Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

I Szerda, 1860. június 32. Illír KÖNYVESPOLC Társoda'mi munka a szatymazi termelőszövetkezetekben í MIKSZÁTH KÁLMÁN: ARS POETICAJA az iró halálának ötvenedik évfordulójára jelent meg. Mikszáth Kálmán vallomásait. cikkeit tartalmazza az irodalomról, írókról, az irodalmi, társadalmi és politikai élet fonákságáról. E jelentős írások most először jelentek meg külön kötetben. A kötetet összeállította és előszóval ellátta: Illés Béla. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) FODOR JÓZSEF: ORSZÁGUTAK ÉNEKE Fodor József leginkább a közös lét, küzdelem, munka megéneklésének nagy magy.ié mestere. E kötete is épről tanúskodik. Az elemi erejű alkotásvágy emeli költészetét finom ívű, érzelemdús lírává, maradandó olvasmánnyá. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) StlTÖ ANDRÁS: TARTKARU VILAG A Romániában élő magyar írónak ötödik kötete a címben szereplő novellás kötet. Sütő neve ismert a hazai olvasóközönség előtt: Izgalmas, jól formált elbeszéléseivel, novelláival vonta magára a magyar olvasóközönség figyelmét. E kitűnő kötetéről szólva mondja, hogy ő nem magyarázza írói szándékát és célját — az olvasóra bízza, állapítsa meg. mit akart a szerző. (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest.) CSANADY JÁNOS: ÁTTÖRT EGEK Fiatal költőnemzedék ígéretes tagjának izgalmas verseskötete került az olvasó kezébe. Komor zengésű, vagy nehéz sodrú verseiben sokszor énekli meg azokat az embereket., akik szívének építői voltak: a szegényeket, az élet kálváriáját végigjárt embereket. Az ő költőjük, az 6 tehetséges emberük szól a kütet lapjairól. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) JANKOVICH FERENC: HIDÉGETÉS A török' hódoltságot történelmi hűséghez ragaszkodva eleveníti fel e regényében Jankovich. A regény szereplói ismert történelmi személyiségek, s Zrínyi Miklós tündöklő alakja körül megelevenedik az egész kor. Értékes, tanulságos és izgalmas olvasmány Jankovich Hídégetés című regénye. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) HATVÁNY LAJOS: IRODALMI TANULMÁNYOK Az eleven frisseség hangján szól a két kötetben Hatvany, Gyulai Pál tanítványa, Adv tndre barátja: írókról, akik klasszikussá váltak, kiemelkedő egyéniségekről és kortársakról. Véleményét elmondja Adyról, Aranyról, Babitsról, Bródyról. Schöpflinröl, Szép Ernőről és másodról. A portrékat, történeteket, emlékezéseket életszerűvé teszi az emlékezés átéltsége. S a második kötet végén "Irodalmi problémák* címen szól a múlt és a jelen irodalmi kérdéseiről az idős Hatvany Lajos. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) 55 Ne rázzuk a rongyot r« Nem érdemes az első emeleti ablakból az utcára rázni a porrongyot, vagy fönn az erkélyen porolni a szőnyegeket. A por, szemét az utcán járókelők fejére hull, beszáll a nyitott földszinti ablakokon. egészségtelen és... enyhén szólva tapintatlanság embertársainkkal Bzemben. Ettől függetlenül persze sokan még most is nyugodt lelkiismerettel rázogatnák a pert. szórnák a szemetet az errajárók fejére, hn... Ha nem volna olyan tanácsi rendekre, amelyik kimondja, hogy ha valakit az Ingatlankezelő Vállalat ellenőrei ilyenféle szabálytalan rongyrázás közben tetten érnek, feljelentést tehetnek ellene és megbírságolását kérhetik. Igy járta meg özv. Csóti Illésné, Sajka utca 9 szám alatti lakos, Maros Mártonné, aki a Gutenberg utca 8 számú házban porolt szőnyeget, özv. Bugyi Jánosné és még mások is. S amint az ő példájuk is mutatja, valóban nem érdemes a szőnyeggel együtt 30 —30 forint bírságpénzt is csupán kényelmességből, vagv nemtörődöm passzióból az utcára rázni. US I SAKK i i i i Szatymazon a Lenin és a Szabadság Termelőszövetkezetek gazdái odaadóan, szorgalmasan végzik a fontos nyári munkákat. A Szabadság Termelőszövetkezetben már dolgozik az aratógép és segítségével az őszi árpát vágják. Tegnap, kedden reggel társadalmi munkasok érkeztek mindkét szövetkezetbe, hogy segítsenek a fontos nyári munkákban. A községi pártszervezet kommunistái, a helyi tanács, a MEZOKER, a földművesszövetkezet dolgozói, az Útépítő Vállalat és a Szegedi Halgazdaság munkásainak küldöttsége, valamint több más vállalat képviselője meglepetésként azzal állított ki a tsz-ek be. hogy segítsenek a kapálásban. Egész napon át derekasan dolgoztak a -vendégek* és a tsz tagjainak azt mondották, hogy így, ilyen társadalmi munkával is támogatják a szövetkezeti mozgalmat. Természetesen a tsz-ek patronálásának fő formája a politikai segítségnyújtás, azonban a másirányú önkéntes elhatározás is hasznos. A Szabadság Termelőszövetkezet gazdái a társadalmi munkában résztvevőket finom ebéddel, birkapörkölttel vendégelték meg. A levelezési Európa-bajnokság első osztályú versenyzőkből illó csoportjában Dobsa Sándor, az SZVSE kiváló játékosa igen jó eredményt ért el, csoportjában első lett, s ezzel bejutott a mesterjelöltek csoportjába. * A szegedi egyetemi hallgatók között rendezett kari csapatmérkőzésen a jogi kar csapata győzött (Szokács, Tomasits, Kozma, Szálai) 9 ponttal az orvostudományi egyetem csapata előtt. * A magyar sakkozók szép sikert értek el a balatonfürcdi sakhversenyen. A nemLesz-e halbicska az idei ipari vásáron — avagy leáldozott e híres szegedi mesterség napja ? Sok mindent megért az ember, ha van aki elmagyarázza. Tökéletesen igazat kell tehát adni a Kéziszerszémgyártó Kisipari Termelőszövetkezet vezetőinek, amikor abbahagyták a halnyelű bicska gyártását. Igaz, el se kezdték gyártani. Az Orvostműszer KTSZ megszűnése után a késes és műköszörűs részleget ők vették át, s mivel a számítások kiderítették, hogy készítése veszteséges, olyah termék után néztek, ami -hoz a konyhára*. Hogy miért nem kifizetődő a halbicska? Mert drágább a leves mint a hús — többe kerül az anyag meg az úgynevezett rezsi, mint amennyi a bicskák megszabott ára. Azt mondják, az Orvosiműszer Ktsz rontotta el a dolgot, amikor a termelői árrendezést követően nem kérte *áz új fogyasztói ár kiszabását és — ami legaiuob ilyen fontos lett volna — nem csapott a halbicskának eléggé nagyszabású propagandát a kereskedelem berkeiben. Tízesével nem lehet, halnyeiüt csinálni, mert még felszerszámozni sem érdemes a műhelyt, ha kevés a megrendelés. Igy történt azután, hogy a híres-nevezetes szegedi halbicska gazdátlan maradt, nincs aki készítse szerte e városban. Pedig már azt hittük, másodvirágzását éli, hiszen 1954 óta folyamatosan termelték, újra fogalom lett, s az idegenek — legyenek külföldiek vagy csak az ország más vidékéről valók — szívesen vitték magukkal emlékül, ajándéknak. Azzal, hogy a Kéziszerszám KTSZ lemondott a halbicska készítéséről, cz az ipar megszűnt, mert rajtuk kívül más nem tudja csinálni. Olyan magánkisiparos nincs a városban, aki nekiláthatna, mert sem tudás, sem szerszámok dolgában nem éri fel a kéziszerszámosok késes és köszörűs részlegét, melynek vezetője Csikós Pál, a hajbicskagyártás fortélyainak ismerője. Ok azonban jelenleg remek háztartási ollókat készítenek, mégpedig kivitelre. A halbicska nem bolt, az olló vtezont igen. Valami megoldást azért csak kell találni. Elvégre a Daprika, a papucs, a halászlé mellett ez a halbicska is sokat jelent nekünk szegedieknek. Bizonyára rossz tanács lenne arra kérni a ktsz-t, hogy mondjon le az ollóról, s helyette csináljon bicskát. Ezt senki sem kívánhatja. De talán azt igen, hogy dugják össze fejüket azok az illetékesek, akik tehetnek valamit ebben az ügyben és dolgozzanak ki egy használható megoldást. Olyat, hogy veszteseg és áldozatok nélkül, ám mégis feltámadjon ismét ez a -nagyvíz* idejéből való régi mesterség. Sziráki uram, az elsó szegedi halnyelü bicska készítő mester nem jön el az idei ipari vásárra. Minek is jönne. Bosszankodni? Jó Tömörkény Istvári sem örülne annak, hogy itt a Vásár, a szabadtéri előadás, csak úgy özönlenek a vendégek, s nincs sehol a pultokon egy ficánkoló halat formázó bicska, de akar csupán simán sikló, egyenes nyelű sem. Mi is pironkodhatunk majd eleget, ha hagyjuk a halbicska napját leáldozni. f. k. rég elhunyt dr. Asztalos Lajos sakkmester emlékére már tavaly és tavalyelőtt is jól sikerült nemzetközi versenyt rendeztek. Az idei versenyen főleg fiatal mestereink játszottak s a vártnál jobb eredményt értek el. A verseny részletes eredménye: 1—2. Büek és Honfi 7,5, 3—5. Damjanovies, Kluger és Lengyel S.5. 6—7. Flohr és Drimmer 6. 8—9. Sliwa, Sofrevskl 5, 10 Lllienthal 4.5, 11. Zita 4, 12. Navarovszki 3 ponttal. * A jövő hónapban kezdódő országos egyéni bajnokság középdöntőjében a szegedi sakkozókat Bodnár Ferenc képviseli. A tavaszszal rendezett elődöntőn az alábbi szép játszmában győzött: Világos: Ancsin Sötét: Bodnár I. e4, e5, 2. Hf3, IIc6, 3. Fel, HM. 4. Hg5, Fcő, 5. Hxf7, Fxf2+, 6. Kfl, Ve7, 7. I!xh8, d5. 8. Fe«, Fe«, 9. Fh5+, Kd7, 10. exd, Hxd5, 11. Hc3, *Bxh8, 12. Hxdő, Fxd5, 13. c4, Fe6!, 14. Kxf2, BÍ8+, 15. Kel, Vh4+, világos feladta. s • m ifr m ókitz 1. J^wPm I Világos: Ke4, Vb5, Bh8, Fd5 (4), Sötét: Kg2, gyalogok: f3, f2 (3). Világos indul s a harmadik lépésben mattot ad! — W. Hagemann feladványa sok fejtörést okoz fej tőinknek. A múlt heti feladvány megoldása: 1. Hf5, Fb4, 2. Hhö, Fxe7, 3. Bg8 matt (1. ... Fc3-ra 2. Hd6 következik.) NYIKOLÁJ TYIHONOV: deAvti i Fordította: Sárkóii Gyula és Kovács Béla | Ismeretlen, szürke veréb, . Nézd, repülni tanul: szárnyát kitárja, szárnyát behúzza, lebben, siklik hangtalanul. Szárnyát próbálja, világot látni: milyen másutt az ég, s nem bántja szívét odafenn az elbámult ebéd. Volt mindenütt, járt mindenütt, s több, mint a jó falat, hogy minden embert láthatott a kerek ég alatt. « (1) t. Apró, sánta, zsidó fiúcska volt. Vámbéry Árminnak hírfák. Családja egy istenhátamögötti magyar kisvárosban húzta meg magát. A városka körül mocsarak húzódtak, s Vámbéryék házának minden ablakán, ajtaján a szegénység, nyomor kopogtatott. Hogy éhen ne haljanak, mindnyájuknak dolgoznia kellett: felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. A helységet környező mocsarak nyújtottak munkát. Hosszú és sovány piócák tenyésztek bennük. Abban az időben nagy kereslete volt ezeknek az apró ragadozóknak. Betegekre ragasztották őket, s a piócák kiszívták a rossz vért. A patikákban szívesen vásárolták a piócákat. Bármilyen mennyiségben A Vámbery-család tehát piócát árult, ezzel tartotta el magát Reggelenként a kis Vámbéry fivéreivel és nővéreivel a hatalmas asztal köré gyülekezett, ahol egymás hegyénhátán hemzsegett a rengeteg pióca. A gyerekek kiválogatták, megfürdették őket, majd vászonzsákokba szortírozták a zsákmányt. Ezután kezet mostak és ebédhez ültek. Édesanyjuk nagy fazékban párolgó tortkrumplit tálalt az asztalra. <— Mi lesz még ezután, mama? — kérdezték a gyerekek? — Előbb ezt egyétek meg, aztán második fogásnak is kaptok belőle — válaszolt az anyjuk. — Ma sokat főztem ... A válasz azonban nem mindig volt ilyen. Néha egy falat kenyér, egy szem krumpli sem akadt a házban. A konyhába kár volt benézni is, A tűzhely hidegen árválkodott. Ilyenkor a gyerekek elszaladtak hazulról, ki a városi piactérre. Ott a letiport füvön, a csálébokrok és szemétkupacok között a legfektelenebb és a legrongyosabb népség nyüzsgött: cigányok, akiknek rongyait nagy gombok tartották össze testükön. Koldusok, munkanélküliek, vándoriparosok, vagy egyszerűen csavargók voltak. A rongyszedök vackaikat árulták: palackokat, törött csészéket, lámpákat, fésűket. Tönkrement cirkuszok bűvészei égő csepüt nyeltek, s cigánykereket hánytak. A cigányasszonyok kártyából jósoltak, s táncoltak: széles övükön csengtek-bongtak a rézkarikák. A kintornások ládáiban zöld papagájok ugrándoztak és cukorért rimánkodtak. A gyerekek kacagva ingerelték őket. A piactéren nyüzsgött a rengeteg ember. A mezítlábas Vámbéry mankóján ugrálva áttörte magát a tömegen, s ennivalót koldult ettől a csőcseléktől. Ha adtak neki, nevetve, vagy gúnyolódva adtak. Kenyérdarabokat, kolbászhulladékot, lepényeket dobáltak feléje. Egyszer egy sovány, rokkant öregember ment hozzá. Ősz volt a haja és csak féllába volt. Leültek egy kemény barnás kőre s elbeszélgettek. Mindketten toprongyosak és nyomorékok voltak. Tekintetük összetalálkozott. — Na, mi van? — kezdte az öreg a beszélgetést. — Hej, testvérem, mit csinálsz te majd az életben? — sápítozott. — Már gyerekkorodban féllábon ugrálsz. Mi akarsz lenni? — Én gyakran jövök ide — felelte a kisfiú. — Itt sok az ember, s különböző nyelveken beszélnek. Sok olyan nyelvet hallok, amit nem értek. Pedig én minden nyelven beszélni akarok, és mindenkit meg akarok érteni, bármilyen nyelven ls beszéljen. a rokkant csodálkozva elhúzódott tőle. — Hohó, te poloska! Nézze meg az ember, méghogy minden nyelven beszélni akar! Nem vagy te bolond egy kicsit? Az öreg köhögött, felállt. A fejét csóválta. II Este Vámbéry újra mosta a piócákat, két ujja közé csippentve a zsákba rakta őket. A gyerekek a padlón aludtak egymás mellett. A rongyos takarók alatt egy kupacba bújtak, szinte egymáshoz tapadlak, hogy átmelegedjenek. Majdnem minden ejjel elofordult, hogy felebredt valaki közülük és ordítani kezdett: — Pióca, pióca! Mindenki zajongott, keresték a gyufát, majd fény lobbant, megvilágított egy kezet, vagy labat, amelyre rátapadt a zsákból elszabadult pióca. Olykor három-négy szökevényt is összevadásztak, és újra visszarakták őket a helyükre. ... A város mögött megszürkült a mező, a libák már nem a pocsolyákban topogtak, hanem a kapuk előtt gágogtak. A fák betegen elvékonyultak; beköszöntött az ösz. Vámbéryt iskolába vitték, ott ült a többi gyerek között, s egyik betűt tanulta a másik után. Éjszakára édesanyja tankönyveit a párnája alá rakta. — Ezt így kell, Ármin — magyarázta —, hogy a tudás a párnán keresztül a fejedhe szálljon. Vámbéry olyan hévvel és örömmel tanult, mintha négy keze lett volna az íráshoz és két feje a tudás befogadására. De a szegénység, amely eddig az ajtón kopogtatott, most belépett a házba. Hó fedte a tetőt, de a kemence fűtéséhez nem volt tűzifa. A kisfiú zsebredugotl kézzel szaladt iskolába, s útközben a szomszédból elcsent sültkrumplival melengette a kezét. Vámbéry nővére szolgálónak szegődött a városka túlsó végére, egy öreg tisztviselőnőhöz. Ezután anyja a kis Vámbéryt is elvitte egy ismerős asszonyhoz. Varrónő volt. aki vállalkozott arra, hogy megtanítja varrni a kisfiút. Vámbéry ült a kényelmetlen szobában, amely tele volt szórva leszabdalt vászondarabokkaL Csattogtak az ollók, sziszegett a repedő vászon. A tú megszúrta az ujját, a cérna sem akart szót fogadni, és minduntalan elszaladt tőle. Sánta lába a mozgásban akadályozta, de a keze sem állt rá a szabásra. Gúnyolódtak rajta, s röffel ütögették a kezét. Atslrta az éjszakákat, s vigaszul a tankönyveihez menekült. De az iskola olyan messze volt. Szünidőben szaladt az édesanyjához, s kipanaszkodta magát. Fivérei otthon soványan ültek az asztal körül, mint az ürgék, s reszkettek a hidegtől. Anyja ezt válaszolta neki: — Légy türelemmel még, kisfiamt Tűrjél tavaszig, akkor majd meglátjuk, mit tehetünk. Tavasszal a kis Vámbéry letette az ollót és a tűt, igy szőlt a varrónőhöz: — Többet nem varrok. Megyek tanulni. A vörös hajú varrónő a csodálkozástól elejtette gyúszűjét és tűpárnáját, a kisfiú pedig felállt és elballagott. (Folyt, köv.)