az alapon meg kell ol­dani Nyugat-Eerlin kérdését* — tette hozzá. A Szovjetunió és a többi szocialista ország hajlandó akár ma elküldeni képv'selőit, hogy aláírják az általános leszerelésről szóló szerződést és a né­met békeszerződést — jelentette ki Hruscsov. — Ha az Egyesült Államok kormánya továbbra is azt a politikát folytatja, ame­lyet Herter meghirdetett, ha folytatni fogja a berepüléseket, ez természetesen a legsúlyosabb következményekkel járhat a béke ügyére nézve. Van erőnk a háború megakadályozására —- A szovjet kormány mindent elköve­tett, hogy az Egyesült Államokkal vala­hogy megindult kapcsolatok tovább fej­lődjenek, az amerikai vezetők azonban mindent elkövetnek, hogy visszavessék a világot a hidegháború legsötétebb idősza­kába. Ez nem véletlenül, hanem tervsze­rűen történik, miként Herter külügymi­niszter és az Egyesült Államok elnöke ezt ténylegesen beismerte. Hruscsov elmondotta, hogy az Egyesült Államokban tett utazása előtt sem kétel­kedett benne, ott-tartózkodása idején pe­dig meg is győződött róla, hogy az ameri­kai nép, miként a többi nép is, békét akar. Ha most a csúcsértekezlet meghiúsítása következtében ott hazugságok, rágalmak hangzanak és mindent megmozgatnak, hogy felszítsák a hidegháborút, ez átme­neti jelenség, amely előbb-utóbb helyt ad egy egészségesebb légkörnek. — Az, ami történt, az imperializmus végvonaglásának egyik megnyilvánulása. Az agresszív körök továbbra is provokálni fognak bennünket. Ezért nekünk, a szo­cialista világ képviselőinek, . a munkás­osztály képviselőinek, a dolgozó parasztság képviselőinek bátran és határozottan visz­sza kell utasítanunk a militaristákat, meg keli hiúsítanunk agresszív terveiket. — Nem vagyunk hajlandók engedni a, provokációknak és eltérni külpoliti­kánk fó irányvonalától, amelyet az SZKP huszadik kongresszusa határozott meg és a kommunista pártok­nak 1957-ben, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 40. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségek idején elfoga­dott nyilatkozata megerősített. Ez az együttélés politikája, a béke megszilárdításának, a nemzetközi fe­szültség enyhítésének és a hideghá­ború megszüntetésének politikája. . Az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára emlékeztetett arra, hogy a békés együttélés politikájával közvetlenül össze­függ az SZKP huszadik és huszonegyedik pártkongresszusán meghirdetett tétel, amelynek értelmében a ml időnkben a háború nem elkerülhetetlen. — Aki ezt nem érti — hangsúlyozta —, az nem bízik a munkásosztály erejében és alkotó képességében, lebecsüli a szocia­lista tábor hatalmát, nem hisz a szocia­lizmus nagy vonzóerejében, holott a szo­cializmus teljes világossággal bebizonyí­totta fölényét a kapitalizmussal szemben. Ha az imperialisták mégis háborút rob­bantanának ki, a szocialista tábornak le­hetősége van arra, hogy véget vessen en­nek a háborúnak. Emlékeztetett az 1956­os év eseményeire, ami kór Franciaország, Anglia és Izrael megtámadta Egyiptomot,, hogy megfossza függetlenségétől. Hruscsov kijelentette; -a mi közbelépésünk véget ve­tett ennek az imperialista háborúnak. Ez talán nem a szocializmus erejének megnyilvánulása volt?* Hruscsov ugyancsak emlékeztetett rá, hogy a szocialista tábor meggátolta a Szí­ria és Irak ellen tervezett agressziót. A Cél-Koreában, Törökországban, Tajvanon és Japánban végbement eseményeket érintve kijelentette: -az amerikai imperialisták kalandor­politikájukkal annyira leleplezték ma­gukat, hogy nem csupán a szocialista országok népei előtt váltak gyűlöle­tessé, hanem a velük szövetséges ál­lamok népei előtt is*. — Azokban az országokban, ahol még nem ebrudalták ki az amerikai imperia­listákat, egyre jobban halmozódik a nép dühe, érnek a tiltakozás erői. Már pedig, mint ismeretes, ha a villám cikázik, azt mennydörgésnek kell követnie! Hruscsov -nyilvánosan kapott arculcsa­pásnak* nevezte Eisenhower tokiói láto­gatásának elhalasztását. -Mint mondani szokták, ki mint vet, úgy arat. Az Egye­sült Államok kormánya azonban egyelőre csak a háború magjait szórja el*. A ja­pán nép becsapta a hívatlan amerikai vendég orra előtt az ajtót és ezzel az egész világnak megmutatta, hogy gyűlöli az Egyesült Allamok imperialista politi­káját és annak japáni helytartóját, Kisi miniszterelnököt. Az amerikai militaris­ták Japánban támaszpontokat létesítettek. E politika, amely a Szov­jetunió és a népi Kína ellen irányul, a nemzetközi fe­szültség egyik legfőbb forrá­sa. A japán nép a területén levő idegen támaszpontok el­len vívott harcával volta­képpen a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, a hideg­háború megszüntetéséért küzej,. Hruscsov azt kívánta a japán népnek, hogy vívja ki a rákényszerített egyenlőtlen szerződések és egyezmények hatálytalanítását, s kifejezte azt az óhaját, hogy a japán kormány saját népének életbevágó érdekeit, ne pedig más impe­rialista államok érdekeit vegye irányadó­nak. — üdvözöljük a japán nép bátor harcát és baráti kezünket nyújtjuk feléje! — mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió már akkor is békeszerető po­litikát folytatott, amikor egyedül állt szemben az imperialista államok hatal­mas táborával. Hozzáfűzte: a Szovjetunió ezt a politikát folytatja, ma is, amikor a békeszerető erőknek már kétségtelen fö­lényük van a háborús és agressziós erők­kel szemben. Ez az álláspontunk azon alapul — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy tűrhetetlenül hiszünk a szocialista rend szilárdságában, a mi rendszerünkben, és ezért bizonyosak vagyunk a szocializmus jövőjében. A szocialista eszmék vilaggyőzelmé­hez nem kell világháború. Ezek az esz­mék győzni fognak abban a békés ver­senyben, amelyet a szocializmus or­szágai a kapitalista országokkal vív­nak. Hruscsov beszélt azokról a sikerekről, amelyeket Románia a szocialista gazda­ság és kultúra fejlesztésében, a dolgozók jólétének fokozásában, bel- és külpolitiká­jának megvalósításában elért, s hangsú­lyozta, hogy ezek a sikerek annak az elő­relátó és bátor vezetésnek köszönhetők, amelyet a Román Munkáspárt Központi Vezetősége, élén Gheorghiu-Dej-zsel meg­valósít Hruscsov megállapította, hogy az ipar fejlődése tekintetében Romá­nia maga mögött hagyott több európai kapitalista államot. Kifejezte azt a meg­győződését, hogy nincs már messze az az idő, amikor a népi Románia, amely teg­nap még elmaradott, gazdasági tekintet­ben függő ország volt, egy sorba kerül sok, ipari tekintetben fejlett szocialista országgal. A szocialista rendszer szemléltető fölénye a kapitalizmussal szemben A keleteurópai népi demokratikus or­szágok dolgozói, miután megteremtették a népi hatalmat, sikerrel hozzák létre a leghaladóbb társadalmi rendszert, a szo­cializmust. Politikai és társadalmi téren Nyugat-Európa országai a törtenelem fél­reeső zugaiba kerültek. Esvelőre még hi­valkodnak gazdasági fejlődésük magas színvonalával. A szocialista országok azon­ban ebben a tekintetben is több olyan nyugateurópai országot utolértek, amelyek élenjárónak tartották magukat. A szocia­lista államok fejlődésének üteme olyan gyors, hogy ezek az országok rövidesen a sarkára lépnek olyan nagy kapitalista or­szágoknak, mint Franciaország és Olasz­ország. Ugy vélem, nem kell már sokáig vámi arra az időre, amikor a kapitaliz­mus országai gazdasági tekintetben is az ilyen félreeső zugokba jutnak. Egyszóval: a kapitalizmus távlatai nem sz vderítőek. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocializmus gazdasági sikerei döntő jelentőségűek, csakúgy maguk a szo­cialista országok, mint az egész nem­zetközi helyzet fejlődése szempontjából. — Maga az élet győz meg bennünket mindennap arról — mondotta Hruscsov —, hogy minél nagyobbak a szocialista vi­lág eredményei a gazdasági építésben, a a népjólét emelésében, a kultúra fejlesz­tésében, annál gyorsabb a mi általános előrehaladásunk, annál erősebb a kom­munizmus eszméinek a széles néntömegre gyakorolt befolyása. Közel van az a törté­nelmi óra, mikor a világ népei végérvé­nyesen tudatára ébrendnek. hogv a kapita­lizmus pusztulásra van Ítélve és meggyő­ződvén az új társadalmi rendszer előnyei­ről, ezt az új rendszert választiák. mint az emberiség fejlődésének legmegfelelőbb, s egyedüli ésszerű és boldog útiát. A Szovjetunió belső helyzetéről Hrus­csov kijelentette: -röviden szólva, sikere­ink csodálatosak. Hazánkban jól mennek' a dolgok: Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet bel- és külpolitikának a huszadik és a huszonegyedik kongresszus határoza­tai által megszabott fő vonalát következe­tesen és sikeresen valóra váltiák. Sikere­sen teljesítik a hétéves tervet, amely az ipari termelés 1,8-szeresére törté nö eme­lését irányozza elö. A mezőgazdaságban is óriásiak az eredmények. Hruscsov kö­zölte, hogy ebben az évben iók a termés­kilátások. Hangsúlyozta az adók megszün­tetésének és csökkentett munkanapra való áttérésnek nagy nemzetközi jelentőségét. E nagyszabású szociális intézkedésekben a világ népei példáját látják annak, hogy a szocialista állam miként gondoskodik a nép jólétéről. Hruscsov ezután azzal a kérdéssel fog­lalkozott, hogyan oldják meg a Szovjet­unióban a lakásproblémát, s kijelentette: csupán 1959-ben a Szovjetunió váro­saiban több mint 2 millió 200 ezer lakást, faluhelyen pedig több mint 800 ezer házat építettek. Az egész hétéves terv ideién (1959—1965 folyamán) 15 millió lakás éoül. A Szovjetunióban évente több lakás épül, mint az Egyesült Államokban. Ang­liában, Franciaországban, Nyugat-Német­országban, Svédországban. Hollandiában, Belgiumban és Svájcban együttvéve. A Szovjetunió az első helvet foglalja el a világon az ezer lakosra jutó épülő lakások száma tekintetében. Ennélfogva — állapította meg Hrus­csov — ezen az életbevágóan fontos te­rületen a Szovjetunió szemléltetően bizo­nyítja a kapitalizmussal szembeni fölényét, hiszen a kapitalizmus nincs abban a helyzetben, hogy megoldja a lakásprob­lémát és milliókat kárhoztat arra, hogy nyomortanyákon vagv hajléktalanokként éljenek. A szovjet társadalom tármeló­erői annyira fejlettek, hogy -ma a hét­éves terv előirányzatán felül további 25— 30 milliárd rubelt fordíthatunk a köz­fogyasztási cikkek termelésének növelé­sére, anélkül, hogy csökkentenünk kelle­ne figyélmünket a nehézipar iránt*. A szovjet nép becsülettel teljesíti azo­kat a nagy kötelezettségeket, amelyeket a legközelebbi hét esztendőre vállalti A Szovjetunió a legközelebbi évtized­ben megoldja fő gazdasági feladatát és nemcsak a termelés abszolút meny­nyisége, hanem az egy főre jutó ter­mékmennyiség tekintetében is túl­szárnyalja az Egyesült Államokat. Hruscsov bejelentetté: az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a szovjet kormány jelenleg az SZKP 1961. évi huszonkette­dik kongresszusára készül és a Szovjet­unió húszéves távlati fejlesztési tervén dol­gozik. Főként ez a távlati terv lesz a gerince annak a programnak, amelyet a párt a kommunista társadalomnak a Szovjet­unióban való felépítése érdekében meg­valósít. Hruscsov a továbbiakban megállapí­totta, hogy -a szocialista országok siker­sorozata olyan többlépcsős rakéta, amely szüntelenül előre viszi a világ népeit a kommunizmus röppályájára*. Közös úton A szocialista világrendszernek az a jel­legzetessége, hogy a gazdasági élet fejlő­désének legteljesebb összehangolását kö­veteli meg minden országtól és megkö­veteli az ésszerű munkamegosztást az egyes országok közötti Hruscsov rámu­tatott, hogy azok a tanácskozások, ame­lyeket erről a kérdésről folytattak, nagy hasznára válnak a szocialista tábornak. Ugy vélem — fűzte hozzá —, hogy a jövőben is együttesen fogjuk meg­oldani a szocialista világrendszer fejlődésének főbb kérdéseit. Arra kell törekednünk, rendszerünkön belül, hogy a szükséges termékek maxi­mális mennyiségét állítsuk elő, minimá­lis munkaráfordítással. Ennnek érdeké­ben mindep országban a termelésnek azon ágazatait kell fejleszteni, amelyek kedvező eredményeket biztosítanak: fel kell használni a hiányzó források pótlá­sára a többi szocialista ország segítségéti Az ellenség hiába áltatja magát azzal a reménnyel, hogy szétforgácsoltnak, te­hát kevésbé erősnek fogja látni a szo­cializmus országait. -Ezt ugyanúgv nem fogják meglátni, mint tulajdon füleiket* — mondotta Hruscsov. Más út nincs. Erről tanúskodik egye­bek között Jugoszlávia példája. Ismere­tes, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői már régóta a szo­cialista tábor szükségessége tagadásának álláspontjára helyezkedtek és valami­féle katonai tömbbel azonosítják azt. A jugoszláv vezetők politikájukat -tömbön kívülinek* tartják, bár mindenki előtt ismeretes, — és ezt különösen jól tud­ják maguk a jugoszláv vezetők —. hogy Jugoszlávia tagja a Jugoszláviából, Gö­rögországból és Törökországból álló úgy­nevezett balkáni paktumnak. Ilvmódon Jugoszlávia politikája egyáltalán nem tömbön kívüli. Jugoszlávia a balkáni paktumon keresz­tül kapcsolatban van a NATO és a CENTO agresszív katonai tömbjeivel. — A testvérpártok a szoc'aMzmus épí­tésének közös törvényszerűségeitől vezé­relve kollektív kincs—tárunkat -konkrét tapasztalata'kkal, azzá' a sokfé'—éggel gazdagították, amely nélkül, mint Lenin mondotta, nem kénzdbe'ő el a szocializ­mus énttése a kü'őtibÖ7Ő nép-knél. Ósá­gainkban, amélvek a történetemben elő­ször teremtik meg az új tár-adn'mát. a szooia'''7rnus és a kommunizmus építése — hogv képletesen fejezzem ki rpogim — annyit jelent, mint feliutni egy magas és még senki által meg nem mázott hegvre. Neh+z és bonvolult az út a hegy csúcsa felé. Nem kevés akadáúval és ve­széllyel találkozunk ezen az úton. De ma már közel van a hegycsúcs, megnyílt a hozzá vezeto út. Már pontosan kirajzolódik a Jövő nagyszerű látóhatára: a népek, amelyek a szocializmus útján követnek majd bennünket, nemcsak hogy felhasználják a mi gazdag tapasztalatain­kat, hanem még tartalmasabb, még fé­nyesebb oldalakat írnak a szocialista épí­tés tapasztalatainak nyitott könyvébe.

Next

/
Thumbnails
Contents